Veszprémi Független Hirlap, 1893 (12. évfolyam, 1-54. szám)

1893-04-08 / 14. szám

Veszprém, 1893.

XIII. évfolyam. 14. szám.

Szombat, ápr, 8.

VESZPRÉMI FÜGGETLEN HÍRLAP

I

Megjelen minden szombaton, — A lap ára: fgész évre 6 frt; negyedévre I frt 50 kr; egyes szám ára 15 kr. Hirdetések

petitsora 6 kr.; nyilt-tér petit-tere 20 kr.; 30 kr. kincstári illeték. — A hírlap irodája: Petéfi-intézet Veszprém, Szabadi-utcza.

Előfizetési felhívás

a

„Veszprémi Független Hírlap“

1893. (tizenharmadik) évfolyama ápril—jun. negyedére.

A tavaszi évnegyed kezdetén tisztelettel kérjük szives olvasóinkat, hogy előfizetéseiket megújítani szíveskedjenek.

Megnagyobbított hírlapunk, mely alakjára nézve most legnagyobb a magyar lapok közt, bő teret enged nekünk arra, hogy a megyei s városi élet közügyéit behatóan, részletesen tárgyalhassuk s rovataink kimerítő képét nyújthassák a hét krónikájának.

Tényleg hű tükre egy egy hírlapunk a megye s város eseményeinek. Főczikkeink a vitális közdolgokat tárgyalják; vidéki rovatunk a községek beléletével foglalkozik s ujdonsági rovatunk, melyet közel 100 megyebeli tudósitóink látnak el hétről-hétre hírekkel, oly bő tárháza az újdonságoknak, hogy a leg- érdekesb s legkisebb napihirek egyaránt feltalálhatók abban.

Nem szolgálunk se pártokat, se klikkeket. Meggyőződésünket őszintén mondjuk ki mindig; de mindig indokoljuk is. Úgy a megye, mint a város érdekeit csupán a megye s város jobbjövője szempontjából Ítéljük meg s úgy a Balaton-kultusz, mint a vasutügyek életérdekeit kizárólag a polgárság, a közérdek mérlegén — s nem egyes érdekklikkek szemüvegén át, — biráljuk el. Ily tekintetből kéressük ezek meg- valósitása módozatait., biztos alapot propagálva anélkül, hogy az amúgy is agyonterhelt polgárság anyagi existentiáját koczkára engednék tétetni.

Elveink nyíltak, őszinték. Társadalmi nézeteinket függetlenül, mentien minden befolyástól adtuk közre csak nemrég is, mikor a vallási kérdések rendezése czimén, idétlen szörnyszülöttekkel egymás ellen bő- szitette a kormány az ország békés felekezeteit. Perczig sem tétovázott ez az orgánum, a társadalmi s családi béke érdekében, nehéz feladatát teljesíteni s kimondani tiltakozó veto-ját. Sem gáncs, sem a felekezeti fanatizmus vádja, — sem egyéb "hivatalos üldözés nem tartott vissza attól. Se akkor, se ma . . . s a jövőben sem soha.

Amilyen egyenes, független volt a hírlap tizenkét éven át — aminő érzékeny volt, ha vallási érdeket látott' sérteni, ép oly érzékeny ma

is I függetlensége teljében őréül áll a vallásnak, a társadalmi s családi békének egyaránt.

Minden társadalom fundamentoma a vallás s a család. Ez pedig a nemzetnek.

Ez a funds mentőm volt 1000 éven át kipróbált biztos alapja a keresztény Magyarországnak i lelkünk szent meggyőződése, hogy azt másféle mondvacsinált mixtum com- positumszerü morális vályoganyagokkal kicserélni épen nem szükséges.

S ha nem szükséges, akkor az alapokat megbontani veszedelmes is. Noli me tangere . . . mert összeomlik az ezredéves épület s bukása el emeti a nemzettel a lelkiismeretlen íaltörőket is.

