Veszprémi Független Hirlap, 1897 (17. évfolyam, 1-51. szám)

1897-07-17 / 29. szám

Veszprém, 1897. 2»£egrj«lexi minden iiombaton. J&- leup ára: ggőss évre 12 korona. Fél évre 6 korona. Negyedévre 3 korona. Egyea szám ára 30 fii. Kapható Szemerey J. él .'lerczcg L. urak ilxlateiban. KIADÓHIVATAL : Szabadi utcza 514. sz. XVII. évfolyam. 29. szám. ‘Országos Nemzeti Szövetség Budapest, jul, 16. Ki tagadná, hogy közviszonya­ink ziláltak? Társadalmunk beteg, megöli a' közöny. Munkásaink haza­fias józanságát megmételyezi a nem­zetközi szoczializmus; és nemzeti egységünk ellen tör a nemzetiségi agitátorok aknamunkája. Lehet-e közönyöseknek marad­nunk, midőn látjuk, hogy az egykor oly lelkes magyar társadalom szét- foszlik és darabokra szakad, hogy nyomában ellenségeink rögtön reá­vessék magokat a haza testére ? Lehet e közönyöseknak maradni ne­künk, midőn a magyarnál nagyobb nemzetek sem látják feleslegesnek a társadalom folytonos ébren tar­tására egyesületeket, ligákat alaki- tani ? Midőn látjuk azt, hogy a ná­lunk jóval kisebb Romániában mily eredményeket volt képes elérni a román liga, a hatalmas, nagy Né­metországban a Schulverein, Orosz­országban a pauszláv egyesület, Szerbiában a Maticza, stb. stb. — a melyek mind mind az illető nem­zetek társadalmának verhetetlen és le nem nyűgözhető polgári hadse­rege ? És a midőn mindezeket szemlél­jük, lehet-e közönyöseknek marad­nunk a magyar ligával, az »Orszá­gos Nemzeti Szövetséggel« szemben, melynek hatalmas és nagy nemzeti feladatokat képező czéljait örömmel és lelkesedéssel kell nemcsak üdvö­zölni, hanem felkarolni és támogatni is minden magyar embernek. Nagyon találóan mondotta Péchy Tamás, ez az ideális gondolkozásu állámférfiu, a Nemzeti Szövetség múlt évi közgyűlésén: »A Nemzeti Szövetség nem szorosan vett kul- turegyesület, nem is akar azoknak versenytársa lenni. De meg ha az lenne is, ámbár inkább azoknak munkálkodását van hivatva teljesen eredményessé tenni, akkor is lelke­sedéssel kellene e Szövetséget fel­karolni és hatalmassá tenni minden magyar embernek, hisz bármilyen versengésből is nem az egyesületek valamelyike, hanem a haza kerül ki győztesen.« A Nemzeti Szövetség nem fog­lalkozik politikával, -S: kitűzött czél­jait tisztán társadalmi utón akarja keresztül vinni, és hogy feladatai egyúttal nemzeti feladatok is, bizo­nyítja az, hogy vezetőségében még politikai életünk kitűnőségei és ve­zérei is pártkülömbség nélkül helyet Szombat, jul. 17. Szerkesztői Iroda: Veszprém Szabadi-nícza 514, ZEXixcLe'téselc ; (z hathasábos petítsor vágj 1 annak tere) Az első oldalon • • so fillér. A a-ík s 3-ik oldalon ró fillér. A 4-ík oldalon . . . 12 fillér A nyiltérben .... 40 filléi Kincstári illeték .. 60 fillér foglalnak.Péchy, Teleki, Jókai, Bartha Chorin, Szapári Gyula Apponyi s érvényesítik tudásukat és tapaszta­lataikat a Szövetség társadalmi,- munkásügyi és nemzetiségi osztá­lyaiban. A társadalmi osztály a hazafias érzés ébrentartásáról és a fajszere­tet növeléséről gondoskodik s nem téveszti szem elől az aránytalan gyermekhalandóság fontos kérdését ! sem. — A munkásügyi osztály ve- [ zetésénél az az uralkodó felfogás, ' hogy a munkásoknak sokban jogos kívánságai kielégítést nyerjenek, ám másrészről a munkaadók zaklatását és indokolatlan megterheltetését sem téveszti szem elől. A