Veszprémi Független Hirlap, 1897 (17. évfolyam, 1-51. szám)

1897-10-16 / 42. szám

Vesfcpí^mrI897.

r ^coer5«io±i ■ lade» uamkat».

A leup. é.xm.1 Cgész évre 12 korona, fél évre "6 korona. Negyedévre 3 korona. Egyel nziim éra 30 fii.

Kaphatd Szémorey J, és il«rcii( L. urak üzleteiben.

XVII. évfolyam. 42. szám.

Szombat, okt. 16.

KIADÓHIVATAL: Szabadi utcza 514. bz.

Szerkeszti iroda: Veszprém

SubadLateaz 614. u

XHx etetéseit:

(i hathasábos petitsor vág) annak tere)

Az eU8 oldalon • . ao fiilén A a-ik a 3-ik oldalon zó fillér, A 4-ik oldalon . . . 13 fiilét Anyiltérben .... 40 fillér Kincstári illeték .. 60 fillér

Hol van a pénz?

(A kprmánjelnök ur »zin-s figyelni' be.)

Veszprém, okt. 16.

Immár négy esztendeje, hogy a győr-veszprém-dombovári vasntal építették.

A földterületek kisajátítása gőzerővel történt. .A gazdáknak azt mondták': van pénz bőven, 8 millió forint, van á vasútra ; abból kikerül majd az az egypár hold föld is. .

Hát a gazdák megnyugodtak; csakugyan tudták, hogy 8 millió forint lett a ' vasútra preliminálva, s igy annál drágább vasút kevés van az országban. Hát hogyan ne hitték volna, hogy ebből a rengeteg pénzből, természetesen s első sorban az egész vállalat alapját — a földterületet fogják megfizetni ? j

Nem is akadékoskodott senki a kisajátításkor. A vasút gyöngyén felépült; hanem adósság is máradt gyöngyén.

Hogy hová lett a 8 millió forint legnagyobb része, azt tán Budapesten jobban tudják, mint mi. Nem is keressük, mert meg se kerülne. Elröpült a börze füstjén.

Most aztán a vasút Györtül Dombóvárig vjífeu fütyörész; vígan, mert nem tudja, hogy amin jár, e föld még nincs kifizetve: a rá való pénz pedig el lett sinkófálva.

A szegény földtulajdonosok, kiknek elvették 2—3—10 — 15 holdját, még mindig fizetik róla az adót; hasznot a földről nem kapnak s a kisajátítási pénzükhöz jutni nem képesek.

Évek óta tart itt már ez a szemérmetlen skandalum.

A szegény emberek tanácstalanul járnak ügyvédhez, bírósághoz : az ő ügyüknek nem akad pártfogója. Legföljebb azzal vigasztalják őket: »Bizony balekok voltak szegény kendtelt i« Azok meg tehetetlenül sopánkodnak tovább, káromolják az Istent és szidalmazzák a kormányt, amely ahelyett, hogy védené a szegény j népet — még rájuk ereszti a vasúti svindlereket.

Azt hisszük, nem válik ez a nagyszabású skandalum, sem a közállapotok sem a rendszer becsületére. Meg kell ezt a csúnya dolgot mie- lébb vizsgálni s a szegény emberek pénzét előkeríteni, ha a föld alul is. Mert az ilyen, éveken át folyó botrány úgy megrágja, egész megyéken

át, a vasutengedélyező kormány becsületét, mint a szú a fákat.

Meggyőződésünk, hogy a kormány megfogja találni a módot — mellyel e boldogtalan dolgon mielébb segíteni lehet.

A balatonparti szólók

fölujitása.

— Sáját tudósítónktól. —

Keszthely, okt. 12.

Darányi Ignácz főldm ivei ősügyi miniszternek az az elhatározása, hogy a balatonparti szőlők felújítása dolgában értekezletet hiv öszeze Keszthelyre, az érdekelt szőlőbirtokosok körében általános megelégedést és nagy örömet keltett. Hétfőn egész délelőtt a balatoni gőzhajók alig győzték a szőlősgazdák beözöu- lését Keszthelyre. Mintegy ötszáz gazda jelent meg az értekezleten Zala-, Veszprém* és Somogy megyéből.

