Veszprémi Független Hirlap, 1897 (17. évfolyam, 1-51. szám)
1897-01-23 / 4. szám
Veszprém, 1,895?. Veszprémi Független Hírlap. Szombat, jan. 23. az beérve bogy önmaora konstatálj®, miezeriiir. ^ a „B»»aton“-vállalat egyik képviselője kijelentette neki,, hogy „vagyonbukottuak* minden, még foglalásilag nem is kiztosi- lőtt tartozása is ki lesz egyenlítve. Marasztalta K hogy maradjon jelen az árverés lefolyásánál is, de ő kijelentve, hogy ezreket veszthet, ha itt 1 ölti időt s a száz forintos (Ízlettel rn benő gesta, elpassogott. Yadnai ur zelenyákos tatárfrje most nzlan nem képes elhinni, hogy valaki egészen becsületes maradhat még akkor is, mikor összes adósságai kifizetése végett a kenyérkereső szerszámától is kész megválni: paklizást, gazságot pzimato! a Jpgbecsflletesb hivatalos eljárásban s meghozza a vészharangot: ,Ide gyertek, megcsalt hitelezői Kompolthy kollegának^; ide jertek hozzám a „Veszprémi Hiii»pu irodájába, mely vagyon a Zsák-korcsnia által a volt hitelezőimet kiakarom játszani. Akkor én Fiúméban volfam s on nan január s-én írtam dr. Ben kő Károly veszprémi ügyvédnek, hogy haladéktalan indítsa meg Vadnai el len a sajtópert, mert támadása tel jesen roszhiszemü, miután az árverés helyes lefolyásáról maga is meggyőződhetett s szilveszter-estején úgy tőlem, mint Óvárytól megtudta ban — én, az ügyvéd és szerkesztő majd megtanítom ezt 2 paklizd ,bandét 8 megkapjátok n pénzeteket. Ed már megkaptam a magamét szépen; 5 frt helyett 100 irtot !* Köszünjí'Ic a ezires kollegiális barátságot, valamint ama megtisztelő bizodalmát is, melylyel a „Korona*-beli Szyl- veszteri concert alatt kérettelen megbi- zonykodta nekem, bogy a megyéé püspök ur 5 mell óságé mennyire perhorre.kaljs a néppárti mozgalmat, melyet üldözni a (Vadnai) 1 Zichy Vladimir gróf egyaránt, szent élelczéljokul tekintenek — i umely liberális kijelentést mindjárt el is hittem 7oIdb, ha az 6000 frtoe papi kaucóót, elutaBÍtották volna a lapjuk homlokáról. A nagy birodalom azonban másnapra már elpárolgott s Vadnai rögvest belém harapott. Megc-nfoije a familiáris otthonomat, rágalomba rántja családi gondosságomat 8 hitelezők megrubléeáiiak bélyegzi a legbecsületesebb családfői érzelmeket. Ám — hidje el, itt a kezünk, nem ze- lenyákláb — hiábuvaló a nagy eietség. Minden jogos hitelező, értse meg jól, mind egytől egyig, kinek jogos követelése volt-s kinek eJlenszáml“ja nem volt se a hírlapod), se a nyomdánál, már mind ki lett fizetve s mint tapasztalta, még olyanok sem vesztették el a pénzüket, akik 6 frtos wekszlikért 100 irtot préseltek ki rajiam. Mert vagyonbukott ugyan lehetek a jó kolléga szemében, a nyomdám és üzeme nem ért hát egy űtet tuplőt; hanem az újságom megért tőkében annyit, amivel busásan ki tadom fizetni n Vadnai Bein összes ingó és ingatlan vagyonát, a fiskális-irodájával együtt, beleértve a korlátolt szellemi tőkéje, agya korlátlan üreaBégét is. Amiről viszont ő és éjtatoa társai is meggyőződhetnek, amikor tetszik. Ha egyébkor nem, hát majd a győri esküdtek előtt, ahol meg fog győződni arról is, hogy mikor egy v&gyonbukott ember a családja, felesége és gyermekei vagyonát