Veszprémi Független Hirlap, 1897 (17. évfolyam, 1-51. szám)
1897-05-01 / 18. szám
Yezsprém, 1897. 2s£egr'elexx minden Riombaton .A. le-p á.rek: Egész évre 12 korona fél évre 6 korona. Negyedévre 3 korona. Ößy 0B szára ára 30 61, Kapható Szemerey J, és ■Jűfuáeg L. urak üzleteiben. KIADÓHIVATAL: Szabadi utcza 514. sz. A veszprémi holtkéz | jogtalanságai. A veszprémi rom. kath. püspökség kapzsiságban sínylődő hűlt kezei még egyre fosztogatják a polgárságot, ti • szegény iparos és fóidmives népet még j egyre csábítják kis fekvőségei el- ! adására, a püspökségi mintagazdaság 1 és minta tehenészet jövedelmének eme- 1 lése czéljából. A veszprémi holtkéz szóval még egyre nyújtogatja csontjait és még e«yre terjeszti Veszprémváros és vi dékén a szoczialismus. a szegénység, a szolgalelküség nagy bajait ... j A veszprémi róm. kath. püspök- j ség által megkezdett s mind e mai napig folytatott birtok összeharácsolás káros és veszélyes voltát a város és vidékebeli lakosság vagyonosodá- sára már előző czikkeimben megpróbáltam kimutatni: természetesen a püspökségi körök ezt tagadásba vették;'állították, hogy az a hasznos és kedves a polgárságra, ha fó/des- ura a veszprémi rom. kath. püspök ség lesz idők folytán; jobb, ha a 'polgárság jobbágy módra napszámba járhat a veszprémi rom. kath. püspökség birtokaira, mintha maga vesződik sok bajai között kis földjeivel és tehéntartásával., Újabb időben azonban a püsbök ségi emberek a birtok összeharácso lás jogos és törvényes, nemes és igaz s'ágos voltát is terjesztik, szóval úgy, mint tollal. Ezen püpöhségi emberek törvény tudatlanságát akarom leleplezni, kik ä holtkézi birtokok szaporításánál ügynökök, ágensek módjára működnek a veszprémi rom. kath. püspökség szolgálatában. Mióta dr. Csemegi Károly ügyvéd, a Curia volt tanács-elnöke *az egyházi holtkéz a magyar törvények szerint« czimü nagybecsű értekezését közkézre bocsátotta, azóta a jogi kérdés egészen tisztázva van. Többé ellentmondás nem lehet a tekintetben, hogy a Curia átlépte hatásköréi, midőn a holtkézi törvényeket (tjyS. évi 17. tezikk, az tjrg. évi 16. tezikk) érvényteleneknek je jelentette ki, hogy a lentebb idézett törvények a mai napig érvényben vannak, hogy az, aki ezen törvények ellenére holtkézi ingatlanokat szerez: jogtalanul, igazságtalanul és törvénytelenül cselekszik. Kimutatja dr. Csemegi Károly nagy jogtudósunk értekezésében, hogy a holtkézi törvények a rom. katholikus papság és különösen a főpapság további vagyonosodása, további elhatalmaskodása korlátozására és az olcsóbb néposztályckat agyonXVII. évfolyam. 18. szám. Szombat, májas 1. Szerkesztői iroda: Veszprém Siabadi-ntoiA 514. ■■ XXlxdetésefe : (z háthasábos petitsor vágj annak tere) Az első oldalon . . 20 fillér. A 2-ik s 3-ik oldalon 16 fillér. A 4-ik oldalon . . . »3 fillér A nyiltérben .... 40 fillér Kincstári illeték .. 