Veszprémi Független Hirlap, 1897 (17. évfolyam, 1-51. szám)

1897-02-27 / 9. szám

Szombat, febr. 27,

Veszprémi Független Hírlap*

nioiiki gárdáik soraiból, mig a bur- I zsoinak a haja ssála se görböl meg.

A mai törvényes rend alapján i mindent ki lehet vívni. Először az állal'nos rsavasatjogotj aztán, utána I többit.

f A mai törvényes rend ellenére I [ nem lehet semmit kivívni, mert az I éllamr-nd védelmére ott állanak a j szuronyok, melyek nemcsak a külső | ellenség ellen is meg vannak éle- f sitve.

A világ harcsai között az lesz a I legszomorubb és legmegrenditőbb, I mikor nem a nemzeti féltékenység I miatt rohannak egymás ellen a I népnek, hanem az emberiség rété- I gei akarják majd egymást eltiporni I és a sokaság a számbeli erőre a J ] kisebbség pedig erős fegyvereire fog I , hivatkozni. 11

Ne adja az ég, ho~y megérjek! I, Az erős fegyverek ember milliókat j j fognak elsöpörni s a rémít i romlásra j ■ támadni fog-egy rettenetes zsarnok* J ] ság, njely rettenetes lesz akár vely- lyik fél győzzön is. j Kérjök a teremtőt, hogy ne ez legyen a munkás kérdés megoldása, hanem az, amely lassúbb, de biztosabb, a mai rend, a mai állam keretében a parlamentarizmus állapján.

A Tapolcza Keszthelyi Tasst ügye.

Tapolcza-Keszthelyi vasút engedélyezési tárgyalása tudvalevőleg e hó 15-én ment végbe Budapesten Mandy minszt. tanácsos elólöl ése mellett.

Mindenekelőtt constatáltatott, bogy a tervezett vasút .létesítése ellen kifogás egyátalán nem merttlt fel és annak kiépítése ngy állami, valamint forgalmi és közgazdasági okoknál fogva fölötébb kívánatos. Laeodler miniszteri főmérnök ezután a vasút jellegét, vezetését és egyéb lényegét ismertette, majd az elnöklő min. tanácsos a hadügyminiszter azon kívánságát adta elő, hogy mintán Győr felől a somogyi irányban egy legkőzebbi összeköttetés van tervezve, ugyanazért a keszthely-ba- Jaton-szentgyörgyi vasút alépítményeinek megváltoztatását óhajtaná, hogy a katonaság szállításakor nagyobb megterheléssel bíró mozdonyok is járhassanak a vonalon. E czélból a hadügyminiszter a meglevő sinek kicserélését kívánja. A k.-b.- szentgyőrgyi vasúttársaság képviselői és az engedményesek azonban nem hajlandók az ezen átalakításokból származó költségeket viselni, s kérik a közi. minisztert, hogy a hadügyminiszter ezen követelésétől ez alkalommal állna el,minthogy később majd kedvezőbb feltételek mellett lehetne az átalakítást keresztül vinni. A bizottság ezen kérelmet a mostani körülményekre való tekintetből teljesen indokoltnak találta.

Következett ezután a tervbe vett vaBut kiépítési költségeinek meg- álapitása, s az összes költség, különös tekintettel arra, hogy újabb időben csakis a tényleges költségek szoktak megállápitattni, 790000 írtban lett felvéve, amelyből a kincsI tárnak, forgalmi eszközök, pálya berendezés, felügyelet és egyebek I czimén készpénzben 88,300 frt, a tartalékalapnak pedig 15000 frt járna, mig a keszthelyi állomás kibő- : vitésére 54600 frt lenne fordítandó, s a több mint 25 kilóméter hosszú vasat kiépítési költsége, a most említett tételek levonása után összesen csak 632000 frtot tesz ki. Engedményesnek megadatott azután a jog, bogy a 35 százalékos törzsrészvények teljes értékének levonása után a fenmaradt összegért V 8 frtos árfolyam mellett elsóbségi kötvényeket bocsátbasson ki.

