Veszprémi Független Hirlap, 1897 (17. évfolyam, 1-51. szám)
1897-06-26 / 26. szám
Veszprém, 1897 „Inden ■■omfcaton. .A. lap Ära: Egész évre 12 korona. Pél évre 6 korona. Negyedévre 8 korona. Bgyev szám ára 30 fii. Kapható Szemerey J. is Hercseg L. urak üzleteiben. KIADÓHIVATAL: Szabadi utcza 514. sz. XVII. évfolyam. 26. szám. Szombat, jun. 26. FÜGGETLEN HÍRLAP SzerkesztSi iroda: Veszprém Szabadiját ez a 514. ns a=3Hxd.eté*e3c : (z hathasábos petitsor rágj annak tere) Az els5 oldalon • . ao fillér. A 2-ik s 3-ikoldalon 16 fillér. A 4-ik oldalon . naénáa A nyíltérben . 40 fillér Kincstári illeték .. 60 fillér Az uj évnegyed alkalmából tisztelettel kérjük i. t. olvasóinkat, hogy előfizetéseiket ■meg- ujjilani s illetőleg előfizetési hátralékaikat beküldeni szíveskedjenek. ^ ^ ^ Különösen a nem helyben lakó pl* vasóinkat kérjük erre, mert tjlejM be nem küldött negyedévi hátralékaik nyilvántartása igen megnehezíti az adminiszlráliót s elvégre anyagi tér- keinket is tetemesen súlyosbítja ily es késlekedésük. Qyors kir szolgalattal, bő tartam lommal szerkesztjük hírlapunkat s az kétségkívül hiv lükre a megye s város közéletének. Fontos is rendkívüli események alkalmával nem kíméljük soha a távirati külön lapok költségeit, melylyel hírszolgálatunkat folyton élénk nívón tartjuk. Hisszük, hogy kielégítjük a megye legnagyobb sajtóorgánumához kötött jogos igényeket s igy részünkről is kérjük szives olvasóink, liberális elvtársaink viszonos támogatását. A hírlap ára: a jul.-deez. félévre . ... 3 frt jul.-szeptemberre . . i frt go kr. Teljes tisztelettel A hírlap irodája. Az aratási sztrájk. Veszprémi jón. 24. A paraszt szoczializmus száz és száz fejjel nő ki az izgató meleg ágyából. Eddig csak rém és kisértet volt, ma már testet öltölt nagy megyék területén s fenyegeti a mező- gazdaságot s igy létünket! Békés, Csanád, Torontál, Bihar- megyék egyfelől; másfelől Horvát- és Szlavón országokban oly mérvben grasszál a paraszt-szoczialismus ; sőt már itt közel Tolnamegyében is mutatkozik a cselédek és napszámos nép között, — bogy le kell vele számolni és pedig könyörtelen kézzel, mert olyan rombolást követ, el, hogy évekre veti vissza az úgy is sok felől érzékenyen sújtott mezőgazdaságunkat ! Tallián Béla képviselő hű képét festette a parlamentben a paraszt felforgató terveknek. Elmondta minden simogatás nélkül, hogy a baj nagy; a birtokos osztály termelési vállalkozása, létfeltétele s igy a kereskedelem és ipar ellen is tör! . Elmondta Tallián Béla nagy tapasztalai után; hogy a paraszt szó- czialismus ma már nem csak külföldi anyatejjel van szoptatva, hanem itthon is táplálják az izgatások, a röpiratok, lapok, másfelül saját erejük ! Hogy organizált sajtója van; tetemes pénzzel rendelkezik s habár ma még a föld alatt dolgozik, de rövid idő múlva gátat tör s szétzúzza a társadalom legjobb erőit! Az orvosságot is megmondta a genialis államférfi s egykor kitűnő | főispán: hogy nem kell szoczialis- mussal keztyüs kézzel bánni, hanem ott, hol már erős gyökeret vert vas vesszővel kell rajta végigvágni I itt a dédelgetés, agyonhallgatás árt és csak a kíméletlen szigor használ 1 Habár megtapsolták az országos bajok kiváló orvosát, de az ellenzék felsivitott: hogy Magyarország nem a megtorlás, az erőszak hazája, hanem a türelem és békéjé! S hacsak egy s70czialistát fognak is fülön, ki a jólét és vagyon ellen gyújtogat; Polónyi, Lukács az ég felé emeli mentő kezét és kiugrik a bőréből. S