A miniszter a megyei hatóságok utján már előre tudatta az érdekelt szőlősgazdákkal a kérdő pont okát, a melyekre feleletet kívánt s igy az ér ekezlet aránylag gyorsan végezhetett a napirendjére kitűzött nagy- fontosságú kérdésekkel.

A miniszter első sorban azt kérdezte a balntonpurti szőlősgazdáktól, hogy minő tapa&ztalutokat szereztek a szőlők felújításánál az amerikai alanyokon készült oltványokkal s a Fzénkéneggel való gyéritő eljárással.

A szőlősgazdák egy része írásban terjesztette elő véleményét. Vastagh János szőlőbirtokos szerint az amerikai alanyokra való oltással elég szép jövedelmet lehet szerezni., de csak úgy, ba az összes szőlőmunkákat szakszerűen és lelkiismeretesen végzik. A szénkéneggel való gyéritő eljárás szintén jövedelmező lehet ugyan, de csak megfelelő kötöttségű talajban, noha még igy is gyakran visszaesés mutatkozik a rossz szénkéneg miatt. Az utóbbi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a hegyi talaj tulajdonosaira nézve a Hzéukénegezéseel való védekezés hátrányosabb» mint az uj oltványokkal való eljárás. A szénkénegezésre alkalmas idő nagyon rövid, az eljárást nagyon nehéz megtanulni s gyakran nem lehet elegendő szénkéneghez jutni. A szénkéneg robbanó és egészségtelen anyag s a szénkénegezésre szolgáló gépek még olyan tökéletlenek, hogy mindjárt elromlauak.

Darányi Ignácz földtnivelésügyi miniszter elismerte» hogy eddig kevés szánké- neg volt rendelkezésre s épp ezért szükségesnek tartja, hogy tapolczán kívül még egy uj szénkénegraktár állítassák a Balaton vidéken. (Zajos éljenzés.) Intézkedett a kormány aziránt is, hogy a zalat- nai gyár, amely kizárólag szénkéneg-gyártással foglalkozik, kétszer akkorára epit*

Í tessék mint amekkora most, úgy hogy a gyár megnagyobbitásával még az idén elkészülnek. Miután pedig a kormány arra * az Örvendetes tapasztalatra jutott, hogy a szőlők felújítása oly gyorsan halad előre hogy a szőlősgazdák az idén háromszor annyi szénkéneget kívánnak, mint a múlt évben, — táviratilag intézkedett, hogy Francsiaorszagból jelentékeny mennyiségű szénkéneget hozzanak Magyarországba. A felszólított gyarak az első szállítmányt október közepére ígérték. (Ztjós éljenzés). ."A kővágó-őrsi szőlőbirtokosok azt ta- * * pasztalták, hogy az pmerikoi alanyokra való oltárnál gyakran azért nincs meg a kívánt eredménye, meit sok helyűit kevert fajokat Ültettek, mert csuk másodosztályú oltványok állottak rendelkezésre 1889-ben mikor a fillox>»rát konstatálták, néhány kővágóőrsi szőlőbirtokos már egy hét múlva megkezdte a szénkénegezést, s olyan kitűnő termést kapott, mint azelőtt soha. Sok gazdát a szénkénegezés költsége riaszt vissza, meg az a nagy goo dosság} amely a szőlőmunkához föltétlenül szükséges. Az is hátráltatja a rekonstruálás munkáját, hogy a tapolezai szánké- neg-telepen soha sincsen elegendő készlet úgy, hogy három-négy részletben kapják a szőlősgazdák a szükséges szénkéneget, amelynek szállítása ilyenformán nagyon sokba kerül.

Dr. óváry Ferencz országgyűlési képviselő Badacsony vidékén az amerikai ojt- ványokkal látott kitűnő eredményeket elérni, de csak ott, ahol műtrágyát is használtak. Előteije*ztése szerint a Balaton északkeleti partján Almádi táján az amerikai ojtással kezdtek a szőlőbirtokosok védekezni.

