Veszprémi Független Hirlap, 1897 (17. évfolyam, 1-51. szám)
1897-04-17 / 16. szám
Veszprém, 1897. XVII. évfolyam. 16. szám. Szombat, ápril. 17, ogrjoleia. minden »ombaton.-A- lap ára: Efjész évre 12 korona. Fél évre 6 korona. Negyedévre 3 korona. Egyes szára ára 30 fii. Kapható Sícmeroy J. és Ilarcseg L. urak üzleteiben. KIADÓHIVATAL: Szabadi utcza 514. sz. Szerkeszt#! iroda: Veszprém Ssabadi-ntcsa 514. •* KixAetés ele 2 (z hathasábos petitspr vág) annak tere) Az els# oldalon . . ao fillér. A a>ik s 3'ik oldalon xá fillér. A 4-ik oldalon . . . ia fiilés A nyíltérben .... 40 fillér Kincstári illeték .. 60 fillér Feltámadás ünnepén. Veszprém, ápril. 17. Sejtelmes tavasz rügytakasztó ünnepén, a mai szép napon, megáll az ezredéves tanulság, hogy a népek hibáikat átörökítik a nemzedékek és nemzetek során, hibáikkal bűneiket. Az emberiség isteni küldetésü nagy reformátorát triumfussal fogadta virágvasárnapon Jeruzsá em, pálma- és barka ágakat szór lábai elé, a kis termetű emberek extazisba esnek s bizonynyal ennek tulajdonítandó, hogy I fákra másznak, csakhogy láthassák a nap hősét. Jézus nevével van teie Jeruzsálem s epy hétre mártír halált rendez a humán eszmék isteni har- czosának, sőt többet.- megbecstele- nitéssel végzi ki a két lator közt. Az embertömeg érzelmeiben és elhatározásaiban a hangulat rabja: homoknál "bizonytalanabbra épít az, a^ki a néptömeg rokonszenvére építi a maga existencziáját. A történelem e legtragikusabb és | legmegrázóbb példákkal győz meg mindenkit, hogy a néptömeg az ő kegyenczeit milyen állhatatlanul és gyors egymásutánban ejti el. Az istenember nagy sikerei után, aki sebeket hegesztett, halottakat támasztott, éhezőket csodamódra táplált a pusztaságban, a "kinek istentől való sikerei voltak a béke és emberszeretet mezején, mely téren az országhóditó potentátokkal alig jut az ember összeütközésbe és lám, egy pár nap nagy metamorphozisa elég volt arra, hogy »feszítsd meg « et kiálltson az a nép, mely még néhány nap előtt extázissal várta és rajongó lelkesedésével tisztelte meg. Ethikai, politikai, avagy társadalmi jelentőségét vegyük-e szemügyre, a mai históriai momentumnak ? A tanulság mindenesetre frappáns, az a mi a nagy hét tapasztalásairól az ezredéven át előragyog. Mindenki a saját tapasztalásában ha kissebb mértékben is, belátni kényszerül, hogy a népszeretet csábitó varázs, melyet kegyeltje rendszerint akkor vészit el, ha teljes birtokában érezte magát. Macrobius fejezte ezt fel talpraesetten : »ha felértél a dicsőség magaslatára, nem állsz többé szilárd alapon, előbb leesel onnan, mint leszállhatsz.« Mi következnék ebből ? Talán az, hogy a becsvágy a legnagyobb dőreség lenne s az emberiség vezetésre predesztinált kiválasztottjainak nem szabad küldetésükért hevülni, eszmék diadaláért, ha kell, vértanúi halált szenvedni. Dehogy ! minden korszakos eszme, mely az álladalmak kereteit forgatja, megköveteli a maga mártírját. Kezdve Sokratesen, a ki a .zellemi fa-életnek jelelt ki rendszerével az á> lati élet mellett fontosságot, Jézuson, a ki a humanizmust és demokracziát elsőül inaugurálta a földön, végezve a martir-halált szenvedett vallás ala pitók- és hitterjesztőkön, — mind hogy eszmékért haltak meg és dicsők voltak halálukban. Az igazi hivatottságnak ezt a dicsszomját nem lehet összetévesz- I teni az anyagi ezélokért való törekvéssel, mely a dicsőség tapsait aprópénzre váltja. Ezek önös érdeke nem dicsőségvágy, de