Veszprémi Független Hirlap, 1897 (17. évfolyam, 1-51. szám)
1897-10-09 / 41. szám
Veszprém, 1897, XVII. évfolyam. 41. szám, Szombat, okt. 9 ■ládám .imtaM*' A Imp A*»: Egén írre W korona. Col érr. 8 korona. SoifTOdíTro S korona. Bejei uln 4ra 30 fii. K..S.'* S.em.rey J. la ■taros 'i:ak lliUtalbaB. KIADÓHIVATAL: Stabadi utóin &14. n. Szerkesztői iroda: Veszprém SiabadJ-atcza 614. ■■ Kiidetések : (s hathasábos petitsor vágj annak tere) Az első oldalon . . 30 fillér. A a-ik s 3»ikoldalon 16 fillér, A 4-ik oldalon . . . ra filléi A nyiltérben .... 40 fillér Kincstári illeték .. 60 fillér Az őszi évnegyed küszöbén tisztelettel kirjük hírlapunk szives olvasóit, hogy előfizetéseiket megújítani szíveskedjenek. Különösen azon vidéki t. előfizetőinket,, kik a hirlapdijjakkal hátralékban vannak, kirjük arra. hogy e hátralékukat törleszteni szí veskedjenek. Az év utolsó negyedére a hírlapvállalatnak is sok esedékes terhet kell leróni', s hogy kötelezettségeinknek megjelelhessünk, viszont mi is t. olvasóink méltánylatára appellá- lünk. Tartalmas, bö s minden izében liberális független hírlapot adunk hitröl-httre olvasóink kezébe, mely úgy a megye,- mint a város közéletének hü képit tárja az olvasó ili\ Nem vagyunk lekötve semmmö hatalmi érdeknek, s úgy a kormánytól, mint a megyei is városi befolyástól mentien, szabadon mondjuk meg véleményünket minden aktuális kérdést illetőleg. Nyiltszavu volt mindig a vármegyének ez a legnagyobb újsága s eszel is vívta ki magának ama nagy elterjedtséget, mellyel ma a vidéki hirlapok legelsői között áll. így fogjuk azt szerkeszteni a jö vőben is s mint eddig, úgy ezután is, nagyobbérdekü események alkalmával külön rendkívüli hírlapokat fogunk kiadni. Szóval, egy jó újsághoz kiötölt minden jogos igényt kielégíteni törekszünk, s hogy tó ígéretünket be is váltjuk, — arra é hírlap tizen- nyolcz évi pályafutása elég biztosítékot nyújt. A viszonos támogatást igy kérjük s bízvást meg is szolgáljuk. Hazafias üdvözlettel. A hirlap szerkesztősége. A „Veszprémi Független Hírlap“ ára: Az okt. /. decs. jr. évnegyedre 1.50 kr. Tojáss Dani estéje. Veszprém, okt. 9. A hegy egeret szült s a kik botrányokban szeretnek gyönyörködni, azokat a minapi megyegyülés csendes lefolyta, alaposan rászedte. Hiszen mondvacsinálták előre a skandalumot a zelenyákok; azt beszélték, hogy vagy 50—60 ezer forint hiány van a megyei pénztárakban s majd a megyegyülésen lészen érte nemulass bőven. Aztán kiderült, hogy a pletykának tized- része sem igaz, amint azt a vizsgálat teljes világításban megbizonyi- totta. Valóban, ha a megye közönsége Kolossvárynak impozáns többséggel előlegezte bizodalmát, mikor az alispáni székbe ültette — nem csalódott az uj alispán egyenes- lelküségében s tiszta kai akterében, melynek a maga és a megye repu- tátiója iránt való — első megnyilatkozása az volt, Hogy miniszteri seprűt vitt be az augiás- istállóba. Óriási munka volt, a megyei számadásokat hat évre visszamenőleg újra átvizsgálni s a sok ezer meg ezer tételt s azok okmányait újból revideálni, felülbírálni, osztályozni s aztán azokat szakszerű jelentésbe foglalni. A nagy munkáért, a megye bizottsága nevében gr. Zichy Vladimir b. tag köszönetét is fejezte ki az uj alispánnak s bizony eltalálta a megye minden bizottsági tagja abbeli óhaját, indítványában : hogyha már 6 év számadásai revideá-tattak, hogy teljes tiszta legyen a helyzet s az illetett család is nyugton legyen valahára: vizsgáltassunk