Veszprémi Független Hirlap, 1897 (17. évfolyam, 1-51. szám)
1897-11-13 / 46. szám
Veszprém, 1897 XVn. évfolyam. 46. szám, Szombat, nov. 13 •lalu uamlAtn.-A. Xap ára: igém évre 12 korona, fél évre 6 korona. Negyedévre 3 korona. SCgyen mám 4ra 30 fii. Kapható Scemerey J. és Üireui I>. urak tikletaibaa. KIADÓHIVATAL: Scabadi utcia 514. üe. Szerkesztői iroda: Veszprém Ssabadi-ntoaa 614. at Hirdetésed : (s hathasábos petitsor vágj annak tere) As elad oldalon . . so fillér« A a-ik s 3*ikoldalon ió fillér, A 4-ik oldalon . . . is üllői A nyíl térben .... 40 fillér Kincstári illeték .. 60 fillér i hivatalos sleodriánok. Vesiprém, nov. 13. Befagytak a városi tűzcsapok. Ez a legújabb kalamitás ismét fényes tanúsága, a mi nagyhangú de rövid eszü magisztrátusunk meghagyatik ■ bölcsességének. Most azután te jó Isten, nehogy valami tűzvészt bocsáss a városra1 Mert arról nem fog .tehetni a városi hatóság — ha nem segíthet és ismét leég a félváros.. Mért fagyasztottad meg, te minden irgalom. Istene, a városi tűzcsapokban a vizr sugarat s. igy elvetted a derék hatóságtól az egyetlen eszközt, amelyet a tűzoltók rendelkezésére bocsáthatott volna, hogy a várost e jó. fiuk ezzel . mentsék! Látod .én édes Istenem, te l^sz az oka, hogy ha isméi ínség, nyomor, kínos tűz- halál veszedelmei csapnak le árva gyermekeidre ! :Amint mi ismerjük ami kuglóffejü város-bölcseinket — biztos, hogy ép imigyen gondolkoznak most, mikor a tegnapelőtt hirtelen beállott téli | fagy, a bekötözetlenül felejtett városi tűzcsapokat befagyta s most azután sopánkodva okolják egymást, meg a Rumplit s a jó Istent, amiért ez a végzetes maiér ismét bekövetkezett. Azokat a befagyott hydransokat kiolvasztani, rengeteg munkába és sok pénzbe fog kerülni — pedig pár hét előtt rájuk, vonni a szalmaburkot, 1— 2 embern'ek alig került volna pár órai munkájába. Bizvást úgy spekuláltak, hogy csinálja meg ezt a Rumpli, Rumpli meg rábizakodott a magisztrátusra. Ez a két, uraságoktól levetett lelkiismeretű, spéczi pedig, most közös akarattal a jó Isten fátumával takarózik. .Mint végzik el egymás közt ezt a hallatlan bűnös mulasztást — nem tartozik mireánk: de a mi a közügy, a városi polgárok élet- és vagyonbiztossága elhanyagoltatása dolgát illeti, az igenis nemcsak reánk, de a kriminális fórumra is tar tozik már. Emlékezzünk csak vissza a nyár tüzveszedelmeire. Még mielőtt a cséplősz érükre a gazdák kihordták volna eleségeiket, ebien az újságban uyüttan felhívtuk a hatóságot, hogy vezettessen ki a szérűkre ideiglenes vizvezeték-csö- vezetett mert okulhatánk a múltból, hogy a veszprémi cséplőszérük már sokszor leégtek. Az előrelátó felhívást a kedves hivatalos imposztorok nem vették tudomásul, a vízcsövet nem vezették a szérűkre s pár hit múlva leégett az alsóvárosi szérű. Akkor ismét figyelmeztettük a hatóságot, hogy a - szérűk biztonságáért csakis a hatóság felelős s ha kártérítésért megpereltetik, bizony lehúzza a törvény a tanácsos urakról a katufrékot is : a figyelmeztetés ismét hiábavaló volt. Gondolták, ami elmúlt, elmúlt: a másik szérűt csak nein eszi meg a dev]a. Oda sem vezették ki a vízcsövet s pár napra rá ez a szérű is porráégett. Akkor egy kicsit mégis megszü- kültek a hivatalos meghagyatlkok. Hatósági