Veszprémi Független Hirlap, 1897 (17. évfolyam, 1-51. szám)
1897-11-27 / 48. szám
1 Teszfirém, 1$97. ■Irin m»*»«“' Jk. ltajp **»! Egém ént » koron». Eél érre ® koron». üguradéTre 3 koron». Egyel igém éra 30 fii. Kasbató Siemerejr J. ét iSireHC L. urak iltleteiben. KIADÓHIVATAL: 8sabadi utcza 514. ab. évfolyam. 48. szám. Felhívás A szabadelvüség, a hamisítatlan, a valódi szabadelvüség, a mely vérében. van minden magyarnak, az ami legnagyobb erőnk; annak köszönhetjük nemzeti politikánk min den sikerét; annak köszönhetünk minden nagy vívmányt; az tetten a mi állami viszonyainkat konszolidáltakká ; az adott súlyt Magyarországnak kifelé. Büszkeséggel tölti el minden magyar émber keblét, hogy iparunk, kereskedelmünk alig néhány évtized alatt milyen hatalmas lendületet vett. A monarkla súlypontja ma Magyarországon van, s mint a legu többi hetek nagy eseményei oly fényesen, oly lelkesítő módon bizonyítják, a magyar nemzet hatalmas tényezővé vált az európai kon- czertben is, olyan tényezővé, a mely felé egy hatalmas nép fejedelmének ajkairól hangzott lélekemelő, elismerő szózat. Az igazi szabadelvüség útja: ez az az irány, amelyen haladnunk kell mindnyájunknak, a kik hazánk és nemzetüuk sorsát szivünkön viseljük. Ez volt eddig a mi boldogulásunk titka, ez legyen politikai hitvallásunk a jövőre is. Súlyos megpróbáltatásokon men- vén át, mi volt a mi segítőnk ? az a szabadelvüség, a mely ott lakik minden magyar szívben. Nemzeti Tétünk legnehezebb hely zetei közepette mi vitte diadalra a magyarság ügyét ? Az a szabadelvüség, a mit érez ennek a hazának minden igaz, minden hü fia. Törhetetlenül ragaszkodván ehhez az irányhoz, haladjunk előre. Kéz a kézben, csüggedést nem ismerve törtessünk előre továbbra is, mi, a szabadelvüség harczosai, a kiknek a munkája még koránt sincsen befejezve, á kiknek az összetartására kétszeres szükség van most, a mikor a szabadelvüség ellenségei újból és újból felütik fejüket, próbálgatván, hogy lerombolják azokat a dicső alkotásokat, melyeknek csak a politikai eszeveszettség lehet az ellensége. Egy megbonthatatlanul erős fallankszot alkotva, küzdjünk tovább mi, a kik büszkén elmondhatjuk magunkról, hogy táborunkban ott voltak és ott vannak Magyarország legjobb fiai. Hogy Veszprém vármegyében is egységes egésszé szerveződjék a szabadelvűek serege : tisztelettel kérjük törvényhatósági bizottságunknak ama t. tagjait, a kik az igazi szabadelvüség bajnokai, hogy a f. évi deczember hó 5 én d. u. 5 órakor Veszprémben a .Korona*-vendéglő nagytermében megtartandó értekezletre megjelenni szíveskedjenek. Egyesülésben az erő! S mi hisszük, hogy értekezletünkön ott fogjuk üdvözölhetni mindazokat, a kik velünk együtt éreznek. Veszprém, 1897. novemben hónapjában. Hazafias üdvözlettel a végrehajtó bizottság. A felelős püspök. Veszprém, nov. 27, A vármegye népe ugyan már rég hozzászokott a veszprémi püspökség aegise alatt pompásan viruló néppárti zöldségkultuszhoz, mit a különféle zelenyák egyletekben közvetve, a »Veszprémi Hírlap* ban pedig közvetlenül árul a spenótkedvelő híveknek, — hát ügyet se vet arra, ha olykor a lelki és erkölcsi csömör tüneteit észleli ennek nyomán. Azonban amit e téren a nevezett I újság a múlt heti számában elkövet, az felülmúl enembeli minden bolondgomba- termelvényt. Még ilyen néppárti bömbölvényt Lepsényi páter se produkált sohse. Egy jeles czikksorozatban egyre- másra megrágalmazza és sérti a főispánt, Fenyvessy Fererczet, dr. Óváry Ferencz-t