Veszprémi Független Hirlap, 1897 (17. évfolyam, 1-51. szám)

1897-02-13 / 7. szám

Veszprém, 1897.

XVII. évfolyam. 7. szám.

Szombat, febr. 13.

Hogyan lohst legolcsóbban oHványszölltit telepíteni?

Hazánkban a szőlőtelepitésre a hajlam nem hiányzik. Szívesen foglalkozik ezzel minden állású ás rangú polgár; a mi ez ideig nagy há'rá- ryára volt, hogy nem volt meg hozzá a kellő tőke, azon is segített az 1896. évi V. t6rványc/ikkey\ most, a mikor megvan a jó akarat, megvan a segítség, azon kell lenn, hogy mind ezen tényezők jól használtassanak fel. — Általán ki van mondva és államilag is pártolva, hogv legjobb és leghasznosabh, a kész gyökeres ojtásokat ültetői. Ez teljéin igaz: de a dolgot, nem úgy kell felvenni, hogy már a munkálatot közepén kezdjük, h-inem azt az elején kell kezdeni, mert hogy ültessünk gyökeres ojtványt, ha az nem áll rendelkezésünkre 1 tehát mi a legelső kellék? és mi sorba jön utána a többi, egész a szüreteiéiig?

Erre akarok, nem tudományosan, hanem gyakorlatilag, főleg pedig hazánk és polgártársaink viszonyait és szokásait figyelembe véve, felelni.

1. Kell mindenek előtt eiegendíi vessző-nevelés, a vessző-nevelést, pedig különösen nagy figyelemmel és gonddal kell teljesíteni, mert igen nagy külömbség van azon vessző között, mely nyaranta kacs leszedés, bonalj visszavágás és a venyige reDdbeszed'-sével kötöztetik, mint a mely tőkék csak megköttetnek vagy másként is elhanyagoltattak, mert a rendes nevelésnél szép egyenes, tömör (kis bélü) és jól bpérett vesszőt kapunk, mely mint a gyó- keradzésre, mint nemes galylyal való ojtás elfogadására nagy hatással van, ellenben a nem ápolt vesszők görbén nőnek, nem tömörek (puhák nagy bélüek) és sohasem o'y jól beérettek, igy sem a gyökeredzést. sem az ojtás elfogadását nem teszik oly jpl, mint az elóbbeniek ; azért van, hogy vannak vesszők, a tnelyéu sz oltásaiig 107°-a eredt meg, és várniuk vesszők, melyen 507o és azonfelül is megered ; minden esetre a jó oltás is hozzájárul.

2. Mikor megvan, a jó vessző nevelés után nyert I. il-od osztálya vessző, az I. osztályú minden körülmény között ojtás a'á való, a II. osztály pedig elosko'ázandó, hogy abból utóbbi évekbe kapjunk gyökeres ojtáshoz való vesszőt. — Szokás volt ez ideig és szokás mai nap is, hogy az 1. osztályú vesszőket nagyobb telepeken beojtják, azokat eloskolázzák, ősszel kiszedik és a hibátlan gyökérzetüt, valamint hibátlan forradásut, mint 1. osztályú gyökeres ojtványt a nagy közöu- ségnek eladják, a nem egészben jó és minden kelléknek meg nem felelő

hibás ojtványokat, | melvek a meg- eredetteknek bizonyosan V.-át teszik, vagy eldobják, vagy olcsó pénzért eladják, vagy újra eloskolázzák, hogy teljesen jó, elsőrendűvé váljon.