nemzetiségi osztály, mig egy­részről külföldre szakadt honfitársa­inkat igyekszik a hazának megtar­tani és segé'yezni, addig másrészt a nemzetiségi izgatók munkáját ellen­súlyozza, s az egyenetlenség helyett 1 kölcsönös bizalmat igyekszik fel­ébreszteni és megerősíteni. — A sajtó osztály végül a külföld na­gyobb lapjaival tart fenn összeköt­tetést, hogy korai viszonyainkról azokat az igazsághoz híven tájékoz­tassa. És a Nemzeti Szövetség e hatal­mas munkák végrehajtására kíván e talán tagjaitól valami nagyobb pénz áldozatot I Nem. Nem pedig azért, mert egész helyesen abból indul ki, hogy alig számbaveheiő anyagi ál­dozattal (rendes tagságidij 50 kr. egy évre) a társadalom legszélsőbb rétegeit is képes lesz megnyerni nagy nemzeti érdeket képező fel­adatainak. Ezt a nagyfontosságu czélt az O. N. Sz. különösebben a deczentrali- záczió utján, t. i. a vidéki szövetsé­gek szervezésével tartja elérhetőnek. Az alapszabályok szerint ugyanis mindenütt, a hol nagy községben 50 és kis községben 20 tagja van a szövetségnek — vidéki szövetség alakulhat, mely szerves egészet ké­pez a központtal. E vidéki szövet­ségek értesitései által a központ mindig tájékoztatva lehet az egész ország társadalmi, munkásügyi és nemzetiségi viszonyairól, úgy hogy valamely baj meggátlására mindig elég idejekorán léphet közbe, vagy Útmutatást nyújthat az illetékes té­nyezőknek az orvoslás módjaira. A vidéki szövetségek megalakítása rendkívül megvan könnyítve, mert hisz minden városban van olyan ön­zetlen lelkes hazafi, aki vesz magának annyi fáradságot, hogy felír a köz­ponthoz (VII. Akáczfa u. 32) s beje­lenti azokat a férfiakat, a kik hajlan­dók a szervező-bizottságot megala­kítani. A központ szívesen' küld gyűjtő-ivet, mely a szervező bizott­sági tagok között szétosztatván, a megalakuláshoz szükséges tagok rö­videsen összegyüjtheiők. E'nököt sa­ját hatáskörükben választanak s az alakuláson a közpo t is képviselteti magát. — Ily vidéki szövetségek alaku'tak eddig Aradon, Szerencsen, Brassóban, és külföldön Bécsben. A most folyó lázas szervezkedés kö­vetkeztében őszre már 9—to vidéki szövetség megalakulása van beje­lentve. íme, ez vázlatosan az Országos Nemzeti Szövetség czélja és műkö­dési tere, melyet minden hazafi csakis magasztosnak, lélekemelőnek és a hazára nézve üdvösnek tarthat. Évtizedek szomorú tapasztalatai vol tak szükségesek ahhoz, hogy ily nagy arányú liga megalakuljon s eredményes működésébe bizalmat helyezünk, mert hazánk legjobbjai áll­tak élére. A nemzeti közszellem újjá szüle­tését és megerősödését, a fajszeretet hatalmas megnövekedését, s a már tűrhetetlenné vált társadalmi ellenté­tek elsimítását és kiegyenlitését re- ' méljük és várjuk mi az Országos , Nemzeti Szövetségtől, i 1 Katona Béla. € Az éi kedves kis falumban, v Az in kedves kis falumban, Áldott béke, nyugalom van. Partok öble védi, rejti, Hol a szivem Minden kínját elfelejti! Aki: bárhol jártam, keltem, Csak tövisre léptem, leltem. Az a fájó sok seb : itten, — Mind be gyógyul . . . Pedig azt már sohse hittem. Nines több ily hely a világon ! Itt élem le a világom: Száll az idd, száll felettem : Csak álmodom , . . Átálmodom önfeledten. Enyhe árnyu csüngő lombok Sátorában elbolyongok, Hulló csillag a vezérem . . • 5 addig megyek: Amig útját be nem érem. Ét ~ beérem ; oda jutok, Hóvá