gyüjtőiveket köröztek, hogy a gyűjtött pénzzel betömjék a leégettek panaszos ajkát. S hogy aztán nem gyűlt be elegendő pénz, rávették a képviselőtestületet, hogy az egyik főkárvallottnak, Schmidt városi öntözőnek 300 frtot szavazzanak meg abból a 12 ezer frt segélypénzből, ami az 1893-iki. tűzvész országos se- gélygyüjtés adományaiból fen maradt. A képviselőtestület ^ztán ki is húzta a tüskét a hatóság lábából, megszavazta a 300 frtot és — Schmidt is elhallgatott. Hát kérem,.rend'n van ez? Jó lé- lekismeretü hatóság teszi-e valahol azt, hogy a saját mulasztásából eredet t kárt, az ország jótékony emberei könyöradományaiból. fizetteti meg. ? Aztán most is arra spekulálnak- tán, hogyha tűzvész esetén, a befagyott tűzcsapok révén, leég egy városrész — akkor majd ismét kolle- dálnak s kifizetik az égetteknek a még meglevő tüzkár.iegély-marad ványt ? Lehet, hogy igy spekulálnak, hanem hát tegyen róla a hatóság felsőbb fóruma a vármegye, hogy- ennek a lélek nélkül való dibdáb-gazdálko- dásnak valahára vége legyen. Ilyen gondolkodással s akkora kis lelküséggel csak az egyenlitővidéki kraal-okat adminisztrálják a mezit- lábos és tollasfejü hatóságok. Ott azonban néhanapján mégis csak rajtvesztenek s 50 bambuszt kapnak a talpukra. Veszprémben pedig — felemelik a fizetésüket. miniszter czéltudatos intézkedései uj életre keltették azt és heves választási harc/, után ismét a katholi- kus kongresszus napirendjére tűzték. A püspökök előértekezlete, mely a kongresszusra vonatkozólag nem tudott egyértelmű határozatokat hozni, nem enged nagy reményeket fektetni a kongresszus tanácskozásaiba. A kormány, minden lépése csupa előzékenység az autonómia iránt és e kongresszus által akarja elérni a kérdések rendezését. A püspökök tartózkodóknak látszanak és ez a magnktartása tökéletesen érthető, ha a laikus elem követeléseit vizsgáljuk, amely — úgy látszik — főleg a püspökök hatáskörét vette czélba. Azt akarják, hogy az autonómia ne csupán a nem egyházi ügyekre terjedjen ki, hanem hogy a püspöki székek és magas egyházi méltóságok betöltésére is befolyás biztosíttassák a laikusoknak. A laikus elem e kinevezéseket hármas kijelölések alapján akarja elintéztetni, az egyházi méltóságok ellenben egyszer mindenkorra ki akarják magukat vonni ez eljárás alól. A laikusok nemcsak a taoul- mányalapok kezelését akarják az autonómiára bízatni, hanem a tanintézetek, közép- és elemi iskolák vezetésére is befolyással akarnak birni és ez irányban mindazt ki akarják zárni,, ami. nem tartozik a hat hőül. us autonómia szűk keretéhez. A külön önző érdekkörök összeütközése sokkal keményebb, hogysem azok kiméletes kiegyeztetését el tudjuk gondolni. A korona legióbb kegyúri jogait nem szabad érinteni; a pü.-pökők jogait és befolyását a püspökök nem engedik megrövidíteni: a laikusok oly kívánalmakkal ! és követelésekkel lépnek a koug- i resszusba, melyeket csak igen kis , mértékben lehet figyelembe venni. | Ehhez még a néppárt * uj politikai J iránya is oly követelésekkel lép : fel, melyek a kongresszus tanácskozásaiba a politika bevitelét czénomia kérdésének rendezésére és megoldására, hogy jövőre minden magyar körmány kétszer is megfontolja, váljon megkisérelje-e a kérdés megoldását. Ha ez a kongresszus