60 fillér tipró súlya és ereje gyöngitésére hozattak őseink dual. Oda irányult a törekvés ezen holt- kcei törvényei hozatala által, hogy a neniesscg vagyouosodhassék. Me tiltják ezen fórul,nvek még azt is, hogy | az örökös nélkül elka/ó nemesek vagyonukat sem az egyház nak sem bárki viasn ik el ne idege nithessék, « A nemesség eladáú, rendelkezési képességét birtok| fö ott az 1848. évi XV. tcz. mega Ita elvileg; azonban az egyházi holt kéz e törvényben egy szócskával sem emlittetik, már pedig az 1848 évi törvényhozásról senki se n teheti föl, hogy az eset ben, ha a holtkézi intézményt el akarta volna törülni, azt a törvényben külön és világosan ki nem mondotta volna; hisz 1848-dik évi ! nagyemlékű törvényhozóink jól tud- I ták, hogy a holtkézi törvények fent- állanak; jól tudták, hogy ezen törvények körül, ezen intézmény körül mennyi eszme, mennyi érdek, és különösen mennyi és mi'y ellenséges érzületek fellege csoportosul. Ezek a törvényhozók csaknem valamennyien ugyanazon férfiak vol tak, kik a negyvenes években a vallási kérdéseknek mindkét oldalon fényes j csatáit harczolták. Ezek ismerték a holtkézi intézmény nagy fontosságát ér nagy kárait. | Ne mondják tehát a püspökségé emberek, a méltatlan és gyenge utódok, hogy a legnagyobb törvény- ho ásunk tagjai nem tudták volna, ' mit 1 ellessék tenniök. miként kelles- I sék rendelkezniük. Az 1848. évi XV. te . az egyházi j ho’.tkez tilalmát nem érintette. A világi hatalom az egyház terjeszkedő hatalma ellen két fegyvert ' használt a középkor végén é< az újkor elején világszer te, az egyik I volt a királyi tetszvény joga a szellemiekre, a másik pedig az egyház j birtok-szeszélyémk liláim 1: a holt■ I kéz! az anyagiakra*! Ezen erős szellemi áramlat hozta létre az 1841) évi 55 tezet, melyre ' vonalkozólag Szalay László törté- j netirónk és publicistánk azt hozza | fel főjellemvonásul thogy korlátot ; akart vonni a nemzet, a főpapok kapzsiságának és önkényének, mely mióta Mátyás elnézéséből,, azonegy ! püspök kezében több egyházi javada- I lom összecsomósodott, példátlanul növekedett. « «Volt ugyan az általános európai mozgató erőkön kívül az egyházi holtkéz behozatalának egy közelebbi rugója is, mely azonban az egyházban, és nem a világiakban találta okát. Ezen állapotokat legélénkebb színekben tüntetik elénk az 1498 évi 69 tezikkben felhozott tények — | plébánosoknak önkényes zsarolása é kifosztása a püspökök által, másrész ről pedig a kelyheknek és egyházi szerelvényeknek elidegenítései a plébánosok által.« Az 1498 évi 65 tcz. pedig értéktelennek és semmisnek nyilvánít, az 55 tezikk által eltiltott kötésről készített minden okiratot, még az eset- ta ben is, ha ahhoz királyi megerősítés fc járulna. n Az 164p évi 17 tezikk tulajdon á'i képen csakis rövid összfoglalólja a n fentebb idézett törvényeknek; mely [_ meiemliti levezetésében Nagy Lajos király tiltó decreiuíná, a követke ő a ~i § ában pedig megújítja Ulászló királynak 14Q8 évi 55 tezikkét. | Végre az 1715—16 évi törvényezikk | helyes h itárai kö zzé vezeti vissza a i holtkézi törvényeket, fentartva az j egyházak birtokszerzési képességét megszüntető törvényeket; azonban a királyi jóváhagyás mellett való szerzést megengedve. Ennélfogva tehát a holtkéz intézménye mind mai napig érintetlenül j fen á I, azt az újkori tételes törvény- ' hozás érintetlenül hagyta. Minthogy pedig az egyházi amor- tisatiót rendelő törvények közjogiak és nem magánjogiak, mert ez az állam intézkedése az egyház hatalmának és az egyházfők kapzsiságának megtörésére, a közérdek s a kózoagyo- nosodás érvényesítésére ; ennélfogva azok soha el nem évülnek, azok nem gyakorlás folytán