az a csillag futott, Ringó habok oda vonnak: Szűz keblére — A szépséges Balatonnak. Ringó habok édes titka, Lelkem szárnyát itt kinyitja: 5 mint a szálló, gyors sirályok: — Almaimmal — Fenn, a magas égben járok. — Kenőse, 1857, julias 10. — SOÓS LAJOS. .A. "bváritetés. (Párjelenet.) Irta: Mangold Gusztáv. Személyek : dombrétaljai, nagy és kis* •Íjai Lepsényi Géza gróf. Mészáros Lidia grófné, fiatal özvegy. Szín : A grófné budoirja, melv lelemé­nyes fényűzéssel van berendezve. Háttérben kilátás egy erkélyre és a Balatonra. Oldalt kis kerevet, melyen u grófué fii. Vele szemben a gróf, egy karos székben. Grófné: Géza! (a grólué ozigarettát. so­dort magának az asztalon álló készletből és a gróf tüzet nyújt neki.) maga kiáll- hatatlan ember. Gróf: (a grófnőt utánozva) kiállbatatlan ember! Csókolom kezeit! (megteszi.) Grófné: (csodálkozva) Miért csókolja kezemet | Gróf: Mert kegyed eugem kiállhitat- lannak mond, Grófné: (Csodálkozva). Bt én magát megszidom egy illetlenségért, akkor azt kell felelni; csókolom kezeitp Gróf; Igen, mert mikor szép és ked­ves nők azt mondják az emberek : (a grófnőt utánozva) kiállhatatlan — az annyit tesz: szeretőire méltó. Grófué: (bangóban nevet). Hol tanulta maga ezt ? Gróf: (hangsúlyozásai.) A nők közelé­ben, több évi tapasztalat nyomán. Grófné: (előrehajolva.) Hogy mondotta, több évi ? Gróf: Igen, azaz sok éri tapasztalat nyomán. Grófné: Tehát mióta forog a nők kö­zelében P Gróf: (eggyet legyint a kezével.) Amióta eszemet tudom. Grófné; S azóta mindég udvaréi ? Gróf: (hévvel). Mindég és minden nőnek. Grótné : Hi-zon akkor tömérdek kalandja lehetett már (felkel és meghajtja magat) Don Juan úri talán «1 is mondana vala­mit ? (leül.) | Gróf: Ne gúnyolódjék grófné. Ép azért mert ismerem a könnyelműséget, eliszo­nyodom tőle. Az oly Magdolna, ki meg- i tér, többet ér, mint akármelyik tapaszta­latlan ártatlanság, ki mindennap elbukha- tik csupa tapasztalatlanságból. Grófné: Kissé erős eme állítása, de te­gyük fel, hogy igaza van: de hát akkor hol marad a megtérésben a rátió, ha csak i azért válunk rosszakká, hogy megtérjünk ismét; maradjunk mindjárt jók! Gróf: tűzzel a kérdéssel,bocsánat grófné, nem hoz zav-irba, bár csak megint kér­déssel felelhetek kérdésére. Grófné: És pedig ? Gróf: Hogyan volna lehetséges a jót a rosztól megkűlömböztetni, ha a roszat nem ismerjük; . ■ . erény volna-e ott a jóság, ahol rossz nem létezik ! P Grófné: Elcsép -lt érvek! Gróf: De igazak 1 Grófué,- Hagyjuk ezt gróf ur j Elég az okoskodásból. Mondja csak, hogy mula­tott. uz alarczoe balon p | Gróf: (ásít) Álarczos bál és mulatni, 1 ez két fogalom, mely nem engesztelhető össze. Grófné : Azért mégis miudég akad egy­néhány kaland. Gróf: Már megint gúnyolódik. No igen, ukadt is. Elmondjam tálán | Grófné : Ha ngy tetszik . . . Gróf: Igen elferdítve kellene elmonda­nom, mert hát kissé . . . (köhög.) Grófné: Nem bánom, beszéljen. Igen ér­dekelne egyet-mást megtudui . . . Gróf: Mert megakarja ismerni a rosz- Bzat, hogy ...........Lám minő jő tanít­ván y, máris az én teóriámat vallja, (nevet) Grófné: Ha ily rossz lesz, megbfla- etem. Gróf! Ezer örömmel vetem magam alá mélyen tisztelt büntetésének. Grófné: (felugrik) Tehát kérem hagy­jon el. Gróf | Azt is megteszem, de előbb re­ményiem nem fog oly keményen büntetni — hallgassa meg