Veszprémi Független Hirlap, 1893 (12. évfolyam, 1-54. szám)
1893-05-20 / 22. szám
Veszprém, 1893. &£egjeíexi mlnd.nji°™h*",a A lap ára: Égés* II I Ilii Fél évre 1 »I tmf$ év;e 13 SS Egyes sa&m Ara oü n . Hások okulnak rajtánk. Veszprém, máj. 20. A bennünket ért tüzkatasztrofá- ból úgy látszik, az egész ország le vonja az üdvös tanulságot, csak épen mi magunk nem. Szolgálunk példákkal. A katasztrófa után három nappal H i e r o n yjm i belügyminiszter tűzrendészet! azakankétokat hivott egybe, mely több napon át tanácskozott s most ennek eredményéül a belügyminisztériumban javaslaton dolgoznak, mely országszerte életbeléptetendő szabályzatokkal „»veszprémihez hasonló“ katasztrófáktól czélozza megmenteni a városokat s községeket. Székesfej érvár város képviselö-testülete felhatalmazta a városkapitányi, hogy az oly háztulajdonosokat kik 48 óra alatt házaikat nem látják el a szükséges tetólétrákkal, vizhordó vedrekkel, tüzhproggal, tüzesapó pemetekkel és viztartálylyal — a lehető legnagyobb birsággal sújtsa s költségükre a hiányzó szereket azonnal csináltassa meg. A lapitáuy szigorúan teljesiti kötelességét; 100 nál több háziurat megbírságolt, de aztán ma ez a város teljesen tűzvédelmi állapotban van. — Pápa város képviselö-testülete elhatározta, hogy bármi költségbe kerüljön is, általános vízvezetéket létesit. A tanács megkereste a kormányt, szakértő hydrotechnikus kiküldésére; a miniszter ezt megigérte s miután a szakértő még nem érkezett le, a város megsürgette a szakértő leküldését. Szombathelyen, hol ép pár nap előtt 658 forintot konczerteztek össze a mi égetteink javára, utcza- nyitási és utcza-rendezési társulat alakult, hogy a tűzveszélyes zsúfoltság elejét vegye, Hogy e társulat már mily lázasan fárad hivatása betöltésében, erről tanúságot tesz „Vasvármegye“ laptársunknak május 13. számának következő újdonsága: „Az ufezanyitási és rendezési társulat f. hő 7-én tartotta alakuld közgyűlését Eredics Ferenez kir. tanácsos elnöklete alatt. Elnök bejelentvén, hogy az alapszabályok hatóságilag jóváhagyattak, hogy a társulatnak 15 tagja van s az alaptőke 15.937 frt 79 krra rug, a társulatot határozatikig megalakultunk jelenti ki. — Ezután következett a tisztválasztás. Az igazgatóság elnökévé dr. Károlyi Antal alispán, tagjaivá pedig Nagy Jenő, Wälder Alajos, Trümmer János és dr. Takáts Manó; a felügyelő bizottság elnökévé Eredics Ferenez kir. tanácsos, tagjaivá : Budolf Alajos és Ungár Zsigmond választattak. Elnök bejelenti, hogy a kSszeg-utczai Brauner-féle ház leromboltatott és telke telekkönyvi- leg a város tulajdonát képező köztérnek nyilváníttatott, stb.“ XIII. évfolyam. 22. szám. Szombat, máj. 20. Hirla.plrod.Sb : Veszprém, Sz ib idi-u*cza 514. ff. 3EiÉIröL^téselc : PtítitAoronk^nfc 12 fii. Nvilt-*ér petit-tere 40 fii. Kincstári i’leték 60 fii. Átalában pedig a hírlapunk irodájába erke ő 64 vidéki magvar hírlapból azt látjuk, hogy az ország minden városában teljesen rekonstruálják a tü>oltó-egyleteket, ezreket, költenek a felszerelések töké- leteshitésére; a városok tanácsai pedig a zsúfolt építésű városrészeket 50—100.000. írtos kisajátításokkal uj kereszt.utczákkal, sőt — mint a fennebb közlött szombathelyi újsághírből láthatni — uj városi térekkel látják el. így okul rajtunk, a mi veszedelmünkön, kárunkon, a tüzkatasztro- fán, mely 5 ember életébe s több százezer frtnyi vagyon