Veszprémi Független Hirlap, 1897 (17. évfolyam, 1-51. szám)

1897-11-06 / 45. szám

Veszprém, 1897,

XVII. évfolyam. 45. szám

egri ölen.

miadM iiomk»to>-A. lap ára: tigész évre 12 korona. Vél évre 6 korona. Se^yedóvre 8 korona. Seyen szám ára 80 fii.

Kapható Siemerey J. és .!«rcis( L. urak tisleteiben.

KIADÓHIVATAL: Szabadi atoza 514. sz>

P

Szombat, nov. 6.

Szerkesztői Iroda: Veszprém

SiabadJ-atoaa 614. ■*

Hirdetéseit :

(z hathasábos petitsor rag) annak tere)

Az első oldalon . * so fillér. A a-iks 3-ikoldalon z6 fillér A 4-ik oldalon . . . xs füléi A nyiltérben .... 40 fillér Kincstári illeték .. 60 fillér

A megyei liberális-párt szervezkedése.

Veszprém, nov. 6.

Úgy látszik, a megyebeli nagy liberális párt, mely a nagy muszka »agyaglábu kolossusként. eddig csak lomha meddő erejében tetszelgett magának — valahára megmozdult. Bízvást úgy van, hogy a kolossusok is csak addig tűrök, mig a sok szu nyög csipése-marása vérbe nem vág. Akkor az is a talpa boldogabb végéhez fohászkodik.

Hát ideje volt megmozdulni.

Az egész országban lecsendesül- tek már a zelenyák-heczczek által szított áldatlan izgalmak s békés munkához lát, a fanatikus izgatók által egymásra bőszitett társadalom. Csak a mi jó Veszprém vármegyénkben lobog még az engesztelhetetlenség boszulángja, csak itt nem akarnak még a törvény keretébe illeszkedni Zelenyák prófétái s folytatják a nép izgatását illő alattomossággal, szószékről, újságban és felszentelt kaszinókban.

Nem kiméinek erre se időt, se pénzt. Ezerszámra röpítik a nép közzé Lepsényi páter szentelt vizbe áztatott maszlagos újságait, egyre- másra csinálják a falvakban az antiszemita grájzlerájokat és zelenyák egyleteket, közbe veszettül megfnj- ják a .Veszprémi Hírlap“ bolond bumberdóját, amiből a liberális Je- rikó-fálak volnának hivatva össze dűlni; a központi veszprémi néppárti kaszinóba pedig a legraffinál- tabb csalétkekkel csalogatják a pa- nem et circenses népét. Van ott kérem népszerű cselédbál, zóna-színház, Tojáss Dani-féle bűvészeti cse- pürágás és ködfátyolkép — vakulj magyar, amint kedved tartja. Még meg fogjuk érni, hogy legközelebb fehérnéppárti hastánezosnők és zelenyák bikaviadorok fognak ott vegyes felléptü előadásokat rendezni, ad majorem glóriám ecclesiae.

Csinos, szép rendszerrel foly itt a népbutitás a njisera plebs minden rétegében s amit a központi szemfüles vezetőség elmulaszt, szépen helyrehozzák a falvakban s vidéki városokban a külmunkatársas hecz- meiszterok, aminek bőséges jelét és szomorú tanulságát aztán mindanyi szór észleljük, valahányszor a megyei vagy társadalmi közélet valamely, együttható erőt igénylő, mozgalmát ez az örökkéfolyó aknamunka meg- akasztjn.

Szükségessé vált valahára, a megye egészséges közszellemét las- sankint felőrlő láthatatlan fillokszeravész ellen összeszedni a megye sokkalta erősebb liberális elemeit Ha az ellenség teljes exkluzivitással szervezkedik minden vonalon s nyiltan is visszautasít immár minden béketörekvést, akkor vagy fogadja el a .hands off-.ot, vagy vágja magát hányát a kolossus.

Ha tisztes rendbe tudott jönni az egész ország, az áldatlan felekezeti háború lezajtával — szégyen volna, ha ezt az infám lázitást tovább is behunyt szemmel nézné és hagyná magára gyújtani a házat Veszprém- megye liberális népe.

Ezt az Istennek-tetsző ön-autoda- fét csak tartsák meg maguknak s használjákegészséggel — azelenyákok.

Úgyis az ő szent elődeik találták ki.

A jó szilekhez szólunk.