a megtérlet. — Grófné : Hát szent Atya vagyok én, hogy tőlem várja bűneinek feloldozását P­Gróf: Igen I Bűneim feloldozását. peni- tentiát, — üdvöm, — egem, — minde­nem várom Öntől! Grófné: (leül s mosolyog). Megbünte- | tem! (fenyegeti.) Gróf: Nem bánom. Grófné: Az olyan fajta reálista, mint kegyed gróf ur, nem igen tudna meg lenni egy fedél alatt .... Gróf. Egy ideálistával, mint minő ke­gyed p Meglehet .... Az idealismus sem ment azonban a szerelemtől, csakhogy en­nek az érzéki tüneménynek eszményi szint kölcsönöz, felmagaaztositja egy kissé, meg fosztja a gyönyör utáni sóvárgás látsza­tától, hogy e lepel alatt burjáuozhassé k. Grófné: Ezt is a nők körében tanulta ? Gróf: Nem grófné, ezt az élet iskolá­jában szívtam magamba. Felhívás Magyarország összes rendezett tanácsú : városainak polgármestereihez és tiszt­viselőihez. Tisztelt kartársak! A városok rendezéséről szőlő tör- I vényjavaslat előadói tervezete immár j elkészült I rövid idő utalva tár­gyalás alá kerül. Nem kivánuuk ezúttal eme fontos javaslathoz rész­letesen hozzászólni, de azt hisszük, abban velünk összes kartársaink egyetértenek, miszerint ezen óhajtva várt javaslat a hozzá fűzött várako­zásoknak legalább is csak részben felel meg, s ha egyes részeiben ha­ladás gyanánt üdvözöljük is, más részt azonban a várösi administrátio jelenlegi bajait legnagyobb részben orvosolntlanul hagyja s oly intéz­kedéseket is tartalmaz, melyeknek megvalósulása könnyen az ellenkező eredményt idézheti elő, mint a me­lyet azoktól várunk. Hogy e javaslatból jó törvény legyen s az feladatának teljes mér­tékben megfeleljen, több tekintet­ben módosításra és kiegészítésre szorul, s ebben főleg elméleti szem­pontból bizonyára nem is lesz hiány, a törvényhozás illető factorai ré­széről. De azt hisszük, kötelességük volna e javaslathoz azoknak is hozzá szó­lam, akik közvetlenül vezetik a vá­rosi közigazgatást, s akiknek ta­pasztalatai különösen gyakorlati szempontból volnának hivatva meg­világítani a javaslat egyes intézke­déseinek czélszerüségét és gyakor­lati értékét. Ezek mi vagyunk vá­rösi tisztviselők, — s ha magunk részéről a törvényhatóságoktól el­tekintünk is, már maga a másfél millió, jórészt intelligensebb lakos­sággal biró 106 rendezett tanácsú város 2000 — 2ó00 fóré menő tiszt­viselői kara, oly fontos tényező köz­igazgatásunk gépezetében, hogy ha egy közvetlenül őt érdeklő kérdés­ben szavát felemeli, lehetetlen, hogy annak megfelelő súlya ne legyen. És bizonyára kétszeres értéke lesz a mi szavunknak most, a midón maga a'magas kormány hivja fel a közzétett tervezetre a nagy kö­zönség érdeklődő figyelmét. Tisztelt kartársak! Nem csak a magunk érdéke, de országos érdek is kő'élességünkké teszi azt, hogy kisér; ük meg módot találni arra, miszerint tapasztalatainkat, vélemé­nyünket, óhajtásainkat egymás kö­zött megbeszélhessük, kicserélhes­sük s azokat illetékes helyen ki­fejezésre is juttassuk. Hogy a readezett tanácsú városok tisztviselőinek helyzete ma egyál­talán nem felel meg annak a fon- ' tos feladatnak, amelyet teljesítenek, 1 hogy ez a helyzet n> héz, viszás, sőt sok tekintetben tarthatatlan is, — ! fájdalom 1 mindannyian érezzük. Ne­héz positiónkban az állam és a kö- | zönség ezernyi érdekeinek folytonos i szolgálata, a haladó kor és a kb- I zönség folytonosan fokozódó