üzlet. | Közéletünk fórumait pedig többnyire ilyen talmi dicsőségvágytól kapaszkodók lepik el. Az eszmékért va'ó küzdelem, a pillanat sikereinek megvetése, ma ritka és a népszerűség édes birtokáért, nem nagy eszmék érdekében törnek az emberek. Nem azt a dicsőségvágyat találjuk uia, mely ha meglepi az eszmékért küzdő, eszmével élni avagy halni akaró har- czosát,- akkor sem férfi szó, sem szolgai kérés, sem baráti tanács ezt el nem terelheti. A jutalom nagyfontosságu szó az előtt, a ki keresi, csekély fontosságú az előtt, aki czélját eiérLe és semmi je'entőségü az előtt, ki nagyobb, semhogy jutalomra vagy magára gondolna. Akik az emberiség egyeteme javára közremunkálkodni éreznek dicsvágyat, azokat a történelem tanúsítása szerint jutalom nem éri, azok vértanúi halált szenvednek czéljai kért. Rendesen ezeket a nagy embereket koruk nemcsak keresztre feszíti, máglyára viteti, de érdemét felismerni képtelen, az utókor lesz igazságosabb és nagysága úgy fokozódik, amint eszméi terjednek. A keresztény humanizmus isteni küldetési! matira a népszeretet vál- lain vonult be Jeruzsálembe és már egy hét muiva halálra Ítélt vádló'tá vált. De ez ártott-e az Isten fiának ? Valamint árt-e az a valódi nagyságnak, ha a sokaság elvonul tőle ? így egyedül állva, válik mindenfelől szemlélhetővé s nagyságának arányait igy becsülheti meg. A népkegy szappanbuborék, a valódi hi- vatottság nem is tarthatja tényezőnek. Ezt az életbölcseletet tartsuk meg a názáreti Mester életéből, a mit a keresztény egyházak ma ünnepelnek. Hogy nincs halála annak, ami istentől eredett. Az örök igazság túléli a gyarló emberek dühét, mártirvérü szomját. Sírja závárait töri. Feltámad — és örökké él 1 Alleluja! ! [ . Feltámadás'. Te szent hajnal- sugárI ragyogd be lelkünk sötét éjjelét ! Koszorúid lombokkal a »csalódások«-«#^ dérütölt berkeit . . . nyiss bimbót, virágot, ott hol a »lemondás* zizegő avarja »elmúlás«-»"#/ suttog . . . törd meg a »csüggedés« fagyasztó jegét, mely a »remény* patakját bilincsekbe verte . . . kürtöd riadója űzze el szivünknek éles karmu, tépd, lázas álmait . . . Feltámadás 1 Balzsamoszló kelyhed hordozd szét e földön, hol Jájó seb vérzik, hol fájó seb lüktet ... és adj vigasztalást akik benned bíznak, akik benned hisznek . . . he!támadás ! Tűzd jel lobogódat a sírok halmára . . . Lengő szárnyaiddal törüld le a könyel . . . emeld fel magadhoz akik lerogytanak a szenvedéseknek bus kálváriáján . . . mutass eget nékik, lul a jelhök honán, az örök életnek csillagsátorából . . . Feltámadás! Ünnepek ünnepe vagy te! A szellem, az eszme Apoteosise! . . . Ragyogj reánk I adj erőt, adj hitet, midőn a »kétkedés* göröngyei közt megtévelgünk, botlunk : mulasd fel keresztjét a szent Golgothának a melyet dicsfényed glóriája övez. Alleluja ! SOÓS LAJOS. A gazda reménye. Veszprém, ápr.'15. A mezők bársonya kizöldült. A jól müveit földek önereje szárba hajtj* nemsokára a vetést, kifejtik, megérik a kalász, magtárba kerül a szem, várva a vevőt. Vájjon fog-e jönni, és ha igen, milyen árat lesz hajlandó adni | Ez a nagy kérdés, a melyen megfordul jóformán minden. Tavaly, évek óta először, megkönnyebbülten sóhajtott fúl a magyar gazda, mert tűrhető árakat Ígértek neki. Birálgatás nélkül fogadta el az okot, a melyet neki mondottak, a midón Kelet-India rossz termését és más államok apadó buza-produk- j czióját emlegették. Azt hitte, végre is mindegy, miért jobbak az árak, a fődolog, hogy