Veszprémi Független Hirlap, 1893 (12. évfolyam, 1-54. szám)

1893-03-18 / 11. szám

Veszprém, 1893. XIII. évfolyam. 11. szám. Szombat, márcz. 13. Megjelen minden szombaton, — A lap ára: igesz évre 6 frt; negyedévre I frt 50 kr; egyes szám ára 15 kr. Hirdetések petitsora 6 kr.; nyilt-tér petit-tere 20 kr.; 30 kr. kincstári i leték. — A hírlap irodája: Petöfl-intézet Veszprém, Szabadi-utcza. A szabadságiinnep után. Veszprém, márcz. 18. Veszprémváros polgársága impo­záns Bzép ünnepséggel ülte meg, a nemzet szabadságünnepének, már­czius 15-ének 45 éves jubileumát. Az ünnep szépen volt rendezve; méltóan az örökemlékü nagy nap magasztosságához. Egyszerű, de ko­moly, lélekemelő jubileum volt az. Becsületére vált a polgárságnak. Az összes felekezetek templomai­ban ünneplés Tedeum-ok tartattak s az ez alkalommal tartott szent­beszédek leróvták a hazafias kegye­let adóját a dicsőült ősöknek, kik a nemzet szabadságát életük árán váltották meg. A „Népkör“ rendezése mellett, testületileg részt vettek az ünne­pen, a 48/49 es honvédek, az ipa ros-ifjusági egylet, a „Barátsági-kör“, a „Kossuth Lajos aszta'társaság* s a magyarországi munkás rokkant­áé nyugdij-egylet veszprémi fiókja. — Templomból-templomba vezették lengő lobogók alatt, tagjaikat s in- tonáltak a khórusok „Szózat“-hym- nusának. Lélekemelő jelenet volt az is, mikor a hazafias kegyesrendi tagok, a főgymnasinm összes tanulóifjúsá­gát bevezették a nemzeti Te Deum-ra. A lelkesültség pirjával arczaikon s az ihlettség sugaraival szemükben áldozott ott a jövő nemzedék — a magyar szabadság Géniuszának. Szép, magasztos volt az ünnepély; de még szebbnek kellett volna lenni. Számos egylet s a hivatal­nokok legnagyobb része távol tar­totta magát attól. Avagy, hogy mind fel ne sorol­juk az ünnepélyen nem képviselt egyleteinket, a „polgári társaskör­nek nem szükségkép ott kellett volna lenni a polgárság ün­nepén s a nemzeti kaszinó mit vesztett volna dekórumából, hahogy megjelen e nemzeti ju­bileumon? Bizony a „polgári“ 8 a „nemzeti" czim viselésének jo­gosultságát nem csupán a pagát- fogdosás — de" a polgári s nemzeti .erények gyakorlata adja meg. S ha a királyi tisztviselők helyi legmagasabb rangú főnöke meg tu­dott jelenni a jubileumon, hát a megyei s városi hivatalnokok nem lehettek volna épen olyan derék, hazafias emberek? , . . Igaz, hogy ily hazafias do’gok ért nem jár ki sem napidij, se renume- ratio; hanem hiszen apáink sem napidijért csinálták meg 1848. már- czius 15-ikét. Nem keserítjük tovább a szép ünnep emlékét szemrehányásokkal. Megbízunk abban, b'gy a jövő­ben erre nem lesz ok. E helyen még csak abbeli örö- ‘ műnknek adunk kifejezést, hogy a ! polgárságnak a „Népkör“-ben tar­tott diszgyülése, a nap maradandó emlékére, lélekemelő szép határoza­tot hozott. Feliratot intéz a városi képviselő­testülethez, hogy a városház terét „Szabadság-tér“-nek s vagy a hosszú,- vagy a szabadi u'czát nevezzék el „Kossuth* -utczának. Egy héttagú bizottság fogja e feliratot a hatóság­nak áladni. A kegjelet müvét s a hála kife­jezését látjuk a polgárság e határo­zatában 8 hisszük, megvagyunk győ­ződve arró1, hogy nem fog találkozni oly kislelkü ember a bizottsági ta­gok közt egy sem, ki szavazatát nem vetné latba, a polgárság e kérelme teljesítésére. Ez nem jöhet senki szemében párt- politikai tüntetés számba; hisz ak­kor az ország fővárosa sem járt volna igy jó példával elől. Megmentése ez az 1 _rév ez nemzet sza badságszeretetének, nemzeti tradi- tióinak s az örök hálának s kegye­letnek, melylyel nagyjai emlékének áldozik. Hogy erre az impulzust megadta a hazafias „Népkör“, ezzel maradandó érdemet szerzett magának. Márczius 15 a megyében. Veszprém, márcz. 