Nagy Iván gazd. egyl. igazgató több évi tapasztalata alapján az amerikai alanyokra való ojtást ajánlja, mert a szénkéneggel tul-kötött, meszes és köves talajon nem lehet kielégítő eredményt elérni. A Balaton partján a hegyek talajszerkezete olyan, hogy a föld, bármennyi fordítás után is hamar visszanyeri kötöttségét.

A szepesdi határban ellenben 1891. óta szénkéu eggel kitűnő eredményeket értek el s a föld termőképessége is megjavult mig az amerikai oltványokkal való védekezésnél 1893. óta határozott visszaesés mu' átkozik s a szőlők ktorózis miatt elpusztulnak.

Egyes vidékeken a szakértői' vélemény vezette tévútra a szőlősgazdákat. A szakértők azt mondották, hogy riparia portállá, a solonis és a mouticola olyan talajban is tenyészik, amelynek mésztartalma 20 százalék. A tapasztalás azonban azt mutatja, hogy már 12 százalék mésztar- talom mellett még a riparia is kisárgul.

A gazdák egyre jobbanan érzik a káros következményeit annak is, hogy nincsenek jó szőlőmunkások. Aki a viaczeilérképző hároméves folyamát elvégezte, az már 5—600 frt fizetést kér, ennyit pedig a kisbirtokos nem tud fizetni.

Darányi Ignácz földművelési miniszter kijelentette, bogy már régen foglalkozik ezzel a kérdéssel, s legközelebb egyéves tanfolyamot nyit a szőlőmunkások számárat 8 ezt a tanfolyamot a Balaton mentén fogja megnyitni, (Zajos éljenzés.) Intézkedni fog továbbá az iránt is,

Fogy egyes iskolák és egyházak — felekezeti külömbség nélkül — ingyen oltványok at és ingyen karókat kapjanak, ha erre rászoru'nak. (Zajos éljenzés.)

Tapolcza vidékén a szőlőbirtokosok azt tapasztalták, hogy a riparia a leggondosabb kezelés mellett is elsatnyul 7—8 év múlva, mig kellő szénkénegezés mellett oly kitűnő termést kapnak, hogy különbet kívánni se lehet. Érdekes, hogy egy tapolezai szőlőbirtokos azt indítványozta, hogy törüljék el a rekonstruált szőlők tiz évi adómentességét; szerinte elég volna három évi adómentesség is, mert ekkor már olyan kitűnő a termés, hogy könnyen lehet belőle adót fizetni.

Az ily módon begyült pénzből aztán a kormány beszerezhetné a kellő szénké- u«g> mennyiséget.

Egyes vidékeken az amerikai oltványok oly kitünően beváltak, hogy két- háromszoros termést adnak, de ezzel any- nyira kiszívják a földből az erőt, hogy azt többé nem lehet pótolni semmiféle mü r ágy árai.

Arra a kérdésre, hogy a szőlők rekons- truálásánál eddig követett eljárás helyes-e nagyon eltérők a feleletek.

Nagy Iván szerint az amerikai fajtájú alanyokra való oltás heljes, mig a szénkéneggel való eljárás gyakran még a legpedánsabb eljárás mellet sem vezetett eredményre,

Dr. óváry Ferencz országgyűlési kép viselő pzfrint a vad vesszők helyre való oltása nem bizonyult jónak, mert ez az eljárás ig-u nehézkes és költségei, de helyesnek tartja sz amerikai felújítást hu ezt kész gyökeres oltványokkal eszközük.

Nyilvánvaló, az hogy csak a szakértői vélemények meghallgatása után lehetne megállapítani, hogy egyes területeken az amerikai alanyra való oltás alkalmasabb-e, vagy pedig a szénkénegzés ? Nagy Iván j a kisgazdák érdekében szükségesnek tartja, hogy a Balaton partján, ha nem is parczellákat, de legalább a községeket szakértők járják be, s mondják meg népnek, hogy szénkénegezzen-e, vagy amerikai alanyra oltson ?

