Veszprémi Független Hirlap, 1897 (17. évfolyam, 1-51. szám)
1897-11-20 / 47. szám
Veszprém, 1897 XVII. évfolyam. 47. szám. Szombat, nov. 20. áladén iiomk*toi>. lap ára: (Sgéss évre 12 korona. Fél évre 6 korona. Negyedévre 3 korona. &gye* szám ára 30 fii. Kapható Siemerejr J. és ,'Iercieg L. urak üzleteiben. KIADÓHIVATAL: Szabadi utcza 514. bz. Szerkesztői iroda: Veszprém Ssabadi-ntoza 614. ss EElxcLetéselc : (s hathasábos petitsor vág) annak tere) As első oldalon . . ao fillér. A a*ik s 3-ik oldal on 16 fillér A 4>ik oldalon . . . ta fiilé f A nyiltérben . . . . 40 fiilé/ Kincstári illeték ..60 fiilé Andaces íortuna jutat! — A fiumei helyzet. — Veszprém, nov. 20. A fiumei kelevényt, mely 1867 óta gyűlt és sajgott a magyar államtest tengerparti végtagján, a legkeményebb erélyű magyar kormányelnök egyszerűen kettévágta. Amig lehetett, 6 is eleget tőn az államfilozófia tisztességének s megkísértette a magyar államélet e tengeribetegségét szimpatikus homeopataszerekkel gyógyítani. Azomban a három évtizeden állandóan applikált szelíd ZW-é-flastrom már úgy meg- pöffesztette a kelevényt, hogy a melengető massage helyett drasztikusabb kúrát kelle alkalmazni. Amitől minden elődje fázott és irtózott — Bánffy elnök minden legkisebb habozás nélkül megtette: egyszerűen kivágta az egész kelevényt. Dicsértessék érte széles e hazában; emlékezetes marad e hazafias erélye nagy időkig! Jó idő óta, negyedszázadon át ismerem a fiumei viszonyokat s a mai állapotokat mindannyiszor eleve konstatáltam, valahányszor a fiumei különleges érdekek hullámokat ve tettek államéletünk felszínén. Talán 8—io családot kivéve, a legsovinisz tább szemmel sem lehet ott lenn felfedezni azt a »törhetetlen hüségü magyar hazafiságot,« melyet a nagy- öblü fiumei barátaink latba vetettek, valahányszor a mérleg másik serpenyőjébe saját különleges lokálérdekeik tétettek, kiéitől máig mond- i vacsinált érdekházasságnak tekintették az anyaországgal való viszonyukat s bizonyára a hazában soha senkik nem árulták drágábban az o talmi-honfierényeiket — mint a fiumei extra polgártársak. A jó Deák Fe- rencz a kiegyezés nagy munkáját nem akarta megakasztani a fiumei carta bianca huzavonájával, nyílt kérdésül hagyta s az maradt volna bízvást ad graecas calendas, ha az ebből terjedt elbizakodottság kele- vényét Bánffy idején észre nem veszi — s el nem bánik véle. Az időközi kormányok elfecsérelték erélyességüket a “belső pártattakok leküzdésevei s ha Fiume valamiért nyafogott — betömték a jajgató cittadinik száját drága beruházású czukrokkal. Hasonlóképpen tőnek az ottani kormányzók, kiknek minden panasz-szóra meg volt a flastromuk s legnagyobb diplomatái erényük sikeres »kormányzó bálok« rendezésében kulminált, a melyeken hazafias lelkesedéssel tánczoltatták meg a kedves begyes talián kalmár némber- kéket. tfeHát aztán nincs mit csudálni rajt, hogy Fiume magát teljesen extrawurstnak képzelte s az egykori Ve- 1 lencze szerepét akarta mindenkép eljátszani uj szereposztással magyar j jelmezben, de ugyancsak magyar költ- ; ségen. Minden jogot megvindikáltak, I de a kötelességet csak a platonikus ! szerelem külső kifejezéseiben gyakorolták., jó boravaló reményében s csak azon csudálkozunk, hogy még nem reklamálták maguknak a