Veszprémi Független Hirlap, 1897 (17. évfolyam, 1-51. szám)
1897-03-13 / 11. szám
Veszprém, 1897. MegrJelezi minden **omk»to jí. |:áürp ara: XVII. évfolyam. 11. szám. Szombat, márcz. 13. *vre 12 kornna. fél évre 6 koron«. Nejíy^'^rre 3 korona. KgVOH ms&m ára 80 K|, Kapraié Szemerey J. ex ,!»rcKl{ !}■• uralt iWeieilieii KIADÓHIVATAL: Szabadi u'cza 514. sz. SZPREMI FÜGGETLEN HÍRLAP Szerkesztíi iroda: Veszprém Siabadi-ntoza 514. :E£lxcletéseic g (z hathasábos petitsor vágj Az első oldalon . . ao fillér A 2-ik s 3*ik oldalon i6 fillér. A nyíl térben .... 40 fiilé r Kincstári illeték .. 60 fillér . ] . Szenteltessék meg a te neved ■ . I Te vagy az élet, te vagy a feltámadás ! amerre a te ébresztő fu- valmad lebeg, megtörik a fagyos bilincs ! . ! virág váltja a bus avart . • • rügyet •fdkaszt'a puszta galy . .. tavasz mosolyg — szűz napsugár . j. szétfoszlik a tél felleje. . . pac-iita szántja az eget ... és zeng a dsl — és száll a dal ... a szív fellángol és szereti A te csókod varázsa derité fel a szabadság hajnalát; a zsarnok önkény békóibó 1 kivetkőzött miliők hozsánnája volt a nász induló az egyenlőség menyegzőjéhez.' Te törted I1 azt a lezárt, ko porsót, melyet hosszú századok átka ólmozott le, melyben egy nemzet dermedt tagjai tompán sajogt.k moz dulatlanul . . . — — S az élőhalott dermedt tagjai megmozdulnak: »El nemzet e hazán!» Mint egykor Hóreb csipkebokra, lángot vet a honszerelem: porba hull a békó . . . milliók rabigája letörve, szabad lesz a föld . . . szabad az ember: miként Isten teremté v la S a sziklához lánczolt Prométheusz — a gondolat: széttépve lánczai sziveket gyújtva, szárnya töltve c-attog fel a magasba, mint a sas madár a szábaddá lett sajtó szűz zemthjén. Virág fakad a letarolt avarra, é-i lerombolt kasztoknak falából épült az egyenlőség temploma, m lynek népeket védő kupolája a testvériség oltárára hajlik . . . Mesés, magasztos e nagy nap varázsa! perczek hegesztik századok sebét be, és ki eddig »nem leié honját a hazában,« kardo*. kovácsol a letört bilincsből, meg védeni Alpár határait... . . . Márczius 15! Áldott legyen a te neved ... te vezetted ki e népet a szolgaság Egyiptomából ; a le Mózeseid, a te Áronaid mutatták meg az »Ígéret földét« a melyen a szabaddá lett uj ezredévnek kúszó bére lépett. . . . Szenteltessék meg a te neved Óh! bontsd ki ismét, bontsd fel ismét szárnyadat, Kárpátoktól hullámzó Adriá'g hirdetve^ szent evangéhomct, melyére küzdöttek a — félistenek 1 Eme:d fel a múlt csodás fátyolát, varázsold elő amaz ünnepet: minőt évezredek nem szültenek, minő csak egy volt széles e világon, midőn a költő-isten szózatában először riadt a » Talpra magyart 1 Vezesd vissza | népet újra, ismét ama templomba, ahol >egy az Isten* és ez az Isten: a honszerelem! . . Ezt imádja agg, ifjú és gyerek; gazdag, szegény, bibor avagy da- róczban ... itt esküdjön újból testvér frigyet, megküzdeni a poklok kapujával: törjön bár a démonok tábora . . . ünnepre fel! ünnepre e napon, lobogjon a cserágas lobogó, meghajolva a szent hantok előtt, hol a névtelen hősök« vére szárad !. . kik érted ha'tak : haza és szabadság ! Soós Lajos. A Balaton halászata. ‘Veszprém, márczius 10. A gróf Széchényi Imre elnöklete s Hennel Károly igazgatása alatti Balatoni Halásztár-u'at ez évi rendes közgyűlését Keszthelyen márczius 1-én tartotta meg. A feladata színvonalán álló, s igy a Balaton hilászatj viszonyainak javítására kétségen kivül hivatással bíró társulat lefolyt évi működésének taglalására nem terjeszkedőnk ki, mert azt kellőképen megvilágítja az alábbi sorokbao k.