A Il-ik osztályú ojt.vány, ilyen kezeles mellett rendesen elveszett érték, elleubeu ha az kinem szedetett, volna, ott helyben, ahol már meg van gyökeresedve, a sebhely kivá- i gésával egy nagy része teljesen ér- ! tékes ojtványá válna, — de ezeket a földbe lisgyni az iskolázási rendszerrel, nem lehetséges, a kezelés végett, — Ezen szokás nem mondom, hogy nem jo, sőt. hangoztatom, hogy szükséges is, különösen azok végett, kik a telepítés gondolata n'áu azonnal kész szőlőt, akarnak, és azok végett kik othon ojrással egyáltalán vesződni nem akarnak, hogy akár uj telepit,éi végett, akár a hiányzók pótlása végett, a már kész portékát megkaphassák.

De ha Üzletszerűen akarunk dolgozni, és a kétszer kettő négy, el- vitázhatlan igazságát szem előtt tartjuk, akkor köteles teendőnk a következő:

a) Földünket, melyen szőlőt ültetni akarunk — megvizsgálni, ha abhoz nem értünk, magvizsgáltatni, igy elhatározni azt, hogy minő a lány faj-vesszőt szerezzünk, a vesszőket elég időben ősszel az előttünk ösmert és biztosan jót nevelt vessző- nevelési helyről megrende júk, inkább többet adni a biztos jó vesszőért mint olcsóbban venni bizonytalant Ugyan ősszel kell már gondoskodni arról is, hogy minő európai fajjal akarunk ojtásokat csinálni és azon ojtógalynak való vesszőket is beszerezni.

b) A földterületet, melyet elaka- runk ültetni, még ősszel vagy a tél folyamán forgattassuk meg, határozottan 60 cm. mélységig és jelöljük ki bármily kis karókkal is, de le verve 60 — 60 cm.-i ■, oly távolságra, a rtriAf a" tőkék távolságát elhatároztuk; legtöbb helyen a 125 om. négyszögtávolságot ajánlhatom.

c) Keresnünk kell biztos, jó oltó- embereket, ha a vidéken' nincs, érdemes hozatni onnan a honnan lehet, az ojtást el lehet kezdeni márczius végén, április elején. A kész ojtásokat, ha nincs jó csiráztató helyünk, bárminemű árnyékos épületben homokkal összerakjuk és keveset nedvesen tartjuk egész május 10-éig, a mikor már a föld is átinelegült, egyszerre az állandó, már előre kijelölt helyére ültetjük és pedig úgy, hogy egy karóhoz 3 ojtv nyt ültetünk, úgy hogy az alsó rész, a hol gyökeret kell ereszteni, a vessző 20 cm. távolságra legyen egymáshoz, fent pedig egymás mellett a karó• nál. Az ojtváuyokat egész porhanyó

földdel klip-alakban befödjük nyáron át gondozzuk.

Ezen ojtás- és ültetésmóddal nyerjük, hogy a tábla egyszerre be van rakva olc<ó ojtványnyal és a melyek megeredtek, örökre a helyükön maradnak, azokat már nem zavarjuk az ismét kiszedés és átültetéssel. A helyén hagyott ojtvány igen rohamosan nő és tprein, azokat az ojtványokat pedig, melyek fölöslegesen ereitek meg azaz egy helyen kettő vagy károm, a jövő tavasszal, a gs/.ebb meghagyásával, a többit 1 kiszedjük és első sorban a netaláni I eljesen hiányzó helyekre, ott. azon-, nal, akár földestül is átültetjük, igy a/ ültetést meg nem sínyli; vagy ha azon táblában szükség nem volna reá, elhasználhatják egyébb ozélokra. — A bárom szállal ültetést azért ajánlom, mert az eddigi tapasztalat B/erint a legjobb ojtási eredmény sem igen fedezi az 507o-ot, már pedig a fő súlyt arra fektetem, hogy a tábla egyszerre be legyen telepítve és már a megeredett ojt.vány vagy helyben maradjon, vagy csak közel pár lépésre vive, az átültetést ne nagyon érezze.