Veszprém, nov. 0.

Az idei télen alig ha kell visszaálmodni a régi Róma sápadt ezreit amint „páaem et circenses !“ üvöltéssel reszkettetik meg a kényelemben üsző, hatalmas imperatorok városának levegőjét.

Nem lesz szükséges a képzelet erejével magunk elé varázsolni: mikor a sorsával elégedetlen nyomortól Űzött nép fenyegető morajlással követeli a létíentartó kenyeret. A kuszáit íörtü, sápadt arczu, mezetleo, aszott testű rém: a nyomor itt lebeg már közöttünk, észrevétlenül, suhanva jár a kunyhók, a szalmafedeles házak között: meg- megezirógatja azokat a szánalmas, toprongyos alakokat, azokat a kékre fagyott, didergő teremtéseket: most még csak ezek ismerik.

Ha azután, majd ha már oem elégszik meg a czirógatással, hanem vad erővel, sziláján belemarkol a szivükbe, az agyukba és hideg csontváz kezeivel kiragadja őket a fórumra, a nyilvánoszág elé; ha égető leheletével lázra gyújtja idegszálaikat és fólégeti bennük a szegénység, a kenyértelenség szemérmét: akkor színről színre láthatjuk ezt a rémes szellemet a maga rettenetességében ; akkor már nem kell többé vissza álmodni az éhező római nép ezereit; itt. fognak előttük hullám- záni valóságban.

Az idei szűk esztendő, a bekövetkezett drágaság megfogja kétszerezni az Ínségesek számát: készen lehettünk rá.

A mi Ínségeseink nem fognak szórakozást, színjátékot is kérni, hanem csak kenyeret Kenyaret azoktól, kiket a sors jóléttel áldott meg. Morzsát a bőség asztalairól.

Készen kell lenni az áldozattétn- lekre ! Nem szabad bevárni, mig a minden indulatnál hatalmasabb ur, a nyomor szelleme, megtépi az ínségesek szivét, megkuszálja agyukat s a kétségbeesés lázával gyújtja meg idegeiket; meg kell előzni azt, a szivtépó jelenetet, hogy a nyomorgók kéztördelve kiáltsanak kenyérért.

A kormány is készen van az idei Ínséges télre. De az, a mit a kormány nyújthat, majdnem elenyésző csekélység lesz. A társadalomnak, a jólétben élőknek, a jótékonyczéln egyesületeknek kell most kétszeres buzgalmat kifejteni. A társadalom anyagi áldozatainak összeségét tömörítse most a nép segitésén munkáló egyesületek támogatására. Minden egyéb czélnak (ha különben szent és magasztos is) háttérbe kell az idén szorulnia annak a tudatnak hatása alatt, hogy ez úttal legégetőbb szükség: a nyomor enyhítése.

Itt vannak Veszprémben a jótékony nöegyesületek; a Népkonyha ; ezeket és kizárólag ezeket segitse mindenki istenadta tehetsége szerint, a vagyonos nagyobb összeggel a kevésbé vagyonos fillérekkel. Különösen a Népkonyhát minden irányból, teljes áldozatkészséggel támogassa a társadalom, hogy ez a valóban humanitárius intézmény az idei télen ne csupán a notórius szegényekkel, hanem a nyomorban sinyló iparosokkal szemben is képes legyen a jótékonyság teljes gyakorlására s ezeknek is oszthassa ki jótékony adományait.

Városunknak magának van annyi vagyonos embere, hogy vagyonukkal arányban van szivük jósága, leikök nemes áldozatkészsége — ezt minden nagyobb erőfeszítés nélkül el lehet érni.

Tegyünk félre egyelőre minden más czélt, függesszük föl az esetleg más irányban indított gyűjtéseket és tőmöritsük áldozatkészségünk összes erejét a jótékony nőegyesü- letek és elsősorban a Népkonyha humanitárius czéljai köré.

A fáradhatatlan, angyali nőlelkek le fognak majd szállani azokba a nyirkos penészes falú ódákba, hol most még a nyomor reme csak czi- rógatja a szomorúan, aggódással gubasztó, sápadt alakokat és jóságos szívók varázsával elűzik azt, mielőtt égető leheletével fölemésztené a szegénység önérzetét: a nyomort takargató szemérmet.

Á siófoki botrány vége.

(Levél a szerkesztőhöz.)

