Veszprémi Független Hirlap, 1897 (17. évfolyam, 1-51. szám)
1897-08-07 / 32. szám
Veszprém, 1897» Veszprémi Független Hírlap» Szombat, augusztus 7. szusi munkálat általános részének 3. s--alsászában foglalt azon kijelentést m'Sierin' >a király leglobb kegyúri iQ.rj az országos autonómia létesítésé következtében változást nem szenved«, értéktelen phrasisnál egyébnek nem tekinthetjük. A különbség a király eddigi jog» köre és a kongressznsi munkálat által engedni tervezett jogkör között körülbelül analog lenne azzal a különb séggel, ami a föld szabad birtokosának és azon földcsurnak helyzete között van, akinek javai zárlat alatt vannak. Az előbbi ispánjai utján gazdálkodik, az utóbbi pedig, | legtöbb esetben kénytelen a zárgondbiztositása, a püspököknek egyházlátogatási kötelezettsége, az egyházi rendeknek főnökükhöz való viszonya, az egyházi tilalom alkalmazhatása, a Rómával való érintkezés módja, a rendi szabályok megtartása, a temetési stóladijak, mérve, a plébános al- ka'mazásának módja, a püspököknek az alsó papsággal szemben való adóztatási joga, a pápai confirmatio alkalmával szedni szokott dijak el* engedése, az egyházjoghatóság gyakorlásánál alkalmazandó jog meghatározása, a kegyúri jog és gyakorlásának szabályozása, a stolaris jövedelem rendezése, egyes szerzetesren- rlMrnpk az országba való befogadása, Merfc megindító az a tudat, hogy azok a gyenge szervezetű nők nap- ról-napra, hónapról-hónapra ott görnyedjenek a hivatalokban és ^ kínlódva keressék meg mindennapi kenyerüket, s azt is csak szűkén s keservesen, mert bármily képzett is legyen egy nő, fizetésben a férfiakkal soha nem versenyezhet Szerintem a nőknek mésuton is lehetne tevékenységüket kifejteni, a mely testi szervezetükkel s nőiességükkel jobban megegyeznék, mert bizony ha eddig sok volt a panasz azért, hogy a férfiak félnek a nő nok gazdálkodásában megnyugodni. Nem hisszük, hogy az a foldesur, akinek javai zár alá kerültek, megvigasztalva érezné magát, ha a kongresszusi munkálatban foglalt okoskodás szerint azt mondanék neki, hogy hiszen a tulajdonjoga épségben maradt és csak az abban foglalt joo-ok .gyakorlásának módjában* állott be változás . . . Az országos autonómia a tör vényhozó testület jogkörén kétfélekép * ejtene csorbát Először és legfőképen az által, hogy a minisztérium ezután mindazon ügyekben nem vo'na hatályosan felelőségre vonható, a melyek tőle az autonómiára mennek át. J Másodszor az által, hogy a katho likus egyháznak azon számos világi vonatkozású ügye, a melyre vonat kozólag az intézkedési jog, nézetű ek szerint, a törvényhozás hatáskörébe tartozott, annak hatásköréből végkép kivétetnék. Az 1848. évi III. törvényczikk 3. §-a szerint ,ő felségének bármely rendelete, parancsolata, határozata vagy kinevezése csak úgy érvényes, ha a Budapesten székelő magyar minisztérium valamely tagja által is aláiratik.« Ennek következtében az országos autonómia létesítésének egyik az alkotmányjog szempontjából fölötte nagy meggondolást igénylő követ kezménye az lenne, hogy mig ez ideig a törvényhozás, a miniszteri felelőség révén a legfőbb kegyúri jog alapján eszközölt minden kormány- intézkedésre befolyást gyakorolhatott, ezután — mivel a kongresszusi munkálat a kormány közreműködését teljesen ki akarja zárni — a törvényhozás ez intézkedésekre egyáltalán semmi befolyást sem lehetne. A fölség legfőbb 'kegyúri jogának teijedelme, legalább fővonalaiban, általánosan