Ezen móddal elérjük azt is, hogy az úgynevezett llod osztályú ojtásokat is biztosan tudjuk értékesíteni, mert meghagyjak az eredeti belyéo, a hol a biáuyosságát a már megeredett és begyökeresedett ojtvány egy óv alatt helyre hozza és vagy meghagyjuk az eredeti helyén vagy mint I-só reudú ojtványt használhatjuk.

Ezen móddal n1 m ártunk a ves- szótermelő- és ojtványkészitó telepeseknek sem, mert hisz az ő általuk termelt i esszójök fogyasztat- nak és nincsenek kitéve, az ojtvány- készités nem sikerülttén, a veszteségnek.

Á szőlőt készítő-közönség előnyei pedig I következők, nem számitv.i, azt, I ki maga is lúd ojt.api jés szőlejét, munkálni, hanem azokat is, kik bérfizetés mellett munkáltatják szőlejüket:

Az ojtványuk o'csóbb ; mert 1000 darab J. osztályú ojtvány p-irtáiis vagy solonis alanyon^ 110 írt alul nem kapható, mivel a telepesnek magának beüt van annyiban. Minthogy egy helyre hármat ültetünk, ezeu 1000 darab ojtvány helyett, kell 3000 darab frissen készített ojtvány. A fent említett alany vesszők ára ma 1000 darab 11 frt. Az oltási összes kiadás beleértve nemes galy, rafia anyag és minden munka 1000-re 15 frt., igy 1000 kész oltás 29 frt, 3 ezer 87 frt, a többi munkája ugyan az, mintha ojtványt ültetett volna, igy egy kar.nsztrális holdra számítva 6000 darabot, minden ezernél pedig a megtakarítás

23 frt, 5 ezernél az az gy kataszt- rális holdon 115 frt; minden esetre oly összeg, a mely megérdemli hogy megtakarítsuk.

Előnye még a szőllő ültetőnek, bogy a már megfogamzott ojtása a helyén maradt, a mely ott a továbbra való gyorsnövése által biztos erős tökét fog igen rövid idő alatt csinálni, — Előnye lehet még azou körülmóuy in, hogy ba az ojtvány 34 százaléknál több ered meg, mely esetben a többlet még külön jövedelmet hozhat, ellenben a kész gyökeres ojtás kiültetésénél mindenkor előfordul, hogy maradi ki, a melyet egv.év után pótolni kell.

Sokan azt fogják mondani, nekem mégis előbb van szőlőm, hogyha kész gyökeres ojtványt ültetek, lehet hogy az első években úgyis mutatkozik, de harmadik évben, a mikor már terem, a helybe ültetett, ojtás megfogja előzni az átültethetett, tessék csak megpróbálni; én már megvagyok erről győződve.

Mások azt fogják mondani, hogy nekik nincs ojtó-emberük, nincs európai ojtó-gallyuk é3 nem akarnak. az ojtással vesződni, és az ojtást

sem lehet ezerjót 15 forintért meg* tétetni, ezek ellenében én, aki szintén amerikai szólótelepes VBgyok, — mindaddig a meddig készletem tart, felajánlom mindazoknak akik hozzám bizalommal fordulnak, hogy 15 forintért elfogadom, a kívánt f'iju ojtást; az alanyfaju vesszőt pedig, árjegyzékem szerint számítom. Ezen általam számított 15 forintért azt hiszem minden vesszó-neveló és az ojtvány készítő telepes kész az ojtást elvállalni, haszna ugyan nincsen belőle, de munkája meg van fizetve, és alany vesszőit p"dig eladta, az ojtás nem sikerülte eshetőségnek pedig nincs kitéve.

Pár szóba összefoglalva, ültessünk frissen készített ojtást a már kijelölt állandó helyre, Szalatkay István,

birtokos és amerikai szőlő-telepes,

A 9 frtos búza s a gazdák.