özölt jegyzőkönyv, melyből közöljük a következőket: Az elmúlt 1896. év nem számitk itó ama évek közé, mely a Balaton kalallo~ Hiányának emelkedésére kedvező befolyást gyakorolt volna. Tavaszszal az ivás idejében kedvezőtlen hűvös idő volt, általános fürdés, ivás nem is volt, egy-egy napi előjátszás után ismét kénytelen volt, a bal a beállott hűvös idő folytán megszakítani az ivást, a mely kihúzódott egész julius végéig és alig észrevehető módon folyt le. Dd megszaporodott a hal ellensége is a Balatonban, a halászok reg ideje, hogy annyi csukát kerítettek hálóba, mint jelenleg, a mi intelmül szolgai a Társulatnak arra, hogy az évek óta haboritlan Kis-Balatonbau nagyon is. felszaporodott Csuka irtásával végre komolyan foglalkozzék. Ehhez járult egynémely bérlőnek túlkapása, üzemtervünk jignorálása, a kik halászgazdáikat szándékosan nem ellenőrizvén, azokat ez&l al a méreten alóli háló alkalmazásával elkövetett visszaélésére mintegy felbátorították, sőt midőn a bérlő egyik halászgazdája ily kihágásért büntetve lett, a második gazdáját még .csak nem is ügy el meztette, hogy méreten aluli hálóval ne halásszák, s igy ez az ítélet kimondása után 2 hétre ugyancsak méreten alóli háló al kaira ázásáért lett félj elintve. A törvény hézagosságát felismerték és hasznukra fordítják. Azonban javult az általános helyzet a nagym. Belügyminiszter ur rendelete folytán, mely a csendőrségnek kötelességévé tette az orvhalászat ellenőrzését és szaporította e czólból az őrsök legénységét. Hogy az orvhalászat a minimumra csökkent, azt a kedvezőtlen ivas mellett, főleg a csendőrség szereplésének köszönh tjük. Úgy látszik az 1895. év és a tör- I vénynek a memorandumban vázolt hiányossága a helyzet általános miseriájának szülőanyja, Nagyon kívánatos volna, hogy e feltevés téves legyen A közgyűlés a választmány határozatai szerint a Földinivelésügyi miniszter ur kegyei'sége folytan Wittengauból szállítóit 1 millió süllő ikra Tihany és Világos alatt, ko arabban lett elhelyezve, ezekből ^gy szállitmány, mely öt napig volt utón, elromlott. A világo>i kikötőből ez évben is 80000 ponty poronyty lett a Balatonba helyezve. A somogyi parton levő 5 csatornában elhelyeztettek a halrostély >k, de a hiányos kezelés kétessé tes/i az eredményt. Ha a Bozót-társulat területén az ivás idején 1888. XIX. fcez. .18. §-ban foglalt tilalomnak beiarusa nem lesz ellenőrizve és pedig leghatékonyabban a csendőrség által, úgy ez évben ez ufón is jelentékeny kart szenved a Balaton halállománya. A cs'-ndőrséggel szervezett és azok felügyelete alá beosztott partőrők elég jó szolgálatot teljesítettek egyes terüie- i tekben, de azért a legtöbbje ép-m nem I működött 8 igy az alkalmazott 49 partőr közül csak 22 lett jutalmazva. Bérlők kifogtak a Balatonból 50219 kg. fogas-süllőt, 3000 kg. pontyot, 1651 kg. harcsát, 3080 kg. önt, 4023 kg, Csukát, 251121 kg, keszeget, 5J25 kg. gardát, 2786 kg. vegyes halit, összesen I 320905 kilogramm. Tehát csökkenést kous- I tatáinak a számok, a mi a fentebb vá- I zolt kö.