elpusztulásába került e városnak — igy okul az egész ország, csak épen jó magunk nem. A háztulajdonosok mo9t se gondolnak még arra, hogy a kapitány tüzrendészeti rendeletét teljesítsék. Egyáltalán nem tartják lelkiismeret- és becsületbeli dolognak a tüzhórgok, tetólétrák stb. beszerzését s nem gondolják meg, hogy az ő házuknak védtelen hagyása, nemcsak azt a házat, de a többi szomszéd házakat is veszélyezteti. Hát a vízvezeték ügyével hogy vagyunk ? Úgy, hogy sehogy se. A rekonstruáló bizottság várja a hyd- rotechnikust ahelyett, hogy a helyi tudós szakprofessorokat s szakértőket előzetes ankétra hívnák meg ; megbeszélendő a modus vivendiket addig is, mig a hydrotechnikus megérkeznék, kit aztán czélirányos vezérfonállal támogatuának. Ilyen sült galamb várással, kérem szívesen, nem egy vizveze'ék, de a Lucza- szék szokott elkészülni. Ott vannak ns dr. O váry tüzpa- rancsnok,üdvös javaslatai az uj ut- ezák nyitása s a tűzoltóság rekonstruálása iránt. Hát úgy oldották meg e nagy horderejű javaslatokat, hogy a tűzoltóknak egy 800 frtos omnibusz fecskendőt vesz a város, a Cserháton pedig 2 házacskát veszünk meg s egy kis kereszt-sikátort nyitunk. A szabadi-uteza s a Czigáuydomb közti közlekedés (mely eddig a Pe- tőfi-nyomda udvarán át tűrt átjár- dán történt)-ezentúl teljesen megreked* 1 mert ez udvaron át többé a közlekedés, a lakók kívánatéra, meg nem engedtetik s igy | e városrészek csak a Kórház s a városháztéren át való roppant keÍ rülőkön fognak közlekedni. Pedig a Weisz- vagy Ltngháznak 3000 fttal való kisajátítása által széles utcza nyittathatott volna e két városrész között. Hát ilyen szépséges rák-tempóban megy itt. nálunk a rekonstruálás nagy müve, mig országszerte most 50—100.000 frtnyi kölcsönökkel, téreket, utczákat sajátitnak ki a városok, a könnyebb közlekedés- emelésére. ' Itt idegen érdekek vasutjára, csak pár hét előtt is 383.000, majd 25Ö.000, majd 100.000 frtot akart kidobni a város. Szerencsére a szines hólyag szétrepedt s tisztába jött a dolog. A városnak megmaradt | pénze s mikór előbb a százezrekkel csak úgy dobálóztunk, hát most a város rekonstruálására, a kisajátításokra, az Ováry-féle üdvös javaslatokra nem tellik pár ezer forin' ? Hát mikor lesz akutabb a város rendezésének ügye, mint most ? Mikor sajátítja ki s dobja szét a város a Kubay_-_ká.v.éházzal szemben lévő khinai tyukól-szerü Tuszkau-- házat, mely csúfsága az egész városnak a ha vállalkozó ember jő e városba, e csudálatos viskó a piaczoa teljesen lehűti. A szűk palotai-u'czai torkóllat veszélyessége már rég sürgeti e ronda fészek eltávolítását. 1 a horgosutezai szűk torkoltat kibővítése, a Weisz A. Manó ház kisajátításával, (mely a piaczot is nagyobbittaná) s a Nemzeti Kaszinó melletti japán pagoda forma tetejű ócska Iíopácsy-ház mikor seprődik le már egyszer Veszprém város díszteréről? Erre nincs pénz ? Erre nem veszünk kölcsön ? Üsse kő az ilyen városi politikák Épen nincs már jussunk, — csúfolni a rátótiakat. Eltanultuk minden filozófisáju- kat! Megyénk a honvédszobor leleplezésnél. Veszprém, 1893. máj. 19. A Budavár bevételénél elesett névte’en félistenek emlékszobránál, a hála és kegyelet adóját fogja leróvni holnap a nemzet. Ha a kormány s a honvédség elég botorul távol is tartja magát e hálaünneptől: a megyék s városok s a félistenek egykori bajtársai a 48—49-iki honvédek mindannyian küldőttségileg