Veszprémi Független Hirlap, 1897 (17. évfolyam, 1-51. szám)

1897-08-14 / 33. szám

Szombat, augusztus 14.

Veszprém, 1897.

XVII. évfolyam. 33. szám,

„ladM •■•■'»to«.

A lap ára: SgéBK évre 12 korona, fél évre 6 korona Negyedévre 3 korona. Rgye* neárn éra 30 fii.

Kapható Siemeray J. ó* ."•rezeg L. urak iisleteibcn.

KIADÓHIVATAL,

Ss.bmdi utox» 51-». ■».

XHxd.etéae]t :

(x hathasábos petitsor vág) annak tere)

Az els8 oldalon . . 20 fillér. A 2-ik s 3-ik oldalon x6 fillér. A 4-ik oldalon ...» fillér A nyiltérben .... 40 fillér Kincstári illeték .. 60 fillér

A katholikus országos

autonómiáról.

Irts: Csorba Ferenci.

(Folytatás ás vége.)

Hogy melyek e fontosabb kérdések, vagyis hogy mely esetekben kell, nézetünk szerint, az ezen vagyonra vonatkozó intézkedéseknél az országgyűlés hozzájárulásával eljárni, arra nézve ugyancsak »corpus jurisunkból < nyerhetünk legkönnyebben irányadó tájékozást.

lm a bő anyagból néhány idézet, a melyek egyszersmind némileg alapot szolgáltathatnak e javak jogi természetének tisztább megvilágitá- sára is.

Már Szent-László alatt a törvény intézkedik a papok gondatlansága miatt elveszett egyházi javakról és arról, hogy a püspökök az elpusztult templomokat helyre állítsák.1) Kálmán alatt a törvény mondja ki, hogy a királynak és tanácsosainak akkép »tetszett rendelkezni, (piacúit regi et communi concilio etc.), hogy a zárdák és egyházak számára tett adományok érintetlenül hagyassanak.') Ugyancsak Kálmán alatt hozott egy későbbi törvény kimondja, hogy az egyházak részére adományozott halastavak, miután a királyi udvartartásnak szüksége van reájuk, a király rendelkezésére bo- csájtandók.5)

Zsigmond alatt a törvény rendeli el, hogy a királyi tisztviselők a legfőbb kegyuraság alá tartozó egyházi javakat csak a király külön rendelkezésére foglalhatják le.4)

Mátyás alatt a törvény intézkedik arról, hogy a rendi szabályokat meg nem tartó apátokat és prépostokat a pü-pök e tisztségektől megfosztani köteles és hogy a javak más érdemes egyéneknek adandók.6)

II. Ulászló alatt törvény rendeli el, hogy azok, a kik egyházi javadalmaikat a római szent-széktől kapták, e javakat egy év alatt a király rendelkezésére bocsátani kötelesek s hogy a király azokat csakis belföldi egyéneknek adományozhatja1)

Ugyan ő alatta hozott egy másik törvény kimondja, hogy azon prépostságokat, vagy apátságokat birtokló papok, a kik világi módra élnek és ennek következtében javadalmaikat szerfölött pusztítják, kötelesek legkésőbb egy év lefolyása alatt életmódjukat a rendi szabá') Sxont-Lászlő Deer. I. Cap. €.

*) Kálmán Deer. L Cap. 1.

*) Kálmán Deer. L Cap. 15 éa IS.

i) Zaigmond Deer. IT. art. 21.

») Mátyás Deer. 1T. art. 12.

•) Deer. III. art. 56.

lyoknak megfelelőleg berendezni, mert különben e javak tőlük el fognak vétetni.,) Egy harmadik tör- j vénye pedig akkép intézkedik, hogy I az oly javadalmak, a melyeket egyes főpapok kiskorú vagy tanu- la'lan egyéneknek oly czélzattal adományoztak, hogy a jövedelmeket : azért maguk szedjék, ez egyének- ■ tői elkobzandók és alkalmas egyé- | neknek adandók.6) Egy még későbbi j törvény megállapítja, hogy egy egy- ; házi személynek sem szabad egy- j nél több javadalmat bírnia s hogy ; attól, a ki többet bir, a király a | fölös javadalmat elvegye és más ér- '• demes egyénnek adományozza ; vagy ; pedig a védvárak Iöntartására fordítani köteles.*)