18. Veszprémmegye minden részében kegyelettel ünnepelte meg a pol­gárság márczius idusát. Örvendetes jele ez annak, hogy népünk mind­inkább letesz arról a tévhitről, hogy e nagy nap ünneplése „tüntetés“ a forradalmi eszmék mellett. A szabadság ünneplése ez a nap, a mai magyar alkotmány újjászüle­tésének kegyeletes jubileuma. E napon születtek meg a nemzeti leg­sarkalatosabb alaptörvények s ha mi azok áldásait élvezzük, köteles­ségünk is e napon leróni a kegye­let háláját azok iráut, kik azokat létrehozták. Az ünnep rendezői fogadják im, a polgárság nevében kifejezett kö- szönetünket. Beérkezett tudósításainkat aláb­biakban közöljük : Márczius 15 Veszprémben. Nagy nemzeti szinü falragaszok jelezték, az ünnepet előző napon, hogy a „Népkör“ rendező-bizott­sága ünnepi hálaadó istentisztelete­ket, diszgyülést és bankettet rendez a nap ünnepléséül. Az erre vonatkozó felhívás szö­vege igy hangzott: Felhívás a város t. közönségéhez! A magyar nemzet, szabadsága s önállósága megszületésének 45-ik évi jubileum-napját, országszerte há- laadó-istenitiszteletekkel s ünnepé­lyekkel ünnepli meg. Veszprémváros polgársága is részt vesz a nemzetnek ezen szabadság- ünnepén § | veszprémi „Népkör11 rendezése mellett, üli meg a ma­gasztos emlékű jubileumot. Felhívjuk ennélfogva a városi t. közön jégét, hogy e hálaünnepen vallás- és rang-, úgy politikai párt- színezet nélktil, kegyeletes szívvel, velünk együtt részt venni szíves­kedjék. Az ünnepély sorrendje ez : 1. Az ünnep kezdetét reggeli 5 órakor ágyulövések fogják jelezni. 2. A helybeli tűzoltó-egylet zene­kara fogja a város közönségével az egyházi ür nepélyek kezdetét ze­neközreműködésével, tudatúi. 3. Hálaadó Isteni tisztelet az ev. ref. egyházban reggeli 8 órakor. 4. Hálaadó Isteni tisztelet helyi ftdő kegyesrendi egyházban reggeli 9 órakor. 5. Uálaadó Isteni tisztelet az ág. evang. egyházban reggeli 10 órakor. 6. Hálaadó Isteni tisztelet az iz­raelita egyházban délelőtti 11 órakor. 7. A „Népkör“ helyiségében disz- gyülés; felolvasás és szavalatokkal délután 3 órakor. 8. Társas-vacsora ugyan csak a „Népkör“ helyiségében esti 8 óra­kor. (Megjegyeztetik, bogy a társas­vacsora költsége és sorrendje meg állapítva nem lévén, mindenki tet­szésére ián a rendelkezés fenn­hagyva.) Gyülekezési hely: A városház tere, reggeli 77s órakor. Veszprém, 1893. márcz. 12. A „Népkör“ rendező-bizottsága. Az ünnep hajnalán ágyulövések ébresztették fel a lakosságot, majd a tűzoltó zenekar járta be a nem­zeti induló hangjai mellett, a várost. Reggel VsS órakor a városházté­ren már több ezer ember hullámzott. Ott volt a Népkör, Barátságikör, Kossuth-társaság, az iparosítják s a munkásegylet s 8 órakor lobogóik elővitele mellett vonultak föl az ev. ref. templomba hol nt. Róka lelkész .raőndott emelkedett szép alkalmi beszédet. Majd a várba vonult a nép s itt a kegyesrendi templomban tar­tatott meg az ünnepi Tedeum, mely­nek végén a szózat énekeltetett. A szentmisét maga Takács fögymn. ] igazgató celebrálta. Az ág. ev. templomban nt. Hor­váth Dezső lelkész ur tartott fen- költ szellemű