A búza árak hónapok óta folytonosan emelkedőbeu vannak, s ha nem is élték még el a 9 forintot, de közel állanak ahhoz; ilyen árak mellett a búza termelés már kifizeti magát, haszonnal is jár; C‘<ak az a kérdés, meddig tartja magát ez ár, hogy a legközelebbi aratásig nem sülyed-e ismét oda le a hol állott a múlt aratáson; ba megint letalálna sülyedni 6 forintra, úgy a gazdaközöriségnek az egész emelkedésből semmi haszna se lenne, mert legutóbbi aratását még szintén ól;sóbb árakon volt kénytelen eladni, I v 9 igy méltán jöhetne arra a követ- d lieztetéare, hogy az egész árem^lke- H dés csupán csak börzei manipulá- á czió volt. t

Megérdemli e kérdés, hogy fog- li lalkozzunk vele, s megállapítsuk a f jövő valószínű árviszonyait, s azt i hogy ezzel szemben mi a teendőnk, i Az a kérdés mindenekelőtt, mi i volt az oka a/on több, mint egy I évtizedig tarló nyomott búza árak- i nak, a melyek a gazdát már már 1 a tönk szélére juttatták, a hogy j vájjon ezen okokban nem állott-e be az utóbbi időben változás. Csak a nyár folyamán foglalkozott e kérdés megoldásával a Budapesten egybegyült gazdakongresszus, a nélkül, hogy {megállapodásra juthatott volna.

Én sem akarok okosabb lenni a világ gazda elitjeiből összegyűlt ezen kongresszusnál, s meg sdveiera mind azt a jót és szépet, a mit ók ott nagy tudománynyal elmondottak. Elhiszem hogy a börze, az arany és az ezüst harcza, a védvámok stb. stb. mindannyi faktorai a bnza árhanyatlásának, egyet azonban nem I engedek elvitatni, azt t. i.. bogy az | árviszonyokra mégis csak a kínálat | és kereslet közötti aráuy van első sorban elhatározó befolyással.

Meglehet, hogy ez áhitásom nem tartozik a divatos jelszavak közé, pedig hát statisztikái adatok is bizonyítják, hogy első sorban azért volt alacsony a búza ára, mert a kelleténél több volt belőle. Tekintsünk csak vissza 10—12 évvel; a ki akkor I vaggon búzát adott el, ma elad 4—5 vaggonnal j tudnunk kell azonban azt is, hogy Ameriká- I ban, Ausztráliában, Indiában, stb.

1 óriási területek vétettek művelés alá, s igy azután könnyen megérthetjük, hogy a termelés óriási mérv- > ben szaporodott, sokkalta rohamos- sabban mint a fogyasztás. A fogyasztás csak lassan kezdett a tultermel• lés nyomába lépni, de Dem érte utói még ma sem, s évek fogDak

' bele telni, mig teljesen utóléri. A differenczia azonban a termelés és fogyasztás között ma távolról sem olyan nagy, mint volt évekkel eze- lőtt, s eleg vo*t Amerikának, Indi- í ának egy két évi rosszabb buzater• mése, hogy a felhalmozódott kész- letek elfogyjanak, a mi a búzaárak i az vonali emelkedését vonla maga i után. Az a ki a világ statisztikai ', adatokkal foglalkozni szokott, már í augusztusban előre látta, hogy a 5 búzának ára legalább 8 forintra fog

emelkedni, mert különösen Indiának a a termése igen rósz volt. S ha be- !- teljesült az augusztusi jövendölés, t miért ne teljcsüljöu be azon vóle• mér.y is, mely ugyanazon okokra

van bazirozva, a mely okok az addigi áremelkedést is eredményezték. Ezen vélemény az, bogy a jelenlegi árak, talán kisebb ingadozásoktól eltekintve hosszabb időn keresztül, nem lehetetlen hogy állandóan is tartani fogják magukat, azért pedig, mert a folyton emelkedő fogyasztás miatt most már nem létesülhet visszaesés, mint évekkel ezelőtt. Nem valószínű tehát, még abban az esetben sem, ba az egész világon jó búzatermés lesz, hogy a búzaárak rövid idő alatt jelentékenyebben essenek ; a legkö • zellebbi aratás után is ^legalább 8 írt. lesz annak az ára.