Nem az az életkérdés ma Magyarországon, hogy hogyan, micsoda paragrafus szerint házasodjunk, hanem az, hogy hogyan élhessünk meg elébb külön-külön ? Erre tessék valami jó paragrafusokat ki- fundálni országatyáinknak. Ha nem lesz a 17 millió magyar közt aunyi millió munkátlan, Ínséges, kivándorlásra kényszerült szegény ember; ha munkájuk s kerehétforrásuk lesz; ha anyagi existentiájuk biztosítva lesz a kétségbeesett családoknak — akkor majdan nagyobb értelme lesz a házassági kérdések i-xperiraentá- lásának. Addig nem ér egy fületlen gombot s e mellett veszedelmesebb a szoczialista propagandánál.

Ez a mi feltétel nélkül való meggyőződésünk ebben az akiit kérdésben. Ennek leszünk szószólói minden lelki s szellemi erőnkkel, melylyel publicistikai hivatásunkhoz rendelkezünk.

így, ezzel a nyíltsággal szolgáltuk eddig közönségünk anyagi s lelki érdekeit. Ilyen lesz ez orgánum ezután is.

Tartalmilag a legbővebb az ösz- szes vidéki hírlapok között; értesítéseiben gyors, hirszolgálata pontos.

Szóval complett jó lapot törekszünk olvasóink kezébe adni minden héten. A vett támogatást jó lélekkel megszolgáljuk.

így kérjük szives olvasóink s e hirlap barátai további jóindulatát s nyitjuk meg im az uj évnegyedet. Veszprém, 1893. febr. 24.

A hirlap irodája.

A„VESZPRÉMI FÜGGETLEN HÍRLAP“

előfizetési ára :

Ápril—júniusra . . 1 frt 50 kr. Ápril—deczemberre . 4 frt 50 kr.

Iparosaink jövő nemzedéke.

A legutóbbi évtizedek nagyon megérlelték gondolkodásunkat arra, hogy megszűnjünk hazánkat boldog Eldorádónak, kizárólag termelő or- , szágnak tekinteni. Ma már nem kell I Európára szóló politikai bölcseség belátni, hogy pusztán a nyers termények értékesítése ipari produc- 1 tumok nélkül, nagyon is megren- I dithetné financziális állapotainkat.

Ebből a természetes, józan belá- j fásból következett, hogy végre ná- I lünk is megmozdult a levegő az ! ipar fellenditése, az ipari viszonyok | rendezése érdekében.

Néhány évtizeddel ezelőtt magyar iparról, általános értelemben, szólni nem is lehetett, mert kevés kivétellel, majdnem minden iparágat külföldről beköltözött iparosok műveltek, a kik nagyon derék emberek voltak, de a kikben csak évek múltán, mikor már jól ment dolguk, érett meg a magyar hazafiság.

A magyar emberek, bizonyos iparágak iránt, ellenszenvvel viseltettek, arról meg épenséggel nem hallottunk, hogy intelligens családok gyermekei ipari pályára léptek volna, legfőllebb ijesztésül használták a rósz tanulóknál, a miből azután az következett, hogy tisztességes iparos helyett tanulatlan léhütők váltak belőlük 8 szaporították a proleta- rismust.

A viszonyok hatalmas változása folytán persze ez a korlátolt felfogás nagyon szűk térre szorult. Ma már tisztában vagyunk azzal, hogy hazánkban a nemzet fentartó elemnek a földműves- és iparos-osztályból kell kifejlődnie, s igy ezt az uj társadalmi réteget kell a nemzet zömében életképessé, erőssé érlelni, még pedig a helyes utón járó kultúra által.

Ezúttal czélunk arra mutatni, hogy az iparos osztály jövő nemzedékének megérlelésére minő tényezők szükségesek ?

Sokszor hangoztatott nézet az, hogy ipari fejlődésünket, csak a kultúra magasabb fokán álló iparos osztály lesz képes előmozdítani, s a jóval haladottabb külföld produktumaival szemben, verseny-képessé tenni.

Ezen kivánalom elérhetésére megtétettek a szükséges intézkedések, a mennyiben a haza majdnem minden nagyobb városában állíttattak fel polgári, valamint később ipariskolák, a melyeknek czélja az iparos osztály jövő nemzedékét a nagy világversenyben életképessé tenni.

