Veszprémi Független Hirlap, 1897 (17. évfolyam, 1-51. szám)
1897-01-09 / 2. szám
Jf V Veszprém, 1897. IS^Eeg-jolen minden iiombaton. jA. lap ára: gpősz évre 12 korona. Pél évre 6 korona. Negyedévre 3 korona. Sftyes RB&tn ára 30 fii. Kapható Siemerey J. és llercseg L. urak üzleteiben. KIADÓHIVATAL: Szabadság tér, Schwartz An« tál diszmU*áru üzlete. XVII. évfolyam. 2. szám. Szombat, jan. 9. Szerkesztői iroda: Veszprém SaabsdJ-ntoza 514. ■» Hlidetéssk : (z hathasábos petitsor vág) annak tere) Az első oldalon . . 10 fillér. A 2-ik s 3-ilc oldalon 16 fillér. A 4>ik oldalon . . -. 12 fillér A nyíl térben .... 40 fillér Kincstári illeték .. 60 fillér Előfizetés, hirdetés küldendő Schwartz Antal dirzmU-áru üzletébe Veszprém, Szabad* sig-tér. AZ ÚJÉV alkalmából tisztelet- | tel kérjük úgy helyi, mint vidéki t. olvasóinkat, hogy a VESZPRÉMI FÜGGETLEN HlRLAP-ra való előfizetéseiket mielébb meg- ujjitani szíveskedjenek. Az előfizetési árak a hírlap czimfején olvashatók. Úgy az uj előfizetési, mint a hirdetési dijjak a kiadóhivatal irodájába (Veszprém, Szabadságtér, Schwartz Antal diszmü-áru üzlete) czimzendők. Veszprém, 1897. jan. 2. .BALATON« hírlapkiadó és könyvnyomdái vállalat. Oj családok települése Veszprémben. Veszprém, jan. 9. A magyar államvasutak forgalmi felügyelősége, a főigazgatóság elhatározása alapján kijelentette, hogy a Máv. e dunántúli rayonjába tartozó vasúti személyzet elhelyezésének góczpontjává Veszprémvárost jelöli ki, hahogy ezt a helyi lakás- viszonyok is megengedik. Nem csekély jelentőségű tény ez; mert hisz nem kevesebbről, mint 40—45 uj családnak Veszprémben letelepüléséről van szó. H°gy az ipar, kereskedelem s általán a piaczi forgalom feltétlenül sokat nyer pár száz, biztos fizetésű embernek itt-letelepülésé- vel — azt valóban nem szükség kommentálnunk. Nem is vesztegetünk erre fölösleges argumentumokat. Itt csak arról legyen szó, hogy e kínálkozó nagy érdeket feltétlenül megbiztositsuk a városnak. A lakásoknak, melyek konyhával ellátott 1—2 szobával bírjanak, lehetőleg a városi indulóházhoz közel kell lenniök. Az ottani telektulajdonosok tehát, valamint a szomszédos városrész háztulajonosai tegyék magukat haladéktalanul érintkezésbe a forgalmi főnökséggel a bérletek iránt s aztán építsenek uj házakat telkeiken! vagy czélszerüen alakitsák át, bővítsék ki lakásaikat. ’ A városi hatóság pedig, mely nem messze a vasúttól a kiüresitett Buhim-kaszárnyával rendelkezik, tartson ez ügyben rendkívüli közgyűlést, melyben a laktanyának ily kisebb lakásokká átigazitását e lrendelje. Ez utón is rendkívüli s biztos jövedelme lészen városunknak. Hanem ne tessék ezúttal is — more patrio — elhanyagolni az életbevágó és sürgős dolgot. Nap után nap múlik s Győrrel együtt számos más konkurrens város is van, mely a vasúti személyzet letelepítéséért verseng már is ellenünk. A forgalmi felügyelőség készséggel s azonnal megad minden szükséges informátiót. Tessék vele élni minél hamarább. Nehogy késő bánat keserűségén kelljen majdan éi ődnünk megint, mint már annyiszor tettük ! Az államvasutak kifejlesztése. Budapest, jan. 6. Közgazdasági tekintetben az ország legnagyobb jövedelmi forrását, kétségkívül a magyar államvasutak vannak hivatva képezni. Mióta az államvasutak konczen- tráltattak s az óriási sinhálózat az állam regie-jébe ment át, a nagy intézmény leggondosabb kifejlesztésén dolgozott minden kormány. Maga Baross