Független Magyar Hírszolgálat, 1981. március-1982. február (5. évfolyam, 1-12. szám)

1981-12-15 / 10. szám

Lázár György, a Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke visszatért nyugatnémetországi útjáról, ahol tárgyalásokat folytatott Schmidt kancellárral.

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 6Ú. évfordulója alkalmából november 7» előestéjén fogadás volt a budapesti szovjet nagykövet.ségen, ahol Vlagyimir Jakovlevics Pavlov nagykövet látta vendégül a párt- és állami vezetőket, valamint a diplomáciai testület tagjait. - Ugyanezen a napon különféle ünnepségek és koszorúzások zajlottak le a fővárosban és vidéken, ahol - idézzük - "megemlékeztek a világtörténelmet formáló szocialista forradalom győzelméről és tisztelegtek a hazánk felszabadulásáért életüket áldozott hős szovjet katonák emlékművei előtt." A fegyveres testületeknél kitüntetéseket is osztottak.

"Kapcsolatok a szülőfölddel" cím alatt olvastunk interjút Gosztonyi Jánossal,a Magyarok Világszövetsége főtitkárával a Havi Tudósítások c. kőnyomatos november 1-i szamában. A beszélgetés elején elmondja Gosztonyi, hogy a kapitalista országokban élő magyarok számát egymillió-háromszázezerre becsülik és ez lényegében három nagy emigrálási (kivándorlási) hullám eredménye. Az első hullám a századforduló körül hagyta el az országot - kb. 700,000 fő -, míg a második az első koramün bukása és a második világháború vége közötti két és fél évtizedes időszakra esik. Azalatt 35^ ezren távoztak véglegesen az országból. Végül következett az ötvenhatos hullám, amivel kétszázezer ember sodródott ki nyugatra. Ezek közül - mondja Gosztonyi - később kb. ötvenezer visszatért, majd hozzáteszi: "A nyugatra utazók nagy számához képest szórványosan napjainkban is előfordulnak jogellenes (!) kintmaradások." A nyugaton élő első generációsok számát Gosztonyi É00-500 ezerre becsüli, majd arról beszél, hogy a generációs rétegződés miatt nagy nyelvtudásbeli és kulturális különbségek vannak a külföldi magyarok közt. "Különbségek vannak az egyes generációk közt - folytatja - a Magyar Népköztársasághoz való viszonyuk tekintetében is. Ami a politikai rétegződést illeti, három irányzat van jelen. A haladó, baloldali rétegeket főleg a második világháború előtt kivándoroltak alkotják. A jobboldali, velünk szemben álló eszmeáramlatoknak, egyesületeknek nagyon széles frontja van. Szinte minden színárnyalat megtalálható, az enyhén konzervatívtól a nyilt fasisztákig mindenki. Befolyásuk alatt van a magyar nyelvű sajtó nagyobb része. A jobboldali erők azonban nem tudtak egységes frontot létrehozni: a marakodás, a széthúzás, a pozicióharc a jobboldali emigrációs egész történetét végigkíséri." (Közbevető megjegyzésünk: Gosztonyi elvtars "kommunistául" gondolkozik s ennélfogva nem fér a fejébe, hogy végső fokon azonos célokért lehet úgy is küzdeni, hogy az individuumok nem adják fel részkérdésekben vallott álláspontjukat és nem tömörülnek nyájként egyetlen pártba, alávetve magukat a központi pártfegyelemnek. A demokráciák, a demokratikus rendszerek ereje éppen a kommunista (diktatórikus) szisztémákkal szembeni látszólagos gyengeségükben rejlik: a szó parancsuralmi érte.lmében nem egységesek ugyan, de a különböző nézetek, viták nyomán menetközben alakul ki, formálódik a legmegfelelőbb taktika, a legjobb munkamódszer. Egy Gosztonyi János számára, aki megszokta, hogy masok gondolkoznak helyette és felülről kapja a direktívákat, ez merőben idegen és érthetetlen...) Végül még egy bekezdés a Gosztonyi-nyilatkozatból: "Polarizáló hatású volt az 1963-as amnesztiarendelet, ^amely a szélsőséges jobboldaliak számára a "győzelmes hazatérés" reményének újabb kudarcát hozta, másoknak viszont a nyugodt haza járást, ill. ennek lehetőségét. Ugyanilyen hatása volt a magyar korona visszaadásának, ami az azt ellenző reakciós körök vereségét, a Magyar Népköztársaság tekintélyének növekedését eredményezte." (Érdemes felhívni a figyelmét erre az utolsó mellémondatra azoknak, akik annakidején - valamiféle idealista, vagy "ma "magasabb" szemponttól vezettetve - helyeselték a Szent E©rona kiszolgáltatását Kádáréknak: aki ismeri a kommunisták mentalitását, már akkor megmondta,hogy azok politikai tőkét fognak kovácsolni a Gzent ^orona hazatéréséből. És ez aligha lehet érdeke egyetlen emigránsnak - bármelyik Gosztonyi-féle kategóriába tartozzék is...) A hazalátogatásokról beszélve, Gosztonyi lelkesen jegyzi meg, hogy "sokuknak szinte életformájává vált az évenkénti haza járás", majd háborogva említi, hogy létezik olyan "kemény vonal" is, mely ellenez minden hazai kapcsolatot, sőt még magát a hazalátogatást is! De - vigasztalja magát - “az ilyen ártó szándékoknak nem volt érdemi hatása kialakult kapcsolatrendszerünkre." Ez lehetséges. De a „kemény vonal“ elvekért harcol, elveket véd. S ez is valami...- 6 -