Veszprémi Független Hirlap, 1893 (12. évfolyam, 1-54. szám)

1893-04-29 / 19. szám

Veszprém, 1893. XIII. évfolyam. 19. szám. Szombat, ápr. 29. Hirla-pirod-a.: Veszprém, Sz-badi-utcza 514. M. HircLeteselc : Petitsoronként 12 fii* Nyilt-*ér petit-tere 40 fii. Kincstári iUeték 60 fii. Post Égi - Pöoebus. Veszprém, ápril 29. A két hét előtti rém-napok vi- I harfelhóit, borúját, az egész netn- I zet részvéte deríti föl. Két hét előtt a tüzdaemonok ir- I galom nélkül döntötték itt romba a szegény polgárok házait. Most a I részvét irgalma építi fel azokat I újra. Akkor kétségbeesve, segély- I télén sirt itt sok száz ember. Ma I a hála örörakönyei csillognak sze- I műkben. Veszprém üszkös romjai fölött UáMd holdfénye világit az Ember- I szeretetnek. Post nubila — Phoebus. Mikor e sorokat írjuk, már 35 I ezer segélypénz gyűlt össze az alis- ( páni s polgármesteri hivataloknál. A segélybizottság ez összegből a I rögtöni segélyre szorulók között már kiosztott 8500 frtot. Az álta- | lános segélyosztás akkor lesz, mikor I a segélybizottság a gyűjtést befeje- I zettuek fogja kijelenteni. A biztositó társaságok liquidáló I kiküldöttei ellen, mind hangosabb a panasz — s mi sem zárkózhatunk [ előlük. Szabó Imre orsz. képvi­selő már 2 nappal a tűzvész utáü [ aposztrofálta ezek manipulátióit, a [ segélyzö-bizottság alakuló ülésén s felszóllalása némileg meg is zabo­lázta lelkiismeretlenségüket. Szükséges azonban az, hogy a ta- _ pasztáit anomáliák e téren alaposan ■ kuráltassanak s országos képviselő- link jól teszik, hahogy ez ügyet a ■ parliament elé viszik. Mert ennél fejreesettebb logika | nincs, aminek alapján a biztosító | társaságok levonásokat eszközölnek a | biztosított összegből. íme a veszprémi példák. Leég egy ház kivül, belül. Bizto­■ sitvavolt a tető 500 írtra. A liqui- dáló jön és azt mondja, a tető ■ 15—20 éves, elhasználási díjban ■ levon 100 irtot. Micsoda jogalap ez? Hát ezalatt a 15—20 év alatt a ■ háztető reperatió költségeit nem-e ■ a gazda fizette s e költségek 15—20 ■ év alatt nem-e csaknem az ujtető ■ költségeit érik el ? Mit fizetett e ■ költségekhez a biztositó társaság, ■hogy ezeket semmibe sem vévén, ■mereven arra az álláspontra helyez­kedik, hogy az 500 frtot egész tel­ijében csak akkor fizette volna le, ■ha újkorában égett volna le ? I Ha igy évröl-évre nő a levonási Százalék, hát akkor egy ház után, Bnely 60 éves koráig bírja a tata- Bozott tetőt s akkor ég le: semmit Re kell fizetni a társaságnak. A 'gazda azonban 60 évig fizesse a tűz­adót-. Eb-filozófia kell az ilyen biz­tosítási kalkulushoz. Azonban sikerült erre a kalku­lusra, mely — tisztelet a kivéte­leknek! — teljesen tág kaput nyit a liquidátorok raffinált lelkiisme­retlenségének, kormány jóváhagyást, nyerniük a társaságoknak — a régi, könnyelmű világban. Reméljük, . hogy most, mikor a belügyminiszter tűzrendészed anké­tet hívott egybe, épen a veszprémi katasztrófa alkalmából, e kardinális biztosítási clausulát is ankét tár­gyává teszi § megszünteti, illetve a társaságokat uj kártérítési kulcs ké­szítésére utasítja. Egyáltalán arra kérjük a belügy­miniszter urat, hogy tekintetbe vé­vén azt, miszerint biztosító intézet és biztosított fél egyaránt kötelező szerződő felek ugyan, de a tűzkár nemcsak a biztosított