Siófok, 1897. nov. 5.

Vagy két éven át a községi túránk ellen folyt hajszának, utolsó felvonása e hő 3-án és 1-én községünk tanácstermében játszódott le, anélkül, hogy a jobb izléBÜ közönségnek ezen utolsó felvonás csak némileg szerzett volna meglepetést — jólehet a darab szerzői ezen I cselekményt színműnek szánták, — I a melyben győz az Intrika meg az fröszAk, ámde a pattanős vég után ítélve olyan komédiává nőtte ki magát, a melyben minden ügyes és ügyetlen és kíméletlen farkasverem, daczára a „halálra szánt hős* ép bőrrel rázza le magáról a színpadi poudert!

Ha az egész mozgalom utczai sugdosás, lótás-futás, korcsmái és kávéházi nyilatkozatok egy színdarab sorsára vonatkoztak volna, csakis a fenti kitétellel élhetnénk. Régi, érdek nélküli elkoptatott mese, ügyetlen szövevények a szereplők nelUz mozgása — szóval a darab elbukott! kár volt a veszódségért!

Ámde itt, a bukás uem a szerzőn, uem a szereplőkön, hanem a nagyit özön-égen boszulta meg magát.

Ezért a komédiáért kellett tehát Siófok közügyének szenvedni, és ez a komédia elég akadály volt arra nézve, hogy Siófok 2 álló esztendeig a fejlődés csirájában elnyomattassék.

Nekem épen nem czélom az egyik védelmével a másik párt eljárását bonczkés alá venni, én arra nem vagyok arra illetékes; azt én A, B, veterán polgártársamra hagyom, aki úgyis a „Veszprémi Független Hírlap* október 23-iki számában megígérte, hogy ez ügyben legközelebb terjedelmesen közre adja állapotainkat, moudom már csak agg koránál fogva is neki hagyom azt a megtisztelő mondókákat, a mivel vármegyénk előtt a Siófoki lakóso- kát el tudja különíteni a nevetséges obstruálóktól,

Én csak a őzéiből emelem szavamat, hogy bárha magukba szállnának ezek a darabcsinálók, okulva nevetséges felsülésükön, hogy az általak elkövetett eljárásért ne ártanának a közjónak, ne gátolnák azt az igyekezetét, a mely a hasznost a jóval kívánja a nép boldognlására 1 párosítani !

Mert hogy Antal József biránk ellen milyen alapnélkUli és milyen pokoli mesterségesen volt szóve a vád, mi sem igazolja jobban, mint Kenessey Miklós főszolgabíró és

Fehér megyei számtiszt nrak rész- rehajlatlan szigorú vizsgálatából megszületett tényállás, mely a bírói fényesen rehabitilja s a vádlókat nevetségessé tette.

Ugyanis Antal József biránk azzal volt vádolva, hogy vagy 70 személytől évek óta a közmunka váltságot beszedte, de azokat a megyéhez be nem szolgáltatta.

Ezen súlyos vádat magába foglal ó kérvény mindeu fórumon 39 áláirással ellátva, keresztül erőszakoltatok. Ennek mellékletét pedig az a nyilatkozat képezte, a melyben 30 adófizető bizonyítja aláírásával, hogy bizony igy van. Nos tehát a vizsgálat kiderítette a következőket:

1. Hogy az aláírásokat vagy 70 százalék letagadta, köztük többen kérték a vizsgáló urakat, hogy kutassák ki hivatalosan, vájjon ki irta a kérvény alá az ó tudta és bele egyezése nélkül a nevét,

2. A másik 30 százalék aláírását elismeri, de félre lettek vezetve, nem tudták mit írattak alá a korcsmában, meg a piuczeszeren.

3. A 30 adófizető közül, kiknek nevében a vizsgálat megindittatott csak 25 tagadja, hogy ó bármikor 1 krt is fizetett volna a bírónak közváltság oziraén, hanem igenis azt természetesen leszolgálta. D * 5 erősen fentartotta a vádat, hogy igenis ők készpénzzel tettek eleget e czimen való adózásuknak !