A költségvetés egyes tételeinél engedményes rámutatott azon körülményre, hogy némely téte[tk oly egység árban lettek felvéve, miszerint azok a helyreállítási, vagyis az önköltségi összeget sem érik el s így ezt, valamint az árfolyammal n utatkozó nagyobb veszteséget tekintve, a Vasat létesítése főképen azon feltételhez látszik kötve lenni, ha a megállapított költségvetés 35 százaléka, vagyis 276500 frt törzs- részvény teljes fedezetet fog találni.

Az elnöklő minszteri tanácsos erre kijelentette, hogy mivel a tervbe vett vasút kiépítését a kor- máy is kívánatosnak tartja, annál- fogva annak létrehozásában a miniszter támogatni is fogja la vállalatot, s a rendelkezésére álló alapoknak a körülményekhez képest való fel- használása mellett elósegitendi,

Ezzel a tárgyalás befejeztetett.

Á fentebbiekből látható, hogy a vasút kiépítése immár komoly fordulatot vett, s hogy a dolog ilyen kedvező stádiumban az ige csakugyan testté váljon, az legfőkép magától az érdekeltségtől függ.

Tudvalevőleg Tapolcza közönsége 30000, a keszthelyi vasúttársaság 5000, az érdekelt községek 3000, a megye p*dig 85000 írttal járultak a kiépítéshez. Hátra van még Keszthely város közönsége, melytől 20000 frtot vár a rállala, s akkor 1899-ben már lobogni fog a tapol- czai vasút a kies vidéki! gyenesi lapon.

Reméljük tehát, hogy most a midőn már a körülmények szerint több, mint valószínű, hogy a sümegi vonal végleg elejtetett; sem a város közönsége sem pedig annak földes, ura, a város jól felfogott érdekében nem fogják a hozzájárulást megtagadni ; mert nyilvánvaló és minden kétségen kívül álló dolog, hogy Keszthely kereskedelmi és közgazdasági forgalma nem éppen jelentéktelen lendületet fog nyerni a tapolezai vasút kiépítése által..

restem benne azt, mit a czim ntán indulva föl lelhetni véltem : a közegészségügy terén czikkiró által netán észlelt hiányt, vagy mulasztást. Hidje el tisztelt czikkiró ur, hogy a közleményében foglaltakat az orvosok már régen tudják, de sőt a hivatalos alkalmazásban álló orvosoknak kötelességük is tudni,

8 ha faluhelyen megtörténhetik mit czikkiró ur ir, az orvosok előtt ta- láu ismeretlen vagy az orvosok fi- , gyeimét netán kikerült dolognak vél, ez nem rajtunk múlik s az e téren | fennálló fonák előítéletek, ferde nézetek és rósz szokásoknak a kiirtása véleményem szerint esik egy utón lehetséges, ha t. i. a népoktatás, a a népnevelés mai állapota magasabb, tökéletesebb színvonalra emeltetik és magasztos ozéljának jobban megfelelhet.

De mit is mondott Arohimede3 a római ' katonának 1 ugy-e hogyT' „Noli turbars circulo! nseos“ mi átvitt értelerabjen azt is jelentheti, , hogy kiki foglalkozzék a saját szak- májával. -J

Igaz ugyan, hogy bárki is, mibt műkedvelő foglalkozhat!k a közegész- zségtan bonyolultabb tételeivel, kérdéseivel is, de nem jogosult a közegészségügy hivatott őreit a nagyközönség előtt — közegészségügyünk érdekében — figyelmeztetni oly tényekre, melyek ez idő szerint, a nagyközönség előtte rgé ism> retesek ! Várpalota 1897. évi február 22-én Br. Rutáé k Pál.

I — Répásy Mihály és neje Cseté

( nyi Zsófia fia József, róm. kath.

Meghaltak:

Febr. 20. Szalay Sándorné szül: Far kas Erzsébet, róm. kat.h. 45 éves szivhüdés. — Klein Katalin, 2 éves róm. kath. aszály. — Szukob József 2 hónapos, róm. kath. hökhurut — Kóber Alojzia, róm. kath. 4; éves, szivhüdés.