II. Lajos alatt a törvény, a királyi udvartartás jobb ellátásának | szükségét hozva föl indokul, vissza- ! vonja mindazon egyházi adományo- | kát, a melyeket a király, valamint atyja, Ulászló, tett; továbbá abból i a czélból, hogy az ország védelmé- l ről jobban lehessen gondoskodni, ismét elrendeli, hogy azoktól, a kiknek több egyházi javadalmuk van, a fölös javadalmak e'vétes- senek.y

I Ferdinánd idejében az ország- gyűlés rendeli el, hogy Szarvaskő vára lerontassék és az egri püspökséghez csatoltassék,1) valamint az országgyűlés mondja ki, miszerint azon czélból, hogy a főpapok min den irányú kötelességeiknek eleget tehessenek, azon egyházi javak, a melyeket a király tetszésének tarta mára világi szeméi' eknek adott, ezektől elveendők és egyházi szemé lyeknek adandók.')

Az országgyűlés rendeli el továbbá azt is, hogy az elpusztult klastromok és káptalanok jövedel mei (kivévén Bélavárt, a melyet a király Tahy Ferencznek adományozott, hogy az magát abból ellássa) tudós lelkészek és az Isten szent szava őszinte hirdetőinek ellátására, iskolák fölállítására, tanulók segélyezésére stb. fordítandók — a mire a püspök fölügyelni és a királynak időnként jelentést tenni kötelesek.6) Miksa alatt a törvények számos concret példát sorolnak föl arra nézve, hogy egyes egyházi javak, igy különösen a leleszi és tu- róczi prépostság, világiak kezein vannak és ez állapotot orvoslandónak mondja.4) III. Károly alatt a

törvény intézkedik arról, hogy az j esetben, ha az egyházi javadalmak birtokosai a nekik adományozott javadalmakat kellőleg nem gondozzák, ha a fölszerelést elpusztulni engedik, ha a romba dőlt épületeket föl nem építik — az illető javadal- masok egyházi vagyona a fölség, mint az egyházak legtöbb kegyura által zár alá veendő, stb. stb.6)

Azon jogkör, a mely a magyar országgyűlést a korona adományából származott egyházi vágyó i te kiutetében, ez idézett néhány törvényből is kitetszőleg, a múltban megillette, a mint már jeleztük is^' kétségtelenül megilleti ma is.

Megilleti pedig a jogfolytonosság elvén kívül azért, mert az egyházi javak jogi természete az imént idé.-. zett törvények hozatalának ideje óta nem szenvedett oly változást, hogy az országgyűlésnek ez intézkedési jogkörét e változás következtében lehetne megszűntnek tekinteni.

Ez érvünkkel a kongresszusi munkálat barátai sehogy sem értenek egyet

Ok azt állitják, hogy a 48-diki törvények a földbirtok és a korona között fönnállóit minden kapcsolatot megszüntettek, s hogy ennek | következtében az egyházi vagyon, ép úgy, mint a nemesi, a melyek egyaránt királyi adományozásban birták eredetüket — egyenlően szabaddá tett.

Ebből az okoskodásból azon állítás, hogy nálunk a nagyobb egyházi és világi nemesi vagyon gyökere egyaránt a korona volt — föltétlenül helyes.

Sőt tovább megyünk és annak megjegyzése mellett, hogy az adományozás czime különböző volt, elismerjük azt is, hogy régente még egyéb közösség is volt közöttük. Mind a "kettőn közjogi terhek nyu godtak és végfolyamatban azonos érdemes férfiaknak adományozza. A főtulajdonos mindkét nemű birtoknál a korona maradt, a kinek jogaival szemben, úgy az egyházi, mint a világi javadalmas csak haszonélvezőkép szerepelt. Jogi jelentőségű különbözőségük tulajdonkép csak abban állott, hogy a rajtuk nyugvó közjogi terhek nem voltak azonosak, s hogy az egyházi birtok minden

*) Uláazló Deer. III. art. 52.

,) Ulászló Deer. III. art. 67.

4) Ulászló Door. IV. art. 59.

*) II. Lajos Deor. art. 15 *) I. Ferdinánd 1545. évi országgyűlés art 54. *) L Ferdinánd Deer. XI. art. 8. s) I. Feidinánd Deer. XI. art. 12.

