Veszprémi Független Hirlap, 1897 (17. évfolyam, 1-51. szám)
1897-03-06 / 10. szám
Veszprém, 1897. XVII. évfolyam. 10. szám. Szombat, márcz. 6. Szerkesztői írod*: Vetzprém SaabadJ.-utcza 514, ma XUrcLetéeelc : ■laáM MtalAtoB.-A- lap óura.: Égési érre 12 korona. fél érre . 6 korona, negyedévre 8 korona. Egyei nini ára 80 fii. Kapható Saanarap J. éi üarctaf L. urak Állatéiban. KIADÓHIVATAL: Stabadi ntcsa 514. Egy tdóbivttal i levegőben. Vestprém, márci. 8. A devecseri adóhivatal jutott, a megyei közigazgatási bizottság jovolffil abba a szerencsés helyzetbe hogy most a levegőben lőg, mint a Mohamed koporsója. A .Somlyóvidéki Hírlap., Dere- cser vidékének ez az életre való ügyes kis újsága hozta nemrég tapétára a kérdést, egy, dr. Ovary Ferenczhez, mint a közigazgatás, bizottság tagjához intézett ny.lt levél alakjában — abból az alkalomból, hogy az adóhivatalnak Devecserben létesítése kérdésessé vált. A dolog elég furcsán gabajodott össze. A kormány által rendszeresittetni rendelt, megyebeli uj adóhivatal székhelyéül, a megyei közigazgatási bizottság ugyanis még tavaly nyáron Devecsert jelölte s feltételül köttetett, hogy az uj hivatalnak helyiséget Devecser város adjon vagy béreljen. Hogyan volt, mikép volt: nem tartozik ide; de tény, hogy a devecseri rövidlátó elöljáróság akkora szűkmarkúságot produkált, hogy kijelentette, míkép az adóhivatalt nagyon kéri de az évi 150 frt árendát a helyiségre nem fizeti meg. A mezőföldiek kaptak a kedvező alkalmon s nyomban közrejártak a vármegyénél, hogy ők szívesen adnak pompás helyiséget az adóhivatalnak, ha azt ők kapják meg s Enyingen állítják föl. A közigazgatási bizottság erre ugy határozott, hogy a kormánynak Enyinget ajánlotta, az uj adóhivatal székhelyéül. Ezt a határozatot azonban dr. Óváry Ferencz közig. bir. tag, kit betegsége akadályozott volt meg, az illető biz. ülésben való megjelenésben, megfellebbezte, ugyancsak a közigazgatási bizottság utján. így került a kétfelé Ígért adóhivatal dolga, múlt hétfőn harmadszor is a közigazgatási bizottság elé ; a mely előtt aztán dr. Óváry tü- ről-hegyire megokulta fellebbezését s méltánylatot s következetességet követelt ez ominózus ügyben. Voltak a bajban s drága volt a jó tanács, de végre mégis kifundá- lódott a bölcs salamoni Ítélet, melyben kimondatott, hogy a devecseri ■ zelenyák kecskék lakjanak jól, de a liberális enyingiek káposztája is okvetlenül megmaradjon. Vagyis feliratot intéztek a kormányhoz, mondván, hogy az Enyinget ajánló határozatuk nem nullifi- kálja a Devecsert ajánló előbbi határozatukat, hogy t i. szükséges nagyon az adóhivatal Devecsernek, de szükséges Enyingnek is, szintén is nagyon. Mit fog most csinálni a kormány ? az az ő dolga. Itt csak arról lehet szó, hogy az egynémely megyebeli újságok által felvetett kérdés, belejátszott e a dologba a képviselő választások eredménye valamikép (Devecser zelenyákot, Enying liberálist választván meg) való-e és mennyiben ? A kérdés elég bolond arra, hogy nyilvánosan pertraktálni ne lehessen. Mert akárhogyan áll: bebizonyítani nem lehet s aki bizonyítani próbálja, kóterba kerül. Amit tényül tudunk, ez abban áll, hogy a választások alatt a devecseri liberális választók egy nagy része megkérte dr. Bamberge rt, hogy megválasztatása esetén vigye keresztül a kormánynál, miszerint anélkül, hogy az adóhivatal árendáját fizetnék — rendszeresítesse nekik e hivatalt. A jelölt azt megígérte választatása esetére, sőt hozzátette, hogyha máskép nem ér czélt, ő maga fogja az árendát megfizetni. Hát persze, ha a »volna, ott nem lett »volna, és a félbolond zelenyákok annyi rafiinált hunezut- ériával a