Veszprémi Független Hirlap, 1897 (17. évfolyam, 1-51. szám)
1897-03-27 / 13. szám
Veszprém, 1897. XVII. évfolyam. 13. szám. Szombat, márcz. 27. ILvdleg-jelen. minden liaoinllAtoii. lap óura: Sgész évre 12 korona. e*él évre 6 korona. Negyedévre 8 korona. Egyen nzílm ára 80 fii. Kapható Szemcrcy J. és uorcieg L. urak üzleteiben. KIADÓHIVATAL: Szabadi utcza 514. sz. Szerkeszt^: iroda: Veszprém Saab ■ di-ntoaa ft 14. aa üli J.etése3c: (z hathasábos petitsor vág) an :ak tere) Az elad oldalon . . ao fillér A 2-ik s 3-ik oldalon 16 fillér. A 4-ik oldalon . . . ia fillér A nyiltérben .... 40 fillér Kincstári illeték .. 60 fillér Előfizetési felhívás a„VESZPRÉMI FÜGGETLEN HÍRLAP“ ápril—júniusi folyamára. Az uj évnegyed küszöbén tisztelettel kérjük t. közönségünket, hogy előfizetéseiket megujjilani szíveskedjenek. A hirlap liberális iránya, 'szókimondó nyíltsága, bű híranyaga egyaránt nagy elterjedettséget biztosítottak a I Veszprémi Független Hírlap* - nak, mely ezután is csak az igazi közérdekeket fogja szolgálni, habár tó okon az önérdek vadászok nyílt és alattomos dühével all is állandó harcéban. Jó, tartalmas szerkesztésű újságot adunk olvasóink kezébe s a viszonos támogatást megszolgáljuk gondos, lelkiismeretes újságírói rutinnal. „A Veszprémi Független Hírlap“ ára: Negyedévre (April-junius) i jrt go kr. April-deczemberre ... 4. Jrt go kr . A hirlap irodája. Yeszprémváros közgyűlése. Rendezett tanácsú Yeszprémváros képviselő teslü\ete által 1897 évi már czius hó 29-én délelőtt 9 órakor tartandó rendes (tavaszi) közgyűlés. Tárgysorozata 1. A magyar kir. honvédelmi miniszter ur a város által a honved menháznak segélyül adott 13 frt-ért köszönetét nyilvánítja. 2. A vármegye törvényhatósági bizottsága a város 1897 évi költségvetési előirányzatát jóváhagyja. 3. A vármegye alispánja a város 1897 évi költségvetési előirányzatát tudomásul veszi. 4. Az 1896 évről vezetett közpénztári letéti s alapítványi és gyámpénztari számadások megvizsgálása. 6. Az önkéntes tűzoltó egylet parancs nokséga a két tűzoltói állásra vonatko zólag jelentést tesz. 6 A régi közvágóhíd ügynek végleges megoldása iránt a r. pénzügyi 6 gazdasági bizottság javaslatot tesz. 7. Hí ffenreich Károly Szélard budapesti lakos egy 3-ik gyógyszertárnak Veszprémben felállíthatására kér engedélyt 8. Az utczák és terek öntözése, továbbá az alsó laktanyai épületben levő egyes részek, valamint a Fülöp és Bruck fele szántó földek bérbeadása iránt kötött szerződéseknek, végre 1897 évre az iro dai szerek és könyvkötő munkák árlej tés utján való beszerzésének jóváhagyása. Korrupció. Nagy-Kanizsa, már czius 19. Nagy betegnek mondják az em beriséget, a társadalmat. Állják is körül az orvosok, s nem fogynak ki a gyógyszerek ajánlásából. De bizony, a folytonos panaszokból, az j ember meg fogja érteni, hogy nemcsak önmagáért van itt, hanem hogy embertársai is vannak, kiknek vele együtt joguk van az élethez 8 az életben való boldoguláshoz. Dnnántnli közmúvelöáési egyesület. (Sz) Immár 6 éve, bogy a fenti név alatt az Elnkéhez hasonló egyesület a lakúit a Dunántúl közművelődése érdekében. Az egyesület czéljául kitűzött törekvések a legnemesebbeknek mondhatók- s minden igaz magyar nemcsak szívből üdvözölheti, de alkalom adtán támogathatja is azokat- Mert nézzük csak, mi is a legfontosabb czél. A kivándorlás korlátozása s illetőleg annak irányzása mellett első helyen áll: a közművelődé s- nekéshazafias