Veszprémi Független Hirlap, 1897 (17. évfolyam, 1-51. szám)

1897-07-24 / 30. szám

Veszprém, 1897.

Veszprémi Független Hírlap.

kező esetben ki vau zárva a társaságból ; megmosolyogják, ha a múlt évi kalapban vagy hat hónap előtti divatu ruhában jelenik meg, de kinevetik azért is, ha háztartási dolgokról beszél. Kinevetik, ha erényes, megvetik, ha vétkes, gúnyolják, ha egyszerO, házias és elhúzódnak tőle ha tudományos műveltsége van. A szülök aggódva nézik leányaikat: milyen nevelést adjanak nekik, hogy a társadalmi előítéletek ezer sziklái, ütközői közt a boldogság útjára leljenek ? Mert utóvégre az emberi nem főczélja a boldogságra való törekvés, az után futunk, fáradunk néha egész életen át sikertelenül, de mindig vágyva, remélve keressük, mint a mesebeli tündér gyermekek s aki nem talál reá neheztelve, elkeseredve mondja :

„A boldogság az ideálisták talál raánya

tanult és érzelmes, forró, gyöngéd, szenvedélyes és biijon tiszta világnézettel. legyen tele erős életkedvvel, munkaszeretettel.

Égy olyan nö, aki egyszersmind jó barát, segítő társ, sok esetben tanácsadó, mindig boldoggá teszi a férjét és önmagát is, nem fog ismerni csalódást, keserű kiábrándulást, elégedetlenséget, mert öntudatosan él, biztos utón halad s azon fogja vezetni gyermekeit is.

Szóval a nő legyen olyan, mint a nemes opál, tiszta, de látszólag egyszerű, de a jeles tulajdonok hót szinében tündöklő.

A női tanintézeteknek oda kellene törekedniök, hogy ne emancipált asszonyokat, hanem nőket neveljenek a társadalomnak. A hiúság, j fényűzés! hajlam, affektáczió, nagy- zolás, divatos hazudozás, a férfi- | modor majmolása, irtózás a női házi

velje szivét, lelkét a nő, hogy a: élet harcsában férje oldalán meg küzdhessen a nehézségekkel; de oklevéllel a kezében is maradjon igazi fiatal leány, a bit csak nőül venni lehet — de történetkéket mesélni róla nem.

Köteteket lehetne arról Írni, milyen legyen a nő, de bármennyit írunk és beszélünk róla, ő mindig az marad, a minek a természet alkotta: vágyaink vágya, szeretetünk tárgya, a mindenség remek mestermüve. A melyik ezt kevesli, leesik a talapzatról, hová Isten keze ne- lyezte.

Szanday Zénó.

Demokráczia.

Pedig nem az!

A boldogság az emberi küzdelmek jutalomdija: van, létezik s a valódi nó leikéből árad felénk. De milyen |egyen az a no aki e rohand kor sietve éló férfiának nyugalmas, édes, megnyngtató, fölemelő, vigasztaló boldogságot adhat 1 Talán szép legyen, mint Vénus, könnyelmű, mint Lais, vagy kincsekben gazdag, mint a gyöngyöt ivó Kleopátra ? Vagy legyen egy második Aspásia, akit korának tudósai csodálva hallgattak és hallgatva csodáltak ?

Nem ezt keresi a századvégi férfi, mikor sóvár szívvel otthon alapítás hoz nőtársat választ, hogy a lelkének fele, életének öröme legyen,

És ha száz közül talán csak egy találja meg az igazi társat, az nem az ő hibája, hanem a tévesztett nevelésé.

Korunkban az igazi nő, aki boldoggá teheti egész életünket legyen : testileg egészséges (mellőzze a fözőt, festéket) tiszta, mozdnlataiban természetes, lelkileg müveit, ismerje a tudományokat, a nagyvilág szépségeit, csábjait, mindent ép úgy, mint a férfi, hogy önként, szabad akaratból tudjon választani a jó és rossz között, öntudatosan legyen jó. ne gyámoltalan tudatlanságból. Jelleme legyen határozott, mint a férfié, a becsület fogalma tisztán, átértve J éljen benne s ne ingadozzon világi előitéletek szerint. Testben, lélekben erős, szivében gyöngéd, nemes, alázatos, mert nem azért tanult, hogy légy ülje a férfit, hanem, hogy felemelkedjen velő egy színvonalra, meg tudja érteni küzdelmeit s ha nehéz napok jönnek, mikor a íé'fi ereje nem elég a létért való küzdelemben, akkor ő is kezet nyújthasson mint hü bajtárs és segítsen dolgozni, keresni.