liberális jelöltet meg nem buktatták »volna., akkor az adóhivatal is már rég megvolna. így azonban a levegőben lóg az, mert az ottani zelenyákvezérek nagylelkűsége sohse csinálja meg. Mert az igazi zelenyák 95 perczentre gyakorolja a humánusságot és inkább szijjat hasittat a hátából — de nem fizet. Ám ezen túl vagyunk és sem a két versenyző város összeveszitésé- nek, sem a választási eredménynyel való gyanúsításnak, vagy a köz igazgatási bizottság eljárása fölött dissertálásnak itt helye nem lehet Enying jogos igényét, minden té nyezője ez ügynek, elismeri: a kor mány méltányos lesz — ha ezt ki elégiti. De viszont Devecser feltétlenül kell hogy megkapja az adóhivatalt. Meg kell kapnia, eltekintve a számszerűleg konstatált szükségességtől azért, mert elsősorban is már oda- í ajánltatott. De most meg s a tisztességérzet a pártatlan politikai tapintat is azt diktálja. Mert akkor csakugyan könnyen a pártos részrehajlóság gyanújába keverné magát a kormány és megye egyaránt s a devecseri zelenyák görényhadak örökké az elsiukófált adóhivatalnak hamis tromfjával folytatnák politikai sipista-játékukat. Legyen igazság. Kapja meg Devecser az adóhivatalt. Mely hirdesse a liberális kor tisztes pártatlanságát időkön át — mikor a mai devecseri zelenyákbuta- ságról a józan utókor* már rég nem is emlékezik. Közoktatásig;! költségvetés. Nem kell kétségbeejtően üres és az unalomig agyoucsépelt frázisokkal előállanunk. Elég, ha a rideg számoknak további bizonyításra nem szoruló, megdönthetetlen tanulságaira hivatkozunk . . . Ha az 1897. évre előirányzott költségvetésre csak egyetlen pillan tást vetünk is, azonnal szemünkbe- ötlik, hogy a közoktatásügyi minis- terium dotácziója szinte szánalmas a többi minisztériumokéhoz képest Az állam reodes kiadásainak összesen 441,275,181 forint van elő irányozva. Ebből az óriási^összegből a sző szoros értelmében vett kul turális czélokra a közokta tatásügyi minisztériumnak volta képen elenyé szően csekély összeg jut; tudniillik 12,140,122 millió forint. Az aránytalanság megdöbbentő, ha figyelembe vesszük, hogy a belügy minisztérium 16,447,501 millió, pénzügyminisztérium 75,197,236, kereskedelmi minisztérium 93,514 166 millió forinttal van dotálva Ha ennek okát kérdezzük, mindig azzal válaszolnak, hogy nz áMamn nem lehet feladata, hogy a kul ír rális törekvéseket a maguk égé-'/ ében teljesen a saját erejébi mozdítássá elő. Hiszen mindent tudja, ho^y a mostani fegyveres béke milyen évről évre növekvő te.heket ró az államra, felhozzák tehát, hogy a társadalom működjék közre a kultúra megerősítésére, ő álljon szolgálatába az általános felvilágosodás eszméjének. Nem akarunk ezúttal a fölfogás téves voltával foglalkozni. Az nem czélunk, hogy a közoktatásügyi minisztérium, egész budgetjére terjeszkedjünk ki. Csupán arra szorítkozzunk, hogy röviden feltüntessük az államrak a közoktatatásügyhöz való ama viszonyát, amely a költségvetési előirányzat számadataiban jut kifejezésre. A felsőbb tanintézetek részére 1,660,252 frt áll rendelkezésre, mely összegek legnagyobb részét a budapesti királyi egyetem (866,670 frt) a kolozsvári egyetem (356,2*0 frt) és a József műegyetem (290,883 frt) kapják. Mint látjnk, a kormány még mindig nem gondol arra, hogy a vidék valamely góczpontján, legyen az akár Kassa, Szeged, Temesvár, Dabreczen felállítsa a harmadik egyetemet, melynek kiváló fontosságát a közművelődésre a magyarság szempontjából nem lehet eléggé hang- lulyoznL Sőt még az is valószínű, hogy a vidéken felállítandó egyetemek tanárai inkább igyekeznének jó tanárok és törekvő tudósok lenni, mint a budapestiek akik (tiszteletet