a helyett, hogy közös erővel hozzányúltak volna a gyógyítás és j a pokolvar kiirtáshoz, — interpellálták a kormányt: tervszerű munkájában akadályozták; keresztre feszítették !! Gyanúsítottak, gyalázkodnak, párbajoztak, összeférhetetlenek voltak, — mindent téttek, csak azt nem, hogy a szoczialismus terjedését gátolták volna. A gyógyíthatatlan sebet nemhogy késsel vágták volna ki Tallián Béla tanácsa szerint, hanem pólyázták, kötögették! íme itt van a következése! Veszprém vármegye lakossága, mint általában az ország nagy résszé, a szántóföld, a mezőgazdaságból él; ha ez cserben hagyja, nincs semmije, a hova folyamodjék; sem kereskedése, sem kiterjedt ipara. Csak a föld, és a föld! Nekünk tehác kint és bent olyan szükségünk van a rendes és megbízható munkáskérdésre, mint a falat kenyerünkre. Ha gabonák érnek, ha a növények kapára, a rétek kaszálásra várnak, — nincs egy óra vesz- I teni valónk, mert nemcsak a minőség, de mennyiség is koczkán áll! I A vész ugyan ma még csak szom- ' szédban van, de holnap már itt lehet s komolyan kell gondoskodni el- | hárításáról. Most hiában beszélnétek arról, j hogy alapjában kell a bajt gyógyítani ; más nevelés, más eszközök; más példák ; egészségesebb társadalom, mert a mostani korhadt, bénult, enervált ! ! Egyelőre csak arra gondoljunk most, hogy mig a parlament, az állam — de maga a nagy társadalom is óvszerekről gondoskodik, — mit tegyünk a terjedő baj gyors orvoslására, helyileg ? mert a baj nemcsak országos, de európai sőt világ- betegség. Első sorban arányba hozni a termékek árával a munkaértékét ; a bér ne legyen kevesebb, mint a mit a munkás megérdemel. Jó bánásmód, pontos fizetés. Aztán nem csak a nyári nagy munkaidőben, de egész éven át elfoglalni a munkást, hogy legyen menhelye, megélhetése. Ha mindezek daczára a dolgos ember uzsoráskodni akarna erejével, követelésével ? Meg kell szaporítani a géperőt s lehetőleg mindent géppel végeztetni. Vasat vassal! Azért mondjuk ezt; mert úgy is a gépek használata idegenítette el a'munkásokat részben a gazdaságokból, mert megélhetése volt fenyegetve ; de még sem tehetünk mást abban a kényszer helyez etben, midőn arról van szó ; arassunk-e, vagy gabonánk kint vészén a földeken?!.. Ekkor már csakugyan vasat vassal !!! A szoczialisták mozgalma jobbról, baltól ver már bennünket; az or- | voslásról gondoskodni kell idejekorán, ha mutatkoznék, hogy legalább } a helyi bajokat pillanatig orvosolhassuk , az országos baj orvoslása úgy is a parlamentet és kormányt illetik. Megdöbbentő tapasztalás, hogy épen azok fordulnak a föld és gazdák ellen, kik hosszú évek során át a föld és gazdától éltek ; együtt szenvedtek, dolgoztak. S ha érte munkás embert csapás, még százszorosán több érte a mezőgazdát az árha- nyatlás, a növekedő nagy terhek, állatvész és a külföld óriás termelési versenye által, melyekkel megküzdeni nem bírunk s épen a legviszontagságosabb időben törnek ellenünk, kiknek kenyeret adtunk. Olyan tűz ez, mely belülről gyű* ladt ki s épen ezért nagyon veszedelmes !! Rövid idő múlva elválik: kint a megyénkben megtudunk-e küzdeni a betegségekkel ? Első sorban kölcsönös méltánylás és jó akarat; mindegyik fél ismerje el a helyzet nehézségét, s hogy gazda és munkás egymásra vannak utalva 1 De mégis az marad, az él tovább, a kié a föld ! Veszprémmegyében — legalább e napig — nincs baj; a dolgos nép Ugyan követeld, mert sokkal több munkabért kiván, mint a mely arányban áll a termékek