is eredménytelenül feloszlik, akkor hossza ideig nyugszik a kérdés : nyugszik mindaddig, . inig a kormány kötelessége lesz — irja a ,Pester Correspon- denz" — a saját hatáskörében rendezni a katholikus autonómia ügyét. A kormány előzékenysége és készsége mioden kétségen felüt áll. A kongresszus tagjain a sor, tehát gondolják meg a kongresszus tagjai hogy a többi felekezetek csak azért lettek oly erősek és hatalmasak, mert autonómiájuk van, melynek bástyafalai mögül diadalmasan vissza atasithatnak minden támadást. Hezitáljunk! Istennek hála, megértük valahára neityed század után, bogy a gabona ára felemelkedett olyan fokra, mely mellett még is meg lehet élni! Nem is valami üres foháBZ' kodás ez, mert szólleink nagy része elveszvén, —* Dunántúl csak az egyetlen szántóföd az, a mire tá maszkodhatunk, a melyből élűnk ha ez cserben hagy, akkor ott áll a küzdelem, a szegénység az ajtó előtt. Az emelkedett gabnaárak legalább is annyi értékkel bírnak ránk: hogy a közép birtokosok fellélekze- pek; a drágán bérlők pedig nem buknak meg. Hanem hát valami nagyban nem örvendhetünk a gabnaárnak sem, mert a másik zsebből meg duplán fizetünk meg minden élelmi czik- két, a mit azelőtt olcsón vettünk: aztán meg nincs is arány az emelkedésben. A katholikus kongresszus. Veszprém, nov. 11» Csütörtökön, november 11 -én délben gyűlt egybe a főrendiház üléstermében a második katholikus autonómiai kongresszus. Az első kongresszus, mint tudjuk, 1870. október 20 án gyűlt össze, de tanácskozásai eredményre Dem vezettek. A kongresszust feloszlatták, a katholikus autonómia eszméjét ad acta tették, mignem W1 a s s i c s Gyula kultusz lozzák. A lelkészkedő papság engedetlen és duzzog, a katholikus hierarchia keretében reform tervekkel foglalkozik és az autonómia sem kell neki mindaddig, mig a kongnia kérdése kielégítő módon meg nem oldatott. Vaszary Kolos herczegyrimás a béke és az evangéliumi lürelmesség isteni szavaival nyitotta meg a kongresszust. Az ő fenkölt szándékai szerint magasztos békeműnek kellene lennie a kongresszusnak és a béke egy nagy művét kellene annak megalkotnia. Mert Vaszary herczeg- primás jól tndja, hogy ez a kongresszus az utolsó kísérlet az autóA mint a búza visszanyerte régi rang és méltóságát, azonnal elkezdett Hezitálni felfelé minden kereskedő, iparos, szatócs az utolsó kofáig! Habár a termelők olcsó áron sem tudják eladni mészárszékre való marháikat, a hús olyan drága kis városokban is, hogy a szegény ember alig jut hozzá 8 még vasárnap is csak kostolót visz. Hát hiszen első sorban is a termelő gazdának kellene megfizetni a drága árt, mert az drágább áron hizlal, mint azelőtt. De ettől még is olcsó áron veszik, agyon- druckokják; s midón már megvették tőle az elsőrangú húst 24—28 krért kilóját, akkor te meg megveszed ugyauazt kilónként 50—60 kron. A borjúhúst pedig rendes árért panorámákban lehet látni be- lépti-dij mellett. Hogy a kenyér, pék-sütemény drágább lett, azt meg tudjak érteni, mert a búza, rozs értéke is felemelkedett. De a bnza ár és liszt-ár, a sütemények ára közt nincs arány, mert ma akkora zsemlyét, kiflit kapsz, hogy a b.