ée jövőjét, két ember segélyével megbíz tositj a — ez meg történ hatott egyúttal és csakis ez utón, az ösz- szes adósságok kifizetésével. Ami még lesz adósságom, no nem fogok rá Vad- naitól kölcsönt kérni. Hát folytassa a szépen indult gonosz clown- harezot. Szívesen állok elébe b meg is fizetek érte. De ha majd egyszer megbánja, elégedjék meg a zelenyák-gazdái bűnbocsánatival. Mert két végén hegyes az újságírói kalamus. Lehet vele előre szprni; d e a z ügyetlen dárdáé olykor a' há-‘ túlsó végére nyársalod! k fel. E* eljön az idő mihamar, mikor igazat fog adni egy szintén is nagyon régi a im „önzetlenül“ beajánltéletaxiomámnak, hogy „Mind bolond ember az, aki újságba ir, ha nem ért hozzá | nem is muszáj nék-1 * Ha nem szuperál a fiskálisság, legyen egyházfi. Marad így is becsületes, derék ember — és legalább érteni fogja a dolgát. Mert az Írói Múzsával való messäliancs- eza akkorát olyan, mint a Chimay her- czegué pároászökésü paradicsomi házassága Rigó Jancsi úrral. Azzal | külömbséggel, hogy Rigó ur mégis fenemód jól tud hegedülni, Vadnai pedig csak egy hibást furulyás: nem is a szerencsétlen, hanem 1 nevetséges rajkófajtából való. Dixi et non Balvavi. A szerkesztő. íme, ennek a jóízű satirának kellett volna megjelenni a múlt heti újságban. Aztán egy jóravaló asszony kórtéré kimaradt abból. De közlöm egyrészt azért, mert az olvasók bízvást kellőkép érdeklődtek iránta: másrészt, hogy láthassák: valóban érdemes volt-e ettől a viczes kis piszkaidtól akkora döherpotrohu nagybo lond kollégának, minő a fenczimzett mesüge Vadnai, 95 forint erejéig megijjedni. Hát én nem is hiszem, hogy meg ijjedt volna: akármilyen hülyének látszik is. Hanem nyilván azon törte a fejét, mint lehetne, „a grófja kedvéért“, meg amiért az újságja még ma is a papok 5000 forintos kauezióját élvezi, valami uj botrány által, kedves gazdáinak illő és tetsző ellenszolgálatot tenni. Aztán inszcenálta a következő érdekes komplottot, mely első látszatra a legraffináltabb Affendakisz- észtehetségre vall; valójában és lényegében pedig csak egy, a Lipót- mező felé tartó bomlott agy abbe- rácziójaul jelentkezik. A szceneria telegramstylban, ez: Vadnai | hét előtt, január 3-iki újságjában azt irta ki rólam, hogy a két vállalatom eladása s elárverezése vállalatok átadása s az ez iránti szerződés azon egyetlen rendelkezését és indokát, bogy a vállalataim mi n- den adóssága kifizettessék. Kifejeztem e megbizó levelemben ama hitemet, hogy szerződésünk felmutatásával Vadnait az esküdtek egyhangúlag fogják elítélői. Ma is az a me győződésem. 'Fiúméból a január 6 iki ünnep éjfelén érkeztem haza. A családom • ébren várt s azzal fogadott, hogy I Vadnai mindenfelé párbajozni fog, de velem megbékülni akar. Itt volt délután a segédje Győrffy Zoltán evégből 1 miután értesült, hogy csak éjfélkor érek haza, megirt itt egy névjegyet, melyben „Vadnai megbízásából* arra kér, hogy megérkeztem után azonnal keresném fel Vadnait, if Paál-féle házban, várni fog reám. A névjegyet a billett-kosárba dobtam I (bizony nem hittem, hogy még törvényszék elé kerül!) aztán elbeszélve a fiumei gyerekeink bol- dogságos