felet, de a nemzeti törzsvagyon egy részét is éri, ennek a kárnak a liquidátióját ne engedje a liquidátorok terroriz­musa s a kárvallottak szorult hely­zete által érvényesülni. Utasítsa | ex Íja rendeletil-g a köztörvényhatóságokat, (mint azt Veszprém város hatósága saját pol­gárai védetéseül most tette), hogy minden biztosított tűzkár liquida- tióját, az illető kárvallott polgár képviseletében, a hatóság érvénye­sítse, a liquidátorokkal. Ha tisztességesek az illető bizto­sitó bankok, akkor megnyugszanak a hatóság lelkiismeretességében s nem Hezitálják el egymástól a leg­ravaszabb, raffináltabb, terrorizálóbb liqnidátorokat, hogy ezeket az amúgy is kárvallott tűzégett nép kizsebe- lésére ráuszítsák. Most bizony egy-egy tűzvész után úgy jelennek meg ezek az áspis- szemű perczent-lovagok a füstölgő romok közt, mint csata után a hareztér byénái. Hogy az amúgy is megölt embert, paragrafusok raffi- neriája szerint teljesen ki is foszszák. Hisszük, bogy a belügyminiszter ur ő nmltsga, e sorainkat szives figyelembe-veszi: ­S hisszük ezt anQyival inkább mert hálás szívvel látjuk ő exllja mély részvétét e város iránt. Első segélyül kétezer frtot kül­dött égetteiuknek. Összehívta rög­tön a tűzrendészet] ankétet I — mint alább közöljük — rögtön leiratot intézett megyénk alispánjához, fel- hiván őt a vesz prémvárosi vízveze­ték létesitésére, melyre hathatós segélyét fölajánlja. Oly nagymérvű jóakarat ez, mely ellégé meg nem hálálható. De ennek mérve szerint városi eleinkre is nagy és lelkiismeretes feladat hárul. Amit apáink századok óta, e viz- szegény városban elmulasztottak, meg kell most teremtenünk okvetlenül. Meg kell csinálni az általános városi vi/.vezetéket mindnnárou. Föl­hív rá a kormány; segít hozzá a nemeslelkü püspök is. Dr. 0 v á r y Ferencz propagálja azt t. legezél irány osabb tervet, hogy a városi úti utászháztól a városerdőbe vezető ut mellett, a városerdőben levő roppant bóerü forráskút vize, alagcsöveken vezettessék e magas­latról (mely magasabban fekszik a várbeli kápolnánál is) úgy a Cser­hát, mint a Jeruzsálem hegy re s e városrészekben, az olasz városok mintáira legalább 4—1 óriási slag- bazin (cziszterna) állítassák, ezen­felül a friss víz állandóan csapos­csöveken használtassák föl, e -czisz- ternák fölött. Tűzvész esetén e cziszternák sok száz köbméter vizet adhatnak s e mellett állandón a legkitűnőbb forrásvíz áll a lakosság rendelke­zésére. lgv.a Cserhát s Jeru'/sálemliegy a városerdei bő forrásból, a niac/ok a püspöki vízműből nyernék vizü­ket; a temetőhegyre azonban min­denesetre egy gőzmotoru vizmü nyomná föl a Fejes-völgyi kitűnő vizet s gyüjtené szintén 4 alag ba- zinba. Ezt a gózmotort czélirányo- san arra is be lehetne rendezni, bogy a város világítására felhasz náltatnék. Oly követelménye ez is városunknak, melynek rendezése szintén elodázhatatlan. Ám bármily terv szerint fogoa a vízvezeték létesülni, a kivitel fölött gondolkozzék a képviselet minden tagja. Ez legvitálisabb érdeke ma a városnak. Ezt kell sürgősen létesíteni. A rekonstruál bizottságnak ez a leg­első s legfontosabb feladata. Lásson munkához. Az ország részvéte serkentsen — a magunk iránti kötelességre. És segéljen a rekonstruáló bizott­ságnak, képviseletnek minden