és Szabó Imrét, persze nem felejtvén ki a meghalt alispánt sem s megtépi annak is a halotti ruháját A főispánt azért bántja, mert nem mond le, Fenyvessyt meg azért, mert főispánná van jelölve -, Szabó Imre összes tevékenységét, mit a város érdekében kifejtett, megszidalmazza; dr. Óváriról pláne meg azt meri állítani, hogy azért akarta a balatonparti vasutat megcsinálni, hogy abból magának jövedelmet csináljon, — holott az egész város tudja, hogy mihelyt erre a vasútra megkapta az engedélyt, nyilt levelet intézett a városi polgármesterhez, mely közgyülésileg pub- 1 likáltatott is, s melyben Óvári kijelenti, hogyha e vasutat sikerül megépíttetnie, ebből eredő minden magánhasznát im eleve a város javára ajánlja föl. Ezt mind nagyon jól tudták a néppárti szent újság tollas ripacsai, ám mégis megrágalmazzák Óváryt, önzetlenségéért is. Gonosz had az, s lelkileg telje- I sen elzüllött, mely ily nyilt gazsá gokra képes. A tisztességes társadalom undorral fordul el az ily komisz fegyverekkel harezoló emberektől, akik még rossz néven merik venni az annyiszor méltatlanul megtámadott liberálispárttól, hogy im az is szervezkedik, s el van tökélve a néppárti czirkusz reveren- dás klaunjai bukfenczeinek véget vetni., S mert valószinü, hogy az igy agyonrágalmazott megye-elei nem fogják e legújabb rágalmakat szó nélkül hagyni: előtérbe tolul a kérdés, ho gy e támadásokért ki a felelős ? Maga a jfelelős* szerkesztő ' éz' idő- szerint fogságban van; a helyette működő papfiókákról pedig mindenki tudja, hogy azok csak stróhmanjai a veszprémi néppárt központi vezetőségének. Miután pedig a »Veszprémi Hírlap* ma is a veszprémi püspök 5500 frtos kauezióján jelenik meg s annak a sajtóján nyomatik: kétségtelen, hogy e támadásokért nem a nemlétező »egyesült ellenzék,* hanem maga a veszprémi püspök a felelős. így fogja ezt ma fel széles e vármegyében mindenki s e kon-, czentrált rágalmak és támadások ódiuma és következményei is eo- ipso reá szállanak. Mivé fog fejlődni ez a legújabb botrány: az a jövő napok kérdése. Bizonyos azonban, hogy rósz papék ezzel megsemmisítették a kölcsönös megbékélés legutolsó reményszilánkját is s ráléptek a legádázabb harezok porondjára. Magukra vessenek, ha majdan megtépedi reverendával, lepedőben viszik el őket arról. Megyei gazdasági egyesület MEGHÍVÓ. A Veszprémmegyei gazdasági egyesület Veszprémben, az egyesület helyiségében folyó évi deczember hó 5. napján délelőtt 10 órakor igazgatósági , délután 2 órakor rendes közgyűlést tart, mely ülésekre az egyesület igazgató választmányi-, illetve összes tagjai tisztelettel meghivatnak. Tárgyak: Az 1898. évi működési tervezet. — Az 1898. évi költségelőirányzat. — Számvizsgáló-bizottsági jelentés az 1896. évi számadásokról. — A Sop- roumegyei gazdasági egye.fllet átirata a mezőőrök által kutyák tarlbatása érdé1 kében. — Borbély Károlyné kérvénye a férje alapítványának leirása iránt. — Vöröstó és H- rend községek kérvénye bika-ár tartozásaik elengedéséről. — Jelentés a néptanítói borászati és szőlőmnnkásképző tanfolyamok eredményéről. Veszprém, 1897 november 19. A gazdasági egyesület elnöksége. Gizdaszöyetkezés. Sok helyütt nem volt termés ; és bizony ezt megsínyli a gazda; sok helyütt oly kevés volt, bogy azt nem volt érdemes learatni, mert többe került voloa a muuka, mint a mennyit ért a bu- zakulász. Sok helyütt, ha kevés volt is, de mégis volt legalább annyi, hogy a felcsigázott, gabonaárak mellett megfelelt egy sovány esztendőnek. De azért panasz, baj: volt mindenütt. ' E?’ év termése, ez ér aratása általában véve (vallják meg az igazat és ne a tőzsde játékait vegyük alapul) szomorú. Egy-két hit- bizomány most is eladott nagy nyereségre oéhány száz waggon búzát, de tekintsük az egyszerű I gazdaközónséget, nézzük csak, mit : hozott a kisbirtokosoknak s az egyszerű földbirtokosoknak ez az esztendő ? Búza, rozs: az kevés; csak az áraik jók. Már most például termett egy szegény fb dmivesnek 20 1 métermázsa búzája, mig a múlt ! évben termett 30. Talán nem járt I rosszul) talán az ár magassága 1 pótu ja a mennyiség hiányát,) Oh i nem 1 Mert a múlt évben a 30 métermázsa búzából 10 métermázsát 1 eladhatott és azért 6 forintjával hatvan frtot, kapott, 20 métermá- zsát megtartott, meg kellett tartania magának i családjáuak kenyérre, földjének vetőmagra. Az idén nem adhat el semmit, mert a 20 métermázsa magának is kell; sőt legtöbbször kevés a szegény gazdának az idén termett búzája és még venni kell hozzá. Már most kérdjük, mit ér a magas gabonaár, ha a szegény földmivesnek nincsen gabonája ? De hiszen a kisbirtokosoknak a jó áralakulásból egyáltalán nincsen • .hasznuk. ..Ezek rendszerint felesleges gabonájukat már akkor eladták, mikor a szemek még a kalászaikban voltak s mikor a búza ára még alig hagyta el a nyolez forintot. Az idei áralakulásból, ismételjük, csak a nagybirtokosoknak volt haszna; ezeknek, ha volt termésük, a mennyiség kicsinységét kipótolta az ár nagysága. Mondjak meg tehát nyíltan, hogy ez az év nehéz eszteudó, a sok kis gazdára. De azérí. kevés évnek van annyi taunlsága, mint ennek az esztendőnek : felszínre dobott ismét olyan kérdéseket, melyek a felszínen voltak már máskor is, de nem oldódtak meg, & talán most mégis , megfogják oldani. A kis gazctuc el vannak adósodva, alig-aliAvan gazda, ki földje ápolását, család]^ eltartását, kevés munkásának napszámát nem takarékpénztári, kölcsönből fedezné. Így gondolkodott.- majd jön a jó termés, értékesítem hazámat., árpámat., 1 kukoriczámat, és fizetem a váltó- | mat. De hát a termés Dem ütött he, s ó nem fizetheti a váltóját, sót a jövő év gazdálkodására uj. kölcsöut kell kérnie. Már most, ha a jövő év gazdálkodása nem sikerül, SSglífiSir a tőnk, beütött a pusztulás, vagy - ha sikerül is a legközelebbi év, az egész adósság egyszerre ez év eredményéből nem törlesztkető s ismét a következő évre hagyatik a ki nem fizetett rész; mát most, ha nem sikerül ez az év : újra baja van a kisgazdának. Ezen segíteni kell ; nem nézhetjük tebet.etleD&l a kis gazdák töak- reintását ! De hát mit lehetne tenni ? Egyetlen mentsvárnak látjuk: a kisgazdákat 7idékenkiat, járáson- kint szövetkezetekké tömöríteni és hogy czéljuknak megfeleljenek, pénzzel is ellátni az államnak az ilyen szövetkezeteket A kisgazda első szükséglete : a legolcsóbb hitel. Oiyau hitelt' kell adni a gazdának, mely j alig-alig kerül kamatjába, melyért nem tábláztatják be házát, földjét, (a mi újra csak pénzbe kerülne,) s a mely kölcsönt úgy lehessen törleszteni, ahogy a gazda bírja, s a mely kölcsönt amortizálni le hessen, ha nem volt termés és a i gazda nem birja. Ha az állam e ! kérdés megoldására fordítaná figyelmét és azt péuz.z.el is elősegítené, bár pénze biztosítva lenne, sokat nyerne az állam más téren, és pedig az adók befolyásánál. Most, a kisgazdák töu'kre mennek százával ] s akkor nem fizethetik adójukat; h.a T™pg tprjuak élni, megfelelnek, az állam iránti kötelezettségüknek is. Ne szaporítsuk a földönfutók, a proletárok, a nyomorultak számát, ne engedjük a kisgazdák pnsztulá- sét: ne vonjuk el kis földjétől a földművest, mert hisz mi a honszeretet, ha nem az, hogy ragaszkod- j junk a röghöz, mely nekünk kenyeret ad! ? Tanuljunk az idei esztendőtől, ez. évnek a kisgazdákra nézve megdöbbentő tanulságaiból I végre valabárs annyi vajúdás, kiséri etezés s mégis csak annyi nem-törődömség után alkossuk meg a gazdáknak vidékek sze. Szombat, nov. 27. Szerkesztői iroda: Veszprém Szabadionteza 514. «• 23CIr etetése Is r (< hathasábos petitsor Vágj annak tere) Az elsB oldalon . . 20 fillér. A a-ik ■ 3-ik oldalon 16 fillér A 4-ik oldalon . . . ja filléi A nyiltérben .... 40 fillér Kincstári illeték .. 60 fillér rint a szövetkezeteket. E tekintet ben járjon elöl a kezdeményezés terén a kormány és a gazdasági egyesületek, melyek nem lehetnek tisztán arra hivatva, hogy C3ak a nagy gazdák érdekeit szolgálják. Ha az egész magyar gazdaközön- ség érdekeit az Országos Magyar Gazdasági Egyesület és a megyei gazdasági egyesületek kellőkép szolgálni nem akarják: nem teljesitik hivatásukat és bazafiatlanságot követnek el. De hogy erre képesek azt hinni nem akarjuk, s igy reméljük, hogy végre virrad már-már 'a* * 1‘kisgazdákra is a jobb idők haf- nala. Hiszen elég sokáig tartott a megpróbáltatás 1 Veszprémi önk. tüzoltóenylet. MEGHÍVÓ. A , Veszprémi önkéntes tűzoltó egylet* működő tagjait a folyó évi deczember hó 5-én vasárnap d. u. 2 órakor tartandó rendes közgyűlésre ezennel meghívom s a közgyűlés napirendjét a bajtársakkal az alábbiakban közlöm : 1. Elnöki megnyitó. 2. A múlt ülés jegyzőkönyvének felolvasása. 3. Tisztek és altisztek választása. 4. Költségvetés. 5. Esetleges indítványok. Kelt Veszprém, i8g7. nov. 27. Dr. Csomasz Béla Johanidesz Dénes fóparftnoiaok. isit. CSARNOK. Magyarok Skothonban. Glasgow, nov. 18. (A „Veszprémi Független Hírlap* eredeti tudósítása.) Mélyen tisztelt Szerkesztő ur! Becses lapjában már egy előbbeni alkalommal hosszabb és igen érdekes leírást .olyanján) . Barczp zenekara edinghburghi működésiről és ez indított arra, bogy én is — a ki évek óta mÍDt egy magyar intézet itteni képviselője — felkeressem szerkesztő urat jelen soraimmal, hogy itt működő honfitársainkról értesítsem: Kálosdy János az egész Conti - nensen és különösen Angliában híressé vált zeuékará óta, mely Pri- leszky Tádé vezetése alatt tett9 nagy körútját az ötvenes évek elején, nem működött Angliában egy zenekar sem annyi sikerrel és általános elismeréssel, mint szerkesztő ur földije, Barcza és társasága. Jegyesemnek. — H. Ella emlékkőn, vébe — Szomorún cseng-bong az őrá ütése; Mig szomorúbb fájó szivem verése. Szerelmedet esdvt kéri oly régen, »A hajnali csillag ragyog az igen.* Vért nem akarsz, mint in oly hűn szedetni t 761 esik tán Jájdalmimat nevetni 1 Mutatsz rajtam, mint gyermek amcsikén, »Éjjel nappal eszembe vagy te nékem.* Boldogságom csak te benned találom Habár szivem súgja, hogy az csak álom. Szerelmem hü, s miként az ig végtelen, »Almomban is rád gondolok szüntelen.* Feléd repül, gondolatom feléd száll ; Nyugtot keres, nálad remél, virágszál. Mondtad te már, szeretsz engem s elhittem *Ha megcsalsz is, áldjon mega jó Isten.* Veszprém ISgj, november zo. HAJDÚ JÁNOS. Singapore. Irta: Dr. CSILLAG GYULA. M ong-pagar. — Orotilinok-Téroia. —Kínai I <ta. — Kínai mnthéromiég. — Európai > gyarmatos. — Minionéríuok Kínában. — Tao- | t eh-King. — Baba-bébi. — Kinai gettó. — bin, I — Opibm. — Japéni leénjok. — Anna é> Kati.) | Gyakran megfordultam Singa ebben a csinos kikötővárosban. . hányszor ott megszálltam, mindi) nek és nagyobbnak találtam, mind és fényesebb európai etylban ép rakat, középületeket fedeztek fel Igaz is, hogy Singapore gyorsai motan fejlődik._Ha eltekintenénk barka lakosságtól, még könnyen azt hihetnénk, hogy egy csinos városban Európában vagyunk nyárnak idején, egy forró augusztusi napoo, kánikulában. A bemenet a tandjong-pagar kikötőig a hajófedélzetről tekintve, valóban festői meglepő szép. Jobbra, balra kisebb nagyobb szigetcsoportok fekszenek, zöldelő virág dombligetek emelkednek, sugár kőkueapálmáz, ezéleslevelü törpe pizáng- fák a roskad&sig telve gyümölcsösei a szél által leDgetve hajlonganak, orchideák és más fényei szinpompábnn ragyogd virágok ékeskednek. Es e gyönyörű buja tropikus vegetatiő köz-pette a lombos fák hüs árnyában szerényen húzzák meg magukat a szegény malaji halászok, kicsiny bambusz kunyhói. KOröakörül minden zöldéi, minden virít. Midőn mindezt látják, megszáll bennünket sz isteni ihlet és hálálkodva sóhajtunk: »ember vagyok.* Az ember szive mintegy megkönyebbűl, hogy végre megszabadultunk a végtelen szürkéi kéktenger fárasztó látványától, lehangolt kedélyünk mintegy varázsütésre megváltozik és átcsap a jókedvbe, megélénkül. A kikötő csakúgy hemzseg a legkülönbözőbb orezágvilág kereskedelmi és hadihajóitól. Száz meg száz malaji praD, kinai junk, vitorlás hajó és halászok sam- pangjai közlekednek a vizen. A forgalom igen nagy, hajók jönnek, hajók indulnak, mennek. A levegő telve korommal és kőezénporral. Ki- ée berakodő hajók darnja zakatol, zörögve csavarja fel a winch a lánozokat és pnfogva esik a cargó a hajó mély fenekére. Van itt élet, lárma, lázai bnzgolkodáe a mnnka körül. S mindezt a süketítő zajt még tulkisbálják az itt dolgozó kinai kálik, hogy még a nyakerűk is beledsgad. A hajó megérkezett, hamar partra széliünk, megkeriijűk a podgyásznn- kat, bele ülünk egy kocsiba és azt mondjuk, a eyznek (kocsié); ruma makaó (hotel) de l’fiurope. A poggyászról aztán gondoskodik a borotvált fejű, kövér tambi a hotel szolgája. Financz itt»nincs, mert Singapore szabad kikötő, ha ugyan pár év óta a viszonyok meg nem változtak. Sző ugyan volt róla. Singapore a hasonnevű szigeten, — a Malakka félsziget legdélibb pontján fekszik. Maga a név annyit jelent, hogy »oroszlánok városa*. Daczára ennek azonban itt oroszlán mégsem ordít, a mit egy különben igen szépen megirt magyar könyvben olvasni lehet. Itt oroszlánok nincsenek, legfeljebb csak felgyürt nádi ágú, majomképü artzlánok, de aztán ezekből is csak egy pár. De vannak tigrisek és ezek is szoktak ordítani. Talán a váróé maláji neve ejtette tévedésbe a szerző fantáziáját, mert singa annyit jelent, hogy oroszlán. Es valószínű, hogy az ide telepedett malájok a tigriseket is oroszlánoknak tartották a igy aztán megtörtént, hogy a várost Singa-porenak elkeresztelték. Singapore egyike a leglátogatottabb kikötővárosoknak Ázsiában, 97000 lakossal, kik a keleti népek tsrka vegyüléké- ből verődtek össze. Van itt malaj, tamil, páréi, arab, birmai sitiim hindu, .inghatsz, európai stb. De túlnyomó számban vannak azonban kínaiak, kik itt a kereskedő világban nagy és fontos szerepet játszanak. Gazdag, ügyes, élelmes, szorgalmas kereskedő nép a kinai gyarmatos. Nincsen az az európai üzletember, aki vele a versenyt kibirná. Gazdag, fényes raktáraik vannak és aztán a mi a fődolog, mindent olcsóbban ád, mint az európai konkurens kereskedő. De ha venni akarsz nála valamit, akkor azt tanácslom, hogy jól vigyázz, mert bizony nagy on kitartja az árából, daczára annak, hogy mindig ' udvarias és bizalmas barátságos mosolyá- | val tisztel meg. A nagyobb vállalatok, 1 bérletek mint p. o. az ópium-, szeszesital-, játék- és zálogházbérletek mind az Ö kezűkben vanniik. Es jól értenek a gseft- hez a kinai atyafiak. Olcsóbban vállalnak ők el bármi liferálást, drágában megfizetik a bérleteket, mint teheti az európai- A bérlet neki csak jő ürügyül szolgál mindenféle csalásra, csempészetre, amihez I ügy ért, mint a takarékossághos és az I uzsorához. i A Kinai kolonista egyike e legkapzsibb I legszivlelenebb embereknek. Midőn fele- | barátját szenvedni látja akkor ő nevet és 1 gyönyörködik annak fájdalmában. Tanúja I voltam egyszer egy borzalmas jelenetnek. Egy kioai kuli beleesett a tengerbe s a közelben lévő kínai halász sampanjába csimpaszkodott, ez azonban nem eresztette fel, hanem inkább egyet rúgott rajta lábával s bután kárörvendve vigyorgott. A szereocsátleu csak eviczké't, torkaszakad- táből segítségért kiabálva,; régre egy mahomedán malaj halász megkönyörült rejt», hozzá erezett i fel akarta venni sajkájába. Midőn azonban észrevette, hogy a kioui valami húsfélét görcsösen szorít kezében, elképedve hebegé: „habi* (sertéshús : a kinai nagy barátja az e fajta húsnak). Azonnal elment minden kedve, hogy a babis emberen segítsen, mert Allah bizony nagyon megneheztelne, ha szalonnával jönne érintkezésbe. Csak mintán a kinai sopánkodva elejtette a húst, bár vonakodva, de mégis felvette sajkájába. Nincsen ó kinai kolonistában az emberség, szívesség, a fbleburáti szeretet egy szikrácskája sem : a pénz, I bábi s a ya pien (opium) a kinai szentháromság. Daczára a John Chinaman rossz tulajdonságainak, be kell iemeraüak jő tulajdonságait is. Bátran el merem mondani, hogy ők a kelet civilisátiőjának úttörői. Elmegy ő mindenfelé, ahol európai még nem volt: genfiéi a benszülöltel de jő hasznot vesz. A félvad native nem bántja mert a kinai csak csereüzletet csinál vele, vagy pedig kölcsönöz neki pénzt, jő uzsorakamatra, ellátja mindentíle csecsebecsével, nyalánkságokkal. Főleg azonban azért tűri a native a nem bántja, mert a Kinai csak üzérkedni akar vele anélkül, hogy valamikor eszébe jutna megtéríteni vagy meghódítani őket. De ahová az orang puti (európai) befészkelte magát, ott aztán vége van anativenek ; az európai lesz a tuan (ur), a benszülött pedig az ó ,modern“ rabszolgája; s valóban el lehet moudani a fehér gyarmatosról: »adj a tótnak szállást, kikerget I házadból*. ,Oivilisátii‘ a jelige g fennen hirdeti. Telve a szája humanismussal, s a »hiszek egy istennel* : álnokság, csalfaság, pia fraus: szívja a benszülött vérét, ennek egészsége, élete árán gazdagszik és nem elégszik meg azzal, hogy felettük uralkodik, hanem helottokká is alacsonyitja őket. Addig boldog t native, mig az „orang puti'-val nem jött érintkezésbe. Majd jönni fog az az idő, mert jöouie kell, midőn majd a nativeben is felébred azon öntudat, hogy ö is ember, hogy ő sem született szolgának : hogy az 6 fekete bőre ép oly drága vagy annyit ér mint a finnyás fehér europti bőr. Majd ha ezen nemes önérzet, büszke önszeretet mély gyökeret vert szivükbm, majd akkor csörtetni fogják megalázó azegyen- rabláoczaikat: csörtetni, hogy legalább hallják azok, kik nem látnak s lobogtatni a felszabadulás zászlaját, hogy legalább lássak azok, kik nem hallanak ée kik nem éreznek. Majd ükkor megérkezett az az idő, midőn a native az |úrhatnám‘ fehérembert ugyanazon az utón fogja hazakergetni, mint amelyen közéjük lo- pddzkodoi t ;■ a boszu, a gyűlölet, a vérengző ve'gitélet niipja lesz majd a', dies irae, dies illa. A kinai sem odahaza, a ín-uyok birodalmában, sem p-dig idegeu földön nem térit, nem csinál proselylákat. Ezért gyűl Ilik ők n köztük élő, a I közéjü : tolakodó hittérítő mirsionáriuso- I kát, de mégjobbin megveti és gyűlöli a tőlük elazak idt renegatokat. Röviddel ezelőtt történt, hogy Kínában néhány missionuriust megöltek. Megtörtént ez mar azelőtt is és meg fog még történni gyakrabban is, miudaddig, mig csak egy missiouariue fog közöttük működni. A kinai bigott ember és tiszteletben tartja istenét. Ha egy helyett több istene | is van, kinek mikőze hozzá ? annál jobb, ! mert annál többnek kell áldoznia és ő bizonyára valamennyinek eleget fog tenni. Da- czárakereskedelmi tevékenységének, iparkodásának, mndig szakit időt, mit istenének szentel. A szegény kunyhóban, mint a fényes palotában, a gazdag üzletekben, mint a kis szatőcsboltbau előkelő hely jut az oltárnak és a nagy Fóképnek, melynek tiszteletére egy olajmécées füstölög egész nap. A kinai nem szorult a mézesszaju missiouáriu»ok menyországára. Meg vau ö szépen, boldogan az ő bud- hista menyországábau. Hát minek zavarjak akkor a missionáriusok a kínaiak között — ■ ■■ ......... -1 a vallási békét és provokálják a vallás tOrelmességet ? Mit szólnánk mi ahhoz, ha Kínából útnak indulna egy csapat copfos budhista mÍ8sionáriu9 és Európában országról országra járva és tele torokkal azt hirdetnék : Beretnekek vagytok, ostobák vagytok, mert a ti isteniek csak egy tehetetlen absurdum, szertartástok nevetséges hóku3- pófcus. Kövessetek bennünket, áldozatok Budhának és aki hozzánk csatlakozik, a mi istenünkhöz szegődik 10 dollár ajándékot is kap. A missiouariusok kíméletlen fellépésével megkezdődik a gyűlölködés, mely rendesen elkeseredett harciba, vérengzésbe cs ip át. Nem egyszer voltam tanuj & köz'itt ük az ilyen beszélgetésnek. SU egyszer láthattam a Malaji Arehipelagnban egy fiatal 20 éves kínai szabót, a kit egy kadji megtérített az islamra és magát alávetette az áttérés szertartásánál mellözhetleu ciroutnci siónak is. Mennyire megharagudtak ezért az ott élő kiuaiak, úgy hogy a hidjiunk műikül nie kellett. Hogy a kínaiak most néhány missio- náriust megöltek, az csak azt bizonyítja, hogy a kedélyek elkeseredése náluk mir igen- nagy fokot ért el. Pedig a kínai nem szeret ölni és nem szívesen nyal a I gyilkoló fegyverhez, a mit a Kinai val- lasalapitónak Lao-tsenelc Tao-teh-Mng (az ut, igazság, világosság) czitnü müvéből vett néhány idézettel akarok báni >gatni: — „A gyilkos fegyver nem eszköz az üdvözüléshez, sőt ipkább vi>szariasztó I mindenkire, jajzért a tao-ember nem la- ! kik ott, a hol ilyen dolgok történnek.“ I — Bezzeg a derék Loyola jezsuita mis- 1 sionariusai ép az ellenkezőt, prédikálják I t. i. a czél szentesíti az eszközt. A fegyver rossz előjel, a fel világosodott elme csak akkor nyúl hozza, ba máskép nem tehet. Az ő forró óhaja a béke es nem ujjong a győzelmen. A ki : örül a győzelemnek, az örül a sok eni- 1 berelet elpusztulásának. A ki gyöayör- ködik a vérontáabaa, az nem alkalmas I arra, hogy uralkodjak. A generális adjuftansa a bal oldalon all, a fővezér a jobb oldalon, mint a temetési gyaszmenetael. A ki nboau a