alkalmi beszédet s 11 órakor az izr. imaházban, mely egé­szen megtelt kegyeletes közönséggel, folyt le a hálaadó istentisztelet. Délután'5 órakor a „Népkor“ diszgyülést taitott, mintegy 300 tag és vendég jelenlétében. Száz Ferencz elnöki megnyitója után dr. Matkovich Tivadar tartott alkalmi felolvasást a szabadságról. A hallgatóság sokszorosan megélje­nezte. Utána Pongrácz Dániel a szabadságharcz egyes mozzanatairól tartott szép emlékező beszédet. Mire Száz Feiencz szavalta el nagy ha­tással Petőfi „Talpra magyar“-ját, „1848. márcz 15“ét és Kunos „Fo­hászáét. Pongrácz Dániel és Katona Sándor indítványára ezután egyhan­gúlag elfogadta a diszgyiilés aro i határozatot, hogy kerestessék meg Veszprémváros képviselő testületi1, miszerint a szabadságnak maradandó emlékére, neveztessék el a város­háztér „Szabadság-tér“-nek s a Sza­badi- vagy Hosszu-ntcza „Kossuth“- utczának. E határozati kérvénynek a hatósághoz leendő felterjesztésére egy hetefcbizottság küldetett ki, melynek tagjai: Száz Ferencz; Szabó József, dr. Óváry Ferencz, Pongrácz Dániel, dr. Matkovich Tivadar, ft. Meszes Polikárp és Pozsgay Miklós. Eznt.ín két zenekar közreműkö­dése mellett kezdetét vette a tár­sas-vacsora, mely késő éjfél utánig eltartott. *** A veszprémi felsővárosi „Barát­sági-kor“ az idén is meg ünne­pelte a Szabadság napja évforduló­ját. De hogy az ünnepély minél magasztosabb legyen, csatlakozott a „Barátsági-kör“ az „I. Kossuth Lajos -asztaltársaság “-gal, és egy szívvel, lélekkel ünnepelte meg a Szabadság, Egyenlőség és . Testvé­riség ünnepét, özv. Mózner Ferenczné vendéglőjében, mely márczius hó 14-én esti 7 órától hajnali 3 óráig tartott. Az ünnepély lefolyása a következő : Eszterhay Ignácz a „Ba­rátsági-kör“ elnöke megnyitván az ünnepélyt, üdvözölte az „I. Kossuth Lajos asztaltársaság“-ot Ő3 az.ösz- szes egybegyült hazafias polgárokat, át adván a szót Szenczy József­nek, mint a „Kossuth Lajos asz­taltársaság“ elnökének. Ez vázolta a 48—49-ben történt eseményeket tartalmas és szellemes beszédben megemlékezett a magyar haza tu- rini remetéjéről, Kossuth Lajosról. Lehman József nagy hévvel sza­valta el „Az aradi 13 vértanú“ czimü költeményt, ezt követte Pe­tőfi „Talpra magyar“-ja, szavalta : Szabó Lajos. Schuppán Antal az élő 48—49-iki honvédekre kérte az ég áldását. Mielőtt a társaság eloszlott volna, elhatározta, hogy a 15-iki ünnepélyre zászlóval a „Nép­kör“ által tartandó menetben részt vesz. 15-én 8 órára a két társaság meg is jelent nemzeti szinü zászló alatt és a lefolyt ünnepély és is­teni tiszteleteken teljes számban részt vett. *** Ünnepély a temetőben. Márczius 15-én a déli 12 órakor, a munkások szabad órájában, az országos munkás-egylet veszprémi fiókjának tagjai, fölkeresték az alsó- városi sirkertben porló s úgy a szabadság, mint a demokratia s irodalom terén érdemeket szerzett elhunyt polgáraink sirjait s azokat megkoszorúzta. Kun Béla honvédszázados sír­jánál Takács Szylveszter tartott be­szédet ; Csermák zeneköltő emlék­kövénél pedig Lukácsy István em­lékezett a hazafias lelkű zeneköltóről. Majd H u s v é t h János volt városi tanácsos, a puritán lelkű népbarát sirjához vonult a bizottság s itt Nemsitz Ernő méltatta az elhunyt érdemeit. Ezután átment az egylet a szom­szédos izr. temetőbe s az egyleti titkár letevén az elhunyt ifju iró Hullám József sírjára a babér- koszorú h, kegyeletes beszédben