kivételnek) egyetemi katedrájukat jövedelmező tankönyvek gyártására; kiterjedt, busásan bajtó praxis szerzésére, kellemes semmitevésre, képviselői. mandátumok könnyebb és olcsóbb -elnyerésére fordítják. De hát a pénzhiány minden hasznos terv megvalósítását elódázza, amint egyelőre lehetetlenné teszi műegyetemek égetően szükséges már régóta kilátásokba helyezett kibővítését is. A középiskolák szükségletét az 1897 évre 2,326,241 írttal fedezik. Állami gymnáziumok 641,677 frtot igényelnek, ami a múlt évhez viszonyítva 105,756 frt többletet jelent. A több költséget főleg a már tavaly megkezdett uj államosítások és az ujonan felállított állami gymnáziumok költségei okozták. Ezek a műveletek tekintettel az államnak biztosított fófelűgyeleti jogára, valamint a legtöbb vidéki intézet zilált jogi és fenntartási viszonyaira, állami és tanügypolitikai szempontból igen fontosak és elismerésre méltóak. Az állami reáliskoláknak 770,590 frtot irányoztak elő, mi a gymnáziumok költségével összehasonlítva, meglehetősen nagy összeg, azonban abban leli magyarázatát, hogy a kizárólag állami kezelésben levő reáliskolákkal szemben a legtöbb gymnáziumot egyházak, közéé- grk, vagy magánosok tartják fenn, Mindazonáltal az állami méltányosságból és bizonyos fontos érdekek biztosításának szempontjából a felekezeti. törvényhatósági és községi középiskolákat is 458,100 írttal segélyezi. Igen örvendetes körülmény hogy az állam a magyar társadalom által eddiur nem eléggé felkarolt magasabb leánynevelésre is kiváló ügyet vetve, a' állami felsőbb leányiskolákat 336,436 Írttal dotálja. A közoktatásügynek kétségkívül legfontosabb ága a népnevelés, s igy természetes, hogy számára 5, 009,730 frt jutott. Ebből a tételből 2,273,036 frt esik az elemi népiskolákra, inig a többi összeg a polgári iskolák, tanítóképzők és kis- d-dóvók között, oszlik meg. Az elemi iskolai tanitói fizetéseknek az 1893 évi 26. toz. értelmében 400 írtnyi 1 inimumra történt kiegészítése 450, 000 frtot igényelt a tanítók anyagi helyzetének javítására s még az a fontos azonban a költségvetést ismét megterhelő újítás történt, hogy mind amaz állami néptanítók fizetését, akik járási vagy megyei s: ékhelyen működnek, 500 frtra emelték. Figyelemre méltó, hogy az ezredéves ünnep alkalmával szervezett 400 uj iskola 198,000 frt előirányzati többlettel terheli a költségvetést. A felső nép- és polgári-iskolák, elemi és polgári tanítóképzők, valamint kisdedővó intézetek költségvetésében szintén az a sok tekin- tekintetben üdvös tendenczia nyilvánul, amely ezeket az intézeteket fokozatosan államosítani kívánja. A szakiskolák előirányzata aránylag csekély, csupán 287,045 frt. Ennek az a magyarázata, hogy pl. az iparos tanulók iskoláit nagyobbára az ipardijakből és pénzbírságból a vármegyékben létesített ipariskolai alapok tartják fenn, a kereskedelmi iskolák pedig többnyire községek és magánosok kezében vannak. Áz emberbaráti tanintézeknek u. m. a siket némák, vakok és hülyék iskoláinak, fájdalom csak 175,006 frt jutott. Természetes, hogy az ilyen fogyatékos anyagi eszközökkel ellátott intézetek a legjobb akarat mellett sem felelhetnek meg teljesen hivatásuknak. Az állam ezen a téren a társadalom támogatására túlságosan számit, pedig hazánkban korántsem mutatkozik akkora érdeklődés az ilyen emberbaráti intézetek iránt mint pl. a nyugateurópai államok némelyikében. Segiteni azonban eze- [ ken az állapotokon egyelőre, a szükséges pénzhiján, rendkívül bajóB ! Hiszen az egész közoktatásügyi költségvetést a vas kényszerűségből folyó viszonylagos fukarság jellemzi A pénz a „nervus rerum gerendarum* más tárczák felé folyik és e mellett a meddőség mellett a vezetőkörök fáradhatatlan buzgalma is csak félmunkát hozhat létre. (1 hathasábos petítaor vagy annak tere) Az első oldalon . • 30 fillér A 7-ik s 3-ík oldalon 16 fillér. A 4-Dc oldalon . . . ia fillér A nyíl térben .... 