soha meg nem szűnnek ; a közjog, az államjoj elévülést nem ismer. De Werbőczy István is kimondja törvénykönyvében, hogy az egyházi holtkézről szóló törvények közjogiak, azokat sem elévülés, sem ellenkező szokásjog el nem törülheti, amint mind a mai napig el sem törölte. A veszprémi rom. kath. püspökség egy vételéhez sem nyert királyi jóváhagyást; tudatos és makacs, ,- törvényellenességét tehát semmiféle | bírói gyakorlat, semmiféle jogelv, semm féle törvény nem védi. A veszprémi rom. kath. püspökség tehát azon tényeivel, hogy az egyház számára a fentálló egyházi holtkézi törvények tilalma daczlra, királyi jóváhagyás nélkül birtokokat szerez Veszprém város határában, tudva jogelleneset cselekszik. Azt nem védi e cselekményére vo natkozólag sem anyagi jog, sem más jogszabály, sem Rainprecht Antal lovag, sem Fejes Dániel, sem semmiféle birtokagens és vigécz ! Hiszem, hogy a vallás és közök- i látási miniszter, Wlassics Gyula dr. díszpolgár, társunk, kire alkotmá- | nyűnk értelmében az egyház körül llető jogok gyakorlata van bizva, j t; * veszprémi róm. kath. püspökség , n vételeit meg fogja támgdni a tör- | vénnyel biztosított jogánál fogva és * I a törvénytelenül cselekvő egyházat t felelősségre fogja vonni birtok-specu- f latiójáért. ] A veszprémi róm. ka’holikus püs- 1 pökség jogtalanságát nem változ- 1 tatja joggá semmi,"éle püspöki befolyás, semmiféle hentes és korcs- máros, avagy theologiai-védelem, sem semmiféle legvonzóbban és legfino- 1 mabbdn fellépő hypocrtsis. »Nem lehet hamisan játszani, is I egyúttal becsületesen nyerni,« mondja I dr. Csemegi Károly értekezésében. : A törvény parancsol egyaránt, le- I gyen az hatalmas főur, avagy szegény iharos és földmives; legyen az püspökségt jószágkormány iá, avagy j a legutolsó napszámos ; »Lex imperat« !! !*) Veszprém, 1897. május i-én. dr. Benkfi Károly . I _____ városi polgár. *) L ilsd dr Caemegi Károly „Az egyházi holt- kéz a magyar törvények szerint* ez. értekezéseit. Ä meghalt alispán temetése. Vesprém, 1897. ápril. 39. A mily megrendítő volt, a megboldogult jó alispán V é g h e 1 y Dezső váratlan halálának hire, oly benső, igazi gyász kisérte el őt a végső útra is. A temetést megelőző gyásznapokban, nem csak a város középületei öltöttek gyászdiszt, de a falvak köz- | ségházain és sok helyütt a templom- j tornyokon is gvászlubogok lengtek s a temetés napján már a kora délelőtti órákban ezrével jött be vidékről a résztvevő közönség, a nagyhalottnak az utolsó végtisztesséeet • ® o megadni. Előzőnap jött meg Abbáziából a 'tétemet hozó halottas vaggon s az érczkoporsót nyo mban a megyeházi nagyteremben felá llitott ravatalra helyezték, melyet a Czollenstein-féle p o mpfilneb re- vállalat kiváló gyász- diszszel és pálmakerettel állított fel. A koporsón teinéntélén drága koszorút helyeztek el. A legszebb volt mindközt Esterházy Móricz megyei főispánnak pompás koszorúja * szeretett jó alisp ánjának« szallagfel • irattal. A kegyelettevő sokaság egész napon s másnap a temetés órájáig íoly’on fel s aláhullámzott a megyeház corri- dorjain s nem egy szemben csillogtak az igazi fájda'om égő könnyei. Délután 3 órakor a tűzoltóság kordonjait felállították a megyeház sággal bir nak a munka szentsége, a ha* a iránti szeretet