-pesti élczlapok nagyító üveg segélyével keresik meg az asztalon. Ekkora süteményt csak akkor lehetne adni, ha 24—30 frt. volna egy m. mázsa búza. Aztán ha szállnak az árak irányadó piaczokon, a liszt és sütemények ára azért csak marad, azonnal kész rá a válasz: ez még a ,drága búzából való liszt 1 Csak az isten ellenőrzi a közönség érdekét 1 . . . A többi élelmi czikkek sem állnak arányban a gabona-drágasággal ; de hát Hezitálni kell felfelé minden áron, ez ma a jelszó, mert a búza drága 1! Hát még a munkás kéz 1 no ezt meg sem lehet fizetni, olyan drága. Október hó utolja felé kérnek kapás, vagy más férfi napszámért 75—80 krt, de sőt 90 krt is a nehéz munkáért. Rövid nap, sok pénz! Egy öl fát vágnak 2 frt 40—60 krért. Aztán nincs alka, vagy megfizeted a kért bért, vagy nincs munkásod, mert a legtöbb napszámos inkább elheveri az. egész napot egy kr. kereset nélkül, minthogy engedjen. Egész napon át tömegekben hevernek ógyelegnek a napszámosok az utczán dolog nélkül, mert a drága napszámot nem kapták meg 1 Felfordult világ 1 Még közelebb is örömest odaadtad gyapjúd m. mázsájít 80—85 írtért, s az ugyanoly gyapjúból készült kaputért fizettél 40—50 frtot. A gyáros azt mondja: drága a munka! A munkás azt mondja: kevés a bér és streichol 1 így vagyunk aránylag mindennel az életbeD. A mit eladsz, ha legjobb minőség is, minden olcsó; a mit venned kell, minden drága 1 , Aztán még ha a drága gabnaár mellett sok is termett volna; de csak az ár magas, a búza, rozs pedig csak kevés helyen ütött be! Ezekkel a viszonyokkal le kell számolni és erős kritika alá vetned magadat, hogy megbirod-e é hogyan f! Egészségtelen állapot 1 Felfordult világ 11 P.-y. A vármegye telefon-hálózat ügye. A vármegye telefonhálózata ügyéiben az alábbi jelentős czihkelyt közli „Pápai Közlöny“ laptársunk s azt tárgya érdekénél fogva egészben közöljük. Az érdekes czikkely igy hangzik: A közlekedési eszközök fejlődése nemcsak a kereskedelem s ipar, a forgalom alakulására van átalakító hatással; nem kerülheti ezt el a közigazgatás sem, mely az előbbivel szoros kölcsön hatásban van. A rohamosabb kifejlés, a szövevényesebb életviszonyok gyors s azonnali intézkedést kivánnak. A közviszonyok kiemelkedvén a korábbi egyszerűségből s igénytelenségéből, erős követelményeket hárítanak a közigazgatást végző férfiakra. Egyik legfontosabb követelmény a közigazgatás gyorsaságában áll. Az ügyes-bajos dolgokat hamarosan kell elintézni, felmerülő konkrét esetben azonnal kell intézkedni, ha akaijuk az orvoslást. Ez magával hozza, hogy a közigazgatási hivatalnok, hatóságok s közegek egymással gyorsan s lehetőleg közvetlenül érintkezzenek. Az érintkezés közvetítésére ma a posta s részben a távírda áll rendelkezésre. Azonban ez intézmények minden ócsárlása nélkül állíthatni, hogy a folyton fokozódó igényeknek nem mindig felelhetnek meg, A postai közlekedés épen a községekkel, de néha a nagyobbakkal is igen lassn. Nem is lehet a csekély forgalmú községek érdekében jó akarattal ki-, vánni, hogy az állam a nagy költséggel járó gyorsabb ^összeköttetést létesítse b fenntartsa, habár ennek érdekében folyton hoz áldozatot. A mi a távirdát illeti, ez vármegyénkben még kevésbé szolgálhatja a gyors közigazitás érdekeit, mert a t.