szellemnek terjesztése. Hogy ez a néhány szó mennyi szép s magasztos feladatot foglal magában, feleslegesnek tartjuk bő vebben részletezni. Épen azért a legbensőbb örömmel s a legszebb reményekkel eltelve üdvözöltük szivünkből a kéz deményezést. Fájdalom azonban, azt kell mondanunk, hogy már-m ár 6 éves fenn állása daczára: a dunántúli társa dalom úgy szólván csak létezéséről tud az egyesületnek, de részt benne nem vesz, legalább nincs olyan kezdeményezés, hogy benne részt vehetne s legalább pasiv szerepléssel czéljait előmozdíthatná. Ezzel épen nem azt mondjuk, hogy az egyesület talán nem működik. Egyáltalában nem! Igenis hírlapokból olvassuk, hogy itt is ott is a Dunántúl egyes helyein áldozatokat hoz, óvodákat állít-, iskolákat segélyez, népkönyvtárat létesit — szóval czéljai érdekében működik. De szerintünk még többet lehetne tennie, ha igyekeznék az ügynek propagandát csinálni, ha czéljaival a nagy- közönség jobban meg lenne ismertetve — egyszóval, ha nem csak a fővárosból intézné működését, hanem megkezdené egész erővel a vidéken, a hol bizonyára nagy számmal akadnának buzgó támogatói. Ez pedig nem ellenkeznék az alap szabályokkal, sőt ellenkezőleg azokból folyó tevékenység lenne. Mert amint jól tudjuk, az alap- sz ibályok 18-ik §-a épen azt mondja, hogy a Dunántúl minden egyes vármegyéje, s városa alakíthat külön (fiók) egyesületet, melyek jövedellégedetlenségból ítélve, de még a etegség szűnni nem akaró tüneteséi is Ítélve, nem igen fognak a vógyszerek. Nagyon nehéz megélni sokszor a beteg állapotából, ajjon a javulás utján vnn-e, vagy edig még csak | krízis felé köze- -dik. A társadalom betegsége hosz- zabb lefolyású, a tervezet átala- uló processu.a homzabb ideig tart, aig olyan megállapodottságra jut smét, hogy gyógyulásra lehessen övetkeztetni. A társadalom tudomány művelői .Italában azon nézetben vannak, iQgy . a társadalom ■ betegségének orrása a vallás-erkölcsi élet hi- mya, a hitbuzgalom lankadása. — Jgyancsak e nézetnek adott kife- ezést Magyarország illustris her- czegprimása, Vaszary Kolos, a szt. István-társulat e hó 18-án tartott közgyűlésén tartott megnyitó beszédjében. Mások meg abban a nézetben vannak, hogy inkább az önzés az, mely minden társadalmi bajnak kutforrása. Az egoismus az, mely oly sivárrá teszi a kort, s mindenütt az egyén javát helyezvén előtérbe, az altruismus nem tud mélyebb gyökérét verni a szélesebb rétegekben. Abban a nézetben vannak, hogy az altruizmus az a gyógyitó szer, a mely a társadalom kóros állapotát mev fogja szüntetni. Van igazság mindakét nézetben. A gyors meggazdagodás vágya bizony-bizony -legtöbbs'/ör elballgat- tatja a lelkiismeret szavát; ez felkölti a szegényebb néposztály éh- ségét-, elégedetlenné teezi saját szerény állapotával, s megutáltatja vele a nehéz munkát, raelylyel csak alig képe« legszükségesebb igényeit kielégíteni. Pedig igényei nagyobbak, mint voltak valamikor, az általánosan terjedő fényűzés őt is elkápráztatja, magával ragadja s mivel szerény keresményével nem tudja igényeit kielégiteni, elégedetlenné lesz, és utopistikus vágyak karjaiba veti magát, social istává lesz. Ha ez csak annyit jelentene, hogy rossz állapotán segiteni akar, hogy szívesen dolgozik, ha munkájával emberhez méltó állapotot teremthet magának : akkor ez korántsem baj. De amiut a jelek mutatják, ez egyebet is jelent I a hihetetlenséget és hazát- lanságot is. Természetes esze mellett elhanyagolt