pol­gár. Szívvel, lélekkel, észszel. Hogy a vész borúját a jövő sötét egéről is eloszlassuk, e szegény vá­ros fölött. Hogy a rémnapok szörnyű emlé­két könnyelmű huzavonával többé vissza ne idézzük. .. . Post nubila Phoebus ! =■ A belügyminister a veszprémi tűzvész alkalmából vármegyénk al­ispánjához a következő leiratot in­tézte : Nagyságos Ür! Értesültem, miszerint Veszprém városában folyó hó 14-én és 15-én dühöngött tűzvész romboló hatását jelentékeny mérvben elősegítette azon körülmény, hogy a város kutjai elegendő vizet nem szolgáltatnak, és a városnak csak egy kis rész (a vár és belváros) van vízvezetékkel ellátva. Minthogy a közelmúltban a várost hasonló csapás már 'érte, Nagyságodnak figyelmét első sorban a [vizhiány megszünte­tésére szolgáló intézhedések megté­telére irányzóm és részemről hajlandó volnék mindenek előtt egy vízvezeték tervét' és költségvetését elkészíttetni és a földmivelésügyi ministert fel­kérni, hogy jelen leiratomról Vesz­prém város közönségét értesitse, és nekem jelentést tegyen, vajon a cul- turm-érnök kiküldendŐ-e és mikor 1 Budapesten, 1893. évi április hó' 17- én. Ilyeronimy s. k. = A dunántúli dalosszövetség megalakulásának előmunkálatai — a mint soproni levelez öok Írja nem sokára befejeződnek. A május hó 21-én tartandó alakuló közgyűlésére eddig is már szép számmal jelenkez tek dalo-iegyesületek, legnagyobb részt Sopron, Győr, Veszprém, és Zala megyékből, jeléül annak, hogy a dunántúli dalosszövetség prog- rammj l a hazai dal- és zenemű­vészet fejlesztés nek Délkülö/.hetlen érdekeit öleli fel magában és hogy különösen a vidéki dal- és zene- művészeti viszonyok emelésébeu ré­gen érzett hiányt van hivatva pótolni. A „Győri Ének- és Zeneegylet“ és a „Soproni Férfidalkör“ a magyar ] dalművészet intensivebb művelésé­nek közóhaját nem csak kifejezésre juttatták, hanem a mint a kövekez- mények eddigelé is már fényesen igazolják, a Dunántúlban ezt a köz- óhajt tetté is érlelik és az a köz­gyűlés, a mely Sopronban május 21-én a Dunántúli dalosszövetséget meg fogja alakitaui, újabb bizonysá­got fog szolgáltatni arról, hogy Dunántúl közönségének művelt ér­zéke, nemes fogékonysága van hazai közművelődésnek és kulturális hala­dásunk közczéljai iránt. Örömmel töltenek el bennünket ezen ered­ményeiben közművelődésünkre és társadalmi fejlődésünkre oly fontos mozgalomnak sikerei és a mikor ennek hasábjainkon különösen is kifejezést adunk, felhijuk érdekelt köreink figyelmét a dunántúli dalo­sok üdvös mozgalmára. Különnösen számítunk arra, hogy vármegynk (v. városunk) összes’ dalegyesületei képviselve lesznek a Dunántúli dalos­szövetség soproni alakuló közgyűlé­sen és ha eddig egyik-másik még nem jelentkezett volna, hogy jóhir- Deve érdekében a soproni Férfidal­kör elnökségénél május 12-ig kép­viselőjét bejelenti, elnemulassza. Az adózó közönség figyelmébe! (Hivatalos ) Felhívom mindazon urak figyel­mét, akik a III. osztályú kereseti adó alá tartoznak (ilyenek az orvo­sok, ügyvédek, mérnökök, gyógysze­részek, Írók, kereskedők, segédekkel dolgozó kézmü iparosok, kávésok, földbérlók, bérkocsisok, mészárosok, hentesek stb.), hogy az 1893—1895. évre kirovandó 111. őszt. kereseti adó kivetéshez szükséges bevallá­saikat — amennyiben azt még uem eszközölték volna, — ezen város adóügy osztályánál 43 őrá alatt saját jól felfogott érdekükben benyújtsák. Veszprém, 1893. ápr. 29. Kováts Imre, polgármester. A t. háztulajdonosokhoz. Felhívás! (Kivonat a tüzrendőri szabályrendeletből.) A legszigorúbb büntetés terhe mellett köteles Veprém városában minden háztulajdonos. 