Azt ma már csak a szűkkeblű elfogultság mondhatja, miszerint nálunk hiányoznak a szükséges tényezők az iparososztály kulturális haladásának előmozditására. Most már ennek fejlesztése, érvényasithetése egyedül maguktól az iparosoktól és a társadalmi felfogástól függ.

Fájdalom; a magyar iparos osztályban, mely pedig az utóbbi évtizedben nagy haladást mutathat fel, még mindig akadnak oly korlátolt gondolkodású egyének, kik sehogy sem akarnak megbarátkozni azzal a- gondolattal, hogy az iparostanu- lók azokba, az uraknak való tudományba, bevezettessenek. Az ily mesterek azután nem valami nagy lelkesítői tanonczaiknak, de mi több, ellenségeik a képzettebb tanon- czoknak.

Ha tehát az ipariskolának nehézségekkel kell küzdeni, s ha kellő eredményt nem mutathat fel, s ha polgári iskoláink nagyobb részt csak proletárokat nevelnek, annak oka egyedül a korlátolt gondolkodású iparosokban keresendő.

Még ennél is hatalmasabb akadály, a társadalmi felfogás. A társadalom, mely ha valahol a világon, úgy nálunk mindig aristocraticus alapokon nyugodott, nem barátkozik meg azon democratikus felfogással, hogy a kenyeret biztositó, tisztes munka az, mely az embereknek a társadalomban egyenlő jogokat biztosit, s hogy ennél fogva a kellően képzett, szorgalmas, becsületes iparos, éppen olyan ur, mint egy minister. A társadalom még mindig szeret abban a meggyőződésben ringatódzni, hogy az {iparos osztály, tehetség és intelligentia dolgában nagyon alant áll. így azután már a gyermekekben megölik a valamely iparág iránti hajlamot, még ha abban különben tehetséget tapasztalnak is.

Ha valamely gyermek rosszul tanul, akkor valamiképpen rászánják magukat az iparos pályára, de olyképpen, hogy még Írni és olvasni is alig tanítják meg.

Ilyen egyénekből azután nagyon bajos dolog az iparosok jövő nemzedékét olyan színvonalra emelni, minőt nemcsak az iparos osztály, hanem a nemzet és haza magasabb érdeke is megkíván.

Tapasztalati tény, hogy akárhány családban vannak tehetséges gyermekek, kiknek nagy hajlamuk van valamely iparág iránt Ezekben ezt a hajlamot nem szabad kiölni s nevetség tárgyává tenni, hanem inkább, helyes irányban, fejleszteni; s megértetni a gyermekkel, hogy mai napság már az iparos pályán is csak tanult, képzett egyén boldogulhat, igy azután a gyermek

ambitióval és kedvvel lép az iparos pályára.

Tehát az iparososztály jövő nemzedékének fejlesztéséhez hozzá keli járulnia legfőképpen maguknak az iparosoknak s másodsorban a társadalomnak és pedig a benne rejlő s kibuijánzó balfelfogás s elfogult gondolkodás teljes legyőzésével.

Szalay Sándor.

Monte-Carlo bank

Veszprémben.

Veszprém, ápril 8.

Kezd tisztulni á láthatár.

Az a misztikus köd, mely a győr- veszprém-dombóvári vasút ügye fölött eddig teijengett I rejtélyteljes sötétségbe borította e vasúti terv minden kalkulusát, kombinátióját sőt mozgató rugóit is: kezd oszladozni. Látni kezd a polgárság s épen jókor még. Ha httbelé magára szavazta volna, az ötven esztendőre szóló fertálymilliós adósságot — azon aztán nem segitett volna sem jajgatás, sem szemrehányás, legkevésbé pedig az átok, melylyel e rettentő teher mai szószólóit űzőbe veszi Vila.

Úgy volt a dolog, hogy ez ügyben városi közgyűlés hivatott egybe jövő hétfőre, hogy ez a közgyűlés szavazza meg, kizárólag a veszprémi polgárság által ötven esztendőn át fizetendő azon negyedmillió forintot, melyhez a kormány állítólag azon feltételt köti, hogy ennek nem fizetése esetén a vasút főállomását nem Veszprémbe, de Hajmáskérre viszi.