meg vala mennyi számadást, mely az elhalt alispán hivataloskodása alatt kelt. Persze egyhangúlag fogadtatott el az indítvány, csak egyet felejtett el a nemes gróf s ez az, hogy nem vesz maga is részt e revízió renge teg munkájában s az ő munkabírását erre nem ajánlotta föl. Sőt a zele- nyákügyletekben hiv czinkostársa Rainprecht ur, a püspöki Tojásslovag is, hamarosan megcsípte másnap a rendreutasittatása alkalmát, hogy e reviziómunka alól szintén is kibújhasson. Pedig helyén lett volna e revízió- bizottságban mind a két, kákacsomókon élődő zelenyák-bácsi. Megnyugtatták volna egész kényelmesen a taplószerü lélekismeretüket s végezetre vidáman borulhattanak vala egymás nyakába, mondván: Nincs több hiba s nem bűzlik immár semmi a veszprémi Dániában, megvan ime minden pénz-, csak a vízvezetéki 5000 forint ajándékpénz vagyon elsinkó- fáivá ! így lett volna ez rendén; dehát Tojáss Dániel püspöki lovag ur a márkóiak regále-pénzét minden áron a káptalani uraknak akarván hazaharácsolni, midőn ezt Kolossváry, Szabó I. s Barcza nem engedték, dühbe jött, leköszönt e bizottságról s verte az asztalt hatalmas tempókkal — teljesen elfeledkezve arról, hogy aki ennél az asztalnál elnököl, az a kkora hatalmas ur, hogy ő a teheneummal együtt annak a lábaujjáig sem ér fel s akárhogy nagyságoltatja is magát, azért ő mégis csak szimplex cselédember, akit a gazdája máról-holnapra ki-1 hordathat a határra, ami nem is először esnék meg vele. Ennek a tudatában kellene lenni a s zentgálli hírhedt nagybirtokos urnák s nem azon óbégatni, hogy őt minden áron >le akarják já- , ratni« a városházán, megyeházán. ; Lejáratta ő magamagát. Nem is most; már régesrégen! Akkor kéz- 1 dődött az önműködő lejárása, mi- j kor a városi közönség megbotrán- • kozással látta, hogy ez uj papijö- vevény elkezdi a szegény mester- I emberek nyomorúságos kontóinak levonásával a püspöki jövedelmeket szaporítani, a lézengő bérlőket sró folni, a tejeskofáknak konkurrentiát csinálni, a szegényemberek földeit a holtkéznek összekaparitani s magamagának Szentgállon olyan domíniumot összeharácsolni — amin máris több az átok, mint amennyi a szálfa. Ezek a tények vágták a földhöz a püspöki Tojáss-lovagot s nem — mint ó panaszolja — a repedt fazék-szerű gyönyörű fagót hangja, melyhez képest a pávarikácsolás, bűbájos aeolhárfa-énekszámba jön. Ha megteszünk ezután kiméivé ettől a rémes ékesszólástól, a jó- Ízlés nevében mindenesetre köszönve fogunk gondolni rá. Hanem ha — jó órában legyen kívánva! — a becses személyiségétől is megtisztítaná az ősi vármegyét, az volna ám I az igazi valami. Ej haj, vidáman raknák össze néki a veszprémi mesterek és tejeskofák az elutazási zónakártyát — returbillét nélkül! Szólómnnkás-képzó tanfolyam Veszprémben. Veszprém, okt. 8. Az amerikai fajú «zólökkel való telepítésnek, a fillokszera elleni legbiztosabb védekezés ezen nemének terjedése ez ideig nem volt meg oly kiterjedésben, mint arai- nőt a fillokszera által elpusztított szőlőink gy< rsabbi újjáalakítására reménvlettönk 8 méltán várhattunk is. Ennek oka pedig jórészt, — mint azt a hosszabb tapasztalás eléggé beigazolta — az olcsó, értelmes és megbízható szöliinunká- ■•ok, vagyis az úgynevezett mun- kás-viuczellérek hiánya. Szőlőbirtokosaink zömét ugyanis a közép, de legtöbbnyire a kisgazdák képezik, ezek redig nincsenek, de nem is lehetnek oly helyzetben, hogy a vinczellér képezdéket végzett egyének drága muukáját s közreműködését