Dobokay Lajos miniszteri osztálytanácsos szerint ennek nincs értelme, minden parcellát be kellene járni, mert egy-egy határban a szőlőnek tízféle talaja is van Palotay Ferencz veszprémi apát-kanonok szintén szükségesnek tartja, hogy az elpusztult szőlőterületeket szakértők jár* ják be. A szakértőknek arról is kellene nyilatkozniok, hogy melyik talajban minő vad alanyok volnának legalkalmasabbak P Ö is azt tapasztalta, hogy tizenegy ka- tasztrális hold területen hét nyolezféle a szőlő talaj.

Darányi Ignácz földmivelési miniszter szükségesnek tartja, hogy az egész Ba- latonvidéket megvizsgálják a szakértők. A gyakorlati szőlömivelők közbejöttével az állami szakközegek minden községet be fognak járni. A legkiválóbb szakembereket akarja megbízni ezzel a munkával, hogy az annyira fontos Balaton-vidék szőlőinek helyreállítása meg ne hiúsuljon. E munkálatok vezetésére báró Bad- vánszky Béla koronaőrt szándékozik fölkérni, aki ezen a téren elsőrendű szak- tekintély.

Hertelendy Ferenci földbirtokos az értekezlet nevében köszönetét mondott a földmivelési miniszternek azért a nagy szeretetért, amelyet a Balaton-vidék re- konsrakcziéja iránt tana9Ík. (Zijos éljenzés.) És egyszersmind támogatást kér minisztertől a Tapolcza-Balatonfflred- Veszprémi vasat számára isf mert ennek vasútnak Zilamegye nagy segélyt szavazót ugyan meg az útalapból, de ezt a határozatot a belügyminiszter nem hagyta jóvá. Éz a vasút a fürdőhelyek egész sorozatát teremtené meg a Balaton partén s a szőlőtermékek ára egyszerre két- háromszorosra szöknék föl.

Darányi Ignác* fölmivelésflgyi miniszter megígéri, hogy Zalamegye kérését a kormány tagjainál támogatni fogja. Intézkedni fog továbbá az iránt is, bogy a tapolczai telepről a kipróbált jó vesszőket ne szállítsák Erdélybe, hanem a környék gazdáinak adják el.

Fölmerült még a seölő-biztositás kér- dése is. A biztosító-társulatok a szőlőt jég ellen az érték 8—13 százalékáért a tőkét pedig semmi pénzért sem biztosítják. A gazda igen nagy munkával és nagy tőkebefektetéssel gondozza szőlőjét, gondoskodni kellene arról is, hogy a gazda ne remegjen az elemi csapásoktól, hanem biztosítani is tudja magát.

Darányi miniszter kijelentette, hogy ő szintén nagy hive a szőlőbiztositásnak, s hogy ő lesz az első, aki ezt tőle telhe- tőleg előmozdítja, mihelyt valiki praktikus megoldást talál.

Az értekezlet után több balatonparti község küldöttaégileg köszönte meg a miniszternek azt a nagy jóindulatot, amelye t a balatonvidéki szőlősgazdák iránt tanúsít.

Magyarosítás Ösktla.

(Nyílt levél Tiszt. Zacho János ev. lelkész nrhos.)

utasítok, mert ezt nem téve, hallgatag beismerném, hogy a magyarosítás ügyének ÖskUn én voltam a kerékkötője, Tisztelendóséged szavainak értelme szerint.

De vájjon csakugyan én voltam-e Oskttn a magyarosítás kerékkötője?

A magyarosítás munkájánál szem előtt tartottam boldogult nagyságos Véghely alispán urnák egy ízben nékem adott azon utasítását, hogy ebbei működésemben a haza iránti kötelesség által ébresztett ambiczióm mellett a tapintatosság legyen vezérelvem. Megértre ezen ntasitást, a magyaro sitás szent ügyét ennek szellemében iparkodtam tőlem tel- hetőleg tovább vinni.