40 fiilé j Kincstári illaték .. 6* fillér A magyar sajtó. Budapest. 1897. m&roz. 5. Egy interpelláció alkalmából, melyben a hírlap kolportázsról általában van szó, a képviselőházban szóvá tettek oly dolgokat is, melyeket a tiszteséges sajtó nem mellőzhet hallgatással, — irja a »Pester Correspon- denz“. Kifogásoltatott, hogy kiskorú gyermekek, roszul öltözött, beteg emberek foglalkoznak a kolportázszsal és hogy a sajtó egy része, szensáczió után való hajhászatban, oly eszközöket használ, melyeket egyszerűen meg- engedhetetleneknek kell megbélyegezni. Ami a kolportázsügy szabályzását Heti, ez az adminisztrátivügy az illetékes fórum, a belügyminiszter elé tartozik, aki ki is jelentette, hogy i fenforgó kérdést alaposan megfontolja és a szükséghez képest rendezi. Megbotránkozást keltő események kikiáltása, kis'tbb-nagyobb rek- lámfnjások el Fogdák tiltatnis jövőre a kolpartör 'j .n ik csak a hírlap czimét lesz s'zábáS kikiáltani. Ez azomban, mit: ej hitettük, ‘tisztán adminisztrátiv ügy és messze mögötte marad az ezen ügynél' felvett második kérdésnek. Szenzátióhajhászatból a sajtó egy ' része mélyen belenyúl a magán életbe, durva indiszkréciókat követ el, botrányokat okoz és közzé tesz oly körülményeket, és viszonyokat, melyek hiába kompromitálnak, anélkül, hogy jképes lenne a megtörténtet meg nem történtté tenni és a kompromitált személyt rehabilitálni. Mint a magyar sajtó jkiegészitő alkatrésze, magunk is kénytelenek vagyiínk beismerni, hogy ezek 'a szomorú kinövések csakugyan léteznek, hogy elitéljük őket, mint elitéli az egész művelt világ és megveti, hogy ez eikölcstelen eljárás eUen nincs más védelem mint az, melyet a sajtó tiszteséges része nyújt Persze ez a védelem nem preventív természetű és nem képes [valamely rosztettet megakadályozni, vagy csak jóvátenni is; ép ily kevéssé képes a tiszteséges sajtó a vétkezőket megbüntetni és az igazság büntető keze elől a sötétlelküek mindig el tudnak illan!, többnyire azért, mert a törvényes megtorlás által a botránynak megismétlése és még nagyobb elterjedése szereztetik. A sajtó e részével szemben a közönségnek és a tiszteséges sajtónak csak égy megtorlása van: a megvetés, amely ha kollégiális oldalról indul ki, kell hogy annál érzékenyebben sújtson. Valóban itt az ideje, hogy a sajtó szóban forgó rész észre térjen ésbelássa, hogy népszerűtlenségét csak inkorrekt eljárásának tulajdonithatja. A tiszteséges sajtó, mely komolyan veszi feladatát, búja a közönség tiszteletét, befolyásban és hatalomban előkelő helyet foglal el a világ és államok mozgásában és a sajtónak ez a része az, amely képés védelmet nyújtani és rendet csinálni. Minő tulajdoni]; í*al kell birnia a jó Yíítoiyii ? A növénytermelésnek egyik főszabálya, hogy vetésre csakis jó vetőmagot használjunk, mert jő tér€ TÁRCZA. I Siófoki nyaralásom. (fiimondja, és a siófoki ff riöbizotlaég bn- csss figyelmébe ajánlja egy Siófokon nyaralt hazafi.) Lakom Budapesten, családos vagyok, nóm kissé ideges. Az orvosok azt tanácsolták, hogy a nyarat falun töltsük s ha csak lehetséges, a Balaton mellett. Már már azt Határoztam, hogy Füredre megyünk, midón agy délutáni sziesztán, valamelyik lapban a következőket olvastam. »Akárhol ragadjatok meg mindenütt érdekes*. A hallhatatlan német költó ezt az ember, életre mondja, de botüszerint illik ez a természetben ama pompás életre is, mely a regényes