Persze ez a szavazás úgy lett volna, hogy legalább 61 városi képviselőnek névszerint kellett volna megszavazni, a város terhére ezt a fertálymilliót. A többi pedig mehetett volna ellendeputátiókép a miniszterhez, az eddigi vasútjegy- zések érvénytelenítése végett a törvényszékhez, királyi táblához, Cu- riához s lett volna mindjárt melegében kezdetben akkora bábeli zavar itt — hogy csakugyan 50 óv se törlesztette volna le.

Azonban kitudódott, hogy 61 Hü- belé Balázs mégse találódik a városi képviselők közt s ezek bármennyire tisztelik a vasúti kezdeményezőket, a városi szegény polgárság érdekeit mégis sokkal inkább szivükön viselik, semhogy ebbe a fertály-milliós nasi-vasi bankba beugrottak volna.

Mert igaz ugyan az, hogy szegény itt a nép, pang az üzlet és minden forgalom: de az már nem igaz, hogy ezen a városon már

semmi Be ront, se javit; hogy nincs már semmi veszteni valója.

Még megvan az élete. Azt kell még félteni-védeni. Nem pedig Mon- te-Carlot csinálni a veszprémi városházból, hol a polgárság utolsó csepp vérén szerzett fertály-milliót föltesszük a dombóvári vonat-fűtők nasi-vasi blattjára — s aztán mehetünk meghalni, a bukott játékosok módjára, míg a blattosztó vasútiak a markukba nevetnek.

Mert hogy azt fognák tenni, az bizonyos. Hiszen jobban tudják ők, mint mi — czudar okosak valamennyien I — hogy anélkül az itt kipréselendő íertálymillió nélkül is okvetlenül és feltétlenül Veszprémbe mint főállomásra kell jönni minda- két vasútnak, ha ugyan az eddigi jegyzéseket pénzzé akarják tenni.

Mert tagadhatatlan, hogy minden község és város úgy jegyezte eze- rekre szóló törzsrészvényeit, hogy úgy a győri mint a dombóvári vasút Veszprémet érintse egyenes vonalban. Úgy kérték és kapták az engedély- okmányt a kormánytól, ngy készült a trasse és a költségvetés, ezen bázisra történt minden jegyzés s ezek közt Veszprémmegye 400.000 frtos jegyzése is.

Se a gyórmegyeiek, sem a tolnamegyeiek nem arra áldoztak annyi rengeteg pénzt, hogy Hajmáskérre kocsikázzanak zabot hegyezni; hanem arra, hogy a mi megyénk székvárosához, melyhez számos kulturális intézetünk s forgalmi érdek is köti őket — közelebb jussanak.

Azt beszélni pedig és azt feltételezni józan észszel, hogy Vesz- prémmegyének is Hekuba a megyei székvárosa, hogy az ennek direkt vasutjára megszavazott 400.000 frtot esetleg a „HajmáskérMőállo- másu vasútra is átengedi: az olyan beszéd, hogy csak a Lipótmezón járja meg.

Hiszen a megye épen azért volt olyan nagylelkű és erejét a végsőig kimerítőn áldozatkész e vasúti terv mellett: hogy a város régi vasutpolitikáját korrigálja, a régi mulasztást és bűnöket helyrehozza.

És most azt feltételezni a- megyéről, hogy ahhoz még 400 ezer frtot adjon, miszerint a nyomorgó székváros forgalmának Hajmáskéren megadják az utolsó halálos döfést: hát ahhoz is kötözni való logika kell ám.

Megmagyarázta ezeket a dolgokat, meggyőző szép beszédben dr. H a-, 1 a s y Vilmos városi képviselő s vasúti bizottsági tag, a nevezett bizottság múlt szerdai ülésében s azt indítványozta, hogy a jövő hétA fény befolyásáról az életre.

Értekezés. Irta: Bokor J.

LEGYEN TIÉD E DAL.

SZÁNTHÓ JULISKA EMLÉKKÖNYVÉBE.

I Jóságodért, én kedves kis húgom,

I Mit adjak neked? magam sem tudom...

