Független Magyar Hírszolgálat, 1981. március-1982. február (5. évfolyam, 1-12. szám)
1981-06-15 / 4. szám
✓ ? M V. évfolyam á. szám - 1981. .iunius 15. H Független Magyar Hírszolgálat Mee.ielenik minden hd 15.-en Szerkeszti: Stirling György 7245 Parkwood Ct.,Palls Church, Virg. 22042 Magyarországi sajtószemle május 1.-től 3±,-ig Bizonyára mindenki ismeri azt az állapotot, amikor az embernek nincsen semmiféle orvosilag megállapítható nyavalyája és mégis rosszul érz^ magát. Maga sem tudja pontosan megmondani, mi a baja« nem fáj a feje, nem szúrja szíve, nátha se kínozza és láza sincs, de még reuma sem hasogatja a lábát. Es mégis leverten, kedvétvesztetten lézengj világban, mint az 5szi légy. Időnként ólmos fáradtság vesz erőt a tagjain és úgy érzi« a puszta helyváltoztatás is felemészti erejét, energiáját. Nem találja helyét és valamiféle igen nehezen meghatározható hiányérzet gyötri. Ezt nevezik közhasználatú szóval rossz közérzetnek. Sokan az időjárásban - légnyomásváltozásban, frontátvonulásban - keresnek magyarázatot az ilyen lelki- és fizikai állapotra, de akárhogyan is nézzük* a kellemetlen, rossz közérzet néha minden külső ok nélkül, váratlanul tör az emberre. Időnként pedig annyira a hatalmába kerít némelyeket, hogy ki sem tudnak keveredni belőle és tartós állapottá válik náluk a rossz közérzet. Ha ez többeket és nemcsak egyes embereket érint, nagyobb embercsoport, sőt egy egész társadalom is élhet állandóan rossz közérzettel. Ami igen sokfélekép mutatkozhat meg a társadalom külső képén. Jelei felfedezhetők a magyar társadalom képén is. Néhány esztendővel ezelőtt még a közérzet inkább csak orvosi szakkifejezésnek számított és alig-alig szerepelt a társadalomtudósok vagy a politikusok szóhasználatában. Tíz-tizenöt éve találkozhatunk vele rendszeresebben, de eleinte csak szűkebb, körülhatárolt körre vonatkoztatva bukkant fel elvétve szociológiái ta-• nulmányokban. A munkahelyi légkörrel, az u.n. munkahelyi klímával kapcsolatosan - amikor a^Kádár-rendszer a termelés fokozása, ill. a termelékenység javítása érdekében új módszerekkel kezdett kísérletezni. Nevezetesen azzal, hogy a munkásokkal megkedveltesse a munkahelyüket, melyet azok addig - a Rákosi-időkben és még a forradalom után is sokáig - kényszermunkahelynek, afféle modern rabszolgaságnak tartottak. Ekkor született meg a "munkahelyi-közérzet" kifejezés. Aztán egyre többen és egyre többet emlegették ezt a munkahelyi közérzetet, egészen addig, míg kiderült, hogy van munkahelyen kívüli - tán így mondhatnék - szabadidő-közérzet is és a kettő pedig együttesen már,maga teljes lét* lehetnee ezt másnak nevezni, mint társadalmi közérzetnek? így született meg Magyarországon a társadalmi közérzet fogalma, melybe ma már úton-útfélen beleütközünk, ha politikusok beszédeit, vagy társadalmi problémákat feszegető írók írásait olvassuk. Egy évtizeddel ezelőtt még sokan nem is ismerték s főleg nem értették a jelentését. Hírét sem hallotta például a társadalmi közérzetnek az a magyar ügyekben járatos és magyarul jól beszélő osztrák rendőrtisztviselő sem, aki 1970. őszén a traiskircheni menekülttábor kihallgató irodájában arról faggatott, hogy miért hagytam el Magyarországot. Amikor ismertetni kezdtem előtte addigi életemet, meg a hazai helyzetet általában és közben azt találtam mondani, hogy rossz volt a közérzetem, gyanakodva pislogott rám* - Beteg? - kérdezte. Hosszú időbe telt, míg megértette, hogy ez nem ^jelent semmiféle kórt, ami netán járványt okozhatna a lágerben, hanem egyszerűen egy lelkiállapot, mely a kommunizmusban eltöltött évek viszontagságai közepette és azok következményeként állandósul az emberben. De megnyugtattam* alighanem ki fogok gyógyulni belőle, mert úgy érzem, hogy már most, a szabad világban töltött első pár nap után múlóban van... Nem sokkal később, még ott a menekülttáborban több dolgozatot készítettem a magyarországi viszonyokról s ezekben itt-ott megemlítettem azt a bizonyos társadalmi közérzetet. Sz a szóösszetétel akkor még igen újnak hatott az emigráció