vá­zolta az elhunyt iró érdemeit, miket a független eszmék s a né,) érde­kében kifejtett írói működésével szerzett. *** Márczius 15-ike Várpalotán. Várpalota mezőváros hazafias ér­zelmű lakosága Magyarország sza­badsága hajnalát a történeti neve­zetességű márczius 15-ét ez évben is megünnepelte a „Korona“-vendéglŐ nagytermében. Az ünnepélyen részt vett mintegy 150 honpolgár vallás- és párt-kü­lönbség nélkül. Esti 7,8 órakor tár­sasvacsora volt: az első tosztot az ünnepélyt rendező t. Szalay Ferencz ev. lelkész mondotta, mely igen ha tásos szép beszéd volt, ezt követte dr. Rosenberg Lajos veszprémi ügy­véd tosztja, dr. Herz Adolf orvos, Magyari Antal és ismét Szalay Fe­rencz lelkész urak. Hallotunk szén alkalmi szavalatokat is Pintér Dé­nes és Frank Ferencz uraktól. Az egész társaság a legvidámabb kedélyhangulatban a hajnali órákig volt együtt. Az ünnepély rendezése körül el­ismerés illeti Szalay Ferencz ev. lelkész urat, ki azt a szép díszes társaságot egybegyüjtötte és a ki azon törekedett, hogy egy kellemes estélyt a közönség együtt tölthessen. A vendéglősről sem lehet egészen megfeledkezni, mert Bauer József jó ételekkel és italokkal szolgálta ki a vendégeket, ami csak dicsére­tére válik. K. P. *** A pápai ev. ref. fógymnasium if­júsága hozzá méltó kegyelettel ün­nepelte meg márczius 15-ét. Szer­dán este 7 órakor fényesen sikerült díszelőadást rendezett a színházban, melyen a város hazafias érzelmű intelligentiája szép számban megje­lent s az ügyesen, hazafias szellem­ben összeállított programm minden egyes pontját lelkes éljenzéssel fo­gadta. — Előadás végeztével az if­júság a Kossnth-nóta hangoztatása közben vonult fel a Griffbe, s járta fesztelen jó kedvvel kivilágos ki- virradtig, csöppöt sem búsulva azon, hogy 8 órakor ismét ki kell állni a „notes‘-ek kereszttüzének! Mert hiszen egy éjszaka nem a világ, no meg egy .szekunda sem a — ha­záért ! A szt.-kir.-szabadi polgári társas­kör ez évben is megünnepelte márczius 15-ét. Reggeli 8 órakor alkalmi istentiszteletet-hallgatott a lakosság. Délután 6 órakor pedig nemzeti zászlók alatt hazafias dalokat éuekelve vonult a polgárság a társas-kör helyiségébe, hol Cseh Gábor ünnepi megnyitója után ft. Horváth György, t. Földes Gábor és Gyórffy Gyula tartottak alkalmi hazafias beszédeket. Az ünnepély fényét különösen emelte még az a körülmény, hogy Pap Gusztáv, ki apró nebulóival vonult ki 8 a menet élén vezetve őket a „Szózat? éneklése mellett a község­háza előtt intézett hozzájuk leudüle- tes oktatójhazafias szavakkal buzdít­ván- őket a hazaszeretetre. — Az ünneplő polgárok másnap reggelig együtt maradtak. »** A szent-gáli olvasókör tagjai apá­iktól öröklött lelkesedéssel ünnepel­ték meg márczius 15-ét. — Az ol­vasókör nagytermében 40 teritékü bankettet rendeztek, s úgy az ün­nepélyre, mint | társas estélyre meghívták a kerület orsz. gy. kép­viselőjét, nagys. Ováry Ferencz urat, kinek márczius 15-ike jelentőségé­ről, a nagy napok bőseiről s sza­badságharczunk vívmányairól tartott elragadó beszéde általános éljen-ri- adallal üdvözöltetett. Majd a Hym- nusz, Szózat és több hazafias tar­A MAGYAR IFJÚSÁGHOZ* Irta: LAMPÉRTH GÉZA. Ezer éves törzs viruló virága. Jövő reménye, magyar ifjúság / Tekints ma vissza, lezajlott világába, Nézd a szent harezot, a dicső tusát! Nézz eleidre büszke szívvel vissza, Nagy küzdelmükre, nehéz harczaikra; lelkesedésük szived hassa át: S tanuld szeretni az édes hazát / Tanuld szeretni lángzó szerelemmel I Nagyobb szüksége nem volt rá soha! Bálid, mint kiáltják, vadult gerjelemmel: ,Atok reád, te gonosz mostoha!. . .