életczéljául tűzte ki azt, hogy a nemzet e legnagyobb kincsét minél gyümölcsözőbbé fejleszsze. A zónatarifával tényleg alig remélt lendületet adott a hatalmas gépezetnek s áldását megérezte az ipar, kereskedelem és mezőgazdaság egyaránt. Am a gyorsított és tömörített forgalom mindtöbb beruházást igényel s a mindenfelé mutatkozó újabb szükségleteket feltétlenül fedezni és pótolni kell. A mostani keresk. miniszter, báró Dániel, ki méltó utódja Barossnak, s az országos nagy intézmény éltető lelke Vörös László államtitkár a legprecízebben megokolt előterjesztést terjesztik im a nemzeti képviselet elé — e szükségletek mielébb fedezhetése czéljábót. Megvagyunk győződve, hogy ily kezekre nyugodtan bizhatja rá a nemzeti képviselet e legféltettebb kincse jövőjét s előterjesztésüknek bizalommal tesznek eleget. A legelső törvényjavaslatok egyike, mely már a legközelebbi napokban a képviselőház elé kerül, a magyar államvasutak beruházási köles ónéról fog szólni, mint a »Pester Corresponded* jelenti. A kölcsön egyelőre 40 millió forintra rúg és évek folytán emelkedik fokozatosan 100 millió forintra, Az árfolyam a törvényjavaslatban lesz megállapítva és a pénzügyminiszter felhatalmaztatok a kölcsön kamatozásának leg- fölebb 4°/0 ig való megállapítására. E kölcsön ellen elvben lehetetlen lényeges kifogást tenni, a kivitelben is aligha fog bárki is kifogásolni valót találni. E 40 millióból csak egy kis részt, körülbelül 5 milliót fordítanak uj épületekre és az építmény javítására, mig 25 millió a függő terhek konvertálására és 10 millió a jármüvek teljessé tételére szükséges. Ha meggondoljuk, mily roppant haladást tett az utolsó évtized alatt a személy- és az áruforgalom, mily óriási feladatokkal kell megbirkóz- niok a magyar államvasutaknak s rily követelményeket emelnek velük szemheu; akkor ezekben a rendkívüli körülményekben meg is találhatjuk a rendkívüli bernházás indokait. Minden évben hallhatók a panaszok az áruraktárak és teherkocsik elégtelen volta miatt, mely utóbbiak különösen aratás után elégtelen számban állnak a kivitel rendelkezésére. A személykocsik többnyire túl töm ve járnak és a gyorsan élő kor gyorsabb lokomoti vokat, kíván. Ezeknek a követelményeknek eleget kell tenni, ha máskép nem, rendkívüli eszközökkel, mert a magyar államvasutak prosperálásának megakadályozása lenne, ha készséggel nem akarnák rendelkezésükre bocsátani a fejlődéshez szükséges eszközöket. E vasutak igazgatósága felől csak egyhangú elismerés tétetik ; jobban vezetett állami vasút az egész kontinensen nincs. Szabad e czéltudatos vezetés elé nemzeti törekvései elérése körül akadályokat gördíteni t A nagyobb, kiterjedtebb forgalom a tulajdonképeni vasúti építkezéssel, az alépitménynyel szemben is nagyobb igényeket emel, melyeknek az utasok biztossága érdekében okvetlen eleget kell tenni, ha menthetetlen könnyelműségben nem akar leledzeni a vezetőség. A zónadijszabás a személy és teherforgalomban tökéletesen megfelelt a hozzáfüződött várakozásoknak, a forgalmat nem is sejtett mértékben emelte. Szabad-e megtagadni ennek az óriási mértékben megnövekedett forgalomnak meggyőzésére okvetlen szükséges eszközöket ? Nem vagyunk soviniszták és nem tartozunk az öntömjénezők kasztjához. De a magyar államvasutakkal, melyek 1000 millió forintnál több nemzeti vagyont képviselnek, csiny- nván és kulánsan kell bánni, midőn 40 millió forintnyi hitelt igényelnek