Veszprémi Független Hirlap, 1897 (17. évfolyam, 1-51. szám)

1897-08-21 / 34. szám

Veszprém, 1897.

XVH. évfolyam. 34. szám.

Szombat, augusztus 21.

■lad«a MMilfttaa.

Jk lap áza: Cgéis ém 12 korona, fél érre 6 korona Hegyedért* 3 korona. Sfjei Hám ára 30 fll, kapható Siiainjr J. él ;:«rcaag L. arak üilataibaa.

KIADÓHIVATAL: Saabadi nteia 514. u.

VESZPRÉMI FÜGGETLEN HÍRLAP

SzerkesztSI iroda: Veszprém liabadi'ntoia 514. aa

Slzdetések :

(z hathasábos petitsor rágj annak tere)

Az elsS oldalon • • so fillér. A a-ilc s 3'ik oldalon 16 fillér. A 4-ík oldalon . . . is fillér A nyiltérben .... 40 fillér Kincstári illeték .. 60 fillér

Nyári árvizek.

Mintha minden Terjedelem nekünk Tolna kitalál ra, úgy kijutott a szegény magyar gazdának az idén a csapátokból. Rövid ragyogd tavaszra íagykárok következtek s még e.l »« mait a veszedelem, magához re tért a vetés, már egymást váltották fel a jeges felhfiez'tkadáeos viharok, melyek heteken át kószáltak végig a termő országrészeken két irányban is, korán learatva a gazdának min* den túlzott reménységét. Aztánjött a rozsda, jöttek a kalászpusztitó bogarak a mikor mindez már hozzá*, szoktatta a gazdát ahhoz a gondolathoz,hogy meg kell elégedniea rossz középterméssel, akkor saját embertársa, — máskor htt arató munkása, — támadt ellene, szomorúbb veszedelmet hozva rá, mintha jég verte volna el mindenét, vagy tűz emésztette volna meg vagyonát.

A gazda busán lehajtotta fejét és megnyugodott a változhatatlanban.

Azt hitte, hogy most már betelt a mérték s több csapás nem érheti. Marad talán fekete kenyérre való a télire, — gondolta magában, — meg vetőmag a jövendőre. Mert a mit az idén ráfizet, még visszaadhatja az anyaföld egy áldott, egy busás esztendőben.

És a jövőben való reménykedés tartotta benne a lelket.

íme pedig eljött a veszedelem a lemondás idején is, egy nyári árviz alakjában. Amikor azt hitte, hogy már legaláab erről az oldalról nincs veszély, akkor mikor nem is készöl- hetett a védekezésre, onnan zudul a nyakába a legszomorubb pillanatban a feneketlen iszapos áradat • nagy keservvel learatott vetését, mely még betakarítva nincs s keresztekben hevert a szántóföldeken, elönti, elsöpri s kiveri kezéből az utolsó falat kenyeret is.

Valóban van oka a íeljajdulásra annak a szegény gazdának s nem lehet elég kemény a szivünk, hogy meg ne induljunk panaszain.

Az ínséges esztendő egész rémességével közeleg felénk s ma már nemcsak a gazdának, hanem százezernyi kenyérkeresó családapának van oka elborulni s félelemmel tekinteni a legközelebbi jövendó elé. A kenyér már ma is egy harmadával drágább, mint két hónappal

ezelőtt, hogy a többi élelmi csikkekről ne is beszéljUuk.

Mi lesz akkor, ha ránk következik egy szigorú kemény tél, minden kegyetlenségével 1

Az előrelátó kormányhatalomnak már most kellene gondoskodnia a kalamitások . elhárításáról. Hiszen a Duna folyam mentén nemcsak a gazdákat tette tönkre az árviz. Egész faluk népe van hajlék nélkül, ezerek vehetik kezükbe a vándorbotot, keressenek más tanyát, más exiszten- cziát és kenyeret magúknak.

Hol vannak az éléskamrák, a melyekből az ínségeseknek .kiosztják a mindennapi kenyeret ! Hol van a hatóság, mely födél alá vezeti Ókét, ha beállanak a kemény idők, s az apró gyermekeket megveszi az Isten hidegje 1

És van-e valaki, aki régre komolyan fog arra gondolni, hogy ne ismétlődjenek minden esztendőben sokszor két Ízben is, az árvizvesze- delmek, ezek az örök rémek, melyeknek a szegény lakosság foly- ton-folyvást ki van szolgáltatva eletre-halálra.

