Veszprémi Független Hirlap, 1897 (17. évfolyam, 1-51. szám)

1897-09-11 / 37. szám

Veszprém,. 1897,

XVII. évfolyam. 37. szám.

Szombat, szept. 11.

niadta ■■•mb»ton.

A. lap ára: tgéis évrt U koron», fél étre « korona Negyedé« 8 koron». Kfryo* ** *"» Ár* 80 81.

Laphat* Siemerey J. é« ,iarcs«c L. urak iicUteibeu.

KIADÓHIVATAL :

Ss»b»di utcia 514. ■*.

Szerkesztői iroda: Veszprém

8*aba<U-ntc*a 514. u

Hirdetéseit s

(i hathasábos petítsor vág) annak tere)

Az első oldalon . . a© fillér. A 2-ik i 3-ikpldalon jő fillér. A 4-ik oldalon . . . ra filléi A nyíltérben .... 40 fillér Kincstári illeték .. 60 fillér

Kedvezmény

a .Veszprémi Független Hírlap, t. előfizetőinek.

A mái viszonyok között, midőn a hölgyek is gyermekek öltözékeinek házilag való elkészítése a háztartás pénzügyi viszonyainak egyensúlyozásához lényegesen hozzájárul, csaknem | nélkülözhetetlen a családban egy erre vonatkozó okszerű is tanácsadólap.

És mi lehetne ez másf mint egy szakszerűen szerkesztett, jó divatlap.

Azt hisszük, kellemes tzolgálalol teszünk lapunk t. előfizetőinek, midőn sikerült Király Jánossal, a legrégibb magyar divatlap szerkesztő-kiadójával oly egyezségre lépnünk, hogy lapját, a Budapesti Bazárt mely jövőre har- minczkilenczedik évfolyamába lép, lapunk t. előfizetőinek kedvezményes áron megszereztük.

A Budapesti Bazár havonta kétszer megjelenő szépirodalmi divtlap\ minden fzdmában számos ábrán mutatja be a legújabb hölgy- és gyermekdivatot, a legújabb kézimunkákat mindenkor szem előtt tartva a czélszerüséget, az elegáns egyszerűséget, gondosan kerülve az oktalan eziezomát is a cziltalan czifrálkodást. Az öltözékek kiszabásához természetes nagyságban rajzolt szabás-minta-iveket nyújt s negyedévenként egy-egy gyönyörűen színezett aquarell divat képet is ád.

A Budapesti Bazárhoz mellékelt szépirodalmi részen regényeket, tár- czákat és költeményeket közöl, megemlékezvén a fővárosi élet mozzanatairól ts.

Hírlapunk t. előfizetői, ha a Budapesti Bazárt is megrendelik, egy divatlap birtoklása mellett minden más szépirodalmi folyóirat járatását mellőzhetik.

A Budapesti Bazár rendes előfizetési ára 1 frt. go kr. negyedévre.

A .Veszprémi Független Hírlap* t. előfizetői a Budapesti Bazárt negyedévenként 80 kr. előfizetési árért rendelhetik meg.

Midőn a most kezdődő október- deczemberi negyedre az előfizetést megnyitjuk, tisztelettel kérjük lapuuk t. előfizetőit, hogy az előfizetési pénzeket hozzánk beküldeni szíveskedjenek, hogy kellő időben intézkedhetvén, a Budapesti Bazárt b. czimükre azonnal megindíthassuk.

Hírlapunk t. előfizetőinek b. figyelmét ez általunk nyújtott kedvezményre ismételten felhiva, vagyunk

Kitűnő tisztelettel

.Veszprémi Független Hirlap.*

szerkeastősége és kiadóhivatala.

Vallás és haza.

Hova tovább több és több adat halmozódik össze aonak igazolására, hogy Isten tiszteletének mikéntje belekeveredik azon kötelességek szálai közé, melyek valamennyiünkkel közösek a haza iráot.

Amint nekünk pozitív hitünk van : úgy kiváltkép becsüljük azon polgártársainkat, akik hasonlókép me.;* vaunak áldva a komoly és rendit- hetlen vallásos hit adományával, mely az emberi léleknek, a kedély- ] nek felbecsülhetetlen és magasztos | kincse.