nevelésben részesült, nem tanult, s igy elmaradhat.atlanul téves irányba kellett jutnia. Ez a nagy baj! Valóban, a társadalom öumaga ellen követ el nagy bűnt, ha nem figyeli meg a kor intő jeleit s oly rendszabályokat nem foganatosít, melyek által a J nagyobb bajnak elejét veheti. Nem hisszük, hogy a vallásfa- lanság nagyobb volna, mint bármely más időszakban. Van most is hitbuzgóság, van vallásosság. De a társadalom betegségét kutatva, ezt hiszik a legfőbb oknak, mert legközelebb fekszik. De a múlt bizonyítja, hogy a társadalom azelőtt is, máskor is beteg volt, a ha I nem csalódunk, mindig a valláshi- j ányát okolták. Hát hiszen akkor I sohasem lett volna igazi vallásosság. Abban azonban a társadalom-tu- I l dománvával foglalkozóknak igazuk I ■ | van, hogy az egyszerű erények- mindinkább fogynak ; az egvoldalu- realismus elölóje az idealismusD&k,- s hogy az igazán ideális gondolkodás, ma oly ritka. De azért bátran állíthatjuk, hogy ez ki nem veszett ; sok ideális gondolkodású ember vau még; csakhogy figyelembe kell venni, hogy nagyon változtak a viszonyok! a viszonyok változtá- val pedig az életfelfogás módja is változik. Az az elégedetlenség, melyet a jelenkorral szemben, sokan oly mélyen éreznek, s mely sokakat majduem pessimistává tesz, ne vezessen tévútra senkit. Az volna kétségbeejtő, hogyha ez az elégedetlenség Dem volna. S Eötvös igen helyesen mondotta, hogy az elégedetlenség mindig forrása volt a haladásnak. A magyar nemzet szívóssága, bámulatos életereje már válságosabb időkben is megtalálta fennmaradásának s további fejlődésének helyes és czélhoz vezető módját. Egyes esetek, melyek korrupcióra mutatnak, annál kevésbbé vonat- sozhalók az egész nemzetre, mert hiszen látjuk a korrupczióuak még borzasztóbb szimptómáit más államokban, még nagyobb mértékben, mint nálunk; 1 valamely egyén romlásáért éppen nem tehető felelőssé a társadalom, még akkor sem, hogyha ezt sokan nagyon betegnek tartják. Bizonyos, hogy a társadalom és annak vezető emberei meg fogják találni a maga betegségére a gyógyszert is, meg fogják találni különösen akkor, hogyha a korrupciót tovább is üldözni fogják, i egyszersmind arról is fognak gondolkodni, hogy a korrupció forrásait is bedugják. Jó a bajt gyógyítani, de jobb és czélszerübb a baj kutfor- rását elenyésztetni, azzal azután a baj is megszűnik. Ez pedig meg fog történni, hogyha a valláser- kölcsi-alapon való nevelés által az altruizmus és mélyebb gyökeret fog verni minden rétegben 8 az éuek fele a dunántúli közművelő- I A tanfolyam évenként 2 cyclusra dési egyesületé. I oszlik, a mely egymás kiegészítő Tudomásunk szerint azonban mind j részét képezi; tavaszi és őszi részre, ezideig — s talán nem is csalódunk I hogy az azokban résztvevők a \ - ilyen fiók egyesület Dunántúl I szőllők kezelésének minden nemében, egy sincs, miáltal egy nagy erő- I úgy a tavasziakban mint az ősziek- forrás van a parlagon bevertetve. I ben, az ojtványok előállításában, az Hogy ilyen egyesületek szüksé- I ojtványiskolák s a szőllők általános gesek lennének, azt feleslegeshosszab-I kezelésében gyakorlatilag teljesen ban bizonyítgatni, s hogy ezek szer- I kiképezhetek lehessenek, melyeken vezését a Budapesten székelő fóegye- I kívül különösen az amerikai szőllő- sület eszközölhetné legczélszerübben, I fajok tulajdonságainak kellő meg- az sem szenved kétséget. I ismertetésére némi elméleti oktatás■Szerintünk e czélra legmegfele- 