Ha ezen fejtegetést elfogadhatónak találjuk, ónként felmerül a kérdés, vájjon mit kellene tenni, hogy már a legközelebbi aratáson nagyobb legyen búzatermésünk a szokottnál, hogy e kedvező alkalmat, a magassal» b árakat mennél inkább kihasználjak a saját javunkra. E tekintetben azt mondhatjuk, hogy a már elvetett, ki is kelt búza termését fokozni, csak egy utón módon lehetséges, t. i. fejtrágyázás által, a mely czélra egyedül a chilisalétrom használata ajánlatos. Igaz ngyan, nogy ez drága trágya, a mennyiben métermázsájának ára 12 frt. kórül ingadozik, de hatása biztos, has'ná lata jelentékeny7 pénzhaszonnal járó.

Haszonnal fog járni a chiliseiét- rom használata ott, a hol a búza nem tulkövér, ha a búza kövér a chilisalétromra esetleg megdől; nem ; czélszerü chilisalétromot használói ott, a hol a tavaszi időjárás nagyon száraz, mert ilyen helyt nem fejti ki hatását; nálunk a felvidéken azonban többnyire elegendő a tavaszi csapadék, miért is gyöngébb vetéseket biztosan lehet chilisalétrommal megjavítani.

A chilisalétrommal ez ideig végzett számos kísérlet közül csak egynéhányat a Rovara Frigyes által végzetteket kívánom e helyen felemlíteni. Gyenge bnzavetés kapott kát. holdanként 67 kgr. chilisalétromot. Eredmény: termés kát. holdanként: összesen: kéve I. 1L III. szem szalma fejtrágya nélkül 300, 506, Ji82. 19, 707 kg. 1423 kg. fejtragyával 370, 726, 202, 24, 952 kg. 1903 kg. A holdankinti tiszta nyereség, a salétrom javára a mostani árak mellett 17 frt. A bnza minőségét a chilisalétrom nem routotta: a trágyázatlan termések hektoliter súlya 76 kg., a trágyá- zotté 77 kg. Meg kell e helyen említenem, hogy chilisalétrom sem ez, sem más esetekben a rozsda kifejlődését elő nem segítette, miként sokan hiszik.

Úgy Rovara, mint mások által végzett kísérletek mindannyi» azt bizonyítja, hogy a gyengébb búza

ZDe jól tettedéi jól tetted szép hűtlen kedvesem, hogy Másnak nyújtottad azt a kis kezet:

Nem osztottad meg vándor bujdosásom. Mely a kínok gyehennáján vezet A te utad — rózsás berek kör itt , . .

Mig az enyém — oly rémes, oly merész: Mint amidőn örvények közt haladva,

Tört árboczával küzd a tengerész.

De jól tetted . . . melyért átokra jaj[dúlt: —

Áld, és megáld e vonag/ó ajak.

Vétkeztem ellened — s az isten ellen ; Imáimban: hogy egykor bírjalak.

Melynek homlokát napsugár nyilazza : Avagy, vihar villáma döngeti:

A béreztetön : az erdők gyöngyvirága Nem élhet, e hely nem való neki.

De jól tetted . . . hogy fájna az nekem

[most,

Ha együtt szenvednéd mind azt velem: Mit átszenvedtem hosszú harcsaimban,

Le ejtve végre küzdő fegyverem . . . Hogy fájna e szív érted és miattad;

Itt hagyni árván, egyedül, magad:

Midőn, — már érzem, hogy — az őrületnek

Saskörme vonszol, tép, szaggat, ragad . , .

De jól tetted . . . nem jáj igy elmúlásom Nem fáj a válás, még ilyen kora.

