Veszprémi Független Hirlap, 1897 (17. évfolyam, 1-51. szám)

1897-05-22 / 21. szám

Veszprém, 1897.

Veszprémi Függeten Hírlap.

Szombat, május 22•

bfetH

rttok kőiül foglalatoskodó

emher-U k-zei és ruhái vihetik be leglöki ppen a ragályauyagot az Ggésiséges állományon. (

Ha azt halljuk, hogy valamely vidéken a száj és körömfájás uralg, ne I« állatainkat az utak mentén lécező itatóvályusbo* és eteto- h«Ivekre. Ezeken | helyeken beteg állatok járhattak, és az utánnuk ott maradt ragályt azu'án a később odajövő egészséges állatok felszedhetik. / ,.

Idegen embereket, főleg pedig

márkakereskedőket mészárosokat és kent es eke

ue bocsássunk be az istállóba, mert ezek sokszor érintk eznek beteg állatokkal és ruházatukkal széthurczol- ják a betegséget. I . .H

Járványos időben lehetőleg tartózkodni kell uj éttatoik beszerzésétől I legkevésbé ajánlatos ilyeneket vásárokon venni vagy ismeretlen idegen istálokhói beszerezni. Azonban bárhonnan szereztük is be az uj állatokat, tartsuk azokat egy hétig többi al a - iáinktól teljesen elkülönített helyen megfigyelés

1 ä t tr

Az állatokon a fertőzés _ után a betegség rögtön nem vehető észre, mert néhány nap malik el addig, mig a betegség jelei kezdenek mutatkozni. Azt I néhány napi időt, a mely a fertőzés megtörténte | a betegség kitörése közt lefoly, laP* pangás! időnek, (incubatio)

nevezzük. .

Minthogy | ragadós s/áj- és körömfájás lappangási szaka 5 napnál hosszabb nem szokott lenni, egy heti elkülönítés és megfigyelés elegendő. Ha ennyi idő alatt az állat a rag. száj- és körömfájásban beteg_ nem lett, nyugodtak lehetünk az iránt, hogy nem hozták magukkal a betegséget, tehát nem is togják jószágainkat befertőzni.

Az ilyen vesztegléa különben jár véti) mentes időben is mindig hasznos, mert más ragadós betegségek ellen is ez véd meg a legbathatósabb módon. I

Jaindazonálcallehetséges,hogy min-, den óvatosság daczára, mégis csak tellép a baj állataink között; ilyenkor i«en fontos annak mielőbbi felismerése, hogy a szükséges óvintézkedéseket, a baj továbbterjedésének megakadályozása végett idejekorán megtehessük.

Száj- és körömfájásban a szarvas- marhák, juhok és sertések szoktak tömegesen megbetegedni. Az első jel az, hogy a betegek kezdetben rosz- 8zul esznek, lassan rágnak, csámcsognak, és szájukból sok nyál csurog ki. Ha I körmök is fájnak, akkor az állatok sántítanak, vagy folyton feküsznek.

Ha I betegek száját kinyitjuk, azt látjuk, hogy ez piros és kezünkkel forrónak érezzük : azonkívül láthatunk a szájon hólyagokat és piros foltokat. A sántító állatok körme körül és a körömhasadékbaD a bőr forró, dagadt, később pedig rajta hólyagok találhatók, melyeknek helyén azután varrak keletkeznek. Teheneken gyakran a tőgy is megbetegszik, a mikor annak bimbói pirosak, dagadtak és rajtok hólyagok képződnek, melyek szintén elvaro- sodnak. A kifejt tej ilyenkor gyakran sárgásszinü sürü és könnyen megsavanyodik, vagy pedig vizes és keserű.

Ha állatainkon ezeket a tüneteket vagy csak némelyeket közülök észrevesszük, akkor az első teendő az egészséges állatokat a betegektől rögtön elkülöníteni. Leghelyesebben Úgy járunk el, hogy azokat az,állatokat, a melyek egészségeseknek látszanak és betegekkel még nem érintkezhettek, vagy tiszta istálóba állítjuk, vagy legelőre tereljük, melyről feltehető, hogy rajta betegek nem jártak.