Kői gyöngédségét féltve őrizze, mert nőiességében van fő varázsa; büszke legyen arra, hogy a nő összes kötelességeit, egy jó háziasszony összes munkáit sajátkezüleg is el tudja végezni.

Otthonában rendes, jókedvű, sze- lid. kézimunkánál ügyes, társaságban szellemes, tapintatos, konyhában, szalonban mindig a maga helyén, s ha a körülmények szerint hivatalt is kell vállalnia, ott legyen kötelesség tudó és szerény. Legyen

foglalkozásoktól; undor az anya természetes kötelességeitől — jellemzik kórunk leányait — tisztelet a kivételeknek — és ezeket a súlyos tüneteket, ha már az anyák nem biruak velők, a női tanintézeteknek kellene figyelembe venni és gyógykezelni. Hisz’ a legszebb női ajk az, amelyik soha sem hazudik, s a legszebb nói tudomány a természetes igazságszeretet. Már pedig a hazugságok lánczolata ott kezdődik, mikor a fiatal leány azt mondja: »Nem akarok soha sem férjhez menni, azért szerzek orvosi vagy tanárnői oklevelet!« Lehetséges ezt komolyan venni 1 Nem akarok férjhez menni — az annyit jelent: nem akarok az élet komoly, nehéz küzdelmeiben részt venni, csak könnyén szeretni, kötelesség nélkül élvezni.

A férfi nem azért szerez oklevelet, hogy ne nősüljön meg, sőt ellenkezőleg. A nó se azért járuljon a tudományok oltárához, hogy a házassági esküt elkerülje.

»De hátha nem megy férjhez ? ! — aggódnak a mamák. Oh, hát önök, és nagyanyáink nem mentek-e férjhez 1 A mai fiatal emberek is egytől-egyig szeretnének megnősülni, de szőlani se mernek, elnémítja őket az a fényűzés, a mivel az anyák leányaikat felöltöztetik, körülveszik, Nem az uszályt kell csipkével fodrozni, s nem a fiatal leányok vállait leleplezni a mulatságokon, hanem a lelket, az értelmet helyes józan irányban müveink A valódi nő (a földön járó angyal) mindig megtalálja azt a társat, melyet az Isten számára kijelölt, és férjhez megy, királynő lesz kis otthonában.

Mig az emanczipált asszony, — ez a nagy természeti hazugság, — rövid hajjal, szemüveggel, ilyen vagy olyan oklevéllel, végigbiczikliz a világon büszkén, hogy ő egyenjogú a férfival, de üres szívvel, fásult kedélylyel Keresi a lét okát, és óhajtja a megsemmisülést.

Soha se láttam még magányos nőt boldognak, mert ő boldogitásra van teremtve, s ha attól elvonják, nincs határozott életczélja.

Tanuljanak a nők mindent, amire hajlamot éreznek, de mindig tekintettel arra, hogy családanyák lesznek; ne akarják másolni a férfit, haném alapjában megérteni. Műfű) Ne vonjanak vállat a hatalmasak, hogy most olyan sűrűn pengetjük a társadalmi kérdéseket A nembánomaág, a semmivel nem törődés unja az erkölcsös prédikácziót, -— elhisszük, — de elfogjuk mondani intéseinket annyiszor, ahányszor kell, hogy megértsék a ha minden egyes szavunkra csak egy-egy ember is akad, a ki megtér, már meg van a jutalmunk, az elégtételünk, a dicsőségünk.

A társadalmi elzüllés lejtőjén állítják meg az emberiséget, az erős polgári rendet s figyelmeztetjük a közel jövendő veszedelmeire.

Az uralkodó középosztály arisztokrata gőggel eltelve fumigálja az idők nagy mozgalmait. Nézi de nem látja támadni az nj rend százmilliós hadseregét s bedugván föleit, azt hiszi, hogy nem is zeng a jövő dala, melyet viszhangoznak a hegyek, völgyek és teogerek.