Febr. 22. özv. Szabó Antalné szül Reiner Borbála, róm. kath. 73 éves, szivhüdés. — Eperjesy Ferencz róm kath. 3 óra, kora szülött.

Febr. 24. Roboz Terézia, róm. kath. 6 hónapos, görcsök. — Hankóczy József, róm. kath. 54 éves szivhüdés.

VIDE K.

Tácczmnlatság Lepsényben.

(Saját tudósítóktól.)

VESZPRÉMI PÖLG.ffl ANYAKÖHY7

H&iass&got kötöttek:

Febr. 20. Molnár Mihály róm. kath.

és Csomay Mária róm. kath.

Febr. 21. Bauer Károly róm. kath. és Kéz Róza róm. kath. — Poga- sits Imre róm. kath. és Bobay Karolin róm. kath.

Siklottak:

Közegészségügyünkhöz.

— Tek Nagy Dénes urnák Tálassal. —

A .Veszprémi Független Hírlap* f. é. tebruár hó 20-án kelt számában „Közegészségügyünk érdekében* irt közleménye a megyei főorvos, a járási és körorvos urak figyelmébe lévén ajánlva al ólirt mint közegészségügyekben érdekelt félle- szült figyelemmel olvastam el nonak minden betűjét, de hasztalan, keFebr. 21. Brenner Simon és neje, Hegyi Erzsébet fia István, róm. kath.

Febr. 22. Epeijesy Ferencz és neje Regaer Anna fia Ferencz, róm. kath. — Schőnvald József és neje Sail Mária fia Mihály, róm. kath.

— Márhoffer András és neje Varga Mária leánya Mária, róm. kth. — Pi esik Károly és neje Srulka Mária fia József, róin. kaht.

— Belies Mária fia Lajos József, róm. kath.

Febr. 2L Szloboda István és neje Faa Lujza leánya Erzsébet, róm. kath. — Mérész Gyula és neje Tury Lujza fia Ferencz, róm. kath.

Febr. 24. Mórocz Dániel és nejé Lang Zsófia fia, mielőtt utónevet kapott volna meghalt. — Popla- dek József és neje Polonyi Erzsébet fia Sándor József, róm. kath.

Febr. 25. Szal-iy Sándor és neje Farkas Erzsébet fia József, róm. kath.

Febr. 26. Énekeslmre éi neje Gyur- sánszky Terézia leánya Anna, róm. kath. — Leimeiszter Antal és neje Tóth Terézia fia József, róm. kath.

Lepsény és vidéke ifjúsága f. hó 20-án egy tánczestélyt rendezett, a mely siker, kedélyesség és háziasság dolgában páratlan volt a vidéken tartani szokott mulatságok között.

A helyi és az egész vidék szépei képviselve voltak ez estén.

Az igazi jókedv tükröződik itt le minden, arezröl 8 a hamisítatlan pajzán jókedv csillogott a szemekből. Nem a hajnali, de késő reggeli órák vetettek véget e mulatságnak, hennát mindenki bizonyára ke vés emlékkel távozott. Mindenki a legkellemesebb visszaemlékezéssel gondolt az elmúlt éjre. A rendezőség fáradozásainak méltó jutalma volt a siker, mellyel az estély végződött. A mulatságon jelen voltak : Balassa Gizella, Bélák Margit, és Lenke, Bócz Irén és Mariska, Gruber P. Irénke, Körössy Irma, Lintner Margit és Erzsiké, Lnna Berta, Loy- dőld Anna, Mészöly Róza és Vilma 8tb. kisasszonyok.

