Független Magyar Hírszolgálat, 1980. március-1981. február (4. évfolyam, 1-12. szám)

1980-10-15 / 8. szám

2

katonai erejével avatkozzék-e be, mint azt 1956-ban Magyarországon és 68.-ban Csehszlovákiában tette, vagy hagyja futni az eseményeket a maguk utján és bízza a megoldást a lengyelekre. A lezáratlan afgán üggyel a hátában Moszkvának - egyelőre - le kellett mondania a nyilt intervencióról és vállalta a második alternativa kockázatát. Mert afelől nem lehetett kétsége Brezsnyevéknek sem, hogy külső segítség nélkül a lengyel kormánynak engednie kell. S nyilván ezt is tanácsolták neki a háttérből. Az ebben rejlő kockázat viszont nagyobb,mint egy katonai beavatkozásé» mert ha egy diktatúra engedékenységet mutat, ha alkudozni kezd ellenzékével, elárulja gyöngeségét s az már a vég kezdete. A magyar forradalom első napjai is ezt bizonyítják.

Szeptember 1.-én aztán megtörtént a csoda. A sztrájkolok győztekJA kormány é^s a pártvezetőség jónéhány tagjának leváltása után - kellett a bűnbak! - az új vezetők megígérték a munkásság követeléseinek teljesítését, mire Lech Walesa,^ a lengyel nép új hőse a munka felvételére szólította fel társait .Ekkorra már milliárdokra rúgott a kár, mely az amúgy is gyenge lábon álló lengyel népgazdaságot a többhetes sztrájkok miatt érte s ezért nem volt más választása a kormánynak, mint engedni, ha termelést akart. Moszkva mindezt a háttérből figyelte és a sztrájk befejezésekor csupán egyetlen nyilatkozat törte meg hallgatásátt nagyobbmennyiségű élelmiszer- és árüsegélyt helyezett kilátásba a lengyel gazdasági élet rendbehozására.

Ez a gazdasági élet azonban aligha hozható rendbe szovjet támogatással. Ha a húszbillió dollárt is meghaladó nyugati bankkölcsönök nem tudtak csodát művelni, a bajok igen súlyosak lehetnek. Köztudott, hogy a lengyel népgazdaság már három évtizede válságról válságra bukdácsol és tudjuk» az 1956» óta tartó elégedetlenségek okai mindig a gazdasági nehézségek voltak. (Melyek a kommunizmusban nem választhatók el a politikától.) A mostani válság előtt is sűrűsödtek az országban az olyan jelenségek, melyekből következtetni lehetett egy újabb robbanásra. A lengyel sajtó természetesen igyekezett elködösíteni a képet, de mindent azért nem lehetett, titokban tartani. Érdemes idézni a hivatalos lengyel hírszolgálati iroda néhány jelentését, mely még jóval a munkásmegmozdulások előtt jelent meg a magyarországi sajtóban.Érdemes megfigyelni, milyen ravaszul tudják csűrni-csavami a szavakat az elvtársak, kerülgetve a lényeget. De a sorok közt ki lehetett olvasni,hogy baj van, nagy baj.

Július 11.-én, több mint egy hónappal a gdanski események előtt, a következő jelentést adta ki a PAP, a lengyel MTI» "A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága aktívaértekezletet tartott Varsóban Edward Gierek első titkár elnökletével. Az ülésen megállapították, hogy bár az ipari termelés egésze nőt, egyes választékbővítési és átalakítási feladatokat nem hajtottak végre. A^mezőgazdaságban a múlt évi gyenge termés kihatott az állattenyésztés fejlődésére. Ennek következtében a húsellátásban zökkenők voltak. A helyzet nehéz. A beruházások a kijelölt iránynak megfelelően csökkentek, a legfontosabb objektumokra összpontosítva."

Négy nappal később, július 15«-én elemző cikk látott napvilágot^a POLITYKA című vezető varsói hetilapban. A cikk szerzője kifejti, hogy bár egyre többet beszélnek Lengyelországban a gazdálkodás hatékonyságáról, a gyakorlatban az egyre romlik. Az iparban nem fordítanak gondot a korszerű technológiára,a gépek legnagyobb része túlhasznált, elavult, megbízhatatlan. Egy új üzem felépítése 3-4 évig tart, a termelés késve indul be. A létesítmények nincsenek gazdaságosan kihasználva, az ebből származó kár évi 260-270 milliárd zlotyra tehető. A felgyorsított beruházási Programm elsősorban az objektumok építésére irányult, anélkül, hog^ azt összehangolták volna az idejétmúlt technika lecserélésével. A korszerűsítési feladat elmaradt, ugyanakkor értékes modem berendezések állnak munkaerőhiány miatt. Míg az előző években a beruházásoknak mintegy 35 százaléka nem tudta elérni a tervezett termelési szintet, az elmúlt évben már 58 százalék. Ennek oka elsősorban a munkaerő, a nyers- és alapanyagok hiánya. Az is előfordul, hogy a munkaerőhiány miatt túlautomatizálnak üzemeket, ami aránytalanul magas összegeket emészt fel. Az elemzés oda lyukad ki, hogy "az alapvető probléma a gazdaságirányítás és a tervezés rendszerében rejlik." Ez a tervezés mennyiségi és nem gazdaságossági haszonmutatókkal számol. "A lengyel gazdaság fordulóponthoz érkezett"- írja a POLITYKA, hansúlyozva bizonyos reformok szükségességet, majd állástfoglal amellett,hogy