Balatonnál, a magyar népélet ezen ébren levő álmánál virágzik E pompás víz mellett alig van egyetlen pont, hol önkénytelenül fel ne kiáltana az ember-: itt építsünk hajlékot.! Egy drága gyöngy fénylett ama partokon oly kedvesen, oly bájosan, ez Siófok, mely fölött kiöntötte a természet keltemének bőségét és a melynek csiszolásáért és fényéért fennkölt hazafiak finom ízléssel, választékos gyakorlati érzékkel gondoskodtak. A siófoki fürdőrészvénytársaság a Balaton délkeleti csúcsán, ott hol a habzó Sió a tavat elhagyja egész csomó pompás épületet emelt, balkonokkal, terraszokkal, zöld pázsittal 700 méter hosszú parkett simasága, sétánnyal, villamvilágitással, egész közvetlen a majd tükörsima, majd magas hullámokat hányó de mindig elbűvöld szép tóba pillantva; minden fénnyel és kényelemmel, melyet a legnagyobb tanulékonyság a legfinomabb gyógyhelyek számára gondolt ki; és mindez a villám- világítás bűvös fényében.* De hát mint mondám csaladot ember vagyok és ',financziáimra való tekintettel csak olyan lakásra reflectáltam hol konyha is lőrén — a főzés is kivihető. Sajnos ilyent csak a községben lehet kapni — a telep.n ilyen még ezidószeriut nincsen. Egy csomó rosszabb, jobb lakás megtekintése után egy kis kerlszerü udvarral bírónak adtam az elónyt — lefoglaltam. Nyugodtam tártam vissza családom körébe, már előre örülve a jövendő nyárnak. Akkor még nem tudtam hogy a ki Siófok községébe Dyaral az kétszer őrül: mikor oda megy, és mikor otthagyja . . . Végre elérkezett a várva várt Dyár. Örömtől repedő, szívvel csomagoltuk ösz- sze holminkat. Hogyisne! ott hagyhatjuk a fullasztő levegőjű, poros, zajos fővárost. Jő ideig nem kell hallanunk a fővárosi utczák pokoli lármáját, hanem a helyett a siófoki »főuteza testet lelket andalitó* kellemes nyugalma vár reánk. A sajtos és bőrős boltok bűze helyett, a tiszta ozondus levegőt szívhatjuk tele tüdővel frissen fejt hamisítatlan tejet szürcsölünk, és buja pázsiton költjük el egyszerű de izletee estebédünket I Fürödni fogunk a Balaton üdítő hullámaiban, és testben lélekben megifjodva térünk vissza a fővárosba. Mindezt még elmondani is kéjes 1 Megérkeztünk I De oh meglepetés I az ntezák hol áprilisban még semmi különös sem látszott, valóságos Sahara sivataggá változtak. Epen egy kis zefirecske lengedezett. Tele lett a szemünk szánk jő ragadós siófoki porral. Hagyjon gondolám, majd lefürödjük a Balatonban de mielőtt a fürdőhöz indultunk felküldtuk a cselédet a mészárszékbe hogy mire a fürdőből vissza térünk vacsorát készíthessen. A meglehetős útról visz- sza érkezve, tudtunkra adja a cseléd hogy a „fürdózőknek* a hús kétezer any- nyiba kerül mint a bennszülötteknek. I Másnap a piaczra küldtünk bevásárolni és azon szomorn tapasztalatot nyertük, hogy a budapesti piacai árak csak kis miskák a siófokiakhoz. No szépen vagyunk gondolám. Oh budapestiek becsüljétek meg a sima járdán elérhető Dunátokat, mészárosaitokat, és vásárcsarnoktokat Este felé lementünk a fürdőtelepre. Csak itt éreztük igazán hogy a község ngy viszonylik a fürdőtelephez mint egy törőkfala a velenczni Lidóhoz. A fürdőtelepen csendes nyugalom, pormentes ozondus levegő, modern comfort, p°ldás tisztaság és rend szemet és lelket gyönyörködtető dús vegetáoziő. stb. daczára hogy e fürdőtelep még csak gyermekkorát éli. Es a községben? Ah a községben I uda aczélos idegeket és jó tüdőt vigyen magával a fflrdővsndég. Mert kérem szeretettel, a község ntezéit öntözik is, persze csak a főbb ntezákat, és azt is csak olyan formán mintha nam közönséges, hauen, destillált vízzel öntöznének melyet gramm-számra mérnek a patikában. Es mert a disznócsorda