I E szivet: — óh de mit nyernél vele;

■ Hisz el se bírnád, oly nehéz tereh...

I Ezt: csak a kinok oly vének hagyom ;

■ Ha már elkezdte rs- tépje is agyon.

■ Mit adjak néked ? — mással nem bírok —

■ Legyen tiéd e dal: mit most Írok,

I Melybe lelkem szerelme olvad át;

I Mint tenger árja, ha lehull a gát.

I E dal: hozzád száll, nálad is marad;

I Fáradt madárként, pálma-lomb alatt.

K Mert távozom, habár még nem hiszik,

■ Oda: hová a koporsót viszik...

■ Hol: melyek úgy gyötörnek még ma im, B Elcsendesülnek lázas álmaim :

■— Mint zongorádon a rezgő hurok —

B Majd, kis húgom, majd, ott meggyógyulok.

HEz a fájó seb, majd ott béheged,

B Mit úgy enyhite, balzsamos keze4;

H||i — hozzám mindég jó, igaz yalál j

■ A legjobb orvos: — mégis a halál.., HPe, hagyjuk ezt, rósz húrokat verek — BTe, még az életet nem ismered.

B Ne is ismerd meg — mint én — úgy soha I ■Ne légyen ez hozzád oly mostoha;

Merre utad visz, későn és korán,

■Virág fakadjon lépteid nyomán...

■p ha — elfeledve — porlad már porom: Te, gondolj vissza reám olykoron.

SOÓS LAJOS. I!

A tél távozott, levonta ólom színű terhes felleg köpenyét a láthatárról. A dermesztő életöld hideg megszűnt, a nap diadalmaskodva emelkedik mind feljebb- feljebb a kékeid égbolton | a tél nyomasztó homályát szétszaggatva fényt és meleget áraszt mindenüvé. Az emberek, kiket a hideg- lakaikba zárt, örömmel mennek a szabadba, hogy a kályhák nagyon ie hiányos melege helyett az elfcótő nap fényét és melegét élvezzék. Az állatok, melyek télen át megdermedve aludtak, kibújnak üregeikből és ismét megkezdik szokott életmódjukat. A madarak, melyeket a hideg melegebb vidékekre kényszeritett, ismét visszatérnek, hogy csengő dalaikat hallatva benépesítsék az erdőt és mezőt. Az első változás azonban mit | nap fénye és melege okoz, a növényvilágban észlelhető.

Mihelyt az első melegebb sugár megjelen, a hópalast, mely a földet, eltakarta, csak helyenként hagyva azon némi barnásat, hasonlólag a fehér szemfedőre hullott első rögökhöz, szétfoszlik s átengedi helyét a zöldelő tenyészetnek. Egymásután jelennek meg kedves ismerőseink, gyönyörűségeink a virágok. Még I hó el sem olvadt, még javában fagy, már is mutatja tündöklő fehér szinét a hóvirág. A kőtörmelék közül a csillag, virág nyomja ki bolyhos fejét előre bo- csájtva kigyóezerü virágszárát, rövid idő alatt egy remek kék virágosa trónját. Az árnyas napsütött helyeken szerénykedve húzódik meg a tavasz kedvenoze, az ibolya, a cserép virágok közűi a jáczint és primula tárják ki keoseiket. A tavasz ezen előpostáit azután gyors egymásutánban követik a többi szépek: a sziklavirág. a gyefmeklánczfű, a harangvirág, a - peiargoniak, a rétek dísze az élénksárga ff libavirág, a sokféle rózsa i igy tovább !l elazámlalhatlan sorban. A fák kilombosodnak, kivirágzanak, fű, gabona zöldül, női a előttünk áll a természet egész pompájában és nagyszerűségében, melyet szemlélve a költő elragadtatásában igy kiálta :

„A természet! óh dicső természet!