*) Miksa Deer. II. art. 81.

egyes adományos halálával szállott vissza a koronára.

E különbségek azonban aligha olyanok, hogy azokat akkor, a mi dőn e javaknak csakis az államhoz való viszonyát tartjuk szemünk előtt, lényeges különbségeknek lehetne ne*) III. Károly Deer. II. art. 71.

Ezek iránt tehát — elismerjük — joggal el lehet mondani, hogy a régi magyar közjog szerint az egyházi és a világi nemesi javak közt, azoknak a koronához való viszonya tekintetében nem csak hogy lényeges különbség nem volt, hanem hogy gyakorlati szempontból ogyszólván egy tekintet alá voltak sorozhatók.

Csakhogy ezt csupán csak a régi közjog érvényének idején lehet elmondani, mert már Mária Terézia és még inkább közvetlen utódai az egyházi birtokot — és .csakis' e birtokot — mintegy az állami vagyon kiegészítő részének kezdték tekinteni, a minek következtében ez és a világi nemesi birtokoknak a koronához való viszonya közt természetszerűleg lényeges különbség támadt.

E különbség a 48-diki törvények következtébén óriási mérvben növekedett és alkotmányjogi sanctiót is nyert.

A 48-diki törvények ugyanis, a hitelképesség emelése és az egyéni tulajdon biztonsága érdekében, eltö* * * *

, rülcék az ősiséget s ez által megszakították a világi nemesi birtok és a korona közti kapcsolatot.

Ezen, a világi nemesi javak jogi állását teljesen átalakító változás az egyházi javaknak a koronához való viszonyát egyáltalán nem érintette. Nem érintette és nem is érinthette, pedig e változás ez utóbbi viszonyt azért, mert hisz az ősiség fogalmának természetéből folyólag, csupán a világi birtokokra vonatkozott s igy annak eltörlése is csak a világi birtokok jogi állását módosította, Ilykép a törvényes jog szempontjából nem áll az, hogy a 48 diki törvények az egyházi és a világi nemesi vagyont egyaránt szabaddá tették. E törvények csakis a világi nemesi birtokot tették szabaddá; úgy hogy manapság a világi nemesi és az egyházi birtoknak, ép e törvények következtében, teljesen más elbírálás alá kell esni Az előbbire vonatkozó tulajdonjog a közjog körébe tartozik. Az előbbi vagyonhoz ma már a koronának semmi köze, mig az utóbbinak a korona vagyis a magyar állam ma ép úgy j főtulajdonosa, mint volt 1848. előtt.

E tétel a mi szemünkben, a most előadottak alapján, oly nyilvánvalónak látszik, hogy nézetünk szerint, ha á törvényhozás, a koronának e tulajdonjoga alapján, azelőtt megtehette, hogy az egyházi jellegű vagyon egyes részeit, a fönforgó szükséghez képest, a királyi udvar jobb ellátására, az ország védelmének költségeire, iskolák fölállítására vagy

□as KozerueK.11 czeioKra rendelte,

:zt nem kevesebb joggal megteheti na is . . .

A törvényhozó testület jogkörének negvilágitása érdekében tett e kiérő soraink után, a kongreszszusi [ n; munkálatnak a tanügyre vonatkozó se intézkedéseivel akarunk röviden fog- I sí alkozni.

Az iskolákkal szemben e munká- j g lat oly végletekig menő autonómiát ' n tervez, hogy a papnöveldéket ki- ■ ti véve, — a melyeket minden leg- . I kisebb ellenőrzés nélkül továbbra is é a püspökök kezében volna kész - I< meghagyni, még a tanrendszer meg- R állapítását is az önkormányzat szá- ' c mára akaija biztositani. ! j;

Fölteszszük, hogy a kongreszszusi ' | munkálat hívei ezen, az egységes | nemzeti közművelődés eszméjével ' | összeegyeztetlen ellentétben álló, ki- t vánságukról könnyen lemondanak 1 és beérnék azzal, hogy az iskolák < és különösen a közép- és felső iskola . tekintetében, csak o'-y jogkört is nyernének, a milyen a többi autó- \ normával biró egyházaknak van. |

Azonban már ennek is az a kö- , vetkezménye lenne, hogy az állam j szerepköre, például a középiskolák vezetésében, több mint egy harmadával megapadna, mert a rendelkezése és vezetése alatt álló 219 középiskola közül 45-öt az autonómia rendelkezésébe kellene bocsátani.