igényei- i nek kielégítése s az ezzel arány ta­gosán növekvő terhekkel való küz­delem, óriási felelősség és a legszé­lesebb kritika mellett, feladatunkat rendkívül fontossá, de a mellett nehézzé is teszi, — Ennek daozára azonban még mai napig is nélkü­lözzük azon jogokat, amelyek min­ket jog és méltányosság de hiva­tásunk méltósága szerint is meg­illetnének. Fizetésünk nyomorúságos, mert rendezett tanácsú városaink legnagyobb része adósságokkal és magas pótadókkal küzdve, tisztvi­selőit megfelelően dijazni nem birja. És ez a helyzet nem javul, de évról'­Gréfné jj Akkor talán érdemes, hogy én U megtanuljam P ! . . Gróf: E« ha az élet olykor megkívánja, mert az élet minden, osak nem idealismus [ — annyira ügyetlen és szánalmas, lehet mondani flgyefogyott és az által nevet­séges alakot ölt az idealista, hogy az élet középszerű realistái is meghaladják 8t. Hiányzik előadásukból, lényflkból a rea- lismus kábító, részegítő melege, édes má­mora (közelebb húzódik a grófnőhöz.) Grófué : De hát a nő ? Gróf: A nő legyen ideálista 1 Bár mi­nek köszönheti a nő azt, hogy ó a modern élet középpontja P Grófué : (nevete.) A realistáknak 1 Gróf: Igenis! rv realismusnalc ........... Mer t a férfi (közelebb huződis a grófnő­höz és megfogja kezét) alázattal fordul a szép nem (letérdel előtte) gyönyöreihez és uralomra juttatja az asszonyt, (meg­okolja kezét) előmozdítja családi, tár­sadalmi, erkölcsi emanczipátiőját (felugrik és megcsókolja) és körötte forog az egész világ. Grófué: (felugrik). Ez már . . . Gróf: (Közelébe férköz k újra és gyön­géden leülteti a grőfoét, miközben ujját orczsjára illeszti.) Ilyen középszerű reális munkáé vagyok éo is és ez adott nekem bátorságot oly idealistával szemben, mint minő kegyed, egyszerű szavaimat felemelni. Grófné 1 Géza ez nem volt szép magá­tól 1 (lörőlgeli arczát.) Gráf | Nem volt-e ez igy szebb és jobb, mintha az idealismus álszeuteskedése alatt fordultam volna kegyedhez. Ezen kérdé­semre tőled várok választ — tőled (gysn- géden magához szorítja) az idealistától, aki ért a lélektanhoz. Te meg fogod tudni oldani ezt g kérdést is! (A grófné nem válaszol osak tűri az Ölelést.) Gróf: Nos? Grófné: (udasimul és megcsókolja.) Ezért (eltakarja arczát) megbüntetlek . , . megbüntetem. Gróf; Mondja ki az ítéletet 1 Grófné : Egy hétig nem szabad hozzám jönnie. Gróf: De ezt nem komolyan mondja? Grófné: Legkomolyabban I G i óf: (az aj tóhoz indul). Tehát faché ? Grófné: Egy hét múlva kibékülünk! évre súlyosbodik. A folyton haladó kor, a közönség fioomoltabb igénye mindig többet és többet kiván, kü- I löoösen a haladás góczpontjaiban, a városokban, ezzel feladatuok napról- 1 napra súlyosabb, az adósság nagyobb, a pótadó-teher folytonosan magasabb s a remény helyzetünk javulására folytonosan halványabb lesz. És mit szóljunk legégetőbb ba­junkról, a nyugdíjról | Arcziinkat pir futja át, midőn bevalljuk, hogy rend. tanácsú városaink tisztvise­lői 90 százalékának ma nyugdija nincs, § ha nehéz munkájában tönkre megy és megrokkan, koldusbotot vehet kezébe, mert többé senki sem törődik vele: vagyont öreg napjaira hitvány fizetéséből nem gyűjthet, hisz örülnie kell, ha abból magát és osaládját keservesen fentarthatja. Ma már mindenkinok jól-rosszul biztosítva van a jövője, Mimi és törvényhatósági tisztviselőd, községi