a képviselőháztól további előrehaladó fejlődésük érdekében, amely összeg az államháztartásban a legkisebb irritácziőját sem okozza a nagy szóoszlopoknak. Tudomány és erkölcs. Rousseau János Jakab, az »Emil, vagy a nevelésről* czimü nagyhírű mü szerzője a dijoni tudós társulat egyik kitűzött pályakérdésére, hogy minő befolyással van a czivilizáczió terjedése az erkölcsök javulására, azt (elelte, hogy káros befolyással van, 1 éppen az említett nevelési regényében a természethez való visz- szatérést javasolja. Rousseau munkája már a múlt században való megjelenése alkalmával nagy sen- sátiót tett, a természet eváugéliu- mának nevezték. Kétségtelen, hogy igen sok üdvös dolgot tartalmazott, s a mi benne jó és üdvös volt, az többé kevésbbé át is ment a nevelési gyakorlatba. De a dijoni pálya- kérdésre adott feleletében kétségtelenül nagy igazság van. A tudás, az ismeretek bősége, a szellem műveltsége, nem biztosítanak senkit az elbukástól, s mindig veszedelmesebbek voltak a glacé keztyüs gazemberek, mint azok az egyszerű, műveletlen, tudatlan gonosztevők, kik egyszerűen ösztönüket követik, mikor valami rosszat elkövetnek, és sohasem tudják tettük következményeit tudatosan mérlegelni. Ha a tudással, az ismeretek bőségével nem jár egyszersmind a szív műveltsége is, a rósz tettet ép oly köny- nyeu elkövetik, sőt nagyobb számítással s természetesen nagyobb be- számithatósággal. Mert a társadalom keményebben Ítéli meg azt az embert, ki állásánál, műveltségénél fogva jobban uralkodhatik magán, mikor a kisértés erőt akar venni rajta. A dr. Korotnai bünpöre némiképpen megvilágította iskolai rendszerünk hiányosságát is. S habár egy példából soha semmikor nem lehet és nem szabad következtetést vonni mégis nem lehet eléggé hangsúlyozni azt, hogy az ifjúságot nemcsak ismeretekkel, nemcsak tudományokkal kell, jellemét kell úgy és akként fejlesztem, hogy oly kísértéseknek, melyek egész jövőjét tönkre teszik, alkalomadtán ellent tndjon állani. Hogy az önmegtartóztatás, a jellem erőssége nagyobb legyen mint a gonosz vágy, mely a rosszra csábítja, hogy tönkre tegye. Az utóbbi időkben szaporodnak ezek az esetek, a melyek mégis rámutatnak a társadalom egy eleven sebére, melyet minden eszközzel gyógyítani kell, hogy el ne hara- pódzék. Nagy az egoismus, csekély az altruismus; nagy a kényelem - szeretet, melyet sokan csak busás jövedelem árán hajlandók feláldozni. Ez a nagy egoismus már a fiatalságot támadja meg. Bizony, bizony a hol a nevelés elvei az önzés és hiúság nemtiszta forrásaiból fakadoznak, a hol éppen a természetes fejlődés menetét különféle mesterkélt eszközökkel gyorsítják, a lélek összhangját megzavarják: — ott az akaraterő helyes irányítását s igyen következésképen a nemesebb jellem képzését lehetetlenné teszik. Kórunknak átalábnn nagy hibája a koraérettség. Ezt neveli a szülei ház, ezt növeszti nagyra a társadalom ; azért oly kevés a mai ifjúságban az elfogulatlan, természetes, romlatlan kedély-élet. Künn az élet zajában, a pezsgő élet piaczán szívja magába már korán az ifjú fogékony ‘lélek a rósz tulajdonságok magvait, melyek az önzés talaján kelve, később oly veszedelmes virágzásnak indulnak. Bizonyos tehát,- hogy az öuzés, a hiúság fattyúhajtásait már az ifjúkorban nyesegeti. Nagy gondot kell fordítani a szív- és kedély-élet nemesítésére, bárha a korszellem hamis, kárhozatos irányával végtelenül nehézzé teszi ezt a