Független Magyar Hírszolgálat, 1981. március-1982. február (5. évfolyam, 1-12. szám)

1981-03-15 / 1. szám

. ’’Gondolatok a konvertibilitásról” - címmel olvastunk interjút a Heti Világgazda"ság január 24.-i számában. Az újságíró Hagelmayer István egyetemi tanárral, a Pénzügykutatási Intézet igazgatójával folytatott beszélgetést és feltette a kérdést« milyen előnyök származhatnak a forint konvertibilitásának esetleges megvalósulásából? Hozzátette a kérdéshez« az utca embere azt reméli, ez majd azt jelentheti számára, hogy Nyugaton bármelyik üzletben vásárolhat forintért, vagy esetleg a Magyar Nemzeti -^ank korlátlan mennyiségű valutát ad turistaútjaira. A szakember válasza a következő volt« "A konvertibilitásnak többféle fajtája van. Akik azt hiszik, hogy külföldön bárhol beválthatják a forintot, az úgynevezett teljes konvetibilitásra gondolnak. Ez azt jelentené, hogy mindenki korlátozás nélkül válthatja át pénzét más valutára. A konvertibilitás ilyen foka azonban csak nagyon kevés országban valósult meg. A külföldre utazó turisták valutaellátását még a legtöbb fejlett tőkés országban is korlátozzák. Magyarországon szó sincs arról, hogy rövid időn belül ilyen teljes konvertibilitás lehetne, vagyis hogy az utazni vágyók bármennyi devizát kaphatnak a forintjukért. Amiről nálunk egyáltalán szó lehet, az a forint részleges, u.n. külső konvertibilitása. Ez a nemzetközi kereskedelmi forgalomra, a vállalatok közti elszámolásra érvényes.“ Újabb kérdésre így folytatta fejtegetéseit Hagelmayer István« “A konvertibilitás megteremtésének alapvető feltétele, hogy a forintnak egységes árfolyama legyen. Ehhez arra lenne szükség, hogy a termelői árak lényegesen alacsonyabbak legyenek a fogyasztói áraknál. Pillanatnyilag a forint még nem egységes értékmérő, mert más az árfolyama a turista- és a külkereskedelmi forgalomban. A két árfolyamot közelíteni kell egymáshoz, mégpedig a nem-kereskedelmi forint leértékelésével." Ez azt jelentené - szólt közbe az újságíró -, hogy a nyugatra utazó magyar turisták számára megdrágulnának a külföldi valuták. Hagelmayer« "Valóban, a magyar turistáknak egységnyi igényelt valutáért több forintot kellene kifizetniök, viszont a hazánkba látogató külföldiek több forintot kapnának konvertibilis pénzükért." Végül hozzátette mindehhez» "Az 1968.-as gazdasági reform következetes végigvitele azt is feltételezné, hogy idővel lehetővé váljék a forint általános fizetőeszközként való alkalmazása a nemzetközi árú- és hitelforgalomban."

A madridi találkozón - írják a hazai lapok - felszólalt dr. Földesi István, a magyar küldöttség tagja. A felszólalás az államközi kapcsolatokkal és a katonai biztonság kérdésével foglalkozó munkacsoport ülésén hangzott el.

"Hideg szelek" címmel közöl cikket a Magyar Nemzet és Reagan megválasztása óta első ízben sugározza a moszkvai forrásból érkező kifogásokat az új amerikai politikai vezetés ellen. Először a Szovjetunióban működő amerikai követek kijelentéseit veszi sorra a cikkíró, mondván, hogy ezek hidegháborús hangok voltak» a két utolsó amerikai nagykövet - Toon és Watson - igaztalan vádakkal illette a Szovjetuniót. Ezután kerül sor az új kormány és szeméüyszerint Heagan bírálatára» két legfőbb bűne természetesen a SALT-2 jelenlegi formájában való elutasítása és az Egyesült Államok katonai fölényére bejelentett igénye. "Mindamellett - fejeződik be a cikk - Moszkva higgadtan reagál az új amerikai vezetés fülsiketítő lármával elkezdett diplomáciai nyitányára és nem siet hosszú időre szóló következtetéseket levonni ueagannek és külügyminiszterének első megnyilatkozásaiból. Nyitva hagyja az ajtót a szovjet-amerikai kapcsolatok gyakorlatában járatlan új vezetés számára, hogy az erőviszonyok kellő ismeretében később revizió alá véve nézeteit, máskép közelítse meg a két vezető nagyhatalom viszonyának a kérdéskomplexumát." A szószerinti pontossággal idézett szöveg szemtelensége elképesztő« a pesti firkász moszkvai direktívák alapján fölényesen kioktatja az Egyesült Államok kormányát, hogy az "erőviszonyok ismeretében" kezelje máskép a szovjet-amerikai kapcsolatokat, melyek gyakorlatában "járatlan"... Remélhetőleg Reagan és Haig nem hallgatnak a tanácsokra és gyakorlatlanul is megmaradnak azon az úton, melyen elindultak.

Vorosilov marsall halálának századik évfordulójára emlékeztetnek a magyarországi lapok. Lelkendező hangon írnak "Lenin hű tanítványáról", aki 19Ú-5 és 19^7. között a magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnöke volt.

Óvárv-Oss József újságíró, a volt kolozsvári Ellenzék című napilap főmunkatársa 68 éves korában Budapesten elhúnyt. Halálhíre a fizetett halálozási rovatban jelent meg« arra senki sem érdemesítette, hogy nekrológgal búcsúzzék tőle.,.

“ 5 -