és minden magasztos kö• telesség betöltése iránt, mint ő bírt, ki 57 évre terjedett életéből 32 esztendőt, — ennek minden pillanatát, a Szó legnemesebb értelmében a közjónak szentelte. Élete a legfenségesebb elvnek: a jó Istenben való rendithetetlen bizalomnak, igazságnak, hűségnek és szeretetnek vala szentelve. A mily erős volt jellemében a szilárdság és határozottság; ép oly kimeríthetetlen volt szivében a részvét, szeretet és gyöngédség is. Mily magasztos volt az egyházi és polgári társaság e jeles vezérének élete és jelleme, — mily eseménydus és meglepő változatokkal bővelkedő életpályája — melyet a mindenek felett szeretett hazának áldozott! Mint 8 éves gyermek édes anyjával, annak kebelén menekült az édes hazát megszállott ellenség söpredék hadai elől, hogy drága élete martalékul ne essék, — és ő e gyermekkori szomorú emlékből, egy szent eszmét ápolt és folyton erősített szivében; s valamint szent Pál apostol 32 évi nemes harezban Ön- feláldozóan terjesztette Krisztus országát, úgy a megdicsőült is 32 évi közszolgálati pályáját egyetlen eszmének: a sok pro- bál tatások, kesergetések által megkinózott Magyar haza megerősítésének, újjászervezésének szentelte. Legyen áldott emlékezete. És most vegyetek búcsút a távozó nagy lélekből, szerető neje immár bus özvegye Molnár Juliána urno; a mérhetetlen bánatban vigasztalja meg vallásosan müveit szivedet Isten, a vallás és a hitvesi nemes öntudat megnyugtató érzetével. 30 évig álltái hü férjed oldala mellett és erős, müveit lelkeddel védted őt, védted szeretett családodat, — ha gyűlt a harezok üszke — szerencsében s ármány között! v A vallás és öntudat megnyugtató érzelmeivel végy búcsút: „Kedves férjem. Isten veled, legyen csendes nyugvó helyed. !• Kedves gyermekei! A nagy veszteség súlya alatt meg ne roskadjatok, megne rendüljetek. Legyetek erősek. Édes atyátok két talizmánt hagyott nektek; miket ha mindenkor megtartatok : áldottak lesztek, Isten oltalma és ereje vezeti lépteiteket. E két talizmán: az Isten és haza szeretet. Ezekben legyen vezéretek jó atyátok dicső szelleme. Legyen áldás rajtatok. És mi mindnyájan, kiket az elismerés, tisztelet és hála szent érzelmei hoztak e sirhoz, hogy az elköltöző nagy léleknek utolsó «Isten hozzád>-ot rebegjünk, jer- tek, boruljunk le az élet és halál Ura és Istene előtt és imádkozzunk eképen: Jó Istenünk, édes Atyánk! Jutalmazd meg azt a sok jót. szépet és hasznosat, miket a megdicsőült egész áldásteljes élete folyamán családja, hívei s embertársai között szétárasztott. Adjad, hogy lelkesítsen minket az ő nemes példája, tartson össze szeretete, buzdítson soha nem lankadó áldozat- készsége és önzetlensége. Add, hogy legyen áldás hamvain. Legyen könnyű felette a hant, mely a család, a testvér, az egyházi és polgári társaság, a hű tiszttársak- barátok és rokonok köny- nyeitől ázott.) Irgalom Istene! Küldj mennyei vigaszt a mély bánatba merült özvegynek, gyermekeknek, rokonoknak, a hű tiszttársaknak, s nyugtasd meg szivünket a íján, mire a sok ezernyi nép a negyeház udvarát sa járdákat lepte el. A koporsót a megyekatonák le- lozták az udvarra, hol azalatt a negyei képviselők, a városok s alvak küldöttségei, az összes hivatalok, egyesületek s a honvéd tisztikar, valamint több ezern