Veszprémi Független Hirlap, 1897 (17. évfolyam, 1-51. szám)
1897-07-03 / 27. szám
Veszprém, 1897. 3*£esr3®leaa. Blad«« iioalit«». «A. leup Ara.: egész évre 12 korona. *í'ál évre Ő korona. Negyedévre 8 korona. Égve* szám ára 80 fii. Kapható Siemerey J. és Ilercicg L. urak üsleteiben. KIADÓHIVATAL: Szabadi atcza 514. sz. XVII. évfolyam. 27. szám. S B Szombat, jul. 8. TLEN HÍRLAP Szerkesztői iroda: Veszprém SzubadJ-utcza 614. az Hixd-etéselc | (z hathasábos petittor rag) annak tere) Az első oldalon . . ao fillér. A z-iks 3-ikoldalon 16 fillér. A 4-ik oldalon . « . iá fillér A nyíl térben .... 40 fillér Kincstári illeték .. 60 fillér Az uj évnegyed alkalmából tisztelettel kérjük i. t. olvasóinkat, hogy előfizetéseiket meg- ujjitani s illetőleg előfizetési hátralékaikat beküldeni szíveskedjenek. Különösen a nem helyben lakó olvasóinkat kérjük erre, mert idején be nem küldött negyedévi hátralékaik nyilvántartása igen megnehezíti az adminisztrátiót s elvégre anyagi tér- keinket is tetemesen súlyosbítja ilyes késlekedésük. Gyors hírszolgálattal, bő tartalommal szerkesztjük hírlapunkat s az kétségkívül hív lükre a megye s város közéletének. Fontos és rendkívüli események alkalmával nem kíméljük soha a távirati külön lapok költségeit, melylyel hírszolgálatunkat folyton élénk nívón tartjuk. Hisszük, hogy kié légi tjük a megye legnagyobb sajtóorgánumához kötött jogos igényeket s igy részünkről is kérjük szives olvasóink, liberális elvtársaink viszonos támogatását. A hírlap ára .a jul.-deez. félévre . ... j frt jul.-szeplemberre . . / frt go kr. Teljes tisztelettel A hírlap irodája. Veszprémi kath. anibonomiai gyűlés. Veszprém, junius 30 Óriási népáradat tódult a kath. kör kerti helyiségébe az authono mikus választás teendőinek előzetes megbeszélésére. A gyűlést Rédey Gyula kanonok plébános nyitotta meg, aki üdvözölvén a szép számmal összegyűlt polgártársakat, ismertette a püspöki körlevél alapján a megejtendő authonomiai választásokra vonatkozó pontokat. Majd Pe- rényi Antal Dávidárvaház igazgató összegezte a kath. polgártársainkat legközelebbről érdeklő pontokat és Ismertette az eljárást, a melyet jo gaik érvényesithetésére követniök kell. Határozottá lön, hogy kath. polgárok lakásaikban kerestetnek fel, a kiknek összeírására a megállapított .kerületekbe háromtagú bizottság küldetik ki. A- gyűlés Rédey kanonok plébános szavai után emelkedett hangulatban oszlott szét. Hisz- szük, hogy városunk kath. közönsége eme nagy fontosságú ügybeu legszebb polgári jogát teljes számban fogja képviselni. Hogyan lehet legolcsóbban oltrányszólót telepíteni? Vilonya, jul. 2. Ezzel a sokat Ígérő cziinmel kezdi meg czikkét a .Veszprémi Független Hírlap« egyik számában Szalatkay István ur székesfehérvári szőlőtelepes. A czikk talán koratavasszal jelent meg, s nekem annyira megtetszett, hogy eltettem jegyzeteim közé, hogy úgy magam, mint mások okulására adandó alkalomknr elővehessem. így került most is a kezembe. Ámde most olvasva a tudós Bernhard aladys és életrevaló oktatásai után nem tehetem magamévá a czikk minden részét, s csak használni vélek a közügynek akkor, mikor a fenti, sokat magában foglaló czikkrol elmondom véleményemet. Elmondom anélkül, hogy Zalatkay ur czikkét, vagy annak egy részét is czáfolni akarnám, mert az ut amit sok jó indulattal, s mély tudással irt, czik- kében kijelöl, csakugyan jó, s én csak rövividíteni, s lehetőleg egyengetni kívánom azt. Első dolog első osztályú sima vesszőt szerezni, oly jfajtát, mely talajunknak megfelel. Azután a földet még