Ugyanaz a romlás, ugyanaz az erkölcsi téboly, ugyanaz az erőszakos zsarnokság uralkodik, — mint uralkodott száz évvel ezelőtt, a mikor támadt a harmadik rend, a nagy tömegek, a .polgárok* rendje — az arisztokrácziának emelt vérpadok körül. És e szimptomákból önként következik, hogy a támadó rend, az uj jelszavak alatt küzdők milliói, elfogják söpörni a föld színéről a polgártársadalmat, százezernyi sznronyával és ezernyi ágyújával együtt.

£1 fogja söpörni, — ha oda engedjük jutni a dolgot.

Ha nem jönnek el az erős, a lánglelkü tanítók, a kik figyelmeztetik a polgártársadalmat igazi kötelességeire, azokra a kötelességekre, amelyeket magára vállalt a nagy íranczia forradalom idején, hogy a hármas jelszót keresztül viszi a vér- keresztségeu s megváltja vele az emberiséget.

A szabadság, egyenlőség és testvériségben megfogant és vérrel megszentelt demokráczia nem váltotta be Ígéreteit.

Ma ismét egyenlő jogokat követelnek a milliók, — mert vallják meg nincs egyenlő jognk ; ma ismét sötét szellemek kezdik ki a szabadság és testvériség szent jelszavait.

A fölszabadított emberiségben uj rétegek támadtak, melyek meg-meg kisértik a régi nótát elfujni a dees kezét, mintha igaz volna, magamtól taszítottam.

— Mi bajod van kedvesem, flisz nem akartalak megsérteni, mert azt mondtam, hogy te vagy az oka. Nem ia te, inkább az édes apád.

Füleim zúgtak, minden vér az arezomba szökött.

— Hazudsz I hazndsz I — kiáltottam. — Miért jöttél hozzám.

Mit meséled nékem ? Nem hiszem el: Hazudsz I U nem udvarolt néked; nem szeret téged; ő nem Tolt boldogtalan te végetted ée nem is nézett rád szomorúan.

— kedvesem, szivem, — vágott 6 a szavamba.

Reá nem hallgattam. Az ablakhoz rohantam és forró homlokomat a hideg üvegnek támasztottam.

— Kedvesen, folytatta, — ne izgasd magad. Hisz nem tudtam, hogy az a kislány oly (nagy tiszteletben áll nálatok. Mégie apád az oka mindennek : Mért hozta el . . .

Visszafordultam feléje. Hisz azt nem tudtam, miről beszól, miért sir.

. — Nem értelek — szóltam élesen.

— Mert olyan tűzben vagy. Én a fájdalmamat jöttem néked elpanaszolni és te igy fogadsz.

Hangja megint zokogásban fűlt el.

— U szeretett engem, hisz boldog volt ha nálnnk lehetett, ée szomorú, ha nem eléggé szívélyesen _ beszéltem hozzá. Ke én is megszerettem. Éppen azért mert meg

En már régen az ablak felé fordultam viasza. Ereztem, hogy azaz asszony igazat mond és éreztem, aunélkül hogy nevét kimondta volna, hogy ő-róla, az enyimröl, az édesről beszél. Aki valaha a féltékenység kiDjait csak megközelitőleg íb átérezte, annak fajdalma össze sem hasonlítható azzal, amit a szivem e perezben érzett, A kijátszás, egy férfi kijátszása, akiben bíznak, gyengeségemnek ki használása, az a mély bánat hogy ő nem az enyém, nem ei volt soha, a kínos szégyen ég az

nagy ieszonyn, rideg kiábrándulás egy fér- | fiúból, akinek leltétlenül hittünk éa akit j szerettünk sajnálatból, éa ép a sajnálatnak okozója csalás, hitvány csalás volt.

Könyeim lassan peregtek alá éa elhomályosították az ablak üveget.

Nem mentem kérdezni, hogy mi bántja őt. Nem akartam hogy hangom rezgéséből meg tndja, mennyivel nagyobb az én fájdalmam az őrénél, melyet akkor ugyan még nem ismertem.

— Hallod kedvesem amit tovább beszélek. Még el sem mondtam az igazi bánatomat.

— Folytasd, — szóltam tompán.

— Köszönöm. Már csak rövid az egész.

Ü megcsalt engem. — Hirtelen megfordultam. Szemtől szembe álltnak. Én láthattam az ő könyeit és ő láthatta az enyi- met. rügy férfiért hullattak.

0 félre értett.

— Te sajnálsz engem. Köszönöm igazán tegnap voltam fültannja csalatkozá- eomnak. Az a kis lány, akit az édes apád hozott magával, régi ismerőse. Nálunk találkozott vele és azóta gyakran jön hozzánk. Régi szerelme lehetett, mert igen bizalmas vele. Tegnap este azt hitték, b°gy egyedül vannak a kertben. Nem Tettek ÓBzre a bokor mögött.