Ha ez nem lehetséges, akkor legalább I betegeket külön állítjuk és külön személyzet gondjaira bízzuk, az egészségesek tartózkodási helyét gondosan megtisztogatjuk s ba csak hlietséges, fertőtlenítjük is.

A mint kiütött a száj és körömfájás, azt a törvény értelmében azonnal be kall jelenteni a község elöljáróságának, hogy ez azután a szükséges óvintézkedések meg ételével a betegség tovaterjedését megakadályozhassa.

Ha a betegség fellépésekor az állatok rögtöni elkülönítésével elkéstünk volna és tenforog a lehetősége annak, hogy az egészségesek a betegekkel akár közvetlenül, akár közvetve a ragály terjesztésére alkalmas tárgyakkal és személyekkel éiiutkezhettek, vagy ha egymásután újabb megbetegedések jelentkeznek, akkor az állatállományban a járvány

lefolyását nagyban elősegíthetjük ! a/, által, hogy az egészséges állato- ; kát mesterségesen megbetegitjük. j Ezen eljárás abban áll, hogy azon ! betegek k;c<urgó nyálát, a melyek- ) írek szájában hólyagok láthatók, fel- i felfogjuk | ezzel beojtjuk az egészségeseket. Az ojtás igi n egyszerűen történik, 1 azt kétíéleképen végezhetjük : vagy letöröljük tisztára az egészséges állatok ajk-ijak belső felületét, és erre bedörzsöljük a beteg állat nyálát, durva vászondarab segélyével, vagy pedig ily nyállal beszennyezünk durva szálú takarmányt § ezt megetetjük az egészségesekkel. így beojtani csak szarvasmarhát szoktunk.

Az ojtás azért hasznos, mert ez által az egész állomány közel egy időben betegszik és gyógyul meg, mig különben a betegség lassanként ragad át egjikről a másikra. To- ! vábbá az ily módon mester.-égésén létesített betegség rendesen kevésbé súlyos, ennélfogva rövidebb idő alatt gyógyul meg. A szarvasmarháknak rendesen || része betegszik meg szájfájásban. Hogy a száj fájáshoz az ennél súlyosabb körömfájás ne társuljon, a beojtott állatok lábait az alomnak sürü megújítása által szárazon kell tartani.

(A gyógyítási módot jövő hírlapunkban közöl- I jfik. A szerk )

V iz vezetékünk.

A veszprémi vízvezeték végre teljes teriméjében üzemben van s kitűnő preczizitással funkczionál úgy a fővezeték, mint a sok száz kfllőn- részleges vezeték.

Hogy mily értékkel bir egy a közegészségügy és Hydrotechnik» minden kívánalmai szerint létesített vízvezeték egy város lakosságára nózv<, azt csak ma tudjuk megítélni. '

Csakugyan borzadva gondolunk vissza a régi állapotokra. Rossz és elégtelen mennyiségű ivóvízre csak a mélyebben fekvő helyeken lehetett Lzert tenni, mig a magasabb utczá- kon lakók drága pénzen kaptak — pusbadt — vizet. Tűzvész idején, hogy mily óriási volt a vízhiány, szomorú emléke az 1887-iki temető- hegyi, — I az 1893-bau pusztított cserháti tűzvész. Mily éles ellentét az akkori állapot a mai viszonyokkal! Minden háznak megvan bősé-l gesen és a mi fő, mindenkor a kellő mennyiségű tiszta, pompás ivóvize !J

A közbiztonságot is nagyban elősegíti, tűzvész esetén is megfizet-i betetlec szolgálatot tesznek a szép j számmal és előnyösen elhelyezetté tűzcsapok, úgy, hogy a drága pénzen beszerzett Hyroforok majdnem fölöslegessé váltak. Az ut.czán járók sem kénytelenek többé az örökös port nyelni, és befogott szemekkel járni. Szóval ezen áldásos intézmény városunkat a magyarországi modern városok sorába emelte; a viz minősége Magyarországon páratlanul áll,

Némely város, daczára a vízvezeték czéljára hozott óriási áldozatoknak, ezt nem érhette el, minthogy a vizmü kidolgozása, rossz anyagok, és az illető vállalkozók nyerészkedési vagy hamar meggazdagodási hajlama ezt lehetetlené tette, és midőn a viz legszükségesebb, rendszerint akkor áll elő üzemzavar.