ősszel vagy télen meg- forgattatni, a vesszőt ügyes ójtókkal beójtatni, s a fris ójtást hármasával azonnal állandó helyre rakjuk, mivel az ójtásoknak körülbelül egyharmada szokott megeredni, s igy a három közül egy csak megered, s az már állandó helyen is lesz. Ültetés után az elrakott vesszők bekupuczolandók és gondozandók. Igaz, hogy ősszel, a mezei munka fogytával, s különösen télen olcsóbb a napszám, s igy kevesebbe kerül a forgatás, de ennek hátránya nagyob mint előnnyé, mert télen rövid a aap, keveset ^dolgozik a munkás, s aztán meg mi a czélja a forgatásunknak ? Az hogy a termőréteg alulra, a vessző gyökeréhez kerüljön, hogy a föld minél porhanyóbbá tétessék, s a talaj a tataczk és egyébb gyö- jj kerektől; s főleg a pajorok, s egyebb ■ pondróktól, s férgektől megtisztit- tassék. Elleliet-e érni ezt a téli forgatással ? Nem. Mert télen | föld felszíne fagyos, darabos, a legtöbb munkás nem üti szét a göröngyöt, s így a hantokba marad a taraczk, a pondró, s a föld sem porhanyul eléggé. A ki ezekre súlyt nem helyez, aki e’eget vél tenni minden kötelességnek azzal, hogy ami eddig feső réteg volt azt alulra teszi, a* nekapjon a szőlőtenyésztésbe, mert a szőlőtenyésztésnél nem szabad semmit figyelmen kívül hagyni. Aztán meg a gyökérképződéshez meleg szükséges. Ez pedig a téli forgatásnál nem lehetséges, sőt a gyökérképződés legnagyobb ellenségét, a hideg, fagyos földet fordítjuk alul, oda, hol a gyökérnek fejlődnie kell. Ezért nem ajánlom soha, senkinek a téli forgatást. A hármas ültetésre ez a megjegyzésem, hogy a szőlő nem olyan mint egy csődbe jutott egyén hitelezői, akikkel kilehet egyezkedni 30 —50 százalékba. Igaz, hogy mintegy 30 — 40% szokott az ójtások közül teljesen sikerülni, de ez nem azt teszi, hogy tehát a három közül egy, mert meglehet, hogy ebből a háromból, meg a másik háromból egy sem ered meg, a harmadik három meg mind meg ered. S mit teszünk ekkor ? Azt, hogy a megeredt három közül kettőt kiveszünk, s ez is munkába kerül, meg az is, hogy a meg nem eredettek helyére kiültetjük. De tartsuk meg a rendet. Szalatkay ur azt mondja: »Az ójtványokat az ültetés után bekupuczoljuk és gon- dozuk.« Hát ez a gondozás oly sok munkát magába folaló szó, hogy szinte félek egy szóval kimondani, s nem tévedek akkor, ha nyi tan kimondom, hogy szőlős gazdáinknak azért nemsikerül a szőlőtenyésztés, mert nem értenek a kiültetett, s a bekupnczoltszőlő gondozásához. Elültetik a vesszőt, bekupuczolják, ha az első levél hajt kibontják, s örülnek neki, míg a júliusi nap el nem süti, aztán sutba vágják a kapát azt mondják, hogy úgy is hiába minden. Pedig mit kell érteni a be kupuczolt , szőlő gondozása alatt ? Azt, hogy a kúpokat minden eső után, mikor azok megszáradtak, s cserepesedni kezdenek, kézzel porhanyitani kell, s ez elő fog fordulni ki tudja hányszor? Aztán nem elég csak a halmok tetejét porhanyitani, hanem azok oldalát a gaztól tisztítani, kapálni, sőt a halmok körül lévő földet felásással porhanyitani, ha a nemes rész hajt gyökeret azt levagdosni, a hajtásokat permetezni stb., s ez a hármas ültetésnél, ahol egyszere beültetjük az egész terüle tét, oly nagy munka, hogy azt kellőkép elvégezni majdnem lehetetlen. Mennyivel könnyebb ez, ha az ójtásokat iskolázuk. Egy hat. hold földbe 125 cm. sor és tőketávolságra kell 4000. szál vessző. Tehát ha egy kát holdat akarok egyszere beültetni, okvetlen beoltok 12000. szál sima vesszőt. 