Mely nyelv merne versenyezni véled?!“

S mi hozta mindezt létre ? A nap fénye és melege. A növények zöld festőanyagát a chlorophillt a legkülönbözőbb vi- rágszineket bámulatos árnyalataikkal nem-e a fény behatása folytán keletkezett vegy- folyamát idézte élő. Sötétben növény nem tenyészik, virág nem nyílik. Nézzük csak pl. a pincéében kicsirázott burgonyát, mely gyakran méternél hosszabb szárt bajt, hogy a pincze ablakon át a fényt elérje. Szárának az a része, melyet a fény ér zöld, mig a többi fehér, törékeny. A virágok kelyheikkel a nap járását követik, mely mintegy varázserővel látszik vonzani őket, a mi tapasztalható az üvegházi növényeknél, napraforgónál satöbbi.

De nézzünk szét egy kissé a szerveslét második osztályában is és vizsgáljuk a fény hatását az állatvilágban. Ha egy meleg derült napon a szabadban sétát teszünk, utunkban számtalan a napfényében sütkérező rovart látunk, melyeket ismét c^ak a nap fénye hitt petéikből éleire. Mi készteti a lepkét gubójának elhagyására, ha nem a fény? Vajon a bimpor nem-e csak a fény behatása folytán keletkezik először szárnyain ? Ha a vizeket nézzük, ott is a fény mnnkáját kell oonstatálnnnk ennek nyüzsgő-mozgó állat világában. Hínárhoz vagy valamely vizi növényhez erősítve, gyakran kocso- nyaszerü tömeget látunk, mely több száz közepükön fekete ponttal bíró golyócskákból áll. Innét kel életre a jövendő békageneráczió. Ezen golyócskák közül azonban csak azok fognak embriókat létrehozni, melyeket a fény ér, mig azok, melyekre a fény nem bat, eleatnyulnak, elpusztulnak. Vagy mi költi ki a gyik, mi a krokodil tojását a Nylus forró homokjában, ha nem $ nap fénye és melege.

A tapasztalat bizonyítja, bogy a spectrum színei közül a vörös fénysugaraknak kitett tojások hamarabb kelnek ki, mint azok, amelyekre pl. a viollette sugarak hatnak. Az állatok közül némelyik más szőrzetet hord télen, mást nyáron. Pl. a menyét télen világos, nyárou pedig setét színű bundát visel. Miért? Azért, hogy a fény különböző hatásaihoz alkalmazkodjék. Nyáron a túlságos fényt, a sö- tétszinü szőrzet elnyelé nem bocsájtva a hősngarakat a testhez, mig télen a fehér mely a fénysugarakat átbocsájtja azokat a testhez engedi, hol jő szolgálatot tesznek annak felmelegítésére és a vér fel- frisitésére. Innen magyarázható meg azon jelenség is, hogy a sarki állatok kivétel nélkül fehér szőrzetet hordanak.

Amint a nap nagy szerepet játszik mint a tenyészet előmozdítója, úgy egyes esetekben azt akadályozni is képes. így a bacillusok és a penészgo tubák, melyek majdnem általánosan, a ragályos betegségek okainak tartatnak, ámbár a legnagyobb valószínűség szerint csak mini okozatok s nem mint okok tekinthetők a nap fényének kitéve elvesztik tenyésző képességüket, tönkremennek.

Körvonalazván az eredményeket és hatásokat, miket a fény az alsóbb rendű szerves lényekre gyakorol, áttérhetünk azon viszony taglalására, melyet a fény és organicusok legtőkéletesbbje az ember egymásközt elfoglalnak.

Vérünknek mint tudjuk főalkotó részét a haemoglobin képezi. Ha ezt a növényeknél a chlorophillal összehasonlítják, úgy találjuk, hogy az egyik is másik is ugyan azt az élettani feladatot végzi. Amint a chlorophill végtelen jelentőséggel bir a növények anyagcseréjében, amennyiben általa az összetettebb vegytani folyamatok egyszerüsittetnek s igy a különféle szövetek és kérgek készíttetnek, úgy a vérsejteknél a haemoglobin eszközli az anyagcserét és a protein anyagok felvételét. Ez közvetíti testünkben az összes chemiai folyamatokat,

a lélegzést, az égést, a test meleget, fő- oka mindenek előtt testünk anyagmozgásának, egyszóval az életnek. De hasonló műveletet végez eszközölve a növények anyagmozgását a chlorophill is; igy tehát a fény életfeltétele növénynek állatnak egyaránt.