Vizmüvünk létesítéséért az épitő Rumpel és Valdek budapesti vállalkozó czége méltán érdemli meg a város elismerését, a vizmü megnyitása óta a legnagyobb precizitással működik, daczára, hogy a vállalatnak oly nehézségekkel, oly talajviszonyokkal kellett megküzdenie, a mely egyebütt aligha fordult elő bizonyltja továbbá- az egész mü szi- ! lárdságát, hogy a nagy esési viszo- j nyok mellett 7 athmosferányi nyomásnak ellenáll.

Mindezen körülmények fényesen bizonyítják Rumpel és Waldek vál- ' lalkozó czég szolid üzletvitele mellett úgy | czégtulajdouosok mint közegeik alapos szakértelmét, valamint azt is. hogy a vizmü, tekintet- I tel az itteni nehéz talaj viszonyokra, ] csak 131.000 írtba került.

Házi berendezések is kifogástalanok, melyeket a vállalat ilyeneket készitő osztálya létesített.

A szomszéd Pápa város is törekedik a vízmüvet megvalósitatni, a mint értesülünk Rumpel és Waldek czég oly előnyös ajánlatot nyújtott be, mely más sokkal kisebb ajánlattevők költségvetésével arányba nem állítható; a czég Pápa városára nézve abban is előnynyel bir, hogy csatorna épitésekben elsőrangú szaktekintély, és valóban nem választhat Pápa város a munkákra megbízhatóbb vállalkozót, mint Veszprém elöljárósága.

A sertésvész Veszprém-vármegyében.

(Befejezés-)

A sertés tulajdonosokkal egy sorba állatni kihágás g|g§|B | kanászokat kivétel nélkül, akiit a betegség be uem jelentésére, mint

SSSiik, felbujtók szoktak szerepelni, inert a kauáaz soha el nem hiszi, hogy van ragadós betegség,, hanem inkább a szem árt meg sertéseknek, vagy az is en rí« lényeges ok nekik lésre még* hogy az áilatürvoat muit

az ő gyógykisé-leteinek bírálatába ípunaeyobb ellenséget latul ue akarja és még inkább azért sem .rt ez i tapasztalata szerint | Híg -Itetést azonnal beszünteti, 91III képzelt tekintélye a É* BäOB arra azonban nép előtt ’ 1CJkán az

elöljárók, községbirók, |g|g|gg

zájuk be vagy be nem jelentett, de minden bizonnyal tudott eseteket a járási hatósághoz be nem je“tik, mert § BSB

voltában közönségesen |g|KB nek, a kózlegeltetést beállíthatni nem akarják, az adásvevési forgalmat sem akarják ^zantete^

hadd adjon a veszedelem elől a

sertésein túl aki akar, mi °® , tán betegek és nehány nap mu va megbetegedő fertőzöttek is má.felé

[Nyomban az elsó b.tegek után nem jelentette egy község sem, de az első elhullás ok után letette Bakony-Szombathely, Taká.si,

ősi község, ami az illető községek

jegyzőjének érdeklődéséből történj

máLtí a jegyzők nem W«ottok az ügy iránt kellően érdeklődni. aLi sok teendőik mellett nem is kívánható tőlük, de volt eset, hogy a községbiró a kérdésére is elhall satta • igv történt meg, hogy hó

napokon ^keresztül nagy károsodás Sal lefolyt a sertésvész és a |gj| gabiróját egy szóval sem Zenterte L veszprémi járásban g|*°g|£ (1896.), a párái járásban -5 kozse l legtöbbéire 1895.), a devecsen járásban 15 község járásban 10 község 089*>' *

I enyingi járásban 3 község ( )»

_yazg1896. évbeliek dupla kihágásnak számíthatók, a vész ekkor B általánosan ismert voltánál

fogva; mig ellenben a többi község jelentett ugyan, de ÉggUl az elhullások mar .100T^h . * i

közt voltak többnyire inkább az l

utóbbi felé. I

Községi elöljáróságaink lehat a aertésvésszel szemben *

Ljobb hanyagságot, érdeklódés- teíenséget, törvény- és a vész be^ ütése idején minden községnek minisztériumból nyomtatásban megküldött miniszteri- és a későbbi alispáni rendeletek iránti tiszteletlenséget tanúsították, s mindezek helyett több volt nekik a feanász- nak önző és ostoba tudománya.