12000. vessző iskolázására elegendő 70—80 □ öl föld, már pedig 70—80 Dől földet könnyebben tudok gondozni, mint 1600 Dóiét. Aztán meg nem elég azt nézni, hogy az ójtás kihajtott-e, mert hiszen alig 5 — 6./° ami kinem hajt, hanem megvizsgálni, hogy jól foradott e össze, mekkora a hajtása s milyen I gyökerzete, mert csak az a tőke alkalmas az állandó helyre ültetésre, melynek elég nagy hajtása (25—30 cm.) tökéletes forradása, s elég dús (23--30 cm.) gyökérzete van. Mindezeket a hármas ültetésnél nem kísérhetjük figyelemmel, mert ekkor minden szál vesszőt felkellene ásnunk I újra elültetnünk, s igy ott lennénk, ahol az iskolázott vesszővel voltunk, azzal a külömbséggel, hogy 70 □ öl föld helyett egy egész (kataszteri hold földet munkáltunk s mig ha az oltott vesszőt iskoláztuk volna, az alatt az év alatt az egy hold föld teremhetett volna gabonát, mig azon nal élültetve jövödelmet nem adott, csak munkát és pedig sok munkát kívánt, Ugyanazért a czimre másként felelni nem lehet, mint vagy nevelni, vagy venni első osztályú siuiavesszőt, azt heojtani, eliskolázni, s gondozni a fent irt módon, s aratás után a földet megforgatni, ősszel a megeredett vesszőket kiszedve elvermelni, s a czélnak teljesen megfelelő v sszőket a (következő tavaszszal állandó helyükre [ültetni. [így igen sok fáradtságtól megmentjük [magunkat, s ha azután is kelőlegjgondozzuk szőlőnket, a siker nem is maradhat el. Nagy Dénes. Egy néptanító jiMeuma. (A Rák-ünnepély.) A múlt vasárnap folyt le ama szép és valóban lélekemelő ünnepély, melyet Rák János veszprémi elemi iskolai igazgató urnák a tanítói pályán Veszprémben betöltött 40 évi működésé alkalmával rendezett a veszprémi elletni iskolai tanítótestület. Rák J4dos néhány évvel már korábban lépett ugyan a tanítói pályára, de veszprémi sikeres műkő désének 40-ik évét most töltötte be. Bármely pályán is nagyidő a betöltött 40 év, mely állami szolgálatban is az utóbb hozott fizetés teljes élvezetével képesíti nyugdíjra az illetőt; mennyivel inkább érdemes erre az a ki a rögös tanítói pályán tölti be becsülettel és polgártársai tiszteletétől környezetten e hosszú időt 1 De ó nem kíván még nyugdíjba vonulni, hanem férfiúi erejének teljes birtokában tovább is kiváoja szolgálni a hazát. Az ünnepség a közönség nagy részvétele mellett a következőkép folyt le : Vasárnap d. e. 10 órakor „Te Deum I volt a kegyesrendüek temp lomában, melyen részt vettek: a a tanító testület, a városi elöljáróság, az elemi iskolák fiú növendékei és sokan mások. Ezután a közönség a szt.-Anna iskola ez alkalomra virágokkal feldíszített nagyterűiébe vonult, hol Palotay ez. püspök, Rédev és Fehér- váry kanonokokon, tanárok és tanítókon kívül nagy és előkelő női közönség is megjelent. Midőn az ünnepeltet pályatársai a zsúfolt terembe bevezették, ót a közönség jslkes „éljen* riadalommal fogadta, mely után a dobogón elfoglalta a számára kijelölt főhelyet.“ Elsőnek dr. Rédey kanonok plébános üdvözölte az érdemekben megőszült férfiút és lelkes beszédje közben felolvasta és átadta neki Báró Hornig Károly megyés püspökünk elismerő és püspöki áldását magában foglaló levelét. (A levélben semmi se volt. A szerk.) Utánna a tanitói testület nevében Nagy Lajos tanító mondott egy szép beszédet. Ezt kővette Rainprecht Antal, mint a veszprémi iskolaszék elnöke, majd Takáts József fogy mn. igazgató szóllott. Ezután fölemelkedő« Udvarhelyi Gyula a polg. és felsó keresk. is- kola igazgatója olyan remek be* szódét, melyhez hasonlót csak nagy ritkán van alkalmunk hallani. E beszéd úgy az ünnepeltet, mint a közönséget mélyen meghatotta ; a közönség gyakran tört ki éljenekben s annyira meghatotta ngy az