ülményben lel ínagy «razatot. Saj- I nálattal nélkülözzük a Déli-vas úttá r ulat- tót óvenkint beszerzett statisztikai adatokat, ’s igy nincsen módunkban a két ] forrásból merített adatok egybevetéséből az apadás hitelesebb mérvét megállapítani. Tudomásul szolgál és ennek kapc án } határozza a közgyűlés: I a) a mennyiben a Kis-'Bal a* ónban a felszaporodott rablóbal irtása el kerül he t- lenül szükségessé vált, s mert ezáltal nem csak annak halállománya van veszé.yez- tetve, de a nagy Balaton is ki van téve az in vasió veszélyének, felhatalmazza igazgatóságot, intézkedjék a csuka és harcsa kihalás zásának módja és id-’je iránt. b) Kihágásért büntetett halasoknak, kik üzem tervük 10^ §-a alapján a halászat'gyakorlásától elaltattak, ha a-hatóság rehabilitálja őket, ez esetben az igazgatóság ismét engedélyt adhat a halászatra. c) A csendőrség közreműködését nem nélkülözheti a tarkulat, ez okból ismét kérelemmel kell a nagym. Belügyminiszter u noz járulni, hogy a tilalmi idő alatt a Balaton menti őioök legénységét egy gyei szaporítsa. d) A hal rostély ok ez évben már nem állitandók f-1. 1897. évi költségirányzatot akként állapítja meg a közgyűlés: A bevételek összeget 2341 írt 61 kr, a kiadisok ősz- szegét 2341 frt 61 krban. Országos szőlőtelepitó. szövetkezet. Hazánk szőlőhegyeit elpusztította a phylloxera ! Szölöiak megsemmioülésével elveszett egy mérhet len nagy nemzeti vagyon. Szőlőtermelő népünk elszegényedett 8 egy igen nagy részök a koldusbottól menekülendő, Amerikába és Szlavóniába vándorol. Társadalmunk a szőlők pusztulása után agouiába esett, sem bátorsága, sem pénze nem volt, de még ut és mód sem volt arra, hogy uj szőlőket miként ültessen, a kipusztul- takat miként rekonstruálja, a kezdeményezést az államtól várta, sőt még ma is ott állunk, hogy szőlőtermelőink nagyrésze mindent az áll mhatalomtól vár, pénzt, talajt,! szakértelmet! Az állam az elpusztult szőlők rekonstruálása s uj szólók telepítése tekinteti-ben megtesz ugyan minden tőle telhetőt, azonban e tekintetben a legnagyobb feladat nem az államm, hanem a társadalomra hárul. Az állam adhat segélyt, adhat olcsó kölcsönt a szőlőtelepitónek, de nem adhat kész kellő szakértelemmel betelepített szőlőt, ezt megtenni a társadalom feladata. Ezen társadalmi feladat keresztülvitelét vállalta magára az országos szőlőtelepiiő szövetkezet. Mert ugyan mit ér a segélylye], mit ér az olcsó kölcsönnel at közép és kis szőlőtermelő, ha nincs megfelelő szölőtalaja s ha nem bir szakértelemmel az uj szőlőkulturábaD. Megielelő talajba szakértelem nélkül [7 ültetett és kezelt szőlők csak a nemzeti vagyon további pusztulását moz ditják elő. „Kész szőlőt a termelő kezébe“ ! Ez jelszava az.országos szőlőtelepitó szövetkezetnek ! Az országos szőlőtelepitó szövetkezet az egész országra kiterjeszti tevékenységét és az elpusztult szólók rekonstruálása, uj szőlők telepítése, a kor czinvonalán álló egészséges munkairány követése, a hazai csemegeszőlő és borkészleteknek kiil- föM.ö.n biztos lés állandó piaczok szerzése-stb.--által vissza akarja hódítani veszendőbe ment nemzeti nagy kincsünket, a „szőlőt* és ezzel biztosítani akarja a szőlőmüvelő népünk vagyonosodását s ezreknek nyújtaná biztos alapot a tisztességes megélhetésre. A szövetkezet működését egyenlő arányban terjeszti ki úgy a kötött, mint a homoktalajon levő kulturá ra. Az országos szőlőtelepitő szövetkezet feladatainak megvalósítása ezé'jából azon tagjai számára, a kiknek s-’m szőlőialajnk sem pénzük, sem szakértelmük nincs, szőlőterületeket vásárol, azokat beülteti, par- czellázza s nekik a vétel árnak 10 —15 év alatt kisebb részletekben leendő törlesztése mellett tulajdonukba bocsátja. • Azon tagjainak, kiknek talajuk van, de pénzük és szakértelmük nincs, talaját beülteti, őket szakképzett kezelők által az ,uj kultúrába bevezeti s a beültetésért járó mur.kadijat hosszabb lejáratú kölcsön formájában