létmikéntjét, adó- és adósságmentes fejemet a vánkos csücskére tettem. Reggel 6 órakor felver a cseléd, hogy itt van a Vadnai segédje, ki- izentem, hogy nincs vele mit beszélnem. Nyolczkor, tízkor egymásután jön a nyomdavezető, hogy itt a Vadnai segédje, beszélői akar velem. Megmondtam a nyomdavezetőnek, hogy nincs Vadnaival mit beszélnem. A megbocsátás alapja csak az lehet, hahogy az árverésen egy 5 forintos követelésért rajtam kipréselt 100 frtból a jogtalan 95 frtot visszafizeti és a „ hamis csód“- rendezésemröl szóló rágalmát teljesen visszavonja. Takács. SzylveszterÉ nyomdavezető ezeket közölte Győrffy Zoltán ügyvéJsegéddcl, mire ez eltávozott. E dolgokat közöltem a lap akkori tulajdonosaival még az nap délután s ugyanakkor közöltem a sajtóper Jmegbizott felperesi ügyvéde dr. Benkő Károly ügyvéd úrral is, azzal, hogy az affairet csakis ez alapon engedem szanálni. Másnap megírtam a Vadnai „hamis csőd‘-czikke elleni szatirikus czá folatot, kiszedettem, hogy ezt vasárnapra kiadom. Akkor a laptulajdonosok kértek arra, kogy miután dr. Óváry urnák ez ügybeni affairje csak a jövő hét- lön nyer elintézést, a czáfolat közlését halászszára él a jövő hétre; araikor is ez affaire is el lesz in-, tézve. Aszeri t történt. A czikkely ólommasszája jól lezárva pihent a jövő hét péntekjéig, amikor este a nyomdavezetővel a szedés pecsétes zárait feltörettem s elrendeltem, hogy részemre egy kefelevonat készítessék a gépben (oly czélból, hogy a czik- kelyben hiányzó részt, Vadnai kormánypárti múltjára vonatkozólag, melynek adatait csak akkor kaptam meg) beleírhassam s a csonka sorhoz alkalmazhassam. A géplevonatot a gépmester hozta föl nekem a lapirodába s aztán intézkedtem, hogy minden oly próba- makolatura, mely 1 levonatot megelőzte, hozzám felhozassék. Ez is megtörtént s este 7 óra lévén, a személyzet elment, a nyomda bezárult. Másnap, szombat reggel 6 óra után a cseléd azzal ver fel, hogy Vadnai segédje itt van beszélni óhajt velem. A cseléddel kiizentem a korai látogatónak, hogy amit nekem akar mondani, menjen dr. Ová- ryhoz; mondja el annak. Reggel két ízben jelenti nekem Takács nyomdavezető, hogy a Vadnai segédje itt van; s azt mondja, hogy a nyomdaárverés megsemisit- tetett. Azt válaszoltam, hogy az lehetetlen I ezt az Óváry-iroda tudatta volna velem. A nyomdavezető késznek nyilatkozott, hogy elmegy az irodába s informátiót hoz. Megjött s azt hozta hírül, hogy a végrehajtó szabálytalanságokat követett el, az árverést a bíróság jogerejüvé nem deklarálja ezúttal I hogy ő elmondván Dr. Óvári urnák miszerint Vadnai, a segéd utján ismét megkísérli a szerkesztőnél a békülést: dr. Óvári ur azt izeni, hogy ő és laptulajdonos társa ez affaire ügyeit elintézték, a többi reá nem tartozik. Ahogy elintézi a dolgát, saját privát dolga az. Ez izenet természetes volt. Minden ember a saját dolgáért csak maga felelős. inkább. A felelős szerkesztő annál S ezért, tekintve az .