jók legyenek és azok is maradjanak. Vájjon fognak-e maradni? Ez a nagy kérdőjel merült fel sokak és mielőttüuk is. Nem kell betakarításig várni, sőt addig sem, mig csak hozzávetőleg is meg lehetne határozni, milyen lesz ennek az évnek a termése. Az árak a börzéken már is esnek. Ezt a gazdák nagy része, nem lévén immár eladó Részlete, nem igen bánja. De érdemes lesz vele törődni, mert hiszen azzal az elmés szerkezettel, mit batáridőüzletnek hivnak, a jövő évi termésnek árát már ma kezdik meghatározni. Az őszi búza, mely még odáig sem jutott, hogy a szárba menjen, már forog a börzén, persze csak papiroson, mint papiros- búza, a spekulációnak annyira kegyelt formájában. Szegény jó magyarom, a te törekvéseidnek, munkádnak sorsát spekuláczió eldönti már akkor, mikor még te magad sem tudod,, vájjon ad-e az TJr áldást reá. Ha bó termés, '.eszállanak az árak, mert túltermelés van, ha silányul üt ki, akkor is bajban vagy, mert az ár emelkedése nem ká-pótol semmiképpen sem. Neked igy úgy is kijut, valójában szeretném tudni, miért? Ellenségeid sem tagadhatják, hogy az utolsó időkben sokat tanultál. Jobban műveled a földet, jobban megbecsülöd apáid örökét, sorsod azonban nem akar javulni, sőt úgy látszik, rosszabbra fordul. Azok kiket akarva vezetőiddé választottál, nem tudt ak, vagy nem akarnak a te bajodon igazán segíteni. Valójában kevesen gondolnak komolyan veled. Ha gondolnának, türnék-e szó és cselekvés nélkül, hogy már ma eladják a termésedet, mely még alig látszik ki a földből, olyan árakon a mely mellett tőnkre fogsz jutni] csak azért, hogy legyeu játszani mivel. A március-áprilisban fabril kált papirosbuza az őszi határidőig^ a mi az ő aratási ideje, jár kézről- kézre. Nyerni próbál vele mindenik, csak egy vészit biztosan, az a gazda, a ki alig tudja, hogy a játék az ó bőrére foly. Azt mondják, hogy a papirosbuza nem nyomja le az árakat. Azt azonban nem tagadhatják, hogy az őszre kötött eladások már a hét forintot sem érik el I azok, kiknek érdeke, hogy el ne éljék, ngy fogják festeni a helyzetet, hogy ez ne is következzék be. Beszélni fognak jó termésről és arról, hogy a búzaliszt mellett más kenyérpótló termékek jönnek divatba. így volt ez az elmúlt évben is. Mikor azonban ki derült, bogy a termés átkozottul rossz sokfelé, akkor az ár emelkedésének már nem az vette hasznát, a kit az illetett vo'aa. Nekünk úgy, látszik, ez a bürüs játék az idén ismétlődni fog. azdák vigyázza‘ok, a ti jövő- tökről van ezó. Ez első sorbaa reátok tartozik! Balatonfüredi leiéi. (Saját tudósítónktól.) Bfüred, ápril. 14. Folyó hó 10-ikín lett Ifj. Ádám Károly vice-Com modoré uj hajója keresztelve és nagy ünnepélyességgel vízre bocsájtva. A keresztanya Ádám Hona úrnő, a vice-commodore ur nővére volt, kinek Gyapai intéző az ünnepélyes aktus megkezdése előtt, a hajógyár hódoló tisztelete jeléül, egy nagyon díszes és nagy csokrot adott át, mely csokor a hajó színeivel fekete és piros szallaggal volt diszitve. A keresztelési aktust ft. L i u g l Valerian fürdóigazgató ur végezte, ki egy nagyon [ megható beszédet is tartott. A beszéd végeztével a hagyományos pezsgős üveg töretett el a keresztanya által is akkor ágyuszó mellett és hip hip hnrrah kiáltások kisáretében robogott a vízre az uj íellobogózott és koszorúkkal felcziczomázott K isti a m i s mely hivatva van az idei versenyek favoritja lenni. Azután a uj hajótulajdonos megajándékozta és megvendégelte az összes