jegyzők, magánvállalatok alkalma­zottai, a hadsereg és a tanügy mun­kásai nyugdijat élveznek, színészek, tanitók, sőt még dijnokok és pin- czérek is nyugdijegyesületeket ala­kítanak, szóval a létérti küzdelem­ben körülöttünk mindenki megérti a kor intő szavát, csupán mi, egye­dül mi maradunk hátra g törjük szó nélkül szégyenletes állapo­tunkat, A rendezett tanácsú városok leg­nagyobb része intelligens elemek­ből áll. Szervezetük, hatáskörük és intelligentiájuk a törvényhatóságok mellé emeli azok legnagyobb részét, tényleg azonban a közönséges kis községekkel egyenlő tekintetek alá vannak sorozva. E viszás helyzetből aztán viszás eredmények is követ­keznek, melyeknek egyik sértő és megalázó példája az, hogy mig az állam, vármegyék és törvényható­sági joggal felruházott városok tiszt­viselői vasúti kedvezményes jegye­ket élveznek, addig a rendezett ta­nácsa városok tisztviselői ebből, a jog és méltányosság legprimitívebb követelményei ellenére, ki vannak zárva. Egy járási szolgabiró vagy közigazgatási gyakornok birja azon kedvezményt, amire Miskolcz vagy Nyíregyháza polgármesterét nem ér­demesítették ; pedig ki mondhatná, hogy ez utóbbiak az országos ad- ministrátió nagy gépezetében kisebb feladatot teljesítenek | De ne folytassuk bajaink részle­tezését tovább. Hogy mindez igy van s hogy ez ellen szavunkat eddig fel nem emeltük, annak okát első Gróf: (vissza jön, karjaiba veszi a gróf­nőt.) Tehát faché? úgy; vegye vissza amit, adott (megcsókolja és menni készül, de az ajténál megáll.) Grófné: (az ajtóra mutat) Egy hétig . . hallotta . . . Gróf: (Kimegyés esókot iot) Egy hétig j Grófué ; Kiment! Itt hagyoU a gyáva ... Gróf: (hirtelen fellükj az ajtót.) Igenis méltóságo8 asszonyom egy hét múlva . . . (vissza akar vonulni.) Grófnő : (szorongatja ökleit. Hévvel) Hát miért jött vissza P Mi ! P Gróf: (közelebb megy hozzá, megfogja az állát és a szemébe néz.) Mert (nyo­matékkai) nem voltam soha . . . halija kérem . . . soha sem gyáva ! Grófné : (félre) Jézusom 1 hallgatódzott (Karját karjaba ölti) Kedves Géza barátom (hamisan a szeme közé néz és nevet) nem vagyok oly együgyü, hogy elhigvjem, hogy egy oly vivenr, mint kegye.d, a ki miuden szoknya láttára alsáptd és a ki oly ree- lietikus elveket vall, egyszerre hirtelen szűzies, hü és ideális szerelmes legyen, annyi átdorbézolt (f-nyegeri) éjszaka után ? Gróf: Igaza van I Éo ezután is boloudja leszek a: asszonyoknak . . . Grófné 1 (hsveseu eltuszitja) Géza ! Gróf: Dj azért nem szüoök meg read (átkarolja) gondolni és nincs a világon meg egy nő, ki m-gismertetné velem a világ legnagyobb gyönyörét, melyet csak a te oldalad mellett, vélek megtalálhatni. .. Ha ugyan vállalkozol reaja, hogy tanító­mesterem légy : (hamisan nevetve) mert én a valtozalossag mellett istudnifogom ezt a kettőt egyesíteni. Grófné: Tovább nem tréfálok, (dobbant) A miért oly sokat szekiroz, hallja bün­tetését, (kiabál). Jűn a maga felesége le­szek 1 (Kezeit csípőjére teszi). Tu Íja 1 ? ! Punki nm! 1 Gróf: (átöleli.) Ez a legédesebb bün­tetés a világon, ha van mégnéhény ily szigorú büntetésé, mérje ram mind! (Függöny.) sorban az érintkezés nehézségében keressük. Állandóan nehéz hivatalunkhoz lekötve, az ország egész területén szétszórva tincs alkalmunk az esz­mecserére és a közös actióra: a kezdeményezés nehézségeitől pedig mindnyájan visszariadtak. Tisztelt kartársak ! A? eddigi pa- szivitás megszüntetésére elérkezett az idő. Eleijeit kell adnunk magunk­ról, mert ha nem tesszük, meghoz­zák a törvényt nélkülünk s akkor bezáródik mögöttünk az ajtó teljesen. . Mb M.