ismeretes lévén, nem tartjuk szükségesnek részletesen fejtegetni, hogy mily változást jelentene az a magyar törvényhozás hatáskörében, ha a miniszterek az ezen legfőbb kegyúri jog alapján foganatosított intézkedések tekintetében többé hatályosan felelőségre vonhatók nem lennének. Nem tartjuk azonban fölöslegesnek hogy kissé részletesebben világítsuk meg azt'a jelentékeny űrt, a mi az országos autonómia esetleges létesítése következtében a magyar ország- gyűlés közvetlen intézkedési jogkörében támadna. Erről az eddig folyt tárgyalások során egy szó említést sem hallottunk tenni. Pedig ha törvénytárunkat a legrégibb időktől kezdve a legújabb vagy legalább a a 48-as évek idejéig lapozzuk, önkén ytelenül is minduntalan szemünkbe fog ötleni, hogy a magyar ország- gyűlést, a kinevezések kivételével, úgy szólva mind abban, ami a legfőbb kegyúri jog tárgyát képezi, jelentékeny intézkedési jogok illetik. E jogokat az országgyűlés jórészt oly sűrűn es a legtöbb esetben oly következetességgel gyakorolta, hogy e körülménynek s alkotmányunk történelmi fejlődésének kellő figyelembe vétele mellett, a tág értelemben vett legfőbb kegyúri jogot, közjogi szempontból, nézetünk szerint, alig lehet és szabad manapság egyébnek tekinteni, mint az alkotmányos utón gyakorlandó állami hatalom egy nemének — közel analógnak azzal, a mely a királyt és az országgyűlést az állami közigazgatás, tekintetében illeti meg. A legtöbb jogot a király — úgy az állami közigazgatás, mint legfőbb kegyúri jog terén — az országgyűléssel egyetértőleg köteles gyakorolni: bizonyos jogok, különösen pedig a személyek megváloga- tásának joga azonban itt is, ott is a király föntartott fölségjogát képezik. Ha ugyanis korpus jurisunkat lapozzak, azt látjuk, hogy a böjtök tartásán, a vasárnap megülésén, a templomba járás kötelezettségén és az egyházi javadalmak állagára vonatkozó intézkedéseken kívül, a papok vétségeinek büntetése, a plébániák alapítása és ellátása, a tized megállapítása és szabályozása, az agyház számára ígért alapítványok A tisztviselő kisasszonyokról. Veszprém, aug. 5. A napokban tartották meg a fővárosi tisztviselő kisasszonyok gyűlésüket segélyegyletük szervezésére, s most iveket köröztetnek, hogy ezen egyesületet minél szélesebb alapra fektethessék. Az ember szive öaszeszorul, mikor a föváro-i lapokban olvassa, hogy hány százra megy azon nőknek a száma, a kik oly keserves módon kell, hogy kenyerűket megkeressék. a káptalanok joghatóságának rende zése stb. stb.számos törvényünk intézkedésének képezi újra, meg újra ismétlődő tárgyát. A törvényhozó testület intézkedést jogköre, terjedelmét tekintve, az idők folyamán természetesen nem maradt változatlan. Az állami, a társadalmi és a szellemi élet alakusá- sán különösen pedig, a reformatión kivfil, kétségtelenül befolyással volt arra mindazon változás is, a mely a király és országgyűlés jogkörének hotáraiban keállott. Már a XVII. század elejétől, de főkép a XVIII. század derekától kezdve a magyar országgyűlés egé- I848 ik az adók és az ujon- czok megállapításán kivül, alig foglalkozott hatályosan egyébbel, mint eg_\ es kisebb terület- vagy érdekköröket illető jogsérelmek megvitatásával. A többi lényeges állam- hatalmi jogok legnagyobb részét a fejedelem tényleg korlátlan önkénynyel kezelte — s bátran lehet álli tani, hogy a felségjogok kiterjesztésére és szabályozására irányuló törekvés képezi a 1848. évet