Ha éjjel kezünket a lámpa elé tartjuk, az ujjainkban levő véredényekben a vér- testecskék megvilágittatnak, mi kezünknek áttetsző, élénk piros szint kölcsönöz. Innét következtethetjük, hogy a fény bőrünkön áfchat és abban külöuféle változásokat képes létesíteni. Bizonyítják ezt a különböző égövek alatt lakó népfajok, melyek a fény intenzitása szerint külőn- külőn bőr színnel bírnak. Az egészséges verü európainak bőre a tropikus égőv alatt csakhamar megbámul; ha ez be nem következik, bizonyos, hogy azon egyén az akklimatizaczióra képtelen. A fekete szín tudós vélekedések szerint agy származik, bogy a vér a sugarak behatása folytán nagyobb mennyiségben ömlik a peripheria felé s itt a könnyen szétszakítható bajszálcsövekből kilépve fekete festő anyaggá lesz, mely a fénysugarakat elnyeli. És csak is ezen elnyelt sugarak hatnak kedvezőleg a vérre. Ellen esetben C9ak árthatnak, amennyiben napszurást, vérfeloszlást stb. efféle bajokat idézhetnek elő.

A fénysugarak a bőr által elnyelve felfrÍ9Íiik, megveresitik a haemoglobint 8 ezáltal a vért tevékenyebbé teszik. Előmozdítják a vérkeringést; a test rugalmasabbá, könnyebbé, a kedély vidámabbá az összes kiválasztási és újra képzési folyamatok erőteljesebbekké lesznek. Fokozza az idegek tevékenységét, elősegíti a szénsav kiválasztását, valamint a fejer- nyés anyagok felvételét.

Hogy a kedély állapotra minő hatással van a fény, azt az ember első sorban önmagán tapasztalhatja. Vidám napos időben az egészséges ember víg, megelégedett, mig komor, boras napokon komoly és nyomott kedélyű. Vagy mi okozza

azon óriási kedély és véralkat külömbsé- gét, ami pl. a ködös hazájn anglus vagy hollandi s a folyton derült égtől környezet délvidéki között van, ha nem a fény. A beduin még a világot is egész más színben látja, mint amazok.

A fény éltető erejéről tanúskodik azon körülmény is, hogy a halálozásoknak legnagyobb része a fénytelen téli hónapokra esik. A betegek állapota a nap lenyngta után rendesen snlyosbbodik s a halálküzdelem legtöbb esetben éjféltájban következik be. Hogy a szép verőfényes napok mily jótékony hatással vannak az üdülőkre, menuyire siettetik azok gyógyulását, úgy hiszem mondanom is felesleges.

Valóban mérhetetlen a befolyás, mit a fény, melynek megteremtésére az Ur egy külön napot szentelt s amelyről Li- voisire a hires vegyész ngy nyilatkozott, hogy hatások es eredmények tekintetében felülmúlja a levegőt, a szervezetre gyakoroL Ezen hatás igazolására számtalan példát lehetné felhozni. Mily óriási phisikai külömbség létezik pl. azon egyének között, akik bőven élvszik a fény áldásos hatását s azok között, akik attól elvannak zárva, vagy sokszor balgán önmagukat zárják el. Mily nagy a különbség a szabad ég alatt foglalkozó mezei nép 8 a szobákban tartózkodó városi között; mekkora a mindenféle ésszerűtlen, divatos ruhákba bujt európai és a néger között, kinek jól kifejlett vállait folytonos fény tenger hullámozza körül.

Különösen fontos, hogy a lakások, hol az emberiség életének legnagyobb részét eltölti, hozzá férhetők legyenek a fény számára. A gyermekek kik fénytelen homályos lakásban tartózkodnak, halványt beteges színnel bírnak, de állapotok javul, mihelyt más a fénynek jobban kitet, nevezetesen déli részen fekvő lakosztályba tétetnek át. Határozottan ro9szalnnak kell azon szokást, hogy hálótermekül az intelligensebb családoknál rendszeriat a félreesőbb, homályos helyiségeket vá-