igénybe vehessék, de ezek még egyébbként sem állhatván a szükségelt számban rendelkezésre, azonkívül számtalanszor tapasztal- I hattuk azt is, hogy a vioczellér- képezdéket végzett egyének, — csekély kivétellel — munkára nem vállalkoznak és legtöbbnyire csakis nagyobb szőlőbirtokosokhoz vagy uradalmakhoz rendelkez.0 állásokra aspirálnak. Ilv körülmények között a megkívánt értelmiséggel nem bírható kis gazda nem jöhetett ez ideig még azon helyzetbe, hogy elpusztult szőlőjének amerikai ala- j nyokkal való felújítását értelmes s megbízható kezekre bízhatta volna; a teljes ismeretet és jártasságot minden körülmények között megkövetelő amerikai szőlóalanyokkal való betelepítés keresztül vitele hajdani vinczelléreinkre s munkásainkra pedig egyáltalán nem is bizható, éppen azért látjuk azt, hogy a fillokszera által kipusztitott szőlőink legnagyobb része, mely a kis gazdák kezén van, az amerikai szőlőkkel való felújításban a legelmaradottabb, s igen nagy vidéken éppen semmi fejlődés nem tapasztalható. E/en viszonyok indították a „Veszprém meg \ei gazdasági egyesületet* arra, hogv egy oly intézményt lé- tesitSKii, melylyel évenkint megfelelő számú, olcsó, értelmes és teljesen meg is bizható szőlómunkások — úgynevezett munkás-vinczellérek — kiképzését lehetővé tegye. _ Err e nézve Veszprémben, az egyesület telepein már az 1897 ik évben létesített egy rendszeres szolő- munkásképzó tanfolyamot, ahol is a jelentkezők a fillokszera elleni védekezés összes módozataiban, leg- tőképen pedig az amerikai ezólőfa- jokkal való elbánásban, az oltványok készítésében, azok iskoláztatásában s későbbi gondozásában, egyáltalán az okszerű szölökezelés összes követelményeiben lehető alapossággal képeztetnek ki A tanfolyam első évi eredménye, bár az még teljesen befejezve nincsen, a nyilvánuló érdeklődés valamint a megjelent résztvevők alkalmazkodása 8 az eddig elérhetett eredmények már is arról győzhették meg az egyesületet, hogy a tanfolyamokon kikép-ztetést nyert egyénekkel a szólőkultara eredményesebb fejlődésére a gazdaközön- ségnek kiváló szolgálatot tesz, miért is azt nemcsak fentartani fogja, hanem azt tovább ápolni, s lehetőleg még tökéletesebbé is tenni igyekezend. A létesített szőlőmunbás-képzó tanfolyam jelen szervezete röviden a következő: A kiképzés, a legszükségesebb elméleti ismeretek kellő elsajátításával leginkább a gyakorlati térre van fektetve, éppen ezért a tanfolyam mindenkor s oly időszakban tartatik, mikor a szőlő- munkálatok legnagyobb része napirenden van, tehát ósRzel és tavasszal, vagyis áprilia és októbernovember hónapokban, éppen azért a tanfolyam két rés/.re, tavaszi és őszi cziklnsra oszlik fel, s mindkettő egymás kiegészítő részét Képezi. Mindkét rész a körülményekhez képest, mintegy 30—30 napot vesz igénybe, mely idő alatt a hallgatók megismertetvén a talaj s az amerikai szőlők legszükségesebb követelményeivel, a fő kiképzés gyakorlati kiképzésre irányul oly- képen, bogy a hallgatók ezen idő alatt úgy az őszi, mint a tavaszi szóló műnk álatok ban, nevezetesen pedig a szólófaj Kellő megválasztásában, ültetésében, ojtványok készítésében, iskoláztatásában, azok további kezelésében, egyáltalán az összes szőlőmunkálatok követelményeiben teljesen kiképeztetnek, sót mód oyujtatik a hallgatóknak arra is, bogy a fillokszera elleni védekezés egyébb módjait is kellőképen elsajátítsák, valamint, hogy áz ojtványok 8 ojtványi-kolák nyári gondozásában is magukat teljesen