Bizonyos, hogy sok elöljáróság a rendeletek után nem száontott a vésznek ilv határtalan rombolásara, de azért a legtöbb azj élő szóval elmondott magyarázatnak sem adott volna hitelt, mint 1—2 példából is kitűnik. Herend községben tavai nyáron átutaztomkor befordultam a községbiróboz, a sertéseik állapota lelől kérdezősködtem, mire

ez azt felelte, hogy semmi baj nincs; erre megmagyaráztam a Sziláiról jöhető veszedelmet, (hol már nagyban dühöngött a vész és 1000 db. elpusztulásig fel ia ment persze a nem valami nagy rendtartás folytán) éa I teendőjét, s ennek az eredménye az lett, hogy midőn de- czemberben egy reggel átutaztomkor a kanászt csak néhány daraD- bal láttam a legelőre kijárni és kérdezósködtevi ezeknek gazdája felöl, azon választ kaptam, hogy ez az egész községé, mert 750 db. elhullott és csak 9 db. maradt meg — a kőzlegeltetésnek állandó fen- tartása folytán, hová a betegek is kijártak, amíg járni bírtak, mig az egész állomány befertózödött. A községbiró az isteni gondviseléssel mentette magát, azért minek kellett volna nekik szolgabiro, vagy megyei állatorvos ? Kenese nagy- 1 község tavai őszkor a veszprémi és 1 enyiugi járásokban az egyedüli volt, ahol nem volt sertésbaj és midón | akkor a papkeszii Manó majorban kiütött I vész, megírtam az elöljáróságnak, hogy most vagy soha, de legyen annyi hatalma és erélye, hogy az első betegek előfordulását megtudja és Enyingre megírja ; meg is irrák télen a baj felléptét, de az enyingi megyei állatorvos másnap 150 dbnyi elhullást puhatolt ki.

Ilyen esetek nem egyedüliek vol- í tak, sőt már 1895 évben is.

A vésznek további terjesztői még I czigányok, kik a bullákat hordják izét és a házaló sertéskeres- Uedők, akik a miniszteri rendelet tilalma ellenében a kipusztult sertésállományt akarják jó arakon pótolni messze összeszedett sertéseikkel; csakhogy ezek fertőzött helyeken is vásárolnák, olcsó pénzen még tudva is, mi által | vevő köz- aégek némileg felszaporodott sertésállománya újra bekerül a bajba,

I 'ha az uj sertés a közös nyájba i jön, de I lábon való hajtás foly- |

| tán p hasmenéses betegekkel az utakat is megfertőzik, viszont | sertések megfertőztetnek a vészes községek határában való hajtás, vagy legeltetés által.

Még két kérdésre tartom magam kötelesnek itt a hatóságok, községek és gazdáknak megfelelni, meg a nagy közönségnek, mert a kárnak felét ez fizeti meg, az 1 éves hús sertésnek élő ki óját a kőbányai és győri nagykeieskedök tovább hizlalásra most már 65—75 kron vásárolván a földbirtokosoktól. Eddig I téli hizott sertések nem voltak igen drágábbak, mert az a szegény kisgazda és urasági cseléd, aki azelőtt tegyük fel 6 dbot felhizlalt, amelyből 3 dbot maga leölt és 3 dbot eladott, a vész következtében csak 3 dbot hizlalhat vúd fel, maga Csak 1 dbot ölt ie és 2 dbot pénzszükségből mégis eladott, de a folyó évre hizlalandó sertései alig vannak, mert^ a süldő sertés csaknem egészen kipusztult.

Első pH mikép áll a vész a folyó évben.