árverés megsemmisítése eshetőségét, azt mondtam a nyomdavezetőnek, hogy ha Vadnai segédje ismét jelentkezik, megbeszélem vele a kiegyezés, dolgát. Két perez se tellett, ott volt Győrffy ügyvédsegéd. Azon kezdte, hogy princzipálisa nejének nevében jött, kinek családi nyugalmát-bol- dogságát I férje affairje teljesen feldúlta, se éjjele, se nappala az izgalomnak ; kéret annak a mindig tanúsított jó viszonynak nevében, me'y- ben családjával voltam, tekintsem családapa létemre családi nyugalmát, gyermekét. Kijelentette, hogy ő nagysága kész azoii 95 trtot visszafizetni, amelyet én a férjén Követelek vissza azon 100 irtomból, melyet Vadnai egy régi 5 frtos alkuügyle tünk daczára az árverésen tőlem követelt és megkapott — csak bé- küljek ki vele, vonjam vissza a port Jegyen vége a hírlapi hecznek. Az volt a válaszom, hogy amény- | nyiben rajtam áll a kiegyenlítés dolga, 1 ő nagysága kívánságát megteszem. Feltétlen dolog, hogy a jogtalanul tőlem elharácsolt 95 frt viszafizetessék, vagy ennek viszafizetése iránt ő nsga írott kötelezőt adjon 1 aztán Vadnai megbízottai az én megbizottaimnak a „hamis csőd* rágalmát szanáló nyilatkozatot adnak, mire a sajtópert viszavonom s természetesen minden hírlapi polémia meg szűnik. Győrffy elment aztán Vadnai nejéhez i azt mondta, hogy ő nsga elfogadja a propositiót. Megküldte a 95 frtot: miről ő nsgának czimezve az összeg természetét teljesen kitüntető szabályszerű nyugtát adtam át. Győrffyvel ezután közöltem, Hogy a sajtópert viszavonó tárgyalás dolgában, Vadnai két embere másnap jöjjön hozzám s dr. Benkő Károly, ügyvéd előtt a dolgot elintézzük. Győrffy ezután Vadnainé úrnő azon kívánságát fejezte ki, hogy miután azt hiszi miszerint férje ellen másnap egy rémséges támadás közöltéiért volna hírlapomban, kéret: adnám át ennek kefelevonatát. Azt izentem az úrnőnek, hogy képtelenséget kiván : ez lehetetlen. Ám nem vagyunk idegenek: fáradjon el vasárnap reggel hozzám (ön kisérje el 1) s szívesen felolvasom neki. Nyugtassa meg egyébkint, hogy az egyszerű szatira-czikk lett volna. — Erre Győrffy kijelentette, hogy Vadnai megbizottai holnap jelentkezni fognak, ő nsgát a czikkely fel- felolvasására idekiséri s kért, hogy a hírlapi polémiák megszüntetése iránt is nyugtassam meg ő nsgát. Erre egy névjegyen az úrnőt a hírlapi polémia megszüntetése iránt is megnyugtattam. Veszprémváros tek. rendőrkapitányt hivatalához tisztelettel Veszprém. Vadnai Béla helybeli ügyvéd, klerikális lap szerkesztője napok óta üldözési mániában szenved. Noha írásbeli biztosítást nyert neje révén I aziránt, hogy még hirlapilag sem lesz megtámadva: azaz agyrém üldözi, hogy én roegakarom ölni. E végből önvédelem: e töltött revolvert hord zsebében és azt kávéházban, , kaszinóban, uton-utfélen, sőt törvény- ' széki bíráknak is mutogatja.' I Miután itt nyilván meghibbant elméjű emberről lehet csak szó, kinél a töltött fegyver viselése a közbiztonság tekintetéből meg nem .tűrhető, kérem .nevezett beteg \emberi ekiránt’ kihallgdthij 'Idle ti fegyvert elvenni s Őt állandó rendőri felwgye- j let alá helyezni. Veszprém, 1897. jan. 22. Teljes tisztelettel Kompolthy Tivadar, szerkesztő, vyomdatulajdonos. Másnap délelőtt vártam őnagysá- gát. De hiába vártam. Ahelyett ugyan e reggelen Vadnai odaizent ugyancsak Győrffyvel Dr. Óvárihoz, hogyha nem akarja tűrni az én feljelentésemet zsarolásért, akkor ő (Dr. Óváry) ezért szépen kérje meg Vadnait. Óváry szószerinti azt felelte neki: „Amit főzött Vadnai, egye meg!