Bélák Istvánná, Bócz Mátyásáé, özv. Gabrielli Károlyné, Gróf Imréné, Lakner Mihályné, Landthaller De- zsőné, Lintner Sándorné, Loydold Jánosné, Luria Tőbiásué, Mészöly Gynláné stb. nrhölgyek.

r. I.

szinre. A darabot oly praecisitással és ügyes alakítással adták a lelkes műkedvelők, hogy még rontinirozott színészektől se lehetett többet vár u

Pompás házsártos, de a mellett jószivü asszonyt alakított Géber Juliska kisasszony, elragadó kis av iva volt Szauer , Margit k. _ ügyes bonvivant Lázár Árpád is Az essemblet emelték Stern Péter ur diskrét játékával és Weisz Berta kisasszony. Zajos tetszést aratott a 8 éves kis Széphegyi Tériké a ki a darabban előforduló daozos kis testvérkét igen ügyesen alakította. A darab praecis előadása a közönséget igen jó és vig hangulatba hozta. Záradékul „Teli rege“ czimtnel gyönyörű élőképet mutattak be. A kis apróságok — fiatal leánykák és pubik — a bengaliai tűz fényében igen jól festettek gazdag costüm- jeikben.

A szini előadás ntán táncz következett. Az első négyest 60 pár tánczolta és csak reggeji 6 órakor kezdett a közönség arra gondolni, hogy talán haza is kellene már indulni.

Az orgona alap javára rendezett vigalom anyagilag is fényesen sikerült és ez az ügybuzgó rendezőség tapintatos fáradságának tudható be leginkább. Széphegyi Miksa úrral élén oly munkáságot fejtett ki a fiatalság, hogy sikerére büszkén tekinthet vissza.

Majd jövőre, ha az Isten akarja ismét találkozunk e vendégszerető kis városban, de hírlik, hogy a derék rendezőség első nagy sikerén felbuzdulva, még a nyáron akar egy champétre rendezésével excellálni. Csak rajta 1 Mi szívesen támogatjuk.

r. K

ÚJDONSÁGOK.

Farsang Devecserben.

(Saját tudósítónktól.)

A devecseri ip. ifjúság által f. é. február hó 23-án rendezett vigalom a város és vidékének [rendkívül nagy érdeklődése mellett fényesen sikerült. A Griff vendéglő nagyterme igen csinosan volt díszítve lorabfüzérrel. A terem egyik felén csinos kis színpad volt felállítva, a melyen a Programm egyes pontjait játszották le.

Először is egy gyönyörű élőképet „Sába királynőjét* mutatták be, melyben az egyes alakítók közül különösen kitűntek Szaner Margit, Roger Anna és Wenf Berta kisasszonyok, továbbá dr. Koréin 8ándor és Lázár Árpád nrak. Eutin Marái Károlynau Virágfakadás czimü neg édes kis vigjátéka kertit

— Márczius 15. A nemzeti ujjá- ébredés hajnalának, márczius 15- ének megünneplésére városnnkban is megindult a hazafias mozgalom. Értesüléseink szerint az iparoskörben indult meg a mozgalom, a magyar szabadság ujjáébredése évfordulójá- megünneplésére.

—A diákok hangversenyéről szóló, 8 előző hírlapunkban költött rela- tiónkhoz pótlólag ideigtatjuk az estély jövedelmi kimutatását. Befolyt összesen 479 frt 50 kr. Ezen összegből levonván 133 frt 87 krnyi kiadást, tiszta jövedelemnek -345 frt 63 k r maradt. A szives felülfize- tőknek s mindazoknak, kik bármi módon az est ily szép sikeréhez hozzájárultak, ez utón is igaz köszönetét fejezi ki — a rendezőség.

— A déli vasút reformja. Báró Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter az ószszel felszólította a déli vaspálya-társaságot, hogy magyar- országi, budapesti üzletigazgatóságainak hatás körét tágítsa ki. A bécsi újságok, máig sem tudni miért, heves támadásban részesítették e miatt a kormányt, a társaság pedig készségesen megígérte a reformot s a kitűzött határidő előtt életbe is léptette. Az uj szervezés szerint a déli vaspálya-társaságnak a magyar