Bár az elbizakodottság által semmi esetre sem engedem magamat elragadtatni s nem is dicsekedhetem enormis eredményekkel,' de annyit működésem által Öskün való tartózkodásom alatt néhány év malva mégis elértem, hogy legalább a nép tota/ku köszöntését magyarul viszonozván, az rászokott a magyar köszöntésre, amire azelőtt nem lett szoktatva. — Tanítványaimmal szem ben ugyanezen eljárást követve elértem azt, bogy azok másként, mint magyarul általában nem köszöntöttek s velem egyébként, mint magyarul nem is beszéltek iskolában úgy, mint azon kívül. Ösküre való jövetelemkor a magyarságnak még ennyi tere se1 i volt. De a néppel is a közéletben másrészt nem is szerettem beszélni, mint magyarul s számtalan esetben megtörtént, hogy magyarul feleltem a tót megszólításra, így > magyar vederbe terelvén a tár- j salgást.

De hát ne vegyük ezt semmibe !

E helyett azonban ngyan szabad I Tisztelendóséged becses figyelmét i felhívom azon tálán némileg több értékkel biró körülményre, hogy a 17 éa fél év lefolyása alatt gondjaimra bízott 280 körüli tanítványom eleget téve a tankötelezettségnek, a magyar nyelvben való oly jártassággal vehetett búcsút az iskolától, hogy azzal az életben boldogulhat S ezen eredményt — bár nem engedem magamat általa elkapatni — azon gátló körülmény mellett értem el, hogy tanítványaim az iskolából naponkint hazamenve és a vizsga utáni hosszú szünet alatt otthon a családi körben magyar siót egyáltalában nem hallanák.

Nem mint érdemet hozom azt fel, hanem annak kimutatására, hogy a

Midőn az ösküi evang. gyülekezettől s Tiszteleodőségedtöl búcsút veszek, nem tehetem ezt anélkül, bogy | ne reflektáljak Tisztelendőségednek | egy a magyarosítás terén való mü- | ködésemet illető megjegyzésére, melyből a következéseket levonni erkölcsi kötelességemnek kell, hogy tartsam. Miután pedig az alább közlött megjegyzés egy fontos közügyet is érint ezt — e lapok tisztelt Szerkesztőjének engedelmétól — legyen szabad a nyilvánosság előtt is megismertetnek és érdeme szerint méltatnom.

Ugyanis tisztelendóséged nem régiben igy szólt hozzám : ,Majd ha tanító ur elmegy innen, többet tehetünk a magyarosításért.“ — Ezen szavak, bármily jelentékteleneknek látszanak is, mégis elég kemény Ítéletet foglalnak magokban s egyértelműek a kötelesség mulasztás vádjával, melyet hazafias érzületem alapján vissza

i TÁBCZA. §

ZL/ÉisexeEladtam álmom drága pénzen Egy gazdag urni vette át.

Csengő aranynyal búcsúztatva Az álom koldus dalnokát.

Azóta régen rája unt már Szétszórta fényes szálait,

Mely összetartva megalázva Le a sötétbe szált a hit.

Szétrombolá fehér kezével Újabbra vágyik — pénze van — 5 én visszasírom térde nállva Könyörgöm érte hasztalan.

Koldus vagyok ez álom nélkül ,S bár sok arany közül ragyog E csillogó fény közepette A legszegényebb én vagyok.

BECK BLANKA.

^lefbölcseségr.

Dóré volt az a ki hűen Mindig egyet szeretett,

Pazarfényü hamis érzés A végtelen szeretet.

Dóré az is, a ki egyre Játszotta az angyalit \

Kinevettük kikaczagtuk,

Mire való angyal itt t

Hát még a ki elvonulva Élte át az életet t Hiszen ott a nagy magányban Csak is félig élhetett.

Itten van minálunk csak is Az igazi földi kincs.

Bohém világ szép világom Olyan, hogy még párja sincs.

Itt hisznek csak, itt rajongnak Hogy az eszme küzdelem I Szent szabadság zászlóiért Ez a világ küzd velem.

BECK BLANKA.

Tengeri bajok összeütközése.

Irta: Kompotthy Tivadar.

A fiumei 9lkau katasztrófája, melyet a magyar lobogó alatt vitorlázó angol 9Tyria* gőzös pár hét előtt elsülyer/.tett, rendkívül felizgatta a magyar közvéle- I ményt.