Nem zúgolódom többé sorsom ellen.

Nem jajdulok fel többé nem — soha 1 Te: csak virulj! j . csókoljon harmatával Az üdvözítő, édes szerelem . . .

• . . De jól tetted, hogy kezed másnak

[adtad,

De jől tetted, hogy nem főttél velem.

SOÓS LAJOS.

121 napi tengeri utazás.

— Egy magyar tengerészapród levele. —.

Fal month (Enghand) febr. 2 1897.

Kerek négy hónapig tartott Európába vis87.kUt.azH'unk, túlsó Dal am erikából.

Az »Adelaide* északuéoiet szövetségi vavhárouiárbnc'.ns navehajóval 1896 október 3-án hajnalban futottunk ki P i- s a q u a chilei kikötőből, mely Iqiiiqui- töl csak uéhnny ménfő!dnyire fokozik d’lre.

Iquique azon szomorú hírre kapott kikötő, dIlonná 11 Orth János, az Ö „M.ir- gueritte* vas-vitorlásaval utolsó útjára indult. Erlől kezdve nem látta többé senki.

Természetes, hogy tiszteink valameny- nyien; de tán legfökép magara, mint földije az eltűnt főhercegnek, nagyon érdeklődi (luk a „Margueritte* sorsa iránt tudakozódtunk iránta mindenfelé; kémleltük a végtelen G??adesteugert minden irányban, de bizony minden eredmény nélkül.

Részemről nem tudom elhinni, hogy n főhercr.eg s hnjója elpusztult volna. Híjája ép oly szerkezetű s erősségű vashajó volt, mint a mienk, mely akár a másfél,<záz labnyi magas hullámhegyeken is vígan daczol a legőrüLtebb vésszel. 0 maga jó tengüi*é9/.ember volt; legénysége elegendő ; harminc/. bátor tengerész nem vesz ol nyomtalan soha.

Aztán a legkülönösebb a dologban, hogy mielőtt utolsó útjára innét elindult, Iquiqueben egét-zen kicserélte a len- génységet. Meg fiumei baj társaimtól is megvált itt, pedig a kapitányo So’ch-ot rendkívül szerette. Mindeuesutr^ különös czéljának kellett lennie, hogy igy minden ok nélkül kicserélte embereit. Aztán ctu- daszerü tüneményes szépnek mondják, akik látták, Síubel kisasszonyt, azt a bájos gyermekarczu lánykát, kiért s a kivel n föberczeg világgá bujdosott. Talán, mikor itt elhajóztuk a közöli Ribiu>on-szi- get (Juan Fernandez) előtt, vagy a különc/. főherczegnek, vagy a szeszélyes kin nagyimnak kedve támadt, valahol egy raa.s Robiiihon'el < p t csinálni. Hiszen itc a déli tengerek eu van vagy 9000 ily*a sziget; messze se kellett érté farnduiok. Ki tudj», hogy volt ? Éa nem hiszem, hogy 0 th János elpusztult.

A Robinson-s'/igeiről jut eszembe, hogy a lapok azt írtak róla, miszerint elsü- j Ivedt. Kérem szp-n úgy áll ez a Juun ; Fernandez-8/.iget, akár a Sión hogye. Két- ‘ szer hajóztam el mellette. A tengeri pletyka abhól eredt, hogy innen a mi chilei parjuinkról egy kis cutter-hxjóa élelmi nemüeket. akart a szigetre vinni egy partiaké. Aztán oly részeg volt uz istenadta, h^gy nem talált a szigetre. Mire kijózanodott, ki tudja merre hordta hajóját a szel ? ! Visszajött a pirlm, újból berúgott, aztán konstatálta, hogy a sziget eUülyedt. Íme, egy részeg matróz berúg isa miatt meg a fold gömb is megváltozik.

