Független Magyar Hírszolgálat, 1981. március-1982. február (5. évfolyam, 1-12. szám)

1981-11-15 / 9. szám

, ‘ - J -írásait különbczőkép értékelik, de abban mindannyian megegyeznek, hogy az őálta• la képviselt magatartás és gondolkodásmód - gyakorlati veresége ellenére - a történelem 'erkölcsi győztese. A kötet ellenzéki szerzői - folytatódik a jelentés - Bibe Istián életútjának tanulságaira hivatkozva megkérdőjelezik társadalmunk egész, iybf óta megtett történelmi útját, helyenként burkoltan, de többé-kevésbé nyíltan és félreérthetetlenül a következőket állítván» a szocialista rendszer Magyarországon ^illegitim. Legalitását a fordulat évében veszítette el, mert a demokratikus kísérletek szétzúzásával egy kisebbség erőszakkal magához ragadta a hatalmatc A kialakult totalitárius állam a legkisebb mértékben sem élvezte és élvezi a nép erkölcsi támogatását. A hatalomért cserébe a párt- és állami vezetés eladta a nemzeti függetlenséget."

Ezerkilencszázötvenhatról az alábbiakat olvashatjuk a jelentésben* "A kötet szerzői 1956-ot forradalomként, egy önérzetében megbántott nép elemi erejű felkeléseként rehabilitálják. 1956-ban szerintük kísérlet történt az 19^8 előtti állapot, a demokratikus intézmények és a többpártrendszer visszaállítására, a jogfolytonosság megteremtésére.' E demokratikus forradalmi kísérletet a szovjet csapatok vérbefojtották* intervenciójuk következménye a Kádár-kormányzat, amely igy az illegitim hatalom-gyakorlás folytatása csupán. A kötet szerzői közül többen utalnak arra, hogy a jogtalanság mértékét nem csökkenti, tartalmán, lényegén nem változtat a "látszatliberalizálódás", az életszínvonal viszonylagos emelkedése. Ez ugyanis csak elodázza a szükségszerű összeomlást. Az értelmiség a hazug taktikázásban cinkosa lett a hatalomnak, mert lemondott a demokratikus szabadságjogokról, a szuverenitásról és a függetlenségről, és egy új "kiegyezés" eszmei igazolójává vált."

Ka Bibó István szellemi hagyatéka és munkássága ilyen gondolatokra, ilyen bátor megállapításokra inspirálta a mai magyar szellemi élet legjobbjait, példamutatása nem volt hiábavaló. Bibó alakja a halála óta eltelt idő alatt valósággal szimbólummá nemesedett, az értelmiségi helytállás szimbólumává. És a rá való emlékezés önkénytelenül élete - és az egész nemzet életének - nagy pillanatára, az ötvenhatos forradalomra tereli gondolatainkat. Kornidesz elvtárs alighanem ráhibázott az igazságra, amikor azt írja jelentésében, hogy a tervbevett emlékkönyv szerzői szálpára a Bibó előtti tisztelgés csak ürügy politikai mondanivalóik kifejtésére. Es Ötvenhat "rehabilitálásara"...

Az emlékkönyv sorsa egyébként mindenben igazolja Bibót és a kötetben szereplő hetvenhat közreműködőt* Magyarországon nincsen szabadság! És a pártdiktatura sűrű rostáján fennakad minden szó, minden mondat, mely nem szolgálja-feltété 1 nélkül, kritikátlanul a rendszer céljait, érdekeit. De a kézirat egy példánya már nyugaton van és ha a hazai kiadást meg is akadályozhatták korlátolt párttisztviselők, itt a szabad világban rövidesen megjelenik a mű* hogy őrizze Bibó emlékét, hogy tanúsítsa a szerzők véleményét a mai magyar valóságról és legfőkép, hogy hirdesse Ötvenhat igazságát.

x

A hazai lapokat olvasva, az utolsó hetekben meglepő jelenségre figyelhetünk fel* egyre több újság közöl visszaemlékezéseket, tanulmányokat és fejtegetéseket az elmúlt évtizedek eseményeiről, különös tekintettel 1956-ra. Ez azért is feltűnő, mert mindezideig tabu volt Magyarországon a közelmúlt történelmi, politikai fordulatainak hírlapi elemzése. Az "ellenforradalomról" legfeljebb^pártbrosurákban lehetett olvasni pár rövid sort, a nagynyilvánosságnak készülő újságokban pedig még ennél is kevesebbet, általában évfordulókkor, amikor az "ellenforradalmárok által meggyilkolt mártírok" sírjainak megkoszorúzásáról jelentek meg közlemények. Idén - a huszonötödik évforduló küszöbén - csak augusztus végén és szeptember elején az alábbi írásokat olvashattuk a hazai sajtóban* Berecz János» 1956 - negyedszázad távlatából (Társadalmi Szemle), Haynal Kornél» Az ellenforradalom - az imperializmus stratégiája (Társadalmi Szemle), Három részből álló cikksorozat a Népszabadságban „TörténeImi lecke - az 1956-os ellenforradalomról" címmel, és ennek folytatásaként "A tizenhárom nap" című fejezet. Berend T. Iván* Válság és megújulás (Magyar Nemzet). A felsorolást folytatni fogjuk s legvégül rövid összefoglaló ismertetést adunk az 1956-os korszakkal foglalkozó írásokról. Melyeknek olvasása közben sokminden felmerül az emberben. Elsősorban az, hogy miért szentel egyszerre ennyi figyelmet a magyarországi sajtó 1956-nak? Ki kell elégíteni az új generációk fokozódó érdeklődését és még mindig jobb, ha az irányított sajtó magyarázza meg az "ellenforradalmat", mint mások - a forradalmat? Ki tudja?...