Független Magyar Hírszolgálat, 1981. március-1982. február (5. évfolyam, 1-12. szám)
1982-02-15 / 12. szám
A ma?yar könyvnyomtatás hajcanaban igen magas fokon állt és a nagy kiadóvállalatok - Révai, Athaeneum, Singer és Woli'ner, stb. - könyvei messze földön híresek voltak. A magyar könyvek minősége azóta - nemcsak tartalomban, de kiállításban is - igencsak megkopott. Régen a nyomdászok szent hivatásnak tekintették munkájukat, de a szocialista morál megölte ezt a szellemet. Hol vannak ma mar az, olyan nyomdászdinasztiák, mint a gyomai Knerék, akiknek műhelyéből az államosításkor nemcsak a volt tulajdonosokat dobták ki, de a felszerelést, a betűket is széthordták. A mai állami nyomdák tömegmunkát végeznek, a kiadást és a terjesztést pedig "felülről" irányítják, bürokratikus módon» szakértelem nélkül. Erről szól az a dialógus, melyet "Beszélgetés a könyvről" címmel a Magyar Nemzet egyik decembervégi szamaban olvastunk. Hadd idézzük a cikk fontosabb részleteit: Vevő, belép a könyvesboltba: - Jó napot kivanok! - Könyvkereskedő: - Mi tetszik?- Egy angol-magyar szótart kérek! - Sajnos nincs. - Magyarorszag útikönyve van?- Elfogyott. - A főnök bent van? - Végre egy kérdésére igennel felelhetek. (Főnök:) - Rég nem láttam a kedves vevőt! - Ha nem árul könyvet,,ne csodálkozzon.- Nem rajtam múlik. - Mondja, nem fél az év végi rohamtól? - En már az egész évtől félek. Amit rendelek, nem jön időben. Kevesebbet kapok. De ez a jobbik eset. Legtöobször fogalmam sincs, mi mikor jelenik meg. A Könyvvilág is ír valamit, a kiadói újságjegyzékek is, aztan semmi sem stimmel. A magyar-svéd szótárt már öt éve meghirdették, s a mai napig nem érkezett meg. Ennyi idő alatt már Hess András is kinyomtatta volna tízezer példányban. - Nem érdemes ilyenen idegeskedni!- De végül is engem piszkálnak a vevők és nem a kiadót. Ha meg végre megkapom a szótárt, kiderül, hogy defektes. - Az meg mi? - Hogy hiányzik belőle egy ív, esetleg egyet kétszer nyomtak, vagy minden második oldal üres, meg ehhez hasonlók. - Szóval nem elégedett a könyvügyekkel? - Nézze, ha annakidején a Rózsavölgyi, vagy a Cserépfalvi így csinálta volna, hamar éhenveszett volna. - De mi a baj? Nincs könyvY - De van. Csak nem elég, nem az, amit keresnek s nem akkor, amikor kéne. Kiadnak egy csomó könyvet, ami pillanatok alatt elfogy. ^_Aztán jön egy másik adag, ami fogyogat és egy harmadik, amit a kutya se vesz. ín elismerem, hogy a zúzdában dolgozók sem maradhatnak munka nélkül. Viszont, ami elfogyott, azt nem nyomjak újra, egy csomó minden meg ki sem adnak. - Nincsen Zilahy? - Az a legkevesebb. Az alapművekből mindig kellene lennie raktári készletnek. Szótárból, útikönyvből, térképből, kötelező olvasmányból, tudományos kézikönyvből. - Kifelejtette a lexikont. - Ki. Mert nem is tudom, mikor láttám utoljára jó általános lexikont. Tálán még antikvárius koromban Lantos úrnal, a Királyi Pál utcában... ----- Ezekutan arról panaszkodik a könyvkereskedő, hogy noha mindhárom állami irányítás alatt áll, mégis mást akar a nyomda, a kiadó és a kereskedelem. Mások az érdekeik, mások az igényeik. Ezért nem azok a könyvek jelennek meg az évi nyolcézerben, amelyekre szükség és igény van. - Miféle nyolcezerről beszél? - figyel fel a vevő. - Hat annyi különféle könyvet adnak ki nálunk évente, - Viccel. - Dehogyis. ^zek egy része az u.n. nem hivatásos kiadóknál jelenik meg, de többségük a nagy kiadóknál. - És azt akarja mondani, hogy a nyolcezerből nem jut szótárakra, kézikönyvekre és hasonlókra? - Néha jut, de kevés. - Ha magán múlna, mit adna ki ebben a nyolcezerben? - Hamarább megmondom, mit nem adnék ki. - Na mit? - Amelyekről eleve tudom, hogy a lektoron kívül senki sem olvassa el. - Ilyen nincs is! - Soroljam? - Ne, mert még bajba kever. De mégis, mit adna ki? - Először is végignézném az elmúlt 100-150 év magyar könyvkiadását és a maradandó értékű müveket újra közreadnám. Aztan lefordítanék egy jó nemzetközi lexikont és megtoldanam egy magyar pótkötettel. Aztán kiadnám a hazai gondolkodó múlt nagy enciklopédiáját, bő bibliográfiával. És elgondolkoznék azon, hogy milyen óriási szellemi nagyságaink élnek itthon és megkérném őket, hogy ne csak az asztalfióknak és nagynéha külföldön, de itthon is publikáljanak. Aztán megnézném a külföldi magyar kiadványokat s amelyiket érdemesnek tartanám, itthon is kiadnám. - Egyébként jól érzi magát? - Köszönöm! ----- A képzelt beszélgetés alapjan szomorú kép bontakozik ki előttünk a magyarországi könyvnyomtatás és könyvkiadás helyzetéről. A- mi kellene a közönségnek - s amitől fejlődne szépérzéke, irodalmi ízlése -, azt nem adjak ki, de van papír és nyomdai kapacitás a pártbrosurakra, meg Lenin müveire. A nyomdák hanyag munkát végeznek és egy-két reprezentatív jellegű, külföldnek szánt művészeti kiadványtól (pld. Corvina kötetek) eltekintve,- amiket magas aruk miatt a hazai olvasó meg sem tud venni - nem érik el a régi színvonalat. A szocializmus e téren is megtette a magáét... " 6 ~
