Független Magyar Hírszolgálat, 1980. március-1981. február (4. évfolyam, 1-12. szám)

1980-08-15 / 6. szám

IV. évfolyam 6. szám 1980, augusztus 15. (Ú M H Független Magyar Hírszolgálat Megjelenik minden hó 15.-én Szerkeszti: Stirling György 6135 Leesburg Pike, Falls Church, Virg. 2204-Magyarországi sajtószemle július L.-tol 31.-ig Május 29.-én Kádár János nagy választási beszédet tartott a %gyar Hajó- és Darugyár dolgozói előtt Angyalföldön s beszédében nemcsak az életszínvonallal dicsekedett, hanem azzal is, hogy a szocializmusnak sikerült megvalósítania a jövőben bízó,kiegyensúlyozott társadalmat. Azonban egy s mást elfelejtett meg­említeni a Párt első titkára» nem szólt például arról, hogy a magyar társada­lom világviszonylatban elsők közt áll az öngyilkosságok, a válások és az alko­holisták számával, de egyre több depressziós elme zavarodottat ápolnak az ideg­gyógyintézetekben. Nem beszélt Kádár az abortuszok magas arányáról és arról sem, ami ezzel szorosan összefügg» a természetes szaporulat csökkenéséről... x "Népszaporulat? Maga szó is manipulál. Évtizedek óta szó sincs már itt sza­porulatról. Hiszen az 1958.-as népesség szinten tartásához képest következett be 700 ezres fogyás az utánpótlásban ló év alatt, De kétszer botlunk bele u­­gyanabba a^kőbe. 1975» augusztusától folyamatosan és erős ütemben csökken a születésszám és a demográfiai mutatók évek óta újra az utánpótlás elégtelensé­gét jelzik." Ezeket a megdöbbentő sorokat Fekete Gyula "Magam mentsége" című írásából i­­déztük. A cikk az ÉLET ÉS IRODALOM, március l.~i számában látott napvilágot és eddig alig hallott meglepő nyíltsággal szól a század utolsó harmadának legna­gyobb magyar tragédiájáról, a csökkenő népszaporulatról. Fekete Gyula szoci­ológus, a hazai fiatal írónemzedék tagja már nem először nyúl e fájdalmas és kényes te'mához, azonban ennyire leplezetlenül még soha tárta föl a valóságot» elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor a magyar nép már nem szaporodik tovább,ha­nem megindul a lassú fogyatkozás nemzethalál felé vezető útján. De folytassuk tovább, a cikk olvasását» "Az érdekviszonyok tömegekre ható "ösztönzése" ma drasztikusan gyermek-ellenes, különöskép« több-gyermek-el­­lenes. Némely tekintetben méginkább, mint az 1973»**as határozatok időpontjá­ban volt. A gyermeket nem nevelők életszínvonala tovább nőtt a gyermeket ne­velő családokéhoz képest. Az aránytalan tehermegosztás méginkább aránytalanná vált. Mintegy a nem-szülés kényszere érvényesül..." Figyeljünk csak fel azokra a macskakörmökre, melyek közé fekete Gyula az "ösztönzés" szót tette! Nyilvánvalóan azt kívánja érzékelteni velük, hogy a társadalomban negativ tendenciák érvényesülnek a családtervezés vonalán. A fiatalok körében uralkodó felfogás - elsősorban anyagi érdekek és szempontok miatt - (még leírni is rossz!...) gyermekellenes. És hogy ide jutottunk,annak - sok aás mellett - oka a ké z ze lf ogha tó. f pozitív ösztönzések elegtelensege is. Mik ezek az ösztönzések? Elsősorban azok,melyekkel a szocialista állam ked­vet csinálhat a fiatal házasoknak a bátrabb családtervezésre, a két-három gye­rek felnevelésére* családi pótlék, gyermekgondozási segély (gyes), lakásjutta­­tás, bölcsödéi- és óvodai hálózat s egyéb szociális juttatások. Ezek lenné­nek hivatva kiegyenlíteni a gyermektelen és a gyermekes családok közti élet­­színvonal—különbséget ._ Mindez azonban csak keveset lendít a gyermekeket nevelő családok gazdasági helyzetén. Az otthoni általános jövedelmi viszonyok mellett már egy gyerek is olyan súlyosan terheli a családi költségvetést, hogy még a külön juttatások­kal sem tartható az egyensúly. Lemondásra, áldozatvállalásra nem sok mai fia­tal házaspár hajlandó vállalkozni. így aztán valósággal lenézik, sajnálkozva megmosolyogják azokat a keveseket, akik a kocsi helyett a kicsit választják. A társadalom "érdekviszonyai" következtében a közhangulat gyermekellenes... Hogyan fogalmazza meg ezt fekete Gyula« "A két gyermek már olyan próbatétel a mai körülmények között fiatal házaspároknak, hogy minden idejüket, energi­ájukat, anyagi lehetőségeiket igénybeveszi. Három vagy több gyermek vállalásá­hoz - nyugdíjas nagymamák besegítése nélkül - már szinte megszállottság kell." S az eredmény? A nemzet lassú elöregedése. Miközben a fiatal korosztályok erősen megfogyatkoztak, az idős korosztályok, nem csupán arányukat tekintve,de abszolút számban is jó pár százezerrel gyarapodtak. Magyarországon már jóval kétmillió fölött jár a nyugdíjasok száma» hovatovább nem lesz aki eltartsa ő­­ket, mert az aktiv dolgozók száma ugyanolyan arányban csökken, mint amilyennel a nyugdíjasok száma emelkedik. "Az elöregedés üteme gyorsul - írja Fekete Gyula - és a következő években elkezdődik a népesség tényleges fogyása, ,. amely az előre kiszámítható idő táv­latában már biztos és elkerülhetetlen. A termelő korosztályok zsugorodása a hetvenes évek végén még csak elkezdődött és halmazatban folytatódik a kilenc­venes évek elejéig, termelésről, szolgáltatásokról, nyugdíjas ellátásról, ál­talános életszínvonalról itt csak annyit« ezek a mi viszonyaink közt legszo­rosabban - az olajáraknál sokkalta szorosabban - az élőmunkabázis függvényei." Vagyis« ha az élőmunkabázis - az aktiv dolgozók száma - csökken, a lakos­

Next

/
Thumbnails
Contents