Nem gyakorolunk kritikát sem- l miféle vallás tanaival szemben.

Senkire nem — csak önmagunkra tartozik az, hogy mit hiszüok mi, tehát természetes, hogy mireánk se tartozik az: mit hisznek mások. Isten szolgálatának a módja és formája miszerint.ünk végtelenül alárendelt dolog a vallások belső erkölcsű tartalmához, és lényegéhez képest. Legyen valaki tiszta erkölcsű, becsületes és isteuféló : akkor valóban és tényleg erényes ember, aki méltó arra, hogy meglássa egykor Istennek szent világosságát.

Isten látja a jót és gonoszát. — Jutalmaz és büntet az erények és bűnök igaz mértéke szerint.

Meglátja az előtte feltáruló emberi lélek kristály tisztaságát és meglátja a bűnnek sötét foltjait is, melyeket kimosni és kivasalni nem képes semmi formaság : egyedül a valóságos javulás, ami nélkül semmiféle penitenczia sem bir semmi jelentőséggel.

Épp mivel ez úgy rao, s a századvég gondolkodóinak úgyszólván egyhangú álláspontja ugyanez: bámulattal kell konstatálnunk, hogy vitás vallási szempontok körül folytatott eszmeharezok, sőt valóságos mérkőzések minduntalan megérintik azon határokat, melyeken belül azon eszményi terület létezik, melyet úgy bivunk, hogy : »haza.“

Mi minden vallást jogosultnak tartunk, mely arra szorítkozik, hogy Isten örökkévaló dicsőségét hirdesse és országát terjessze; az erkölcsöket nemesítse; a lelket pedig fölemelje a Mindenható színe elé.

Ellenben semmiféle vallásnak se ismerjük el azt a jogát, hogy állami intézményeknek a tetejére nőjön ; formaságait erőnek-erejével rákényszerítse elevenekre és holtakra ; s e földi élet törvényes viszonyaiba

folyjon bele egyoldalú vallási tété leinek tisztán képzeleti jogezimén. j Nem ismerjük el, hogy e haza föld- I jén jogosan létezhessék oly vallás, a i mely nem nemzeti.

Csak az a vallás lehet jogosult itt kultuszát űzni, mely egybe van forrva a nemzeti ideállal, a melynek egyetlen tétele se perborreskálja a magyarságot és hazafiságot.

Ennél a pontnál hiába minden erőszakos igény : a józan politika egy lépésnyi területet Dem adhat föl soha.

A történelem gazdag példái állanak rendelkezésre annak bizonyítására, hogy Csak ott létezik és létezhetik igazi vallásos béke, melynek megzavarásától abszolúte nem kell tartani: ahol teljesen szabad minden vallás, de egyszersmind nemzeti is minden izébe.

A katholiczizmusz egész roppant szervezetében sehol, sincs másutt semmi nemzeti csak egységes és általános ; de van Francziaországban hol a gallikán-egyház bölcs alapvetői régen kivívták a katholicziz- mustól a nemzetet és hazát megillető tekinteteket.

S lám, Francziaországban, teljesen ki van zárva az egyháznak politikai háburoskodása s oly általános elvek valósítására irányzott küzdelme, melyek a nemzeti törvények keretébe abszolúte nem illeszthetők.

Minálunk — fájdalom — nincs ez akként. Van vallásszabadság, de nincsenek meg annak nemzeti korlátjai.

Még folyhatnak nálunk a fölött való viták, hogy jogos-e az, amit a nemzet törvényhozása elfogadott -s a király szentesített 1

Nálunk szabadon dolgozhatnak lázitó lelkészek, akik az ország törvényeit nyíltan megcáfolják, s szereplésüknek ürügye az, hogy az ország törvénye elnyomja felekezetűk vallásos formaságait. Pedig az alapvető gondolat az, hogy Isten oly- uemü tiizteletet nem igényel, mely az emberiség általános jólétét gondozó törvényekkel ellenkezésben áll.

Nálunk akadnak még olyan fanatikusok, akik a betűk szolgai formájára alapítják az üdvösség reményét, s halottak sírkövein nem akarják meg tűrni a nemzeti nyelvet, mintha az Isten trónusánál megvetett vagy gyűlöletes volna.