1- ször Egy jókarban lévő elég hoszu létrát, melyen a tetőre fel­mászni lehet azonnal szerezni, úgy szinte egy fenyő léczböl ké­szült létrát: cserép vagy fa zsin- I delyes, nem különben nádas és , szalma fedelű házakon is állan­dóan tartani. 2- szor. Egy tűz horgot csáklát 5 méter husszu nyéllel beszerezni. 3- szor. Egy hordó, legalább 2 ako vizet az udvaron folyton kész- letben tartani, meregető edénnyel i együtt dézsa vagy sajtár. 4- szer. Egy illetve 4 drb tűz­csapé legalább 4 méter hosszú­ságai léczet beszerezni, ezek vé- ! gén rongyot kötni, tűzvész esetén ezen. eszközök nagy szolgálatot tesznek, megnedvesitve a tetőre hulló zsarátnokok eloltásánál. Mindazon háztulajdonosok, kik 1 ezen felhívásnak haladék nélkül eleget nem tesznek, terhűkre és költségükre a felsorolt tárgyakat a hatóság fogja beszerezni. Veszprém, 1893 ápril 17-én Fej es Antal, r. kapitány. Dunántúli dalszövetség. (A győri és soproni dalegyletek felhívása a dunántúli összes dalegyletekhez.) Kedves Dalostársak ! A dunántúli dalosszövetség meg­alakítása tárgyában kiadott emlék­iratnak- és felhívásunkat folyó hó elején azon kéréssel küldtük meg Önöknek, hogy a Dunántúli dalos­szövetségnek folyó évi május 20-áu tartandó alakuló gyűlésén képviselő­jük által megjelenni s ennek nevét a Soproni Férfidalkör elnökségénél legkésőbben ápril hó 30-ig bejelenteni szíveskedjenek. Az alakuló gyűlést azért tettük eleinte Pünkösdvasárnap előtti szom­batra mert a pünkösdi ünnepekben a soproni Liszt-szobornak leleplezési ünnepélyességei voltak tervben. Mint­hogy azonban ezen, a pünkösdi napokra tervezett Liszt-ünnepélyes­ségek elmaradnak, azon szerencsés helyzetbe jutottunk, hogy eleget tehetünk a sokoldalról, de különösen a dalosszövetség alakuló gyűlésére a szomszédos vármegyékből eddigelé is már szép számmal jelentkeztek dalosegyesületek részéről nyilvánított óhajnak és a Dalosszövetség alaknló közgyűlést május 20-ról május 21-ik napjára, vagyis Pünkösdvasárnapra tehetjük át. Értesítjük tehát a kedves Dalos­társakat, hogy a Dunántúli dalos­szövetség megalakítása tárgyában az alaknló közgyűlés májas 21-én lesz. A Dunán átüli dalosszövetség meg­alakításával kapcsolatban rendezendő nagyszabású díszhangverseny s egyéb 1 ünnepségek és társas kirándulások részletes programmjáról az összes tővárosi és duuáutuli birlapok utján I fogjuk kellő időben értesíteni a dunán­túli daiosegyesületeket. A hangver­senyről egyelőre csak annyit, hogy aunak erkölcsi sikereit a széleskörű tevékenységet kifejtő rendezőség előre is biztosította azáltal, hogy főváro­sunk művészi kitűnőségeit sikerült e hangversenyen való közremüsödésre megnyernie, a mely egyes vidéki kiváló művészi erőkön kivül még a „Győri Ének- és Zeneegylet vala­mint az összes soproni dalcgyesületek külön és összkarban fognak fellépni. Több helyről azon értesítést kap­tuk, Hogy a dalosegyesületek ülése­ket hívtak Össze, a melyen e kérdés felett határoznak. Erre való tekiutettel, miután ezen ünnepségek