Ö nevetve mondta el, hogy milyen pokoli erő lakozik a szemeiben. Szerelmesek lesznek beléje, mihelyt valakire néz. Es elmondta hogy én a büszke, rátartós, asszony ia bolondulok utána.

' Kinevetett engem a miatt a kis csitri lány miatt.

Azt is hozzá fűzte, hogy vannak még mások is, kik néki rabjai. Kedvesem — zokogott, s igy nyilatkozott és én még aem mondhatok le róla. Nagyon is szerettem. Megölöm azt a kis lányt. Mit csináljak.

Gépiesen megmozdultam. Csodálkoztam bogy tagjaim oly könnyűek. Oda mentem hozzá szigorú jéghideg arczal.

Ne sírjon szivem. Ka értem magát, i

— Én nem akarok, én nem tudok lemondani róla.

— Mi tegyek, — zokogta egy gyermek makacsságáTal.

Ráadtam a kalapját, kezébe nyomtam picziny kesztyűjét.

— Menjen haza, szóltam komolyan, majdnem ridegen.

— Legyen nyugodt Én haza küldöm azt a kis lányt szüleihez. — Könnyes szemei boldogan felvillantak. Átölelt, majdnem hogy kezet csókolt. Örömtől sugárzó arczal elsietett.

K>n visszamaradtam. Sokáig áltam a szoba közepén. Valami megszakadt benső mben, — éreztem — de azért nyugodt volt minden, csak a hidegnek jöttem tudomására, mely belőlem kisugárzott, — mintegy körülvett.

Szekrényemben voltak a virágok, melyeket tőle kaptam szombatonként. Összeszedtem éa mintha magától értetődve,

_

fáj

dalom nélkül lángra gyújtottam őket.

Sokáig néztem. A mint lángolt, amint sziporkázott, aztán kialudt. Csak a hnzat a kályha lyukból fajta széjjel a fekete, hideg hamnt.

Sokáig néztem és nyugodt maradtam. Ö meghalt.

Meghalt nekem, — megszűnt számítani az én embereim között, — megszűnt élni nékem.

Gyászruhát nem öltök magamra, csak puezossan, — szépen nem járok, mert nem akarom hogy az emberek megtudják bánatom. Az emberek nem éreznek; az emberek kinevetnek.

Bensőmben gyászolom a halottamat, az enyémet igenis az én halottamat, mert csak én rám nézve halt meg.

Kifelejtem — ő nekem többé nem létezik.

Szent áhítattal gondolok reá, mert az elérhetetlen meszeségbe van tőlem ; másé ő — de a szivem nem fáj egy csepet sem.

Áldom az Istent érte, hogy igy jött éa nem máskép!

mokráczia szent jelszavainak védelme alatt

És hatalmas viszhang felel rá a mélységből a .Marseillaise“ dalia' mára 8 az ismerős hangot megértik az elnyomottak s egyre erősbödik egyre menydórgőbb lesz a kórus, mely az uj tan oltára körül fel hangzik.

Pedig hogy hivják ezt az uj tant Szocztáldemokráczia /

Szocziáldemokrácziának hivják hitvallást, hogy megkülönböztessék a demokrácziától, mintha léteznék olyan demoltráczia is, a mely nem szocziális, mintha léteznék olyan polgártársadalom is, mely nem az egész emberiségnek, minden egyes egyénnek a javát akarná előmozdítani, hanem csak bizonyos kasztok, rétegek érdekeinek hordozója volna, Ilyen demokráczia nem létezik t ezért nem kell felülni azoknak az üres fejüeknek, akik a szocziálde- mokrácziával valami fenséges kü- lömbséget akarnak kreálni a két fogalom között

Viszont nem kell azt hinni sem, hogy benne élünk az igazi demok rácziában. E tekintetben ferde útra lépett a polgári társadalom. Az üresség, a nagyzolás, a stréberség, a lakájtempók mindenféle válfaja járványként pusztít s a tehetségtelenek előre tolakodása tehetetlenné teszi az igazi tehetségeket, akiknek jobb az ízlésük, több az önérzetük és finomabbak az érzelmeik, semhogy könyökharczczal, tányérnyalással akarnának 'maguknak szabad utat biztosítani az előrehaladásban.