árával; ma is i frt 20 kr. egy kaszás napszám, a mi máskor drágább búzaárakkal 80—go kr. volt; de kiáll a munkára ; az uradalmak, sőt kissebb gazdaságoknak is meg vannak rendes aratóik. A nép steigeroz ugyan karja e.ejével, de rósz indulat, maliczia nincs benne; forrongásról még szó sem lehet! S hisszük, nem is lesz. De ha még is átcsapna a láng: ha a gazdák méltányos jóakarata sem használna! Ha ez sem segít: akkor munká sokkal kell betelepíteni; még több gépet beállítani! Vasat vassal!.. Az országgyűlés pedig azért ül együtt, hogy orvosolja a bajt, hoz zon törvényt, mely a rendkívüli ese tekben teljes szigorral bánik el a zendülőkkel, miután ebben a tekintetben a társadalom tehetetlen; a tisztikarnak hatalma, befolyása pedig gyenge — törvény nélkül! Az ellenzék olaj csépiéivé! nem órától déli 12 óráig délután ppdig órától ‘/»6-ig tartott, az indítványokról és az ezekre határozatokról i röviden a kővetkezőkben számo- j a unk be. Kováts Imre polgármester az ülést megnyitván mindenek előtt bejelenti, hogy a Györ-Yeszprém-dombovári b. é. vasút részére segélyül 60.000 frtot a pesti hazai első takarék- pénztár egyesülettől a tiszti fó- ügyészszel együtt felvevőn azt ugyan ott tovább intézkedésig betétként elhelyezte, s az erről szóló elszámolási jegyzéket bemutatja, mely szerint ezen összeg névértékű kotr vényekben adatván 100-át véve 95‘/i frttal váltatott be s igy készpénzben az átvett összeg 57.300 frtot tett ki, melyből az első félévi törlesztési részlet, nyugta bélyeg, bekebelezési illeték, kötvény bélyeg és értékesítési dij fejében 2285 frt Oá kr. vonatván le, maradt tehát 55.064 frt 96 kr., mely hetenként lön elhelyezve. A közgyűlés ezen jelentést tudomásul vette, az elszámolási jegyzéket és lerovási könyvet a városi pénztári hivatalnak azzal adta ki, hogy a 60.000 írtos kölcsön részlet törlesztését pontosan teljesítve, a városi tanácsot pedig megbízza, hogy lehet paraszt-szoczialLmust, zendülést gyógyítani! Midőn Tallián Béla képviselő azt mondta helyeslés közt, hogy rendkívüli intézkedések kellenek, Vison- tai azt kiáltotta közbe : „Ne helyeseljenek kérem oly hamar, ez nagy dolog! ez a szabadelvű korszak!“ Most menjen le Visontai képviselő ur Elemérre a kenegesse a vasvilla és fejszékkel fegyverkezett népet a ' szabadság párfümjével! . . Rusticus. Városi közgyűlés. Veszprémváros közönsége által létesített vízvezeték költségei és I dijjai iránt f. hó 24-én vagyis a j múlt csütörtökön tartott a város I képviselő-testülete ismét egy rend- | kívüli közgyűlést, mely élénkség tekintetében a korábbi gyűléseket nagyban felülmúlta, a mi különben nem is csodálható, mert a vizdijjak mikénti megoldása a város minden egyes polgárának nagyon közeli érdekét ériuti, s igy a ki csak tehette, tehetsége szerint hozzá szólt a tárgyhoz. így történt azután, hogy ez a rendkívüli közgyűlés reggeli 9 ha majd a vasúti segély kifizetendő lesz a 60.000 frt és 55.064 frt 96 kr. közti 4935 frt 04 kr. kütömbö- zeti összeget a város felügyelete alatt álló valamelyik alapból egyenlítse ki s eljárásáról annak idejében a közgyűlésnek jelentést tegyen. Ezután következett a vizvezeték használatáról és a vízvezetéki dij- j jakról szóló szabályrendelet ismerte- j tése, a vizvezetékügyi bizottság javaslatával együtt, mely szerint a vizvezeték évi üzem költsége 5584 frt 50 kr. és a vizvezeték kiépité- 1 sére kölcsönvett 150.000 frt törlesz- i sési hányada 7650 trt. tehát össze- | sen 13224 