Valami rendkívüli hanyagságnak, rettenetes mulasztásnak, példátlan könnyelműségnek akarják betudni ezt a kát asz- i trófát s bizony, ha a laikus közönségen j állna, hát tán meg is lynchelnék azt a 1 szerencsétlen kapitányt, aki maga is majd- nem áldozata lett a szerencsétlenségnek.

És igy lázad föl a szárazföld népe mindannyiszor, valahányszor egy-egy hajó összeütközéséről s elsülyedáséről vesz hirt. Emlékezzünk csak, hogy mikor vagy

15—16 év előtt egymásután vesztek el összeütközés folytán az atlanti Óczeánon az Amerikába indult Deutschland11 és „Pommerania" gőzösök, melyek mindeni- kével mintegy 300 ember veszett el, mekkora lázas izgalom vett erőt egész Európán! Aztán mikor 6 ér előtt az olasz vizeken az „ Arrigo“ gőzös elsülyesz- tette a „Stefánia* magyar Adria-gőzöst Moltetta mellett, majd mikor 2 év múlva majdnem ugyanazon a helyen az „Air.gót* sülyesztette a tengerfenékre a „Venezia“ s mikor 3 év előtt a La Manche csator* nában egy zimankó* téli hajnalon a „Charthyie* angol parti gőzkomp, az „Elbe" hamburgi gőzöst oldalba fúrta s az egymillió forintot érő s őri á sért ék ü \ postát szállított pompás Lloydbajó 9 j perez alatt 800-nal több utassal elsü- lyedfc. Mekkora volt é katasztrófák hírre jutásakor a közönség izgalma! így volt az mindig s lésred is örökké. A tengeren nem járó szárazföldi lakosság, a tenger katasztrófáit százszorta borzalmasabbnak látja és sejti, mint bárminő sokkal nagyobb szárazföldi szerencsétlenImhol alig vehetünk pl. egy-egy hazai vagy külföldi hírlapot a kezünkbe anélkül, hogy egy-egy vasúti karamból — ▼agy kisiklás, — vagy folyamba zuhanás hírét nem találnók benne. Mindenfelé mindennap elvész a vasutakon sok-sok ember de hát a szerenc*étlen összezúzott emberek véres tetemei már nem csiklandozzák a blazirt idegroncsolt társadalmat. Az

orosz czári pár koronázó ünnepélyén, a nowgorodi síkon összetaposta egymást egy óra czl.ttt harm ad félezer ember: néhány napig beszeltek róla az újságok — aztán nem vesződő t e rémdrámaval senki többé. A holtak véres árnya elveszett a szürke Nirvánában. Die Todten reiten schnell!

Hát bizonyos, hogy a szárazföld valutáin évente tizszerte több ember pusztul el, mint a tengerek hajóin — noha a londoni intern, admirality évrői-évre 2500—3000 elveszett hajóról ad kj szomorú gyászjelentést. Sok száz hajó nyomtalan pusztul el úgy, Hogy hir se marad róla s ezek elveszte fölött aztán persze nem is jön izgalomba a szárazföldi la- I kosság; de ha egy-egy hajó eLülyedésé- | ről hell s hogy az is összeütközés foly- I tán veszett el: akkor kéjjel|hentereg a lai- I ku8ság a katasztrófa utolsó pereseinek I rémes rajzaiban s mindenkép bűnbakot | keres, aki lakoljon e szörnyű esetért.

E mellett aztán a tengeren való utazás ■ veszedelmeit szörnyűségesen szuggerálják magukba az emberek. Egy-egy ilyen ka- I tasztrófa után sok százezer ember meg- I hőköl még az esetleg reánézve szükséges j tengeri úttól is s inkább veszni hagy I odaát sok érdeket, jobb jövőt — csak, hogy életét keczkára ne tegye. Persze tengerő8zembereket. akik évek hosszú során jártak a tengereken, minden vészben — viharban, szörnyű hidegen hagyják az ilyen szerencsétlenségek. Nem képessek megérteni, hogy egy-egy ily „malh«furu-ön hogy tud igy feljajdulni a szárazföld, mikor viszont nékik mindennap vasúti szerencsétlenségekben van részük, — s ennek tudatában viszont a tenger emberei meglehetős respektussal vannak a vasutazás iránt s a hogy csak tehetik, kerülik az utazás e nemét.