tehéncsorda, csikőménes és egyéb hasonló lábas jószág a fő-utezán tereltetik haza, alkonyaikor valóságos porfelhőkben úszik a község. Az utasakon alig látnyi tiz lépé-re mint a ködös Brittaniában és orgiákat ülnek a baczillusok az »üdülők* tüdejében. A dupla húsárak legalább rekompen- záltatnak a dupla karával t. i. »lég és porváltoztatás sőt ha közelebbről tekintjők a dolgot, még idegerősitésben is részesül ilyenkor az üdülő. A ki a csordások, kanászok és csikósok ostordurrogatásait reakeziő nélkül tudja ilyenkor elviselni, az elmondhatja, hogy neki már misem árt, mert tüdeje, szeme és idegzete kiállta a tüzpróbát. Hatalmas kara ngy e bár I ? De már későre jár az idő. »Este van, kiki nyugalomba* zengő Arany, és igy haza kell menni a telepről, hol legalább míg ott van az ember elfelejti a fala misériáit, és kárpótolva érzi magát érettük. A hold már magasan jár az égen, bns dalát csattogtatja a csalogány én pedig hogy a híréből ismert, legüditóbb balatonmeliéki falusi leregőt éjjel is élvezhessem — félablakot nyitva hagyva, adtam át magamat a nyugalomnak. De hah I Rémület I Micsoda pokoli üvöltés? rettentő kutya ugatás reszketteti meg a léget. Gsakug harsog, visszhangzik bele az ntoza. Mély hanga komondorok, és szoprén hanga pincsik, véget érni van akaró kutya konczerttel hasogatják az agyvelőt. Es kérem annyian vannak a bandában, hogy még bottal is alig lehet őketsiéttverni, Sehol a világon annyi kutya mint Siófokoa. Büszke lehetne reá ha annyi kifogástalan száraz lakása lenne, mint a közbiztonságot veszélyeztető fölösleges ebe. Egy órai türelem után kiugróm az ágyból, és cselédeim segítségével hatalmas furkos botokkal egy órai elszánt küzdelem után sikerült elűzni a bestiákat. A szoprán hangát elzártak, az üblöstorku pedig önként resignált, elkot- rodott. No de igazán színpadias jelenet volt ez az éjjeli ütközet. Egész negligében., mindegy, a csönd helyre állt, és elvégre ie ez a fődolog. A győztes haroz ntán önelégülten fekszem le njrs... aludni ? dehogy 1 Ez csak hiú reménynek bizonyait. Egy elkésett koosi robog végik az ntozán. Meg halják ezt p’ncs.k, hektorok, űzőbe veszik a kocsit, mindegyik a maga kapujában kezdi — a hatodikig elkíséri, és igy az egész ntoza kutyája egyszerre védi jogait miből olyan conozert támadt hogy díszére válnék valamely Wagnar ope- ránok. Lakásunk közelében korcsma volt honnan a berúgott parasztok, bocsánat pől- gárok mentek haza lefeküdni, hanem istentelen borízű hangon kurjongatva járták be az ntezákat, miközben azt hányták kedveseik (biznnyára Dézsa tündérek) szemére hogy ,te csaltál meg engem nem én téged* s hogy a szemre hányás hathatósabb legyen, minden szőtagnál tenyerüket verdesték csizma száraikhoz. A refrain mindenkor a »hopp császáré* volt. Es most Isten veled nyugalom I gondolám. De tán mégse, a duhajok tovavonultak, csend lett, és reményem ismét éledezett, tejfel után ütött hármat, midőn a közeli toronyban elkezdenek harangozni, Első pillanatban azt hittem hogy tűzvészt jelez mert máshol nem szoktak ilyenkor harangozni. — De midőn már jó félóráig ránczigálta és egyébb hangot nem hallottam — csakhamar föltaláltam magamat. Helyi szokás bizonyára hogy 3 órakor harangoznak — és minél tovább, hogy mindenkinek tudtára addassék miszerint most^itt van »— és nem másból. De alig hangzik el a szél csendben a kis harangnak édes hangja, irtőztatő dnrrogatásoktől visszhangzanak az utczák. Hő hő I Ne [betyár I Csali szilaj I moat hajt a kanász, később a csordás, mégké- söbb a csíkos. Közbe közbe kürtszó hallatszik ; minden ház előtt elfujja a gazember az obligit disznő-marseillot. S valami külünös