Valóban jól tenné a polgártársadalom, ha mélyére tekintene jelenének. Jól tenné, ha nemcsak az első sorban tolongó sokaságra vetné futó tekintetét munkája közben, hanem elkalandoznék a társadalom napszámosai körébe is, ahol hamarabb észreveheti a tehetségeket, az erőt, a becsületet

A tátongó gomblyukakat be kell foltozni, az érdemkereszttel hivalko- dóktól meg kell tagadni a tiszteletet s az őseivel dicsekvő epigont figyelmeztetni kell arra, hogy a családfák már csak penész gyümölcsöket teremnek s manapság minden polgár őse a saját családjának. Az érdemeket mérlegelni csak ott kell ahol valaki kötelességein túl is jót, hasznosat tudott teremteni a köz érdekében.

A polgárságon áll a jövő veszedelmeinek elhárítása is — s ma inkább mint válaha! Vegyék ki a szédelgők kezéből a társadalmi demokráczia lobogóját, tisztítsák meg jelszavait a hazugságoktól s maguk álljanak a munkás milliók élére, — követelvén számukra emberi jogot, emberi sorsot, emberi szabadságokat.

A törvények nem kőoszlopok s nem örökre irvák. Az uj idők újításokat kívánnak nem az emberiség, hanem önmaga korrigálja meg a múltak hibáit. A demokrata társadalomnak módjában lesz kidön- teni a korhadt oszlopokat államrendje épületéből s helyére újabbakat, hatalmasabbakat épiteni.

A demokráczia újjászületése lesz a jövő forradalmainak, legszebb eredménye. Csak az az óhajtandó, hogy ez a megújhodás még a forradalmak pusztításait is megelőzze.

A nyomorultakért.

Veszprém, 1897. jul. 22.

A szerencsétlenség minden alakban szánalomra indítja az embert. Sajnálkozunk, ha béna egyén nyújtja felénk csonka kaiját alamizsnáért esdve, megdöbben a szivünk, ha a testileg nyomorék vonszolja előttünk járásra képtelen végtagjait. A könyörülő emberi szív alamizsnát nyújt a szerencsétlennek s fohászt az egek urához, hogy hasonló sorstól mentsen meg mindenkit.

De van ennél még nyomorultabb sors is. Amikor ép tagok, ép értelem mellett egészséges, munkabíró egyén van tétlenségre kárhoztatva, mert nem tudja magát megértetni, aki, ha beszélni tudna, nem alamizsnáért könyörögne, hanem munkát kérne, mellyel becsülettel szerezhesse meg kenyerét, mig igy az alamizsnát sem tudja kikoldulni mert néma.

Majdnem minden falunak van ily szerencsétlenje, némelyiknek több is. Régi időben nem hitték el, hogy ilyenekből is lehet derék embereket nevelni, de ma már többszörösen be van igazolva, hogy ha intézetbe mehetnek, nemesek mesterségeket tanulnak meg, hanem beszélni is megtanítják őket.

Édes hazánkban nagyon sok ezeknek a szerencsétleneknek a száma. Az 1890-iki népszámlálás Magyar- országra 16073 siket-némát mutai tott ki, ebből Veszprémmegyére 211 esik. Hány jó munkás válhatnék ezekből, ha taoitva lennének, a mint hogy az a néhány száz, a kit Váczon, Budapesten, Kolozsváron, Temesváron és Aradon képeztek emberré, mindannyija maga keresi a kenyerét. Van ezek között asztalos, szabó, czipész, betűszedő, kómet- sző, szobrász és más foglalkozást űző.

Németországban több gyáros, vállalkozó, írnok is találkozik köztük, Amerikában pedig, a hol legtöbb gondot fordítanak reájuk, még siketnéma pap, tanitó, póstatiszt stb. is van.

Magyarország még nagyon hátra van ezen a téren. Az elmúlt évben csak 400 siketnémát neveltek, a mig ugyanezen időben Németországban 6000, Amerikában 7000, sót Ausztriában is 1200 volt az intézetben tanítottak száma. Nagy baj az. hogy az állam, csak az utóbbi időben kezd velük, s oktatás ügyükkel behatóbban foglalkozni, de mert a tanítás nagyon költséges — egynek- egynek a tanítása 200—400 frtba kerül évente — sokat nem tehet a pénzügyi helyzet mostohasága miatt. Ennél is nagyobb baj, hogy maga közönség tájékozatlan, azt sem tudja, hogy van-e intézet: a szülők a kiknek ilyen szerencsétlen gyermeke van, nem érdeklődnek irántuk rendszerint már akkor kérdezősködnek, a mikor gyermekük a tanítási kort túl haladta s többé fel nem vehető.

