Független Magyar Hírszolgálat, 1979. június-1980. február (3. évfolyam, 4-12. szám)
1979-06-15 / 4. szám
2 ságok szürke és unalmas tartalmává].. Micsoda pezsgőd változatos élénkség ime az egyik oldalon ás micsoda sívár egyhangúság a másikon! Viták, érvek ás ellenérvek sokszólamú szellemi koncertje a szabad országok sajtójában ás egy húron cincogás az irányított sajtóban. Szüntelen mozgás, haladás es fejlődés ott, mozdulatlan állóvíz, stagnálás itt. A mindenkori diktatúrák jellemzői. Az PMH múlthavi számában idéztük azt a hazai viccet, mely - onkénytelen, de épp ezért i^az^elszólásként - nemi őngúnnyal ce'lzott erre a szellemi állóvízre. Ebben az állóvízben nincs helye mtízgalmas; gondolatébresztő" vitáknak,megkevéábékri tikának. A Hazafias Népfrontban, a Pártban és a Parlamentben időnként megrendezett mű-vitákat pontos forgatókönyv szerint bonyolítják le s azokban egyetlen alapvető problémát nem lehet, nem szabad e'rinteni. Tabu a szovjet megszállás, a többpártrendszerű szabad választás és tabu a marxista közgazdaságtan, a szocializmusnak csúfolt államkapitalizmus is.De a jelek most arra mutatnak, hogy ez az a pont, ahol legelőször lesz érezhetov a lazulás: az új értelmiség bírál o',útkereső* hangja itt jelentkezik majd legelovszor. Hiszen - mondhatják egyesek - a Rákosi terrorhoz képest már eddig is sokat javult a helyzet e's szabadabb a hang. Van bírálat (?), van politikai kabaré' s van íiyilt TV-forum: mindenki megmondhatja a véleményét e's a sajtóban is egymást érik a hibákat kipellengérező’' írások. A kérdés csupán az, hogy mit és hogyan szabad kritizálni? A tabu-témák, a tilalmi övezetek itt is élesen megtalálhatók s az otthoni írók, újságírók, kabarészerzők pontosan tudják, meddig mehetnek el. Mindenkiben kifejlődött az elmúlt évtizedek alatt egy belsov önkontroll, mely a cenzúránál is érzékenyebben jelzi, miről és hogyan lehet írni. Mert nem elég ugyelni a tilalmi táblákra: meg a legártatlanabb témánál is fontos a megközelítés, a hozzászólás hangja. A bírálatnak soha nem szabad ütköznie az ideológiai szempontokkal és tilos átlépnie a Párt által hallgatólagosan engedélyezett korlátokat. Kritizálni lehet elvtársak, de csakis szigorúan "pártszerú" alapon!... Kommunista módra, építő szándékkal! E szólamok világossá teszik, hogy éppen az alapokat, magát a kommunizmust - azaz a rendszert - bírálni lehetetlen. Hát akkor mit szabad? Nos korlátlanul lehet kritizálni a hiánycikkeket (kimeríthetetlen téma) , a közlekede's- zsúfoltságát, a kenyér minőségét, a lakáse'pítés lassúságát (másik elnyűhetetlen téma), a zöldségellátás kihagyásait, a vasutak piszkosságát, a pincérek udvariatlanságát, a kevés taxit, az alkoholistákat, a modortalan fiatalságot, az állami javíto'-szerelŐvállalatokat és módjával, nagyon óvatosan ne'ha még a drágaságot is. Csak kapásból egy csokorravaló tárna,^ amikkel igazán meg lehet^tölteni az újságokat és az olvaso' úgy érzi: a szívóból, szólnak s lám, milyen bátran! De "megel" ezekből a tómákból az a néhány pesti kabaré' is, melyeknek színpadán - állami alkalmazottként - a kis Kabos, Gugyerák, Hofi Géza, meg a minden hájjal megkent Komlo's szellemeskednek, hogy a fonákságokat szőrmentén kigűnyoló "pesties" csipkelődéseikkel kielégítsek az emberek Ösztönös vágyát: ezt ugyan jo'l megmondtuk!... Ezek a "bírálatok" azonban soha nem érintik, nem érinthetik a lényeget: ezektől még minden megy tovább a maga útján. Ugyanakkor_a közvéleményben eluralkodik az érzés (melyet ügyes propagandával táplálnák felülről), hogy szabadon bírálhat. S igy mindenki nyugodt: a rendszer is, mert nem kell tartania elegedetlenségtől. Az indulatokat ügyesen levezetve kifogja a szelet a vitorlákból... Rákosi idejében a szalámitaktika'val biztosították hatalmukat a kommunisták, ma a kádári szeleptaktika tölti be ugyanezt a szerepet.. A "szeleptaktika" lényegét 1971. októberében vázoltam először - legjobb tudomásom szerint elsőként használva ezt a meghatározást az emigrációé sajtóban -, szabad földre érkezésem egyéves fordulóján, mint a Kádár-korszak egyik otthonról magammalhozott emlékét. Mi is az a szeleptaktika? Zseniális találmány, melynek titka abban rejlik,hogy számtalan jelent e'ktelen kis szelepet nyit a politikai, a gazdasági, a művészi és szellemi élet tömör ideológiai falcéi, melyeken át a robbanás veszélye nélkül levezetődik a feszültség. Kádárék tanultak e's okultak Ötvenhatból: kis engedményekkel, a szeleptaktika trúkkjével uralmukat stabilizálni tudták. Mindehhez megkapták Moszkva jóváhagyását is: hiszen a kis engedmények nem befolyásolják azt a tényt, hogy a Magyar Népköztársaság a szocialista tábor megbízható