* Erre megbolondul Vadnai, zsarolási panaszt tesz ellenem a törvényszéknél, felutazik személyesen Budapestre, elmegy a lapokhoz, a nagy- döher potrohúval imponál a 23 lap közül 5 újság kóficz újdondászának s a legszemtelenebb módon közöl- teti, hogy én szegény feleségét 95 írtig megzsaroltam. Telegrafáltam az újságoknak s ezek helyre is hozták a gaztámadást. £ Az újságokat pedig a Vadnai-sajtóper aktáihoz beküldöttem. Tegnap és ma aztán Takács Lajos helybeli t. vizsgálóbiró előtt jegyzőkönyvbe adtam a ‘fenirt dolgot, Vadnai egyéb komisz allűrjeivel egyetemben, csatolva 95 frtot is, melyről a bíróság fog ezután dön- Vadnainé eskü alatti tanuzása után, hogy az övé volt-e vagy az uráé ? Egyszersmind viszonvádat emeltem Vadnai ellen azért, hogy az általam Budapesten 1878 január 15-én kiállított 50 frtos váltót, melyet ő Mok- kovitz budapesti lakóstól 5 (öt) fo • rinttal magához váltott, rajtam száz forinttal érvényesítette, mi az ügyvédi rendtartásba ütközik, mert ügyvéd a kliens követelését semmi szin alatt magához nem válthatja. Miután Vadnai azonban napról- napra bírák előtt, kaszinóban, kávéházakban töltött revolvert mutogat, házát nemlétező ellenség elől őrizteti s mindenfelé azon ri, hogy én megakarom ölni, tegnap a következő beadványt intéztem a városi rendőrkapitánysághoz: I Ennek alapján ma Vadnai a rendőrkapitányság e!é idéztetett ; a fegyverviseléstől eltiltatott s a vele föl- ! vett jegyzőkönyv a királyi törvényszékhez tétetett át. Egyszersmind rendőri felügyelet alá helyeztetett. Idáig van s még nincs tovább a teljesen megkergült íejü Vadnai őrült czirkusza, melyet abban a szánalmas gyatra zelenyákujságjában kezdett meg, amelynek az 5000 frtos kaueziója még ma, 1897 január 23 án is, a vesz- prémizelenyákpapoktu- lajdonát képezi! Élvezzék egészséggel : fanatizmuson hizó potrohúkat inegelégülten verdesvén és ájtatosan fohászkodván : »Ö a mi kedves fiunk, kiben nekünk kedvünk telt — őt hallgassátok!* Amit mond, mi mondunk; amit tesz, mi teszünk; ami kom- plóttot sző, mi szöjjük; ami nyom- dalevonatot lop, azt mi lopjuk — s ha gaznáczió lélekkel a családja tisztességét is ■ a saját fertőjébe kényszeríti, azt mi megbocsátjuk. Becsukhatják a bolondok házába, becsukhatják a börtönbe — sifli. A zelenyáklelkét mi beimádkozzuk a menyek országába ! Ouitt! Punktum ! Ámen! . . .« A veszprém-balatonfüred-almádi-i uj vasút. (Saját tudósításunk.) Veszpiéui, jan. 22 A Veszprém—Almádi —Balaton- Füred között tervezett vasúti összeköttetés ügyében f. hó 20-án szükebb körű értekezletet tartottak Veszprémben, melyben részivettek: dk, Csete Antal, Horváth Sándor, dr. Óváry, Ferencz, Ruttaer .Sándor, Rosenthal Nándor, Reé .Jenő, Szab'ó Imre és- Weisz Elek urak. Az értekezlet megalakult s elnök lett Szabó Imre vonakodása után Reé Jénő, jegyző dr. Csete Antal. Három előterjesztett kérdés került megvitatás alá: j-ör: Szükségesnek és lehetőnek tartja-e az értekezlet e vasút kiépi- té-ét ? Mire a jelenvoltak egyhan- gulag igennel feleltek. 