jelennek meg óit s helyeznek koszorúkat a szabadság piedesztáljára. A veszprémmegyei 1848—49-iki honvédegylet képviseletében Kovács Imre elnöklete alatt ott lesznek: Paál Dénes, Kerényi Károly, Varga Lajos, Kovács Ignácz és Ditmayer György. Veszprém megyét pedig külön de- putatió fogja representálni. A megyegyülésnek- erre vonatkozó hazafias határozata igy hangzik : „Annak a kijelentésével, hogy Veszprém vár megye közönsége a sza- badságbarezban dicső halált szenvedett névtelen hősök iránti kegyeletét leróni szintén hazafias kötelességének tartja, kijelenti a közgyűlés, hogy az emléküknek szen| telt szobor leleplezésénél a folyó ! évi május hó 21-én Budapesten Végbemenő nemzeti ünnepélyen magát küldöttség által képviselteti és dicső hőseink leleplezendő szobrára tisztelete, szeretete és kegyelete jeléül koszorút helyez. Ugyanezen alkalommal felkéri Kemeues Ferenez, dr. Fenyvessy ferenez, Láng Lajos, Szabó Imre, Komjáthy Béla, dr. Matkovich Tivadar, dr. Óváry Ferenez, dr. Ke- töény Pál, Lukacsek János, Kovács tpre, Kovács Ignácz, Paál Dénes, df. Kerényi Károly, Benkő István | m. biz. tag urakat, hogy Veszprém- varmégye közönségét ezen ünnepélyen képviselni szíveskedjenek.“ A küldöttségek ma, szombaton, a reggeli vonattal utazta | Budapestre. Vándorbot - Dunántúl. (B—r.) A mi a szegény felvidéknek Amerika, az a gazdag Dunántúlnak Szlavónia: a kivándorlásnak fófészke, emporuma, Mekkája. Mngt már nem egyenként, de százszámra kerekedik fel a földhöz ragadt nép, hogy uj otthont, uj hazát kérésén magának. Egy két évig sajog a szive az elhagyott honi föld után, de ha egy kicsit jobbra fordul sorsa uj hazájában, bizony nagyon könnyen elfelejti a régit-, alkalmazkodik az ott éló nép szokásaihoz, megtanulja nyelvét, s egy két nemzedék megérti még az édes honi szót, s szive mélyén megmarad mint egy-egy borongó édes álom valami kitorölhet- len érzés, jól eső sóvárgás a régi haza után, a melyről édes anyjától olyan szép altató mesét hallott, ennyi az egész, a későbbi nemzedék már beolvad az idegen népbe, szlá- vabb lesz a szlávnál, úgy mint a hozzánk bevándorlett németség sok helyütt magyarabb lett a magyarnál. A Szlavóniába való kivándorlásnak ez a rövid története. Mi, vidéki sajtó, lelkiismeretesen számot adtunk már az elszomorító népvándorlásról. Igyekeztünk gyenge szavunkkal felrázni szendergéséből a „Dunántúli közművelődési egylet“ hangzatos czime alatt megalakult, de még eddig | tagdijak beszedésén kivül semmit sem tett egyesületet, a fővárosi sajtó átveszi I beleszoritja egy-egy rövidke hírbe adatainkat, csupa kíméletből, a vezető férfiak iránt való jóakaratból kifeledve vádoló szavunkat a segítésre hivatott egylettel szemben, legfeljebb a tóle távol álló hatóságokon üt egyet-egyet, hogy igy meg ngy semmit sem tesznek a nemzetirtó, járványszerü betegség elnyomására. S ezzel el van az ügy intézve, ismét jó időre. A szegény nép az élet nehéz iskolájában is kénytelen megtanulni, a mit annak idején tanítója a fejébe vert: Segíts magadon, mert az Isten is csak úgy segít meg. Eladja mindenét, a mi könnyen megy, a mikor a minden szó alatt agy szólván a semmit kell érteni. Hisz felélte már vagyonkáját majdnem egészen. Földje eddig is kevés volt; mig a szóló termett, ki vesződött volna a- 4%-ot is alig hajtó föld mi velőssel ? Köznépünk mindig szerette és mindég is fogja szeretni a dolog könnyebb