pénzverő- és pallosjogot. Hiszen ekletans abban misem jel- legzi az ő felemás érzelmeiket, mint az a jellemezhetlen tényük, hogy az érettük annyit áldozott anyaország ama 3000 főnyi fiait, kik köztük — csaknem kizárólag az ő lokálérdekeik propagálása végett — Fiúméban laknak, folyton idegenekül indigenák- 1 nak tekintik s a polgári kötelékbe 1 egy világárt nem vennék föl. Az ilyen testvéries érzület nem ér egy lyukas garast s azt jó - volt nekik most magyarán megmondani: Ha fáztak az összes magyarság törvényeitől, fázzanak ezentúl a magyarság nagy erejétől s hogy Bánffy türelme-szakadtan, sarokba állította az ordítozó tallián testvéreket; ezzel 30 év nagy mulasztását, bűnné vált türelmes könnyelműségét korrigálta meg. Dicsértessék neve érte örökkpn, a megmentett magyar prestige s becsület nevében! A Fiúméban ma kihirdetett törvények, melyek áldását látatlan is megbecsmérelték és megtapodták tengerparti véreink: képviseljék ott az erélyes kormányelnök Gessler- kalapját. Ha tisztelni nem akarták, boruljanak le előtte muszájból. A tengerbe dobott sok millióért a nemzet és Bánffy méltán kierő- szakolhatá, hogy legalább törvényes fend legyen az agyonbeczézett hamis zuzáju boldog tengerparton. Kompolthy Tivadar. Nyilt kérelem a fiatalságot vezető Urakhoz és általuk az Ifjúsághoz! Veszprém várost valaha rengeteg erdőség övezte. Mily bámulatosan szép lehetett a most is regényes, de kietlen vidék! Ha most az az erdőség meg volna, mennyivel kellemesebb és egészségesebb volna itt a lét. A napi munkában elfáradva nem kellene a temetők és kórház szomszédságában fekvő különben elég csinos »Plosszer«-féle sétány mesterséges kanyarulataira szorítkoznunk, vagy pedig órahosszatt melegben és porban fáradnunk, hogy egy kis igazán üditő levegőhöz, egy kis igazi szabad természethez jussunk. Képzeletemben igy él a város és a vidék: A vár alja köröskörül, — a Benedek hely — a Margit-völgy — a Fejes-völgy — az Aranyos völgy mindkét dombos oldalai fenyőkkel boritvák, — a völgyekben gyümölcsösök, hársak, vadgesztenyék, jege nyék, platánok árnyában sétál a kö zönség. Az aranyos völgy mentén a Ba- konyig, a Fejes- és Margit-völgyek folytatásaképen egész Csatárig, a Kasza-völgy és Vámos felé anda- loghatunk. Mindenütt madárdal, üdeség és szépség. Az Aranyos völgyben az állandóan i6°-nyi források felhasználásá val és e völgyszorulat elrekeszté- sével pompás tó létesült, melyben élvezettel fürdik a lakosság, méltó- ságosan gá'yáz a hattyú és tükrözik a parti fenyők örökzöldje. Közben közben kis nyárilak kandikál. Estenden kigyulnak a villamos csillagok. Almádi és Füred felé két óránként villamos kocsik száguldoznak. Budapestnek másiél millió lakosa van, a közel vidéken többé nem talál üdülő helyet. Veszprém kitűnő levegőjével, árnyas ligeteivel, pompás vízvezetékével, a Balaton közelségével ilyenül kínálkozik. Nyugalomba vonult méltóságok itt élik le hátralevő napjaikat. — A közlekedés ide siet; a forgalom nagy, a lakosság gazdag. De mind e ragyogás, mind-e boldogság csak álom. — Ha fel nem ébredünk, az álom örökké tartani és e város telj-sen elszegényedni fog. Hiszen máris aki csak teheti, innen elmenekül. ! Pedig aránylag kevés anyagi ál- 1 dozat, inkább csak tudatos tevékeny- ! ség kellene ahhoz, hogy