begyakorolhassák. Ezek szerint ugyanazon hallgatók évenkint kétszer, őszkor s tavasszal s mindenkor, mintegy 25—30 napi időre tartoznak bevonulni, mely idő alatt az egyesület telepein nyernek elhelyezést, sőt ingyen ellátásban is részesülnek az egyesület részéről. A hallgatók az előforduld összes munkálatokat végezni tartoznak és pedig mindaddig, mig azokba tökéletesen begyakorolva nem lesznek, miért is a munkálatokat rendszerrel beosztva, mindig felügyelet alatt tartoznak teljesíteni. A hallgatók a vezető egyének által a tanfolyam mindegyik részének befejeztével nyilvánosan megvizsgáztatnak, s érdemük szerint bizonyítvánnyal láttatnak el. A tanfolyamra minden évben felvétetik egyelőre 10 egyén és pedig olyanok, kik 16. életévüket már betöltötték. A jelentkezőknek kötelezni kell magukat arra, hogy az egyesület által részükre megállapított fegyelmi szabályokat pou- j tosan be fogják tartani és hogy a két részből álló tanfolyamot, egé- szeu el fogják végezni. Oly hallgatók, kik az egyesület által megállapított szabályzatokat nem tartják be, előző megintés után a tanfolyamból kizáratnak és eltávolíttatnak. A tanfolyamra a rendelkezésre álló helyiségekhez mérten 10 egyénnél több ezúttal még nem vehető fel, a tanfolyam rendszeres látogatása azonban többnek is megengedtetik, ezek azonban lakásról s élelmezésükről maguk tartoznak gondoskodni, egyebekre nézve pedig a szabályzatok reájnk nézve is kötelezek. A szőlómunkás-képző tanfolyam U-ik évfolyama a jövő 1898 ik évi április hóban kezdődik, amelyre való felvétel iránt már is jelentkezhetni Veszprémben, a gazdasági egyesület igazgatóságánál. Yeszprémmegye közgyűlése. (Okt. 4—7 napjain.) A megye őszi közgyűlése a szokottnál nagyobb érdeklődés mellett folyt le, mint egyébkor. A királyi kézirat hatása, mellyel az egész nemzetet hazafias lelkesedésre vil- lanyozta fel, ami megyénk apáit is ihletés hangulatra emelte s a közgyűlésen e fölöti hódolattejes báláját, egyhangú lelkesedéssel is fejezte ki. Maga a főispán ur grf. Esterháy Móricz v. bt. tanácsos ur ó exllája elnökölt az emlékezetes közgyűlésen 8 mintán a törvényhatósági bizottság tagjait üdvözölte s első tárgyul ó Felsége kegyirata a 10 etnlékszobor ügyében felolvastatok, ő maga tette meg az indítványt arra, hogy a megye ő Felsége e n»mes, fenkelt kegytényeért hódolatát és háláját jegyzőkönyvileg örökítse meg s ezt feliratilag, a kormáayelnök utján, a trón zsámolyához jutasa el. A közgyűlés állva halgatta meg ez indítványt s egyhangú lelkesedései emelte azt határozattá. Ezután a főispán nr ő exllja törvényadta jogánál fogva, Baranyai/ Zsigmond és Hirsch Vilmos pápai ügyvédeket, megyei tiszteletbeli ü- gyŐszekké nevezte ki. Azután Kolossváry József megyei alispán tett jelentést az előző alispán Véghely Dezső ügyvitelét illetett, s ministeri kiküldött által ez évi junius 14—21 napjai között megejtett számadási vizsgálatról, mely 1891 évi január 1-től az al- ispáu haláláig terjedt ki. A vizsgálat, melyet az njonnan megválasztott alispán a helyzet teljes tisztázása végett kért és foga- I natosittatott, a legapróbb részletekre kiterjedt lelkiismeretes pontossággal I eszközöltetett. Az összes számadási 1 tételek s kiutalások bizottságilag a min. kiküldött jelenlétében újból átvizsgáltalak s elbíráltattak s azok legnagyobb része, mint a megye érdekében történt kiadások, jóvá is % TÁKCZA. » Bella könyvéből. XXI. Nyisd fel szerelmed fényes templomát 1 Hadd imádjalak ottan: Ki- a kínok keresztjét hordva, már Terhitől összerogytam . . . Ragyogd be egem sötét éjjelét'. Mit elborít a bánat . . . Hallgasd meg e szív esdeklő szavát: Mert megszakad utánnad . . . Emelj magadhoz: adj erőt, hitet, Old meg nehéz bilincsem ; S in — lábaidnak legkisebb nyomát Virágokkal behintem . . . És dal fakaá majd: gyöngyös csermelye, Szent forrása a dalnak : Melynek — neved suttogó gyöngyei Édes gyönyörbe halnak . . Nyisd fel szerelmed Jinyes templomát! Hadd zengje be az itiek i Boldog szerelem szálló himnusza, Amtg csak tart ez itet . . . Mig akkor is — ha egykor rámborul Majdan az örök álom: Hig akkor is neved zengi a dal, Imádott rózsaszálon 1 — i8yj. október i. SOÓS LAfOS. Így rezsprémi kalandor. Imre jegyző igen érdekes Sjf’et ad ki nemsokára. ««•ősének, Bélának kalandjai ezek, me- Lj® lí*- * ,u* * tengeren uyoloz évig jjgyosott fiatal ember átélt. Mintegy 80 gT!1“1,«1 ez a munkás előfizetési 1 frHí i *88z' ^ m* nj®*gunk előfizetői li»tnkTut 4nDdelll*tik m68’ alDÍ kÖZTeti" »tetőül ime itt közlünk egy fejezetet. Mihályi Béla .útlevél s pénz nélkül idegenbe megy; Horvátországi kalandjai. Dombóvári állomásáról Pápára érkezett meg 1890 év január elején öcsém s alig pihente ki magát, anyámtól elkö- vetkezék azon kijelentéssel, hogy Ulasz- országba utazik. „De hiszen sem útleveled, sem pénzed nincs; s ily hosszú u'ra hova mennél üres kézzel ? I* marasztalta öt anyám. A'.ó iban Bélát már megszállotta a ]e- küzdhetlen vándorlási viszketegség, a mely mint valami ujokri Ahasvernst, fotyton utazni készteté. S magához ve- vén egy veresszinü vasúti árulevelet utolsó forintján egy boxsrt, s jó fütyköst vásárolt, s neki indult a nagy világnak. Anyám azt hitte, bogy majd visszajön pér nap múlva, s tán csak bolondozik. Ds bizony majduem 8 év telt el a keserves várakozásban, mire alákerül t öcsém, kinek mér halálhíre érkezett. Pápáról Noszlopra ment, a hol egy volt azakácsnénk férjével, ki ott czipész mester, jó szállást kapott egy perez alatt kiszimatolván, hogy lehet jó io- gyen lakásra szert tenni. Innét Somlyó-Vásérhelyen át, hol nagy atyánk 30 évig a vallásalapitványi uro- I dalinak kormányzója volt, s vaey félmillió forintot elvendégeskedett, (s kinél gyermekkorában vig napokat töltött) Zalába ment. Sümegen, Keszthelyen, Kanizsán, Csáktornyán s a Muraközön keresztül, persze mindenütt gyalog Horvátországba jutott, a hol a kemény hidegséget nem tűrhetvén, egy a magyar határhoz közel eső városkában levő gyógyszerészhez beállott laboránsnak. A mely czime nem zárta ki azonban azt, hogy fát is ne vágassanak vele, s havat ne lapátoljon. Ámde ö kegyelme ha megszorították: semmiféle dologtól sem ijedt meg. Mégis az nem tetszett neki, hogy egy alkalommal gazdája öt ia bikacsékkel akarta I móresre tanítani, mint valamennyi elődjét. I Hanem ez most a. egyszer emberére talált, mert akkoriban hatalmas testi erő- i vei rendelkező öcsém úgy megrakta a patyikust, hogy tán még máig is rakgat- ják rá a flastromokat. Azt természetesen nem várta be, hogy e csínja miatt, csendőr kézre ne kerüljön. Hanem a hires marathoni gyorsfutást megelőző sebességgel ellaotolt a tett színhelyéről, ott hagyva a verssszinü fuvarlevelet, a melyet ntlevél gyanánt praesentált a magyarul nem tüdő horvát atyafiaknak, kik öcséin szerint elevenen harapnák a magyart, mint egy alábbi példa is mutatja. A méregkeverés nemes mesterségét ek- kép elcsapván magától, minthogy már tavaszodoti, feltette magában, hogy