Találkoznak azutáu igen sokan, akik ha arról van szó, hogy a siketnémákat is tanítani keltenék, zt mondják: tegye az állam, ez az érdeke. Hiszen igazuk van nekik, de ugyanezzel a joggal kívánhatnák hogy mindenféle iskolát az állam tartson fenn, mert bármi történjék egyesek tanítása és nevelése érdekében az mind állami érdek, s mégis mit látunk ? Községek, testületek, egyházak, sót magánosok is vételkednek, hogy iskolákat és olyan intézményeket létesítsenek, a hol munkabíró és értelmes egyénekké képezik ki a gyermeket, csak éppen egszerencsétlenebbek, a siketnémák, vakok és hülyék nevelésével és tanításával nem törődött senki- sem a legutóbbi időkig.

Valóban hézagpótló munkát van van hivatva teljesíteni a nemrég alakult „Testi és szellemi fogyatkozásban szenvedőket gyámolitó orsz. egyesület“, a mely feladatául tűzte ki, hogy a nagyszámú szerencsétlenek sorsán javítson, mert a 16073 siketnémán bivül 15430 vak és 15908 hülye is van Magyarországban s összesen csak 9 intézet: 7 a siketnémák, 1 a vakok és 1 a hülyék sz imára, úgy, hogy ezeknek a szerencsétleneknek óriási száma még ma is állatias sorsnak néz elébe.

Ez a jótékony egyesület, a melynek védnöke Vaszary Kolos bibor- nok herczegérseg, elnökei pedig Gróf Batthyány Gézáné es Rakov- szky Iztván államszámszéki elnök tágkörü működést fejt ki a szerencsétlenek érdekében. Különösen három irányban működik. Felvilágosítást nyújt a szerencsétlenek szülőinek, segélyezi a szegényeket s intézeteket és iskolákat létesít úgy a vagyonosabb szülők, valamint a szegényebbek számára is. Különös gondot fordít a szerencsétlenek ipari kiképzésére s a felnőtt iparosok munkáinak értékesítésére.

Ez a kiválóan humánus egyesület a legnagyobb mérvű támogatást érdemli meg s mert a tagsági dijak oly csekélyek, hogy p. o. a rendes tagok évi 1 frtot, a pártolók 5 irtot, az alapitó tagok pedig egyszérsmin- denkorra 25 frtot fizetnek, a miknek fejében az egyesület „Kalauz** czimü hivatalos havi közlönyét is kapják, lehetővé teszi, hogy még a legszegényebb sorsban levők is hozzájárulhassanak a szerencsétlenek megmentésére irányuló magasztos emberbaráti munkához.

Mi magunk is melegen ajánljuk ezt a nemes czélu egyesületet olvasó közönségünk figyelmébe s egyúttal felhívjuk a figyelmet arra, hogy az egyesület titkári hivatala, mely Budapesten, VIII. kér. Sándor-utcza 38. sz. alatt van, felvilágosítást nyújt siketnémák, vakok vagy hülyék

érdekében

kérdésre.

hozzá intézett minden

Fflrdóélet a Balatonon,

Balatonflired, jul. 24.

Delelőnapját éli a fürdőivad. Az összes bérházak tömve vannak vendégekkel : az Espl&n&deokon ezrével rajzik a vidám fürdőzőnép, különösen estenden, mikor Kiss Jancsi zeSzombat, jnl. 24;

nekara játszik. A zenekar művészi tökélye, bűvös-szép játéka a közönség osztatlan elismerésével találkozik.

A színházban most a legjobb darabok vannak napirenden s a közönség kezd belemelegedni a mtt- , pártolásba. Krausz Adél k. a. con- certje fényesen sikerült s Újházi Ede vendégjátékai is, a második est kivételével, megtöltötték a színházat.

A vitorlásversenyek ciklusa s a galamblövészet véget ért. A regattában indult »Miczif Nádasdy Fe- rencz gróffal, „Jolánka* Iukey István báróval, , »Kis Hamis« ifjú Ádám Károllyal. Győztes Ádám.