Jól tudjuk, hogy a föidmivelési miniszterinban örök idő óta dől- doznak a Duna-szabályozás nagy müvén, sőt azt halljak, hogy szép színes tintákkal kirajzolva, pergament papiroson már meg is van a terv, sőt már egy-egy Dunaszaka- szon hozzá is láttak a munkához, — de az Istenért, csak nem akarják olyan kényelmes lassúsággal végezni ezt a munkát, — mint eddig, mikor a dolog évről-évre egész sereg embert tesz koldussá és lehetetlenné ?

Gyors, erélyes és biztos intézkedést kérüak valahára! Ne hivatalokból nézzük a világ sorsát, hanem pillantsunk bele az életbe is egyszer már s előzzük meg a tengernyi áradat leküzdésével.

... Az idén pedig azt kérjük a végzettől, hogy fejezze már be pusztító munkáját s ne enjtsa tovább a magyart!

—im.—

j&k a börze lapjai, mert ezzel azt vélik sikeresen bizonyítani, hogy gazdák közvetetten hasznát veszik a börzének, meg hogy az a börze nem is olyan ördöngős egy gépezet, amelyen egyszerű gondolkozása gazdaember ne tndná ki magát. Gyászhirnek mondjuk pedig mi, mert addig, mig a nem a börzéhez tartozó elemek veszítenek, nem látunk annyi kárt a börzejátékra hajlandósággal bírókra nézve, mint mikor egyszer beüt nekik is • nyeremény és néhány száz, vagy ezer forinttal hagyják ott azt az áldatlan mezót.

És éppen azért óvással kell ét- nfink. Óvnunk kell a gazdát attól, hogy a börzéhez, mint aktív tényező közeledjék, mert mint pasz- sziv érdekelt amúgy is eléggé megfizeti az árát ennek a jeles intézménynek

A vidéken a legutóbbi években, mikor a termelésnél mntatkozó nehézségek és az értékesítés ezernyi bajai olyannyira megnehezítették a produktiv foglalkozások álláspontját, mind többen szorulnak a börze küzdő porondjára. A vidéki füsze* rés, patikus, orvos, Ügyvéd stb. az értéktőzsdén spekulál és elhanyagolja becsületes foglaltozását. Az utóbbi időben a vidéken megszűnni készül ipar és kereskedelem, játékra veti magát a honorácziorok osztálya és a szerencse hozta nyereségért feláldozza a mindennapi tisztességes kereset biztos forrását. A gazda mostoha sorsa sok gazdát és bérlőt a gabonatőzsdére visz. Ezer jó ígérettel rábírják őket, hogy a tőzsdén spekuláljanak és

A börze-nyereségek.

Veszprém, ug. 20.

(ói) A merkantilista sajtó napnap után örömmel tadatja aat a gyászhirt, hogy a gazdák sokat

dékre, különösen pedig Temesvárra, i Verseczre és Torontói vármegyére több millió forint börzenyereség jutott

A nyeremények összegét teljes biztossággal nem lehet tudni, de a börze-ügyletekkel foglalkozók fölöttébb tájékozottak ezen a téren s tőlük nyert teljesen megbízható értesülések alapján a Délmagyarországi Közlöny a kővetkezőket Írja a délvidéki börze-nyerőkről: Temesváron a legnagyobb nyeremény esett S. J. birtokosra, a ki egy verzió szerint nyolczvanezer, a másik szerint százezer forintot nyert. Utána H. D. következik, a ki negyven-ötvenezer forintot nyert. Majdnem akkora és legföllebb ötezer forinttal kevesebb nyeresége van F. L.-nak. Rendkívül nagy nyereség esett Fürtb Vilmos vlaj- koveci (Temesmegye) birtokosra, a ki szerencsés börzespekúláczió utján háromszázezer forintot nyert. Tsmes vármegyében kívüle még mások is nyertek kisebb-nagyobb összegeket. így 0. P. és N. Gy. szomszédos birtokosok 15—15 ezer forintot nyertek. R. J—1 birtokos ötezer forintot nyert deffektiv-Uz- let u'ján. Liebligen egy földmiveló' konzorczinm kötött májusban határidő üzletet és tagjai ;fejenkint hatezer forinttal vonultak vissza.