Szerencsétlen a helyzete ezen tekintetben a mi hazánknak. Efféle viták, efféle események veszik igénybe a nemzet figyelmét és legjobb erőit. Folyvást akad leküzdeui való visszaélés, mert az általunk hangsúlyozott nagy elv általános megvalósi- tása soha meg nem kiséreltetett.

Folyton csak apró adminisztratív és czélszerüségi szempontok irányították a magyar törvényhozás ak- czióját, pedig az állandó és valódi sikernek az a kulcsa, hogy mint

ledöuthetetlen szikla olyan szilárdul álljon az a törvényes elv : „Szabadon tisztelje Istenét minden polgára a hazának, de a vallás törvényei a haza törvényeivel soha ellenkezésben nem lehetnek.*

Ez a gallikán egyház fundamentális tétele, s ez azon tétel, mely a vallási békét és nyugalmat örökre biztosítja !

A veszprémmegyei közigazgatási bizottság

Koiozsváry József ur, alispán elnöklete alatt t. hó 6 ikán ülést tartott Bibó Dénes, Barcza Kálmán, Ihász Lajos, KerényLKároly, Kruspér Pál, Kaczvinszky pénzügy igazgató, Dr. Óváry Ferencz és Vargyas Endre bizottsági tagok jelenlétében.

A szokásos havi jelentések tétettek meg és vétettek tudomásul. Az alispáni jelentésből a hátralékok apadása, a pénzügy-igazgató jelentéséből a f. évi kedvező adóbefizetési állapot örvendetes tudomásul vétettek.

Az 1897. és 1898. évi közúti költség előirányzatok megállapittattak és periig az 1897. évi 47.000 fit, az

1898. évi 38.000 frt deficzittel — úgy az útadó 8% nál 10%-al irányoztatok elő, remélhetőleg a hátralékokból mind két évi deficzit fedezhető leend.

A közmunka váltsági minimum 40, 80, 1 frt 20 krban, az igás napszám 1 frt 20 krban állapíttatott meg.

K e r é n y i főorvos javaslatai, a pápai járványos betegségek meg- gátlására és a szikvizgyárak közbiztonsági és közegészségügyi javitása szempontjából tett javaslat elfogadtattak.

Vargyas Endre kir. tanfelügyelő Esztergomba helyeztetvén át saját kérelmére, ezen ülésen búcsúzott el 10 éves buzgó munkássága székhelyéről, a közigazgatási bizottságtól, mely érdemeit Dr. Óváry Ferencz indítványára jegyzőkönyvben is elismerte és megörökítette.

Az ínség küszöbén.

Hiába, a struezmadár politika; előbb-utóbb csak be kell ismernünk, hogy közelebb állunk ez évben az ínséghez, semmint a 26 millió métermázsás terméshez. A hivatalos hiba nem is annyira a termésered mény hiányos becslésében áll, hanem inkább abban a teljesen hamis feltevésben, hogy a 26 milliót a 40 milliós jó terméshez viszonyítva, kö

zépszerü búzatermésünk van; föltéve, de korántsem megengedve, hogy 25 millió métermázsa búzánk termett ez évben (tényleg alig 20 millió) ebből sem kivitelre, sem köz- fogyasztásra nem rendelkezhetünk abban az arányban, mint a 26:40 hez, mert első sorban levonásba hozandó a termelők rendes szükséglete, mely beleértve aratórészt, cséplőrészt, kon- ' vencziót, vetőmagot, rostahulladékot, legalább is 3 métermázsát tesz kát. j holdanként, tehát 15—16 millió mé- i termázsa, ebből közfogyasztásra leg- ! jobb esetben oly csekélység kerül, 1 mely számba sem vehető. Már most ' az a kérdés, hogy vájjon a köz- ! élelmezésre fennmaradó 4- -6 millió métermázsa elég e ? Megfontolandó . továbbá, hogy a gazdák pénzszük- j séglete kényszeríti őket termésüknek egy részét eladni, akár nélkülözhesse ' azt, akár nem és igy biztosra ve- hető, hogy vagy a kormány szol- ' gáltat majd vetőmagot már az ősszel, vagy pedig a búzával bevetett terület tetemesen csökkeni fog az 1898. évre; de kétségkívül áll az is, hogy i tavaszig csak az lesz képes kenyér- I nek való búzát fentartani, a ki egyéb- j kép igen kedvező anyagi viszonyok között van.