rendezése amúgy is nagy­számú bizottság vállaia nyugszik, a mely munka felosztással a dalos­szövetség megalakításához szükséges előmunkálatokat köunyen végzi és a pünkösdi ünnepségek meszekiható és minél sikeresebb eredményeiről összetett erővel gondoskodik, mert tovább minden dunántúli dalos- - egyesületnek alkalmat akarunk adni arra, hogy a Dunántúli dalosszövetség alakuló közgyűlésén részt vehessenek, a dunántúli dalosegyesületnek a dalosszövetBégbe való belépésre ille­tőleg képviselőjük bejelentésére ki­tűzött határnapot 12 nappal meg­hosszabbítottuk és tudomására noz- zuk ezennel, hogy az alkuló gyűlésen való részvételüket, illetőleg az alakuló közgyűlésre küldendő képviselőjük nevét a Soproni Férfidalkör elnök­ségénél legkésőbben május 12-éig bejelenthetik. A mikor mindenrről értesítjük a kedves dalostársakat, felhívjuk becses figyelmüket újból is a Dunántúli dalszövetség által képviselendő dal­es zeneművészeti és kultnrpolitikai czélok támogatására és arra, hogy ezen czélból a Dunántúli dalossző- vetségben velünk egyesülni, május Áldott a kéz... 'Áldott a kéz, mely egy könnyet törül, Hildott a szív, melyben részvét lakik; I Vigasz balzsamát hordozván körül, |Jhíerre a sors-csapás sebet hasit. Ott, hol e kéz-hol e szív megjelen ; Áldás kisér, kővel minden nyomot: Tar lőtt mezőkön uj virány terem; S felépülnek az összedőlt romok. Oh! nyújtsátok ki ez áldott kezet ; Oh! nyissátok jel azt a sziv-redőt: jjfiriíljori élet a romok felett; Remény ölelje, az elcsüggedőt.. J — A letörölt köny égbe nyit utal ; A nagy mérlegben igazgyöngy leszen; ■ ki — a szivek redői közt kutat; A jóltevökkel — , 0' is jót teszen. Soós Lajos. Tavaszi hangulat. hatatlan kedves érzelem ^Kiatotta át borongás telkemet uj tavasznak balzsamos ölén, 1|kÍfádon arany-palástban állt a nap; I *•$ a szél fuvalma illatot hozott ; jMd csattogányok bájos étieke ^mPfjölte minden berket és zugot; fa, virág nyílásnak indula; jgS közöttük a rovarkák ezrei ^mpzökeltek, oly vígan és bütalan, Miként az élet első napjain Az édeni virágnyilás után. Az élet ily nyilatkozásba : Ott képzetéin magam azok között, A kiknek mondatott hogy éljenek Az édeni javak gyümölcsivei. Miért busongsz tehát szivem ? no mondd ? Talán a fülmiiének busdala Tesz oly komorrá bússá tégedet ?! Ne hidd; nem oly bus az se’ már figyelj / Vígan heves ütembe csap; de miért f Mert boldog ő, hisz párja jő felé. Vagy tán azért busongasz balga szív, Mert szánod ezt a kis virág kehely ti A hervadás se* tart örökre már: Magvát kikelti majd a napsugár. Örülj, vigadj s dalolj, sohse busuljl Ha kedved is, miként a zöld levél: Harasztra hullva szárad és etiyész. Ne légy borongó bá?iatos soha! A föld se* hoz szünetlenül tövist; Az is terem nyitó virágokat. Tanulj remélni szebb jövőt te is, S örök tavasz jutalmaz egykoron / Kislenkey Pál. Halálos szerelem. Í!