Ez a hir nem örömhír minékünk mert azt jelenti, hogy a gazdák egy része kétségbeesetten kapkod produktiv foglalkozásán kivül eső üzleti haszon után, s mert meg vagyunk róla győződve, hogy ez a rossz példa njakat és újakat fog erre a sikamlós útra csábítani, melytói ma ünnepélyesen óvjuk a gazdákat.

sajnos, sokan vannak, a kiknek a földjét differencziák fejében verték dobra.

Most a gazdák nagyon frappáu* tünetekben látták megnyilatkozni a rossz termést, a természet ezer csapását. Minden nap maguk előtt látták azokat a mezőgazdasági károkat, melyek feltétlen okai egy börzekaussenak s ezen indulva, sokan a börzén igyekeztek kárpótolni magukat a tényleges^ termelésnél való károsodásukért. És tényleg, némileg fordulat állott be. Az eddig mindig veszteséggel játszó kívül állók nyereséghez jutottak. Azt mondják, hogy csak a DélviA börzén vannak olyan elemek, — hiszen nagyoa jól ismerjük őket, — kiknek fóüzlete az, hogy avatatlanokat csaljanak a börzeüzlet rejtelmeibe, a ezek örömmel üdvözlik ezt az eseményt, mert igen jól tudják, hogy a nyereség a legjobb csalétek a nyerni vágyókra nézve. A börze meg van róla győződve, hogy ez a nyereség, mely most a vidékre vándorolt gabona- árkülönbözetek fejében, héttetóvel kerül még vizsza a tőzsdére.

Mert mikor a hamis játékos kikeresi áldozatát, első fogása az, hogy eleinte nyerni hagyja ót, hogy mikor azután neki melegedett

a játéknak, anuál alaposabban fosztogathassa ki a szenvedélyes kártyást

A börzenyereség is így van. Az, a ki most ezt a néhány ezer forintot nyerte, jövő évi termését fogja odaadni vesztesége fejében. Azután a földjének egy része következik, s igy megy tovább azon a lejtőn, melyre a gazdasági válság talán mégsem vihette volna a gazdát

Csakhogy hát igaz, hogy vannak börzének apostolai is. Vannak, a kik a józan agrárpolitikához tartozónak tartják, hogy a gazda a börzén biztosítson magának bizonyos árakat, s ebből a czélból azután differencziális üzleteket kössön, mert azt csak nem képzeli valaki hogy az a gazda az ó nehéz aczé- los nrasági búzáját odaadja a kötésében kikötött ' szállítás fejében Arról-) sző sincs. O az eladását fedezi, s ezen a réven jut nyereséghez a kötések kompenzácziója utján. Mondanánk sem kell, hogy ezt csak olyan gazda ajánlhatja egészséges agrárpolitikaképpen, a ki ha gazda is, nem gazdasága után, hanem talán bankjaiból, gründolásai- ból él és igy a zsebében van az a börze, mely neki talán fejős tehén, de a kívülállónak, nevezetesen a gazdának jóllakni nem tudó moloch.

Azzal tisztában kell lennünk, hogy a börzén, nyerni ugyan nyerhet egyszer a gavda is, mert hiszen a vak tyuk is talál szemet olykor, de következetesen nyerni, nem véletlenül, de kiszámitottan nyerni, soha sem nyerhet az, a ki a börzén kivül áll, a ki sem annak a börzének üzleti irányára befolyást nem gyakorolhat, sem az árfejlődést közvetetten közelből figyelemmel nem kísérheti s igy mig ő óriási nyereségben képzeli magát, addig talán egy rosszkor jött amerikai hir, vagy baisse-szellő elfujta az egész nyereséget és a bizományos már a cususzt kezdi sürgetni. Ilyen esetben az. a ki a börzén

Vajha a gazdák meggondolnák ezt és a jövendőben igyekeznének távol maradni a börze süppedékeny talajától, mely annak sem terem egészséges gyümölcsöt, a ki nyereségben van.

Zónatarifa a déli iraton.

Veszprém, ang. 21.