-Sziget rend. tanácsú város tisztviselői tehát, az ügy igazságába vetett rendíthetetlen bizalommal ra­gadjuk meg a kedvezményezést és hívjuk fel az országban levő összes kartásaiokat szervezkedésre. Ne vár­junk tovább tétlenül, hanem gon­doskodjunk egy olyan orgánumról, amely érdekeinket, bajaikat, jogos kívánságainkat illetékes helyen ér­vényesíteni képes lesz. Alakítsuk meg országos égyesületünket és a szőnyegen levő törvényjavaslattal szemben igyekezzünk véleményünket érvényesíteni ! Az eszmét felvetettük, annak meg­valósítása rajtatok áll t. kartársak, s ha azt egyértelműen felkaroljuk, a siker nem fog elmaradni. Véleményünk szerint a legelső lé­pés, egy értekezlet tartása volna, mely megjelölné a főbb teendők irányelveit s egy bizottságot kül­dene ki egy országos kongresszus tartásának előkészítésére; helyzetünk sajátságos volta miatt legnehezebb az első értekezlet összehozása, s a legmerészebb lépés ennek összehí­vása. Erre vállalkozunk most mi, I ezen­nel meghívjuk összes kartársainkat a folyó évi augusztus hó 23-án M.- Szigeten megtartandó közös értekez­letre. Küldjön ki arra minden rend. tan* város tisztviselői kara egy meg- bízottat, ha ezt megteszi, akkor az első^ lépés nehézségein tol vagyunk s bizó reménységgel mehetünk a nemes küzdelembe. Az áldozat, amit kérünk csekély, a siker, ami ettől függ, óriási lehet. Kérjük tehát rend. tanácsa vá­rosaink érdemes polgármestereit, szí­veskedjenek e felhívásunk vétele után tisztviselő társaikkal egy érte­kezletből kinyilatkoztatni, hogy az áltálnak tervezett mozgalomhoz hozá- járulnak s a közös értekezleten részt- vesznek-e ? Elhatározásukat kérjük alulírott polgármesterrel e hó 31-ig mindenesetre közölni. Ha felhívásunknak óhajtott ered­ménye meglesz I az értekezletre legalább 40—50 résztvevő jelentke­zik, akkor az értekezletet megtart­juk s vendégeink elszállásolása és* esetleg az utazásra kedvezményes vasúti jegyek kieszközlése végett a szükséges intézkedéseket meg­tesszük. Maga, é Kárpátok alján fekvő szé­pen^ fejlődő magyar város és kies vidékének, valamint a mellette lévő sóbánya müveknek megtekintése, a tervezett nagy feladaton kívül is eléggé megfogja jutalmazni t. kat- társaink ide utazását. Jelen felhívásunk eredményéről és ahoz képest a további programúiról, augusztus 1-éig okvetlen értesítést küldünk. A. szent ügy nevében kérünk, jöjjetek minél számosabban! Isten áldását kérve ügyünkre, ha­zafias kartársi tisztelettel és szere­tettel maradtunk Mármaros-Szigeten, 1807. jnlius 11-én M.-Sziget^ r. t. város tisztviselői, | ezek nevében: t Dr. Pap Tibor, polgármester. Tanítók! Ki fizeti a tanítót | Tisztességesen senki. Ki parancsol a tanítónak 1 Mindenki. A közoktatásügyek mi­nisztere, mint főnök rendelkezik, a földmivelé8 minisztere, mint főnök rendelkezik, a földmivelési miniszter faiskolát kezeltet, utczákat, tereket fásittat a tanítókkal és rendeli, bogy méhészkedőének, selyem hernyót te­nyésszenek, aj honvéd miniszter ka- tonásdit játszat, a belügyminiszter képviselőt választat velők s a ke-

Next

/
Thumbnails
Contents