ávirdaállomások száma csekély, szaporításuk pedig az előbbi okoál fogva igen nagy terheket róna az államra. Bizonyára ez indokból intézte a belügyminiszter a múlt évi szeptember hó 14-én 53,809. sz. alatt a vármegyékhez azon leiratot, hogy a vármegyei telefon-hálózat létesítése iránt intézkedjenek. A miniszteri intentiót csak dicsérni lehet. Mert, ha távbeszélő hálózattal köttetnének össze a községek járásuk székhelyével, ezek pedig a központtal, a közlekedési nehézségek egy€ TARCZA. §■ Bella könyvéből. xxxm. Ki tiltja meg a virágnak: Hogy ne hozzon több levelet. Midőn fényes sugarával Rá ragyog a szép kikelet ? Ki tiltja meg a pataknak: He csókolja tenger árját íj Ki tiltja meg a madárnak: He sirassa vesztett párját t Ki tiltja meg a szivünknek: He dobogjon t ne szeressen t É, ez a két dobogó szív: Az egymásé ne tehessen 11 XXXIV. A múlt éjjel együtt Álmodtam te veled: Meg is csókoltalak, Meg is öleltelek, Karjaimba zárva itt pihentél nálam . . . Én édes istenem Miért is volt esak álom t / Vagy, ha már álom volt, Mért nem tart örökkön t Vagy mért nem szakadt meg Szegény szivem rögtön; Midón az ébredés Hajnala feltámad : Hogy ne fájna többé Érted és utánnadt SOÓS LAJOS. Őzé 1 előtt... Ki mondja meg, nagyfáinkat Hol keressem, hol találom t Hem tehet, hogy elpusztultak. Szörnyű volna az az álom I Szép hazánkat a véletlen Szomszéd viszály tegye naggyá t He higyjétek, érdemetlen Az Isten sem tesz szabaddá t A szabadság verófénye Áldó napja újra kisüt 1 Honfi erény szép eszménye Lelkesítsen ma mindenütt I S hogy megjött a nagy pillanat S való lesz a legszebb álom . . . Vezérinket, nagyjainkat Keresem, de nem találom ! Ki segítsen hát mi rajtunk. Ki buzdítson nagy tettekre t Ki mondja, hogy talpra álljunk S törjünk dicső végezetre 1 Lobogót ragadván — rajta 1 Át az életen, halálon 1 Vezérinket, nagyjainkat Keresem, de nem találom. Isten anyja, védasszonyunk 1 Küzdelmünkben te légy velünk 1 Ha akarod, nagyok vagyunk, És örökre dicsók leszünk . . . Hem is kérdem, nagyjainkat Hol keressem, hol találom t He bénítsa karjaimat Ez a rémes lidérczálom 1 Budapest, iSgy. nov. io. KOMPOLTHY GUSZTÁV. Éjszaka a Balatonon. irta: Sat Ede. Almádiból a muzsikaszó messze kicsengett a Balatonra, olyan tisztán, olyan TÍgan, mintha a bálterem czigányai az egész hatalmas, bűbájos tőoak muzsikálnának. A bálterem ablakaiból csak úgy özönlött a világosság, mintha tflzró- zsákat hintenének a mulatozók a habokra, a gyönyörű magyar tenger üdvözletére. A pnrton a bajó indulásra készen állott. Vitorlái közt nagy szolgálatkész- séggel suhogott a sz.-lló, hogy vigye, vigye a hajót messze, messze, Balatonfüredié, vagy akár tovább, is. Olyan szép az utazás, csöndes éjjelente ezen a tavon, mintha csak álmában r.-pűloe az ember. A hajócska fedélzetén akár aludni is lehet; a vén matróz, a kioek magas homloka fölött hosszú ezűstszálakat lebegtet a szál, Őrködik éber gonddal u ■znnnyadozók felett. Hanem ánnáceks, daczára, hogy gyönyörű utazás kecsegtette s daczára, hogy már jó későre, nznz koránra járt az idő, mégis fájó szívvel lépett a hajó fedélzetére, nehezen tudott elszakadni az almádi tánezos, lobogó kedvű mulatságtól. Mikor édes apja intésére az öreg hajós falhuzta a horgonyt, nekieresztette a vitorlát b a hajócska gyöngén féloldalt dőlve, útnak indult: az ő szeme még mindig a bálterem fényes ablakaira