munkásokat úri módon, este pedig az összes munkásoknak és személyzetnek vacsorát adott, amelyen Gyapai intéző ngy a keresztanyát, mint | tulajdonos vicze commodoret felköszöntőtte. Most már szerelik fel a hajót, és nagyon valószínű, hogy husvétra az uj Kishamis már önerejéből fogja a Balaton habjait szeldelni. Husvét után megkezdik a Commodore gróf Esterházy Miklós hajóját épiteni, amely hasonló formája lesz, mint a most lanzirozott; de még is sok eltérés yan benne. A hajónak keresztanyái tisztét ő fensége Stefánia főherczegnő a yacht egyleti védnöknője vállalta magára. Lesz akkor megint óriás parádé. Tegnap itt voltak a debreceni kereskedelmi akadémikusok, de Fü-; redből alig láttak valamit, mert amint jöttek ettek, evés után pedig utaztak tovább Keszthelyre. , Nálunk már minden nagyon szép zöld és valóságos tavasz van, csakhogy a böjti szelek nagyon grasz- i szálnak és sok kárt tesznek, j A hajók nagyobb része már vizen van, a többi is még ^alószÍDüleg a héten- vizre megy. A parkokban lázasan foly a tisztogatás és díszítés, hogy a föberczegnő érkezésére minden rétidben legyen. Nantikus. Gazdasági előadások vidékünkön. (Saját tudósítónktól.) Venzprém, ápril. 16. Bott Miklós vámosi tanító, Vesz- prémmegye gazdasági egylete megbízásából, a gazdasági ismereteket tenyésztő előadásokat tartott a múlt napokban Oskü, Sóly és Litér községekben. Ez előadásoknak czélja, bevezetni s folyton ébren tartani a népben az okszerű s jövedelmező gazdálkodás iránti érdeklődést, tudást, és ernyedetlen munkásságot. Oskü n, és Sólyon közkívánatra a szőllő telepítésről szólt előadó. Ismertette, miként kell okszerűen elkészíteni a földet szóllő alá. Az oltások nemeit a nagy közönség előtt gyakorlatilag természetben bemutatta. Az oltott szóllő kezelését, ápolását, minden munkáját s a metszés nagyfontosságu műveletét s a föld trágyázását ismertette népies, érthető, vonzó előadásában. L i t é r e n a szarvasmarha tenyésztésről szólt. Ismertette a hazánkban haszonnal tenyészthető szarvasmarhák fajait, különösen kiterjeszkedett a borjú nevelés s az állatok táplálása körüli fontos teendőkre, szólt az állatok betegségéről, a betegség körüli eljárásról addig is, mig állatorvos érkeznék, s a kisebb bajok megszűntetéséről. — Mivel általánosan a lótenyésztésről is hallani akarták, előadta a lótenyésztés történetét hazánkban, ismertette az állami ménestelepeket, hol § miféle fajtákat tartanak, mi jellegzi a keleti és nyugati, vagy az arabs és angol eredeti fajtákat; szólt a hasas kancza ZDstlxa.. Dalra vágy ez az én szivem: Ha megtépi bánat, Dalra vágy ; ha éjjelre Hajnalsugár támad. Dallal nyugszik, dallal ébred, Nincs a dalnak vége . . Ha elhagyja, újra kezdi; Fz a mestersége. Dalra-dal jő, dalra-dal száll, Születik a nála; De mindég csak bánatosabb Már egy idő óta: Fórt remények könye csordul Minden egyes dalban: Édes szivem: baj lesz ebből, Vagy talán már — baj van. Csititgatom — de hiába — Vigyázz te kis mester: Még a daltól — még a dalba Még bele betegszel. . . . Beteg vagyok én már régen! — Felzokogja sírva: — Hogy ha majd a dal elnémul, — Tőgyetek a — sírba. SOÓS LAJOS.