Nem épen kedvezóleg, de rosz- szabbul is fog lenni, ha igy megy tovább is; végig fog menni az egész vármegyén újra. Az egészen megmenekült községek néhánya bekerült a bajba, ami a ragálynak nagyobb szétterjesztésére nem adna épen okot, kevés lévén a góczpont, habár a bejelentés és egyébb rendészet tekintetében ezek sem sokkal jobbak; de végnélküliek a házaló sertéskereskedők visszaélései, melyeket útjukban, de leginkább a pápai hetivásárokon véghez visznek betegen, vagy fertőzötten hozott értéseikkel, — ezelőtt a vészes községek hordták a pápai, ^esz"1 prémi, devecseri, enyingi és szilas- j| balhási heti piaczokra a ragályt, j most ezek minden héten. Szamta- jjj lan az egyének száma, kik általuk becsapódtak és a mindenféle szemtelen furfangos kibeszélések, valamint a bíráskodási eljárások meg- unása következtében a sertésárban kifizetett pénzüket elvesztették ; azon községek és puszták száma pedig, melyekben az ilyenektől vásárolt sertések a nyájba kerültek, és járványos elterjedést okoztak, eddig 12, melyekről mindig fölteendó, hogy a környéken hatványozott, szétterjedésnek lesznek okai, de bízvást felteszem, hogy vannak e vár megyében elhallgatott vészesetek is.

A második kérdés, hogy nincs-e hát segítség a bajnas megszüntetésére I Feleletem az, hogy igenis van, de csak egy mód és ez a szolgabirák kezében van, t. i. a kihágások iránt kérlelhetlen megtorló szigor alkalmazása.

A házaló sertéskereskedőknek lábon hajtott sertéseit akár betegek, akár egészségesek, a miniszteri rendelet 20. §-a értelmében a csen- dőrség állítsa a szolgabiro eié, aki azokat elkobozni, 24 óra alatt leölés czéljából értesiteni, s ezen felül még a házalót külön és keményen megbüntetni köteles. Ha ily kereskedőknek a vásárolt sertéseket vasúton kell vitetni, sőt még az eladóknak községétől, pusztájától is kocsin kell vitetni a vasutig, úgyszintén a lerakó vasútról a pi- aczig, akkor meg lesz nehezítve nekik a kereskedés és inkább abban hagyják ezt, ami sokkal több kárt okoz, mint hasznot; akkor majd nem fognak a vészes községek és puszták arra spekulálni, hogy nem jelentenek addig, mig házaló kereskedő arra téved.

Továbbá mindenféle kihágást minden egyes lakos iránt, de különösen a községbirák iránt a törvény engedte legnagyobb 100—200 frt büntetéssel kell sújtani; mert egy- egy ilyen büntetés az egész környéknek intő például szolgálna és mert minden egyes ilyen büntetés- I gél több ezer forintnyi kárt lehetne megmenteni.

Huszár szoigabiró Zirczen már alkalmazza is pár hó óta ezen rendszer szerint a büntetéseket és má- rig híre vau, hogy rettegnek kihágást elkövetni, csak legyen a megyei állatorvosa ezután is mindig

és mindenben olyan, hogy fáradtságot nem kímélve, a kihágásokra rájöjjön és a szoigabiró elé adja.

A szolgabirák eddig is alkalmaztak büntetéseket, de a vésznek hihetetlen módon való gyors terjedése következtében azt hiszem annak hatása alatt állottak, részben mintha az emberek nem is volnának okai a terjedésnek, mintha uem is határozottan valamely anyaghoz kötött, hanem a levegővel is szét- vihetö illékony ragály szerepelne, mert voltak csakugyan megfoghat- lanuak látszó vészfellépési esetek is; amellett a végnetetlen teendők miatt csak alig lehetett községen kint egy-egy ki hágót az állatorvosnak előállítani, ezek legtöbbje is a legvakineróbb kétségbeesett tagadással védekeztek, tehát a biréi lelkiismeretnek azt kellett parancsolni, bo H egyet ne büntessen száz helyett, különösen midőn ez egy kihágást sem vette fel az állatorvos idő hiányból Írásban, mely felületességet azonban az állatorvos most már el nem követi.