az álom ! beteljesüljön. I Ilyen tevékenységet a város aty I jaitól hiába reményiünk. I Ott nincs érzék, és nagy a rövid ' látás. j A város jóltevői, káptalan és a püspök ur felé is hiába emeljük só- j várgó tekintetünket. A káptalan tagjai pihenni vágyó I emberek, a házaikhoz tartozó egye- : nes kertecskéket ugyan diszitik, de j a kertjeik alatt levő dombokon csak : bürök és dudva terem. Pedig a közegészségi viszonyok mennyire javulnának, ha a házaikból a völgyek lakói felé a legtöbb he lyen szabadon ömlő csatornák miaz- máit a fák tele vénnyé és élenynyé alakítanák. Magyar János kanonok ur volt az egyetlen, aki a Kálváriát befásitani akarta, de hát sajnos, szándéka kivitelét értetlen közegekre bízta. — Nagy, oda nem való fák lettek elültetve, amik azután gondozás hiányában elszáradtak. így a költség kárba veszett és a nemes szándék meghiúsult. A püspök ur országos és megyés dolgokkal van túlterhelve. — Jóltévi kezeit a környezet ritkán irányítja felénk. Sajnos, a környezet idegen ; nem érzi vágyainkat és reményeinket. Az áldatlan politika mezejére ősz- pontosul a drága erő. — Ez a mező pecfig jótékony eső hiányában a vetőmagot sem hozza be. — E téren a gazdálkodás inkább kárral, mint haszonnal jár. Volt idő, midőn a püspök ur a várostól a püspökház és a gymnasium épület alját azon czélból kérte, hogy azt diszkemé alakíttathassa át, de hogy, hogyse, ez a kegyes szándék is elszunnyadt Nem segít rajtunk senki, ha magunk nem dolgozunk. Tisztelt Uraim ! A régmúltban főleg azzal teljesítették az ifjúságot vezető férfiak culturalis hivatásukat, hogy a vadon erdők kiirtására és az igy nyert földek mivelésére fordították az emberiség figyelmét — Most kegyeskedjenek az elődeik által talán túlságosan is kimerített vezéreszméket visz- szafelé irányítani és az ifjúságot, ahol és ahova csak lehet, fák ültetésére és gondozására buzdítani. Veszprémváros határában van legkevesebb ezer hold olyan kopár terület, ami még a rendes legeltetés czéljaira sem alkalmas. Ha a vezetésük alatt álló ifjúság minden egyes tagja évenként csak egy-két fát ültet, csak egy-két magot vet is el az elhagyott területekre és azokat csak pár évig gondozza, méltóztassanak elhinni, io—20 év, mondjuk 30—50 év alatt a táj megváltozik, — a fenti álomkép való- sulása küszöbön lesz. Jól tudom, hogy a kivitel nehézségekbe ütközik, de minden kezdet nehéz és az akadályok nem leküzd- hetetlenek. Az Önök bölcsessége bizonynyal megtalálja az alakot, módokat és eszközöket, amelyekkel a czél előmozdítható leend. Én csak vázolom a kivitelt. Meg vagyok győződve, hogy a földmivelésügyi Miniszter ur, a Gazdasági egyesület, a város, a püspök ur, és a káptalan a szükséges magokat és csemetéket az Önök kérésére rendelkezésükre fogja bocsáta i. Ezeket azután egy kis buzdítás és különösen a fa ültetés és a talaj minőségére irányuló oktatás kíséreelérésében közreműködni szíveskedjenek. Veszprém, 1897. november 17-én Dr. Csaté Antal. * Örömmel közöltük a fenti érdekes czikkelyt s annyival inkább, hogy az ifjúság és azok vezetőihez van adressálva. Idealisztikus, regényes ugyan a kerete, ennek a reális fejlődést ina- uguráló tartalmas közleménynek, de bízvást egészséges magvát fogja képezni egy nagyobbszabásu kulturális mozgalomnak. Mert