frt 50 kr. erre és némi tartalékalap képzésére az évi szükséglet 15000 frtban állapitatott meg. Ennek fedezésére az intézetek, ipari, tisztasági vizek öntözött területek építkezések, lovak, szarvasmarhák stb. czimeken reménylett 3000 írthoz még 12000 frt szükségeltetik, s ha még le vonjuk az utcza öntözésnél megtakarított 1000 irtot a még hiányzó 11000 frt a házbéradóra hozatott javaslatba kivettetui, mely egyenlőre 32°/o-ban meghatározandó pótadó utján szedessék be. Rosenthal Nándor tanácsos ennek ellenében indítványozza, hogy a viz dijjak kivetésénél a térhelyek (szobák, konyhák, üzletek raktárak, műhelyek) vétessenek alapul, úgy hogy a kivetés több osztályba sorozás mellett történjék és hogy a házbér adó alap csakis az 1896 okt. 1-tól — 1897 deczember 31-éig esedékes viz dijjakra fogadtassák el; Riin- precht Antal városi képviselő pedig ezen. indítványt azzal toldja meg, hogy a házbér adó alap 1898 év végéig terjesztessék ki. Az erre következett hosszasabb eszmecsere után a fölött, vájjon a közgyűlés a tárgyalás alatti szabályrendeletet általánosságban elfogadja-e, vagy az említett két indítvány közül melyiket teszi magáévá, [ a kért szavazás elrendeltetvén, fel- I állás által nyert szótöbbséggel a I közgyűlés elhatározza, hogy a viz- i vezeték használatáról s a vízvezetéki dijjakról a vizvezetékügyi bizottság által tervezett szabályrendeletet a közgyűlés általánosságban elfogadja, és kimondja, hogy a házbér jövödelmi adóra alapított szabályrendeletet csak a f. 1897. év végéig tartja fenn. Mj^el pedig remélhető, hogy a Rosenthal féle indítvány szerint a költségek arányosabban lesznek megoszthatók, egyúttal megbízza és felkéri a közgyűlés a vizvezetékügyi bizottságot, hogy ezen alapon is készítsen egy munkálatot, s azt szabályrendeletbe foglalva oly időben terjessze be, hogy a vízvezetéki költségek az 1898 évre már ezen alapon legyenek kivehetők és beszedhetők. A szabályrendelet kihirdetése és annak felsőbb helyen leendő jóváhagyásának kieszközlése végett a polgármester megbizatott. A délutáni folytatólagos közgyűlésen, melyen Balogh Károly h. polgármester elnökölt a vízvezetéki szabályrendelet függeléket képező vízvezetéki dijakról előterjesztett szabályzat eggyes részleteiben vétetett tárgyalás alá, melyet azonban lapnnk jövő számában fogunk részletesen ismertetni. Végül a közgyűlés a vizvezeték ügyi bizottságnak ezen ügyben teljesített fáradhatlan munkásságáért köszönetét szavazott. Vasiti kisajátítási ügy. Veszprém, jón. 24. ' A Győr-Veszprém-Domb ovár h. é. vasat kiépítése alkalmával Veszprém€ TÁKCZA. i Kdea gyermekem, szükségtelennek találom, hogy még egy szót is szóljak, — remélem, hogy megértettél és szüleid kívánságait respektálva, aszerint fogsz cselekedni. De mama, nem vagyok már kis leány, aki csak félalmés ozsonnákat kúp, ha nem jól viseli magát, Kérlek érts meg te is, ha mondom, hogy szeretem Ferit, szeretem szivem egész vonzalmával. Nem akarok más felesége lenni, nem tudok mást szeretni, csak ö általa lehetek boldog. Eh, mit szerelem, boldogság 1 Ez mind csak olyan frázis. Elavult dajkamesék. A nő Bzt a férfit szereti, aki neki pozitiót, jólétet nyújt. Anyagi jólét nélkül, nem létezik boldogság. Mit csinálnál te mint Balogh Feri neje és hadnagyáé ő nagysága ? „Boldog volnék anyám, kimondhatatlanul boldog, még ha szegény volna is, ha nsm volna semmije. Te szerencsétlen, hát nem tudod azt, amit az egész világ tud ? Hogy a hadnagy egy tönkrejutott