1 ban is fognak részeltetni, löbb volna, ba a vezető egyéniségek I A tanfolyam mindegyik része 4 részéről az egyes városokban — I —5 heti időre terveztetik, mely idő vagy legalább azok megbízásából az I alatt a hallgatók az egyesület tele- egye8Ület czélját megismertető, buz- I pein nyernek elhelyezést, ahol ingyen ditó felolvasások tartatnának s egy- I is élelmeztetnek, sőt az érdeme- úttal alkalmilag az egyesületek is I két tevők némi munkadijban is megalakittatnának. I részesülnek. — Ruhával törölközővel Ilyenféle törekvés, ha emlékeze- I és a szükséges evő eszközökkel tünk nem csal, az egyesületnek mult I azonban a hall gatók kötelesek magaévi nagygyűlése alkalmával hangoz- I kát ellátni. tatva lett s a foganatositása is ba- I A hallgatók száma egyenlőre 10 tározatba ment; de az eredményről I egyénben állapitatott meg, kik telje- mindeddig nem tudunk. I sen a gazdasági egyesület szigorú Pedig nem gondolnánk, hogy az I fegyelmezése alatt állanak, melynek ily nemű mozgalom eredménytelen, I magukat feltétlenül alá is vetni tarmeddő maradhatna. I tozoak. Felvetettük az ügyet, még ba I A tanfolyamban részt vehet bárki; esetleg szavunk nem hatna is el az I Írni és olvasni tudás azonban előnyintéző körökig ; felvetettük főképen I ben is részesül a felvételnél, azért, hogy olvasóink figyelmét a I A tanfolyam kezdete — ha előre nagy fontossága kultur-egyesületre | nem látható akadályok közbe nem felhívjuk s esetleg — a moudott I jönnek, április 10—15-ikére tervezte- irányban kezdeményezést provo- 1 tik. A jelentkezők úgy a felvételről káljunk. Szúllómankás-képzó tanfolyam, A szőllők reconstructiója gyorsabb fejlődésének egyik lényeges akadálya az olcsóbb, értelmes és teljesen meg is bízható szőllőmunkások, vagy is az úgy nevezett munkás vinczellérek hiánya. Tudva levő dolog ugyan is, hogy a vinczellér képezdéket végzett egyének legnagyobb része a kézi munkára nem vállalkozik; rendelkező tiszti állásokra aspirál, és mint ilyen nagyobb vagyonosabb szőllőbirtokosok vagy uradalmaknál találhat alkalmazást, mig a közép és kisgazda mint szőllőbirtokos az értelmes és megbízható munkás erőt, a szőllőmunkás vinczelléreket legnagyobb részt nélkülözni kénytelen. Ezen, a szőllők gyorsabb s alaposabb fejlődhetésre igen is érezhető bajok orvoslását kívánta biztosítani a „Veszprém megyei gazdasági egyesület“ azzal, hogy Veszprémben levő telepein szőllőmunkás képző tan-folyam rendszeresitését határozta el, melynek szervezete röviden a következő: mint egyébb tudni valókról jó előre fognak értesitetni. Jelentkezni lehet személyesen vagy esetleg levél által is Veszprémben a gazdasági egyesület ig- gatóságánál. Veszprémben 1897 márcz. 22-én. A gazdasági egyesület igazgatósága. Keresi és iparkamarán í közzétételei. A bulgáriai consulates közlése szerint pályázat hirdettetett a Bustschuk -— Gorina — Orechoicitza — Trnovo vasútvonal kiépítésére. A m. kir. pénzügyminiszter ur a vág6-és bárdkések, valamint a juh (marha) nyirő ollók vámkezelése tárgyában rendeletét bocsátott ki, mely az érdekeltek által a kamarai irodában betekinthetők. Kormos Alfréd által kiadott , Pénzügyőri Compas‘-t, mint hasznos kereskedelmi kézi könyvet ezúttal is az érdekeltek figyelmébe ajánlja a kamara. A cs. és kir. 1. hadtest pályázatot hirdet 1926 m. mázsa kétszersült-buza- liszt szállításra. A pályázatra vonatkozó feltételek a kamara irodájában megtudhatók. Győr 1897. márcztus 22. | A kér. keresk. és iparkamara. Fiume, márcz. 