Független Magyar Hírszolgálat, 1979. június-1980. február (3. évfolyam, 4-12. szám)
1979-08-15 / 6. szám
Független Magyar Hírszolgálat Megjelenik minden hó 15.-én Illő évfolyam 6. szám 1979* augusztus 15® Szerkeszti: Stirling György 6155 Leesburg Pike, Palls Church, Virg. 2204-1 Magyarországi sajtószemle julius 7*“tői augusztus 6.-ig Az idegenforgalomról - különösen igy "szezon" derekán - sűrűn olvashatunk a hazai lapokban. Nincs hét, hogy valamelyik újság ne foglalkozna a témával» némelyik öntelten dicsekszik a tavalyi tizenhétmilliós rekordforgalommal, a másik a hiányosságokat sorolja el, a harmadik meg a jövő perspektíváit ecseteli, hogy milyen beruházásokkal, milyen új létesítményekkel kellene fejleszteni az idegenforgalmat. Ki igy, ki ügy közelíti meg a kérdést, de egyben minden cikkíró megegyezik: valamennyi rendkívül nagy jelentőséget tulajdonít az idegenforgalomnak és növelését elsőrendű országos érdeknek tekinti. Ezen nincs is mit csodálkozni. Az idegenforgalom egyike a leggyorsabban jövedelmező gazdasági ágazatoknak: nem igényel túlsók befektetést és az is aránylag hamar megtérül. A legtöbb ország nagy súlyt helyez idegenforgalma fejlesztésére s vannak államok - mint pld. Ausztria és Svájc -, melyeknek költségvetésének bevételi oldalán első helyen áll az idegenforgalom. Ezek az országok - amellett, hogy természeti szépségekben gazdagok és egyéb látnivalókban is bővelkednek - olyan kiváló szolgáltatásokkal várják a vendégeket, hogy azok már önmagukban is vonzerőt jelentenek. Ami már aligha mondható' el Magyarországról. A szocialista Magyarországon a hatvanas évek elején fedezték fel újra az idegenforgalmat. A két háború között szépen prosperáló magyar idegenforgalom a Rákosi-féle elzárkózási politika idején teljesen elsorvadt s azt nulláról kellett újrakezdeni. Az idegenforgalmi propaganda és a külföldi turisták beédesgetése a hatvanas évek közepetáján indult meg, de eleinte nem sok sikerrel járt. Pedig a h-ádár-rezsimnek sürgó's szüksége volt nyugati "kemény" valutára, sőt még annál is többre: arra, hogy az 1956.-os tragikus eseményeket követő fagyos nemzetközi légkör felengedjen Magyarország irányában és a rendszer szalonképessége ezzel is igazolást nyerjen. így fonódott ó'ssze az idegenforgalom a politikával. A szovjet tömb országainak idegenforgalma - igy Magyarországé is - ebben különbözik más országok idegenforgalmától. A sztálini korszak lezárulását követő "olvadás" egyik velejárója volt, hogy a kommunista kormányok egymásután döbbentek rá: egyre nyomasztóbbá váló és szüntelenül szaporodó gazdasági gondjaiktól csak úgy szabadulhatnak meg, ha kaput tárnak nyugat felé. így egyrészt a turizmusból tehetnek szert valutára, másrészről bizalmat ébresztenek nyugati t gazdasági körökben, melyek előb’o-utóbb hajlandók lesznek - jó befektetés és busás haszon reményében - pénzügyi támogatást nyújtani. Ennek érdekében pedig fontos volt, hogy a rendszer a legbarátságosabb képét mutassa nyugat felé. Persze nemcsak nyugati vendégek érkeznek:: sokan jönnek a szomszédos szocialista országokból is - sőt elsősorban ezek jönnek -, akiket már korántsem várnak túláradó vendégszeretettel. Mert mi haszna van az országnak - a szállodáknak és a vendéglátóiparnak - a levával, vagy zlotyval fizető kispénzű turistákból? A bulgárok és lengyelek inkább visznek, mint hoznak, borravaló se nagyon esik le tőlük. A magyar idegenforgalom a nyugati turistákra koncentrál és ezt elég leplezetlenül ki is mutatja azokkal a vendégekkel szemben, akiknek nem dollár lapul a bukszájukban. Ezeknek már csak az udvariasság morzsái jutnak. A magyarországi idegenforgalomnak csupán kb. egyötödét teszik a nyugati turisták - ezeknek jelentős része is csak átutazóban, egy-két napra érinti Budapestet, vagy a Balatont -, ezért aztán gyorsan le kell róluk gombolni, amennyit csak lehet. Az IBUSz vezérigazgatójától a”vendéglátóipari üzemegységeken" át a sufniját borsos áron nyaralónak kiadó balatonparti maszekig, hotelportásig és főpincérig mindenki egyetlen nyáron,egyetlen szezon alatt szeretné megcsinani