szegény ember! Pedig a társadalomban csak egy bűnt nem bocsájtanak meg, — a szegénységet. Amióta tudják, hogy Balogh eladta lovait, kocsiját, egészen elvesztette reno- mée-jét a társaságban. — De Istenem, hogy állhatott be ez a borzasztó, váratlan fordulat ? Mi okozta ezt az iezonyu csapást ? Hisz mindenki jómódú, sőt gazdagnak tartotta őt, és én sohasem gondoltam volna, hogy majd ilyen oka lesz hogy én ne lehessek az övé. — Oly biztosra vettem már, — ha még nem is kérte meg a kezemet, nem vallott még — én egészen jól láttam, hogy 6 is szeret . . • Tegnap az államtitkáráé estélyén is láttam, hogy küzd magával, hogy valamit mondani akar . . .Nos ez csak bizonyítókul szolgálhat arra, amit az imént mondottam, — Ne is igen csodálkozz, hogy űjen véget ért, gyakori eset ez. Egy olyan fiatal hadnagy nem érzi jél magát he nem tart fényes garconlakást a legelegánsabb negyedben, ha nincs Gig-je és legalább két versenylova. Aztán mennyibe kerül a színház, az úri vacsorák az obiigát pezsgő, osztriga stb. Mig eztán az egész kártyavár összeesik és a grand seg- neur a világ szemeláttára semmivé válik. Még jó, ha időben benyújtja a lemondási kérvényt és quettál jó szántéból mig nem késő és nem várja be amig elcsapják. Buloghnuk legalább volt annyi esze és már meglette a kellő lépéseket. De honnan tudnak mindent u ry az emberek ? Honnan? Hát Istenem, nem az ezredese maga vette meg a lovat?! Legközelebb majd az elegáns bútorzat kerül árverés alá . . . Azért fog idd meg tanácsomat és ne ntasitsd vissza Bende ügyvéd ajánlatát Ha nem is olyan csinos fiatalember mint a hadnagy, mégis megbízható, érett férfi, kinek mégis állása, jövője van, — ami fő — kinek hozomány nem kell. Légy tehát szófogadó lányom, öltözködj csinosítsd magad, légy jókedvű, vidám és remélem, hogy a mai est meghozza a várt elhatározást. Szegény Mariskának bizony nem volt egy csöpp kedve se elmenni a bálra ilyen előzmények után. Csak az a biztos tudat, — hogy szive választottja is ott lesz — töltötte el öröm — és reménynyel. Most már ő is azon volt, hogy ma mondassák ki a döntő sző — de a hogy ő gondolta. Tarthatatlan volt az állapot. Jól tudta, hogy szülei nem gazdagok ée csak nagy áldozatokkal tarthatják fenn a nimbust. Ha csakugyan igaz lenne Feri esete és ő, őt nőül véve, rendezhetni vélte anyagi viszonyait ?! Szörnyű csalódás. Végre elkészültek és Mariska kinézése után senki sem hitte volna, mily komoly es szomorú gondolatok foglalkoztatják. Balogh hadnagy már ott volt a bálteremben és a többi fiatal emberrel egyetemben teljeeitette rendezői kötelességét a fiatal csinos és kevésbbé fiatal és csinos hölgyeket fogadva. Már türelmetlenkedni kezdett, mig aztán végre megjelent az államügyészné a leányával. Daczára annak, hogy Mariska tudta, hogy evvel nem követi anyja intentiőit, elfogadta Balogh karját és az átnyújtott ibolyacsokrot. De alig hogy megköszönhette volna e figyelmességet, már anyja szólt: „Köszönöm hadnagy nr, ön igen szeretetreméltó 1 A nagymama kedvencz virága, majd odaadjuk neki, ha hazamegyünk, addig majd én gondját viselem. Adjad csak ide Mariska, jobb helyen van nálam. A hadnagy ur majd rossz néven nem veszi* ... A zenekar éppen rákezdett egy fess keringőre és avval vége szakadt a kellemetlen epizódnak. A fiatal pár egyszer körüliánczolta a termet, egy kis sétát tett a nagy embertömeg közt, mig aztán sikerült nekik, egy mellékhelységet elérni, hol nehány perczig zavartalanul beszélhettek. „Nem fél a zivatartól a mit majd előidéz e szökése én velem ?