munkát. Nevelni kell azokat az indulatokat és érzéseket, a mely k valóságos áldásává fejlődhetnek annak a környezetnek, melyben az ember később hivatva van élni éB működni, s 1 melyek díszére válnak önönmagának is. Azokat a szép erényeket, melyek az állami, társadalmi és egyéni életre nézve oly áldásosak : az örömben és boban való részvét szelíd indulata, a háladatosság és megbocsátás érzelmei, a kölcsöcös tisztelet, becsülés társas erényei, a szeretett nemes, cselekvőleges erénye egész a tiszta emberszeretet magasztos, dicső szenvedélyéig. Nevelői kell a hazaszeretet politikai erényét, az uralkodó iránti hűség, az erkölcs és erkölcstőrvény iránti tisztelet erényét Társadalmunk számos betegsége az erények hiányában leli szomorn magyarázatát. Már az ifjabb nemzedékben is gyakran oly cynismust tapasztalnak, mely megdöbbent, mely a szív és kedély bizonyos fokú romlottságát a legbizonyosabban mutatja. A mit sokan a szellem kifejlé- séoek, az ifjú lélek phospborencziája, mely a kor erkölcstelen áramlatában érett meg. Azt, a ki gyermeteg kedélyét, lelke üdeségét meg tudta őrizni, manapság rendesen naivnak, butának tartják. Az ilyen légkörben nőhetnek fel a Korotnai- féle emberek. Ezek rendesen nem phisikailag beteg emberek, hanem erkölcsi betegek. Pápay István, f Nemzetének és királyának leghűbb szolgája örökre lezárta jó és barátságos szemeit. A magyar nemzet legkipróbáltabb ás legbefolyásosabb fiát, a király legjobb és legszerényebb tanácsosát vesztette el. Ravatalánál közösen gyászol a korona viselője mindazokkal, akik együtt éreznek a magyar nemzettel és mély fájdalom fakasztotta könnyeket simák a férfi után, aki oly sokszor, majdnem mindent tett, hogy e két tényezőt érzelmeikben és czéljaikban egyesítse. Ezért lebeg mély gyászban a nemzeti Gfenius és kiterjeszti szárnyait a nagy ember drága szelleme felett, akinek koporsójánál csak egy érzelem hallható, az őrök hála és az osztatlan elismerés érzelme. Pápay István, mint O Felsége kabineti irodájának főnöke, harmincz- évi működése alatt iőfigyelmét mindig oda irányozta, bogy elhárítson minden okot a lehanyoltságra, minden árnyékot, mely megzavarhatná a viszonyt király és nemzet közt és ez a feladat, mely egész lényét eltőltötte, oly mérvben sikerült neki, hogy e nagy ember működése mindig uj bámulatra indit bennünket. Államférfi volt ő és nem politikus. Az ő áldásos működését nem érinthette a politika köznapi üzelme. Az állam ügyeit soha sem tekintette egyoldalú pártszempoutból, hanem a királyi bizalom magasabb ormáról, mint a király bizalmas embere, aki szavának és tanácsának értékét és hatását jól ismerte és ezt a hatást soha nem érvényesítette más, mint a nemzet éB király érdekében. Az ó nyugodt és tiszta felfogásán megtörtek a párt- politika és a pillanatnyi felindulás hullámai és mindig, mindenütt, mindenben megtalálta ó a helyes szót és helyes utat, hogy mértékadó kifejezésre juttassa a magasabb ál- lamraison-t. Minden ügyet, mely a Felség személye körüli miaiszter által O Felsége elé terjesztetett, Pápay Istvánnak kellett előadnia és előkészítenie és ezekben az előadmá- nyokban soha sem lehetett a külső politikai befolyásnak még csak nyomát sem felfedezni. Minden állami és politikai természetű eseménynél az ő tanácsa mérvadó befolyással volt a király elhatározására és semmiféle állami akcziót nem lehetett elővenni, ahol Pápay befolyása nem érvényesült volna. Ha a