megelőző időkben alkotmányjogunk történetének legjellemzőbb sajátosságát. Ez általános jelenség alól az országgyűlésnek a katholikus egyházi ügyekre való befolyása sem képezett kivételt. Kétségtelen, hogy ez időfolyam alatt az országgyűlés befolyása e téren is sokkal kisebbre apadt, mint a milyen ez a XVI. és az azt megfelelő századokban volt. De bármennyire megapadt is a részleteket tekintve e befolyás, maga az elv, a mely szerint az országgyűlést ez irányban gyakorolt jogairól soha le nem mondott, hanem — ép úgy mint a szent királyok korában — folyton illetékesnek tartotta magát arra, hogy a katholikus egyháznak számos világi vonatkozása ügyeiben intézkedjék. 1848, illetőleg 1867 óta a törvény- hozás még inkább fokozott mérvben tartózkodott a katholikus egyházra vonatkozó ügyekbe való minden mélyebb beavatkozástól. E tartózkodás azonban a jelenre nézve még kevésbbé szolgálhat okul arra, hogy az országgyűlésnek szóban forgó intézkedési joga kérdésessé legyen: hiszen alkotmányunk egész jelen szervezete a rég múlt időkhöz fűződő jogfolytonosságra van alapítva. A böjtöket, a templomba járást és a hit világába tartozó egyéb, bár nem dogmatikus ügyeket természetesen senkinek sem jut eszébe ma is ez intézkedési jog körébe tartozónak tekinteni. Az országgyűlésnek — még ha a lelkiismereti szabadság nem is képezné jelen alkotmányunk egyik sarktételét — már nagy ideje tartózkodnia kellene az ez ügyekben való intézkedéstől, mert tagjai közt immár századok óta sokan vannak, a kik nem a katholikus valláshoz tartoznak. A katholicizmus lényegével össze nem függő ügyeknél, különösen az állam által adott vagyonra vonatkozó fontosabb kérdéseknél azonban e tartózkodásnak nincs indoka és nem is lehet helye. Ezeknek az ez államhatalom csorbitatlanságának érdekében, a jogfolytonosság alapján az ezen vagyon adományozásánál fenforgott intentiónak megfelelőleg tetemes részökben ma is az országgyűlés intézkedési jogkörébe kell tartozniok, s arról csak az ország- gyűlés maga mondhat le. 1 (Vége következik.) I sülőstől, mennyivel több lesz mos ■ azoknak a száma, a kik az iro dista kisasszonyoktól megijednek s szaporítani fogják az aggleányok számát. Nem lehet, hogy jaz a nő, a ki egész életén át nem tesz egyebet, mint mindig a rideg számokat irja, hogy az a nő ép olyan gondos feleség és szorgalmas gazdasz- 8zony legyen, mint az, a kit kiskorától a házi kötelességek tudatában neveltek fel. | Nem a kor ülteti a nőt1 arra a helyre, a hol kizárólag a férfiaknak volna helye, hanem a ferde felfogás, a mely az anyáknak azt diktálja, hogy az intelligens nő nem házi munkára van teremtve, mert a lealázó; pedig nem igaz: a saját házi teendőit végző asszony csak tiszteletet érdemel. Nézzünk végig a fővárosi háztartásokon, a hol a nő távol van a háztól, s a háztáj vezetése a cselédre van bízva, mily óriási ott a rendetlenség s mily pazarlás megy ott végbe. Természetes is, mert az az intelligens nő, a ki gondolkozni tad, egészen máskép osztja be a ház vezetését, miut az a tudatlan cseléd, a ki azonfelül még a saját zsebére is gondol, a mikor a gazdája házát vezeti. Tegyük fel: a nő keres havon- kint 30—40 forintot, nem megy el annyi a cseléd gondatlansága s esetleges rossz akarata folytán J Míg ha a cseléd szigorúan van tartva és asszonya mindenütt a nyomában van, az a pénz megmarad s a háztáj nem oly rideg, mintha a nő mindig távol van. Az asszony a ház lelke, ha