ünnepeltet, mint a közönséget, hogy kevés szem maradt szárazán, E remek beszéd befejeztével az éljenzés perczekig tartott. Volt szerencsénk e szép beszédet a szónoktól megszerezni, amelyet az ünnepségen jelen nem volt olvasóink részére alább egész terjedelmében közlünk. E beszéd igy hangzott: Mélyen tisztelt Igazgató Ur l Tisztelt ünneplő közönség I Egy alkalommal, midőn a nevelés- oktatásügy egyik kiváló munkása — Isten kegyelméből — fáradságos és sikeres működésének negyvenhárom évére tekinthet vissza, engedje meg a mélyen tisztelt közönség, hogy a helybeli áll. polg. és felső kereskedelmi iskola tantestületének nevében en is teheesem az elismerés adóját az igazi érdem előtti Azt mondják, t. ünneplő közönség, hogy hajdan a delphosi templom kapujára ez ige volt felírva : „Lépj be halandó j E kapun belül vigaszt, enyhet és boldogságot találsz I... Lelki szemeimmel látom az életerős, lelkes fiatal munkást, ki negyvenhárom évvel ezelőtt szintén egy ilyen kapu felé közeledett, mely kapun azonban e felirat állott; „Kit Isten meg akar büntetni, I azt paedagógussá teszi . . .* £ fiatal munkát*, kedves Pályatársam Te voltál. Választó ponton állottál, mint a hitrege- beli Herakles. És Téged nem riasztott vissza ama kegyetlennek látszó jós ige, hanem, mint Herakles, választottad a komor, gyötrelemmel és küzdelemmel | teljes rögös pályát . . . És átlépted a kapa küszöbét: paedagógussá lettél 1 Pae- dagóguisá lettél, még pedig mily időben ! Láttál egy elkinzott hazát, mely nem halt ugyan még meg, s máris ravatalra terítette ki az erőszak. Egy nagy eszme, egy nemzet létele és önállósága vivta 1 lassú haláltusáját az enyészettel. Láttál borzasztó dolgot, mit elképzelni is szörnyűség: akadtak, saját vérünkből való vér, kik közreműködtek a nemzetgyilkos munkában . . . És Téged e rettenetes korban vonzott mégis valami a tanítói pályára . . . Átlépted a küszöböt és minő kilátások között!? Hogy legodaadóbb legönzetlenebb verejtékes munkálkodásod dija legnagyobb valószínűség szerint: nélkülözés, hálátlanság és a paedagogiai élet sok tövise lészen, hogy elismerés helyett lenézés és páriák sorsa lesz osztályrészed. És Te mégis megtetted a merész lépést. Bátrabb voltál a mesés Heraklesnál, mert az erős, hatalmas volt; tudta, hogy halhatatlanság vár reá. De téged gyönge halandőt, ugyan mi vezérelt, mi lelkesített elhatározásodban ? Lelkesített az eszme, hogy egy halálnak szánt nemzetet kell segítened életre hozni, vezérelt a hit, mely megtántoritott Téged tűrni és reméltem. Ez a hit vértezett fel tégedet az évek hossza során át fáradságos muakálkodt sód közben. És ezt Td hirdeted, nemz; dékek kebelébe plántáltad át, mert j< tudtad, hogy a lelket, mint a tűz e aranyai, megtisztítja a salaktól a hit, jól tudtad, hogy a szíven ütött sebeki balzsamos ujjaival behegeszti a hit; me: jól tudtad, hogy az élet soknemü kü (leiméiben eldurvult kedélyt megnemi siti a hit; és mert azt is jól tadtad, hí mokra épít a munkás, hogy ha szivét J eszét nem vezéreli — a hit. Beménytelen volt az idő, melyben 1 pályádra léptél. Sokan kétségbeestei vájjon fog-e még valaha egy jobb jöi hajnala virradni. — De mint jó gyerme miuden lehetőt elkövet, hogy haldoki édesanyját vissza hozza az életre, úgy 1 is siettél, hogy kivegyed részed a ha dokió haza föltámasztasábsn. És tanitói lettél. Mert a történelem tanúsága me győzött arról, hogy | nemzetek búk sanak egyik legfőbb oka a tudatlanad Örök igazság: Elvesz az én népem, me tudomány nélkül való. Meggyőződtél, hoj a megváltozott viszonyok között a feg