25. Nyolcz-tiz nap óta itt valóságos afrikai hőség van. Reggelei)kint s este még csak tűrhető a meleg; de a déli órákban a nap oly intenzív tűzzel süti* hogy aki csak teheti — árnyba menekül. Különös ellentétéül a rendkívül forró tavasznak: az Abbázia fölött lévő Monte maggiore tetejét még mindig hő borítja. A vén Alpes ezt a hótakarőt soká szokja megtartani s csak a késő tavaszi esőzések mossák le róla. Fiume körül a kertekben már minden fa, bokor egyaránt zöld. A rőzsatők bimbóznak s a szőlőknek már meglehetős levélzetük van. A szigetekről a vitorlás trabaccolók egymásra hozzák a pi- aczra a friss zöldségféléket, paradicsomalmát stb. Mint nálunk nyár derekán. Abbázia tömve van idegenekkel. Minden vonat megrakva jő utasokkal s a vendéglők telis-tömve vannak. M-ot yah a főzezon s a napi ellátás ára lakisal együtt 7 frtnál kezdődik. Persze u magyarság képezi ezúttal is a vendégek zömét. Legalább 800—900 magyar fürdőző van ott. Fiúméba is napról napra mindtöbb magyar ember érkezik, Hanem azokat már npm az élv-vágy, hanem a kétaég- beesés hozza ide. A tavaszi kivándorlás nyomorultjai azok, kik Fiúmén át jobb hazát mennek keresni Brazíliába. A napokban ott lődörgött a kikötőben vagy száz ily toprongyos szegény magyar ember. Velük voltak a feleségeik, fiaik, lányaik s ott busongtak a parton sző- talan. Beszédbe eredt«m velük, amin láthatólag megőrültek. Elbeszélték, hogy baranyaiak, Zombor-vidékiek a bogy innen Génnán át Brazíliába mennek. Otthonról Genuáig a saját költségükön utaznak; onnan már a kiránduló bajó ingyen viszi őket. A kivándorlásra egy ügynök, ki magyarul beszélt, vette rá őket s fe- jenkint 15 irtot fi/.ettek néki a Génua- Braziliai utijegyért. Felvilágosítottam a jó embereket, hogy ez a 15 írt nem a génua-braziliai atért fizetődött, mert az az ut belekerül legalább 120 forintba még vitorlás bajén s a legrosszabb ellátással is. Hanem a 15 frt vérdija az ügynöknek, amiért magukat a kivándorlásra rácsábitotta. Az átvitel dijját majd még azután kell ott Brazíliában leszolgálni, keserves farmmunkával, amikor majd úgy dolgoznak, mint egykor a rabszolgák, — kiknek most a kivándorlók lépnek helyükbe. E'szontyolodtak a szegény emberek, de aztán azt mondták, hogy hiszen a brazíliai kormány fejenkint 60 hold földet is oszt ki köztük. — Hát az igaz; hagytam helybe, de hát úgy vegyék a dolgot, hogy az a 60 hold föld ma oly rengeteg őserdő, amin élő ember át nem hatolhat. Azt.kedvező széllel meg kell gyújtani s a tűzvész után a két öl vastag hamut-zsarátnokot lehordani, aztán a sokszor öles átmérőjű gyökeres törzsöket ki kell szedni s mire igy sok év keserves munkájával megtisztították a 60 bold földet és el kezdenek rajt szántani-vetni, akkor meg kell kezdeni a visszafizetést, amit magukra a brazíliai kormány addig is köl'ö^t: az átbajőzás költségeit s a mi szerszámmal, élelminemflekkel azóta is segítette' az uj telepeseket. Akkor kezdődik el csak igazán a rabszolgaság, mikor már jó földjük volna. De időközben, minden télen megjön a sárgaláz is. Kikezd a fejük fájni, gyomruk émelyedik, elgyöngül az ember s 5—6 óra alatt megsárgul, mint a viasz, utt bal meg százával az európai ember, idegen ég alatt, siratatlan, nyomorultan. Döbbenve nézett egymásra a sok ember, 8 az asszonyok ugyancsak körém tolongtak. Olyan is volt köztük, ki csecsemőjét szoptatta. — Aztán folytatám, a tengeri ut is eltart vagy 