ő eltávozik, üres minden. Kihalt az a ház tökéletesen, a hol a ház asszonya hiányzik. Inkább éljenek a nők egyszerűbben, engedjenek abból a nagy igényekből, a melyekbe most szokva vannak; de ne menjenek abba a lilekölŐ irodába, a mely ki vetkezteti őket nőiességükből és automatákká teszi őket, kik tesznek vesznek a világban, de nem érzik át a maguk hivatását, hiszen a szegényeket ez a keserves irodai munka úgy lecsigázza, hogy mire haza érnek, a maguk házatája már nem érdekli őket, hanem megelégszenek a cseléd által megállapított renddel, meg akkor is, ha az a legnagyobb rendetlenség. Dolgozzon a nő, mert dologra születtünk mindnyájan; de ne ölje meg lelkét az irodai munkával, a mely még a férfit is megviseli. Keresse ki a nő az ő nemes hivatását, s töltse be szeretetével s munkásságával házát; avassa otthonát szentélylyé a hová a férj a nehéz napi fáradalom ntán szívesen tér pihenésre, üdülésre. Ráczné. A pipái toldmiyes-iskola. Veszprém, aug. 5. A föld mi vés iskolák czélja nem lehet más, miuthogy ott a kisgazdák fiai, esetleg a más önálló kisgazdák is, a kisbirtokoknak okszerű kezelésére alaposan kitanitassanak, és mégis hogy a közép, esetleg nagyobb birtokokra szükséges munkafelügyelők s munkavezetők gyakorlati oktatással ott alposan kiképez- tessenek. Ily értelemben a fölmives- iskolák lenállása nem CBak jogosult, de azok fenntartása, sőt lehető szaporítása is, hazánk gazdaközönségének zömét képező kisgazdák értelmi s anyagi fejlődhetésére elkerülhetetlenül szükséges is. Mi kik néhány földmi ves-iskola belső szervezetét s nevelési rendszerét ismerjük, s elég alkalmunk van a legtöbb földmives-iskola végzett növendékeivel érintkezhetni, sajnosán kellett mindig tapasztalnunk, s mint azt már minden alkalommal hangoztattuk, úgy a jelen alkalommal is kimerjük mondani, hogy a legtöbb töldmives-iskola kiképzési még inkább nevelési rendszere teljesen czélt tévesztett, s különösen ez utóbbi a semmi qualifikátióval nem bíró növendék egyéniségére b jövőjére káros is. Eltekintve az okszerű gazdálkodás követelményeiben való kiképzés mikéntjétől melyet kifogásolnunk okunk nem lehet, bár több esetben a kisgazdák fiaiból kikerülő hallgatók szellemi quiliiika- tiójával arányban nincsen; — az egyének saját viszonyaihoz mért meg nem felelő, s qualitikatiójuk valamint egyéb családi körülményeikkel meg nem egyeztethető túl nevelést alaposan kifogásolnunk lehet. Látjuk azt minduntalan, bogy a többnyire kisgazdák fiaiból kikerült s ekként viszonyainak megfelelő nevelésben s körülmények kö/ött felnevelt ifjú, legtöbbnyire megveti múltjának emlékeit, félre dobja tu* lajdonképeni hivatását, úri öltözetbe bújik, s már nagyobb és felsőbb gazdasági tanintézeti qualifikaiióvul kö- ve.telt állasokra aspirál, — minthogy pedig ilyet elérni vajmi kevésnek sikerül — az életben elégedetlen lesz, az elzüllés útjára jut, s az ily ifjú, a gazdatársadalomra nézve teljesen elveszett: szerezte pedig az ily irányú hajlamot egyenest a föld mives iskolában. Legtöbbnyire igy vagyunk, s hasonló véleménnyel bírunk legtöbb földmives-iskola végzett növendéke felöl, a miról a folytonos észlelés győzött meg minket, és épen ezen állandó megfigyeléseink s tapasztalataink alapján a sok közül csakis egyet vehetünk s emelhetünk ki, mint olyant, a mely hivatását s rendeltetését- a lehető legszebb s legmegfelelőbb eredménnyel tölti he, ez pedig a pápai földműves-iskola. Múlt hó 