Nem is spekulálnak valami balgául. Azt mondják : nincs az a tengeri „malhenr" hogy legalább 6—10 percze nem maradna a sülyedő hajón levőnek, miszerint valami menekülési módot találjon. Legalább még van, kellő hidegvér mellett, reménye, hogy esetleg megmenekül. Hanem tessék elképzelni a vasúti karambolt 1 Az embereket, mint a tőkehalakat bepréselik a kerekes ládákba; bezárják őket s aztán hajrá, rohan a bolond masina a két sínen előre, mint a kényszeringben kiszabadult tébolydái őrült. Valami kanyarulatnál hirtelen szembe lát rohanni egy másik bolond masinát, hiába a kontragőz, félre se ugorhatik, hasztalan riadnak a vészsipok — egymásba rohan a két vooat s az utasok tehetetlenül benvesznek, mint a taposómalomban a pozdorja.

Hat mondom, a vízi emberek ilyea gondolkozása, ha nem is nagyon alapos, annyira legalább is jogosült, mint a szárazföldiek oktalan borzadása a tengertől.

A legtöbb laikusnak főkép az nem fér a fejébe, hogy mért van mostanában annyi sok összeütközés a tengeren, mikor

— úgy mondják — a tengerészeti tudományok uapról-nupra fejlettebbek ?

Hát épen asért van as, mert a hajósás tudománya napről-napra tökéletesebb! (Amiből ugyan nem az következik, bogy utóbb is a hajók mind összetörik egymást

— hanem következik majd egy egészségesebb international^ hajózási szabályzat, melj elejét fogja venni, de megszüntetni sohse, az összeütközések veszedelmének.)

Megkísértem e veszedelem okát, lehetőségét és sok esetben kikerülhetetlensógét megmagyarázni; egykori tengerészhadnagyi tapasztalataim után.

A tengeri forgalom versenye természetszerűleg abban áll, hogy az illető államok, társaságok vagy egyesek oly hajókat építtetnek, melyek minél kevesebb idő alatt minél nagyobb távolságokat fussanak be. Emellett a tengerészek mind azon vannak, hogy az utat, melyet meg kell tenniök: a lehető legegyenesb vonalban fussák át a tengeren, hogy a vonalgörbület révén se álljon be időveszteség s isry költségtöbblet.

Ebben a két dologban rejlik a tengeri verseny sikeres volta s a Time is money elve tényleg áehiol sem érvényesül any- nyira pénzéri ékké, mint a tengeren.

Óriási külömbséget tesz ki például az, hogy egy gőzős Havreból 7 nap alatt fut-e át az Óczeánon, vagy egy másik ugyanez utat 6 nap alatt repüli át. A hajónak egy-egy napi regieje több ezer forintba kerül s a rakomány biztosi tás is naponkint rengeteg pénzt emészt. Azután a nagykereskedők is szívesebben keresik fel a gyorsabb hajókat, valamint az utasok is. A vagyon és életkoczkázat (ha már igy kell mondani,) mindenesetre csekélyebb : 6 napi, mint 7 napi tengeri ut alatt.

Ebben kulminál a tengeri forgalom verseny-ssükségessége.

De hát Amerikában épp ngy értik a verseny e problémáját, mint ideát Európában — s az a hajó, mely Newyork- ból Havreba indul, ép úgy törekszik ez utat a legpontosabb ssámitásoik alapján a legegyenebb vonalban 6 nap alatt megtenni, mint az a hajó, mely viszont Hav- reból Newyorkba indái.

Mindenik a lehető legtöbb vitorlát alkalmazza a gőz mellett; ha nem nagy a vihar, mindkettő teljes gőzzel dolgozik s mindenik hajó tisztei egyforma lélekis- merettel teljesítik a hajóállás s iránya méreteit, hogy a legegyenesb útvonalban maradjanak folyton.

Ma már persze nem a csillagok után járnak a hajók.

