Független Magyar Hírszolgálat, 1979. június-1980. február (3. évfolyam, 4-12. szám)

1979-10-15 / 8. szám

Ki lesz a következő?

Wass Alberthez hasonlítanom magam igen nagyfokú szerénytelenség lenne. S most mégis valamiféle párhuzamra szeretnék rámutatni, ami ha nem is kettőnk közt létezik, de. a legutóbbi hetekben velünk történt események különös hasonlóságában rejlik.

Mindenki tudja, milyen hajsza indult Wass Albert ellen, nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy lehetetlenné tegyék és elhallgattassák. Hadd mondjam el most pár szóval, mi történt velem néhány nappal ezélőtt New York városában, ahol az Amerikai Magyar Szövetség országos közgyűlésén vettem részt.

Harmadik napja folyt a közgyűlés a Magyar Házban, anűkor a tanácskozás kellős közepén betoppant oda az egyik helyi magyar rádió bemondója, és szót kért. Az elnök gyanútlanul megadta, mire az illető középre penderült, és bejelentette, hogy a Zsidók Világszövetsége képviseletében beszél, majd egy papírt lobogtatva lendületes vádbeszédet mondott e sorok írója ellen. A papír — mint kiderült — egy másfél évvel ezelőtt — 1978. április 28-án — kelt levél xeroxmásolata volt, melynek utolsó bekezdésében „zsidózást” vélt felfedezni az illető. Ezt a részletet — melyet kétségbevonhatatlanul utólag kopíroztak a levél végére — a rádióbemondó harsogva felolvasta, majd néhány súlyosan sértő kifejezés kíséretében a „bűnös” levélíró eltávolítását követelte az AMSZ igazgatóságából.

És most következik a második meglepetés! A közgyűlés elnöksége nem mutatott ajtót a betolakodónak, hanem az intézőbizottság újonnan megválasztott elnöke felállt, és udvarias szavakkal biztosította őt, hogy foglalkozik a bejelentéssel, és bizottságot küld ki, mely kivizsgálja az ügyet. Tehát egy független magyar egyesület hitelt adott egyik vezetőségi tagja elleni olyan vádaknak, melyeknek csupán egy ellopott és meghamisított magánlevél képezte alapját! S az a furcsa helyzet állt elő, hogy ahelyett, hogy alattomos módon hátba tá madott vezetőségi tagja védelmére kelt volna, éppen S- ellene rendelt el vizsgálatot. Az ellen, akinek felfogását a magyar lapokban kilenc év óta minden áldott héten megjelenő írásaiból az egész emigráció ismerheti.

Szemben a demagóg vádaskodóval, akit senki sem ismer.

Hogy egyes szám első személyre fordítsam a szót, a történtek után természetesen azonnal bejelentettem hogy az új tisztikarba nem kívánom jelöltetni magam, és eltávoztam.

Mindezzel kapcsolatosan két kérdés merül fel: ho- . gyan került egy jó barátomhoz írt bizalmas magánlevelem illetéktelenekhez, akik azt meghamisították, és —

mint később kiderült — százszámra sokszorosítva oszto, , 1 gattak New Yorkban? A valószínű valasz: nyilván el

lopták, amivel bűncselekmények sorozatát követték el.

A levél írójának, illetve a címzettnek magántulajdona melynek ellopását a törvény bünteti. Mint ahogy súlyosan büntetik a levéltitok megsértését, a magánlevelei sokszorosítását- és terjesztését is.

A második kérdés már nem is kérdés: hogy miért csinálták ezt a galádságot? Nos, nyilvánvalóan azért,’ amiért Wass Albert ellen is otromba vádakat kovácsoltak elnémítására.

A cél ugyanaz, csak a „kivitelezés” más: míg Wass Albert ellen harmincöt év előtti „atrocitásokat’ fundáll tak ki, addig nekem egy másfél év előtt írt, hamisítod magánlevél mondataival próbálnak gáncsot vetni. Aki! egy magánlevél bizalmas és nyilvánosságnak nem szánt mondatait használja fel valaki ellen, olyan, mint aki a kulcslyukon kukucskálva, az ajtóra tapasztott füllel hallgatózva turkál bele más magánéletébe, és az így ellesetteket fordítja ellene. Rossz cselédek tettek így régen zsarolási szándékkal. *

I

Isten látja lelkem, soha nem vonzottak az egyesületi címek és tisztségek (úgy érzem, ezeknél több rangot jelent a Vasárnapban megjelent négyszázvalahány írásom >, de mégis bánt a dolog, mert tervük egy része sikerült; az Amerikai Magyar Szövetség vezetősége meghátrált az; erőszakos fellépés előtt, és ilyen körülmények közt nem' maradhattam továbbra is annak tagja. De nyilván to-i vábbi terveik is vannak: ki akarják ütni a tollat mind-; azok kezéből, akik még írni mernek ellenük! Tegnapi Wass Albertet vették célba, ma- engem, s ki tudja, hol-! nap kik kerülnek majd sorra, ki lesz a következő? Flórián Tibor, Nánay Endre, Csikós Zoltán, Erdélyi István vagy Dunai Ákos?... .. .•

De mindezek ellenére egy valamire büszke vagyok; ha ennyi energiát fordítottak arra, hogy benyálazzanak, ha nem restellték a fáradságot, hogy egy másfél év előtti magánlevelemet elorozzák, meghamisítva százszámra sokszorosítsák és városszerte terjesszék, akkor nagyon nagyj szálka lehetek a szemükben. És ez jelenti számomra aj legnagyobb elismerést.

Stirling György

KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA

Ha ostobaság, felelőtlenség, indiszkréció vagy ártó szándék révén nyilvánosságrakerül egy magánlevél, azt jóízlésű és ép erkölcsi érzékű ember el sem olvassa,hanem eldobja. Aki másnak szóló levéllel visszaél, nagyon ocsmány dolgot művel. A fenti cikkben leírtakból az is nyilvánvalói., egyesek még ma sem fogják fel,hogy demokráciában élünk, ahol mindenki szabadon megírhatja a véleményét. Egy magánlevélben különösképen. Akik ezt nem tudják megérteni, azokat nyilván annyira megfertőzte az elmúlt évtizedek valamelyik diktatúrájának zöldben vagy vörösbenjátszó gondolkodásmódja, hogy ezt a mentalitást ma sem tudják levetkőzni és magánlevelekkel próbálnak másokat megfélemlíteni, “kinyírni". Ez terrormódszer,ami arra üt vissza, aki azt alkalmazza. Szomorú, hogy az AMSz elnöksége hagyta magát terrorizálni és egyáltalán szóra méltatta az elorzott magánlevélre hivatkozó, tehát alapjaiban mindenképen immorális bejelentést.