végét. A hol jól termő hegyek voltak, esztelensége el prédáitatta vele még meglevő kis szántóföldecskéjét is s a mikor a fillokszera-vész borzalmas veszedelmét az intelligens középosztály már megértette, a hitetlen köznép csak a fejét rázta s mert olcsóbban jutott hozzá, egyre-másra vásárolta a szólőbirtokot. S a hol a tudománnyal párosult tapasztalás összetett kekekkel raegállott, ott az urakat kinevetve, sárgaföldig legyalázva — korlátolt eszével ö akart segiteDi. Keserűen meglakolt érte. Ma összeku- porgatott vagyonkájából legfeljebb annyi van meg, a mennyi Szlavóniába útiköltségnek elég. S a kinek pár forinttal többje van, annak reménysége is vérmesebb. Ezt már nem csak a megélhetés keserű gondja de a vagyonszerzés kapzsi vágya és ördöge is biztatja a haza földjének elhagyására. A gazdag Dunántúl nagy v eszélyben forog. Mire a rekonstruált szőlők művelésére munkás kéz kellene, nem lesz, mert nem gondoskodtunk róla, hogy az átmeneti időszak alatt kenyeret adjunk a népnek. Vasút Y eszprémlól Balaton-Füredig. Ama vasúti értekezletről, mely múlt vasárnap tartatott B.-Füreden, ■ még az alábbi részleteket közölhetjük. Délután két órakor vette kezdetét az egybehívott vasúti értekezlet. Elnökül közfelkiáltással főt. Kovács Ábel fürdöintézeti igazgatót választották meg, ki válogatott szavakban megköszönte a beléje helyezett bizalmat, de sajnálattal nem fogadhatja el a tisztséget, mert egy az, nem rendelkezik a kellő szakképzettséggel, más az, foglalkozásánál fogva Balaton-Füredre lévén kötve, nem fejthet ki elfoglaltsága miatt ez ügyben annyi tevékenységet, mint a mennyit e komoly és kívánatos ügy megkíván; azért ajánlja báró Putheanyt, ki ily hasonló esetekben már többször viselte az elnöki tisztséget és a vasúti ügyekben a kívánatos jártasság felett rendelkezik. Br. P u t h e a n y, szigeti nagybirtokos, a neki felajánlott tisztséget elfogadja és miután az értekezletet üdvözölte és a beléje helyezett bizalmat megköszönte. Jegyzőül B.-Füred község jegyzője választatott meg. Br. Putheany: A vasút építésénél az egyedüli kérdés: „Van-e pénz. I. pénz, és ismét pénz.“ Mindaddig, mig a vállalkozáshoz szükséges pénznek 35%-a nincs az érdekeltek által biztosítva, addig törvényszerüleg az építkezésről nem léhet szó. Kérdezem tehát a kezdeményező Kővágó-Őrs község kiküldött képviselőit, hogy van-e valaki, aki az előre szükséges 35°/0 törzsrészvényt átveszi, és ha nincs, hogy mi módon kívánja a pénzbe- szerzést eszközölni. Fodor István Kővágó-Eörs küldötte, hossza szép beszédben vitatja a vasút égető szükségét, mert — úgymond — a fillokszefasujtott vidék csak úgy képes ismét felépülni, ha vasutat kapunk. Hogyha nekünk a szükséges pénz meg volna, ug.v nem kértük volna fel a szomszédos községeket, hanem magunk építtettük volna fel. Azután utal a kormány, az apátság és a Balatoni Kultur-egyesület segítségére. (Helyeslés.) C s i g ó Pál Zalavármegye országgyűlési képviselője Ígéri, ho<ry a kormánynál minden lehető lépést meg fog tenni. Ő bírja Wekerle miniszterelnök ígéretét az iránt hogy kerületének filloxera által sújtott lakosait segélyezni fogja, de mind enuek daczára nem hiszi hogy ily nagy vonal kiépítését kieszközölni képes volna. Indítványozza, hogy a jelenlegi terv ejtes- sék el és vétessék egy rövidebb (Veszprém—Balaton-Füred) számításba, az —-úgymond — könnyebben lesz keresztül vihető. Hosszú