31-én volt alkalmunk a papa. földmives-iskola egész szervezetevei nem csak teljesen megismerkedni, hanem évzáró vizsgáján is érdeslóde-isel mind végig jelen is lehetni. A nagyszámú érdeklődő s intelligens közönség a legnagyobb őrömének s a gazdaközönség teljes megelégedésének adhatott kifejezést a látottak és hallottak felett, mert meé?8y®z<5dtüak mindnyájan orról, hogy a pápai földmives-iskola a hason intézmények között első helyen áll, hivatását teljesen jól felfogva, annak minden irány’ban a leg- J nagyobb következetességgel meg is J felel, mert az iskola minden növendékét a gazdai pályára hivatott ifjúvá képezi ki; az intézetben a kiképzés szakszerű s gyakorlatié-', nevelés, rend, tisztaság és pontossághoz való szoktatás, valamint igénytelenség a ruházatban teljesen megfelelő, a gazdaság, kertek valamint ezek tartalékai, oly módon kezeltetnek, hogy azok együtt és kUlön-külön is hathatósan képesek előmozdítani a kiképzés ezé íjait; a környék kisgazdái és közép birtokosai részére is teljesen megfelelő tanulmány anyagot szolgáltatnak; az igazgatóság illetve tantestület a környék illetékes tényezőivel és kisgazdáival annyira kívánatos üdvös érintkezést folytonosan fentartja agy hogy a gazdasági ismeretek gyakorlatias közlése közmegelégedésre eszközöltetik. Mind ezt, bár hézagosán elmondva a pápai földmive8 iskola ismertetéséül, gratulálunk magunknak, hogy ez a kitűnő intézet vármegyénk területén áll fenn. Hogy pedig röviden vázolt ismertetésem mindenben helyes s nem túlzott, azzal bárki bármikor meggyőződhetik. Szívesen fogadnak ott bármikor bárkit, sót mindig örülnek ott az érdeklődés minél tömegesebb nyilvánulásának. Az eddigi fényes eredmény lehet talán egy újabb rendszer kifolyása, de a főérdem mindenesetre a tanári testületé, legfőképen pedig az intézet élén álló igazgatóé, a ki a földmives iskolák rendeltetését nemcsak helyesen fogta fel, hanem azt a kiképzéssel teljesen életbevágóig alkalmazni is tudja. Nagy Iván. hogy mite kell vigyázni az embernek egészsége megóvása érdekében, milyen [életmódot folytasson, mint rubázkodjék. Szóval e kis füzeteknek ki kell terjedniük a legapróbb, a legjelentéktelenebbnek látszó részletekre is. . y, I Mindennekelőtt ppgig minden vá- j rostiak közegészségügye előmozditá■ sára tökével kell bírnia, tókével, j melylyel a legszegényebbek között 1 enyhítse a nyomort; ennek igénybe | vételével járványok esetén keresz- - tül vinnének mindent, a mi a jar■ vány terjedését sikeresen megaka- | dályozbatná. A közegészségügy emelésére e szükséges tóke legkönnyebben egy üdvös újítás keresztülvitele általa által volna megteremthető. Ugyanis törvényileg kellene kim -udatni, hogy a gyógyszertárak tulajdonjogait és kezelését maguk a városok birják. A mostani gyógyszertártulajdono- soké elhalálozása után minden egyes gyógyszertár tulajdonjoga átszállna arr.« a városra, melynek területén az fennáll. A város az örökösnek kifizetné azt az összeget, a milyen értéket képvisel a kérdéses gyógyszertár a fölszerelésekkel. Így azután idővel az összes gyógyszertárak a városok tulajdonait képeznék és ezeknek kezelése olyan hasznokat hajtana a létesítendő közegészségügyi alapból a közegészségügy gyökeres üdvös reformja keresztülvihető lehetne. Sokan nem s/.ivesen látnák e reformot, de a közjó érdeke nem tűrheti el a mellékszempontok tekintetbe vételét. A közjó érdeke pedig most a közegészségügy szem • pontjából kétszeresen