Ha pedig megtörténnék az is —• a mit a kongresszusi munkálat idézett szakaszai szintén megkivánnak, hogy a vallás- és a tanulmányi alap az állam birtokából az országos autonómiának kiadatnék, akkor a kormány alig több mint harmincz, a kautholikus autonómia pedig, az erdélyi katholikus statussal együtt, mintegy hatvan középiskolával fogna rendelkezni. ,

Ennek megengedése körülbelül : annyit jelentene, mint a kormány 1 cselekvőségét a középiskolák tekintetében főképen csak a felügyeletre j szorítani s az azokban általán uralkodó irány és a szellem alakításában a döntő befolyást a felekezeteknek és mindenek fölött a katholikus autonómiának engedni át.

Nincs okunk kétkedni abban, hogy I ez irány és e szellem egészében véve azután is hazafias maradna, de annak alakításában — ha az autonómia a jelzett módon jönne létre — kétségtelenül a felekezeti tekintetek uralkodnának, s a magyar állam az egységes nemzeti műveltség terjesztésének talán leghatalmasabb eszközét nem tartaná többé kezében.

Úgy hiszszük, ez egymagában is- elég ok arra, hogy a kormány kezelése alatt álló katholikus jellegű

közalapok, különösen a tanulmányi rendeltetésük volt, a mi abban állott, hogy a király azokat, a terhek viselésének kötelezettsége melle*; mányi alap, az országos autonómiának szabad rendelkezési jngkörrel semmiféle föltétel mellett sem adas- sék ki.

E szorosan tanügyi czélokra szol- áló alapnak különben is egészen lás tekintet alá kell esnie, mint a öbbi katholikus egyházi vagyonnak. íz alap ugyanis, a melyet az 1542 ik :vi XIL törvényezikk iskolai ezé- okra fordítani rendelt, s a melyet dária Terézia a jezsuita-rend föl- «szlatása után egyenesen az állam avára vett birtokba, immár való- ággal egybe olvadt az állam testével, s igy, ha — a mint hisszük — íz országos autonómia bizonyos föl- ételek mellett létesül is, és ha ennek következtében a többi katholikus egyházi jellegű vagyonrészekre nézve esetleg indokoltnak látszanék is, hogy azok ez autonómiának kiadassanak : ez indokok, nézetünk szerint semmi esetre sem lehetnek irányadók a tanulmányi alapra nézve.

Természetesen, hogy nézetünk szerint ez érvelésünknek fokozott mérvben kell állania az egyetem alapra, a melynek állami jellegét s törvényhozás évről-évre ismételtei elismeri . . .

Az előadottakban, úgy hisszük nem egy érvet hoztunk föl arri nézve, hogy az országos autonomi ának a tervezett alakban való léte sitése kizárólag a fönnálló törvényé alapján jogosan nem követelhető, hogy ha ez megtörténnék ;— mél csorba esnék a király legfőbb keg} úri jogain, a törvényhozó testül« jogkörén, valamint az államnak 1 egységes nemzeti közművelődés el« ; mozdítására irányuló tényleges - hí talmán.

j De talán a méltányosság vagy politikai czélszerüség teszi kívánt tossá, hogy ez autonómia, a terv« ' zetben foglalt elvek szerint, mine ezek ellenére is fölállittassék ?

Az egyház a méltányosság vág más néven az osztó igazság elvi legtöbbnyire azzal a bibliai mondá sál szokta kifejezni: > adjátok me I az egyháznak ami az egyházé és császárnak ami a császáré.«

Ez elv bizonyára nem lel megy lósulást e tervezetben, a melyn« czélja, a mi szemünkben, tulajdo kép abban áll, hogy az egyház sz mára azon jogokat, a melyeket e dig bírt, az eddigi alakban változi lanul továbbra is biztosítsa, az •, Iámtól azonban lehetőleg minden egyházra vonatkozó jogot kárpót I nélkül elfoglaljon.

€ TÁRCZA.

ITe lia.gr 37-5 ©1.

• ///.

le hagyj el, dk! ne hagyj el engem, híd meg velem az életet, le hagyj el Jényes napvilágom, list nélküled nem élhetek, lagyogd be lelkem zsibbadt szárnyát, ladd csattogjanak a dalok : imig imádott szent szerelmed llelő keblén meghalok.

le hagyj el engem, bht ne hagyj el.