Végül még megemlítem, de nem vigasztalás, inkább mentségkép, hogy I mondott sertésvészügyi viszonyok az ország minden vármegyéjében | mienkével egyformák.

A veszprémmegyei állami állatorvos.

Májusi hangulatok.

Nemcsak a természet, az emberi kedély is kitavaszodik . . .

Sajátságos az a hangulat változás, mely elfogja az embert ilyenkor, a virágos május beköszönté- vel. L'Mek mélyéu szunnyadó vágyakozások, elfojtott óhajtások törnek ki erővel a lenyűgöző emberi akaratnak vas leple alól. Kitágul a tüdő, feltárul a szív, forróban kering a vér, menekülünk a falak közül, ki a szabad levegőre, a szabad ég alá, a szabad mezőre . . !

Előbb megtűrjük a négy falat magunk körül, a tetőt magunk fölött. Aztán legalább az eget óhajtjuk látni, majd ez is kevés lesz, I kívánjuk, hogy legalább egy irányban ne korlátozza látásunkat semmi s végül az a legfőbb óhajunk, hogy körülöttünk minden oldalról csak a messzeség legyen; felül az ég, oldalt a távol kéksége, vagy az erdők sötété . . .

Ez | névtelen vágyakozás a szabadság érzete, mely az emberrel születik s vele él. Vannak időszakok, amikor szunnyad ez az érzés, vannak aztán idők, amikor erősen fejlődik I hatalmas szenvedéllyé fokozódik. Minél erőszakosabban van elfojtva az emberben ez az érzés, annál erősebb, hatalmasabb lesz az errupczió a hosszú elnyomatás után.

A szabadság érzete kitör minden nyűg alól, mint az igazság a sírból, mint a növény a főidbe temetett piczi magocskából.

Éppen a május hónap syroboli- zálja ragyogó módon a szabadság- vágynak ezt az errupczióját, — tanulságosan a családra, de legkivált az anyákra. Akik olyan boldog helyzetben vannak, hogy mindenkoron részük van a nagy természet szépségében s gyermekeik a zuzmorás télben is részesei lehetnek a szabadság élvezetének, azoknak nem szólunk.

De a városlakó e tekintetben szánandóbb a koldusnál. Egész félesztendőt rabol el tőle a természeti zordonság, mely szobafogságra kényszeríti. Ablakát nyitva se tarthatja, szobáját fűtés nélkül nem lakhatja, s ez a mesterséges melen- getése a testnek valóságos nyomorúság, mert ezer rossz szokásnak és emberi nyavalyának a szülő oka.

Különösen a gyermekeknél . . .

Szegény csemeték ti, akiket órákon át görnye8zt össze az iskola padja és az iskolák termeinek át- fertőzött levegője s aztán, mikor onnan hazakerültök az édes anya mellé, ez is jól fűtött szobában melengeti elgémberedett tagjaitokat, — ti adjátok meg a legnagyobb árát az emberi czivilizáczió haladásának. Ti adjátok túlnyomó számát annak a szomorú számsornak, melyet halálozási statisztikának uevez a világ.

A halandóság szörnyű számai ellen való védekezést megkezdték mindenfelé. Kezdenek visszatérni az ó-görög pevelési módszerhez, melyben az elsó és fóirá’uyelv a testi fejlődésnek irányítása és elősegítése.

Persze ennek akadályai vannak.

Legfőbb akadályai pedig | modern városi életmód, a lakásviszonyok, az iskolázási és táplálkozási j rendszer hiányosságai . . .

Amit egy téli féléven át seny- ved a fiatal test, azt nehéz visszahozni ; de a nehézségek ellenére is legfőbb kötelesség önnek a pótlása.

A rekráczió, rekonstrukczió a májas beköszöntével megkezdődhetik. Ki a szabadba gyermekekkel! Vigyétek a mezőre, az erdőbe őket! Bízzátok szakavatott felügyelőkre, tanítókra, akik a testi gyakorlatokba rendszert vihetnek bele s megóvják az egyoldalú fejlődés veszedelmeitől, a túlzásoktól, a kimerüléstől. Mert ez is hibává válbatik, sőt nagyobb veszedelemmé lehet, mint a túlságos gondatlanság a test fejlődésének rovására.