Csakhogy ezen 5 polgárnak teljesített fizetése pontosan egy kraj- czárig be lett szolgáltatva az illetékes helyre, a mit a megyei könyvek kellőleg igazolnak. Tehát annak a nagy garral, mesterségesen szitott munkának még egy atomja sem vetett gyanút annak a bírónak a fejére, a kinek kezéből csupa személyes gyűlöletből akarták a bírói pálosát ki csikarni, a kit, hogy boszn vágyuknak eleget tehessenek, gyalázatba akarták dönteni 1 Ámde ez a biró magánügye, hogy hol keresi és hol találja meg ennek érdemleges megtorlását, ahhoz a közügynek semmi köze nincs. Csakhogy a felmentő Ítélet egy uj aerát nyisson meg Siófok testületi működésében, a tanácsterembe ne vonuljon be többé a sértett önérdek a közjó rovására; iparkodjék most már a testület jóvátenni s helyre hozni mindent, amit eddig képtelen volt. Azok pedig a kik ebben a dologban annyira nevetségesen felsültek, sorakozzanak azok táborába a kik dolgozni, tenni akarnak, a kik haszuos polgárai a közügynek — akkor nem égeti areznkat a szégyen I pírja és feledve lesz minden !

*f O--- ““ “,3jvw

töb

bet sem a magán életben, sem a nyilváooság előtt— lezajlott; vége!

Hanem, hogy A. B. veterán polgártársam, milyen tollal festi majd a komédiát, arról aznt&n már nem tehetek.

Kádár Károly.

Has és élőállat szállítmányok a budapesti vásárcsarnokba.

(A, „mészárosok és Hentesek Lapja“ után.)

A hideg idő beálltával a iris hús és élő állatok küldése a budapesti vásárcsarnokba mind gyakoribbá válik, s igy czéUzerünek tartjuk t. olvasóinkat és gazdáinkat e tekintetben a következőkre figyelmeztetni:

A friss hue tiszta zsákba, vászonba ▼agy pádig ládákba csomagolva küldendő, utóbbi csomagolási mód különösen nyáron ajánlatosabb. Nagy gond fordítandó arra, bogy a hús, csomagolás előtt, jól ki legyen hűtve s 5 kilónál kisebb darabokra ne legyen vágva. Mindenféle hnsküldeményhez melléklendő egy egészségi igazolvány is, melyet a községbeli bus szemlélő állít ki községi pecséttel. — Elő malaczot csak is olyant szabad küldeni, mely darabonkint 6 kilónál nem nehezebb s mig a friss husszál- litmányok mindég egészségügyi igazolvánnyal küldendők, addig az élő malacz küldeményekhez okvetlenül járlatot (pás- sast) kell kiállíttatni, miután e nélkül élő malacz nem kerülhet Budapesten el- i adásra. — Bárányokat legjobb leölve,

I kizsigerelve, nynzatlannl küldeni, mert ielaprózva 1—1 darab (eleje és hátulja)

I rendesen nem üti meg az engedélyezett i legkisebb súly mér béKut. A szart marhá- i nak (bbrju, bárány, ürü, sertés) C9ak is 1 hasürege vágandó fel, a gerinezét és me- dencze-csontot nem szabad feltárni s a májnak, tüdőnek, vesének bent kell maradni. Egészben, nynzatlannl küldött borjak lábvégei a szárnyc»ontok felett le- vágandók. — Bárányhnst és növendék- marhahúst, valamint elcsigázott vén marhák silány hasat a vásárcsarnokban eladni nem szabad. Borjúnak csak is négy I hétnél idősebb és két hónapnál fiatalabb j marha tekintetik. A főváros területére szúrt állapotban nynzatlannl küldött állat fejét s törzstől elválasztaniv nem i szabud.

Eg; szerencsétlen családért

fordulnak hírlapunk azon szives olvasóihoz, kiknek jó szive — a szerencsétlenek nyomoráért mindig melegen dobbau.

Ma, szombaton reggel sápadt, beesett arczu beteg férfi vonszolta b e magát mankóján, ami hírlapunk irodájába a az irgalom munkájára kért meg bennünket. Adnék tudtára ami olvasóink jó szivének az ő rettentő Ínségét és szerencsétlenségét: h a rajta nem is, családján segéljen az

€ TAR CZ A.

Az elrepült és vissza tért madár.

Irta; Magyar Gyula.

At üres féssék.