tapadt a akkorát sóhajtott, de akkorát, hogy úgy képzelte: attól rezdűl meg az egész Bala'on . . . Annácska úgy érezte, hogy életének eddig ez volt a legragyogóbb, legfontosabb napja; s ennél nagyobb nap talán soha, soha nem fog rá virradni egész életében. Ma vitték először tánczmulat- ságba, hófehér ruhában, melyre most meleg köpenyke borult éjjeli Bzélben, a ló hűvös lehelletében. A hajába csak egyetlen szál rózsát tűzött: de az annál szebb rózsa volt, mintha csak az ő kedvéért virult volna ki ilyen nagyra és szépre. Egy rózsával ment a bálba : ima, egy egész halommal tér vissza. Akkora bokrétát kapott a rendező fiatalságtól, mint egy hatalmas virágkosár; akár tele hintheti vele az ágyát s rózsaágyon, a puha, illatos szirmok közt álmodha- tik a tündérországi mulatságról, az első bálról, a melyből, sajnos, csak bz álom, csak az emlék maradt. De a holnapra gondolt: ez megvigasztalta. Holnap a balatonfüredi paj- tásnői ,a többi lányok, mind föl fogják keresni s kérdezősködni fognak, hogy mqlatott a bálban ? Felelet helyett a róz-abokrétára mutat: oh, milyen éke- I sen elmondják az aranysárga, a hófehér, halványpiros, biborsötét virágok, mézes, édes rózsanyelven, bogy ő milyen jól mulatott 1 A balatonfüredi kert pillangói mind az ő ablakába kitett bokrétára szállanák, a rózsák azoknak ia elmondják s azok hirűl viszik a füredi virágoknak, fáknak, füveknek is, hogy An- nácskáoak milyen gyönyörűséges estéje volt a tánczmulateágon I S a többi lányok, a kik nem voltak a bálban, mind, mind arról tognak beszélni s hogy fognak rá irigykedni a pompás bokrétáért. De ő nem engedi, hogy őket az irigység bántsa: mindegyiknek ád egy-egy szálat, egy-egy binobócskát a bokrétából, hadd emlékeztesse őket az Annnska felséges mulatságára. A. kis lány beczéző szeretettel szorongatta kezében a bokrétát, az ő bálkirálynői jelvényét. S úgy érezte, hogy igazi királynőnek lenni, országok, népek felett, az ugyan szép dolog, de bálkirálynőnek lenni, mégis a legnagyobb dicsőség a világon . . . Oh, mennyi örömet, dicsőséget szerez neki holnap is az a bokréta 1 A hajé csendesen siklott czélja felé. A tihanyi hegyfok ngy állott ott, mintha az alvó tó csendes szendergését őrizné; fölötte a hold, mintha az óriás begykatona fényes ezüst sisakja lenne. A habok halkan csobogtak, mintha álomba ringató meséket mondanának a halacskáknak. Harmatos reggel nem oly tiszta a levegő, mint ilyenkor, éjjel, a Balaton falett. A szellő sóhaja is oly lágy és gyöngéd, mintha egy ártatlan gyermekiélek imádsága suhanna el a habok felett Istenhez. S rajongó, imádságoa szeretettel telik meg az ember szive is ez iránt a gyönyörű tő iránt; a magyar haza iránt, melynek kebelén a természet ilyen szépsége ringatózik, mint ez a tó; e az Isten iránt, ki ezt a hazát teremtette s ennyi szépséggel megáldotta. A tenger imádkozni tanít: a Balaton is imádságra tanít és hazaszeretetre. — Az édes spa elaludt, — szólította meg Annnst az öreg hajós — kisaszszonyka nem fekszik le l De vigyázzon, hogy vízbe ne essék I Annus nem volt álmos. Sőt elevenen be ezédbe ereszkedett a jó Máté bácsival, a kipróbált hűségű vén cseléddel, a kivel' minden nyáron oly örömmel látják viszont egymást, mikor lejönnek a fővárosból a Balatonra, mig