magyar napi politikában bonyodalmak keletkeztek s voltak elháritandók; ha kormányválságot kellett elintézni, vagy a magyarországi politikai helyzetről kellett megbízható « TÁBCZA. » A magyar tengerparton. Fiume, jan. 3—6. A múlt héten, bosszú idők utáD, ismét néhány napot töltöttem lenn a magyar tengerparton, hová engem annyi ezer boldog emlék a múlthoz s annyi szivbeli szeretetérdek a jelenhez köt. Hisz itt folytak le ifjuságos éTeim, ép egy negyedszázad előtt s valahányszor most utam elvisz a Corsia Deákon, a ten- geréezakudémia épülete előtt, valósággal forrni kezd a szivem vére. Túlárad mind ama sok visszajáró bolondos ifjúi ábrándtól, amit itt ebben a ménkünagy palotában szövögettem annyi álmatlan éjjen át s amiket, aztán később idegen világrészekben, idegen tengereken s idegen népek között oly hamarosan szórtam szét a szélnek. Lassankint persze kihűlt a gyermekes szít lázongó vére, mikor Amerika őserdőiben s a déli Oczeán szigetein, társaimmal nem a Robinsonádok hőseit kerestem többé, hanem szorgalmasan és arezu- latunk verejtékével kerestük a sandel-ma- hagon fákat s egyáltalán nem foglalkoztunk a vadak bitteritésével, sőt inkább lekaszaboltuk őket, ha hogy szép szerével nem engedték magukat kiraboltatni. A reális élet hideg lepedője a legjobb Priznicz-kura a forróvérű ifjú-szivek le- csendesitósére. Jobban hat, mint a legerősebb porozió Digitalis. Olyan csendes lesz tőle és sűrű 'az ember vere, mint a ruffinálatlan petróleum. Ég, de már nem intenzív lánggal — füstje több, mint a melege. Robbanni pedig egyáltalán nem tud _ ahoz már nincs erejemegzápult, lus ta. ] • Hat uz ábrándok lilaszin ködei bizony alaposan szertefoszlódtak a reális élet atm «szférájában. S most, hogy itt a múltba reagáló lelkem visszakérődzi őket, olyan furcsák a körképei azoknak az ifjúkori légváraimnak, mint mikor az ember felnőtt korában megtalál égy-egy gyermekkori rajzolatot, a mit az elemi iskolában annyi gyönyöröséggel-lelkesedésselpingált s szebbnek nézteRafael minden eszményi képénél. Most aztán érett észszel, hideg agygyal úgy látjuk, hogy az a pingáczió bizony egy rémségéé szamárság volt. De azért jól esik látni azokat a lehetetlen fura ákombákomokat, mint ifjú lelkűnk elfakult fotográfia-darabjait. Egy-egy markánsabb vonásról konstatáljak, hogy az ma is meg van bennünk; mint »vörös fonál* húzódott végig egész ifjúságunkon, küzdelmes férfikornnkon s nemes színekkel szebbülve az ma is a boldog családunk legerősebb létfentartó kötele. Mikor »minden kötél szakadt*, ez egy megállotta a sarat; ebbe fogóztuuk az elbukás őrvénye fölötti sziklaormon s ezen másztunk fel ismét a szabad napvilágra, mikor az élet némely vihara mégis lesodort a gyöngék Taygetns-hegyéről. Úgy van, ngy ! Ez az Ariadne-fonál ime itt van most is, ezen gyerekes rajzolaton. Ebbe fogózva vergődtünk át immár 44 keserves életéven s ennek tovább szövésére tanítjuk most a mi szivünk élő gyémántcseppjeit is, a rózsásarczu boldog .gyermekeinket. »Csüggedetlen kitartás* a neve annak a soha meg nem szakadható kötélnek, ha azt erős akarattal, hideg lé- leknyugalommal impregnáljuk az élet minden phásisában. Vízhatlan, felbomol- hatlan s szétmetszhetlen erősségűvé válik, mint inhol itt ezek a gerendavastagságu carbolinenmba-ázott hajókötelek, amelyek Bzázezer tonnányi hajóóriásokat kötnek a parti kőpillérekhez s azok a szörnyeteghajók agy evizckélnek e kötelek pórázán, mint