Megírtak már régebben, hogy a cs. kir. szab. déli vaspálya társaság magyar vonalain 1398. január elsejével uj személy-díjszabás lép életbe, amely szintén a többi magyar vasúton dívó zónarendszeren alapszik. Ma már abban a helyzetben vágynak, hogy a déli vasat nj zónatarifáját megismertethetjük a közönséggel, amely azt bizonyára örömmel fogja fogadni. A szomszédos forgalom három zónából fog állani és éppen ngy, mint a M. A. V.-nál csakis személyvonatokon érvényes. Az L zóna 1—10 kilométerig, a III. osztályban 12, a II-ban 18, az I-ben 36 kr., a II. zóna 11—15 kilométerig 18, 26 és 48 kr., a III-ik zóna 16—20 kilométerig 24, 36 és 48 krajezár. A távolsági forgalom tarifáját a következő táblázat matatja:

SteméljTon&t

Grorsronat

Kilométer Zóna jj

L

III.

II.

L

21— 25

I. 0-30 0-48

072

0-36

0*60

0-90

26— 40

II. 0 60 0 96

1-44

072

1-20

1-80

41— 55

III. 090 1-44

216

1*08

180

2 79

56— 70

IV. 1-20 192

2-88

1-44

2-40

8-60

71— 85

V. 1-50 240

360

1-80

300

450

86—100

VI. 1-80 2-88

432

.16

3*60

5-40

101—110

VII. 2 10 3 36

5*04

252

4.20

630

11«—185 Vili. 2 +0 3-81

576

288

4-80

7-20ISI -uo

IX. 2-70 4-32

6-48

324

5*40

810

146—165

X. 3 00 4-80

7-20

360

600

9*00

161—175

XI. 330 5-28

7-92

396

690

9 90

176-200

XII. 3-60 5-70

8-64

4-32

7*20

10.80

201-225

XIII. 420 6-48

9-71

5-16

8*40

12-60

226—250

XIV. 4 80 7-20

10 70

6.00

9-60

1440

251-800

XV. 5-40 7-90

11-90

6-80

10 80

16-20

301—350

XVI. 6-00 8-60

IS 00

7-60

1200

18-00

851XVII. 6-60 9-30

1410

8-40

18-20

1980

van, elad, vagy fedez s megmenti a nyereség egy részét. Az azonban, i ki a börzén kivül van, ki van szolgáltatva az árfejlődés szilajsá- gának, melynek közepette csak másnapra rendelkezhetik további üzleti oper&ozióiról.

Ebből látható, hogy a déli vasat magyar vonalaira nézve egész 2&Q kilométerig terjedő távolságig teljesen a magyar kir. államvasutak zónadijszabásának beosztása és rendszere fogadtatta el, a viteldijak azonban 20%-kal, vagyis a kincstári bélyegilletékekkel és a szállítási adóval felemelvék, mely illetéket, illetve adót a magyar kir. államvasutak saját bevételeikből külön szállítják be az adókincstárba. Azonkívül nem lesz a déli vasút magyar vonalain portomentes zóna, agy mint a magy. kir. állam vasutakon, hol tudvalevőit TÁR CZ A. i

Bella kinyiéből.

Mért hagyál ti engem édte boldogságóm, Üdvösségem álmai I Amióta nem vagy: kin nekem as élet, Minden perest fáj ma . . .

E vonaglb ssivre éles karmaival Csapott le a bánat . . .

Mért hagyál el engem t sir a lelkim érted. Meghalok ntánnadX

Bejáróm a partot, nyomdokid keresve Itt it — ott is rajta ;

Nevedet suttogják a lecsüngi lombok:

A ringó hab ajka . . .

Nevedet suttogja a vándorló szellő:

Mely utamat állja;

Neved hordja ssárnyán a sajgó hullámok Csattogó sirálya . . .

Csak nevedet hallom, est a nevet hallom Ébren — alva — folyton;

Est zokogja a húr a csigány kesében,

Ha bum borba fojtom . . .

Ez reszket kertestül a hívók khorálján, Ha templomba tépek:

Mindenütt, mindenkor, est, csak est imádom :

A te szent emléked /

Es lebeg elóttem, es kisér utamban Mig síromhoz érek:

Amíg e szív dobban, mig egy gondolatnak Ura less t lélek . . .

Mig szint két látok, mig hangokat hallok, Mig essméim lesznek:

Mint bolygó üstökös a nagy végtelenben, Csak téged kereslek.