Minden délben rendszerint, (vagy egyébkor felhőtlen égnél) a Sextans nevű fénymérő készülékkel a napsugár ama leszö- gelését méri meg a hajóhadnagy (r. kapitány) amint az — a cronom-^ter jelezte pillanatban — a fedélzetre esik s a Sextanában formaliter leféuyk-*pezőeik. E méret — számításai után, a kapitányi kójé asztalán kiterített tengeri térképen egy tü leszurásával a legpontosabban jelzik ama pontot az Ócieauon, ahol a hajó épen áll.

Ennek tudásában rendelkeznek aztán a tisztek, hogy a kormány mily szög alatt álljon a buBsola (iránytű) állásához kepest-, valamint aziránt is, hogy az ily precise kiadott irányhoz képest, a szél a vitorlázat minő beállirá'ával h asz aáltass ék ki teljes erőre.

Ha a precis meghatározott hajóállá9 iránt aggodalma van a kapitánynak, back-bra8sera (telje* veszteglésre) aIHtja a hajót, kivetteti a mérónt, mely aztán konstatálja, hogy például ott a tenger 615 láb mély. Ekkor egy pillantást vet az internat. admirality által kiadott ten- ; geri térképre, (melyen a mélységméretek sok millió számmal jelezvék úgy, hogy fehér tér nincs is e mappán) s ime azon a ponton, hol a jelzőtü áll, e számot találja okvetlenül: 615.

Most aztán teljes biztos irányban repül tovább a hajó s csak időközönkmt vetik ki a hajófarról az árba a loggot, melylyel a hajó futása gyorsaságát mérik meg a aztán, e mérések jegyzéseivel folytatják,

viszik mindtovább éjjel s nappal a mappa jelzőtüjét.

J£ különféle mérések, csillagászati és mértani számítások képezik a lelkét a hajózás tudományának és niucs az a tengerésztiszt a világon, aki ezt ne a legnagyobb lelkiismeretességgel cselekedne, mert hisz egy miriádnyi eltérés a számítás precisitásátó!, iránytóvesztésre s mindjájnk eletóbe kerülne.

Példával illusztrálom a többit.

A Havre-cól—Newyorkba a onnan Havreba indult hajók, mind megtartván a precis egyenes voaalat, a'tengeren okvetlenül találkoznak oly biztosan, mintha rendes vízi országúton roh-jnnának egymás eléje. Ha elröpülnek egymás mellett, nem is marad nagy tér köztük.

Nappal persze nem fordulhat elő összeütközés: de éjjel sem, mert hisz mindenik hajó oldalán vörös-zöld (gőzösnél az első árboczon is fehér) lámpa ég s igy a hajó- ő ráz ettek már 15 mértföldnyiről észreveszik egymást s mindenik jobbra kerülvén, baj nem történhetik.

Ám ha köd ereszkedik le a tengerre, akar éjjel akár nappal, akkor beáll a dies irae, az Istenharagja, meri« akkor mindenkép baj van s nein segít semmi tudomány.

Az éjjeli ködöt a jelzőlámpák villám- fénye se töri meg. Egy hajóhosznyira se venni észre. Hat azzal védekeznek a hajók, hogy mindenik félperczenkint tülköl, sípol; »jjel-nappal — hogy igy a szembejövő hijók figyelmét felkeltse.

Ilyenkor aztán az erősforgalmu vonalakon (pl. a La Manche csatom in. az adriai tengeren) pokoli konczertek«i. é vez a tengerészember. Előlrül jobbról-b ilrói s hát mögül folyton halija rekedt bö mb >lését, sikitasát 10—15 féle vésztőtöknek és néha oly közelről hallja valamelyik oldalon, hogy az ember Önkéntelen elkapja arrafelől a fejét . . . Grod by, hala Isten, ezen is túlvagyunk !

Ha szélcsend mellett áll be az a vészes köd, akor kevésbé veszedelmes a helyzet. Hanemha vagy szemben, vagy hátulról erős szél vau: akkor aztáQ immiuens a veszedelem, mert a hangot a szél felfogja 8 a szél ellenében alig 300 méterre hallható a hajójel. Köteles szabály, hogy ily válságos helyzetben legféllebb féierövel haladjanak a hajók s másod perc-zen kint szólljon a vószjel minden hajón — ám