a levágottszárnyu sasok a kötéltőr- csapda pányvaján. No-no, elég lesz itt Eiuméban a mibaszna bölcselkedésből. Mert itt megszűnik a szárazföldi érzelgősség melodrámj i s a poézist a botega-tulajdonosok egyáltalán nem tartják raktáron. A trubadúr-korszak utolsó renaissance- sza bizony teljesen kiszoralt már az én kedves Finálémból; csak az ó-város őrzi még egy-egy fakó amoulettjét a régmúlt idyl li életnek. Estenden még mindig szerelmi daloktól hangosak a másfél méter széles ntczalabirintok s a tengerész-osteriák ma is oly pittoreszk képét adják itt a vadromantikának, mint akkoron, mikor én is numerus valék azokban; vad és romantikáé én is, mint többi csiszolatlan lelkű tengeri lumppajtásaim. Benéztem a »Via duomo“ melletti ,A1 Ritornello*-csárdába. A vén padrónát, a tulajdonosnét egy kapásra megismertem. Cseppet se változott azalatt a 27 év alatt, ami mindkettőnk fölött azóta elrepült. Fehér volt a haja akkor is, most is ; csak a numerája fordult meg azóta. Akkor volt 58 éves, most már netto 85. Hanem a sárkányszemü memóriája bámulatos a derék Matuzálemáuak. Ahogy letelepedtem a nyitotttüzfl cu- cinája mellé, a melyen épen egy rakás apró scampit pirított — hát csak rám- sanditott a ménkű nagy tallián szemeivel, s aztán bizalmasan kezde lallázó muzsika- hangon sipogatni: — Signore, régen volt itt. — Régen ám, padrónal — Már nem is vártam, signor 1 — Köszönöm! — Cosi, cosi 1 Azt mondták, bogy Amerikában vállalt szolgálatot. — Aj si, de már régen volt. — Aztán a ,Chicagóival elsülyedt. — Fiba, az már nem volt igaz 1 — Gratia tanto Dao 1 Pedig meg ie sirattam akkor. — Ejba, talántán ... de nem akarom a jó szivét gyanúsítani, padróna . . . — Oh dehogy, per la santa Madonna, nem . . , Állóra? . . . — Hogy mert talán adósa maradtam volna anno dátó, amikor elutaztam . . . — Legutoljára az ,Irott-val, signore I — Igen-igen 1 — Igaz, anno, presto... presto... 1876! — Hát fenmaradt egy Czech ? . . . — Csekélység, caro signore. Ma non fa niente. A signore cspitano D'Anco- nával voltak itt s mulattak reggelig. En lefeküdtem, az ifjú nracskák maguk szolgáltak maguknak . . . Reggel felé nagyon jó kedvben mentek a hajóra s elutaztak Philadelphiába . . . Errano un poco ob- riaci, signori cári ... ma per dió, non fa niente-niente 1-T- Hát a czecb? — Signor D1 Ancona, nemsokára rá, talán 4 év múlva megjött s összeszámoltunk. Hét liter volt . . . — Dalmato nero 1-r- Úgy van signor, 28 soldis finom, pompás . . . összesen 1 frt 96 kr! — Hát ez fennáll 1 — Csak a felét fogadtam el signore D'Anconatól. Jár még nekem 98 kr I... — Ecco signora, itt van, kifizetem s most törülje ki a kontót. Miközben a kiplajbászolás megtörtént, a vén mami csendes rivásba fakadt. — Most már nem soká élek, signore! Valahányszor forgattam ezt a credito si farakönyvet s ott láttam a caro signore nyitott tételét a legrégibb dátumon — mindig azt sngta valami nekem, hogy »addig nem halsz meg, mig ez az adéssfig áll !