* Nem félek semmitől, ha tudom, hogy helyesen cselekszem. Tudta, hogy most bekövetkezik a katasztrófa, — de majd tisztázza a helyzetet, — tehát legyen I „Tegnap este kétszer akartam önnek valamit mondani. Először hiányzott a bátorságom másodízben megzavartak . . . Mintán most 8Ídcs sok veszteni való időnk, kérem mondja meg . , . hiszen ön már régen tudja, hogy szeretem Mariska és.. . „És ?* . .. Remélem, hogy viszont szeret!“ „Reméli és mégis* és mégis hallgattam máig?] Igen. Oly mindenfélét kelletett előbb rendeznem, nagy elhatározásaim voltak.* „Benyújtotta, nyugdíjaztatási kérvényét ?* ! I . Honnan tudja? Nos ön elég érdekes személyiség sokat beszélnek önről. — Tehát mégis igaz ? . . . Kérdésének hangja nsm valami biztató. Úgy látszik jogosait volt félelmem . . . „Milyen félelme ?* „Hogy ön is, mint a legtöbb nő csak az egyenruhámba volt szerelmes és nem a férfiba, aki hordja, s ha leveti, elveszti minden értékét 1* Ugyan, — hát annál becsesebb lenne előttem és csak sajnálnám lelki kínjait az elhatározásnál. Igen Mariskám, már hónapok óta vannak lelki küzdelmeim, hogy öreg jő nagybátyám kívánságát teljesítve, — kilépjek, — vagy az ön kedvéért benn maradjak-e a hadseregben ? Mariska elszomorodott, — milyen nehezére esett mindent megváltania még most is, egy Bohasem említett nagybácsit is szerepeltet. .. „Elképzelhet magának egy életet egy czivilista oldalán, távol a nagyvárostól ?* Hogyne, sőt — ha szeretem ... „Es ha szülei nem egyeznének bele ? „Ha belátnám, hogy szüleimnek igazak van, vérző szívvel lemondanék ; de az nem zárja ki azt hogy hi ne maradjak ahhoz, akiért egyedül élnem érdemes .. . Mariska szemei könnyekkel teltek meg. Balogh örömtől sugárzó arczczal kérdezte : „Mit jelent ez Mariska ?* „Azt, hogy én ép oly szegény vagyok, mint maga, — oh én mindem tudok — nem kell semmit sem titkolnia előttem, — mama mindent tud* 1 „Tehát sikerült, — mama mindent tad I nevetett Balogh. Azt is, hogy a lovaimat, kocsimat* . . . „Igen és most a bútorozott kerül sorra, a lakás fel van már mondva .. . „És most egy uj élet kezdődik, egy komoly felelősségteljes, — mert öreg nagybátyám sokat betegeskedik és még életében szeretné a helyén látni egyedüli örökösét.* „Hogyan — Feri, ? I . .. „Tudja azt is a mama ? „Mart különben megmondhatjuk neki, mi ketten. Most már csak megértjük egymáet 1 Még holnap megkérem a kezét.* Közeledő lépések félbeszakították a beszélgetést. Visszamentek a tánezterembe, ahol már elébük jött, őt keresve, Mariska mamája. Korholó tekintete daczára is boldogan egymáshoz simultak a szerelmesek. jügy gúnyos mosoly vonult át Balogh arczáa, mikor meglátta az ibolyát az Ugyészné kezében. „Viszontlátásra holnap, nagyságos asszonyom 1 Most hi a kötelesség, — még most utolsó perezben. A viszontlátásig I „Arrogáns egy ember.“ „Mi ketten majd csak otthon számolunk le egymással* mondotta halkabban a mama. Mosolyogva telelt a leány : „ Anyám, ne haragudj, tévedsz 1 Csak azért lép ki a szolgálatból, hogy átvegye birtokai kezelését* . . . Miért nem mondta hát ez a borzasztó ember ezt mindjárt? — Hiszen mindig mondtam, hogy csak Balogh volna legkedvesebb vöm . .. Solti Vilma. As asya meghalt. — Irta: Gárdonyi Gésa. — A Pöhöly gyerekek még akkor kicsinyek voltak : János négy esztendős, Péter pedig három esztendős. Az anyjuk egy színtelen sovány asz- szoay. Mindig köhögött, hogy leült ntána pihenni