Cl — minden vágyad ellesem; legrablom az eget is érted, la úgy akarod kedvesem, lomlokodra csillagsugárból Coszorul fon szálló dalom . . .

Veved zengi a messze róna,

Veved zengi bérez, völgy, halom.

le hagyj el, óh ! ne hagy el engem;

Ve hagyj el engemet soha l lleljen át rózsás ködével Szerelmed édes mámora . . •

Wg lelkem szép szemedbe mélyed,

> szived dobbanását lesem :

leszáll a meny hozzánk a földre . . .

V« hagy el, édes kedvesem /

— Keuese, i8gj. július tg. —

SOÓS LAJOS.

Vlik7 Erzsók.

Irta: Babaj Kálmán.

Egyik Augusztusi reggelen, úgy 6 ára tájban, amint Erzsók, a Visky Benjámin 16 esztendős leánya nyomtatóknak készítette volna tejfeles torából állá reg- gslijét az oszlopos gádorban, az uczaajtón át egy nyurga, poros alak lépett be az •nyingi parókiára. Meglátva a piros ken- Kivel átkötött fejd, keménytartásu leány• kát, amint batalmns fakanalával könyökig { feltüremkedve kevergette a reggelit, meg- állott 8 a kellemes jelenséget bámulgatva szóhoz sem tudott jutni.

Erzsók végig nézte a poros alakot; a jelenetek komikus hatásától szabadulni nem tudván, kiöltötte piros nyelvecskéjét az ifjúra :

— Bee, boijul

Azután csengő kuczajra fakadt.

Az ifjú nem sértődött meg, ellenkezőleg muga is elmosolyodott.

— Igaza van a leányasszonynak, borjú vagyok: de mivel még ilyen uj kaput soha sem szemlélhettem, engedje meg, hogy borjú természet szerint azt tovább is

Erre a leányka kilépett az ifjú elé; egyetkettőt perdült.

— No nézzen hát, ha kapu vagyok; bár elég mulatságos a hasonlata.

—- Amint a leányasszonyé is ; noha én helyesen mondtam, mert a menyországnak a földön csakis ilyen kapuja lehet. Egyéb- bint Vásárhelyi vagyok, a kajári pap s nagytiszteletü esperes úrral kívánnék szólani.

A história csak a barsi egyházmegyéről emlékezik mint olyanról, hol a „nagy- tisztelető* czimezést Deábi Gedeon, a „pápistás kálvinista esperes* kezdette el használni 1780 körül.

A leányka arcza elkomolyodott, aztán daczosan pillantva az udvarias ifjúra, a folyosóról nyíló ajtóra mutatott:

—- Attya ott van a múzeumban.

így nevezték régebben a református lelkészek hivatalszobáját.

Hátat fordított az ifjú papnak, sózta- paprikázta az ételt, mintha mi sem történt volna.

Vásárhelyi uram pedig elég komoly dologban kereste sz esperest, amint azt majd alább látni fogjuk.

Hogy mily javadalmazása volt egy-egy lelkésznek a múlt század elején, erre vonatkozólag ide igtatom a legelső jövedelmű pap konvenczió-levelét:

,A sacrorum ministernek a fizetése igy vagyon rendelve:

1-mo pénzbeli fizetés flór. Bénes 30;

2- do buzabeli fizetés Cub. 271/,;

3- ió árpabeli fizetés Fosoni 6;

4*to őszi és tavaszi vetés a rendszerint való földeken 8 mérő:

6-os Hus a mészárszékből mása 1;

6- 0 Só mása 1;

7- mo Fugyu font 20;

8- 0 A felső Boron lakók egy-»gy szekér szénát adnak; ha pedig hat szekér szénát nem tenne ki, mely Ígéretben vagyon. másunnan nem adattatik ;

9- o a paróchiához tartozó rét felét megtrágyázván;

10. A stóla."

Ez a konvenczió-levél kelt 1740-ben s abban az egyházban ma is ez a fizetése a református lelkésznek.