-A-lxnád-i*) A hol a hullámzó Balaton legjobban kiszélesedik, hol nem csak a levegőt., de a lelkét is megváltoztatja ki e vidékre száll hol a hullámok hátán ringó csónak körül ijjog, vijjog a sirály, hol a dal riad igazáD, hol, miként e bűvös vidék poétája zengte: ^nem nagyit a hír ha *) A debreczeni dalárda kiadott tavalyi művészi körútjáról szóló érdekes jelentését külön füzetben. A kedves müvecske rendkívül elismerőleg s bálában emlékszik meg almádi fogadtatásukról s az erről szóló fejezetet bemutatjuk e czikkelyben. A azerk. szárnyra kél, mert itt valóság több a j hírnél ;a hol . . . „a magyar múlt idők j koráról emlékezik, jobbra, balra őseinek { üres fészkét látván s mintegy maguk kö- | rül sejti azok lelkeit:* ott fekszik Almádi. A filloxera által elpusztított szől- lőtelepek roncsain, más alakban uj élet támad. S védett fekvése, kitűnő levegője, olC'ósága és fejlődő berendezése mihamar hazai fürdőink leglátogatottabb helyévé teendik. Azon elhatározásunkhoz képest, hogy a budapesti dalverseny után, bármint üt is ki az eredmény, felkeressük a Balaton vidékét, augusztus 17-én a reggeli 6 óra 35 perczes vonattal odahagytuk Budapest vasári zaját; 8 e zajban nyügzső »o* | kaságot 8 mint a fecskemudár, mely csen- j des tanyát keresve elszáll az emeletes kalitkák rideg, szürke lármájából a pusztai pajta csendességébe: elszállank mi is 1 oda, hol a Balaton álomba ringató hullámai, hullámra kelve csendes elmúlással halnak meg Siófok partjain. Dél felé járt az idő, mikor Siófokra megérkezünk s mert sem a pacsirta, sem u füleuiile nem jl meg dallal, sem pedig a dalból: a budapesti mttejjel összeve- gyitett czikoria után bizony jól esett a balatoni fogas, mely úgy a neve mint az áru miatt méltán rászolgált e competens czimre. S mert ha Agrippa meséjének főhősét a ,telhetetlent* kielégítőd — akár te is nyajaa olvasó, szivesen veszed, ha valaki csendes semmittevésedben nem háborgat: nehány perezre elfordulok tőled azokhoz, kik nem fogast ebédeltek. Teszem azt azon reményben, hogy fogast ebédelni te is szeretnél s ha már e nemes jószág iránt felkölt az érdeklődésed 1 bizonyára érdeklődni fogsz a Balaton iránt is, mely ennek a kedves csemegének kizárólagos hazája. A Balaton sok tekintetben figyelmet érdemel, legyen hát róla e kis leírás. Hossza körülbelül 10 mértfóld. legnagyobb szélessége: 2 méri föld: egész területe 24Q merlföld. Ha átakarod lábalni 15 méteres faláb szükséges. Vize csendes időben kékeszöld közelről szőke. Magasabb helyekről, — mint p. o. a tihanyi halom — láthatni a tóban különféle alakú és nagyságú kékes foltokat és kigyázásokat, melyek csak a leghidegebb télben fagynak be. s melyeket a köznép heveseknek nevez, nyilván azért mert e ; foltok meleg fórrá-oknak tulajdoníthatók. I Néha a legcsendesebb időben, látszólag minden külső ok nélkül felzudul és So-H mogy felöl nagy zúgással megered rajta a hullámok zajongása, mely Balaton háborgásról írott h i*on czimü zeneköltemény melódiája sok szerelmes halásznak örök álomra altató danájából született. A gyékény, káka, sás, nád, szityó, melyek sűrűségében jó búvóhelyet talál a lármás tőkék apsa. a kurrogó madár, nádi veréb és a pityegő vizityuk, más honi j tavak terményeire emlékeztetnek. Van azonban ez ismeretes dolgokon kívül egy specziálitása, 8 ez a keokekőröm. £ meg- kövesült G'igák, melyek nagy zápor idején a hegyek tetejéről a Balatonba so- I dortatnak, a viz fenekére jutva hullámok és a kövecsek által szüntelen dörzsöltet- vén, lassankint úgy elkopnak, hogy csak a vastagabb derekuk marad meg. Ez állapotukban aztán valóságos köröm alakot nyernek. Innen a nevük. A nép regét költött e kecskekörmökről, mely regét, gyönyörűen feldolgozva, Fay András munkái közt találja fel az olvasó. A