ver maga nem képes nemzetekot és c ezágokat fenntartani tudás nélkül. Éti az eszmétől vezéreltetve hintegetted tudás magvait ezerek leikébe; nemzed keket vezettél be a tudás tágas birods mába. És evvel Te nagy dolgot cseleke tél 1 Nagyobbat, mint sok, a világ ált annyira felmagasztalt kétes nagyság. I dig Te csak egyszerű néptanító voltál az vagy most is. De a Te A-B-C-éd h tnlmas fegyver milliók kezében. Ezeli az A-B-C előtt szétfoszlik a babonaeág vak előítélet fellege; az az A-B-C k resztül töri a börtönök öles falait; az gyöugének látszó A-B-C összetöri a zsa nők kovácsolta bilincseket, mint hajdi az apostolok nádvesazeje összetörte 1 ókori pogányvilág megcsontosodott k gyetlenségét í Nemzedékeket vezettél. Te egy szebb és jobb jövő felé ... És lásd, az Ur kegyeltje voltál. Elfordította Tőled a kegyetlen ige jóslatát. Nem büntetett, hogy paedagógnssá lettél, hanem megáldott. Boldogabb vagy, mint hajdan Mózes; mert ő csak láthatta az ígéret földét, de Te be is léphettél. Most itt állasz negyvenhárom évi sikeres munkálkodás után, ősz fejjel de fiatal lélekkel és életerővel. Itt állsz könnyezve elöljáróid elismerésétől és tiszteletétől, tisztelve és szeretve pályatársaidtól. Itt vagy az Ígéret földén. A tanító nem pária többé. A negyvenhárom év előtti félhalott feltámadt, jár, halad, bátran tőr előre . . . És e nagy sikerben Neked is nagy részed van. Legyen részed a további munkában és sikerben is még számos éveken át! És ha majd a természet örök törvényének kell engedelmeskedned, örömmel mondhasd „Most bocsátód ol, Uram, a te szolgádat, mert látták szemeim, ami után egész életemben törekedtem, láttam; nemzetem, hazám és egyházam dicsőségét! Üdvözöllek tantestületünk nevében ; üdvözöl mnokatársad I Élj még sokáig a közügy javára! Utánna Szép Lipótizr. tanító, majd Balogh Károly h. polgármester a városi tanács nevében, ezt követö- leg Szász Ferencz ev, ref. tanító üdvözölték a jubilálót; végre egy elemi iskolás fiú köszöntötte fel az ünnepeltet. Mindezek után Rák János mondott a meghatótságtól remegő bangón köszönetét. Nagy Lajos tanító a tantestület nevében egy értékes és szép müvü ezüst poharat nyújtott át a nap emlékéül az ünnepeltnek. Az iskolában lefoly ünnepélyt az elemi iskola növendékei énekével vette kezdetét, és ugyanezzel végződött is, el énekelvén „Isten áld meg a magyart* melyhez a közönség is hozzá segített. Az ünnepély déli 12 óráig tartott, 8 az iskolai helyiséget mindenki szívvel — lélekkel való meghatottsággal hagyta el. A veszprémi tűzoltóság ünnepe. Veszprém, jun. 29. A veszprémi önk. tűzoltó egyesület 20 éves jubileumát 1897. évi jnnius hó 29-ikén zászlófelszente- léssel és 15. 10. és 5 éves szolgálati érmek kiosztásával kapcsolatosan ünnepelte meg. Résztvett ezen ünnepélyen nemcsak Veszprém város tűzoltósága, de az egész vármegye tűzoltósága is, a mennyiben ugyanakkor a veszprémvármegyei tűzoltó-szövetség is közgyűlést tartván 38 veszprémmegyei tűzoltó egylet küldött képviselőt, azonkívül megjelent az országos tűzoltó- szövetség titkára dr. Szily József és 2 előadója, Szabó Gyula kismartoni és Vida Pál székesfehérvári parancsnokok. Az ünnepély isteni tisztelettel vette kezdetét, mely a kegyesrendiek templomában tartatott; ugyanakkor avattatott fel a zászló“ Takács József igazgató által remek, hazafias szellemű beszéd kíséretében. Mintegy 500 tűzoltó vonult vissza a városházába, hol az ünnepi disz közgyűlés tartatott, melyen Pong- rácz Dániel elnökölt, az ülés megnyílta után felkérte dr. Óvári Ferencz főparancsnokot az