Ha tehát kormányunk továbbra is megelégszik a hivatalos 26 millió métermázsa hazával és nem törődik azokkal, kiknek tényleg nem termett sem 5, sem 3, de 2 mm. sem holdján, akkor oly állapotok fognak bekövetkezni, melyektől még a leg- hirhedtebb szívtelenségü pénzügy- igazgató és a legü-.zőbb pénzügyminiszter is megirtózik. Akaratlanul, de könnyelműen hozzájárulnak ezek oly szocziálista osztály teremtéséhez, melyet szuronynyal fékezni nem lehet és akkor már késő lesz óvóintézkedéseket tenni.

Sürgős és szükséges, hogy máris ! általános intézkedések történjenek oly irányban, hogy közgazdasági komplikácziók egykönnyen be ne következzenek. A kisbirtokos, a bérlő elsősorban is megóvandó a kíméletlen adóbehajtásból és a haszonbérfizetési képtelenségből eredhető foglalásoktól, melyek sok ezer embert nyomorba ejtenének. A meg- adóztatási rendszeren a pénzügy- igazgatók basa módján való eljárá sát .meg kell változtatni mielőbb, intézkedni kell sürgősen, hogy az egyébként is eladósodott gazdák lehetőleg fentarthassák magukat és ne legyenek kitéve az úgynevezett »takarékpénztárak« által való megfosz- togatásnak. Az adófizetésre általános halasztást kell adni egész jövő őszig, sőt, hogy igazán enyhítve legyen a súlyos helyzeten, akkor általános moratóriumot kellene kimondani, mert hiába, Magyarország sokkal nyomorultabb helyzetben van, mint azt kormányunk, de még képviselőink is hinni hajlandók és hogy a baj annyira terjedhetett, hogy egy félterraésü esztendő már eiég arra, hogy általános Ínség mutatkozzék, ezt köszönhetjük annak a fényes struezmadár- politikának, melyben közgazdaságunk már évek óta részesül. Hiába volt minden panasz, magas parancsszóra boldognak és jómóduaknak kellett magiunkat vallanunk, mig végre odajutottunk, hogy egynéhány milliomos kivételével, Magyarországon csak szegény, hogy ne mondjam koldus ember van, és néhány ezér hiva- . talnok.

j Ha legnagyobb gyorsasággal és ■ erélylyel nem segítenek az általános j válságos helyzeten, akkor nemsokára százezrével jelenünk meg azok aj- I táján, kik tadják, vagy legalább . mondják, hogy Magyarország gaz- . dag, holott tényleg — hisz hiába I minden szépítés — az ínség szé- I lén áll.

Egy szegény gazda.

A Yeszprémmegyei gazdasági egyesület

Dr. Óvári Ferencz alelnök elnöklete alatt tartotta meg L hó 4-én két ízben is elhalasztott közgyűlését, melyen az 1897. évi költség- előirányzat tárgyaltatott és elfogadtatott; az egyesülő1, igazgatója az értesitu pontos kiadására a legszi- goraabban utasittatott. A pápai földműves iskolánál üresedésbe jött 2 alapítványi helyre Mező Vilmos j devecseri ügyvéd fiának Mező Dé- i nesnek és Izsó Pál kenesei lakos i fiának ifjú Izsó Pálnak adományoz- tatott.

I Az egyesület módosított alapszabály-tervezése leérkezett,- a miniszteri leirat értelmében az egyesület alapszabályai megváltoztattattak.

Állandó munkásképző tanfolyam berendezése és talaja elhatároztatott; a szólötelep rendes amerikai szőlővessző szaporító anyateleppé való átalakitása elhatároztatott

A város közgyűlése.

Veszprémi szept. 10.