2- or: Gőz- vagy villamos vasút épittessék-e ? E tárgyban határozat nem hozatott, mert még nem áll annyi adat rendelkezésre, melyből azt minden kétséget kizárólag eldönteni lehetne. Ezen kérdés, további tapasztalatok, nyomjelzés és költségvetések beszerzéséig függőben hagyatik. 3- or: Kérelmeztessék-e a kér. mi- nistertől a koncessió már most, vagy várjon addig, míg a vasút kiépítéséhez szükségelt törzsrészvények jegyezve lesznek? Hosszabb eszmecsere és kölcsönös. felvilágosítások után az értekezlet abban állapodott meg, hogy az előmunkálati engedélyt Reé Jenő és Ruttner Sándor urak kérjék ki. Ezek elhatározása után az értekezlet véget ért. A hitel. Két, emberöltő múlt el azóta, hogy megjelent Széchnyi István grófnak, a legnagyobb magyarnak korszakot teremtő könyve, a „Hitel*. Látnoki hatalmával a lángelme megmutatta nekünk világosan a befutandó utat, melyre lépnünk kell, ha azt akarjuk, hogy kereskedelmünk, iparunk és közgazdaságunk általános fejlődésnek induljon s a kereskedelem és ipartéDyezöi hitelképesekké legyenek. Abban az időben [minden pingott. A levegőben volt valami, érezte 1 minden ember a közeledő változásokat; a forradalom kitörésében meglelték azután magyarázatát. A béke idején könnyebb a munka, biztosabb a pénz, olcsóbb a megélhetés, nagyobb az általános biztonság, mint akkor mikor a látóhatáron fellegek tornyosulnak, fellegek, melyek a fegyverek füstjéből gomolyogtak össze. Mikor Széchenyi gróf kiadta fel- tünéstkeltó nagy munkáját a levegő már forrott, érezhető volt az elkerülhetetlen; és annál csodálatosabb, hogy tulajdonképpen mégis a „Hite!“ volt az, ami megteremtette a hitelt. A könyv megjelenése óta nem hiába telt [el két emberöltő, mert a bitéi általánosodért ó*, csak ma elért abhoz a fokhoz. a. melyet Széchenyi elérni óhajtott. S Lét emberöltő, a mint nem halványította el Széchenyi örökön éld emlékezetét, sőt kiélesitctte körvonalait : úgy az 1 munkájának, a Hitel'-nek is mind' n betűjét bearanyozta, I ez a merész könyv a ma ja nagy gondolataival még job- bau világi ! mint valaba. Emlékezzünk csak vissza a múltra. Mn már panaszkodnak az . óriási bitéi ellen, melyet a külföldi gyáratok posztóikban, díszműáruikban, kiváló találináuyaikbau milliókra meuó összegig akarunk reánk ruházni. Kapuinkon, nyitott sorunpó- inkon ezrével éa ezrével hozzák be a kii ö iféle tárgyakat, melyeket itt a legbiztosabban véloek elhelyezni. S mi a nagy bizalom a nagy hitel alatt sokszor följajdulunk : „Hála neked Uram latén! de talán egy aicsit sok is a jóból!“ És hogyan volt azelőtt, a neay- vennyolczas évek előtt, és jmiudjárt utánuk I A hitelt akkor Magyar- országban, úgy szólván csak bireből ismerték. Mily kereskedőnek kellett lennie annak, a ki külföldről néhány láda importált árut kaphatott! Milyen szenzácziót keltett, lia például, egy mauyar ezégnek Páriából érkezett küldemény! . És ma az általános hitsL folytán, Joda jutottunk, hogy a hazai ipar nem birja ki a versenyt a külföldi államokéval; félnek, hogy a külföldről importált árukat, óriási halmazuknál fogva, nem tudjuk elhe- lyezui a saját ipari cziskeinket és éppen most vitatkozunk, t