egyesület 20 éves történetének ismertetésére s az ünnepi beszéd megtartására. Az ünnepi beszédet Óvári Ferencz megtartotta, mely egész terjedelmében az egyesület jegyzőkönyvében megörökittetni határoztatott Óvári Ferencz főparancsnoknak pedig jegyzőkönyvileg elismerés és köszönet szavaztatott. Elnök felkérte ezután a város képviseletében jelen volt Vikár Lajos városi főjegyzőt a kitüntetendő tűzoltók részére az érmek átadására, mire Vikár Lajos főjegyző Veszprém város képviseletében hálás köszönetét és elismerését fejezvén ki a tűzoltó egyesületnek 20 évi hasznos és buzgó fáradozásaiért, bazditó szavak kíséretében tűzte fel a XV. X. és V. éves szolgálati érmeket, melyeket a magyar országos tűzoltó szövetség alapított — Jeoöfi Ferencz al- paraccsnok köszönte meg úgy az elnöknek, mint a városnak kitüntetett bajtársai nevében is kitüntetésüket. — Pongrácz Dániel elnök záró szavai után a diszgyülés véget ért; s nyomban utána megnyittatott dr. Óvári Ferencz elnök által a veszprémvármegyei tűzoltó szövetség évi rendes közgyűlése, melyen 38 megyei egyesület volt küldöttek által képviselve. Az elnök jelentés tudomásul vétele után a választmány által beterjesztett javaslatok mind elfogadtattak. A kötelező állami tűzkár biztosítás behozatala tárgyában felirat intéz- tetni határoztatott. A számadások jóváhagyattak; az 1898 évi költség előirányzat megállapittatott; s a jövő 1898 évi közgyűlés határidejéül 1898 évi évi junius 29. helyéül Pápa rend. tan. város megállapittatott. Ebéd 2 órakor volt a nemzeti casiuóban, hol felköszöntőket mondtak : Óvári Ferencz József főh"r- czegre mint a magyarországi tűzoltók fővédnökére; Végbely Dezsöné zászló anyára és a zászlószentelést végző Takács József igazgatóra. Pongrácz Dániel elnök Széchényi Ödön pasára, mint az első magyar tűzoltó főparancsnokra; Schill János, a veszprémmegyei jegyzői kar elnöke, dr. Óvári Ferenczre, mint | magyar országos tűzoltó szövetség alelnökére, a vármegyei tűzoltó szövetség elnökére és a veszprémi önk. tűzoltó egylet főparancsnokára. Vikár Lajos városi főjegyző a veszprémi öuk. tűzoltó egyesületre, sjennek buzgó főparancsnokára Óvári Ferenczre és nejére. Csoma8z Béla a veszprémmegyei jegyzőkért; Balogh Károly az országos tűzoltó szövetség titkárára Szily József drra és a jelenlevő 2 előadóra Szabó Gyula és Vida Pál urakra. Szabó Gyula Veszprém város hölgyeiért és polgárságáért, Balogh Károly, Jenöfy Ferencz és Blázy Imre aIparancsnokokra. Rosénberg Lajos, Balogh Károly helyettes polgármesterre és Vikár Lajos főjegyzőre. Délután 4 órakor a mászóháznál iskolagyakorlat, 5 órakor pedig a hosszú utczai káptalani inspector! házon támadási gyakorlat tartatott. Úgy az iskola gyakorlat, mint a támadás kitünően vitetett keresztül, s az egylet teljes készenléte minden téren constatáltatott. A teljes számban kivonult rend- fentartó és mentő osztály Szeg- lethy György parancsnoka vezetése alatt szintén bemutatta preczizen véghezvitt gyakorlatait Este a „Betekints* kertben táncz- mulatság volt, melyen mintegy 80 pár tánczolta az első négyest Ejfél tájban görögtüz fény mellett csoportképeket röktőnzött Lnkácsy gyakorló mester. A szép ünnepély felejthetlen marad a veszprémi önk. tűzoltó egylet történetében. A veszprémi őnk. tűzoltó egyesület 20 éves jubileumán 1897 évi junius 29-én Dr. Óváry Ferencz főparancsnok által tartott emlékbeszéd. Tisztelt Díszközgyűlés ! Ünepelni jöttünk össze! Mint a vándor, ki hosszú útjában árnyas pihenőre lel vígan tekint vissza a megtelő pályára s egyszerre elfelejti eddigi