szedi be tőlük, hogy kiki szőlőtermése egy töredékéből könnyedén törleszthesse tartozását; végül azon tagj ü részére, a kiknél csak a szakértelem és jártasság hiányzik, a szövetkezeti telepeken munkásokat és szóllókezelőket képez. Nagy, sót kiváló súlyt fektet a szövetkezet a homoki szőlőkulturára a minden erejével azon lesz, hogy a homoki szőlők telepítését még az által is előmozdítsa, hogy igyekezni fog megnyerni a saját jótállása mellett, pénzintézeteket arra, hogy az állam által garantirozott (25 1 milliós) kölcsönhöz hasonló félté- I telek .mellett homoki szőlőkre is en- ' gedélyezzenek törlesztéses kölcsönöket. Ilyen kedvezményre a homoki szőlők jövedelmezőségüknél fogva méltán igényt tarthatnak! A szövetkezet ezen nagy feladatai mellett tagjai egyéb szőlészeti szükségleteit is ellátandja, nevezetesen európai és amerikai szőlóvesszőket óltványokat tömegesen termel s azokat tagjainak jutányosán bocsátja rendelkezésére, valamint a tagok vesszókészletei eladását közvetíti, államilag segélyezett anya- I és minta szőlőtelepeket létesít, ka- Irónyerős czéljára akáczosokat ültet és kosárfüzt termel. Tagjai körében a szakértelmet igen olcsó szaklap kiadása által is terjeszti a szőlészeti mellékterményeket feldolgozza s a jobban nem értékesíthető borokból cognacot gyárt. Szőlészetünk felvirágoztatására azonban mindez nem elég, mert mit ér a legszebb szőlő, mit. ér a legjobb bor, ha nincs rá vevő. A szövetkezet működésének egyik főcsoportja leend a szőlőtermények jó áron való s biztos értékesithetésé- nek keresztülvitele. Ezen őzéi elérésére a szövetkezet tagjai bor és csemege szőlőkészleteinek eladását közvetíti, külföldi piaczokat keres fel és nyer meg, külföldi kereskedőket hiv be, hogy tagjai szőlejét és borait lehető jó áron eladhassa. Sőt ennél sem áll meg, hanem ha nagyobb bor mennyiségek állanak majd rendelkezésére a monarchia, esetleg a külföld nagyobb városaiban mintapinezéket és kiméréseket állít fel, továbbá szőlő- és borkiállításokat és auctió- kat rendez. Mindezek oly nagy horderejű feladatok, melyeknek czéltndatos megvalósítása nélkül szőlőink helyreállítva, szőlőtermelő népünk a koldusbottól megmentve s szőlő és borkereskedelmünk felvirágoztatva nem lesz s nem lehet soha. Az országos szólótelepitő szövetkezet székhelye Budapest A működéséhez szükséges töke 100 korona névértékű üzletrészek kibocsátása által képeztetik. Az üzletrészek h vi 10 koronás részlei tekben is fizethetők. A szervezésköltségek fedezésére minden üzletrész után a jegyzés alkalmával 2 korona beiratási dij fizetendő. A szövetkezet ügyeit Budapesten az igazgatóság vezeti a felügyelő- ; bizottság ellenőrzése mellett. A vidéki ügyvitel és tagokkal való érintkezés sikeres keresztülvitele czéljá- ból, az igazgatóság minden község- ben, hol szőlőtermeléssel foglalkoz- 5 nak, bizalmi férfiakat »ügyvivőket* nevez ki, a kinek feladata leend: 1. Eladásra és betelepítésre ajánlott szőlőterületeket nyilvántartani, I a szövetkezettel közölni. 2. A szövetkezet által beültetett s elad Isra kerülő szőlők vételére ajánlkozó vevőkkel tárgyalni. ' 3. A működése helyén levő bor, szőlő, oltvány, vessző stb. készletet, illetve szükségletet tudakolni, a szövetkezetnek bejelenteni, bormintákat beszerezni i küldeni. 