kétségtelen, hogyha Veszprémben pl. a Kárpátegylet, a pécsi I Mecsek-egylet, az alpesi egyletek 1 mintájára alakulna egy szépítő, fá- ' sitó, parkírozó egyesület — Vesz- 1 prémből 10—15 év alatt paradicsomi szép helyet lehetne csinálni, kevés pénzzel és kevés fáradtsággal. De hát a väros eleinek jóakaratu [ kezdeményezése kell hozzá s aztán ' iáradástalan kitartás. ; Bizony jó volna, ha a fenti nyilt ■ kérelem, kellő helyen kellő viszhan- got keltene! Országos Oríos-SiöYetség. Az orvosok mind saját érdekeik megóvására, mind a közegészségi és a szenvedő emberiségnek tett szolgálataiban rendszeres és egyöntetű eljárás biztosítására, továbbá az orvosi tisztesség megvédésére már hosszabb idő óta óhajtottak valamely országos egyesületet alkotni. A felmerült tervezetek közül a milleniumi kongresszus az Országos Orvos-Szövetség eszméjét fogadta el jelentékeuy szótöbbséggel; ezen szövetség a belügyminisztérium jóváhagy ta-alapszabály okkal' f. hó 7-én megalakult s megválasztotta elnökségét és igazgató-tanácsát, amelyben 10 fővárosi és 20 vidéki orvos tog- lal helyet. Ezen Országos Orvos-Szövetség tulajdonképpen csak az összekötő kapcsa lesz az ezután, lehetőleg mindenütt megalakítandó E’iókszövet- ségnek, a melyek az egyes megyék, j továbbá nagyobb városokban fogják magukba gyűjteni az önként jelentkező orvosokat. így tulajdonképpen j csakis az egyes Fióka követségekbe I léphetnek be a tagok, a kik azonban I e belépésük által már az Országos Orvos Szövetség tagjai is. Az ,igaz- ■ gató-tanács állandó összeköttetést 1 fog fentartani az egyes Fiókszövetkezetek közt s a felmerülő indítványok, tervezetek közlésével alkalmat fog adni a függő kérdések lehetőleg általános 1 megvitatására. Ezen czélra szolgál továbbá az 8 TÁKCZA. S Bella könyvéből. XXXVII. Megismered az in sironi, Nem lesz kopár az soha : Virágot hajt, virágot nyit Ez álmodó szív pora. Virágot hajt, virágot nyit, Virág rejti álmait . . . Megpihen a dalos madár Kifáradt kis szárnya itt. Fészket rak az ingó galyra. És a csüngő lomb alól: Mit a szivem végig érzett Mindent elsír, eldalol . , . Hogy ha utad erre, itt visz, Ide téved egykoron: Hol virágot nevel, ápol, Porba omló, hűlt porom: Kis kezeddel, szakíts róla — Szakíts egy-két levelet; Elsuttogják álmaimat Azok a kis levelek. SOÓS LAJOS. Szól az ének . . . Szól az ének a fonóban Édes álom meseszóban. Pergesd lelkem azt a rokkát, Dalold tovább azt a nótát. Mese mese tarka szárnya Bus a falu legszebb lánya, Úgy vágyik a lelke messze, Napnyugatról, napkeletre. Szól az ének édes lágyan. Elsírnak rajt mind ahányon Elhal a dal, nem cseng nóta, Néma csend van a fonóba. Hazamennek a leányok Elröppennek a szép álmok ; Kilépnek a bus valóba, De fülembe cseng még most is az a nóta, [régi nóta. BECK BLANKA. Utasás Amerikába. A „Normannia* hajón, nov. 1. 