“ Jóságáért hajh! ez tőlük a hála. Kik meghúzódtak vigalomból nála! Egyik sebünk jól még be sem heged: Másikat ütnek vakmerő kezek! Tekints a múltba!... A költő dalára A hős fiuk hogy talpra álltának I Csudáivá nézett Buda ősi vára, Örömtől zengték a komor falak . . . Nézd, mint rohannak szent lelkesedéssel, Börtön zárait mint tördelik szélylyel! A szabad eszme rabja szabadul... S ég a kigyult láng olthatatlanul. Majd oroszlánként harczi síkra szállva, Karjuk, fegyverük csodákat mivel, Győzve küzdenek — kicsinyek bár számba] — Ádáz ellenség annyi ezrivel| Bátran rohannák gyilkos vasnak, tűznék S koszorujokba mind csak bábért fűznék 1 | Bámulva nézi őket a világ . . . Nem volt a földön több ily ifjúság I A pápai ev. ref. fogymn. ifj. márcz. 15-iki ünnepélyén a színházban elzzavalta*: Csajághy I károly. Dicső elődök vére forr eredben, Magyar ifjúság ne tagadd meg azt! Nem lesz erőtlen követni a tettben, Ba honszerelmünk szent heve dagaszt / Kisértő szó ha tévutákra vonna: Csak tekints vissza e tüzoszlopokra, S lankadatlanul kövesd az utat, Melyei telkednek szellemük mutat! Szeresd s védd ősid drága örökségét, Békén, mig béke a védő paizs, Türelmünk lánczát, ha durván tépnék szét: Barcsi síkon ám vérrel, karddal is! Virágzó fának teremjen gyümölcse, Jelen reményét a jövő betöltse! S uj ezredév derengő hajnalán Bátran nézhetsz jövődbe szép hazám! MAGYAR VERBUNKOS A DÉLI CSENDES TENGER .SZIGETEIN. Irta: Kecskeméthy Albert. (Alábbi érdekes czikkefc hírlapunk föszerkesz- tője Kompolthy Tivadar urnák egy, Ausztráliá- b m megtelepedett egykori tengerésztársa K«os- keméthy Albert irta. Az érdekes levél 1898. január 6-án kelt Brocken Hill-ben (Viktoria- állam, New-Soutb-Walles, Austrália.) s 55 napi üt után érkezett czimhez. A szerk.) (Vége.) Megértvén jövetelünk czólját, a harczo- sok rögtön a nők és gyermekeknek adták fegyvereiket, pár pillanat múlva lárma, kaczaj és kurjongat ás verte föl az erdő visszhangját. Későbben még egy másik női sereg — a Tisza mentén „fehér cse­lédek"-nek neveztük őket, de itt arról szó sem lehet — jelent meg a helyszí­nén, 8 dobta magát fiaik, testvéreik, fér­jeik és kedveseik karjaiba, s nem kis okom volt irigyelni az egyik kanaka sor­sát, midőn egy bogárfekete, nyúlánk, kar­csú leány, olyan tagokkal, minőket Junó vagy Diana is megirigyelhetett volna, IsÓ vésőjére méltó abandonnal csüggött sze­relme tárgya nyakán s ment át a viszont­látás kelltf.^es meglepetésének különféle öröm és elragadtatás teljes nyilvánításain, mig a fi ital ember talán Queenslandi ki­hágásainak tudatában majdnem közönyös maradt, csak kétkedve viszonozván egy- egy csókot, mintegy várva a vihar le- csillapod tát, mígnem egy király vagy egyéb aféle uraság rendeletére, kinek fi­gyelme matrózaink hahotája és bátorító kiáltásai által a szerelmeskedő párra lett vonva, a leány szabad lábra helyezte fog­lyát s mindketten követték a vándorló ládáját, melyet négy másik kanaka czi- pelt a telep felé. Arcadia nem lehetett boldogabb, mint minő e sziget. Mit soha nem reméltem, azon id/lli tartományról alkotott esz­ményképemnek itt feltaláltam megvaló­sultát. Egyszerű természetesség, ártatlan­ság, szégyentelenség (nem szemérmetlen­ség) minden irányban. Miért c/ivilizálni e népet; mit adhat a czivilizatió nekik? Rumot, dohányt s fujirtó undok betegsé­get. Ezt látjuk a világ minden zugában. Elsőben jön a mission ár ins bibliával, ke­reszttel, nyomában a kereskedő pálinká­val és ragályos nyavalyával; végül a hó­dító katona hátultöltő puskával. A mi azután következik, annak a neve „a pol- gárosultaág áldása" mely az amerikai réz- vörös és az ausztráliai fekete ember ese­tében a faj közeli kiirtását jelenti, s a még életben levő nyomorult példányok számára évenkint kétszer kiosztott „kor- mány-pokróca" -ban nyilvánul — cserében két óriási földrészért. A szokásos „kirakatot“ itt is közszem­lére tettük, 8 12 ujouczot vittünk ha­jónkra, de kaphatunk volua 50-et is, ha az ujonezozási szabályok nem tiltották volna nekik lőfegyvereket adni, mikért leginkább esengtek, bár már ezzel jó­részben el voltak látva, állítólag a Samoai német és New-Caledoniai franczia „trade- rek" utján. Az angolok igen tiltakoznak ez ellen. Álszenteskedésért az angol nem­zetnek ítélem a fődijat. Engem meg nem győzhetnek, hogy az itt látott Snider- karabinok nem az angol admiralitás je­gyét viselik u fegyver különféle részein. E karabinok soha a haditengerészetnek ki nem lettek osztva, mert gyártásuk ideje közben a Martini-Henri-féle újabb lőszer lett elfogadva s igy a BSnider"-ek gyár­tási áron, vagy azon alul, el lettek ma­gán ezégeknek adva s most ezer meg ezer számban láthatók Ausztráliában, New- Zealandbun s lassan, de biztosan vitetuek be e helyekről a déli szigetekre, ba csak a gyarmatok kormányai gyors intézkedé­seket nem tesznek az ellenőrzésre — mi valószínű. Minden Sau-Cristoval szigetre tartozó utasunk ki lévén téve, folytattuk utunkat Maroon-sound felé Guadalc.nar sziget déli Csúcsánál, hová a következő napon meg­érkezve, horgonyt vetettünk. Itt egy kel­lemetlen meglepetés várt reánk, mely igen gyakorlati utón bizonyította be a kapitány intése gyakorlati szükségét fü­leink és szemeink nyitva tartására s bi­zonyosan őt is emlékeztette a saját pre- dikócziója követésére. Mihelyt horgonyunk feneket ért, né­hány száz kanaka, kik hajónkat messziről megpillantva elénk eveztek canóeikban, föd*>lzetüükre tódult a hajó minden olda­lán s mindkét végénél, mielőtt meglepe­tésünkben ellenállásra gondolhattunk volna. Egy pillanatra azt hittem, hogy nekünk, kik a horgony körül voltunk elfoglalva, csak az a reményünk maradt, hogy ma­gunknak utat csináljunk az oldalainkon levő rövid kardokkal s revolverrel — melyeket az utóbbi néhány nap alatt soha kézügyéből ki nem hagytunk, — azon czélból, hogy a hajó farán lévő tisztje­inkhez csatlakozhassunk, hoonét a „wool- wichi testvérek" segítségével a fedélzetet csakhamar tisztára söpörhettük volna. Szerencsénkre a benszülöttek csak igen kevés fegyverrel voltak ellátva, s ha talán szerették volna is ők e jő alkalmat fel­használni egy oly kecsegtető zsákmány birtokába vételébe, mint hajónk képezett volna, valószínűleg előlegen terv hiányán bennünket csekély ellenállás után a hajó hátsó részébe engedtek menni, könnet a két réz-ágyú fedezete alatt 12 matróz és négy kormányos a szakács által „támo­gatva“ „ki rohant" s puskáink agyá­nak segélyével csakhamar csőinakaikba szorítottuk az ellenséget — egyetlen csepp vér ontása nélkül. Azon reményben, hogy a bennszülöttek bele unva a várakozásba, eltávoznak, mi