4. A szövetkezet által venni vagy eladni kívánt terményeket és anyagokat tudakolni 1 a vételt vagy eladást közvetíteni. Végül: 5- Mindezekről könyvet vezetni. Az ügyvivőket mnködésükért az igazgatóság által meghatározandó jutalék illeti. A szövetkezet tagja lehet bárki, nemkülönben alapok és egyletek, mint jogi személyek, és kiskorúak is az általuk aláirott belépési nyilatkozat alapján. A szőlőtelepítés és a szőlészeti termények értékesítését ennyire felölelő intézmény biztos emeltyűje leend szőlőtermelésünk és borászatunk felvirágzásának, s ha ezen czélját a szövetkezet betölti, a mi, hogy megtörténend kétségtelen, ezzel együtt nem megvetendő pénzügyi eredményt is ér el az által, hogy az üzletrészek után tisztességes, sőt jelentékeny osztalékot fog tagjainak juttatni. Az üzletrészek törlesztésére szolgáló összegek egyelőre a Pesti magyar kereskedelmi bank terézvárosi fiókjához Budapest, VI. Andrássy-ut 22. sz. alatt küldendők. Bővebb értesítést az országos szőlő- telepitő szövetkezett szervező irodája (Budapest VI. Nagymező-utcza 12. sz. a.) ad. Magyar hegedősök. Az volt ám csak a világa Az volt ám az élet, Midőn harczi diadalt Csattogott az ének; S áldomásra gyültének A daliás ősök: Vafbfi fontak a ba$p% Magyay /fegfcfőfpk’ Kit szárnyára vett ß dal, Az volt■ ám az ember; Vissza zengé nagy nevét Bérez, völgy, róna, tenger, S áhítattal halIgáták A jó ismerősök: Ha megverték a kobozta Magyar hegedősök, — Zeüdülhet most a koboz; Nincsen aki hallja, Érzéketlen lett a szív, Nem jobban a dalra, fsingi-lingi rendjelen Kapnak tálmi hősök . . . És a világ rongy világ, Magyar fagedősok! LAJQS. Egy deák jegyzeteiből. Irta: Kadelburg Margit. Ostoba, mond hatnám csak fia voltam, mikor a nyolcz&dikat jártam. És olyan jő, olyan romlatlan ! . De sokszor kívánom most vissza a könnyen hivőségeraet! Ds az csak nem jön, es én világosan látok. Látok a lélek mélyéig és ez az egy fordulat a saját évemben át változtatja az egész világot,1 az egész életet! Pedig a világ épen olyan maradt, cdak én vagyok más l Két éve, hogy az érettségre készülődtem. Igaz, hogy kis városban laktam, de a ruházatom egyáltalában a külsőm után Ítélve az osztály tanaimon kivül senki még nóvleg sem ismert. Tán in ég azok sem mind, mert nem voltam hasznukra akármiben is. S-egéuy gyerek voltam; kopottan majdnem rongyosan jártam és emellett nagyon közepesen végeztem tanulmányaimat. Isten látja a lel kernet: ez utóbbinak ép:úgy nem vagyok oka, mint annak a kínzó keserves szégyennek, amit kérőbb a ruháim felett éreztem, A karápsonyi szünidő után mikor ismét az iskolába vonultunk, Tasy Muki osz- I tályunk oroszlánya, a nők keg.yenpze, a minden tekintetben elkényeztetett urfi azt mondta nekünk; Gyerekek egy leány jött ide városunkba lakni . . . Egy leány ... No de mást nem is mondhatok, csak azt, hogy vigyázzatok ! A fiuk nevettek; kiváncsiak voltak, hogy milyen lehet az a leány aki a Tasy Mukin&k tetszik. Mert ő különben titokban mind a hölgy|ismerőseit kiviczelte és a kopott zsebkendőt, virágot vagy egyéb gyengéd emléket az iskolába szokta czipelni. — Megmutatod majd ? kérdezték ingerkedve. , — En csak annyit mondok hogy, és azzal meglóbálta izmos karját es teher fogait, mutatva nevetett, - vigyázzatok) Természetrajzi óra alatt hallottam, hogy az egyik baratjanak odasugta: Még nem ismerem, -— és ez bosszant. Délben mikor hazamentünk, azt mondta: — Aki velem jön annak megmutatom őt! Természetesen egy sereg fiú kisérte. Én nem mentem vele, mert először is az utam másfelé vezetett, azután soha sem «zoktara a Tasy Mukival, azaz ő nem szokott én velem járni. Nem íb voltam nagyon kivácpsi, úgyis tudtam, néhány nap alatt majd megmutatja az osztályban tőle kopott arexképét. És tudja Isten, a lányok