kívánja a legmesszebbmenő újításokat. Foglalkozzék közegészségügyünkkel maga a társadalom is, hiszen síját legfőbb életérdeke : életöröme életképessége van kérdésben. A közegészségügy. (Befejezés.) Ellenőrizni kell a legszigorúbban a piaczokat és vásárcsarnokokat. Tudni kell a rendőrségnek azt is, hogy az árusoknak kiszolgáltatott közönség mit vásárol meg drága pénzén konyhája életszükségleteinek kielégítésére. S ellenőrizni kell a torgalomba hozott különböző tápszereket. Mfibor, vizes tej, margarin és hasonlók: kész mérgek a gyengébb szervezetűnek, éppen annak, akinek különben jobb táplálékra van szüksége. A néppel népies értekezésekben ismertetni kell a közegészségügy kívánalmait. Ezeknek az értekezéseknek magukban kell foglalnia kérdésekben és feleletekben, felvilágosításokban és magyarázatokban, i Rab zolga-élet Veszprémbea. Ve?apróm, augusztus 5. A veszprémi lisztkereskedók számára őrlető mümolnárok, hét évi szomorú tapasztalat után, azon tudatra ébredtek föl, hogy a rabszolgatartássá fajult, Veszprémtől 40—50 kilométer távolságról való ingyenes bozahordást követelő lisztkereskedőknek ingyen őrletnek, és hogy az 50 krajezárra leszállított 100 kilo búza őrlésért szedett őrló- pénzből nem képesek fedezni a malmok föntartására szükséges költséget. Ezen tudatnak következtében, egymást lekötelezve elhatározták :- Bogy a veszprémi központtól számítva 20 kilométer távolságon tül búzáért nem küldenek el kocsit; és hogy 1897. julius hó 12-dikétól számítva 60 krajczárnál olcsóbban senkinek sem őrletnek.“ A rabszolgaságot tovább el nem tűrő molnároknak fönti határozata, bárkit is meggyőzódtet arról, hogy ok a pusztuló múmalmok megmentésén kivül, azoknak a lisztkereskedőknek az érdekében is cselekedtek, akik a helvbeni piaczon vásárolják össze a lisztkereskedésük szükségletére való búzát. Mert a mely lisztkereskedő ezt nem képes megérteni, az nem tudja megokolni azt sem, hogy ők ezideig azért nem voltak képesek a robot szolgáltatásból élő lisztkereskedőkkel versenyezni, -zaz éven át haszon nélkül dolgozni — mert a molnárok a nagykereskedőknek meghordatták a helybeli piaczi árnál átlagi számitás szerint 60—7C krajczárral olcsóbb mezőföldi búzát. Az i. t. kereskedő uraknak a molnárok ellenébe hozott azon határozatára : Hogy 4®/o több porzást nem engedélyeznek, és hogy az eddigi 50 krajezár őrlópénznél többet nem j fizetnek, ez alkalommal csak azt , jegyezzük meg, hogy a Séd folyón ! levő, közgazdaságilag fontos mümal- i mókát az elpusztulástól megóvoi, nem csak a molnároknak, hanem a tisztességeseh gondolkodó kereskedőknek is becsületbeli kötelessége. Mert elvitázhatlan tény az, hogy évtizedek óta csakis azok a molnárok tudtak némi kis vagyont szerezni, kik lieztkereskedést is folytattak. Midőn az egykor virágzó veszprémi mümolnárok helyzetét az igazság érdekében megismertetjük, figyelmeztetjük az i. t. kereskedő urakat arra, hogy ne engedjék neveiket a Sós féle család érdekében kívánatos egyoldalú határozat által kompromitálni, mert azok az önök b, neveik közé rejtőzve tovább is főn akarják tartani a 200% uzsora kamatnál, nagyobb zsarnokságnak bebizonyitható, 40—50 kilométer távolságról való 150 vagonra tehető Sw*“ ÄoT“ megélhetésével, mert ezen csínnak a lelknsmeret, érzelme azzal sem törődik, ha 5 évi fáradható galommal dolgozó molnárjait, a jö- vőben is a molnár ipartár.ulat költségén fogják az ők könyötgétfre el- temetni. Az