fáradalmát, viszontagságait és küzdelmeit és az oázon testi, lelki üdülés között csak a következő útra gondolva, arra uj erőt gyűjt, ngy a mi lelkünk és feledi mindazt ami kellemetlenebb emlékeket támaszthatna életre a múltból, feledi a bajokat, a visszavonást, a küzdelmet, s e perezben az árny helyett csak a kötelességteljesitésnek megnyugvását, az emberszeretetnek melegét és a legnemesebb polgárerények egyikének dicsősségát érzi — s mindezekből kitartást, lelkesedést marit, bogy a megkezdett utón még nagyobb erélylyel, még nagyobb magasra töréssel s még nagyobb sikerrel haladhasson előre a jövőben. Egyletünk, e nagy és nemesczélu egyesület, fennállásának huszadik esztendejét ünnepli e napon. E húsz esztendendős múlt méltó az ünneplésre, mert 20 év nagy idó bármely humanitárius, de főleg az amngy is még európaszerte aránylag rövid múltú tűzoltói intézménynek életében. Ei mivel ünnepelhetnék meg méltóbban e napot, ha nem a múltakról való halas megemlékezéssel? Engedjék meg tehát, hpgy a veszprémi önk. tűzoltó egylet tekintetes választmányától nyert kitüntető megbízatáshoz képest, felgynjtsam az emlékezet mécsét és röviden végig fussak a 20 éves múlton, e egy pillanatra képét vázoljam a jelennek, hogy azután e kettőből felismerhessük á jövő feladatait a nehéz de dicsősséges munkát, mely reánk és müvünk folytatása várakozik. Városunk történeteben lapozgatva számos onltnr intézményt találhatunk, melyek e 20 év hatáskörén belül keletkeztek; de rövid idő alatt ismét megszűntek. Hol vannak többrendbeli közegészségügyi egyesületeink ? A torna egylet ? A zene egylet? A lövölde egylet? A Szinpártoló egyesület? és még egy más egyesületünk? Kibukkantak, mint a föld titkos és lázongó erői által fellőkött apró szigetek a tengeren, hogy azután ismét vi8szasülyedj enek mélységeikbe. Hogy a tűzoltó egylet ily szép időn át, sok viszály és megpróbáltatások daczára is fennáll, az részben ezen nagy erkölcsi .erőnek, mely hivatása nemes gyakorlatában áll, részben azonban lelkes és áldozatkész férfiaknak köszönhette, kik minden körülmények között a szépért és jóért lelkesedve, egyletünket megszilárdították, s mai niveaujára emelték. Fájdalom, elődeink jegyzőkönyveket nem igen hagytak bátra, miből a megalakult előtti időbeli ténykedésre biztos adatokat találhatnánk. 1874-ben merült fel varosunkban az eszme tűzoltó-egylet ala- pitása iránt. 1875. évi julius hó 21-röl találjuk az eleő feljegyzéseket jegyzőkönyveinkben, hogy Dunst Ferencz boldogult emlékű polgármesterünk elnöklete alatt Ruttner Sándor, Pongrácz Dániel, Súly Ede, Kompolthy Tivadar, Vikár La- ^os, Szabó Imre, Perlaky József, Mórocza Aiigmond, Szente Ferencz, Szilágyi Mihály, Véghely Dezső, Fodor Gyula, Gutt- hardt Antal, Rothauser Rudolf, Róthauser Mór, Vizner Janos, Menczel Adolf, Brv Baumgarten Emil, Deutsch Mór, Ganmú Janos, Jenőfi (Jerzaabek) Ferencz, Brenner LÖrincz, Benkő István, Kovács Étiek, Husvéth János (köteles,) Vér János, And- rovits József, Deutch Lipót, Stoll Miklós, Megyesy József, Kransz Jakab, Dukovita Sámuel, Szabó Janos, Fejes Antal és L.chtenberger Károly tagokból álló 36-os ideiglenes intéző bizottság alakult Veszprém város polgáraiból, mely 4 albizott- 8agÁ H alay8zabály kidolgozó ; pénzt beszedő; tagokat gyüjtjse és szerelvénve- ket beszerző bizottság volt, melyek mind- §am Iff I 1876-ban pedig 6 ülést tartottak és hoztak 1875-ben 86.1876-ban pedig 44 határozatot. Gyűjtöttek rövid odft alat‘ 6.® al“PÍW tagot 2680 írttal, és pä Pártoló tagot három évig évenként fizetendő 3 frt tagdijat.