i gyászoló közönség foglalt el. A kopo só körül a gyászoló családtagok s a ravatal főnél Antal Gábor ev. ref. pü-pök, H a y p á 1 Benő bpc vti ev. ref. lelkész, Demjén Márton veszprémi ev. ref. lelkész, az öss es megyebeli ev. ref. papsággal s Kolosváry megyei főjegyzővel élén a megyei tisztikar s K o v á t s Imre vezetése alatt a városi hatóság s képviselet tagjai foglaltak helyet. A szent-gálli d dárda érzéssel előadott gyászéneke ntán Antal Gábor püspök gyászbeszéde következett, melyben kegyele'es megható szavakkal ecsetelte a nagy halott példás élete történetét, hazafiui s polgári erényeit s könyek e indította a halotti- gyülekezetet, midőn végbucsut vett a feledhetetlen jó embertől. A dalárda gyászkardala hangzott fel ismét, mire a gyászmenet a szabadság-téren át, a szabadi ütezára s onnan át az alsóvárosi temetőbe indult. Mig ez a tízezernyi tömeg, a tűzoltók mozgó kordonja közt odaért, jó fé óra tellett bele. A családi sírnál Kolosváry megyei főjegyző kegyeletes szép szavakkal búcsúzott el, gyászoló tiszttársai s a megye nevében a feledhetetlen al- ispá tói. De legmegrázóbb momentuma a gyászért artásnak kétségkivü I amaz érzésteljes beszéd volt, melyet it j a nyitott sirszádánál Demjén Már-I ton ev. ref. lelkész tartott s melynek ha» ás í alatt sokszorosan felzokogott a halotti kiséret siráma. A remekszép be-zéd igy hangzott: Szomorú halotti gyülekezet! Elvégeztetett minden! Alig kezdett hegedni a sajgó seb, melyet boldog emlékű, Nsgos Kenessey Károly kir. tanácsos megyei tiszti főügyész halála okozott, ismét felszakadozott az, midőn tekintetes Veszprém vármegye első választott tisztviselője Nagyságos Véghely Dezső kir. tanácsos alispán s presbiter ur 1897. ápril. 22-én elköltözött közülünk az öröké- valóságba. I Mint égből hirtelen lecsapó villám Iszäkgatta meg szivünket a rémes hir, hogy a szerető atya, az önfeláldozó tisztviselő és emberbarát nincs többé, — itt hagyván szeretettéinek, családjának, híveinek, vármegyéjének a mély bánatot s az utána való vágyakozásnak elenyész- hetetlen érzetét. Hogy mi volt ő családjának, egyházának, e nemes Veszprém vármegyének, hű barátainak, önzetlen tiszttársainak s a hazának: azt csak azok érzik és tudják a maga nagyságában és teljességében méltányolni, a kik ép oly lángoló sze€ Véres napok. ~ Görög felkelők kalandja. — Gyönge szél enyhítette a júliusi nap nevét, mikor a görög harezosok a zárda elé érték. Az a hét ruthén kalugyer, ki a k 1 astromot lakta, ugyan nem valami hívesen eresztette be őket, de utővégre mit tehetett. .A görög suk, erős és felfegyverezve, a kalugyer kévéé, gyönge és bátortalan ; ha nem nyílik a kapu: a sereg majd bedöngeti vagy átmászik a faion, mely a klastrom udvarát körülzárta. J£z a fal ugyan magas volt cs lörésekkel ellátva, de mihaszna ennek, ha senki sem védheti. A jámbor kalugyerek tehát teljesítették keresztény kötelességüket és menhellyel kínálták üldözött hitrokonai kút. Ezek mint a szabadság bajnokai jöttek volna az Országba, mikor az 1821. évi márczius havában Ypsilunti Sándor her- ezég betört Moldvába azon hi'bm, hogy a Romániában kiütött lázadás a bojárok ellen a jeladás arra, hogy a rothadt török birodalom keresztény népei lerázzák a súlyos rabigát, mely alatt már annyi századon