és szomorúan támasztotta a fejét az ágy vállához. Egy napon, mikor a gólya is elköltözött, sok öregasszony fordalt meg a házban. Bejárt? k a belső szobába és sóhajtottak, a szemeiket törőlgették. Az egyik megfogta gyöngéden a János szöszke fejét és igy szólt hozzá: — To szegény kis árra. János nem tadta mit tesz az. Azt gondolta : dicsérik. Péter egy bögrecserepet temetgetett a hamu közé. Az öregasszony ezt,is körül- simogatta és felvette az ölébe. Es ennek is azt mondta : — Te szegény kis árva. Péter összeszoritotta a szemeit, mikor az öregasszony megcsókolta. Nem szerette, ha csókolták. Aztán kicsoszogott egy másik öregasszony is. Ez is felölelgette a két gyereket. És azt mondta nekik; — Szegény, szegény árvák. Nincs már anyátok ! A két gyerek csodálkozva tekintett az öreg asszonyra. Nem mond az igazat. Hogy is ne volna anyjuk ; mindig is volt, mióta a világ áll. — Odabent van a szobában. Fekszik. János megrántotta Péternek a lajbiját. — Gyerünk a színbe! Átfutottak az udvaron. A szín jó játszóhely. Széna is van benne. A széna puha és jészagu. A czicza is odajár játszani. | Ide oda hempereg a szénában; olykor a hátára fekszik és egy szál Bzénát vesz a négy lába közé, azzal csiklandozza a ba- j juszát. Egyszerre csak megjelent a Bzin előtt az apjuk. Az arcza sárga volt; a szemei vörösek. — Gyertek fiaim — szólott. Gyöngéden megcsókolta mind a kettőt; azután meglógta a kezüket és bevezette őket a szobába. Az anyjuk ott fekszik most is, csakhogy az ágy a szoba közepén van. A I szemeit lehnnyva tartja; a kezeit egybe I téve. Bizonyosan imádkozik. Mellette két nagy czifra gyertya ég. Jáoos ismeri azokit a gyertyákat, ott lógtak azelőtt a tükör mellett. Egyszer kérdezte is János hogy „édes anyám, mikor gyújtja meg ezt a két szép gyertyát?* Az anyja azt felelte rá: „én azt meg nem gyújtom, kis virágom, soha; de egyszer, nem sokára, meggyujtja azt nekem az édes apád. Akkor csókolj meg engem fiam, mert annak ntána meg nem csókolhatsz engem többé soha ezen a világon.* Sohasem látták ilyen Bzépnek az anyjukat, mint most. A fején virágok hevertek, szárazsárga virágok; egy régi koszom. Azt is ösmerték. Azelőtt rámában volt, üveg alatt. Az apjuk megállott velük az ágy előtt, és fölemelte a Jánost. Mind a ketten megcsókolták az anyjukat Hideg volt az és mozdulatlan. Nem emelte föl a kezét, hogy megsimogassa a fejüket. Nagyon alndt. « Másnap délután bevitték a házba egy olyan fekete ládát, a minőben nem rég a Pulyka-Szabó bácsit temették. Ez a bácsi a szomszédban lakott. Azóta nem lehet látni sehol. Es a láda után hevittek egy nagy fakeresztet is. János ezt az ablakon át látta, mikor öltöztették. Az ünneplő ruháját adták rá. A pörge, kis kalapját tették a fejére. Pé- tarkére is az ünneplő szoknyát adták. Mert Péterke akkor még szoknyában járt. A ház lassankint asszonyokkal és emberekkel telt meg. Jöttek-mentek, sírtak- ríttak ott. Okét meg átvitték addig Pulyka- Szabóékhoz, a szomszédba. Pulyka Orzsi néni két nagy sült krumplit adott nekik és sírva szólt hozzájuk: — Ogyetök árvák, ügyötök. Nem haraptak mindjárt belé, hanem komolyan és figyelemmel nézték a kezükben párolgó illatos sült krumplit. Azután Péterke belefalt. A krumpli fehér lisztje szinte porzott a fogai között. Körülnézett, hogy látja-e valaki? Nsm: senki Jánoshoz fordult és nevetett. Mindig igy tett, ha valami tetszett neki. Délután harangoztak. Az öreg Pulykáné azt mondta nekik: — Gyertek kicsinyeim . . .