télen a jó öreg vigyáz a hajóra. Most eldicsekedett az ö báli mulatságával, megmutatta neki a bokrétát, melyről holnap egész Balatonfűred lányai beszélni fognak. Az öreg hajós nézte, nézte a kipirult aroczal dicsekedő gyermeket — addig nézte, hogy a könny kiosordnlt szeméből, sőt még a pipája is kialndt. — Mi leli, Máté bácsi ? — kérdezte Annuska. Hűvösebb lett a szél. Odabujt az öreg hajóshoz, — Lássa, kisasszonykám, nekem ie volt ám egy ilyen szép kis leánykám : az is épen igy tudott örülni a virágoknak, a muzsikának, a Balatonnak, az életnek. Szemem fénye, öreg szivem vigasztalása volt; úgy ölelt át a szerete- tével. mint a repkény a korhadé, roskadozó fát . . . Egyszer a Balatonon jártunk. Akkor is ,ilyen csöndes este volt, a Balaton akkor Is ilyen halkan mesélt álom-meséket a haboknak. Mindkettőnket elnyomott az álom: itt feküdtünk a fedélzeten. Egyszerre csak nagy szélzn gás, hullámverés riasztott föl: mert a Balaton, ha még oly nyugodt is, néha, hirtelen megharagszik, dühös fergeteg kerekedik felette. Talpra pattanok, a hajó jobbra-balra hánykolódott, tánczolt: Ilonkám 1 kiabálok megrettenve . . . Oh, édes Istenem : az én Iluskám nem volt sehol. Bizonyosan elkapta a hullám, megirigyelte, elvitte tőlem a Balaton. A Balaton, melyen ő fölnevelkedett, mely öt táplálta, melynek gyermeke volt: magához vette, eltemette, elsiratta. Kerestem, kutattam azután a hullámok mesz- azeeégén: de még csak a holttestét sem vetette ki a viz. Úgy szerette a Balatont, — hát a tő nem eresztette őt vissza többé. Valami zátonyba akadva, aludhatik csendesen. És én, mit tehet tem ? Keservesen, nehezen, de csak beletörődtem az Isten rendelésébe. Csak akkor fog el nagyon, nagyon a fájdalom, mikor egy ilyen azép, kedves gyermeket látok, mint a kisasszonyka; akkor Jhul- latok keserű könnyeket a Balatonba . . , Annus elszomorodva nézett az öreg halászra, s a messze, messze elterülő csöndesen, azomornan suttogó tóra, mely annak a Szegény kis lánynak, a koporsója volt, ezüst csillag-szegekkel kiverve. A vén hajós fedetlen fővel fiit a hajó orrán ; fedetlen fővel járt mindig a Balatonon, a hogy a temetőben, kedveseink siris fölött ezoká6 állani A szél elállóit, nem is volt már rá szükség, mindjárt elérik a füredi partot, a hol az ő vendéglőjük van s a Máté bácsi árva konyhája. A kis lány kezéből lassan, lassan hullottak a virágok a tő tükrére; majd egyet gondolt, a szépen a hullámok hátára ejtette az egész bokrétát, első diadala féDyea emlékét. A viz csöndesen vitte a virágokat Siófok felé . . . i — Mit csinál ? Miért dobta el a virágait, kisasszonykám ? — kérdezte az öreg hajős. — Megkoszorúztam Iluskája sírját, — nézett rá könnyben úszó, szerető szemmel a kis lány. As amerikai őserdőben. (Lenkey János sirja.) Yosemite, okt. 20. 1897. Az alaskai humbug mindenki előtt világossá kezd válni. Az aranyláz, e ezzel együtt a kedélyek ie csillapulnak. Eleget láttam, hogy fosztogatják a keletről érkezett 8 Alaskaba szándékozó tapasztalatlanokat. Megutáltam azt a szennyes kapzsiságot, mely a mai korban annyira jellemzi az emberiség psnzvágyát. Yisz- szahuződtam a szűz őserdők mélyébe s csak itt érzem magamat jól. Távol a városok zajától, nem hallva a vonatok örökös dübörgését, a hajók-