pasziőja telik benne hogy minél nagyobbakat pattogtason, és minél erősebben kürtöljön. A Kréta|szigetét ostromlő törökök, dehogy élvezhettek ilyen feleségei konczertet. Nincs az a ,Man- liohsr* amelyik nagyobbakat szólna egy bojtár kezében szóló hosszú sudaras ostoránál. Hat órakor valami tompa dübörgés kezdi az épület falait reszkettetni.Azt hívén földrengés keletkezett, kifa tok az udvarra, kivonszolom családomat is hogy az esetleg össze omló épelet kárt ne tegyen bennünk. Házigazdám már künn pi- pálgatott sz nd varon, és mosolyogva bátorított hogy ,ne tessék félni kérem* nem volt i t sohasem földrengés, hanem tetszik tudni itt igen sok a magtár — rostálnak a szomszéd udvarban, holnap az én gépem is működni fog itt az udvaron. Tabló 1 Visszatértünk szobámba.Engem láz fogott el I Feleségem egy pohár limonádét nyújtott; megkóstolom, de nem hagyhattam szónélkül hogy valószínűleg a nagy zavar miatt elfelejtette a czitrom levét belefacsarni, no, meg hogy nem friss hanem állott vizet vett hozzá. De hiszen nem is limonádét akartam adni hanem ivó vizet, jegyzé meg feleségem higadtan. Vizet? hát ez ivőviz, kérdem álmalkodra ? hiszen egészen szürke, zavaros a fenekén ujjnyi vastag üledék van — és meleg langyos I ? Csak később tudtam meg a szomo u valóságot, hogy itt bizony jó ivőviz nincsen. A ,ben szülötteknek* ez inár fel nem tűnik, sőt egész cinismnssal jegyzik meg hogy ez nagyon jő „mert nem tudja az ember hogy hát mitől hizik.» Sző ami sző, de sohasom örültem, jobban mint mikor njra megpillantottam a fővárost. Szilárdul elhatároztam hogy | legközelebbi nyarat Budapesten töltöm, mert az itteni zaj C3ak jól eső, álomba ringató angyalok danája és az itteni életmód valóságos Eldorádó-a siófokihoz képest. A szegény elgyötört fürdővendék azonban most már bátrabban jöhet Siófokra. Nehány héttel ezelőtt egy fürdőbizottság alakult, hogy az eddigi ázsiai állapotokat beszüntesse. Mi minden várokozik ezen bizottságra, ha reperálni akarják mindazt ami Siófok község emelkedésének útját álta I Működését már mégis kezdte azzal hogy a vonaton érkező fUrdövendégeket nehány czifra ruhába bujtatott fin fogja szállására vezetni; lakásirodát fog tartani hol az érkezők azonnal tájékozódhatnak lakásukra nézve. Tény hogy ezen berendezéssel a fürdővendég megfog takarítani nehány forintot — mert míg eddig a lakás közvettitő alkusznak 6—8 frtot is fizetett, ezentúl csak 1 frtot fog fizetni az irodának. Az iroda pedig az igy befolyó tiszta jövedelmet azepitési czélokra fogja felhasználni. E fürdő-bizottság jő akaratában senki sem kételkedik, — de nagy hibát köret el, midőn a mellékes dolgot fő dolognak a lényegest pedig mellékesnek tekinti. A ki házat épít az nem a kéményt építi fel először, — bár az is szükséges — hanem a fundamentumot és falakat. Olyan fürdővendégeket akik csak azért kerülték el Siófokot, mert a lakás szenzálaak magas dijat kellett fizetnie — még nem láttam. Más sem látta. A ki nyaralni akar és tud — azt egy pár forint nem tartja vissza — abba az nem sántái bele. De ezzel nem a-t, akarom mondani, hogy az eddigi szenzál rendszer tovább tartson, bár egynéhány kenyerétől megfosztott szegény ördögre súlyos csapás méretett; hanem azt hogy a lényeg ne essék, a forma áldozatául. Es mik azon lényeges dolgok ? csak ugy nagyjában ; tisztességes járdáről és nt átjárókról gondoskodni. Mert most ha az eső esik feneketlen pocsolyákban kell gázolni és egyik oldalról alig lehet a másikra átjárni. A világítást javítani. Az utcza öntözést intensivebbé és elter- jedettebbé tenni é» annak alapos és kellő kivitelét szigorúm ellenőrizni. A fásítást kiterjedtebbé tenni.