| Elbeszélés. — *• Irta: Mártonffy Imre. A budapesti opera egyik páholyában két finom úri ember ölt. Az egyik igen csinos hadnagy, ki látcsövével a hölgye­ket szemléié. A másik sugár, szép fiatal ember, álmadozó kék szemmel és szőke hajjal. — Barátom! Valami nagyszerű! ki- áltá a hadnagy, nem látod azt a höl­gyet ott a zenekarban ? Angyali szépség ? Altorjai báró kíváncsian pillantott a nevezett helyre. A következő pillanatban pír futotta át arczát, s szive hevesen dobogott. Oly lényt látott ott, oly isteni nő alakot, hogy egész valója megrendült. Az idegen nőnek üde, arany vörös haja Tizián ecsetjére méltó arcza volt, mely- lyel ellentétben éjfekete szeme világított mint a tűz. Hófehér arczán nyoma se volt a pirosságuak, de ajka izott a vér­piros színtől. Fekete selyem ruha födte karcsú, szép testalkatát, Értékes gyé­mánttű mint egyedüli ékessége csillogott hajában, Altorjai báró még mindig elbűvölve szemlélte a ritka látványt, midőn barátja moudá: — Altorjai, nem isteni alak ez? Vajon ki lehet? Még soha se láttam itt. — Ki lehet? ismétlé Altorjai annélkü), hogy szemét az idegen nőről levette volna. Varázshatalom alatt állott. — Meg kell fejtenem a rejtélyt! ki- áltá a hadnagy. Nincs nyugtom előbb. Altorjai hallgatott és folyton nézte az idegen nőt. A színpadi szavak mint messziről hangzó tenger mormolása zúgtak fülébe, tekin­tete mintegy odatapadt az idegen nőre. — Követni fogjuk, ha elhagyja a színházat! suttogá a hadnagy barátjához fordulva. Altorjai némán bólintott a fejével. Szive úgy telve volt, hogy nem hirt szólni. Az utolsó felvonás végjelenete még nem fejeződött be, az idegen nő felkelt és elhagyá helyét. A következő pillanatban a két fiatal ember is felkelt és sietve távozott. A színház kijárata előtt vártak néhány perczet, midőn megjelent az idegen nő — egyedül. Gyorsan beszállt a legköze­lebb álló bérkocsiba, de oly halkan ne­vezte meg a helyet ahova menni akart, hogy a két jő barát nem hallhatta. A hadnagy Altorjait karon ragadta és a legközelebbi bérkocsihoz vezette. — Hajtson azután a bérkocsi után ! mondá a kocsisnak. Ha nem téveszti el szem elől, akkor külön kap egy koronát a viteldijoQ kivül. A bérkocsi elrobogott. Altorjai gyakran kidugta fejét az ab­lakon és megnyugodva látta, hogy az első kocsit nyomon követik. Végre az el so kocsi megállt, kevéssel utánna a másik. — Az „ Angol Királynő “-ben lakik! mondá a hadnagy. Bizonyára idegen nő. Altorjai gépiesen elővette erszényét és kifizette a bérkocsist, mert ő volt min­dig a fizető, a hadnagynak nem voltak oly rendezett viszonyai, mint a fiatal bárónak. Alig lépte át az idegen nő a szálloda kapuját, midőn a két jó barát odalépett. Altorjai hévvel szólitá meg a kapust. — Ki volt ez a hölgy, ki most ide belépett ? Arcza izo’t, tagjait a hideglelés fogta el; a kapusnak pedig egy koronát nyo­mott a markába. — Bordonig Teréz asszony Milánóból, viszonzá a kapus mély hajtongással, Há­rom napja lakik itt 1 Asszony! kiáltá a hadnagy csalódva. Azt hittem, hogy 19 éves leány. — Húsz évnél nem hiszem, hogy idő­sebb legyen! vélekedők a kapus. Mint özvegy asszony szerepel a vendégkönyv­ben. Ennyi volt, mit a kapus a szép ide­gen nőről tudott. A két jó barát mege­légedett ezzel és távozott. — Igyunk meg üveg pezsgőt a „Vi­gadódban ! mondá a hadnagy. — Bármikor, csak ma nem ! Roppant izgatott vagyok ! viszonzá Altorjai. Isten veled Miska hazamegyek ! Kezet szorítottak és elváltak. Amint pazar féuynyel berendezett gar- son lakásába lépett, nem volt nyugta. Lelki szeme előtt folyton a milánói nő bűbájos alakja lebegett. — Teréz! suttogá lágyan. Egy pillan­tásod megigézte lelkemet. Hűséges rab­szolgád leszek örökre 1 Másnap reggel Altorjai