1897. Átélhetünk-e álmánkban valamelyes eseményt n valóság teljes érzékével? Vagyis, lehet-e az éjjeli álom olyan közvetlen, hogy a való élet egész erejével hat az idegeinkre, s befolyásolja elhatározásainkat és tetteinket? Erre a kérdésre feleljenek a tudósok. Én a magam részéröl, tapasztalásból mondhatom, hogy igenis én átszenvedrem az első tengeri utazást éjjeli álmomban már egy félévvel ezelőtt és pedig olyan megrázó közvetlenséggel, hogy csaknem megakadályozott abban, hogy tényleg megtegyem a nagy utat. így történt. A feleségem nagyon félt a tengertől. Hallani sem akart amerikai utazásról. Bármily csábitó ajánlattal közeledtek, ő kereken és röviden visszautasította. De a múlt nyáron egyszer annyira körülvették, rábeszélték, hogy egy nagy pezagös ebéd után. ezéles jókedvében, nekihevülve, s fölbátorodva, a már tintába mártva készen tartott tollat megragadva aláírta a szerződést, mely őt egy amerikai körútra kötelezte. Most következett az érdekes lelki harcz. Lelki harcz? Miért? Amiért, hogy át kell hajókázni Amerikába? Amerikai ember előtt, vagy tengeri utat tett ember előtt szinte komikusnak hangzik ez. De arra mifelénk, a hol nagy vizet, még nem ia igen láttak, a a hol a Balaton hánykolódása már országos esemény számba megy, bizony megértik, hogy minő gondolatok rohanják meg az embert, amikor arra vállalkozik, hogy elhagyja hazáját, el azt a földrészt, mely eddig az 6 világa volt, s nyoloz nap nyolc« éjszakára odaadja életét annak a menkő nagy víznek: .Tied vagyok, tehetsz velem a mit akarsz. Vagy átsegitsl a másik oldalra, vagy elnyelsz örök időkre. Tehát vagy s másik világrészbe, vagy a más világra I* Hát bizony gondolkodóba esik az ember. Először jöttek a könnyek, aztán a síró görcs, aztán a föIngatott idegek el- zsibbadása. Lehetett úgy hajnali 3 őrs, mikor a következő párbeszéd fejlődött ki köztem és a feleségem között: — Alázol ? — Nem. — Aludtál ? — jLgy pereset sem. — Nem megyünk Amerikába, ugye-e ? — Nem, nem, nem I Borzalmas éjszakám volt, — panaszolja a feleségem, — átszenvedtem a tengeri utazás borzalmasságainak összes kinjait- A vihar, mely a hajónkat himbálja, dobja, rázza nem szűnt meg egy perezre sem. Hallottam recsegni, ropogni a hajó bordáit; örökös köd vett bennünket körül, s a vészkürt félelmesen tülkölt nyolCz napon át. Aztán éreztem, egy iszonyú ütést, a mit orditás, jajveezéklés követett. A hajó személyzete kétségbe esve futkozott a hajó fedélzetén, leoldotta a mentő csői- nakokat; az utasok sirva, Istenhez fohászkodva bocsátkoztak térdre, s elre- begték utolsó imáikat. Mi hárman, éu te meg az édes Gyuriozáuk összeölelkezve vártuk az utolsó pillanatot. Egyszerre a viz kezdett behatolni a fülkénkbe. Emelkedett, egyre emelkedett a viz. Még egy pillanat és elnyel , . . Jaj, megfulladok. Es te ia . . . meg Gyuri is. . . Erre fölébredtem. Nem, nem megyek ét a vizen. Elég volt a tengeri utazásból egyszer. Nem akarom megtenni újra, a valóságban is. Hujnali öt óra volt, mikor mog Írtam a lemondó levelet. * * • Éi ime alig pár hónap múlva mégis megtettük a nagy utat. Az igazgató \ nem fogadta el a lemondást. Előre meg- 1 mondta, hogy az ember lassanként hoz- ! zászokik a legrémesebb utazás gondola- 1 tahoz is. Csak tűrjünk, várjunk e ha pár . hónap elteltével is olyan félelmetesnek fog tetszeni az utazás, akkor talán elfo- I gadja a lemondást. I Igaza volt. 1 De maga a tengeri utazási vállalat olyan tetszetőssé, vonzóvá, kellemessé j tudja tenni az utazást. Zene szóval üdvözli a hajóra (lépéskor s a hajón min- I den reggel, délbe, este. Ellesi az ember- : nek minden kívánságát, s kellemessé ' igyekszik tenni a hosszú nyolez nap alatt minden perczát. Persze minden az Óczeántől függ. Ha ; az nyugodt, akkor nyugodt az utazó is. I Nekünk, egy nap, egy éjszakát kivéve, 1 gyönyörű szép utunk volt. Gyönyörű, de unalmas. Akármit beszél a hajós népség a tenger szépségeiről ée változatosságáról, bizony egyhangú és unalmas az a nagy viz. Nap-nap után : ugyanaz a színe, szaga, hullámzása, fod- , rai. — Lehet, hogy imponálóan szép, mikor hullámai hegyekké tornyosulnak, , s fodrai megannyi havasokba, — de ma- gamforma szárazföldi lélek már nem igen élvezheti ezt, mert a tenger ilyen állapotában megszűnik a poetikus hangulat, elveszti az ember az életkedvét, s elbújik a fülkéjében a párnák közé, e nem mutatja magát mindaddig, meg a tenger újra unalmas nem lesz. Egyedüli mulateágom volt a hajón utitársaimat megfigyelni. Ugyan milyen népet szállit át egy hejő, az egyik vi- J lágrészből a másikba? Persze legelőször is a kivándorlókat I kerestem. A mi tótjainkat, meg leányainkat, a kiket: >lelketlen kufárok szálli- ! tanak át az uj világba.* Nem találtam egyet se. Öt nép múlva jöttem reá, hogy miért: A Normannia (ez a neve a hajónknak) fedélzetén élénk mozgalom keletkezett. Egyik ember figyelmeztette a másikat, hogy siessen át a hajó nyugati oldalára, ott érdekes látvány kínálkozik. Látvány! Jaj milyen jól esik. Öt nap óta nincs egyébb látványunk, mint a Stuartok örökös mosolygó szolgálatkész ábrázata. A látvány tényleg érdekes volt. Alig 30—40 méternyire haladtunk el egy másik hamburgi hajó mellett. Az „Argentína* posta-hajó volt, melynek utasai összegyűlve a fedélzeten nagy hurrázás- eal, e kendőlobogtatással üdvözöltek bennünket. Egész közel érve, láttam, hogy ott utaznak a mieink. Azok a derék tót atyafiak, a kik a dollárokat hazaküldözgetik, e aztán a dollárok után] haza- menuek ők maguk, meggyarapodva vagyonban, munkaképességben 1 Írástudásban. A Normannia utasai közül bemutatok egy-két példányt. Egy bolondos angol, — a ki recsegő hangjával örökösen danolt, semmit sem törődve a körülötte ülőkkel, minden nap négyszer-ötször öltözött. Londonban lakik, — milliomos, — a felesége meghalt, I most azért megy Amerikába, hogy 1 onnan feleséget vigyen magának. Tótá- , gast áll egy amateurnak s úgy fotogra- i fáltatja le magát. Egy spanyol család : férj, feleség, 4 kis gyerek, a legidősebb 6 éves, a legfiatalabb 2 esztendős, — egy szakécsné, s minden gyermekhez egy gouvernant, fisz- ezesen ll-en, Brazíliából utazik Guata- malába. Vagy hat hétig lesznek utón mig czéljukboz érnek, A spanyol uraság igen udvarias a cselédjeihez, s egy a fedélzeten rendezett balon sorra tánczol- tatja az összes gouvernautokat. Attól fél, hoby útközben cserbe hagyják öt; mert New York csak negyedrésze az útnak. Érdekes alak egy amerikai zsidó rabbinus, a ki nyaralni volt Európában. Mindennap részt vesz a társasebéden, s egy Bzép leánynak knrizál, a kiről előbb azt hittük, hogy az egyik Bariseon nővér, de a kiről később kisült, hogy hae- tánezoló, a ki az amerikai orpheumok- ban fogja magát produkálni, ha ugyan útközben a rabbi ur el nem csábítja a világot jelentő deszkákról. Megismerkedtünk egy kedves philadelphiai családdal. Ezek is minden nyarat Európában töltenek nyolezadmaguk- kai. Derek, kedves, emberek, a kik Bay- reuthban tiz Wagner előadást hallgattak végig a nyáron közvetlen egymásutánban. Persze milliomosok. Érdekelt megtudni, a meggazdagodásuk titkát. * — Igen egyszerű, — hangzott a felvilágosítás, — férfi ruhát árul, s nagyon olcsón ad mindent. Velünk jött egy ur, a ki Hunyady Jánost árul Amerikában. Most vau a meggazdagodás utján. Hatezer lada budait visz magával. Az egyik Stuartról azt beszélték nekem, hogy 25 éve utazik az amerikai hajókon. Minden hónapban 2—2 napig vau szárazföldön Európában is, Amerikában is. Itt is, ott is van egy-egy felesége, i pár gyermeke. Az egyiknek amerikai, a másiknak európai emlékeket hord haza. Egy utitársam, a ki negyedmagával ntazik egy ugyanazon kajűtben, elárulta az egyik lakótársáról, a ki szaszneinet, hogy az minden este, mikor lefekszik, a dereka körül köti | parafa mentő készüléket. De legnevezetesebb volt egy szmnor- kodó özvegy asszony. Nomr-jg veszítette tében, szivesek lesznek az ifjúság éli közt kiosztani. jei Minden ifjú kiszemel magának olyan helyet, ami lakásától nincs nagyon távol és a legelésző állatok kártékonyságának kitéve nincs. Esetleg lakásuk udvara, vagy a ház tája is alkalmas lehet. (Pedig a papnövendék »rak üres ; _ idejükben nemes szórakozás és test- I v‘ gyakorlatképen a Benedek hegyet j I vagy a völgyi kertjükkel átellenes ' dombokat, azt hiszem igen szívesen , ■ akarnák és tudnák is pompás lige- ! , tekké varázsolni. — Dávid árvái a K vízvezetéki gépcsarnok környéke és r< házuktól a Margit-telepig elterülő ol- | dalok beültetésével állítanának ma- 1 j? radandó emlékeket.) Az ifjú a kiszemelt helyre a cse- 1 n metét elülteti, a fa- esetleg cserjemagot elveti: a szükséghez képest, P ha másként nem lehet, kövek körül- , rakásával is óvja és ahol lehet, he- , tenként egyszer, talán a szünnapon j , megöntözi. Ifjú barátaim igen sok helyen ka- j vicsos talajra tognak bukkanni, de ’ j ez ne riaszsza vissza őket. — Lám - az olasszok sziklákra varázsoltak ; 1 i paradicsomokat. 1 A magas Tátrában százados fe- , l- nyők virulnak. — De hogy oly. i meszsze ne menjünk, a csopaki, nosztorí völgy felett le vő sziklásokat mily szép lombsátor koronázza. A veszprémi Margit-teleptől délre eső hegyoldal egy része köves talaj és mégis mennyi fülemile csattog az azon levő csalitokon. Ahol nem tenyész a kényesebb fa, ott a mogyoró, galagonya, vad rózsa, borókafenyő, sőt a csak valamirevaló talajban az erdei,- az osztrák-fenyő és mandula szépen virul. Az olasz a kősziklát kivágja, az üregbe jó földet hord és igy daczol | a sivár elemmel. A fa gyökere később a kavicsok közt is megkeresi táplálékát és ön- j maga is javítja talaját. Ha az első nehézség le van küzdve, később a természet, és talán restel- ! kedésükben a város intéző körei is : segítségünkre kelnek. Ha majd azután az ifjú férfi kora alkonyán vagy öregségében felkeresi azon helyeket, ahol ifjú korában a természet és a szegény város segítségére sietett, mennyi kellemes emlék és tiszta öröm száll szivébe akkor, midőn az. általa ültetett fa árnyában pihen. Utódai és a város lakosai pedig áldani fogják a kezet, aki a fát, az erdőt ültette, ápolta és öntözé. Kérve, könyörögve fordulok a fiatalság vezetőihez és az ifjúsághoz, mint az egyedüli tényezőkhöz, kik ! ezt a szegény várost még megment- 1 hetik, hogy a kitűzött szent czél