Az alkonyat végig húzódik a láthatár felett. A mint a tele hold az aranyos ezélü felhők kődéből fölmerül, a nagy folyó partjának százados fái sötét árnyukkal borulnak rá a virágokkal hímzett zöld bársony pázsitra. Egy-egy fehér tollú hoj- sza repül át a fényes vizek csillogó habjain, cziapzérek zizegnek, tücskök psiri- peluek altató szép nótát a nagy mindenlégnek, s mig régre kigyullad a pázsit világa, virág bokoraljban a mezők mécsese a Szentjános-bogár. Azután nagy csend lesz, nem hallatszik egyéb, csak messze távolból a nádi farkaskölykek élee vili tága.

A sürü homályból előtör egy lovas, Lomha számycsapással felrebben a madár, valami vén. bagoly. Tomcsányi Balázs nemes paripája felhorkan a neszre, kiugrik az útból, alig tudja féken tartani gazdája.

— Édes lovam Villám!

Nagyot fuj az ismert szóra a szép állat, de aztáu szót fogad. Lassú gyöngylépésben szedi a bokáit, mintha csak tán- czolna. A fölzavart erdő homályos mélyéből titokzatos hangok keveréke hangzik. Brukog a gilicze, a vércse felsivit, denevérek járnak körben-karikában, sziszegő röptűkkel hasítva a léget. S egy nehéz sóhajtás szakad ki Balázsnak háborgó leikéből:

— Ne siess hát Villám! Későn sietünk már. Ki tudja, várnak-e? Meleg-e a fészek? Szépséges jó asszony vár-e az urára? Otthagytam, elhagytam, feléje sem néztem, léha czimborákuak gúnyoló szaváért.

S levette kalapját, hogy éjnek erdőnek szellője hűsítse vízióktól lázas, égő agy- féléjét.

, mh>t magányos templom, a puszták ölé- böl emelkedik távol szélkakaaos kastély

fényes kupolája. Balázs összerezzen. Révedező szeme fényt., világot keres ablaká- . ban. Nem talál világot, mire egy gondolat pzikázik agyába, s a nagy ember liheg a felindulástól.

— Hátha beteg Mari ? Hátha] meg is halt már ? Vagy, hogy akadt volna vigasztalója , . . s valami nyomorait . . ,

Gyöngyöző veritek ütődik homlokán, sarkantyújával a lő oldalába vág; meg- nyihog az állat s azután úgy repül mint a mesék lova.

— Hollá, repülj villám I

S alig múlt félóra, a ló már ott tán- erőit a vaskapu előtt. Nem kellett kitárni előtte, egy szilaj szökéssel repült rajt keresztül, mint a Szt. György lova a tüzes felhőkön.

A nagy bajezibőrre csak az öreg András jött elő; a gazda kezéből kivette a kantárt, s duzzadó ereit lágyan simogatta a reszkető lónak. Tomcsányi Balázs leszállt a nyeregből, s ringó léptekkel haladt föl a márvány lépcsőkön. Reszketett a lelke hogyan lép elébe megcsalt feleségének, de azért kereste. Egyik ajtó tárult, a másik bezárult. Erős lépteitől dübörgött a padló, visszhangzottak a boltíves nagytermek. Hűségéé cselédje motyogva követte ;

— Keresd csak, keresd csak I

Kereste, kereste, azután kifáradt. Bele

akarta kiáltani az ősi, nagy termek öblös üregébe:

— Mari, édes, hol vagy ? De egy hang sem jölt ki elszorult torkából, csak kérdő szemével nézett a vén Andrásra. Az elmondott mindent.

— Várt uram, sokáig. Sokat sirt, zokogott nappal s éjszakákon az áldott jő lélek. Állat is megszánta volna, uem csak ember. Oszt megtudott minden t. Beszélhettek neki, víg muzsika szóról, szabadkai szép lány hamis mosolyáról. Oszt egyszer csak elment a világba örökre . . . örökre . , .

— Örökre . . . örökre . . . fuldokolta Balázs a a nagy asztal szélén két könyöI kére hajtotta le fejét.

I

Az öreg, hfl cseléd nagyon megsajnálta, oda hajolt hozzá, a füléhes közel.

■—Ds itt a Klári, a bogárszemével, az majd megvigasztal,

Daozos fejét fölemelte Balázs s az a pokoli láng megvillant szemében. Ha elment, hát jól van ; lesz helyette másik, asszony helyett asszony. Jöjjön hát a Klári az égő szemével; jó czimbora, ozi- gány és szóljon az a régi vidám legény nóta.

A feszület.