korona országai területén fekvő vi nalain az összes forgalmi, szállitái építési, pályafentartási, vonatmo gősitási, mühelyi, kereskedelmi 1 anyagkezelési, valamint az e/.z összefügésben álló igazgatási szolgf latot a budapesti Qzletigazgatósá vezeti. A hivatalos nyelv as egét vonalon, minden szolgálati ágban magyar. Az üzletigazgatóság vezatój a magyarországi vonalukon a vezéi igazgatóhelyettes czimet viseli á közvetlenül az igazgató tauácsna! van alárendelve. A társaságnak magyar vonalakat illetőleg mindéi nemű intézkedése az üzletigazgatósá| utján történik, a miben a terület fenbatiság elve külsőleg is kifeje zésre jutott. A díjszabási és vissza térítési ügyekben is tág hatáskör biztosítottak az uj üzletigazgatóság nak. A társulat különben oly bern házási és díjszabási kérdésekkel i foglalkozik, a melyeknek megoldási régóta sürgetik.

— Az egyetlen gyár bukási Veszprémben. A Ligeti-féle posztó é pokrócz-gyár immár teljesen beszün tette a munkálatot ! 190.000 forini készpénzük fekszik a tulajdonosoknál ezen gyárban. A gyárat most bezár ták. Ligeti Kálmán e hó 27-én vég kép eltávozott a városból.

— Orsz. vásár Veszprémben. A veszprémi Bálint napi országos vásái az almádi-ut mellett, f. évi márcz. hd 8-án tartatik meg.

— Gyászhir. Hankóczy József s ft. veszprémi káptalan, derék fára- datlan s közbecsülésben állott jő- szágkormányzója, hosszas éveken át tartott betegség után mult kedden meghalt, bánatos özvegyet s négy árvát hagyva hátra. Temetésén igaz részvéttel jelent meg az egész város szine-java. Legyen sin álma boldog s örök kegyelet virrasszon nyugvó porai fölött!

— Tűzvész Vámoson. Tegnap, péntek este, pár perczczel 7 óra után eddig ismeretlen okból tűz támadt a falu középrészén, mely, noha csak gyönge szél lengett, viz hiányában, oly gyorsan terjedt tovább, hogy alig negyedóra alatt 45 lakóház, számos melléképület, szalma és takar- mányasztag állott lángokban ! Az állatokat alig volt idő, kimenteni a tüztengerból. Irtóztató jaj vés',éklés támadt; mindenki csak menteni akart, amit lehet — az oltásra aiig jutott egykét ember. Már teljes volt a veszedelem, mely az egész derék községet elhamvasztással fenyegette, mikor megjelentek a szom szédo községek s Veszprém város tüzolstósá- gának egy osztálya a nagy kocsifecskendővel "a vész helyén s nagy- nehezen lokalizálták a tüzet. Kinn is maradtak Vámoson hajnali 3 óráig. A kár mintegy 40 ezer frt; a házak egy része biztosítva volt. A tűzvészt egyrészt annak tulajdonítják, hogy a kigyulladt ház istállójában a petróleum-lámpa eltört s ettől támadt a tűz; másrészt azt állítják, hogy gyermekek vigyázatlanságából eredt. Ily óriás veszedelem okát bizony min dig bajos kipuhatolni.

— Nagyböjti ájtatocságslj. Mint

minden évben, úgy ez idén is a helyi Ferenoziek templomában meglesznek

t

i J

Of

napnál rövidebb februárius a leghosszabb a hamburgi matróznak.

Az én öreg matrózom mohón belekóstolt az italba és szeme ragyogott a rég nélkülözött gyönyörűségtől. Aztán mintha reetelné, hogy elárulta mohóságát mentegetőzve megszólalt:

— Nagyon hideg ven odakünn!

— De még sem annyira, mint az éjszaki sark vidékén, —válaszoltam, hogy másra tereljem a beszélgetést.

— Az igaz . . . Uraságod honnan aejti, hogy ott is voltam már?

— A külsejéből. Azt a benyomást teszi rám, mintha nem közönséges matróz volna, hanem inkább ezethalvadáez,

— .Kitalálta 1 — Az öreg büszkén vetette hátra a fejét. — Sven Sturson sokat látott már, a tropikus vidéken is letörölte homlokáról a verítéket, de legszebb ideje mégis az volt, mikor Spitzbergen körül üldözte a czethalat.