De ha aztán úgy fizették volna ki, mint ígérték ! A 30 rénes forint csak megvolt mert akármilyen kopott is a bankó, azért csak bankó az, hanem a 27 és */, mérő buzabeli fizetés voltakép a szórás aljából került ki akkor is, ma is, nemkülönben az 5 mérő árpa, az őszi es tavaszi vetés, ba az idő rájart, termett, ha nem, oda maradt. A stóla pedig azon módon volt, mint a széna ; aki megfizette, annak megköszönte, aki pedig csak Ígérte a fizetést, oda is maradt az ígéretben.

Megpróbálták a papok me'g Gál Péter idejében a többi traktusok példájára a stólát méltányos összegig felemeltetni, de kérelmüket elutasittatották. Visky Benjámintól várták hát, hogy bajuk orvosol- tassék.

Mindjárt espéressége első évében betérj eztették hozzá kérvényüket, ki azt méltányosnak találván, az egyöntetűség kedvéért is körlevélben egyelőre csak a halotti stólát a prédikácziós temetéseknél 25 dénárról 50 dénárra emelte fel.

A gyülekezetekhez kibocsátott levele, melyet Hodossy Sámuel egykori püspök pásztor leveléből vett át, szóról-szóra igy hangzott:

„A Mennyei Urnák kegyelme legyen mindazokoj, valakik a mi Urunk Jézus Krisztust szeretik 1 Noha Isteni rendelések: Hogy akik az Evangyeliumot prédikálják, uz Evangyeliumból éllyenek és a Lelkiekért az Hallgatók az ő kegyes,

Tanítójuknak testiekkel gazdálkogyanak úgy mint kiktül Lelki életeket veszik eszközképpen : minthogy ök szülik azokat ujjonnan az Isten beszédének ronthatat- lan magva által; mint ezt a nagy Sz. Pál Apostol a Corintbi gyülekezetnek sok Szép erősségekkel hatalmasan meg Pro- bálya I. Gór. 9 Ugyanis valamiképpen hogy illetlen dolog volna, az Haza szabad-ágáért fejeket s eleteket koczkáztató jó vitézeknek maguk solgyán vitézkedni a szőlőt plántáló embernek, annak borábul nem innya, a nyájat ;legeltető embernek a nyájnak tejével nem élni, a szántó-vető tséplő embernek az ö reménységiben részesnek nem lenni, mert ez szintén annyit tenne mintha valaki a nyomtató ökörnek a száját bekötné. Ily illetlen és Istentelen dolog volna a szent dolgokban munkálkodó igaz Lelki Pásztoroknak a szent helybül nem élhetni és azoknak, akik az oltár körül forgolódnak, az oltárra vitt juhból a részt el nem vethetni 8 maguk szolgálatysniik igsz jutalmát, — mely bizony nem alamisns, mint Bokák vélekednek, hanem azoknak éjjeli nappali nagy számadásokkal való vigyázásoknak, a nyáj körül eltöltött sok fáradságos mun- kájokunk, izzadásuknak, nyughatatlansá- guknak Isteniül rendel letett igaz jutalma — elveszteni. Mindazáltal Lelkünk nagy keserűségével tapasztalyuk naponként, hogy sok helyeken uémely háládatlan hallgatók — mert az Istenfélőknek emlékezeteket betsölyük —- szolgáiknak szol- gálatyúkat elveszik, de annak jutalmárul ingyen gondoskodni sem akarnak, hanem időről esztendőre vontatni és halogatni szeretik. Sőt némelyek épen nyereségnek tartják, hogy ha tőlük örökre el is veszthetik, kiknek háládatlanságok a tanítókból keserves panaszt fsainak ki, hogy kényszeritteBsenek Isten eleiben felfohászkodni* . . . stb és igy tovább. Végül elrendeli, hogy a levél kézhez vételéről a halotti prédikácziós stóla 50 dénárra emeltetik lel „egyebek példájára* mely dolgoknak szép rendjéről és e rendeletnek gyakorlatba vételéről a „canouica visi- tatió*-kor fog meggyőződést szerezni.

Deáki István nramnák kapóra jött e körlevél. Még élénken élt emlékezetében

a peremartoni kudarcz; s amint a püspökség felöl táplált szép reményei egymásután meghiúsultak s ezeknek nagy részben okozójául Visky Benjámint, a hatalmas vetélytársat tartotta, leste az alkalmat, hogy boszuját rajta kitölthesse.