rögtön fel szedtük horgonyunkat s a gyenge szellőben ide oda mozogtunk pár vitorla szárnyán, de várakozásunkban csalódtunk mert a bennszülöttek mint árnyék követték a hajót, a lehető leg­jobb kedvben kurjongatva egymásnak a mint könnyű ladikjaik egymás mellett elsiklottak s tréfáltak velünk s láthatólag el voltak készülve az egész napon át mellettünk maradni, mint kiknek sürgős teendőjük otthon nincs, de a mi időnk értékesebb lévén, az ügynök és kapitány elhatározta — bízván a bennszülöttek jó hangulatában, s különösen fegyverte- lenségükben — csolnakainkat vízbe eresz­teni, egy extra láda töltvénynyel mind­egyikben szükség esetére és megkísérlem ide tartozó utasaink partra tevését. Nem mondhatnám bogy gondolataim a legkellemesebbek voltak mig bárkám 20 láb hosszú kormány lapátját kezeltem 8 a feketék 50—60 canoejával versenyez­tünk a pírt felé. Társaim is komolyan, de nyugtalanul vigyázták a körültünk lármázó vadakat s szemeikből ugyanazon gondolatot olvastam ki, mely ép akkor az én agyamban legfőbb helyet foglalt el: hogyan fog ez végződni ? Nem féle­lem volt az. A gondolat, hogy talán ve­rekedésre kerül a sor s egy téveteg go­lyó, vagy egy otromba lándzsa végét veti egy cző'.talan életnek, legkevésbé sem retteatett meg, de elképzelni hogy a csata után a győztes ellenség részben l rögtön megegyen, részben a kéménybe I aggasson füstre s a fejemet a kunyhója I előtt póznára tűzze, hogy a jövő uem- ! zedékuek nyíl gyakorlat alkalmával czélul I szolgáljon, nem mondhatnám hogy túl­ságos csáberővel birt reárn. A nap heve hólyagokat égetett a bárka festékén, de e gondolatra hideg veríték futott le hom­lokomon. A benszülöttek canoei — mindegyik 5—6 egyenesen állva evező férfi által hajtva — sűrű tömegben hemzsegtek kö­rültünk. A mi bárkáink szintén gyakorlott legénység izmos karjaival késztetve, ma­gasra szántották a babot. De mi meg voltnak terhelve, mig amazok alig lát­szottak a vizet érinteni s nem kis bosz- szuságuQkra, de a feketék végtelen mu­latságára, kört futkostak körültüuk, mi közben nekem nem csekély fáradságot okozott bárkámat a kellő irányhoz közel tartani a nélkül, hogy valamelyik canoen mint egy ivpapirou át ne vágjon. A je­lenet talán mulatságos is lett volna, ha míg nem lettünk volna győződve, hogy az egész csapat csak alkalmat les rablás- és gyilkosságra, s sajnáltam szerencsétlen urasainkat, kiket pár perez múlva p írtra teeudők voltunk, mirt — mint mondták — ők a sziget bensőjében laknak s a je­len levő tömegben egyetlen ismerősük sincs. Ez okból, mikor a part közelébe értünk, az ügynök rendeletére időközön­ki ab egy-egy puskalövést tettünk, hogy ez által lehetőleg rokonaik figyelmét meg­érkezésünkre vonjuk. Jött is a tömeg csakhamar a sziget minden részéből, s kauakáiuk néhányat felismervén, kiszál­lónak. A partlakők, mint előre láttuk, rög­tön hozzá kezdettek a beviteli vám és kikötői dijak szedéséhez s valószínűleg 6—8 évi fáradság szerez menyétől rövid idő alatt megfosztották volna utasainkat, ha az ügynök bárkám egész személyzetét s magamat is partra nem rendelt volna védelmükre, mig ő is közelebb hozta bár­káját, hogy annál hatásosabban segíthes­sen bennünket szükség esetén s a ben- szülötteket csolnakuaktól távol tartsa. Mi hatan, cutlassaiukkal egyik kézben, revolverrel a másikban a meztelen fosz­togatók felé siettünk, kik azonban kp*

Next

/
Thumbnails
Contents