Száz éves pergamen megsárgnlt betűi a hogy elbeszélnek jó Tomcsányi Balázs szivbéli bajáról — megesik a lelkem.

Nagy pecsétes levél érkezett hozzája

............Püspök stafétája hozta messze

földr

ől. A hogy elolvasta a szép latin írást, megszédült az agya s a hatalmas teste neki dőlt a falnak, élatpiros arcza holthalvánnyá vált. Vad kaozaj hörgött ki zihálló melléből s olyat ütött ökle a a vendégaaztalra, hogy az fel is fordult, Vad ijedezéssel szöktek portájáról mulatozó fiuk, lányok és ozigányok, susogva egymásnak !

— Most már megbolondult!

Harmadnapra ott volt az érsek-városban.

Hatalmas morajjal zúgtak a harangok, más embernek áldást, neki sötét átkot. Minden hareDgkoug&s azt beszélte néki :

.Annyira gyűlöl már, hogy elválik tőled.

Bim, bam . . . válik tőled.*

Az öreg templomnak ajtajában állt meg, nem volt hozzá lelke, hogy oda belépjen. Egy véneéges koldus imádkozott éppen a templom falánál, lehetett száz éves. Segítségért esdett, sovány csontos kezét előre kinyújtva- Balázsnak valami gondolat esett az agyába, Majd megborzadt tőle, de végrehajtotta.

— öreg olvasódat, hogy adod el nékem ?

A száz éves ember nagyot bámult erre, minek ilyen urnák egy szegény koldus kopott olvasója, hiszen az uraknak nincs miért imádkozni. Talán tréfál vele. De Balázs nem hagyta annyiba a dolgot; övé lett a kereszt a nagy olvasóval, a betette zsebébe. — Aztán mint a kinek rendben vsd a dolga, megindult büszkén a püspöki rezidencziába. Csak az arczán

I

látszott, meg a két szemében, hogy beteg a lelke, hogy belső láz gyötri. Nagy sziv- dobogáe közt lépett be a csarnok oszlopos házába. Színes ablakokon ragyogott ba oda a napnak sngára, rávetve fényét márványból faragott szép Krizsztus szobornak töviskoszoruzta, bánatos arczára. Valami férkőzött leikébe. Mintha a nagy, festett angyalok, megdic9Őült szentek két oldalt a fairé), mind ráboralnának s azután suttognák szemrehányó hangon i

— Balázs ta ! Balázs te !

A szomszédos dómnak magas kórusáról átzugott a hangja a nagy orgonának. Áthaogzott a hívők dalos, szent imája a hatalmas Istenről, aki elpusztítja majdan a világot:

Napja Isten haragjának.

Végét veti et világnak.

Egy tráter mutatta neki a nagy ajtót széttárva előtte. Jó Balázs belépett Hossza, zöld asztalon égő viaszgyertyák, közöttük az Ember ébenfa keresztje. Áz asztalfőn ősz püspök, mellette főpapok reá szegzett szemmel. Előttük egy széken fekete ruhában reszkető galambtest, zokogó szép asszony, Tomcsányi Balázsnak megcsalt felesége.

— Jó Tomcsányi Balázs — szólt az öreg püspök szelíd szavával — ismered-e ezt a kesergő teremtést ?

— Esküdt feleségem!

(Fojtott zokogása hangzott a szép asz- | szony fájdalmas keblének.)

— Hát ez a te esküdt hites élettársad

nagy, nehéz bűnökkel vádol fiam téged. | Azt mondja, megtörted te ezt a szent esküt, amit az oltárnál, az Isten nevére, életed üdvére tartani fogadtál. Hát esküszegő vagy. Alig voltál vele fél évig házas, hetekre elhagytad. Szívtelen ember vagy. Gonosz mutatás közt töltöttél éjt, napot. Gyehena tüzére megérett leányzók bűnös csókjai közt feledted el az 1 ö megáldott szerelmét. Hát ozéda ember | vagy. Nem volt bátorságod szakítani a bűnnel, kétes, rossz czimborák csábitő szavával. Hát gyáva ember vagy ... |

— Jó Tomosányi Balázs szinte hörgött egyet. Gyöngyöző veríték boritá be arczát.

S mig az ősz egy háznagy folytatta be- i

szédét, nagy, büszke alakj a megtörve le- / hajlott.