— Sven Sturson i Ez tán az ön neve ?

— Valóban az. Norvégiában születtem ée apám beringbaláez volt. A saját bárkáján járta be tavaszkor és őszkor az öblöket, mikor millió számra tódul a tenger csendesebb mélyedést ibe a hering bogy ott lerakja, ikráit. Még nem voltam nyolez éves, mikor már vele tartottam és segítettem a hálók kifeszitéeében. Boldog idők voltak azok, jó uram, mert a mi kis kunyhónkban mindig meg volt bőven a mindennapi kenyér. Egyszer azonban künn kapott bennünket a vihar a sík tengeren, apámat lesodorta a hullámtorlódás a bárkáról, engem pedig bárom nap és bárom éjjel kergetett a dübörgő szélvész. Valahol Izland körül fogott ki egy ezethaiász hajója, mikor mér a bárkám elsülyedőben volt . . .

A ezethaiász Spitzbergen felé indult ée azt kérdezte tőlem, akarom-e, hogv partra (egyen valamelyik izlandi kikötőben? Kétségbe voltam esve. Mit tegyek én idegen földön, a hol senkit sem is~~ “n-knegkjnáltJi-bísinasi

beleegyeztem. Hajósinasnak csak addig használt, mig belátta, hogy több hasznomat veheti a hálók kivetésénél, meg a szigouyozáenáL Ezekhez pompásan értettem. Mikor pedig másfel év múlva hazatértem, szegény anyámat már nem találtam az élők között. Megölte n bubánál, hogy férjét és egyetlen gyermekét egyszerre elvesztette . . ,

Mit tettem volna ilyen körülmények között? Megmaradtam czethalásznak és mondhatom: Sven Sturson nem vesztegette hiába idejét. Nem telt bele két esztendő, én voltam a leghíresebb szigonyvető az összes czethaláseok, között. Jól megfizették a munkámat. Es Hogy most mégis bajban vagyok, annak egy különös véletlen az oka.

Másfél éve, hogy Labrador környékén halásziunk. Föltettem magamban, hogy ez lesz az ntoláó utam, a mit másnap szolgálatában megteszek, mert volt már annyi megtakarított pénzecském, hogy egy nagyobb bárkát, — ha kiesé ócska is, — vehetek ríjta ée megfizetem a nyolez-tiz ember bérét, a ki velem jön. Spitzbergen táján már ritkábbak a eset- halak, most itt kipusztoló iélben vannak a aok üldözés miatt, de Labrador, az még valósáfios arany bánya annak a czetha- lásznak, a ki érti a mesterségét. Rábeszéltem a gazdámat, bogy jöjjön oda; bálábél tettem, mert mindig jő volt hozzám s annyira becsületes, ,bogy a pénzemet is rábíztam.

Az időjárás pompásan kedvezett vállalkozásunknak. Márczins elején olyan meleg volt, hogy az egész labradori part vidék megszabadult már a jégtöL Sietnünk kellett, mert a czetbal könnyen megunja a meleget és fölebb vonul a sarkvidékhez, a hova mi csak nehezen követhettük volna. A gazdámmal úgy egyeztünk meg, hogy a költségek levonása után a feíe haszon az enyém lesz. Nagyon is érdekemben volt tehát, hogy Tvr több erejHényt biztosítsak a kiRajtnak volt az Isten állása. Nemcsak, hogy mindjárt az ehö héten két czethalat fogtunk, de a szíriek között rá is akadtunk egy hatalmas állatra, a mely ott hajótörést szenvedett. Mikor ngyanie a czethalat nagyon üldözik ellenségei, a melyek között legveszedelmesebb a ffl- réezfogn bálna: nem lát egyéb menekülést, a sziklás partnak tart, a hova nem követhetik. Igaz, hogy menekül vérengző üldözőitől, de sokszor megesik, hogy megakad a zátonyon és nem tud többé megszabadulni. Ott vergődik naphoSBZaUt, habbá korbácsolva a téngert, mindaddig, mig az éhség véget nem vet életének. Nagy eierencse a czetbaláezra, ha rátalál ilyen kész prédára ée elképzelhetni a mi örömünket, mikor észrevettük, hogy a mi „hajótöröttünk* a legnagyobb czethalak közül való, a mit addig láttam. Lehetett vagy kilenczven láb hossza és becsülésem után kitelt belőle vagy háromezás tiszta halzár.