Balatont már a rómaiak is ismerték s az áltatok vPelsó*-nak nevezett tóra annyiban figyelmet is fordítottak, a menynyiben a Sió vizén vezetett csatorna által a Dunával hozták összeköttetésbe. A Balaton vizét saját forrásain kívül 31 kissebb-nagyobb patak, a Zala folyó 8 9 parti forrás táplálja, melyek a Sió vizen találván kifolyást, a tavat szüntelen ujulásban tartják, A mint a fentebb említett fogas kinek- kinek az asztaláról „“1 úszott*, a siófoki toronyóm 12-őt vert. Kiránduló csapatunk ebéd utáni jókedvvel szállt fel a gőzhajóra, hogy a kedves kÍ9 Almádi fürdő- igazgatósága szives meghívásának eleget tegyen. A mint a siófoki révből kiért a hajó, hogy 27 kilométer hosszú vízi ut után, száraz földhöz szokott lábainkat ismét biztos talajra juttassa, gyönyörtibb- Í nél gyönyörűbb panoráma tárult fel előt- I tünk, mellettünk, körülöttünk. A tavat körülvevő hegyek sorozata minduntalan változik s ha Almáditól Keszthelyig, tehát a Balaton egész hosszában vizsgáljuk e hegyeket, sehol egyformaságot vagy 1 unalmass-ágot jiem látunk, nem erezünk. Mig a magas Tatra béreiéi, meredek sziklái tátongó hasadékai épen vadrenényes- ségükkel, addig e balatoni hegyek, bokrokkal benőtt menedékes, oldalaikkal, sir- halomszerü halmaikkal, a kiemelkedőbb tetőkön pusztulásnak indult várromjaikkal hatnak s olyanforma hangulatot keltenek, mint egy szép alanyi költemény. Bad«c-»ony, Szigliget, Csobánc/, Rezi, || Sümeg, Tátika váromladékai egyenként és j összesen a középkor daliás napjaira em- lékezteti az ábrándozó gondolatoktól menekülni nem tudó lelket, s maga előtt látja e várak komor termében medvebőr kao/Hgáay felett heverő várurat e hallja a vig czimborák duhaj danáját a mint ! Badacsony bikavérével sQrittik úgy is sűrű I verőket. S ha el nem mosódott volna az emlékezet, — — a mi késztetne rá; ábrándos képzelet, — régi szép időkről mondanék éneket. Semmi sem képes azonban kitÜQŐbben tönkre tenni a mélázó ábrándokat, mint egy megérkező gőzhajó sivitása, kivált ha közel áll az ember a sivitójáboz. Hogy igy jártunk, minek elbeszélnem? A milyen kellemetlenül érintett a legerősebb idegzet tönk re te vesére is váll 1- kozó szilánk hasgató hang, époly kellemesen lepett meg bennünket a derék Almádiak nem várt kitüntető fogadtatása. A diadalkapuval felékesitett hajóállomáson csaknem az összes fürdőző közönség és Almádi állandó lakosai az ott időző Pongrácz Gázáné urhölgy és Brenner N- fürdőigazgató vezetése alatt a Rákóczy- iudulóval fogadták mintegy 54 tagból álló kiránduló csapatunkat, hogy a köl- osönöa szívélyes üdvözlések után elkísérjenek bennünket ahoz a minden Demosthe- nesnéi ékesebben szóló gazdag lakomához, mely a fürdő tágas táneztermében volt előkészítve. A mi a debreczeni dalegyletet mindm kirándulás alkalmával karakterizálja, az az otthonosság, talán egyszer sem nyilvánult oly közvetlen módon, mint épen Almádiban, minek okát már nem annyira magunkban, mint inkább abban az igazi őszinte magyar vendéglátásban kell keresnünk, melyet az almádiak velünk szemben tanúsítottak. Lakoma alatt megeredt a tpasztok árja, melyeknek elmondói a kölcsönös meglepetések által mintegy suggerálva. arra az egyező meggyőződéore jutottak, hogy a Balaton hullámaiból született almádi szép hölgyek époly kedvesek, mint a hortobágyi pusztai szellő által körülcsókolt rózsafán termettek. Szóval a kölcsönös hatások már előre jelezték, hogy ez a kirándulás a maga nemében époly jól fog