tá\ozolt laká­sából és lépteit az „Angol Királynő“ felé irányza. Mintegy óra hosszáig járt alá s fel a szálloda előtt, midőn végre a szép mi­lánói nő megjelent. Az őszi napsugár elárasztotta szép arczát és még bájosabb volt mint eddig. Bordoni Teréz egyszerű fekete utczai öltönyt viselt, de ép oly szép volt benne mint kedves. Annélkül hogy Altorjait észrevette volna, lépteit az Erzsóbettér felé irányzá. A báró lopva követte és egy fa mögé állt. Teréz sokáig sétált alá s fel a fasorba végre egy útra tért be. Körülnézett. Altorjai ekkor előlépett a fa mellől. Mélyén meghajolt. — Bocsánat, nagyságos asszonyom, mondá, figyelemmel kísértem. Nemde el­tévesztette az utat ? — Valóban 1 viszonzá a milánói nő tört magyarsággal, mely Altorjait egé­szen elbűvölte. Legyen oly szives uram i s mondja meg, merre induljak, hogy a szállodába érjek vissza ? — Az én utam is arra visz, viszonzá Altorjii’. Megengedi nagyságos asszo­nyom, hogy elkísérhessem ? Teréz meglepetve nézett reá. De a fiatal ember oly kellemes benyomást tett reá, hangja oly esedező volt, hogy nem állhatott ellent. Altorjai szive hevesen dobogott, mi­dőn a titokban szeretett oldala mel­lett lépdelt, de nyugodtságot szín­lelt. Csevegtek mindenféléről és Teréz szí­vesen társalgótt vele. A báró izgatott­sága növekedett, midőn az „Angol Ki­rálynő“ előtt szép hölgyétől elvált. — Nagyságos asszonyom! mondá, el­mulasztottam magam bemutatni, nevem Altorjai báró. Teréz könnyedén meghajolt. — Szabad lesz megtudnom, hogy hol­nap mely időtájban megy az Erzsóbet- térre ? kérdé Altorjai, miközben szeme izzóan meredt a szép milánói nőre. Bordoni asszony egy kissé habozott a felelettel, végre mosolyogva mondta meg az időt s adott reá engedélyt. Könnyed meghajtás után eltűnt a szálloda kapu­jában. Altorjai egy darabig mereveu nézett utánna s kezét forró homlokához szo- ritá. Hiába igyekezett a szép milánói nő bűvös hálójából szabadulni, tulboldog volt e kötelékek közt. Másnap reggel látogatását tette. E naptól fogva mindennap nála volt. Ki- kocfizott a szép Terézzel, elvitte szín­házba, hangversenybe, együtt vacsorázott vele, szóval alig volt a napnak idő­pontja, melyben ne lett volna nála. Ba- rátjait elhanyagolta. Nyolcz napig udvarolt a szép asszony­nak, de végre nem bírta tovább a szive. Teréz lábaihoz vétó magát és megvallá forró szerelmét. A szép olasz nő épp a theát készítette. Elejté a csészét, mely csörömpölve hullott a földre, s Altorjai égő szavaira behunyta szemeit. Szép piros arczát balványság váltotta fel, kinyitotta fekete szemeit s fájdalom- teljes pillantást vetett az előtte térdep­lőre. A báró nem figyelt erre. — Teréz 1 kiáltá szenvedélyesen, imád­lak, mint senkit e világon 1 Az első pillanattól fogva szerettelek és szeretni foglak örökké 1 Oh Teréz, légy nőm, éde­sítsd meg életemet 1 A milánói nő levegő után kapkodott. Végre alig hallhatóan suttogták ajkai: — Sohasem 1 — Akkor nem szeretsz? kiáltá Altor­jai.1 Akkor a te arezod pírja, szemednek mély tüze csak ámítás volt? Oh jaj ne­kem, meg vagyok csalva 1 Ezzel mint őrült akart elrohanni, de Teréz fehér keze visszatartotta. — Ne átkozz 1 kiáltá Teréz. Szeretlek I Embert még sohase szerettem úgy mint téged 1 (Vége köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents