Független Magyar Hírszolgálat, 1979. június-1980. február (3. évfolyam, 4-12. szám)

1979-07-15 / 5. szám

Dr.^zentmiklósy Eles Géza írja a SZITTYAKÜRT júniusi számában r

<----------------------Epilógusként azt fűzhetjük hozzá a napsugaras charlestoni napokhoz, hogy ahol nap van, ott árnyék is van. Árnyék, melyben a visszavonás úgy nő mint a gomba, mely elkerülhetetlen velejárója az emigráció keserű légkörének. Idővel ez a keserű légkör mérgezetté válik. Mindenki gyanús, aki él és mozog az emigrációs közéletben. Aki áttéved a másik önkényesen elhatárolt vadászterületére, azt le kell lőni. Ez az emigrációs dzsungel könyörtelen törvénye.

Ez történt most is, csak most sokkal durvábban és visszataszltóbban rajzolódtak fel az emigráció legtöbbször mosolygó ragadozóinak sziluettjei. Ezek a körvonalak mindig ott vannak a háttérben csak a kontrasztok nem mindég ilyen erősek.

De mi is történt? A Béky püspök halálával megüresedett Amerikai Magyar Szövetség elnöki székéért marakodó néhány igazgató és a körülöttük nyüzsgő washingtoni akarnokok minősíthetetlen támadást intéztek dr. Udvardy Tibor ellen, aki több éves fáradhatatlan munkával készítette elő a charlestoni Fabricy Kováts ünnepségeket. Többek között még Nicholson ezredeshez is írtak levelet, melyet Nicholson válasz nélkül visszaküldött és amelyben Udvardy Tibort igyekeztek lejáratni. E sorok írójához is érkezett levél és jó pár telefonhívás hasonló szándékkal. Támadásuk célja az ünnepség szabotálása volt, oka acsarkodó személyi féltékenységük, mely mindent és mindenkit letipor, mely nem az ő egyéni érvényesülésüket szolgálja. Szervezési készség, személyi rátermettség és vonzó erő, vagy tárgyi tudás és képzelő erő hiányában csak tehetségükhöz képest túlméretezett személyi ambicióiktól fűtve igyekeztek felrobbantani azt a hidat, amelyen keresztül az amerikai és ezzel együtt a világ szétszórt, de az otthon rabságban élő magyarság is el tudná érni népünket megillető újabb megbecsülést.

Semmi sem jó, minden rossz, ha nem “Én” csinálom felkiáltással, az egyéni érdemszerzés támadásával akarták elhomályosítani Fabricy Kováts halál-rohamának századokon át tündöklő dicsőséges fényét.

Ennek a romboló munkának irányítója, félreismert gyermek arcú Luciferje, a nixoni Fehérház etnik tanácsadója volt.

Flórián Tibor írja a KATOLIKUS MAGYAROK VASARMÁPJA július 8»-i számában:

Sőt: akadtak olyanok is, akik a magára hagyott ügy sikerét egyidejű rendezésekkel is gyöngítették. (Helyesnek tartottam és tartom, hogy ezt az eseményt más városokban is, Amerika-szerte megünnepeljük, de az ünneplés egyidejűségét a fő ünnepléssel elítélem.) ■'

Ft. Hites Kristóf írja a SZITTYAKÜRT júniusi számában "Élmények és gondolatok Charlestonból" című cikkében:

Pásztor László, az AMSz Országos Igazgatóságának Elnöke, minden összeegyeztető kísérlet nélkül keresztezte a Charlestoni Ünnepi Hét programját egy külön Kováts banketten, amit az AMSz nevében május 9-én szerdán Washingtonban rendezett. Egy washingtoni megemlékezés az ott elérhető politikusok részvételével önmagában helyes és szükséges is lehetett volna a charlestoni hét előtt vagy után. De az időzítés elárulja a szándékot, ami ellen néhányan még Pásztor László köréből is kifejezték véleményüket. A meghívó, amit Pásztor László az AMSz nevében bocsájtott ki “Congressional Banquet Commemorative Program” címmel, hét védnöki szervezetet sorol fel, amik felismerhetően csak falazó szervek s nem az AMSz országos tagságának képviselői. Köztük a Szabadságharcos Szövetség közismerten külön utakon jár, s ezúttal sem tartotta magyar érdeknek a charlestoni Kováts Hét sikerének támogatását. A meghívóban felsorolt közreműködő személyek^többségének semmi köze az Amerikai Magyar Szövetséghez, sőt egyesek közülük abból határozottan ki vannak zárva. E tények csak erősítik azt a benyomást, hogy a washingtoni bankett Pásztor László személyi akciója volt, ami az AMSz nevével és tekintélyével visszaélve, az eredetileg AMSz nevében rendezett charlestoni Kováts ünnepségek ellenpólusának szánt. Mozgatója nem a közös magyar érdek, hanem egyéni politikai számítások és törekvések voltak. Ha Pásztor László önzetlenül az egyetemes magyar érdekért dolgozik, a meghívóján védnökökként szerepeltetett 18 szenátort és 6 congressment előbb levitte volna Charlestonba, hogy azok Kováts hősi halálának színterén a vezérkari tisztekkel együtt emlékezzenek meg Amerika szabadságának magyar hőséről.

Az egyéni érdekek, politikai húzások, kicsinyes ellentétek e szomorú és az egész amerikai magyarságot szégyenbe hagyó szövevényéből ez a tény domborul ki világosan és félreérthetetlenül: az AMSz nevében ma szereplő egyének nem állnak annak a felelősségnek erkölcsi magaslatán, amit az egyetemes magyar érdek és az amerikai magyarság elvár tőlük. Az AMSz nem érdemli meg az amerikai magyarságnak sem erkölcsi sem anyagi támogatását mindaddig, amíg meg nem tisztítja önmagát olyan elemektől, akik személyi érdekeik előmozdítására használják az AMSz vezetői karában betöltött szerepüket ahelyett, hogy önzetlenül és áldozatra készen az egyetemes magyar érdekeket szolgálnák. Itt az ideje, hogy az AMSz valóban méltó egyetemes szervezetévé váljék az amerikai magyarságnak és eredményesen betöltse a magyarság érdek-képviseletének szerepét. Országos megmozdulásra van szükség, ami kikényszeriti és támogatja ezt a tisztulási folyamatot. Ennek alkalomszerű kezdete lehetne az ősz elején esedékes közgyűlés, amelyen a múltban gyakorolt korteskedő ügyeskedés helyett tiszta szándékú demokratikus eljárással olyan személyek kerülnek a magyarság érdekképviseletének szerepébe, akik alkalmasak és méltók is rá.

Ez Charleston tanulsága, amivel nem lehet száz-^ sza’zalékig egyet nem érteni. Sajnálatos,^ hogy minderre ^csak most döbbent rá^ az emigráció, mert ha ezek az intelmek és figyelmeztete'sek meg a charleston! ünnepse'gek előtt látnak napvilágot, talányéi lehetett volna téríteni felelőtlen tervúktoÚL a washingtoni vacsorarendezoket.