sikerülni, mint a budapesti dalverseny. Este a gyógyteremben tartott hangversenyünk után, — (mely egy ott időző debreczeni vendég: Lengyel Elza k. a. hatásos prológjával kezdődőt’) — kivi- lágos-kivirradtig tartó tán ez következett. E hangversenyre Almádiba eereglett Veszprém és a vidék intelligences, melynek fényesen sikerült voltára mondott magasztaló kijelentéseket szerénységünk tiltja itt registrálni. Hogy a kies Almádi állandó lakóin kívül a Pongrácz Gézáné úrnő által vezérelt fürdő közönség is minő előzékenységet, hogy úgy mondjam áldozatkészséget fejtett ki, legfényesebben az bizonyítja, hogy a kik üdülni, pihenni mentek e fecskefészkek regényes kis csoportjába : lakásaikat, kényelmüket az ott töltött időt reánk nézve kellemessé tegyék. Ezt valóban el is érték. Rosszul számítottak, kik a negyednapi törődés, izgatottság, álmatlanság után is még alvásra merészeltek gondolni. — Ugyanis a vigalom után dalaraink szökésre készenlétben álló tagjait derék házigazdáink csapatokba összefog- dosva, az estenden érkező h .jó indulásáig vendégszerető házaknál fogva tartották. — Hogy mily kellemesen édes rabság volt ez, legerősebben az bizonyítja, hogy magunk sem nagyon igyekeztünk szabadulni belőle. Valóban minden különösebb dicséret nélkül mondhatják el, hogy ha kitüntető fogadtatásban másutt talán felül is múlták a kis Almádit, de szívélyességben nem, s e szívélyesség, ha jól fogtuk fel, abból a közvetlenségből táplálkozott, mely a kisebb körök sajátja s abból a regi jó szokásból magyarázandó, melynek him- porát a modern kor egoista szellője érintetlenül hagyta. A kolostorban. — Hol van Rozália testvér? — A kertbe ment le. — Hát a kis Tercsiké ? — Tercsikét is levitte magával Mater Marczella. Mater Marczella mosolygott. — Gondoltam. Rozália testvért nem is lehet már elképzelni a kis Tercsi nélkül. Igen elkényezteti azt a gyermeket. Ugy-e, Barbara testvér? Barbara testvér fölemelte a fejét. — Nem gondolom, Mater Marczella. En azt gondolom, mind a ketten, nem, valamennyien egyformán kényeztetjük. Mater Marczella finom, fehér arcza egy kissé elpirulc. Mosolyogva intett: — Igazad van, Barbara testvér ! Lement a kertbe. A kolostor nagy kiterjedésű, árnyas, szép kertjébe, hol százados gesztenyefák zöld lombja borult hüs árnyékkal a kis fehér kőpadok fölé.1 Hétköznapokon, a sz linó rák alatt vig gyermekzsivajgás verte föl a csendet. A kolostor iskolájából lementek a leánykák játszani, s a felügyelő apácza szelíd mosolylyal hagyta őket zajongni, mig az órára hivó csöngetyü meg nem szólalt;. Ma csöndes volt minden. Vasárnap délután volt. Mintha a levegőn Í9 valami ünnepi, áhitatos nyugalom és béke lebegett volna. Áldott, ed es, nyugalmas vasárnap délutánok ! Hadd emlékezzem vissza reátok egy pillanatig . . . Látom a kolostor sötét, komoly falait, a hűvös félhomályu folyósokat s keskeny kis egyszerű, fehér szobákat, hol a béke lakik. Hallom felcsendülni a kis kápolna imára hivó harangját s látom a kék ruhás kis lányokat kettős sorban kijönni az iskolateremből. — Béke legyen veletek í ~ hallok megcsendülni egy-egy szelíd, türelmes arcz, olyan jóságos tekintetű szemekkel.. Mater Marczella gyorsan sietett; végig a kert kavicsos utain, a mig végre a kis kö-kutuál reátalált Rozália testvérre, a ki épen a kis Tercsiké szőke haját simit- gatta. Bizonyosan cziczázbtt a gyermek, vagy labdázott 8 összebomlott szép szőke haja. Az sem lehetetlen» hogy Rozálai testvér