Javában voltnak elfoglalva, hogy föl- daraboljnk az óriási zsirtömeget, mikor egyezerre csak elkiáltja magát az árbocz csúcsán őrtálló matróz:

— Éjszakkeleti irányban egy czethal I

Mint a villám mellette termettem ée

kikaptam kezéből a messzelátőt. Valóban agy volt, a mint mondta. Rögtön ki ie adtam hát a rendeletet:

— Hat ember üljön a legnagyobb csónakba.

Kis szigonyt vittünk magunkkal és egy középnagyságú üres hordót, a melynek oldalába erős vasgyürü van beékelve. Megesik ugyanis, hogy a czethalat nem sajtja elég mélyen az első szigonydöfés és ilyenkor örült sebességgel merül alá, vagy vágtat neki a tengernek. A kötél a melyhez a szigony erősitve van, elég hossza agyán, de néha mégis rövidnek bizonyai a tenger mélységéhez, vagy a czethal gyors Úszásához képest. Ilyenkor a kötél végét a hordóhoz erősitik és szabadjára eresztik a fájdalmában tomboló czethalat. Bárhova menekül ie, nem szabadulhat a hatalmas kölöncztől, a mely Stóvégre arra kényszeríti, hogy visszatérjen a tenger felszínére, a hol aztán üldözői rátalálnak és njabb ezigonydöféssá végeznek vele.

Úgy történt ezúttal ie, hogy a ezi- gonydöfésem súlyosan megsebesítette ugyan a czethalat, de nem találta halálosau. Vad iramndással nekiment a tenger síkjának. A kötelet sebesen utána bocsátottuk, de bár 600 lábnál hosszabb volt, beláttam, hogy nem elég hosszú. Kitétettem tehát a hordót és magam erősítettem hozzá a kötél végét.

ÉpeD, mikor megkötöttem csőmének ée erősen fogtam a Hordót, nagyot ugrott a czethal és magával rántotta a hordót — de engemet i*.

Utaztam már gyorsvonaton is, a mely perczenkint megteszi a mérfóldoyi utat, de mi annak a gyorsasága egy, czethal őrült vágtatásáhos. Mielőtt csak annyi időm ie maradt volna, hogy egy mia- tyánkot ellebeghettem volna, már eltűnt a szemem elől a csónak, utánam bámnló embereimmel együtt. Vágtattunk veszett sebességgel, elöl a ozethal nyomában a hordó, a melybe én eszméletlenül, de minden erőmmel kapaszkodtam . . .

Hogy meddig tartott ez a tengeri szán- kázás, nem tadom, csak annyit tudok, hogy mikor a czethal meglaesitotta rohanását és kissé körülnézhettem, nem láttam egyebet magam körül, mint sik tengert és kék eget. Szerencsére nem volt hideg a viz ée még nagyobb szerencsémre, a vállamon általvetve, kenyeres tarisznyámat is magammal hoztam, meg a kulacsomat. Legalább kibírom addig, mig Bolding kapitány elküldi fölkeresé- eemre a hajót, a mibe bele telhetik két nap. A czethal már csak lassan mozgott, kifárasztotta őt is a nyargalás, meg a testén ejtett seb, a miből a vér patakzott. Estefelé egészen elcsendesedett. Beadta a kulcsot. Ezt abből tudtam meg, hogy lassan megfordult és háttal lefelé, hassal fölfelé ringott a hullámokon.