Veszprém rendezett tanácsa város szeptember hó 7-ikéu tartotta meg rendes Őszi közgyűlését Balogh Károly h. polgármester elnöklete alatt

A napirend előtt jelentette a polgármester, hogy Dr. Óváry Ferencz

< TAKCZA. §

Bella könyvéből.

IX.

Bocsás meg az in lázadó szivemnek. Hogy oly forrón szeret; hiszen tudod. Bocsás meg az in lázzadi szivemnek, Melyet bilincsbe verni nem tudok-,

Szít tipi lánczát, ur leszen feltettem, Parancsait megszegnem nem lehet: Emésztő vágytól igö kínja közben Hatolni tiszti fájó telkemet.

És száll a dal.. is száll a bánatosdal. Mint őszi tájról a vándor madár;

Hol hervadva a dirütött virágon,

Es a berek: lombját hullatja már . . . Elszáll, repül egy szebb hazát keresve . Rejtett piszkét, viharvidő galyon . . . így száll hozzád a dalok röpke szárnya Oh I in imádott szentem, angyalom 1

Hozzád repülnek, tégedet keresnek A messzi szillő bánatos dalok: Körülölelve édes álmaidnál,

Hogy le csókolják titkolt sóhajod . . . Hogy kihallgassák szived dobbanását Hullámzó szived fehér bársonyán . . Körüllebegve nyomdokidba járnak Bár merre hol vagy kísón, is korán.

Boesás meg az in lázadó szivemnek, Hogy tégedet oly lángolón imád, Vonagló kínja közben — Istenihez — Érted esdi a legszentebb imát . . .

S mig el nem nimul lázas lüktetése, Mig irted igvt, vágyva meghalok : Hozzád repülnek, tégedet keresnek A messze szálló bánatos dalók.

,s91- szept. j.

SOOS LAJOS.

I

A becsületes Mim.

Irt»: 8a«r»dai Led.

Gyönge szellő duzzasztotta a yacht vitoriüt

Azt hiszem, pompás utunk lesz I Szólt Radánovics a szép asszonynak, a ki könnyű szökéssel a jachtban termett.

Már alkonyodott. Füred mögött leszállóban volt a nap. vérvörös sugaraitól itt- ott olyan színű volt a Balaton, mintha cseppfolyós rubin volna.

— Akar-e kormányozni Olga? — kérdezte Radánovics.

A szép asszony igent intett a fejével, aztán azt mondotta:

— De ne menjünk messzire 1 Mindjárt besötétedik.

— A hogy maga parancsolja!

S a mint aztán a vén matróz leoldotta a yacht kötelét s a kis vitorlás szép szelíden hasítani kezdte a Balaton hullámait, a hatalmas termetű Radánovics odaült a szép asszonnyal szembe és szótlanul nézte azt. a bájos kormányost.

Olga törte meg a csöndet.

— Milyen szép est I — szólt.

De arra a matróz megjegyezte:

— Ne higyjen a nagyságos asszony ennek az időnek I Lesz ez az est még nem szép is. Vihart kapunk ; nem telik bele egy óra I

— Vihart ? — mondta Ádám. — Ugyan mi nem jut az eszébe. Szellő alig van. Felhő rlig látszik az égen I Hát miből gondolja Gábor, hogy vihar lesz ?

Az öreg sző nélkül a füredi hegyek felé mutatott. Csakugyan: ott szennyes, sötétszürke fel legek tornyosultak.

No annál jobb! — kiáltott föl Olga. — Úgyis rég vágytam már viharban járni a Balatont. 1 Milyen fönségesen szép lehet.

A vén Gábor a fejét csóválta. Kétségkívül uzt gondolta magában;

— Ejnye, be bolond egy gusztus I Más örül, ha vihar idején a szobábau ülhet.

Jő messze benn jártak már, mikor az öreg prófécziája kezdett teljesedni. Hirtelen szélroham sivitott végig a vizen. Haragos fehér taraja hullámok keltek a nyomában, a melyek dühösen nekicsaptak a yacht oldalának; az árboca pedig recsegett, nyikorgott, a hogy a szél nagy hevesen belekapott a vitorlákba.

— Ne forduljunk vissza? — kérdezte Ádám.

— Ne I felelt az asszony. — Vagy fél tán?