40—43 napig. Az pedig nem megy vihar nélkül sobse. Másfél hónapnyi nvugság nem létezik a tengeren. Majd előveszi magukat a tengeri be- tegség, ami ellen nincs orvosság. Im- bol ez a kis szopós baba hogyne pusztulna el, ba anyja majd napokon át kínjába Hempereg a hajók aj üttben ? Mivel táplálja a kicsint, ha maga se vehet magába táplálékot? Mert a tengeri be- tegség a legerősb embert is megviseli, ha napokig tart, — s maguk majd olyan gyöugék lesznek, ba partra érnek, mint az őszi legyek. — Hát honnan tudja mindezt jő uram ? kérdi a legokosb közöttük, ki úgy látszik leglelkesebb szónoka volt a szomorú vállalkozásnak. — Hát onnan szivem, bogy többszörösen voltam magam is Brazíliában, tengerész voltam, a fiam most is az. Ismerjük a tengert és Amerikát is. Elhallgattak. Utóbb is azt mondta az elébb jelezett vezérszónokuk : — Ha ez a sok szomorú dolog, amit jó uram mond, mind úgy volna, akkor arról tudnának otthon ,is az elöljáróság a jegyző, pap, tanító. De azok csak azért beszélnek a kivándorlás ellen, mert azt akarják, hogy csak fizessük az adót az országnak, hogy kikerüljön az ő fizetésük is. A téns viczispán is csak ezér szólta le szándékunkat, de azzal, hogy olyan rósz volna kint Amerikában meg a tengeren — arról egyik se tudott. Csak ijesztgettek mérges kígyóval, tigrisei — de hát attól csak nem ijedünk meg. Ha otthon igy magyarázta volna nekünk valaki, mint a jő ténsur a dolgokat — hát nem volnánk itt: de most már mindegy, ba meghalunk is. Elpré- d ál luk úti költségre, amink volt — most már el kell menni 1 El kell menni! Mondogatták utána szomorún a többiek. El kell menni! Aztán megszorongatták a kezemet á az a gyermekét szoptató fiatal asszonyteremtés úgy sírt, mint a záporeső. El kell menni 1 Hosszan hosszan néztek utánam szegények. Bizony elfogódott a szivem ezen a szomorú látványon. De hát nem elég okos a kormány arra, hogy mit kelljen tennie, ily lelketlenség megakadályozására ? Nincs senkije, tapasztalt Amerikajárt embere, akivel népszerű brosúrában meg- iratná a kivándorlási viszonyokat a osztatná szét az illető vidéken ? Dehogy nincs! Van olyan tapasztalt embere száz is ! Csakhogy félvállra veszi a dolgot. Ezreket dob ki baszonta- lanságra, de amivel ezernyi magyar népet Visszamentene az anyaországnak, arra se ezer ^forintja, sem egy árva jő gondolata nincs. Kompolthy Tivadar. A válópSr Irta: Kadelburg Margit. Az iroda ablakjai földszint az ufezára nyittattak. A fiatal gyakornok az éjjelt szörnyű- mód keresztül dőzsölte barátaival együtt egy közel káréházban és hogy föoöke észre ne vegye, hogy ez a zenebona már többször egymásután ismétlődött, lefekvés nélkül rögtön az irodába ment. Égő szemei előtt minden betű őszefolyt, kábáit agyvelője egy rendes gondolatot nem bírt összehozni és fáradt tagjai a beteg bágyadtgágával lánczolták a székhez. Dd még a feje I Az olyan nehéz, olyan zűrzavaros, olyan ürea volt 1 és amellett lüktetett, őrülten fájt, mintha vaepántok Bzoritanák. Soha ilyen dolgot többé 1 Inkább egy-két órára lefekszik és eltűri főnöke korholását. De igy hisz az életkedvét veszti el az ember j Nem ia bírta ki. Minden perezben el- szunyőkált, de ha feje az asztalra billent, akkor olyan rémijedelemmel tért magához, hogy minden idege caak ngy zúgott bele. Amellett az idő szörnyű lassúsággal telt, — és tizenkét óráig ott kellett maradnia. Főnöke valami pöriratat adott át neki leírás czéljából. No, ez még megjáija! Legalább