A galamblövészet Gyapay Nándor ügyes rendezése mellett óriási érdeklődés mellett folyt le. Kétezer galambot lőttek. Tiszteletdijakat nyertek : ifjabb Török József a gróf Erdődy dijat és Draskovicb Iván gróf a Stefánia yacht-egylet diját. 650 koronás dijakat: Sztáray Gábor gróf, Sibrik Kálmán, Zichi Kázmér gróf, Keglevich Miklós gróf. A galamb lövészetet követő Iawn- tennis-versenyben a matschot Dániel Tibor báró nyerte, aki már tavalyról védte a bajnokságot.

Vasárnap reggel különvonát vitte Siófokra a magyar kormány több tagját. Bánffy Dezső báró és Dániel Ernő báró feleségeikkel, továbbá Perczel, Josipovicb és Gro- mon Dezső rándultak Siófokon át Balaton-Fttredre, ahol az ott nyaraló Wlassics i.yula vendégei voltak. A délutáni hajóval visszatértek Siófokra és onaan Budapestre.

Balaton-Almádi, jul. 24.

Ma szombat este lesz itt az Anna- bál a szezon legnagyobb mulatsága. A rendezőség jó időt rendelt Nizzából s igy pompás estre van kilátás.

A. Margit-bncsu múlt vasárnap sok népet hozott össze Almádiba. Délelőtt nagy misét szolgáltatott 8 szép alkalmi predikátiót mondott Joó János almádi plébános, melyet a kápolna előtti ligetben az összes fürdőközönség hallgatott. Estenden bál volt a gyógyteremben s ezen 88 pár vett részt; csak a hajnal vetett véget .a vigalomnak.

Kedden Pinkóczra volt kirándulás, hol Gnath József a népszerű pinkőczi vendéglős jó vacsorával s pompás borral-sörrel szolgált a mu- latotozó kirándulóknak.

Csütörtökön tombola-est volt. Pénteken pedig halász-vacsora.

A holnapi Annabál után : vasárnap büvészeti előadás, hétfőn kirándulás a Malomvölgybe, kedden Liedl—Krausz Adél concertje, csütörtökön Somogyi színtársulatának „Angot“ operett-előadása.

Aug. 14-én a fürdőközönségből alakult műkedvelők szinielőadása s concertje lesz.

Van itt ezer vendégnél több: tömve-zsufolva minden villa s bérház.

Mulatság is van bőven s unatkozni nem ér rá a legspleenesebb turista sem.

Kenese, jul. 18.

A fürdő-ivad a mai nappal újabb lendületet vett, különösen az által, hogy az évenkint szokásos Margit- bálra iderándnlt tömeges közönség nagy része is, az itt eltöltött kellemes órák hatása alatt állandó t&r- dóvendégként telepedett le kies fürdőhelyünkön : remélhetőleg — hoaz- szabb időre.

A lelkes fürdőigazgatóság nap nap- után njabb mulatságokról gondoskodik az elite közönség szórakoztatására. A múlt héten két pompásan sikerült halvacsorát rendezett. A hajnálig tartó táncz természetesen el nem maradhatott egyik alkalommal sem. így volt ez a ma megtartott Margit-bálon is. A lelkes fiatalság a jóhirü enyingi Badi Náczi ropogós csárdásai mellett kivilágos kivirradtik járta. A közbe rendezett négyeseket 42 pár tánczolta. Az il- lustris társaság a hajnali harangszó szavára oszlott szét, s a fiatalság férfitagjai s hajnali*.zené vei lepték meg a fürdőközönség szépeit.

A jelenvolt hölgyek névsorát a következőkben adjuk.

Assszouyok: Bartha Antal né, Bankó Gézáné, Babay Kálmánná (Keresztes), Dancsné, Demel Kátolyné, Ember Józaefné, özv. Gárfy Jánosné (Budapest), Horváthué, özv. Hunyady Béláné (Grácz), Jányssy Boldizsárné, Joneszku Pálné, Kenessey Gézáné, Kubikné (Sz.-Fehérvár), Kőműves Józsefné (Kőkút), Kutassyné, Med- gyaszai Gy. Vinczéné (Berhida), Mocskonyiné, Majnik Béláné, Nagy Elekné, Plahy Gyulánó (Bpe

3t), Rosenthal Móriczné, Róbert Sománé (Sárbogárd), özv. Rédl GézáDÓ (Székes - Fehérvár), Szánthó Lajosné, Schándlné, Sinder Ferenczné, Takács