* Most már vége signor, vége I Megnyugtattam. Azt mondtam neki, hogy erről a ealdóról nem kell tudni a világnak e akkor a kabala továbbra is gilt. Ne szóljon senkinek, még Vadnai Bélának se Veszprémben, mert amilyen meschflge, még dobra üti ezt a kontómat ie s a fátum lecsap. Bncsnt vettem, legkedvesb ifjni odúmtól. Nehéz ezivvel, de ezúttal k ö n y - nyű fejjel hagytam oda a ,Ritornello*-t. Boldog tengeri nrfikoromban ez mindig megfordítva volt. Imhol megint elkalandozott a fránya Pagazueom, holmi ifjuságos bolond revier- be; pedie most arról a még szebb realitásról akarok beszámolni, a mi Fiamét maholnap világbikötövé fejleszti. A tengeréezakadémiával szemben egy év óta megint annyit feltöltöttek a tengerből, hogy a tenger helyén most legalább is 100 hold nj főidet nyertek. A közeli Cantrida-part szikláit dinami- tozzák széjjel s azt a rengeteg kőanyagot sűlyesztik a tengerbe. Éjjel-nappal pokoli ágyazás folyt itt egy éren át s milliard köbméternyi anyagot dobáltak igy a tengerbe. Lassankint kiemelkedett a tengerből a kőtöltés, mind szélesebb uj gyűrűt vonva a part hosszában. Ma már az uj földszalag egy pnekalörésnyire ki- szélesfllt s kilométernyi hosszú. Az államvasutak nagy rendező pályaudvara s raktár-parkja nyert itt elhelyezést, miáltal a tengeri forgalomnak ie hatalmas szellen- tyűt nyitott. Uj mercato-árncsarnok épült ismét | Braidán, közel a magyar tengerészek Akadémiájához. Fönn u hegytetőn megépült a közel egy millióba került és fehér koczkakövckből épült kormányzói palota ; lenn a parton az »Adriu* tenger- hajózási társaság óriás palotája a régi gorerno-épület s piacza helyén; — túl a Fnmarán megépült a nagy horvát gymnn- sinm s a tersattói Frangepán-várhoz most már nemcsak a régi 411 lépcsőn lehet feljutni, de a hatóság egy pompás széles serpentin-ntat csináltatott fel odáig, oldalt pihenőkkel, glorietekkel. A nagy molo is elkészült; a régén pompás uj világitó toronnyal s nemcsak a város, maga a kikötő is rendkívüli lendületet vett az utóbbi időkben. Van itt idegen-zászlós óriásgőzős mindig s a vitorlások raja is megszaporodott. Szóval Bzép, gyönyörű az a mi édes kis Finménk; nemzetünk szemefénye — jővő fejlődésünk egyedüli talizmánja. Átmentem a fürge „Stefánia*-val Ab* baziába. Ott most pezsg az élet. A tengerparti sétányokon, corridorokon százával Európa legelegánsabb fürdőközönsége ; lépten nyomon magyar hangok ütik meg füleinket. A nap jnlinsi meleggel süt le a borostyán és pálmaligetekre ; a hölgyek lenge nyári toilletben, a gyermekek trikó-ingecs- kékben élvezik a pompás jé időt. Sok uj villa épült tavaly éta is, s ezért lakás bőven kapható. Szobát, teljes ellátással hetenkint 40—100 írtért kapni. A fiaméi Orfanotrofio-zárdába vezetett utam másnap délután, hol a jólelkü apá- czák a rendkívül nagymiveltségü s befolyása Herczeg Teréz fejedelemaszony vezetése alatt, kitünőhirü leánynevelő intézetet tartanak fenn. A zárda és parkja a fiaméi karszt-lej- tőn van szintén; regényes gyönyörű hely, czitromfa-ligeteiből és parksétányairól pompás kilátás nyílik a lenn elterülő tengerre, messze Veglia és Cherso szigetéig. Esti imára csendült épen n zárda méla harangja. S amint az egyik nővér elöi- mádkozása mellett megcsendült a leánykák imakhórusa — az én lelkem is igaz áhítattal tellett el. Az ártatlan kis gyermeksereg zsolozsmájában megismertem egy örökké telkembe csengő gyermekhangot, mely születése óta máig boldogít ... az én kis Edithem az ... a jó Isten hallgassa meg ártatlan szivecskéje boldog áhitatát . . . ... Ah, itt a tünde magyar tengerparton kétfelé szakad az én örökizgatott lelkem. Egyik fele ott szállong a messze tenger tomboló-dühöngő hullámáradata fölött, aggólag, védőleg a vészekkel küzködő fiú rengő bajőja fölött.. . A másik fele pedig itt pihen meg e csendes zárda méla áhítatában, hol lánykám tiszta lelke nemesül, egy jobb jövőnek