adózó polgársághoz. Felhívás 1 Figyelmeztetik a t. adófizető kö- zönség, miszerint az adó fizetési év III-ik negyede folyó évi augusztus hó 15-én telük le, — felhivatnak egyúttal azon adózók, kik még a múlt negyedről is hátralékban vannak, hogy tartozásaikat a feutebb megjelölt határideig annál inkább befizessék, mert ellenük a legtzigo. rubb végrehajtási eljárás lesz Joga - natba véve. Veszprém, 1897. augusztus 6-án. Kovát* Imre polgármester. Hirdetmény. Veszprém rend. t. város polgár- mesteri hivatala részéről ezennel köz hírré tétetik, miszerint az 1897. évn készített hadmentességi dij adó kive tési lajstrom az 1883. évi XLIV. t ez. 18. §-a értelmében a folyó 1897 évi augusztus hó 23-ától ugyanazon ho 31-ig bezárólag közszemlére lest kitéve. — felhivatnak ennélfogva ai érdekeltek, hogy a lajstromot saj'á, jól felfogott érdekükből a városi adóhivatali helyiségében reggel c órától déli 12 óráig betekintsék és neláni fellebbezéseiket a 8 napi ha táridön belül beadják, mert a későbt érkező fellebbezések tekintetbe vétetni nem fognak. Veszprém, 1897. aug. hó 6-án. Kovits Imre polgármester. Haszonbéres telepek. Irta Vancsó Gyula. (Folytatás.) Átlagban ott, hol az állami adók és egyébb közterhek a nagybirtokok után 2 irtot tesznek J20Ö □ öles holdanként — azt hiszem — nem vehető tulcsigázntt bérösszegnek, ha holdjáért (1200 □ öl) 10 frt bérletet kívánunk, ott, hol az adók, közterhek a 2 frton alól állanak, tehát a földek rosszabbak, lejebb is me- hetüak; 30 holdnál ló holdat vet a bérlő összivel, 5 magra és 6 frt átlagos árra számítva, az ósszi ve- tésbóli jövedelme a bérlőnek 300 frt, mely összeggel tehát a 30 hold bérletét kifizette, a minimális földhozam és minimális eladás mellet azt hiszem csak ritkán fog elŐállani a ráfizetés esélye, a 10 bold tavaszi vetésnek és kapásnak, és a 10 hold ugaroiii legeltetésnek, sertés, marha, baromfitartásának a haszna a bérlőé marad, melyből már egy család nemcsak exisztencziáját biztosíthatja, de a szorgalmas és takarékos még gyarapodni is fog, a kezdetben talán néptelen család 15—20 év alatt szaporodik, s egy emberöltő múltával meglesz a házilag kezelt ur a- dalmi birtok részére is helyben a szükséges és. olcsó munkaerő. A magyar nép, talán ősi jellegénél fogva, a patriarchalis, a családi összetartozaodóságot szereti, mig az országban a telkes gazdaságok nem voltak szétdarabolhatók, a családfő vezetése alatt együtt lakott annak úgyszólván minden leszármazója, á fiú a házhoz hozta feleségét, a vagyonosabb leányhoz odatelepedett munkásnak a vó és ha ez a felszaporodott család már nem kapott elég munkát a saját telkén, kereste azt ott, a hol megfizettek érte a közelben, ezért volt egy részben olcsó a napszám, de az olcsó napszám mellett is még mindig megtalálta számadását a muukáskéz is, mert hiszen volt biztos otthona, hol napi fáradalmai után fejét nyugalomra lehajthatá és keresménye inkább csak fölös igényeinek kielégítésére szolgált. A 24 holdas telkes gazdának volt bizonyára 2 jó lova —- olykor 4-is — 2 ökre, a szaporulattal 2—4 tehene, néhány sertése sza- poraságival, baromfia, szóval mind az, mi egy már jókora család élelmezési szükségleteit fődőzte. A mai viszonyok között, miután még az V» telkek is eldarabolhatók, a közlegelők feloszthatók, a földmi- vesek legtöbbjeinek alig van 5—6 hold birtoka, ezen mái egy kis család is alig él meg, az uj generáczió nyomorog, ki vagy elvándorol, fogy