Ekkor támadt az a gondolatom, hogy 1 rajta ütöm fel a tanyámat. A hordó fo- I gásátől már belevette magát a görcs uj- I jaimba és attól féltem, hogy nem bírom I ki soká. Az összekötő kötél segítségével ! csakhamar eljutottam a hatalmas állatig, ] a melyen mér egy sereg tengeri madár vijjogvi és lármázva verekedett a prédáért. Elkergettem őket, mert el voltam tőkélve, hogy nem hagyom a zsákmányomat.

Olyan volt most körülbelül a helyzetem, mint egy emberé, a ki nagy tutajon neki meg a sik tengernek; nem egészen kényelmes, de nem is túlságosan veszedelmes, mig a tutajt szét nem bontják a hullámok, A nagy késemmel neki fogtam a munkának, a czethal nyakcsigolyája táján egy akkora gödröt vágtam a szalonnába, hogy derékig elfértem benne. Ezt azért tettem, hogy éjjel le ne sodorhasson a hullám es mondhatom, hogy megvalóenlt rajtam a szerencséé emberről szóló közmondás : övig ültem a drága zsiradékban . . .

Nem akarom untatni, jé uram, csupán annyit mondok el röviden, hogy elmúlt két nap, elmúlt három nap és az én hajómnak semmi nyoma. Egyszerre csak azon vettem magamat észre, hogy az én czethalam valami áramlatba került bele, mert olyan gyorsasággal szállított odább, akár csak egy vitorlás. Az ötödik napon még egy kellemetlen fölfedezésre jutottam, az én hajóm kezdett megelevenedni.

Szerencsére ez az állapot csak kát napig tartott. Ekkor rám akadt egy rósz ezethaiász . . . Azt mondottam, hogy szerencsémre ? Visszavonom a szavamat I Mert azok az emberek, az igaz, hogy megmentették tán az életemet, de megfosztottak az én jogos tulajdonomtól, a ezethalamtól. Kivittek magukkal Archan- gelba, ott kitettek a szárazra, azt mondták : fel ie nt, le is ut — és magamra hagytak idegen Mii ön, egy árva garas nélkül.

Hogyan éltem ott meg, a mig egy hamburgi hajén kaptam alkalmazást, mint közönséges matróz, c<ak a jó Istán volna a megmondhatója. Mikor ide ér-/ ksztem, a sok szenvedés levert a lábam-; ról és kórházba kerültem. Hat hétig feé klldtem ott, azóta lézengek és lesem az alkalmat, hogyan juthatnék haza Norvégiába. Ott újból kezdem a munkát . . i hacsak Boldind kapitánnyal nem találkozom, a ki ‘az én megtakarított pénzemet . . ,

Ebben a nillanntban kitárult a mögöttünk levő ajtó, belépett egy zömök alak, a kinek külsejéből száz lépésre is kiér-, zett a tengerész. Körül sem nézett, hanem csak bekiáltott a sürü füstbe I

— Sven Sturson I Itt ran-e Sven Star- son ?

— Ki szélit? — kérdezte az öreg, felriadva elmereagáséből.

— Éo vagyok, Boldind kapitány.

Sven Sturson felugrott és magánkívül

örömében, elsikottotta magát:

— Az én kapitányom ? Hurrá az én kapitányomnak! Csakhogy meg nem ették a jegesm-dvék, meg a kék rákok,

— Kevés híja, bogy meg nem esett . . . De hát a pénzedet nem tudakolod ?

— Jó kézben van.

Oda jöttek együtt az én asztalomhoz. A kapitány bemutatta magát, aztán elmondta, hogyan esett meg az, hogy csak most akadt Sven Sturson nyomára. Kereste egy-két napig, de aztán föl kellett hagynia a hiábavaló kutatással. Nem tudott megvigasztalódni a hü czimbora szerencsétlen sorsán, hanem egyre ke- reste-kutatta. Végre Archangelből azt a hirt vette, hogy egy ilyen meg ilyen külsejű tengerész a „Greit* hajón Hamburgba ment és rögtön elindult fölke- resésére. Most pedig vége minden gondnak, mert egyILt vannak és a mi fő, nagyon jé viszonyok közt, mert az utolsó czethalászat fén/esen beütött.

Tábori Róbert.