nem is érdekeltek. Másnap aztán hallottam, hogy a fiuk i mennyire magasztalták Tasy Muki leg. ujubb ideálját, — maguk között is, meg ő előtte is . . . Ex igy ment néhány napig. Még egyszer azt mondta Keredés Ágoston, az osztály fí'ozófus: •— Nekem nem kellene az a leány! Muki haragosan rákiabált, a többi csak várta mi fog következni. — Nem kellene, mert csúnya vagy ! Mert te nem kellőnél neki! kiáltott Maki. — Nem kellene, — felelt a másik harsány hangon, — mert kokett ! M^kor ez ki volt mondva, a többi mintha egyszerre bátorságot kapott volna mindegyiknek volt egy megjegyzése: — Xga?, szemei úgy jártak mint a viliié. — Aztán a tisztekre is láttam kacsintani ! — Nekem meg épen nem tetszik, sokkal szebb a Mady Léna ! — Vagy a kis Bücky Tera! Tasy Maki. halotthalvány&u az . egyik kezében rajzdeszkáját magasra emelve a másikat, ökölfe szorítva, a felindulástól reszkető hangon hörögte: — Aki még egy szót mer Klára ellen moudani, az hálál fia, annak a rajzdeszka zpzza fezét a koponyáját! Érre nagy zsivaj támadt. — Nem félünk, -rr csak merd, stb. stb. Muki meg túl kiabálta a lármát:-r=r Ti nektek azért nem tetszik a Klára, mert nem is néz rátok ! Ebben a perezbeu lepett be az igazgató. Mi lett a vége e forradalomnak, — szerelmi forradalomnak egy iskolában — az könnyen elképzelhető. A legkellemetlenebb büntetés, amit csak várhattunk. Év végével nem szabadott juniálist rendezni. A levertség nagy volt, de valamikép csak beletörődtünk. Mikor az előadásnak vége lett-, Kenedés Ágoston volt az első, aki a szegről le* akasztotta a köpönyegét. Mig az ajtóhoz ment, hideg, közönyös hangon mormogta: — Nem néz ram az a lány, ha csúnya is vagyok, de nem is kívánkozom utána. Ds a szép Mukira sem néz ám, pedig nagyon óhajtja. Muki rbibor vörös lett; egy szót sem szólt. Én pedig nem tudtam, hogy a Kenedós Ágostonnak ezen hideg, gúnyos megjegyzésével az én sorsom volt megírva. Másnap Muki eljött hozzám. Átölelt és egy baráti szívességre kért fel. — Tedd meg László. Az a leány mindennap egyóra felé szók a nénjéhez menüi. Az lent lakik a váró.4 alsó végén, Az utolsó u.tcza soroknál állj meg, lesd meg; aztán add át. neki ezt a levelet. El is mehetsz rniudjárh, ha átadtad. — Aztán dtlnnyögve hozzátette : — Meg kell vele valahogy ismerkednem. Én haboztam., Meg is ijedtem egy kissé, de Tasy Mukinak nem lehetett ellent mondani. — De ’ hiszen én nem ismerem, — mondtam halkan. — Nem is kell, felelt amaz majdnem dnrvan. Magas alakja van meg fekete haja. Más nem szokott olyankor arra járni, Megigéftem neki úgy teszek, amint mondta, Másnap oda is álltam az utcza sarokra. Hideg volt egy kissé, és a kezem melyben a levelet tartottam, majdnem, hogy lefagyott. Mi alh.itotf. b^nne abban a levélben, hogy ji/nlt I mind járt megismerked hetik ! Néztem, forgattmi a kezemben és úgy voltéin ész ív., hogy a magas leányaink már egészen közel van. Előttem haladt el, midőn megpillantottam, ügy megijedtem, hogy mcghQkkenve hátráltam és igen nagyon elpirultam. Hiszen én nem tudtam, hogy annak a lánynak fehér sapka van a fejébén és fehér gallér a vállán ami olyan jól illik a borzas fekete hajához. Mit szól most majd a Tasy Muki 1 Azt fogom mondani, hogy épen az nap nem ment arra. De mikor szemtül szemben álltam vele úgy hazudtam neki hogy oda adtam és mindjárt el is futottam. Sokat faggatott még, de ón csak azt megélhettem, hogy fehér sapkája, fehér gallérja volt, ami olyan jól illett a borzas fekete hajához. Másnap pedig megint oda álltam, hogy most