Nem soká kellett várnia. A körlevél kibocsátása után nehány napra a 68 éves ember nem restéit kocsira ülni s lelki- pásztorhoz éppen nem illően a mezőföldi egyházmegyének Veszprém vármegyébe eső gyülekezeteit sorra látogatva, előttük a legnagyobb zsarnok és basa színében tüntetni fel Viskyt. E látogatásai alkalmával a pórnépet esperese ellen annyira feltüzelte, hogy azok Balatonfő- knjáron népgyttlést tartottak s ott elhatározták, hogy ha az esperes reájuk nézve sérelmes rendeletét vissza nem vonja, a stólát régi alapjára vissza nem helyezi, vizitáczióra ki ne menjen, mert ott, ahol legelőször érik, agyon fogják verni.

A kajáriak ifjú lelkésze, Vásárhelyi uram a pórgyülést s annak határozatát megakadályozni nem tudván, azonnal leszaladt az espereshez, elmondván neki a veszélyt, mely életét a vizitácziókor fenyegeti.

Vásárhelyi után csakhamar megérkeztek az egyes egyházak levelei is, melyek Deáki István fogalmazványai voltak s amelyek a kajári pórgyülés megállapodásáról referáltak.

Szó sem lehetett arról, hogy Vásárhelyi tiszteletes, ki csak gyalog szerrel tette meg Kajárról az esperest székhelyig, Enyingig vezető utat ebéd nélkül visszatérjen; amiből meg következett az, hogy az asztaluál a csufolódó leánykával összetalálkozzék.

Judit, a szemfüles negyedik leányka, kit Sebestyén János uram, az akadémikus rektor most vezetget be a konfir- mácziói katekizmus elemeibe, s a ki a templom melletti kerti lugasban szemtanúja volt a reggeli jelenetnek, bele-bele- bruhaházott a kanálba, valahányszor feszes tartáBU nénjére s a vendég tiszte- letesre nézett.

A jóságos arczu, de a rendetlenséget különösen családjában nem tűrő atya vallatni kezdé a nagyszemü szöszke gyermeket, azt azonban úgy lenyűgözte a nevetési inger, hogy egy árva kukkot sem tudott szólani.

— Ast neveti, felel meg helyette fagyosan Erzsók, hogy a leczkéjét reggel nem tndta s a tiszteletes rektor ur, nem tudni mi okból, még sem büntette meg.

Sebestyén tiszteletes fülig piros lett e megjegyzésre, amely ismét nem tudni mi okból, Juditnak pedig egyszerre visz- szaadtá komolyságát.

Hálásan pillantott a fagyos, de vakmerő leányka felé Vásárhelyi uram, s hogy a feszült, helyzetnek véget vessen, mosolyogva mesélte el a reggeli jelenetet, előadásában ’elvevén az élét Erzsók menthetetlen megjegyzésének.

Abban a tekintetben, mit a leánykf vetett az ifjúra, a köszönetnek még árnyéka sem volt meg; de e parányi qu pro quo elhatározó lett a két ifjú lélel sorsára.

Az esperes és Vásárhelyi Sámuel abban állapodtak meg, hogy Visky Benjámin minden fenyegetés daszára is foganatosítja az egyházlátogatást (csnonici visitatio) „bízván az igaz ügyében és a: Istenben", vissza nem utasíthatván Vá sárhelyinek azt az ajánlbozását, hog; útjában kisérni fogja. Ez az ajánlkozó az aggódó hitves szivébe lopta be Vá Bárhelyi képét,

A látogatást az őszre tervezték, mikc már a szüret is megesett mindenhol, mámui hegyen is, melyre Vásárhelyi tisi teletes nyomban meghívást kapott f édes mama részéről.

A véletlen munkája volt-e vagy mama mindent látó szeme csinálja ki dolgot, Anna mennyegzöjén Vásárhel Sámuel került Erzsók mellé vöfélyne Az meg már aztán könnyebben met hogy a két ifjú lélek összebarátkozvá csak éppen a püspök temetése miatt h lasztották el az esküvőt, a következő első felére.

Lapozom az évkönyveket s azt olv som belőlük, hogy Visky Benjámin a zitácziót a legkisebb filiában is telje tette s azon nem cssk hogy semmi bá talmazása nem lett, hanem a legnagy« tisztelettel és hódolattalfogadták minden!