vitatkozás után, melyben részt vettek Kovács Ábel Fodor István és Kabdebo, Csigó indítványa elfogadtatott. Vadnay Béla veszprémi ügyvéd és Kabdebo csopaki jegyző indítványa folytán, egy szükkörü bizottság választatott, mely bizottság a szükséges lépéseket meg fogja tenni. A bizottság tagjai lettek: báró Putheany és Csigó Pál elnökök, Barcsay Boldizsár jegyző, Kovács Abel, dr. Mangold Henrik kir. tan., Vadnay Véla, Szalatkay és Szent- miklósi főbíró. Szalatkay azt indítványozza, hogy a bizottság intézzen Veszprém- és Zalavármegyékhez, Veszprém város tanácsához és az érdekelt vármegyék közönségéhez feliratot e I tárgyban. egy családapa kirándul. (Vége.) Az ünnepélyes csendet az anya szakitá félbe e szavakkal : —- Látod édes fiam, holnapután vasárnap lesz:. — Hát aztán ? mordult közbe ridegen az előbb érzékenykedő apa. — Evihetnél bennünket Almás-Pércsre a Pepi nénihez. Bibircs Vendel tiltakozva emelé fel jobbját s oly zord tekintetet vetett kedves élete párjára, mint hét ki nem fizetett hitelező. Most neki estek a gyermekek, az anya sírva, bőgve, könyörögve. Szegény Bibircs azt bitte, utolsó érája ütött, és hogy agyon ne szorongassák, megtörtén harsogá: — „No hát nem bánom 1“ Erre a kijelentésre a gyermekek pokoli visítással, körülszáguldották a szobát, majd miután öröihüket a szűk szoba be nem fogadhatá, az utczára rohantak s ott oly kiabálást vittek végbe, hogy az éppen arra haladó Sírni bá’ kordésnak emberemlékezet éta süket és vak gebéje szilaj vágtatásba tört ki. Valami nagy keservesen elmúlt a szombat is.- Szekeres is akadt Gajgé Poty Péter szegélyében, a ki jutányos áron ajánlkozók a szállításra. Vasárnap már hajnali 4 érakor talpon termett a gondos anya. Az igaz, hogy a kocsit 6 órára rendelték, de mig valaki hat gyermekbe lelket ver, 1 azokat ily nevezetes útra felszereli, éppen hogy elég két éra. U]Lmo8t | gyermekek szokatlanul frissek voltak I oly serényen öltöztek, hogy ö órára teljes díszben a kapuban állottak s kezeikben különböző kendőket és paksamé- iákat tartva várták a kocsit. Lett 6 őrá, fél hét— a kocsi még mindig nem lön látható, végre háromnegyed 7 felé nagy zörögve megjelent Gajgé Poty Péter. Félóra alatt nagy veszekedés között elhelyezkedtek a kocsin, ami bizony egy kissé szűk volt 9 személyre. • — Indulhatunk I vezénylé méltóságteljesen Bibircs Vendel. Gajgé Poty Péter helyeslőleg bólintott fejével és végig vágott két dikhenezén. Azok az első csapásra összenéztek, a másodikra hátra néztek, a harmadik ütésre azután nekidőltek az istrángnak, s abbeli buzgőságukat, hogy a megrakott szekeret útnak inditsák, koszoruzta is eredmény annyiban, hogy a művészileg megtoldott- foldott istráng egyik helyen elszakadt. Ismét jő félórát kellett várniok, mig az istrángbéli folytonossági hiányok pótolva lőnek és mérsékelt koczogással útnak indultának. Amint kiértek a városból és egy jé darabot mentek, a figyelmes anya észrevett valamit, ez a valami pedig nem volt más, mint az, hogy a legkisebbik Bibircs, a Toncsika eltűnt, ebbeli gyöngéd aggódásának egy hatalmas „Jézus Mária* kiáltással jelét is adta. Hű élete párja, kit a szekér rythmikus zötyögóse boldog bébiskolasba ringatott, megrettenve kapta föl fejét, és kérdő: — No, mi az ? — Elveszett a Toncsika, nem látom a kocsin, sopánkodék a derék Bibircsné, mire a gyermekek megrettenve bőgni kezdettek. — Hé kocsis, megálj 1 kiabált