Veszprémi Független Hirlap, 1893 (12. évfolyam, 1-54. szám)
1893-02-25 / 8. szám
Veszprém, 1893. XIII. évfolyam. 8. szám. Szombat, febr. 25. VESZPRÉMI FÜGGETLEN HÍRLAP Megjelen minden szombaton. — A lap ára: tgész évre 6 frt; negyedévre I frt 50 kr; egyes szám ára 15 kr. Hirdetésük petitsora 6 kr.; nyilt-tór petit-tere 20 kr.; 30 kr. kincstári illeték — A hírlap irodája: Petifi-intézet Veszprém, Szabadi utcza. Az államügyészség a „Veszprémi Független Hírlap“ ellen. Veszprém, febr. 25. Valami hét éve már. hogy nem kaptunk hajba a királyi fiskussal. Megvoltunk szépen békén egymás mellett. Mi respektáltuk az ő kacs- karingós paragrafusait; | mega nu meggyőződésünk fügisetleu nyili kifejezéseit. Hát most, hogy ,Lupus in fabula“ czimü vezérczikkünkben a kormány szemére meri ük lobbantam, miszerint áz egyhazakat TT a felekezeteket egymás ellen uszítja s a kötelező polgári házasság mumusával feldúlta az országban a társadalmi békét s a családok nyugodalmát : hát arra most azt mondja az államügyészség: non placet s utasította a veszprémi kir. ügyészséget, hogy illetéktelen politizálás miatt indítsa meg hírlapunk ellen a pert. Az államügyészség eljárásához nincs Bemmi szavunk. Gusztus dolga az egész. Ám írem gavallérságos dolog az, hogy midőn hasonló ozikkekkel (pl. az antiszemita-világ idején) a kormány pártjára állottunk — akkor nem látott azokban az ügyészség illetéktelen politikát; most azonban, hogy a „Lupus in fabula“ czikk által bátrak voltunk ő nagyméltóságaikról a vallási békeboutás álarczát lehámozni, hát most ránk küldik hatalmi faktoraikat, hogy némitsák el szavunkat, mert az rebellis politika. Hát gusztus dolga ez a per, melyet jószivvel fogadunk; mindenesetre rajta lévén, hogy az állam- ügyészség azt minél alaposabban elveszítse. Ha azonban elvesztjük is, tessék nyugton lenni aziránt, hogy a szerkesztő bebörtönöztetése nem fogja jelenteni azt, hogy a pus in fabula“ czikknek nincs igaza.- Hegy azonban mind az -állam- ügyészség, mind a magunk álláspontját a per mai stádiumában minél tisztább világításba helyezzük : plebiscitum vótuma alá bocsátjuk az illető czikket. Lenyomatjuk még egyszer s telhivjuk liirlapunk minden olvasóját, hogy elfogulatlan íl i élje meg: társadalmi szempontból, kizárólag a társadalom s vallási b é k ‘ érdekében jogosult volt-e e czikk; társadalmi-e ennek a ten- dentiája, vagy valamely p-o litikai pártot kíván szolgálni?“ Szóval egysze- rüen: politikai-e ezen czikk, vagy társadalmi? Mellékelünk minden egyes hir- lappéldányunkboz egy-egy levelezőlapot, s kérjük t. olvasóinkat (vallás- és pártkülönbség nélkül), hogy j vótumukat s nézetüket ez ügyben velünk mielőbb közölni szivesked- j jenek. Gondunk lesz arra is, hogy még a tárgyalás előtt az inkriminált czikket a legkompetensebb Írói fórumok bírálata alá bocsássuk — mert azt csak megengedheti a kir. fiskus ur, hogy ha neki tetszik mondvacsinált perekkel minket társadalmi hivatásunkban gátolni: mi viszont ez tizeimet az ország szine elé- vteamk -s --azon - -teszünk, hogy hasonló botrányokra többé ne vetemedjék. Valahára véget kell szakítani annak a buta állapotnak, hogy ha tetszik, hát politikainak ijicriminál- hassa az államügyészség a legtisztább társadalmi s va'lási érdek védelmében Írott czikkeket és e réven megkísértse a szerkesztőt börtönbe vettetni. Azon leszünk, hogy még ez ominózi.8 tárgyalás előtt az országgyűlés okvetlenül foglalkozzék e kérdéssel s azután bu nélkül á'lunk szembe a váddal. Biztosak