• . . Meddig tart e Unok őrjöngi tusá/a, Mikoron ér végett

Mikor égeti jtl agyam minden rostját Ragyogó szépséged /

Mikor lobban végsót emésstó tűsében Egó kínok üst ke t

Mely es össsetépett —> érted fájó lelket Őrületbe üsté ff...

Majd ka már lerogytam, majd ha már [helyettem

Csak a dalok élnek:

Majd ha már rámborul enyhet adó árnya " áí sttmfódélnek:

Kicsordul-e kényed t majd, ha majd silómnál

Utad egykor ott vist:

futok-e estedbe? ki-. — rólad álmódom

Még akkor is ... ott is . . .

Kenesr, lópj. augusztus VJ.

SOÓS LAJOS.

Tenger alatti locomotif.

Közli Pataki H* W. aiabadalmi irodája, Budapesten.

Az amerikai lapok agy szeniáeziót keltő találmányról emlékeinek meg, mely Lake Simon baltimorei lakói találmányát éi tulajdonát képezi. A találmány egy tenger alatti loeomotivból és a hozzá tartozó koceikból áll és különösen eleülyedt hajók kiemelésére szolgál. A gép esónakalaku áz kerekekkel van ellátva, melyek úgy vannak alkalmazva, hogy • tenger fenekén előre haladhatnak, a nélkül, hogy be- iflppednének.

A terrek szerint a csónak 6 embert fogadhat magába és 24 óráig maradhat a viz alatt, továbbá aczélköpenynyel van allátva, mely négyszöghüvelyenként 139 font nyomást bir el. Ezen nyomás a ten- j gerben 300 méter mélységben Uralkodó nyomásnak felel meg. Az egész szerkezet 4 részből áll, t. i. a búvárok helyiségéből éz a légkamrából, a legénység részére szolgáló helyiségből és a gépházból.

A csónak fedélzetén van a kormányház, melyből a csónakot bármily irányban kormányozni lehet. A gépházban van a gőzkazán éa a gép, mely a csónakot propeller-csavar forgatása által mozgatja abban az esetben, ha a csónak a víz felszínén van. Mihelyt azonban a csónak víz alá merül és a fenéken halad tovább, hatályon kivül lép a gőzgép és egy dynamo által’lesz pótolva, melyet akkumulátorok hajtanak ós a melynek mozgása közvetlenül a kerekekre vitetik át.

A légkamra 70 atmosphera nyomáé alatt illő levegővel van megtöltve és gondoskodtak arról, hogy a rossz levegőt egy ■zivatyu-ezerkezettel állandóan eltávolítsák a járműből.

Hogy a jármüvet állandóén viz alatt ■ tarthassak és akaratunkon kivül való emel- ] kedését megakadályozzuk, alsó része viz- 1 tartókkal van ellátva, melyeket ha a csónak viz alatt van, egy igen elmés gépezet segítségével tetszőlegesen megtölthetünk, vagy kiüríthetünk.

A tenger alatti locomotiv legfontosabb része azonban a búvárok helyisége, mely egy ajtóval van ellátva, melynek szerkezete lehetővé teszi, hogy ezen helyiséget akkor is elhagyhassuk és beléje vissza- mehessünk, ha a jármű viz alatt van.

Szén ajtót csak akkor lehet kinyitni, ha a légnyomás a helyiség belsejében megegyezik a viz nyomásával: ebben a pillanatban megszólal egy ceengetyü éz az ajtót ki lehet tárni anélkül, hogy az átmenet a vízből a levegőbe a búvár egészségére semminemű hátrányos befolyással sincs: ngyanezen térben vannak az összes szükséges eszközök, továbbá a telephon, a buvarkészülék stb.

Egy 2000 gyertyaerejü sngárszórő gondoskodik az Ut megvilágításáról és meg- könynyiti a kiemelendő tárgyak megtalálását.

Két hatalmai vasmac.ka megakadályozza, hogy az esetleges áramlatok vagy források miatt a hajó helyéből kimozduljon, a mennyiben ha a bizonyos meghatározott helyre érkezett, ott a vasmacskák leeresztetvén, mindaddig ott tartják a hajót, mig a búvárok munkájukat el nem végzik illetve mig az elsülyedt hajó rakományát a tenger alatti mozdony nyal kapcsolatos kocsikba ít nem szállították.