gondolkodni nem kell 1 Hogy ébren tartsa magát iráeközben, igyekezett a szavak értelmét is felfogni ami különben másolásnál teljesen hiábavaló dolog. Egy fiatal asszonyka adta be a válópőrét. Nem tud többé férjével megélni, mert halálosan gyűlöli fit A férj pedig nem akarja elhagyói az ő kis feleségét, ami nem akadályozza őt abban, hogy gorombán, sőt durván bánjék vele. Tanuk rá a cselédek, hogy még tettlegesen is bántotta. Családja nincs; a mait évben halt meg egyetlen kis leánya. Ez érdekesnek elég érdekes pörirat. Nem is kapja ezt kezébe más fiatal ember az irodában, csak ő. Mert ő főnöke bizalmát biija, épen ezért nem akarta ma, bogy megtadja, hogy ő néha idő- gálni is szeret. Szegény kis asszonyka 1 Bizonyos an gyenge, picziny, fehérbőrű. Még a kisirt szemeit is látja és a szőke haját, amint kuszáltan a forró homlokára szökött. — A. férj az pedig magas, fekete, erőteljes. Olyan ember, aki száz leáDyt megtud egyszerre hódítani, de akit gyűlöl a saját felesége, mert megismerte hibáit, melyekkel oiábitani szokott. Szelesen lép be a szobába, nem ismer senkit sem maga fölött. Az asszonyka ele jbe jön; igen bánatos és igen balavány. Biímordul, bogy ő néki ilyen szomorú arezot ne mutasson. Mert elég kevés az életben az öröm, hát megkivánbafja, hogy otthon legalább jókedvre találjon. Az asszony hallgat 1 nem felel, csak még szomorúbb lesz. Az erős ember ellöki a széket, amit neki hozott, megfogja a fehér, átlátszó, gyenge kis kezét olyan erősen, hogy az asszony balavány ercza kipirul. Az ember csak rázza azt a vékony kis kezet, talán még a karját.is kirázza. — Nevess hát, mosolyogj | Mosolyogj, ha mondom! Az asszonyka mosolyogni igyekszik. Széthúzza a finom rózsaszín ajkát, — de szemeiből könyek zápora hall és mosolya zokogásba fül el. Az ember a kis keze széles durva tenyerébe szorítva, mellbe löki feleségét, bogy az hátra tántorodik, és teljesen kikelve magából, elveresedve, rekedten kiabál: — Mindig ez! Mindig csak ez 1 — Ostoba, egyforma, megunt, hiábavaló asszony köny, asszony sirás 1 Aztán erős léptekkel feléje közeledik: — Mész ki innen! Nem akarlak látni! Ne vedd el jő kedvemet! — Menj ki ajkonyhába! Menj ki, különben még elfelejtem, hogy ki vagy, mi vagy. Azzal megfogja az erős ember annak a gyenge, fehér asszonynak a vékony vállát — össze is törhetné ha akarná. És nz asszony rimánkodik: — Én nem tehetek róla, hogy eirok. Nem akarok sirni, de ha nem tarthatom vissza magem! Nem tehetek róla, hogy szomorú vagyok, hisz nem »zárom bántani vele 1 Csak akkor vagyok szomorú, ha magára gondolok! — Hallgass I — kiá.i a férj és megrázza. — Hallgass és menj kij Azzal az ajtó felé vonszolja. A kis gyenge asszony, a tehetetlen, a nyomorult, védekezik, ellent áll, a meddig csak bírja, de végre megad ju magát. Csak nyöszörög és halkan hullatja könnyeit. Az ajtónál felkiált., férje gallérjába kapaszkodik, úgy tolja vissza. De midőn az a kilincsre teszi a kezét, magánkívül, zihalva felsikolt: — Szent Isten! Csak ezt nem teszi meg! Mit szólnának a cselédek! Csak nem dob ki a szobámból! Hallgasson meg! Az Istenért 1 A cselédek meglátják 1 A szégyen I Oh Istenem ! Még egyszer összeszedi az erejét, másik keze is kiszabadul. Férje arczának támasztja mind két kezét, de az átfogja derekát, felemeli mint a pillét és az ajtó elé teszi. Szemei vérben forognak, ajka sötétvörös, melle hörög. — Nékem máskor ne Bírjál! Azzal durván, hangosan becsapta az