mákodnak azon, hogy nem volna e jó a külföldi áruk beözönlése ellen becsukni az örökké nyitva álló vámsorompót. De jobb, hogy igy van. Jobb, ha a külföldi gyáros szívesen tukmálja reánk legtöbbször nem értéktelen és kiválóan versenyképes áruit, mintsem veszedelmesebb mértékben pan- gaua a hitel és szükséget .szenved-1 népk oly tárgyakban, melyekkel- most bizony tulságig e.l v»gyuo;,k,látva élljalniozva. „ ..... u.,n j§§ ■De nem csajt ezya;. körülmény: jellemzi hitelképességünk nagyságát.- Talán még fényesebben jelzi az a körülmény, hogy a külföld nemcsak áruival, nemcsak gyártmányaival gravitál ide,- hanem tőkéjével pénzével is. Ugyanis mit látunk! Mit tapasz-.’ talhatunk egy-két évtized óta ? a magyar pénzviszonyok örvendetes javulását, a magyar pénzértékének folytonos növesedését, melynek következtében a közgazdasági viszonyokban is egészséges állapot uralkodik, s ez csőditi ide a külfő'diek fölösleges tőkéjét. Hány a magyar közgazdaság szempontjából megbecsülhetetlen értékű hazai uj iparvállalat részvénytársaság köszönheti létrejöttét, a külföldi tökének annak, hogy idegenek a milliókat magyar részvény papírok bevásárlására és uj magyar vállalatok pártfogására fordítják. Nem a legfényesebben jel- lemzi-e ez, a liitelkipe-ségüiilwt és a.külföldnek belénk helyezett, bizodalmát! ? >' • Igyekezzünk tehát úgy, hogy ezzel vissza ne éljünk. Az ország kereskedőihez és iparosaihoz íntizzftk e meggondolt, szavakat. Vigyázniuk kell kereskedőinknek és ipa okainknak arra, hogy az önként kínálkozó hitelt ne túlságos mértékb n Vegyék igénybe, bár erre a hitetsdó haj- j lmdó volna is, hanem csak addig , bocsátkozzék a liite.l igénybevételébe, mig a/, neki ka inatokat hoz. Felesleges áru, melyen egyhimar túl nem adhatni s csak helyet, f >g- lal el az üzletekben, bo't tokét Képezve, a mely m-m kamatoz ; meg- ölője a kereskedők biztos alapjának és jótétének bármily hosszra i.t nz a terminus anikorra az áru pénzértékének kifizetését kitűzték. Az üzlet áruinak folyton vá to/miok kell; ne legyen ker-sk>-dö ebben az országban a ki divatj-it múlta árat gyűjt az ószeresek szamára. A hitel igénybe vétele, történjék mértékkel és okosaD..G-ondoljauak arra. a kik igénybe veszik, hogy ez I hitel nem egyéb, mint a bizalom folytán kezelésül reájuk bízott tóke, mellyel visszaélniük nem szabad és kiki csak annyi tőkét vállaljon el, I mekkorát gyüjnölcsözöleg bír kezelni. Mert valljuk be azt is, hogy a kereskedőknek bizony nagy százaléka mond csődöt évente, vagy legalább is fizetésképte'enné lesz. S mi annak oka leginkább ? Nyugodt lélekkel állíthatjuk, hogy legtöbbször az észszerűden, okvetlen gazdálkodás az, a mely leginkább a hitel igénybevételében nyilvánul. Pedig a hitel veszedelmes fegy- ■ver i-i egyúttal, melylyel nem szabad játszani. A hitelképesség gazdaggá teheti számtalan derék iparosainkat, kereskedőinket viszont a hitel tönkre és koldusokká tehet c-dnos tökével bíró ezégeket. Attól ' függ, miként és meddig vessszük igénybe azt. Épp azért mig egyrészt örüljünk, hogy a nagy Széchenyi álma ily szép valóra vált, legyünk óvatosak, nehogy elveszítsük lábaink alól a talajt. M- rt, ha