Feltaláló igen eokat vár müvétől. Már egy kiz modelt is készített, melylyel igazán csodálatra méltó eredményeket ért el. A jármű a vizen bármely irányban mozgott, alámerült és újból a felszínre jött, a tó fenekén végig gördült, a feltaláló a vízben is (kiszállhatott jármüvéből éa megkereshette a külön e ezéira elsülyesz- tett tárgyakat, melyeket a hajóra szállítván, ismét felszínre hozott.

A tenger alatti mozdonynak sok munkája akadna. A statistikai adatok alapján ugyanis évenkint kétezer jármű sülyed el, melyeknek értéke 600 millió koronát képvisel.

Az Atlanti és Csendes oczeán partkörnyékei valósággal tele vannak njabb és régibb hajőroncsokkal, melyek nem ritkán igen értékes rakományokat tartalmaznak.

Feltaláló főleg az elmerült nagy oczean gőzösök, mint pl. az ,Elbe“ .Drummont Kastle* stb. maradványait akaija felkutatni és megakaija az utasok haliáinak és az elmerült rakománynak kiemelését próbálói.

Még nagyobb kilátásokkal kecsegtet a jövő. Ott van például: a „L'Orient*, melyet a Níluson vívott csatában Nelson a rajta leró 14 millió koronával elsülyesz- tett, azután a lLatuDe‘, mely rajta levő 32 millió koronával együtt a Znydetóban elmerült, továbbá a californiai nranynyal teljesen megrakott „Golden Gate*, mely az ötvenes években merült el.

Ezen találmányról szóló hirek oly határozottak, feltaláló nevét és lakását oly pontosan tartalmazzák, hogy majdnem bűnnek tűnik fel, ezen közlemények igazságában kételkedni.

Aionban még eddig mindig igaza volt az európai közleménynek, midőn az Amerikából jövő és feltűnő találmányokat ismertető hírekkel szemben bizonyos tartózkodást mutatott és igy ebben az esetben is nagyon ajánlatos bevárni az eredményeket, nem pedig nagy várakozással tekinteni.

Mesék & Balatonról.

Ki nem állott már Tihany béresének tetején ? Kit nem ragadott el a Balaton csillogó maszszesége ? Ki nem hallotta gyönyörködve, hogy bng, zsong a tó mélye, mikor a kolostor harangja megcsendül ? S ha mindezt már hallotta, gondolt-e arra, hogy régen, sok ezer évvel ezelőtt még nem zajongtak e helyen a tflndériei tő fodros habjai ?

Kedves, csalitos völgy volt a Balaton és vidéke hajdanában. Illatos réteken apró csermelyek bujkáltak szerte; itt-ott nádas mocsarak hullámzottak a bíbicek sűrít csoportjától ellepve. Csak gyéren talált a vándor emberi lakra, de az a kevés nép, amely ekkor e vidéket lakta, boldog ét megelégedett életet élt.

Ha a kapolosi szűk völgyből Monostor- Apáti felé tartunk, a völgykatlan egyszerre szétnyílik, s az erdős hegyek gyűrűjében — melyek különös alakokkal gyö- | nyflrködtetik a szemet — termékeny róna tárul elénk. Akkoriban sivár volt ez a hsly. Óriások laktak a vidéken, akik éri&si állatokat tenyésztettek. Lassankint elhaltak s helyüket elkorosoialt ivadékuk, az apró ' emberek foglalták el, kik megszentségte- lenitették a természet adta anoyaföldet, 1 mindenféle fa éz vasszerszám mai mély I sebet vágtak rajta.

Mikor az óriások meghaltak, halmot

raktak zirjnk fölé. Ezek a halmok azok a | hegycsúcsok, amelyeket ma oly nagy gyö- j nyörflséggel nézünk.

Jüonek az óriás-családnak utolsó tagját Baltantónak hívták, akinak igéző szépségű leánya az óriás termetű Haláp való. Lakása öregatyjának Badachárnak sirja fölött volt, onnan szokott leszállni óriás, egyszarvú kecskéjével, hogy keresse egyetlen állata számára az édes legelőket, amelyeket a korcsivadék ekéje éz kaszája még érintetlenül hagyott,

Baltantő, az óriási apa Badachán eir- halmának tetején ült vala egyszer, z végigjáratta a szemeit az ingoványos síkságon, amelyen elszórv > elődeink sirhalmai az egykori óriások piramisai magaslottak. Elgondolta, hogy nemsokára tán az ő feje fölé is ilyen halmot fognak emelni. De vájjon kicsoda í Hisz fiai idő előtt elhaltak. Talán leánya? Ö az utolsó férfisarja a dicső óriás nemzetségnek, s ha meghal, az apró korcsnnnkák nem örökíthetik meg emlékét, leánya pedig gyönge lesz arra, hogy azt megtehesse . .