Csodálatos, hogy a közoktatási kormány még nem rehdszeresitette elemi iskolánkban az úgynevezett játéknapokat. A bét egy egész napját, vagy akár két délutánját is czélszerü volna rendszeres tornajátékokra fordítani még pedig nem az iskolában, vagy egy s/.ük udvaron, banem minden . esetre a községen, városon kívül, sik mezőn erdő tisztáson, vagy e ezélra készen tartott és rendezett játéktéren.

Hogy mit kell csinálni ezeken a délutánokon, arra nézve már többször elég érdekes választ ndtak a fővárosban legutóbb rendezett országos tornaversenyek, melyeken a testedző, ügyességfejleaztő és mulattató játékoknak olyan sorozatát matatták be, hogy egy ügyes ember belőlük egész rendszeres mun- kaprogrammot állíthat össze a tavaszi délutánok egész sorozatára.

Ha ezeket rendszeresítjük s végig vezetjük az elemi iskolától kezdve a középiskola minden fokán, akkor a legfelső fokán, már kész atlétáink lasznek s nem fogjuk az egyetemek padjain szomorúan látni a pápaszemes beesett arczu, görnyedt hátú gyermekek sorát, banem erős fejlő- désü, viruló ifjakat.

Ma az egyetemen csak a satnyu- lásról szerezhetünk fogalmat, mert az erő és testi ügyesség, meg egészség dolgában ifjúságunk egészen de- generálva van.

A május intő jel nekünk, hogy jó lesz erélyesen hozzálátni ez állapotod orvoslásához.

Ki a szabadba! Meneküljünk a falak közül és élvezzük a tavasz isteni szabadságát.

Tanitó urak, ez nemcsak a tanítványok érdeke, hanem az önöké is, mert-nemcsak az ifjúság egészségéről is szó van!

Járjanak elől jó példával, vezessék tanítványaikat a szabadba, jól- tevö, erősítő játékok gyakorlására.

G— NI.

Közvélemény.

Nem is gazdasági közvéleményről szólluDk, hanem általában magyar közvéleményről, mely most teljesen szünetel. HiszszUk, hogy szünetel, mert ha nem úgy volna, bizonyára lehetetlenné tenné ezt a mai korhadt rendszert, mely gazdaságilag milliókkal meg milliókkal kárositja az országot, erkölcsileg és politikailag pedig valósággal tönkre teszi. Semmikor sem érezhető a politikai élet pangása annyira, mint mikor általános gazdasági érdekek forognak szóban. A politikai jogokat nem mindenki tadja használni, e/.ek nem is mindenkinek vannak rendelkezésére, ezért nem is mindenki tudja felfogni érdeküket és fontosságukat. A jogi kérdésekhez kevesen értenek, egy- vagy más irányit eldöntése között a különbséget a nagy tömeg csak hatásaiban ismeri meg, ha egyátalán megismeri. Ellenben a gazdasági kérdéseket előre is meg tudja ítélni mindenki, kinek elmondják ezek lényegét, mert ha két forintot kell valakinek fizetnünk, arról mindenki tudja, hogy az több mint egy. Általános érdeküek is ezek a kérdések, mert az állami gazdikodás mindegyikünket közvetlen érdekel.

I mégis, ha most a kiegyezés ukázszerü megkötését vesszük kritika alá, azt látjuk, hogy az csak egy oly országban és olyan időben lehetséges, a melyben és a mikor a közvélemény kritikája teljesen szünetel. Mikor | kiegyezést 1867-ben először megkötötték, még nem volt számítási alapunk, a melyen kiigazodhattunk volna; csakhamar belátta azonban az ország, hogy a gazdasági kiegyezéssel rászedett bennünket az osztrák. Megindult az akczió a revízióra nézve a már 4—5 évvel a kiegyezés születése után élénken lobogtatta Irányi Dániel és pártja az önálló vámterület zászlóját. Az 1878-as meghosszabbítás előtt óriási politikai mozgalom volt. Pártok szakadtak meg, egyesületek, kormányok le-