egy kissé körülnéz Horvátországban is. Ekkor egy külföldi vállalat nagy fűrész- gyárába állott be munkásnak, napi 1 frt 30 kr. dijazas mellett. Itt a körülményekhez képest jól ment dolga, mivel egy ottani cinos úrnővel számtalan előzetes „kellemete.kedéanek utána“ bensőbb ismeretséget kötvén (» mi különben nem nagy újság volt előtte) ezen hölgyeoske testvérileg gondozta, be- ezézgette. Ámde egyszer véletlenül az illető iel- szarvalt, Aphrodite Vulkánja, igen bizalmas helyzetben találván őket a telepen felállított fürdőben (majdnem paradicsomi öltözetben) innen is menekülnie kellett. Ez alkalommal grót Jankovich egyik pasztájára iramodva, a magy, r cselédség között, mint gsraboncziás diák szerepelt, b megevett vagy három köcsög aludttejet, S különféle büvészi mutatványokkal melyekhez akkoriban igen értett, úgy megrémitette őket, hogy összetett kézzel könyörögtek neki, miszerint távozzék, mert máskép a jég elveri a hatért. Erre a majoros gazdával, miről nyugtát is adott neki, ötven forintot fizettetett, hogy a határt a jégkártól megmentse. S valóban garaboncziáshoz illő módon ügyességgel elpárolgott, a legközelebbi városban kényes dandyként felruházván magát. E féle csínyek utazásai alatt napirenden voltak nála, s bizony egy megszorult. utas az ilyenek miatt, lelkiismereti furdalást nem szokott érezni. Amint öcsém állítja, ki közel egy évig Horvátországban tartózkodott, a népességnek a Karst vidékén levő része igen szegény, s csak a gazda eszik vasárnap kenyeret. A családtagok poleutá- val elnök. Lusták, és a műveltség alacsony fokán állók, s a magyart gyűlölik, de egyszersmiot 48-ból erősen respektálják. G-upán a Szlavón megyék népessége, hol sok magyar származású tisztviselő, I gazdatiszt, és cselédség található, rokonszenvez a magyarokkal. S itt még jól emlékeznek meg Frangepin és Zrínyi horvátjairól, kik a magyarokkal együtt harczoltak a tar ellen. S szerinte Szlavóniát meg lehetne nyerni még is a magyarságnak mivel a jobbágyait, s bérlőit zsaroló Strassmayert I itt gyűlölik. Ellenben sok magyar birtokosnak itt oly befolyása van a népességre, hogy a magyarság ellen való izgatás itt mélyebb gyökereket nem verhet. E szerint kár volt a Szlavón megyéket, melyek egykor hatalmas támaszai Toltak délfelől Magyarhonnak; 1868-ban a horvátoknak átengedni, annál inkább, mert termékenységre is elsők a horvát • királyságban. Horvátországban barátság,talán vendég- ! szeretőiben részesült öcsém az 1890 év Kará- ! csony éjszakáján, mely örökké emlékeze- j tes lesz előtte: egy Karst hegy aégi, Ga- j roeral-Moravicza nevű hor vát falucskában. Ugyanis midőn a magas hegyoldalán, | a községtől mintegy fólkilómóternyire levő emeletes korcsmába éjjeli szállásra bekéredzett: a korcsmáros egy vén, szi- ; kár Krozoicic Jásó nevű paraszt csak ! azért adott neki a korcsmapadon helyet, mivel németül beszélt, s ekkép szőke bajuszáról is németnek ítélve, megtűrte őt. Sőt egy korsó veresborral, a mi ott | nagyon olcsó, megkínálva a vándort, elkezdte tört németséggel regélni Jella- cicnak a magyar földre való betörése alatti tapasztalatait. I S öcsémnek nagy gyönyörűségére mesélte, hogy már Pécsre alig mertek be menni Jellacic hadai, mert tisztjeik attól tartottak, hogy a lakosság megrohanja i s lefegyverzi őket. S az öreg szidta a magyarokat, kegyetlenül, mert ezek a zsiványok, szerinte mást nem tudnak, mint verekedni de ezt azután pogányul értik. Mert mint a vén Szerezsán nagy zsörtölődve bevallotta, egyszer se nyerhettek ellsnök csatát. „Sőt képzeld csak öcsém* folytatá, Sopron megyében egy faluból az asszonyok va9villákkal vertek ki bennünket, mivel a vánkosokból a tollat kieregetni. Persze már akkor szét voltunk ugrasztva a betyár nemzetőrök által 8 századokra bomolva sarczoltuk a falvakat. De még a vasmegyei Band testvérek is kiporoltak bennünket annyira imádták azt a néplázi tő Kossuthot.