Utunk Chiléből haza, egyike volt az úgynevezett bolond utaknak. Ahogy Pi- g&quaból okt. 8-áu elindultunk, már mas- nap szélcsend állott be s egyhelyben vesz- Wglettünk két hátig, mialatt bő alkalmunk volt &(hujónkat körülrajzó delfinek játékában s a szerte bolyongó bálnák s özeitek yiztölcséreiben gyönyörködni.

Azután egy éjjeleu ellenkező vi hír tőrt ki, mely nettó 32 n:>pig tartott. Con'ra vitorlázattál laviroztuuk rettentő küzkö- d ess el a Mfcge'haena-szoroson túl, a tüz- földi Horn-fokig; folytou erősbülő orkán- baa, miközben »z »Adelaide* vatbordái csak úgy rengtek-csikorogtak minden Ízületükben. Egyik éjjelen minden eddigi tapasztalatomat felülmúló vész dühöngött. A rettentő orkán oly heves volt, hogy a Hauptmast, öntött vasból készült alsó (legeröab) keresztvitorlarudjat, mint gyenge czeruzút, derékban ketté törte. Atyám tudni fogja, mily rettentő munka volt aztan, megbirkózni a vésszel e katasztrófa után. »Alle Mam am Decktf voltunk teljem 36 óráig, nyakig a födélzeten folyton

végig guruló hullámok között, dolgozva étleo-szorajan 8 a far .dós miatti álomra ' rá spin gondolhatva.

De bíztunk a jő Istenben. Meg is segített.

Amint a föld legdélibb c-mcsát a Hóra — fokot megkerültük — Isten csodája történt. A vihar iránya megfordult s most hátba kaptuk a tomboló orkánt. No hisz tomboltunk is örömüakben ! Egymást vagdostuk a födözetkez szer telem örömünkben — akár a bolondok. A roppant szélerőt csak 3 vitorlával foghattuk fel, mert többnek feszítésével vagy az órboczok törtek volna el, vagy a tengerfenekére röpített volna a Vész — s az »Adelaide* mégis úgy repült, hogy a keleti villám- vouat express-je kis mieka hozzá, óránkint 16 mértföld sebeséggel rohantunk Európa f lé — egyhuzamban 7800 mértföldeb az 54 foktői az északi 41 fokig. Tulatta! Ilyen mennyei repülésem még nem volt soha, pádig már 6 év óta nyargalok a tengerek hátán.

Végre február elsején, vasárnap éjjel óriási zápor közepette 121 napi ut után megpillantottuk náthás Albiou partjain, a f&lmouthi világi tő tornyot.

Künn állunk a kikötőn kívül, horgonyon. Bemenünk nem szabad; még nincs igazolva a hajónk.

A german Consulat ma egy nagy rakás levelet küldött ki hajónkra, mely levelek itt vártak az Adelaide-ra. Részemre is megjöttek otthonról az egy év óta várt levelek (Chilében nem kaptam már meg) s a veszprémi postautalvány is, melyet a londoni főposta »money order*-rel cserélt ki és font, shilling és pence-re átszámítva küldött nekem.

Innét Fiúméba hajózom a hadnagyi vizsgára jelentkezni s ha isten segít, pár hét múlva a kedves Balaton partjain — otthon leszek.

Boldog viszontlátásra!

Kompolthy Jőb.

Balaton Almádi

balatoni nyaraló i füvdötelep a Balaton partján ( V GBzprémraegy ében.)

— I.mertotó rőpirnt. Irta: Kompolthy Tivadar.—

Balaton-Almádi, Veszprémmegyének e legkiesben fekvő balatonparti fürdőtelepe, az édes magyar tenger északnyugati öble középpontján s igy a Balaton kútfejénél fekszik.

A megye fővárosától Veszprémtől egy órányira (f i kilométer) fekszik. A parton jobbfelé haladva, Alsó Örs fürdő félórányira s innen Balatonfűred háromnegyed órai távolságra van. B.-Almáditól balfelé haladva a parton. Kénesét (a Balaton- öböl túlsó oldalán) szintén 1 óra alatt érjük el s innen S ófok háromnegyed óra alatt elérhető.

