Független Magyar Hírszolgálat, 1978. március-november (2. évfolyam, 1-17. szám)

1978-08-01 / 11. szám

.' "Arccal Magyarország felé1* - de hogyan?

A szabad magyarság egyik főhivatása, hogy pótolja a Magyarországon betiltott ellenzék szerepét. Ezt a szerepet az "emigráció" eddig főleg negatívnak mondható kritikával gyakorolta az otthoni rendszerrel szemben, ellenállva ^egyben minden közeledésnek, bármely oldalról is történt arra próbálkozás. /Ez az ellenállás - zárójelben megjegyezve - nem bizonyult teljesen sikeresnek/.

33 év után azonban a helyzet mind odahaza, mind idekünn megváltozott. Magyarországon olyan új nemzedék nó'tt fel, mely - akár tetszik nekünk, akár nem, közelebb áll a rendszer által teremtett új rendhez, mint a régi világot képviselő emigrációhoz, melyről különben sem tud sokat.

Ezalatt a szabad világban is felnőtté serdült egy új magyar nemzedék, mely nem tekinthető és nem is tekinti magát politikai emigránsnak. Ha nem akarjuk ezt a fiatalságot a magyar ügyért folyó küzdelemből kirekeszteni, magatartásunkat és módszereinket összhangba kell hoznunk a pragmatikus légkörben nevelkedett fiatalokéval.- Ez vonatkozik a Magyarországhoz való viszonyunkra is, melyet eddig, főleg ideológiai okokból, csaknem teljes elzárkózás jellemzett.

A megváltozott helyzet megkívánja, hogy az "emigráció" eddigi negatív ellenzékiségéta magyar diaszpóra építő szellemű ellenzékiségre váltsa át és igy igyekezzék "ahogy lehet" alapon szolgálni a magyarságmentés mindenek felett való ügyét.

Köztudomású, hogy a rendszer által létrehívott Magyarok Világszövetsége évek óta közeledési politikát folytat irányunkban, látszólag komolyan fáradozva a külföldi magyai* ifjúság nyelvének megmentésén.

Eljött az ideje, hogy ezt az érdeklődést viszonozva, a külföldre szakadt magyarság "arccal Magyarország felé" forduljon az anyaországra háruló, sokkal súlyosabb magyarsagmento feladatok ügyében. A sorsára hagyott erdélyi magyarság megmentése, az otthoni magyar ifjúság történelmi hivatástudatának-felébresztése ésa fenyegető ncpszaporodasi tragédia elhárítása szívén kell feküdjön minden fajtáját szerető, becsületes magyarnak külföldön és odahaza egyaránt.- Ha tehát a magyarságraéntés jegyében közeledünk, erkölcsileg és politikailag megtámadhatatlanok vagyunk és megfordítva: ha ezzel támadunk, a támadás kivédhetetlen.-^

De mielőtt támadnánk - kíséreljük meg a közeledést. Egy kanál méz sokszor hatásosabb, mint egy hordó ecet.- A jelenlegi kulturális miniszter egy 1978 júniusában megjelent könyvben /"Vélemények és Vallomások"/ a "jobboldali emigrációról" szólva kijelentette, hogy "közeledéssel már !ők tartoznak és közeledhetnek is..." - Fogjuk szaván a miniszter urat és közeledjünk - de a magunk módján. Folytassuk a "Szólaljatok Virrasztók" akcióval a magyarországi írástudók felé már megkezdett közeledést más formában is és terjesszük ki azt a "magyarságmerités" mottója alatt az egyetemi ifjúságra, valamint a magyar politikai és szellemi élet számbajöhető tényezőire is, akár a párthoz tartoznak ez utóbbiak, akár nem.- Közös írói és ifjúsági ankétok előmozdíthatnák ezt a "közeledést", s megtarthatóságuk egyben próbaköve lehetne a kormányzat szándékainak.

Sisa István észrevételei felte'tlenúl figyelmet érdemelnek s azok mélyen elgondolkoztatóak. A kérdés rendkívül bonyolult és kényes: olyan megoldást kell találni, mely senkit sem kényszerít elvei feladására vagy bármiféle politikai kompromisszumra, de mégis utat nyit a párbeszédre. párbeszédre a nemzet legjobbjaival, a nemzet sorsáéit aggódó és azért felelősséget érző7 írókkal, vezető7 értelmiségiekkel, az egyetemi ifjúság képviselőivel. Mindez csak azon az alapon ke'pzelhető el, arait a szabadföldi mas^yarság elvhú része mindig is vallott a jelenlegi magyarországi korma'nnyal nem kívánunk semmiféle kapcsolatot, de a magyar néppel mindig szót akarunk jértenij - E gondolat jegyében adtuk közre Sisa István sajátkezüleg gépelt töprengését, útkeresŐ^elmélkedését s a hazai viszonyok jobb megismerése eídeke'ben fogjuk közölni következő számunkban útiélményeit. Mindezt vitaindítónak is szánjuk és reméljük, hogy az emigra'cicf's lapokban megfelelő visszhangja támad majd Sisa István gondolatainak. S a hozzászólásokból talán majd kibontakozik az az út, melyet követnünk kell.