A nagy ember szelíden ráemelte a szemét Olgára és a fejével bólintott:

— Félek ! Magát féltem. Ez a gallér nem fogja megvédeni a vihar ellen.

— Ne féltsen I

A szél pedig egyre erősbödött. Villám hasította végig a felhők sötét tömegét s a hullámok felkapták a jachtot, a mely eszeveszett táoczot kezdett járni, olvkorolykor úgy billenve félold alra, mintha fel akarna fordulni.

A asszony kaczagott:

— Óh beh pompás I

Aztán egyszerre nagyot dördült az ég s utána elementáris erővel kezdetit szakadni az eső.

Radánovics felállt.

— Menjen a kajűtbe Olga ! — Mondta. — Majd én átveszem a kormányt I

Gyermekes daczczal felelt az asszony :

— Nem, nem, itt maradok I Látni akarom ezt a gyönyörű vihart

— De átázik . .. Legalább vegye magára az én felöltőmet 1

— Hát maga?

— Óh én nekem árt meg I

Es akárhogy szabadkozott is Olga, Radánovics beleburkolta a köpenyébe. A szép asszony háláson nézett a hatalmas emberre és azt gondolta :

— Ez a Radánovics iguzán jó fiú.

Igazán j'ő fiú volt és imádta Olgát, ezt

a bajoB özvegy asszonykát, a ki után bomlott a fürdő egész ifjúsága. Ha Olga azt mondja most neki, hogy halljon meg érte : Radánovics bizony habozás nélkül megteszi, az óriási termetű ember vakon engedelmeskedett a szép asszonynak és ez ha nem szerette is. de őszinte rokonszen- vet érzett iránta. És mindenek fölött becsülte,- mert imádói közűi Radánovics volt az egyedüli, a ki nem beszélt neki házasságról és mert meg volt győződve róla, hogy Radánovics, ha elvenné is feleségűi, nem a pénze kedvéért tenné. Hisz ő maga is valóságos nábob volt.

— Be kell hozni a vitorlákat 1 — mondta az öreg matróz.

.— Miért?

— Mert ez a bolond szél még fölfordit bennünket 1 Úgyis annyira elsodort már bennünket, hogy az Isten tudja, hol érünk partot.

Olga ijedten nézett hátra. Valéban óriási távolságban voltak már Füredtől és goadolni se lehetett rá, hogy ilyeo vészben, viharban egykönnyen visszajussanak.

A vén Gábor evezésre fogta a dolgot és vagy másfél éta múlva egyszerre csak megszólalt:

— No, itt a falónál kiköthetünk.

— Mi ez ? — kérdezte Olga. — Füred ?

— Dehogy I Hol van ide Füred 1 Már ma éjszakára majd csak itt kell meghúzódnunk, csókolom a kezét I

a

Valami csöndes, kis falu volt, a hová értek. A pokoli időben ember dehogy is járt az utczán; késő éjjel volt különben is ... .

Az öreg Gábor a kocsma felé vezette őket.

Bezörgettek.

— No, mi az? — szólt ki álmosan a gazda.

— Nyissa bi I Itt akarunk megszállni éjszakára . . . Vau-e szobája ?

— Van kérem, — egy 1

Olga ránézett Radánoviosra. Azt látszott kérdezni a tekintetével:

— Hát már most mitévők leszünk ? Hogy leszünk ?

Radánovics pedig azt mondta a korcs- márosnak:

— Hamar rendezze be azt a szobát 1

— Hány személynek kérem ?

A nagy ember mosolygott.

— Egynek I

— Hát maga ? — kérdezte Olga.

— Jbn, — felelt Radánovics, — az ajtaja elé állítok egy széket és úgy fogom őrizni magát egész éjjel 1

És úgy tett.

Rágyújtott egy szivarra ée ott őrizte a szép asszonyt.

A szép asszony pedig nyugodtan aludt. Hüségessebben senkise őrködnék fölötte, azt tudta. Szivarszó mellett hallgatta a hatalmas ember a vihar tomboló zaját, aztán nézte, hogy a felhők mint szala- doznak, mint tűnik fel köztük egy-egy i csillag. Meg aztán hogy pity maliik, mosolyogva, hogy kél a nap. Egy pillanatra se mozdult az ajtó elől egész éjjel.