Ebből a merengéséből leánya zavarta fal:

— Nézd, édes apám, mit hoztam, mondta neki.

— Mit, édes leányom ? kérdezte az öreg óriás s átölelte Haláp derekát, £, két ériáa olyan volt, mint a Libanon két mesebeli ölelkező czedrusa.

A gyönyörű őriásleány szétbontotta zsebkendőjét s belőle — az aya nem kis csodálkozására — egy földmives jött elő négy ökrével, ekéjével s minden szerszámával együtt.

— Mit műveltél ? dorgálta őt atyja.

— Lenn a völgyben játazadoztem, vá | laszolt a leány, — s a réten megpiüan- ( tottam ezt a bogarat, leteritettem ken- ! dómét s ekkor lassan belemászott. Én

pedig sebesen fölkaptam s elhoztam neked.

— Te balga kis leány, hogy tehetted ezt ? Hisz ez egy ember, az a négy kis szarvssbogár meg az ő szántó állatjai.

— Ember? szólt csodálkozva Haláp, hát még ilyen csipet teremtés is ember tud lenni és ilyen apró csúszómászókkal szántani ?

i— Bizony ngy van, s azért ereszd is őket szabadon. Nemde, te is búslakodnál, ha valaki engemet elfogna? Hátha neki ii. van egy piczi leánya, akit a bánat

fog epeizteni, ha megtudja atyja elvesztőt ?

— Leánya? Hát lehet ennek még leánya ia?

— Miért ne volna ?

Az őriásleány erre hangos kaczajra fakadt, amely égdörgésként töltötte be a völgyet s remegésbe ejtette összes lakóit.

A neki csak bogárnak látszó kis embernek és ökreinek azonban rögtön viez- szaadta szabadságát s az vígan futyö- részva sietett a lejtőn lefelé, e elbeszélte otthon a bámuló oépuek, mi történt vele a Badacsony hegyén.

A völgyben még félhomály uralkodott de a Badacsony-szirt tetejét már megaranyozták a nap »agarai. Haláp is fölkelt és sietve ment le a köxeli erdőbe, hogy atyjának és magának reggelire friss eza- móczát szedjen. Éppen visszatérőben volt, mikor a földmives leányát megpillantotta, ki nem győzte kiabálni:

— Kedves Haláp, kedves Halápi Köszönöm, hogy atyámat eleresztetted!

Az őriásleány nem igen értette meg kiabálását, fölvette tehát tenyerére és kérdezte mit kíván? A leány annyira megijedt, hogy sióhoz sem bírt jutni, csak nagyiokára ismételte akadozó hangon a köszönetét.

Haláp magával vitte a kis leányt atyjához, ki gyermekies örömmel sétáltatta faderék vastagsága njjain a csak akkor bocsátotta vissza, mikor a nap a hegy ormától bnceuzni kezdett.

Másnap ismét eljött a földmives leánykája s iHaláp a kis jószágot annyira megszerette, hogy még este is alig akart az ő kedves játékszerétől megválni.

— Látod-e azt a csúcsos dombot ott a távolban? kérdezte egyszer a leányt.

A leány merően nezett a kérdezett

I domb tele, de csak homályosan külöm- I böztethette meg annak alakját.

■ — Az a halom, folytató Haláp —

! anyámnak, Csillának emléke. Valahányszor rád nézek, bármily kicsiny vagy is, mindig anyám arcza lebeg előttem. E naptól fogva téged is Csillának foglak hivai, és soha el sem bocsátalak magam mellől.

Az óriásapa örült, hogy lánya ilyen kedves pajtásra akadt. A kis Csilla nap- ról-napra nőtt; faluja mindig kisebbnek az óriásleány termete károsabbnak látszott előtte. Szülői csodálkozva, kis testvérei pedig félve közeledtek feléje. A