az apa gyerekek! harsogta tovább, — ki látta a Toncsikát ? Én nem, — én sem, — sipákoltak a gyermekek. — Talán otthon maradt, monda az apa mérgesen, Lujzi meg Viki fussatok vissza érte, nesztek a szoba kulcs, de siessetek ám, azt mondom. Az emlitettek ugyan semmi kedvet sem mutattak ehhez, de az apai tekintély két oldalba ütés képében mégis leszállító őket I nagy lassan megindultak. — Nini, milyen lassan mennek, mondá a kis Pepi, a ki visszaült s igy látható a két bátyját. az amúgy is türelmetlen anya erre fől- ugrik, hogy sietésre nógassa a kiküldötteket és ime — a kis Toncsika láthatóvá lesz az anya és az apa mögött a kocsi há- tnlsó részében, boldogan szunnyadozva. Lujzi és Viki visszahivatnak és az expe- ditié újra megindul. Négy órai meg-megszakitott utazás után elérik Almás-Pércset. Diadalmasan berobognak Pepi néni udvarába és ott lekászolód- nak megroppant derekakkal és üdvözlik az elősiető parasztasszonyt. — Jé napot Birkásné ! — Hozta Isten I viszonzá az üdvözlést emez, de nincs ám itthon az asszonyság 1 — Mi-i-i-csoda, förmeduek rá Bibircsék, hát hol van? — Bokont látogatni ment Puszta-Pő- työdre. — Aztán mikor jön meg? kórdé reménykedve Bibircsné. — A jövő hét előtt alig. — Akkor nincs más hátra, mondá leverten Bibircsné, mint a korcsmába szállni és... . — Öljetek fel 1 rivalt reájuk Bibircs, majd én még korcsmában költségeskedem nem elég volt ez a hiába való kiadás az ntra! Ezzel nagynehezen felült a család és miregve morogva megindultak vissza azon az utón, amelyen jöttek. Az apa káromkodott mint | jégeső és a kezeügyébe eső ! gyerekeket csépelte hazáig. Az asszony a | férjjel veszekedett, egyre azt hajtván, hogy ő nem oka semminek s hogy kipihenhették volna magukat a korcsmában. A gyermekek pedig felváltva sipákoltak. amint csé- peltetés sora rájuk került. így vonult be a Bibircs család kedves otthonába, agyonrázva, elhülve, mérgesen amint az a családi kirándulásoknál vajmi gyakori eset. ' — Hanem hiszen arról Írásomat adom, morogta még lefekvés előtt az elkeseredett apai hogy soha, de soha ki nem viszlek benneteket, inkább, tette hozzá pathetiküsan az ablakon ugróm ki! (Ami tekintve hordónyi termetét és a magasan álló szűk ablakot, elég szép elhatározás 1) Cyclop. Tavaszi hervadás. A frissen hullott esőtől harmatos füvek százféle illata beszáll a kis szoba nyitott ablakán. A felhők alól még egyszer visszatekintő sugár berőppenve odaül a hófehér ágy csipkés párnáira s'csókjaival rózsaszínű fényt lehel a halvány Vonásokra. A beteg megmozdul. Vékony fehér karját fölemeli, mintha üdvözölni akarná a fényes, enyelgő sugarat. Sőtétárnyéku szemei félnyilnak s fátyolos tekintettel keresnek valamit ott, ahonnan az a mámoros illat jött, ahová a sugár ismét visszatér ; zajtalan csend van körülötte, a nappali élet moraja már elnémult, az est álmodozásának hangjai még késnek: alkony van. A szoba világa enyhén dereng körülötte, keble élvezettel szívja be a kertből besuhané virágillatot. Tavasz van odakünn. Az ablak előtt álló baraczkfa ágai meg- inganak az esti fuvalom érintésére s virágok hintik be a széles kőpárkányt. Egy éppen az ágy iilá repül. Szirmaiból csak egy van meg s a pusztán maradt kehely levelei közül busán emelkednek ki a porodaszálak lehajló sárga fejecskéi. Elhervadt már. Fejét féloldalt fordítja, szemei rátapadnak a széthullott tavaszi virágra s hosszas tekintettel