A Balatonpartot B - füredtől kezdve Kenéséig buja nádas árnyalja be s igy Balaton- Altnádi fürdőházát, uszodáját, csolnak- parkját s gőzhajóállomási kikötőjét is a Balaton e viruló disze köríti minden oldalán, idylli keretet alkotva igy, a hajón ideérkezők elé táruló remek természeti panorámának.

A fürdő, mint ilyen, húsz év óta kul- tiváltatik; azelőtt, miként a Balaton minden partvidéke általán, csak szőlőhegyül neveltetett § a hires baiatonvidéki borok egyik legjobbját szolgáltatta. Elődeink a Balaton kultuszával — az egyetlen szép Balatonfúredet kivéve — egyáltalán nem törődtek, pedig jói tudták, (régi emlékek tanúskodnak róla) hogy a két évezred előtt itt a Balatonpartokon lakó rómaiaknak e helyen, Almádiban óriási Poma- rium-jaik, (almáskerteik), fürdőjük s a légióknak castrumuk volt, melynek romjai az alsóőrsi hegyfoknál máig is láthatók.

A Bakton kultusz uj korszakát kétségkívül Balaton-Almádi hegyközségnek, fürdőteleppé átalakulása indította meg. Ennek a szép példának nyomán indult aztán a partok valamennyi községe, úgy hogy mig húsz év előtt 1877-ben rendszeres fürdőül csak Balatonfűred ős Almádi volt

tekinthető, azóta máig húsz rendszeres iürdőtelep van az összes Balaton partokon.

Az első fürdőház alapításának érdeme B.-AImádiban Brenner Lőrincz veszprémi gyártulajdonos — építészé, ki az almádi fürdőházat i2 cabinnál 1877-ben épitette fel. Ugyancsak az ő elnöklete alatt alakult meg aztán 1882-ben a ma is teljes eredménynyel működő .Almádi fürdő- részvény táisaság,« mely azután az almádi balatonfürdőt évről évre oly teljes áldozatkészséggel propagálta, hogy ma az valóban a legkeresettebb nyaralótelep a Balatonparton.

A részvénytársaság pedig csak igen szerény tőkével, tízezer forint befektetéssel (100 db százforintos részvényen) vállalkozott a Balatonkultusz ez óriás munkáira s ha aránylagos összehasonlítást teszünk, hogy pl. a két leg- nagyobb testvérlürdő Balatonfűred egy millió- és Siófok hétszázezer frt befektetéssel, mily eredménynyel munkálnak a Balatonkultusz nemzeti eszményén: akkor teljes elismeréssel kell adóznunk a viruló szép Almádi mai igazgatóságának s első sorban a társaság mentorai Véghely Dezső kir. tanácsos Veszprémmegye kitűnő alispánja — s dr. Óváry Ferencz országgyűlési képviselő, a társaság áldozatkész fáradatlan titkárja érdé nemek.

Az ő aegisük alatt immár másfél évtized óta a társaság teljesen önzetlenül propagálja az ide nyaralni jövő magyar közönség igényeit s érdekeit. A társaság egyik tisztviselője sem fogadott el soha dijjazást s a részvényesek is, egyetlen év kivételével, immár i4 nyári évadnak összes fürdőjövedelmét újra és újra a közönség kényelmére beruházzák s osztalékra nem reflektálnak. Amit a fürdő és egyéb társulati vagyon jövedelmez, az folyton-folyton a fürdő fejlesztésére, nagyobbitására s kényelmesebbé tételére fordittatik, évről-évre.

így épült ki fokozatosan a balatoni- fürdőház, melyben eleintén csak 12 cabin volt: 96 cabinos nagy fürdőházzá, élői