Független Magyar Hírszolgálat, 1980. március-1981. február (4. évfolyam, 1-12. szám)
1980-09-15 / 7. szám
*- 6 -Amerikai szakszervezeti delegáció járt a SzOT meghívására Budapesten augusztus elején. A küldöttséget William Berry, az AFL-CIO kötelékébe tartozó kikötői rakodómunkások nemzetközi szervezete New York-i alapszervezetének elnöke vezette. A Tiszántúlon augusztus közepéig százezer hektárnyi területet öntött el az ár és a belvizek is egyre több gondot okoznak az árvízvédelemnek. Súlyos az árvízhelyzet Románia nyugati részén is, az erdélyi megyékben. "A barátság olimpiája" címmel írt vezércikket a moszkvai versenyek befejezésakor a Magyar Nemzet-ben Zsolt Róbert, az ismert magyar sportújságíró. A cikk hemzseg a felsőfokú dicséretektől, a szovjet sport és rendezés magasztalásától. De ugyanakkor természetesen jut egy-két lapos oldalvágás a moszkvai játékokat bojkottáló amerikaiaknak is. Az Egyesült államok sportolóinak részvételét hiányolva Zsolt a következő mondatot írja le» "Azok szegények, nem tehettek róla, hogy tönkretették sportolói pályafutásukat* és játékszereivé váltak egy Ízléstelen politikai manővernek." Zsolték Robikája elfelejti, hogy az első "Ízléstelenséget" Brezsnyevék követték el, amikor az olimpiai béke jegyében megtámadták Afganisztánt. - A cikkben egyébként óvatos elismerés szól a magyar csapat teljesítményének - "úgy látszik, újra felfelé menő ágba került a magyar sport" -, de arról egy hang sincs, hogy mi volt az oka a nem várt kudarcoknak? Igaz ugyan, hogy a Szovjetunió, Kelet-Németország és Bulgária után a nemzetek nemhivatalos pontversenyében - az első három helyezés alapján - Magyarország negyedikként végzett a XXII. olimpiának nevezett szpártákiádon,de a magyar sportolók olyan hagyományosan "magyar" versenyszámokban maradtak le, melyekben még eddig jóformán minden olimpián szereztek érmeket. Egyetlen magyar nem kapott helyezést például a vívásban, nagyon lemaradtak az öttusában, eredménytelenek voltak a vízilabdában és a labdarúgásban, de csődöt mondtak az atlétikában és az,úszásban, meg a kajak-kenu számokban sem produkálták, amit vártak tőlük. Es mindezt olyan mezőnyben, ahonnét hiányoztak az amerikai, a nyugatnémet és a japán versenyzőkl Hol itt a "felfelé menő ág", a fejlődés? - Érdekes jelenség volt egyébként a sajtóban, hogy noha a lapok minden nap oldalakat szenteltek az olimpiai eseményeknek és beszámoltak az eredményekről, az eddigi szokástól eltérően sem közben,sem -a végén nem adtak táblázatszerű összesítést az egyes versenyszámokban elért érmekről és nem mutatták a nemzetek közti nemhivatalos pontverseny állását. Pedig ez azelőtt mindig megszokott volt és az átlagolvasó elsőnek rendszerint ezt a táblázatot kereste a napilapok sportrovatában. Most megfosztották ettől. Vájjon miért? Talán, hogy ne tudja oly könnyen figyelemmelkísérni, milyen sportágakban esett -vissza a magyar csapat, vagy hogy ne tűnjön föl számára a táblázatból» az olimpia csonka volt, ahol a szovjet és a keletnémet versenyzők azért arattak az érmek közt, mert alig akadt komoly ellenfél» az atlétikai- és az úszómezőny például amerikaiak nélkül alig ért többet színvonalban egy'olyan edzőtábornál, amelybe csak a szocialista országok küldtek sportolókat... Az olimpiával kapcsolatosan az emigrációs sajtó vonatkozásában is szóvá kell tennünk valamit. Egyes lapjainknál - és azok tudósítóinál - bizonyos tudathasadásos jelenségeket figyelhettünk meg. Egyrészről - szolidárisán az amerikai bojkottal - elítélő szavakkal írtak a moszkvai kommunista "show"-ról, másrészről - a versenyek megindulása után - meg ilyen beszámolókat olvashattunk e^yik-másik szabadföldi magyar újság sporttudósítójának tollából» "Birkózóink jól szerepeltek", "Harmadik aranyérmünket X.Y. szerezte", "Eredményeink elmaradtak a várakozás mögött". Félreértés elkerülése végett* a többesszám elsőszemélyben fogalmazott mondatok a Magyar Népköztársaság versenyzőiről szóltak, rájuk vonatkoztak. A tudathasadás elég gyakori emigráns nyavalya, de azért próbáljunk hűek maradni az elvekhez* ha egyszer jogtalannak és az olimpiai 'eszmével ellentétesnek tartottuk a moszkvai versenyeket és helyeseltük, hogy az amerikaiak távolmaradásukkal tüntettek, ne lelkendezzünk a kommunista sportsikereken, mert az nevetséges következetlenség. A magyarságát azért nem kell megtagadnia senkinek sem» de más a magyarsághoz való tartozás érzése és más a moszkvai propagandaparádéra kiküldött hazai sportolókkal való azonosulás.