* „Kit az Isten sokáig éltessen* ! . . . Felelt erre nem tartóztathatván magát az ŐC'kös. Az öreg pedig megértve, hogy itt most Kosuthót dicsérik, rögtön a szegletbe támasztott egy c övü fegyvere után ugrott, mely minden horvát parasztnál feltalálható. De persze még két lépést sem tehetett, mikor már a felig kiivott boros kancső úgy vágódott a szeme közé, hogy menten összerogyott a vén Szerezsán. Hanem a lármára több ember előkerülvén, öcsém menekült: de elébb a csapos legényt, ki u jáb állotta, egy keze ügyébe került doronggal leverte. No ha itt elcsíphetik az őt messzire üldöző horvátok, hát alig látta volna többé a magyar földet. De megszenvedett e tettéért a menekülő, mint emitt következik. Veszprémid Amerikában. Az összes magyar lapok jelentették a napokban, hogy Huzletonban (Ohio. Amerika) a bányászok, (köztük sok veszprémi ember) sztrajkolui akartak, de az ottani sheriff közzéjük lövetett s mintegy 60-an szörnyet is haltak. A sheriffet azóta elfoglak s minden bizonynyal ki is fogják vé «zni e rém tettért. Az ottani Táróinkét illetőleg dr, B&racz Henrik volt szombathelyi szerkesztőkön egánk, jelenleg cleweUndi (Ohio) újságíró elutazott Hazletonba 3 onnan az alábbi érdekes levelet intézte hozzánk : Hazleton, 1897. szept. 15. Üti programmom főpontját Harwood meglátogatása képezte, mely telepnek lakói a sheriff emberei által megsorbüzell tömeget túlnyomó részben alkottak. Alig 2 mértföldnyiro van West Hazletontól. Utam Cranberry mellett vezetett el, melyet megszállva találtam lovassággal. A katonaság fedezete mellett hatósági közegek házkutatást tartottak minden egyes házban keresve a raktárból állítólag ellopott din*mitot. Persze mit sem leltek, s alkalmasint az egész feladás nfake* volt. Harwood typikus széntelep képét mutatja. Köröskörül az egyhangú dombos vidék melyet csak itt-ott élénkít egy-egy szén- zúzó, az erdők nagy részt kivágva, a föld, mezők mind feketék a szénportól, a telep maga, nyomorúságos faházukból áll, min- denik hátulján egy kis knkoriczás. A telep legkimagaslóbb épülete a gyűlöletes „kompánia stór*. A házacskákban elég nagy tisztaság található, az angol czivilizáczió fökép abban nyilvánul, hogy a falakon lógó szent képek csak nem kizárólag, mind angol szöveget mutatnak fel. Békés egyetértésben laknak egyiUt a telepen magyarok, tótok, lengyelek es amerikaiak, honfitársaink a legjobb benyomást gyakoroljak az elfogulatlan szemlélőre, Miut a telep lakóitól megtudtam körülbelül 30 tiszta magyar volt jelen Latti- merben a kritikus alkalommal. íme néhiny név amint azokat hamarosan összegyűjtöttem Horváth Ferencs Veseprémmegye Pápa-Tessérről, Humboldton lakik, ÍPei- land Dávid Veseprémm. Ugodról, Iglár János, Trasky András, Bodnar Janos, Ny.*ri M. Kiss Gábor stb. Kérdésemre, hogy van a?, hogy magyar nem esett el, s csak három sebesült, meg Laltimernél, legtöbben ezt a választ adták „Az Isten megőrzött bennünket*. Egy a következő magyarázattal szolgait: I „A migyarok többuyiro legelöl vóuafc, 1 közvetlen a sheriff körül, midőn az eUÖ