igazán át fogom a levelet nyújtani. Szememet nem vettem le a szűk utcza hosszú perspektívájáról, úgy hogy bele is fájdult. Végre megláttam. Egy közelgő pont, mindjobban nőve. A sötét szoknya, a fe- I bér gallér, a borzas fekete haj. Rim eg és fogott el és fogaim vaczogtak. Talán csak fáztam. Mindközelebb jött és szivem dobbanása is mintha el áll te volua. Mikor már majdnem előttem volt, etry lépést tettein előre, hogy u ját állj am. Ekkor rám emelte, szürkés-kék szemeit, kutatva nézett felém és pillanatnyi rémületemben, zavaromban a levele kezemből kiesett. Egy a szomszéd kapunál leskelödő kölyök?kutya rá ugrott, szájába kapta és diadalmasan játszva száz darabra is szaggatta. Szegény Muki, ha azt tudta volna ! . En pedig sokáig láttam azokat a szürkéskék szemeket, melyek mintegy a felhős égből kilopott darabka, kutatva néztek a világba. Kezdtem vágyódni a szemek után és sok időt vesztettem azzal, hogy kifürkészem mikor jelenik meg a sétatéren, Tasy Mukival nem igen mertem szóba állami, de ő sem nagyon kereste az én társaságomat. Azóta 8zőtlanabb is volt a szokottnál 1 Este jött csak az a fehér galléros leány a sétányra. »Sokat néztem reá, sokat mentein el mellett, de ö ónak nem vett észre. Egy foka a türelmetlenségnek is lappang a természetemben. Modorom nem volt, el is keserítettek a különféle érzelmek. Egy es;te mikor mellette elhaladtam ős ő megint csak nem vette észre, odaadó tekintetemet a boszuságnak' egy nemével lecsüngő kezét erősen meglöktem. Utánnam fordult és lentről léig mért. Aztáu vállat vonva, gunyoros mosolylyal odább ment. Ezután ha találkoztunk gu- nyrsan nézett vagy kalapomra vagy kabátomra. Ezen pereitől kezdve szégyellettem ruháimat. . Mig azon búsultam, azon működtem, hogy külsőmet tisztességesebbre változtassam, addig Tasy Muki igen jó kedvet mutatott. A régi vig gyerek lett. és engem úgy mint máskor számba sem vett. , Midőn egyszer rosszul feleltem és e '“Ifölött boszus voltam, azt mondta: — Nehezebben is megy a tanulás mint leveleket kutyák által kezéből kitépni hagyni! emuivá nésztem reá és kérdésemet, hogy honnan tudja azt az effatet, feleletre nem méltatta. Megtudtam a leány lakását és elkezdtem ablaka előtt fel és alá sétálni. Milyen boldog voltam, midőn ő köszöntésemet viszonozta, sőt néha mosolygott is. Férfiúnak éreztem magamat, valaminek^ ami nem hiába való ezen a világon, és tanulmányaimat mindinkább elhanyagoltam. Kifürkésztem mikor és hol szokott az a leány járni. Találkoztam vele mindenkor, követtem öt minden felé. És az ö szemei mindig találkoztak az enyiméve), sokszor mosolygott és néha hallottam, mikor azoknak, kikkel épen sétált, vidám hangon mondta: — Ez za én titkos imádóm! Amire óa igen büszke voltam. Mit tudtam én akkor, hogy ezen szava csak dicsekvés egy eltiport szív felett, — hogy mosolygása, nézése csak bátorító csalfa kiif úntgaras, ’ Még olyan messzire is mentem, hogy virágot küldtem neki, amit ő nagy büszkén, ki is tűzött. És mikor mellette elmentem, lehajolt az egyik rózssaszin jáczint- hoz és ajkaival érinté. Képes lettem volna rögtön ott az utczán labai elé borulni és ruha szegélyét megcsókolni. De ő ugyan azon perezben nevetve felelt valami társ nője egy kérdésére. Emlékszem akkortájt történt, a mikor Tasy Muki szörnyű rósz kedvében, volt hogy miért volt olyan, azt akkor nem is sejtettem , csak most tudom: féltékeny volt és bo8zuját valakin ki akarta tölteni! Kenedés Ágostonnal csúnya módon összetűzött és csaknem hogy kiparancsolták a gimnáziumból \