vagyunk abban, hogy megdöntjük azt: ám sem a csillagokban, sem a szivekben nem tudunk olvasni s lehető, hogy minden igaz.ságunk daczára — börtön lesz e czikkünk állami tiszteletdija. Nem baj. Győzzük egészséggel s egészséges, ép lelkülettel. Majd véget ér a fogság Í8 s folytatják nehéz kötelességünk teljesítését, a har- ezot a fabula-beli lupusok ellen — ahol elhagytuk. Úti figura docet. íme a lupus-redivivus: meg ,LuLupus in fabula. Veszprém, febr. 4. Önkéntelen a farkas __s a bárány meséje —jut az- embernek eszébe, ha most megolvassa a budapesti lapokat, különösen a kormány által „átalányozottak“-at s azokat, kik olcsó népszerüséghajhászat lép- csején minél nagyobb eoifizető publikumra akarnak fel vergődni. Ezek a máskor oly óvatos, jámbor, se hüs se hal-forma újságok, most egymást Hezitálják túl abban, hogy ékes khórusban rárohannak a katholikus klérusra, nemcsak, hanem ránk, az ország intelligens vidéki katholikusságára is, amiért nem merünk megijjedni a bigottéria vádjától s ki merjük nyiltan mondani a kormánynak, hogy nekünk a kötelező polgári házasság, semmiféle alakban, kiadásban és kosztümben nem kell; de ha már a kormánynak épen polgári Házasodhatnék]* van : alkalmazza azt az ép most ösz- szHÍrt czigányokra. Azoknak nem fog megártani ez a paragrafusokra húzott stemplis szentség. Nekünk azonban hagyjon békét atyai kormányunk. Engedjen bennünket do'gozni, munkálni a magunk és családunk kenyerén; hogy rettentőn felsrófolt adóukat megfizethessük s a kormánynak legyen mivel fizetnie, százezernyi hivatalnokseregét I pórázon járó újságíróit.-- -Nem- panaszoljuk föl az óriási adóterhet se; hiszen Muszkaország még nagyobbat hajt be vérein. Hanem ha már anyagi teherrrel megtámadja anyagi exisztentiánkat, kétségessé tes/i a megélhetésünket s válság elé viszi a családok jövőjét anyagilag: hagyjon békét legalább lelki életünknek, hagyjon békét meggyőződésünknek, vallási hitünknek, elvünknek. Ahoz nincsen jussa semmiféle Isten csodája — kormánynak. Mert ez Istentől eredeti; általa oltatotb a telkekbe s a szivek vérébe s ha vakmerő kézzel azt ki akarja onnan tépni a kormány : magára vessen, hahogy a népharag lekorbácsolja őket a nemzeti hatalom piedesztáljáról. Aztán a legnagyszerűbb ebben az alávaló spektákulumban az, hogy ime mikor a kormány a senki és semmi felekezett által nem kivánt kötelező polgári házasság üszkével fölgyujtja az országot: még neki áll föllebb I rákiált a katholikus papságra s a református, evaugelikus zsinatokra, hogy vallási harezot, vallási békétlenséget szítanak. Mint a hegytetőn álló farkas, mikor rámordul a völgyi pataknál álló bárányra, hogy mért zavarja fel neki a vizet? Hiába mondja neki a bárány, hogy hi-z nem fölfelé folyik a viz: ellenkezőleg, a farkas zavarja föl neki a lefolyó patakot: az mindegy. A végén mégis a farkasnak tesz igaza, mert ez mindenkép okot keres, hogy beleharaphasson a bárányba. így van a «ormány a néppel s az egyházzal is. Akaratuk ellenére reformálni, czivilizálni, agyonboldo- gitani akarja őket; pedig jó maga is olyan gyatra czivilizálatlanság- bau és boldogtalanságban sinlödik — hogy irgalom csak nézni is. Valóban érdekes látvány. A kormány mindenáron beakarja hozni a kötelező polgári házasságot; belelovalja az egész pártját, összes fizetett tintás-tollas hadait s mikor megharsan az induló harsonája: hát nem mozdul senki I banda ntán. A nem- | körültekintőbben vizsgáltuk zet azt mondja : „Isten hírével ! Mi már csak itthon maradunk, mint immár 800 éve!