Független Magyar Hírszolgálat, 1978. március-november (2. évfolyam, 1-17. szám)

1978-09-01 / 12-13. szám

'Előző szamunkban röviden mar ismertettük azokat a benyomásokat, melyeket neves közírónk, Sisa István szerzett magyarországi látogatásakor. Az EMH rendelkezésére bocsátott jegyzetei alapján most közreadjuk útjának legérdekesebb tapasztalatait, melyekből ke'pet alkothatunk a mai magyar valo'ságról.

A népszaporulat keTdése: / t

Az abortusz-korszak népszaporodási trage'diája ma újra kísért Magyarországon. A hetvenes évek elejének javulalgával szemben a népszaporodás ismét süllyedd' tendenciát mutat. Mig 1974.-ben 5,8 ezrelék volt a gyarapodás, 1976.-ban már csak

5.0 ezreléket,^1977.-ben pedig 4,3 ezreléket mutat ki a statisztika. Az ország az elöregedés utján halad. Erre vallanak a családterveze's adatai is. A 35 éven aluli házas nők túlnyomd többsége csupán két gyermeket kíván világrahozni, 10 százalék pedig_csupán egy gyereket akar. Csak az asszonyok 16 százaléka tervez

3 vagy ennél több gyereket. (Itt meg kell jegyezni, hogy ezek nagyrésze a cigány lakosság kóréból kerül ki: szomorú tény, de ha a cigányoknál nem lenne még ma is megszokott a 6-8 gyerek egy családban, a magyarországi természetes szaporulat a jelenleginél is tragikusabb képet mutatna!) A családonkénti növekedés átlagosan két gyermeket jelent, ami alatta marad az egyszerű reprodukció 2,30-as családi átlagahak,_ nem beszélve a szaporoda's nemzetfenntartó szükségéről. Az abortuszkorszak következményei is most mutatkoznak meg: míg 1970/71-ben 174,000 gyerek

végezte el az általános iskolák 8. osztályát, 1977/78-ban ez a szám már csak

135.000 volt. Ezzel szemben nő a nyugdíjasok arányszáma: a szociális juttatások terhét pedig a fogyatkozó'’ számú fiatalságnak kell hordoznia.

Magyarország csökkenő népszaporodásával szemben a környező u.n. kisantant államok népessége növekszik. 1976.-ban pld., amikor a magyar népszaporodás kereken 5 ezrelék volt, Csehszlovákiában 7,8, Jugoszláviában 9,8 e's Romániában ugyancsak 9,8 ezreléket mutatott ki a statisztika. Ez abszolút számokban azt jelenti, hogy míg az ezredfordulóra Magyarország lakossága még a 11 milliót sem fogja elérni," a környező "utódállamok" népessége nyolcvanmillió' körűi jár majd.

Az elöregedés következtében egyre_szembeszökŐbb Magyarországon a munkáshiány. A legtöbb iparág munkaerŐhia'nnyal küzd, de ennek rejtett okai is vannak: a dolgozók munkaidejük nagyrészét ellazsalják, ezért olyan munkakörökre, melyeket régen egy ember végzett el, ma két főt állítanak be. A gyárakban általános a légás, ugyanakkor lámpással keresik a szakmunkásokat. A szakmunkásutánpótlás egyre rósz szabb. Csak két adat: 1970/71-ben még 32,657 lakatos és szerszámkészítő' vizsgázott, 1977/78-ban a számuk 12,141-re zuhant. Az építőipari vizsgát tett tanulok száma/1^70/71-ben 26,605 volt, 1977/78-ban plédig már csak 15,750.

Az építőipar egyébként is a legrosszabb hatásfokkal dolgozd iparág: míg 1975-ben 43,985 lakást építettek az országban, 1976-ra ez a szám már 37,062-re csökkent. Mindez természetesen megmutatkozik a lakáshelyzeten. A krohikus lakáshiahy az egyik legnagyobb gond a magyar nép életében. Ez elsősorban városi probléma, mert a falvakból történt bevándorlás egészségtelenül felduzzasztottá a városok e's legfőkép Budapest lakosságát. Jelenleg az ország lakosságának 52 százaléka zsúfolódott össze a városokban (Budapesten él az országnak csaknem egyÖtodreéze, ami több okból, de az atomháborúk korában stratégiai szeinpontból is helytelen) és jövőkutató tudósok szerint ez a folyamat még nem ett véget. Az ezredfordulóra mintegy másfélezer falu tűnik majd el az ország térképéről.

Mindez kihat a mezőgazdasagra is,ahol ma már ugyancsak mutatkozik a munkáskezek hiánya. U^yanigy munkaerőgondok vannak a mezőgazdasági iparban. Be hibás a rendszer is abban, hogy ezt az iparágat nem fejlesztette ki kellőképen. Hazánk adottságai elsősorban óriási élelmiszeripar kiépítését tennék lehetővé-, ezzel szemben - nyilván a Szovjetunió érdekeit szolgálandő - milliárdokat költöttek s költenek ma is a nehézipar kifejlesztésére. A nehézipari beruházások általában tótszeresét teszik ki az élelmiszeriparra fordított Összegnek. Nem csoda hát,hogy a nagyrahivatott magyar élelmiszeripar csak kismennyiségu es minőségileg sern min dig versenyképes termékekkel tud jelentkezni a világpiacon.

Más exportcikkek vonatkozásában is a Szovjetunié e's a KGSB-országok igényei az irányadók. A Szovjetbe irányuló szállítások abszolút prioritást élveznek az ország külkereskedelmében. Előfordul olyan is, hogy a Moszkva által rendelt árut valamelyik nyugati országba kell leszállítani, de a kemény valutát természetesen nem Magyarország kapja, hanem a szovjet fel, mely rubelben egyenlíti ki a számlát.- 4 -