Független Magyar Hírszolgálat, 1979. június-1980. február (3. évfolyam, 4-12. szám)

1979-06-15 / 4. szám

nem a legkorszerűbb, mert ennek is romlott a szintje." Eddig a pesti újságíró' kesergése, melyből megismerhetjük a mindennapos otthoni mérgelode'sek egyik oka't: a zacskős tejet. Ami folyik, csöpög, ereszti a tartalmát,<egyszóval mindenre jó, csak arra nem, amire készült: a tej tárolásara és szállítására. Ez is egyike azoknak a szocialista újításoknak, melyek lassan de biztosan kikészítik az emberek idegeit. Es a pesti polgár nem érti: miért nem lehet ezt megváltoztatni, miért nem lehet a hibákat kijavítani? A turisták eljutnak Bécsbe ás csodálkozva látják, hogy néhány kilométerrel nyugatabbra már évtizedek óta tökéletesen megoldották a papírcsomagolásű tej problémáját. De nem is kell kapitalista országba menni,hogy kifogástalan előrecsomagolt tejjel találkozzék: a szomszédos Jugoszláviában is bevált a gyártási technológia. Csak e'ppen Magyarországon^képtelenek megbirkózni ezzel a feladattal. Nem mintha a magyar ipar nem tudna különbet is produkálni: ha szovjet exportáruról lenne szó, korlátlanul állna rendelkezésre pénz,hogy jo minőseget állítsanak elé. De mivel itt csak a hazai dolgozók életét lehetne kicsit könnyebbé tenni, a kérdésnek nincs gazdája... E sorok írója még otthon élt,amikor - kerek tíz évvel ezelőtt - megjelent a zacskós tej. A vásallék nagy örömmel fogadták a higiénikus csomagolást,de ez az öröm hamarosan lelohadt: kiderült,hogy a puha "nylon"-zacskó nemcsak könnyen kilyukad, hanem szinte lehetetlen belőle kitölteni a tejet. Sürgésen gyártottak hát hozzá kemény müanyagbél füles kancso't, amibe e'ppen beleillett a puha tejeszacské. Ez - bár külön kiadást rótt a háztartásokra - egy fogyatékosságon segített, de a folyást nem szüntette meg. S mint a most olvasott cikkből megtudjuk, a helyzet azóta sea változott, sőt romlott.

Es hogyan is írja a cikk? Ennek is romlott a szintje! Mint annyi más közszükségleti cikknek, ami nem exportra kés'zűl, amit csak a hazai fogyasztásra szánnak... ErrÓL a szocialistának legkévesbé sem nevezhető szemléletről írja befejezésül az idézett újságcikk: "A jővd, mondja a nyilatkozó ipari illetékes, a dobozos tejé. De erre a legkorszerűbb tejre még várni kell. Nagy beruházás kellene hozzá, soksok pénz. A mindennapos tejvevő alighanem be is látja, hogy várni kell a legkorszerűbbre e's beérné a tisztes átlagszlnttel. Hanem éppen ezeknek a tisztes átlagszinteknek a megítéle'sével van baj iparban is kereskedelemben is. Az érdekeltek sűrűn védekeznek csúcsteljesítmények említésével, a tisztes átlagszinttel ped?g senki seca törődik." Gseppben - egy csepp tejben - a tenger: a pesti újságíró sorai meglepő nyíltsággal mutatnak rá a szemléletre: csak a hasznot Ígérő "nagyberuházások" érdekesek, a dolgozék mindennapi kényelmetlenségei ugyan kinek fajnak?

Az állami boltok magánkezelésre való bérbeadása - mint néhány hete utaltunk rá - iengyel°rszágban mar bevett szokás, mellyel a lakosság ellátását akarják javítani. Említettük akkor, hogy magyar kereskedelmi szakemberekből álló' küldöttség utazott Lengyelországba, tanulmányozni az új (?) módszert. A legutóbbi pesti TV- fo'rum keretében egy konkrét ke'rdésre a következő' választ adta a Belkereskedelmi Minisztérium: "Lehetővé tettük azoknak az állami kisforgalmú kereskedelmi egységeknek bérbeadását, amelyeknek területi elhelyezése, az üzemelés szezonális jellegeA vagy egyéb adottságok miatt - pld. kis forgalom. - az állami egységként való működtetés nem gazdaságos, viszonx az üzlet a lakosság ellátása szempontjából fontos." - Az elvtaírsak üjra feltalálják a spanyolviaszt és kénytelenek egyre több engedményt tenni a "maszek" üzletek javára, mert az állami kereskedelem nem képes ellátni a feladatát.

A PARFÉDÉT májusi szamában figyelemreme'ltó tanulmányt olvashatunk az Egyesült Államokról "Az amerikai külpolitika és az ideológiai harc" címmel. A cikk - egyebek közt - mindjárt az elején kifejti, hogy az amerikai külpolitikában kettősség tapasztalható': "A szocialista országokkal való' kapcsolatok kiszélesítését felforgató' propaganda kíséri" - olvashatjuk a cikkben, mely részletesen megindokolja, mit ért ezalatt. "Úgy kalkuláltak ugyanis (a kapitalisták), hogy a szocialista országoknak az enyhülés révén való ’kitárulkozása" , a gyarapodó'gazdasági és kulturális kapcsolatokkal egyre_szélesedő érintkezési felület a két rendszer állampolgárai között jelentősen növelheti a korábban eredménytelennek bizonyult bomlasztás esélyeit. Úgy gondolták, hogy csupán az enyhülés "megfelelő irányba való terelésére" van szükség ahhoz, hogy a szocialista országokat rábirják az "ideológiai határok megnyitására." A cikkíró' szerint az amerikai külpolitika ellentámadásban van (?) es Helsinki eredményeit is veszélyezteti. A kommunisták azzal vádolják az Egyesült Államokat, amiben Ők vétkesek...