Független Magyar Hírszolgálat, 1981. március-1982. február (5. évfolyam, 1-12. szám)
1981-11-15 / 9. szám
10 nyílt level % vitéz I'£ba János nemzetes úrnak, £z Amerikai Magyar Szövetség orsz. alelnökéneks Kedves János! Szeptember 29.-én kelt leveledet, illetve az abban szamomra küldött üzenetet megkaptam. Azt írod a levél második bekezdésében Soós Jóskának, akinek a levelet címezted: "S. Gyurka vagy Te keltenél titkárnak, jó fizetést tudnánk biztosítani. Vagy kiadhatnátok az AMSz Híradót. Ka érdekel, tudasd velem." Kivel leveled e része nekem (is) szól, a kettős ajánlatra ezt válaszolom: a titkári állást már évekkel ezelőtt, még megboldogult Béky^Zoltán elnöksége idején felajánlottátok nekem és az ajánlatot azóta - az AMSz Híradóra vonatkozólag is - sokszor megismételtétek. Erről több levelem is van. Válaszom mindig elutasító volt. Nekem más a feladatom, minthogy egyesületi adminisztrációra pazaroljam az időmet, a hivatalos levelek szerkesztését pedig azoknak hagyom, akik másra nem képesek használni az írógépet. És csak nem gondoltad komolyan, hogy az AMSz jelenlegi összetétele mellett bármilyen szerepet is vállalnék a SzövetségbenV Ismétlem János: nincs az a pénz,amennyiért ezt a vezetőséget szolgálnám! Nagyjából ugyanez a válaszom az AMSz n£radóra vonatkozó ajánlatodra is. Egyszer, egyetlen egyszer sikerült rávennetek, hogy hosszabb szünetelés után életre kelt sem a lapocskám, de egy szám után elegem lett abból, hogy a vezetőségi tagok önmagukat tömjénező cikkeiben javítgassam a helyesírási hibákat. Sótlan egyesületi közlönyöcskék szerkesztését nem nekem találták ki. Keressetek mást erre a feladatra! Dehát él a kontinensen vagy négytucatnyi tollforgató: lehetséges az, hogy egyetlenegy sem tartozik Hozzátok? Ez szinte elképzelhetetlen!... Leveled utolsó bekezdésében oüszkén írod: az alelnökök közt a választáskor Te kaptad a legtöbb szavazatot. Ezzel én nem dicsekednék, János! Mert aki egy olyan kiélezett politikai helyzetben és ellentétes érdekek ütközésénél, mint amilyen a legutóbbi választási közgyűlésen most volt, mindkét oldalnak jó, az nekem gyanús! Ott baj van a gerinccel! A közéletben elvek vannak Janos, nem nyájaskodás erre is, arra is, mint a vendéglősszakmában. Aki hol erre, hol arra hajlik,ahonnét éppen az erősebb szél fúj, az kenyértöréskor mindig a felszínen marad. Te is átvészelted ezt a földcsuszamlást és magas tisztséget is kaptál. De ezzel ér semmikép sem büszkélkednék. A címről-rangról jut eszembe: hallom, vitéz lettél! Gratulálok! Van, aki gyufacímkéket gyújt, van, aki bélyeget és van, aki titulusokat. Tisztelet-becsület annak, aki kiérdemli ezt a megtiszteltetést s a Te esetedben csak az a meglepő, hogy 36 év után vetted észre magadon, hogy vitéz vagy. Mondd János, hol? Talán a Magyar Népköztársaság washingtoni nagykövetségének előszobájában, ahová beóvatoskodtál vízumot kérni, vagy a repülőgépen, Dunapataj felé szállva?... tóég csak egyre lennék kíváncsi János! Hogy amikor legközelebb megint hazasettenkedsz fatornyos faludba, az Amerikában megkeresett dollárokat a szocializmusban elkölteni, vájjon otthon, a népi demokráciában is fogod használni a vitézi címet? És az új előnevet bejegyezteted az útleveledbe, amivel Ferihegyen igazolod Magad a népi demokrácia határőrségén? Mert ha igen, akkor megérdemied a vitézi címet és le a kalappal előtted! Befejezésül csak azt a baráti tanácsot adhatom Neked, hogy ne irj oly sok levelet, mert abból mindig baj származik. Amikor a jómúltkor a kommunista propagandaújságban, a tóagyar Hírek-ben jelent meg egy leveled a Mészáros-ügyben,ez a vitézkedésed furcsa visszhangot keltett az emigrációban. És abban is kételkedem, hogy mostani leveled, mellyel elárultad, mennyire nincs megfelelő emberetek, tetszést fog aratni azok körében, akik szeptember 26o-án Rád szavaztak... Pedig az új vezetőségben annyi ambiciózus ifjú óriás van! Vagy munkára mégsem találsz vállalkozót, hogy hozzánk, kültagokhoz fordulsz? És "jó fizetést" kínálsz! Talán csak nem azért teszed ezt, hogy lekenyerezz bennünket és ne bíráljuk ezentúl a Szövetséget? Ha erre gondoltál volna, kár volt megírnod a levelet! Mondom János: maradj a szakmádnál, amiben kiváló vagy, de hagyd a tollat másnak! (Kíváncsi lennék: vájjon leveled megírása előtt megtanácskoztad-e annak tartalmát - "meghívásunk" dolgát - a vezetőség többi tagjával?...) Levelet - üzenetet - küldtél nekem s arra illik válaszolni. Mivel közügyben írtál, ajánlatodra a nyilvánosság előtt feleltem. A fentieket. Barátsággal köszönt és további eredményes közéleti munkálkodást kíván: r . , _