ót nyögtek. A komeneni sarj merész vállalata azonban kudarezot vallott: hívei a Hatairia tagjai, kik vele jöttek, legtöbben ott vesztek a csatatéren; az albánok oláhok és panda urok pedig, a kiket maguk körül gyűjtött, elhagyták, elárulták abban a pillanatban, mikor velük győzni vagy meghalni készült. A hős fanarióta Magyarországba menekült, hol Munkács várában marasztalták vendégszerető oltalmazással. Seregének maradványai pedig szétke-rgetve, hol egyik, hol másik irányban iparkodott az erdélyi vagy bukovinai határ felé, hogy keresztény országban nyerjen asylumot. Azok, kik a bukovinai határhoz kezeli Szlatina klastromba tértek, kilenczven- heten voltak, többnyire görögök, kiket a j szerb Auasztazi kapitány vezérelt. Ez azonnal megtett minden intézkedést, bogy sikeresen védhessék magukat és sietségre ! bizony elég oka volt mert az őr, ki a templom tornyáról fürkészte a vidéket, nemsokára egy hatalmas török sereg közeledését jelezte. T- bb mint ezeröt- százan voltak az osmánok, egy bimbad vezetése alatt. Három zsidó kalauzolta őket a hegyi utakou. Mikor közel voltak a klastromhoz, az áruló atyafi ik elakaitak illanni, de a bimbasi nem engedte őket, hadd varjak be ők is a harci végét, hogy a győzelem utáa nyerjék el kialkudobr. dijukat. A klastromból nem valami nyájasan fogadtak a török sereget, hauem jól irányított golyókkal Anasztazi kapitány a löréaekhez álliiotta a legügyesebb lövészeit, kiket a többiek folyton elláttak töltött puskákkal. A tüzelés a törökök közt iszonyú pusztítást vitt véghez, úgy hogy ezek tanácsosabbnak látták kiljebb térni a lőtávol- ből. De azért nem hagytak fel ostromlasi tervükkel. Az árulók tanácskoztak a bimhasival, azután hoztak kukoricza kosarakat, miket felgyújtottak. Nomsokára a szél vígan dobta a szikrákat a magas / falon at és a fabél épült klastromépület ■ lángot fogott. Ha a szorongatott görögök mar előbb is kimeiegedtek az egyenetlen harezban, most még inkább erezhették a meleget. De azért bátran kiálták ezt a tüzet is, és a lőrésekből okádott golyók csak ritkán tévesztették el czéljukat. Mar egy napnál tovább tartott a rettenetes ostrom és a hősies védelem halálos aggodalommal töltvén el a jámbor ka- lugyereket, kik szívesebben megouzódtak volna valahol az erdő mélyén. A zárda falában Volt egy rejtek ajtó, kívülről vakolattal fedve, úgy, hogy nem lehetett észrevenni. Ezen at akartak a kalugyerek szökni, mig a zárda másik oldalán erősebben dühöngött a harcz. Azonban az ajtó nehezen nyílt, és mikor kitámasz- j tották. a gyönge falazat is engedett. A ] törökök nyomban észrevették a kínálkozó I rést és betörtek rajta, haládatosságból I legelőször is megölvén a hét kalugyert, kiknek ők a szabad bejáratot köszönhették. De Anasztazi észrevette a szerencsétlenséget és harczomaival nyomban a templomba vonult, melynek ajtaját lehetőség szerint eltorlaszolta. De a görögök közül tizenheten mégis küunrekedték haláluk bizonyos volt, tehát ipa kodtak minél drágábban odaadni életüket, harczolván utolsó leheletükig. A görög lövészek pedig a templom tetejéről sikeresen folytatták a lövöldözést és a szűk udvarban össze- préselt törökök sorra hullottak. Ekkor a bimbasi felhívta Anasztazi*, hogy adja meg magát, megígérvén, hogy se ő neki, se