Mikor aztán reggel a szép asszony kilepett a szobájából és még mindig ott találta az ő hü őrét, szinte kedve volt azt mondani:

— Köszönöm Ádám I. . . És most jutalmul — csókoljon meg 1

Hazafelé indulóban Radánovics megszólalt :

— Mondok magának valamit Olga 1

— Nos?-- Gondolt-e rá, hogy mit szólnak majd mi rólunk Füreden ? Tudják, hogy az este együtt indultunk el a yachton és meglátják, bogy együtt térünk vissza —reggel. Gondolt-e rá?

Á szép asszony zavarában nem tudott szólni. Igaz, igaz, mit saól majd a világ? Hiába mondanak akármit is, az emberek nyelve gonosz és bizonyos: hitetlenül mosolyog majd mindenki, ha elmondja, hogy Radánovics Ádám egész éjjel — az ajtó előtt ült. A világ, a világ, mint szól majd a világ, a mely mindig a rosszabbat hiszi ?

— Mit tegyek? Mit mondjak? —szólt ulga szinte kétségbeesetten.

Radánovics pedig szép szelíden megfogta a kezét és azt mondta :

— Édes, maga, —igár hiába, — komp- romitálva van velem! És én tudom a kötelességemet. Elveszem feleségül.

— Csak azért, mert . . .

— Nem Ulga, nem 1 Azért, mert szeretem I

A nagy ember nyugodt, szelíd hangon mondta ezt. S aztán be se várva a választ, széles keblére ölelte az asszonykát, a ki tűrte, hugy Ádám szenvedélyes csókokkal borítsa uz arczát.

És ö is azt mondta:

— Én is szeretlek I

*

Vagy egy esztendő múlva Radánovics Adam meg a felesége valahogy megint odakerültek abba a kicsi faluba, a hová azon a viharos éjszakán eljutottak.

— Ez az ajtó, — szólt Adátn, — itt strázsáltak egész éjjel.

Olga pedig arra hangosan fölkaczagott éa azt mondta;

— Óh milyen ostobaság is volt az tőled I

A szépitő-Bserskről.

Budapest, szeptember 4.

Mióta emberek vannak a világon, mindig meg volt bennük a vágy, bogy megtartsák teljes épségben azokat a külső testi előnyöket, amelyekkel a természet megajándékozta őket, eőt még lehetőleg gyarapítsák is azokat. S ha valaha akad statisztikus, aki össze akarja állítani a szépitő-szerek teljes és kimerítő lajstromát, az kérje az isteneket, hogy adjanak neki az ernyedetlen kitartás és a mindenttudás mellé olyan hosszú életet, amely tízszer meghaladja a többi halandókét. S ha aztán szerencsésen befejezné korszakalkotó munkáját, lenne abból olyan könyv, amelyhez képest a T-uag-dinasztia históriája — (irta Lio-o Peng kínai histórikns, a kékgorab mandarinja) — csak vékonyka füzet. Pedig Lio-o-Peng müve egymaga foglal el a pekingi császári könyvtárban egy óriási termet, 8 aki okulni óhajt az abban foglalt följ egy zésekből, az kénytelen létrára tölállni, mert a könyv vastagsága kétszer is meghaladja a rendes emberi nagyságot.

S hogy miért éppen a nők azok, akik a szépi tő-szerekért rajongnak, azt érdekesen fejti ki a női léleknek egy kiváló ismerője, Brantome abbé, amikor ezeket mondja :

— Megértjük azt, hogy a nőnek ezép- eége a legdrágább kincs, és hogy minden eszközzel küzd megtartásáért. Mint Bayard, 1 gáncs és félelem nélkül való lovag, a nő ie inkább hal meg a csatatéren, semhogy legyőzöttnek vallaná magát az idő áltál. Bámuljatok az aova hő-lel Hűséget, amikor gyermeke jólétéért szenved; megtelik a telketek áhítattal, amikor a mártírok állhatatosságéról olvastok régi legendákban ? Pedig mi ez a divatos nő hősiességéhez éa allhata- toaaagahoz kepeat, ha vérző lélekkel