azt elveszítjük, akkor kész a veszedelem : a pangás megszünteti évtizedek üdvös munkáját, és alkotását, hatalmasan megrendíti azt a mire nemzetünknek feltétlenül szüksége van, — áz általánossá vált, hitelképességet. Ha pedig ez bekövetkeznék, az ország el volna zárva a közgazda- sági előrehaladástól és a jóléttől. Visszaaíakuijunk ? (L-iviíl a nzerkes^tőhőz.) A Veszprémi Hírlap, mely a veszprém- megyei egyesült ellenzék hivatalos közlönye hangzatos czimet uzuvpálja, ugyancsak ekklataus bi/.onyitékat nynjtja élhetetlenségének és eszme szegénységének amennyiben f. évi 3-ik számában á »megszelídült tigrisek* cziin alatt vézérczikk- ben fantáziái arról, hogy jó volna. Vesz- prémvárosát nagy községgé vissza csinálni, mert ő csak tez utori látja Veszprémváros előhaladását biztosíthatni. T Ebben a czikkben azután leránt minden tekintélyt a sárgaföldig; lerántja mindazokat, kik valaha a városért* és a polgárság jólétéért a legőszintébb jó akarattal tettek és küzdöttek. A polgármester és városi tanács helyett a-főszolgabírót óhajtja vissza; az árvaszékre szüksége nincsen, mert szerinte az árvaügyeket j o b b a n é s g y o r- sabban intézi a megyei árvraszék és mert sem a volt polgármester, a ki egy kiértesült tímár .volt, sem á jellegi . a ki egy jóravaló takács, a városnak nein használtak semmit. Váljon mi lehet a czélja Őzzel a sö- tétfejü czikkel a »Veszprémi. Hírlapnak* nem tudhatom! Illyet csak nigyon, de nagyon berúgott fő követhet el. Indítványozom, hogy a régi Jáktanya .épület , pgyik. része jnie'.őbb . bolondok hazává ajakitassék; át, mert nagy szükség fészen rá.‘ . Veszpréjn, 1897. jan. 22. Tisztelettel. S. I. Szétfoszló birtokok. Ha vannak tények, a melyekkel a magyar mezőgazdaság bajait kimulatni, a gyors és gyökeres reformok szükségét megokolni lehet, akkor ezek közt egyike legfőbbeknek a birtokváltozások növekedő elaló- sulása és a mi ennek sarkában jár, a birtokok vaay pirczeilúk forgalmának óriási és fo'ytonns emelkedése. A statisztikái évkönyv 1895-re szóló kötetének adatai vannak előttünk. E'ek valóban ni“gdöbbentően mutatják azt » bomlási processzust, melyen a földbir ok • Migyarország keresztül raegyn. Uj telekkönyvi t^her keletkezett 1 Sül-ben .258 ezer, löüő ben 303 c.er ' ese'beu. Ebből szerződés ittjín 22Ö, ifetójeg 267 ezer. A végrelii.j'ás ntjin keletkezett terhek s/ánn !8ü4-ben 16 ezer volt s..egy év al.ii't kü.ülbelöl három ezerrel! i.öv-k- d tt meg, mert lbüoben meyli a. a 19 ezeret, azaz 1896 u,:y | terhek keletkezése, valamint, meg züoé e t- kintetében ro*s/iibb év volt 1891 nél. Az uj terhek, mindig a lulajdoaképi Má- 'gyarorbzAuot. értve, lS94-ben 62 millióval, 189ü-l'en pedig száztíz millió Úttal lnladtáU iri- g a 1 őrölt terheket, pedig az árverező dob is nagy szerepet j tezut'. A megterhelt birtokok és birtok- ré-zleten forgalma, kicaésziti a képet, melyet | magyarföld mai helyzetéről r i.jzolni kénytelenek vagyunk. 1835 ben 305 ezer volt a birtok változása esete. Kétségtelenül már magában véve.is ijesztően nagy szám. Mit szó uuk azoubaii,- ha azt látjuk, hogy Hpujás helyett évröl-évre makacsul emclaedik és már 1892-ben