görögéinek nem lesz semmi bántódásuk. Dj a görög kapitány jól tudta meunyit ér a török Ígérete kereszténnyel szemben: megvető szavakkal utasította vissza az ajánlatot. Csak annál hevesebb lett a harcz. A már szinte tűzben álló templom te töröl szakadatlanul repültek a golyók a törökök felé. Egyszer csuk a bimba-i is lefordult lováról. Egy golyó a fején találta s átfuródott a nyak- csigolyáig. Ka'oaái azonnal levágtak a holt vezer fejét és gondosan kendőbe búr kolták, hogy majdan bizonyítsák vele, hogy mint hős a csatában esett e 1. Ezalatt a templom tetején a láng folyton terjedt, úgy hogy a görögök kénytelenek voltak onnf^a leszallaoi. Nagy- sokára a töröknek sikerült betörnie a templomba. De ez a bareznak még nem vetett véget. A görögök kétségbeesett védelemmel vonultak a szentély fala mögé és folytatták a lövöldözést addig, mig a vezérüket vesztett törökök fegyverszünetet kértek. A zajos, mert folyton lövésekkel kisért tárgyalások nem maradtak eredménytelenül. A török már közel négyszáz halottat számlált, szépen beszüntette a barezot és barátságosan elvonult, szabad utat en- I gedvóu a görögöknek is, hogy hadd ér- ' hessék el a bukovinai határt. De a ku- darcz rendkívül bosszantotta őket, csak atadta a görögöknek, hadd fizessék meg ezek a megérdemelt bért . . . Nagyobb boszjub nem is állhatták volna a szerencsétleneken. A törökök a görög I lázadás kitörése óta elég leczkével szolgáltak válogatott kínzások kitalálásában és megkell adni, hogy 1 z insziirgensek nagyon intelligens tanulóknak bizonyultak. Divatba jött megint a keresztre feszítés, igy nem sokkal ezelőtt Konstantinápolyban 16 görög kereskedőnek a kereszten lógva néznie kellett, hogy égetik el elevenen családtagjaikat, mialatt ők maguk kiüban elvéreznek ... A görögök is hasonló kegyetlenséggel akartak fizetni az árulóknak. A mig előkészítet ék a kereszteket és a szegeket: elevenen meg- nyuzták áldozataikat, mivel egyik is, másik is, egy darab szíjat akart csináltatni bőrükből emlékül az elkeseredett h&rczra, melyben két napig pihenés nélkül használták volt gyilkos puskáikat. Ezeket a fegyvereket a menekülő görögök 1821. julius 26-án Bajaczeztién az osztrák határ őrtisztjének kezébe lerakták. Elszéledtek, jámbor iparüzőkké lettek, még csak antiszemitizmussal sem vádolhatta őket többé senki. —P — Csillag’ih.’u.lláis. Rust Roest svéd írónőtől. Felséges volt az este : sötétkék, felhőtől en ég, szikrázva ragyogó csillagok. A társaság melyhez tartoztak elöl ment szorgalmasan csevegve a parti keskeny utón. Strahlné hangja tu’bal&dt a többién. Az esős nyarat valahai a felváltó szép napokról beszélt. Aztán kérdé: — Mégis, milyen világjárta odalenn délen, doktor ur ? — Kitűnő. Micsod a hold fény a canale grande-on ! B;h hideg és kietlen is ez az északi tenger! Egyszer délelőtt a lidora mentem . . . A hang elenyészett, a mint a beszélgetők egy kiszögelö c&uc3 mögé kanyarodtak. Hoffmann Léoárd megállót!. — Nem volna kedve leülni egy perezre Signe kisasszony P — Volna, de hova? nincs pad a mint látom. — Itt a szikla alján. Adja kezét. így ni! Leült 8 helyet csinált maga mellett a férfiaak. Némán ereszték pillantásaikat ki a tengerre. — Mire gondol kegyed, Signe kisasz- szony? Úgy szeretnék kívánni valamit. — Hát nincs