— Te itt nem álltái meg. Őseidnek há* ] zát bachanáliákna.: istentagadásnak rat I fészkévé tetted. Hites feleséged tiszta 3 ágyasházát, még azt sem kímélted. Ezek

a nagy vádak, felelj, ha tudsz rajok.

Egy egész világnak sürü, sötét éje nehezedett jő Balázs lelkére. És ebből az éjből nem hallatszott egyéb, csak a szép i asszonynak fájó zokogása, a zokogás közé i át-átzngott néha a szomorú hangja, bagó orgonának s mellette az ének, a hívők ajkáról:

Az Írott könyv megnyittatik.

8 benne mindez olvaatatik.

| — Felelj fiam Balázs, van-e még menti séged? Hijjad fel tsnuul magát a nagy I Istent, s ö megvilágítja agyunkat, szi- | vünket, hogy vau-e telkedben Istenféle- i lemnek, hitvesszeretetnek egy reményt gerjesztő ntolsó sugara.

I És felel jő Bslávs. Belenyúl először bekecse zsebébe, hogy kendőjével letörülje előbb kinharmuios arczát- És amint kihúzza azt a fehér kendőt, kiesik belőle as öreg olvasó, a Krisztus kereszttel. Leesik a földre, a márvány koczkára, hogy szinte megkoppan minden miutyánkja. I Balázs meg lehajol, térde a földet éri s j agy emeli fel azt a feszületet. Azután, hogy fölkel, megcsólkolja kétezer, az Isten-embernek rézből való arczát.

A vén papok néznek.

— £/. hát az az ember ? Az latente- I gadő, czéőa, ezudar, gyáva?

Balázs felemeli a jobbik kezével azt a szentkeresztet, aztán rekedt hangon, a hogy az előtör ziháló melléből, mondja nagy merészen:

— E szent olvasóra, erre a keresztre, a mit szivem felett talizmánként hordok, esküszöm, hogy soha mást én nem szerettem, mint ezt az egy asszonyt, aki itt bevádol, hites feleségem— A vén papok suttogtak : ,Tanút tett mellette az Isten szent fia.* .Szive fölött őrzi,“ feleli a másik. „Nem lehet gonoszság ennek az embernek igaz Istent hivő, ájtatos szivében.*

— Jó Tomcsányi Balázs — reszketett a hangja az öreg püspöknek — tanút

tett melletted maga a keresztfa, megbo- esájtott naked a mi Urunk Jézus, mi is megboosájtunk. És bocsáss meg neki te is édes lányom, üjdes fiam Balázs, vissza adjak néked ifjú feleséged.

Balázs odafordul a halvány asszonyhoz, zokogó gerléhez.

— Bocsáss meg én nekem, én megbántott üdvöm, édes feleségem. És a szegény némber zokogva borult rá a hotelen ember széles kebelére.

A bánáti részen repült a négy állat-, a négy fekete sárkány. Balázs vitte haza ifjú feleséget. Öreg este volt, hogy a kanizsai révnél vad zivatar támadt. Villámok czikáztak, s a kocsirobajba bele-bele dördült a haragos égnek zengő orgonája. A reszkető aaszony félve simult hozzá az erős urához:

— Haragszik az Isten, a kit megcsu- foltál.

A vakitó villám, fényes gyémántfonál perczekig benőtte csodás arabeszkek titkos betűivel a beborult menynek sötét kortináját. Iszonyú dörejtől kongott meg az égbolt. A négy ló nyihogott amint ott futott el a szanádi révnél. Lenn a töltés alatt bizsergett, sustorgott a Tisza vad árja.

Leütött a villám, meggyujtva előttük egy sudár fenyőnek magas koronáját. Az erdő megzsongott a nagy riadástól. Balázsnak négy lova megtépte u gyeplőt, azután rohant le a pokoli mélybe, bele egyenesen a háborgó habok sustorgó ölébe.

Mint a kisértetek felgyújtott fáklyája, meg-meg lobban néba az égő fenyőszál I világa ráesett a habok közt küzdő embernek arczára. Az egyik kezében az elájult asszony, a másik karja küzd a vizek árjával, s melléből felhörög jajszavn kiáltás :

— Irgalom Istene! — a többit elnyelte a vihar, az orkán . , .

Édes, puha fészek.

A zivatar után béke jött a tájra, derengett | hajnal. Zoli repkényes kastély i öreg termeiben mélységes csend honolt