Független Magyar Hírszolgálat, 1980. március-1981. február (4. évfolyam, 1-12. szám)

1980-09-15 / 7. szám

2

című katolikus hetilapban, mely egyike azon nagyon kevés sajtótermékeknek,amiket az állam meghagyott a magyar katolikus Egyháznak. A “Családi gondok" című írás nemcsak azért érdemel figyelmet, mert a magyar társadalom és család válságával foglalkozik, hanem mert amikor e jelenség'Okait-kerésir.r a kérdést keresztény nézőpontból közelíti meg. így egyúttal a hazai vallásos élet válságát is feltárja a cikkíró.S ezzel értésére -adja a sorok között olvasni tudóknak, hogy a keresztény világnézet megrendülése és a család felbomlása kapcsolatban állnak' egymással.'Mint ok és okozat.

"Felmérték, okait is kikutatták, következményeit pedig nap mint nap megéljük £ hogy az elmúlt harminc év alatt átalakult a család - olvashatjuk a cikk első sorait, majd tovább« A lejátszódó gazdasági és társadalmi átalakulás nem csak struktúrájára hatott, hanem a polgári család létalapjával együtt annak eszméit és életgyakorlatát is kikezdte az idő. A probléma most éppen ebből adódik» helyébe megszületett-e már az új? Egyáltalában megtervezhetó-e egy korszerű családmodell? Számunkra azért is izgalmas ez a kérdés,mert tudnunk kell« mit adhat ehhez a keresztény életszemlélet és gyakorlat?”

Ezután így folytatódik az UJ EMBER cikke» "A változások megállapításához viszonyítási alapnak a letűnt polgári családot tekintjük, mert a középkorú generáció még ebben nőtt fel és a fiatalok a szülőkön, nagyszülőkön keresztül akarva-akaratlanul érintkeznek norma- és szokásrendjével. ..... A háború utáni gazdasági összeomlás, majd a szocialista átalakulás felrobbantotta ezt a hagyományos rendet....... Megbillent és egyre nagyobb arányban kibillent a családok eddigi stabilitása. ..... Az új modell - a "nyitott kiscsalád”, a közélet számára felszabadult anyával -, a nehéz gazdasági körülmények között eleve életképtelennek bizonyult. Nagy volt a tanulópénz« fizikailag gyenge, érzelmileg elsívárosodott generációk. A családok nagyarányú bomlásának következtében személyiségükben sérült gyerekek, a terhelést lelkileg nehezen viselő fiatalok, az öngyilkosok és fiatalkorú bűnözők megnövekedett száma döbbentette rá a társadalmat az úttévesztésre.”

A cikk meglepő bátran mutat rá a családi életforma válságának következményeire és külön bekezdést szentel a válásoknak. Százezer felbomlott házasság húsz év alatt egy tízmilliós országban borzasztó nagy számi Különösképen, ha elgondoljuk, hogy ez az adat csak azokról a zátonyrafutott házasságokról beszél, amelyek végére bírói döntés tett pontot. De hallgat azokról, ahol nem került ugyan sor bontópörre, a férj és feleség azonban már különélnek, vagy ha a szomszédok ésr-főleg a megoldhatatlan lakáshelyzet miatt egy fedél alatt is gyötrődnek, a család lényegileg már réges-rég felbomlott és nem tölti be társadalmi szerepét. Ezek számát közel ugyanannyira becsülhetjük, mint a válópörrel lezártakét.

Mindezt érinti a cikkíró, de a legfontosabbról nem beszél. Arról, hogy a család válságának következtében csökken Magyarországon a születések száma és stagnál a természetes népszaporulat, hogy - az előreszámítások szerint - öt év múlva megkezdődjék a népesség lassú fogyatkozása. Az utóbbi években valamenynyire megszigorították ugyan otthon a terhességmegszakítás feltételeit, de az abortuszok aránya még mindig nagyon magas. Az abortuszbizottságok előtt a jelentkező asszonyok általában szociális körülményeikre hivatkoznak, ami alatt majdnem mindig a lakásviszonyokat kell érteni. De lehet-e rossznéven venni,ha nincs kedvük szülni és gyereket nevelni ágyrajáróként, albérletben, társbérletben vagy az "öregekkel” közös lakásban, a szülők jóvoltából használatra kapott egyetlen kis szobában?

A családok felbomlásának és a születéscsökkenésnek legfőbb oka a lakásmizéria. Az idegenekkel közös "bérlemény" nem nevezhető otthonnak, napirenden vannak a súrlódások, melyek megkeserítik az együttlakók életét. De még a rokonok, két generáció együttélése sem vezet jóra« előbb-utóbb óhatatlanul megromlik a viszony és terhessé válik az alkalmazkodás, a közösködés. S ilyenkor gyakran elkövetkezik a krizis« a házastársak ingerlékenyek, gyakori köztük a veszekedés, a férj házon kívül, az italban keres vigasztalást, aminek folytatása lehet a depressziós idegállapot, sőt szélsőséges esetekben az öngyilkosságba velő menekülés. Ennél azonban sokkal mindennapibb a válás, mint végső megoldás.

A család válságának tünetei összefüggenek és egymásra hatnak. " • . ••• •-