mindéné a mit kívánhat? Én bizony &»t hittem — Ah, édes istenem, ugyan kinek van mindene ? Biztosan ön is kíván magának valamit, ha jól meg gondolja a dolgot. Talán alkalmat akart adni neki a lány — gondolta egy pillanatig. De aztán észrevette, hogy Signe tekintete másutt tétováz. — Ne mondjuk el egymásnak kívánságainkat, Signe kisasszony, mielőtt a csillag leszalad ? Aztán késő. Vigyázni kell. Ah, nem. Úgyse gondolok egyébbre éjjel, nappal. Tán be se teljesedik a kívánság ha elfecsegjük. Már pedig azt akarom, hogy az enyém m^g legyen; ámbár oly hihetetlennek látszik. . . Kinyújtotta mind a két karját, mintha valakit át akarna ölelni. — Nem tudom én sohasem kívántain valamit oly intenzive, dly melegen, mint a mit most kívánok, —^ sióit Hoffmann csendesen. Még mindig elértem jó .akaratommal azt, a mire törekedtem. E/.t az egyet azonban a jó csillagokká kMl bíznom. r— Ügy vagyok: én is, ámbár hiszek az akarat erejében. Oh, ön nein sejti, hogy tudok én akarni. Szemei szikráztak, szája körül egy erélyes vonás telepedett meg, kacsóit ökölbe fogta. Hoffmann éles szemei észrevették ezt a félhomályos világításban is; ő maga teljesen árnyékban ült, a sziklához dőlve, kezeit a tarkóján összefogva. — Ugyan mi lehet az a kívánsága? — Úgyis tudja, biztosan tudja: vettem észre, mikor egy ízben szó volt róla köztünk. Megmondom ... de olyan furcsán esik beszélni róla . . . olyan olyan ostobául hangzik . . . — Oh nem! . . . Mi . . . Lénárd hévvel előre hajolt. . — Na ja! hiszen tudja ön, hogy énekelek ! ? Hoffmann meg volt lep itve. Oly váratlanul, oly hévvel 0 apta meg e szó, olyan egyébb volt az, a mire ö gondolt, hogy közelebb vette magát. Signe félreértette mozdulatát. — Maradjon veszteg, ne hízelegjen. Egyébiránt is tudom, bogy tetszik öuaek a hangom. Megérezzük ám mi az ilyesmit. Hm, sokkal fontosabb, bogyóra meg ne éreznök. Tudja-e miért kértem fél oly sokszor, hogy jöjjön be ha énekelek ? Azért mert hiszek az ítéletében. Ön istenigazá- bun zenészember. Nem szakmabeli zenész, hal Istennek, ez még bizalmatlanná tenne ön iránt. Ön majdnem olyan érzelemmel van a zenéhez mint a vallásos ember hitéhez. AztáD, sok hírneves embert hullott a legjavából, a legkiválőbbjaból. Es ön egyébbre gondolt, Hoffmann ur ? . . .' Vagy nem hall? . . . — Hallom, hullom. — Nos, azért énekeltem ön előtt, mint senki más előtt. D ‘hogy gondoltam valaha, hogy itt egy műbirő ül előttem, a ki ítéli, hogyan adom ki ezt a hangot azt a hangot. Csupán ersztem.; „Ez az ember ért engem, ez előtt mutathitom a mi mutatni valóm van!* Egy láthititlan kapocs Volt köztünk ez a viszony, melyet más emberfia észre sem vett, c upán mi magunk. —- Signe! A megszólított nem hallotta a felkiáltást, nem ügyelt a b tug színezésére, csupán arra gondolt a mit mondani akart. — Igen, néha egészen elfelejtettem, hogy ön a szobában vad, min ha csak mugum- magamnak énekeltem volna, azért ön jobban megitélheri mint bármely ember, jobban mint a tanítóm. Hát mondja meg őszintén; hiszi-e, hogy valami fesz belőlem ? Avval hirtelen mélyen sóhajtva fordult felije, mintha szive nehéz kőtől szabadult volua meg, s reá nézett. Az türtőztette hevét; szerelte volua megragadni kis kezeit, ajkaihoz vinni» lágy karjait a nyakára övezni. — Hogy-hogy?