maradnak elmerengve azon a letört virágon, azon a fonnyadt testszinü szirmon. Úgy elgondolkozik azon a virágon, úgy elmereng a tavasz fényén illatán. Úgy tetszik, mintha az az ablak, a melyik előtt most a baraczkfa hullatja virágait, annak a hosszú klastrom-utczii háznak az ablaka lenne, a melyiknek kék és fehér já- czintjaiban most két éve olyan sokat gyönyörködtek s mintha látná az alkonyi érák s-tálóit, amint ott hosszú sorban haladnak el, tekintetökkel a jáczintokat — és talán még mást is keresve. Végre jön ő is, amint az óra a szomszéd egyház tornyában az ötöt üti | egy tekintet, egy köszönés és semmi egyéb .... de mégis, mintha sokkal többet érne azoknak a többieknek minden édeskés mosolyánál, miutha kedvesebb lenne még az ö szép jáczintjainál is. Oh, azok a kedves jáczintok. Hányszor nézte el gyöngéd szeretettel a világossárga vastag leveleket, milyen türelmetlenül várta, mint bontakoznak ki azokból a kedves, illatos szirmok, melyek tavaszt varázsolnak a szoba kellemes melegébe, mikor mJg odakünn egész zordonságával ül a város fölött a tél hidege, hava. Hogy öntőzgette, gondozta s szerelte őket nem adott volna belőlők egyet a világ minden kincséért valakinek, csak egyszer, egy bálon — neki. Oh, milyen varázs volt abban a fehér jáczintban! Mikor leszakította, még tél volt, mikor odaadta neki, virágzó kikelet, ragyogó tavasz kelt ki bel lie, sugaras fénynyel vonva be az egész világot, csodás melegséggel töltve el szivét. Drága, kedves jáczintok ! Elszáradtak már odakfmn a kertben is; a forró nap, a melytől a hóvirág patyolat-arcza elhervadt, őket is megölte. Künn már gyöngyvirág nyilik a hfls árnyékban s nemsokára fehér ákácztél lesz havas a domb alja, a hol először mondta ő: szeretlek. És mintha a sárga-rigók fuvola- hangja is azt ismételte volna: szeretlek 1 mintha a vadgalamb bugásában is hangzott volna felé: örökre. Olyan mámorité, olyan édes annak a tavasznak még az emléke is. Milyen öröm volt, miaor az első nefelejts kék szeme mosolygott feléjök a- fűből, mikor együtt jártak a mezőn, hol napsugárral kaczérkodé pillangók teregették szines szárnyaikat a madárdaltól hangos légben. S mohón csókolva le e szűzies szirmok mézét, könnyen, vidám gondatlansággal szóltak tovább — más virágra. — Hú maradsz-e hozzám a távolban is? Egy szemrehányó mély tekintet volt a válasz amiért ő odaborult a kis kezekre s bünbá- nattal csókolta meg azokat. — Lásd én nem kérdem, fogsz-e szeretni mást !.... — Soha! És a bolyhosdereku, zománezos szárnyú, dongók porra tánezokban zümmögtek a virágokon. A cserfák széles levelei megmozdultak s mint egy elhaló mély sóhajtás sikam- lott el a lombok közt a szellő, az erdő árnyékos sűrűjébe távozva. Elmúlt a tavasz s a nyár olyan hosszú s olyan unalmas volt égető napjaival. Azután hullani kezdtek a megsárgult, elszáradt levelek, a nagy szomorú nyárfa bánatosan ingé g ilvairól s ö a távozó madaraktól küldte hivő szavát, szive izenését utána és várta mindennap válaszát és érkezését Egyszer érkezett is valaki. — Férjhez kell menned 1 Éppen az őszi rózsákkal beszélt róla, mikor ez a hang fólrezzentette. Csodálkozott nagyin. Hogy azután még mit beszéltek, azt csak úgy félálomba hallotta, mintha k-frő asszonyt beszéd, parancsoló durva szó, haragos tekintet, bánatosan szép arcz s talán egypár könnycsepp sajátságosv-gyüléke venné körül, a szemek ráirányozva, a beszéd