“ Hát nincs ahhoz jussa a nemzetnek ? S ba szent a népakarat: hát bigottak, fanatikusak | nép papjai, püspökei; akik lerántják ekönnyelmű kormánypaklikról a leplet s feltárják az abban rejlő veszedelmeket ? Es mikor az ilyen egyeneslelkü főpapok ez által csak nehéz kötelességet — kénytelen-kelletlen — teljesítenek, mert koczkára teszik ezzel a hatalom grátiáját: akkor ók a lázi tok, demagógok, amint azt, a vidéken erősen kolportált kormánylapok, sőt nemzeti mezbe öltözött olyan újságok is kürtölik, minő pl. a „Magyar Hírlap“ ? Már csakugyan furcsa keréken jár ami politikusaink esze — különösen ebhen a kérdésben Úgy vannak vele mint az az ember, aki életében sokat olvasott — de keveset emésztett meg. A mi politikusaink is (vulgo: lupus Colomannus Tisza) nem vesz magának fáradtságot arra, hogy a liberális nemzetek történelmét tanulmányozzák, kikeresendő belőle azt, hogy pl. az amerikai nagy republikánus Unió azért — és semmi másért — nem hozta be, mással nem is indokolja a kötelező polgári házasságot, mint azzal, hogy ezer mértföldnyi territory-ein, countryain nem volt papsága s igy a családi élet erősségét, kötelékét máskép nem szilárdíthatta meg az Unió, mint ez expediens alkalmazásával : mely azonban ott sem bizonyult egyébnek, miut pl. nálunk a delegationális intézmény : szükséges rosznak. Nálunk a szükséges rosszakból már kelleténél több van : erre a legfrissebb sütetü keletlen-tésztára nincs szükségünk. Magyarországon semmi, de semmi sem indokolja szükségességét. Nem kívánja sem a nép, sem az egyházak. Nálunk a papság, a káptalanok — hála Isten! — nincsenek még úgy discreditálva, mint azt, erkölcstelen irodalom és politikai szédelgők Francziaország- ban s egy exaltált fejű államférfi Németországban mesterségesen dis- creditálták. Itt a harmónia, a cép s a papság közt, — a tisztelet az egyház irányában, a benső vallási érzület — az egyház á'dásai s a hit szentségei iránt, a legkevésbbé sincseuek megingatva s hacsak a kormány nem tesz másként, hosszú időkre, századokra erkölcsös, vallásos is marad a magyar generátió. Mi kissé lelkiismertesebben tanulmányoztuk a világ történelmét 8 meg a magyar nemzet u. n. liberális érzületét, melyet a kormány most már aféle torzszülött örökbefogadására is képesnek tart, minő a polgári kötelező házasság. És azt tapasztaltuk, hogy ha egy általán valaha törvénybe igtatható lenne is a javaslat: szerencsétlenebb politikai s eg' házjogi constellatiók közt, mint a mostaniak — nem hozhatta azt tapétára szerencsétlenebb kezű kormány, mint a mostani. A felekezeteket félfülü bolond rendeletekkel sikerült már alaposan egymásra böszitenr: hát most valamit ki kell találni, ami még jobban megrázza az egyház kapuit sarkaikban ! Túlságos nagy a papság hatalma, befolyása, vagyona. Ez az a bizonyos örökös szálka a kormány szemében s ama bizonyos vörös fonál, mely az állam s egyházközti politikai velleitásokat jellegzi. Hanem az bizonyos, hogy erősebb és daliá- sabb legények, minő a Tisza-banda, sem voltak sohse képesek ezt az erődöt megingatni. Vagyonát elkobozni nem lehet: meg kell nyirbálni jogait, befolyását a népre s az állami életre. Ez a mi szerencsétlen kormányunk egyetlen nyilt tendentiája. Ám ha ilyen megtépáztatását, kizsebel tetését, levetköztetését. lemondó türelemmel venné is az egyház: mi, a nép, az olyan vadházasság forma álliberalismust, melynek semmi egyéb czélja nincs, mint a házasságot szent- séges jellegétől megfosztani 8 egyúttal az egyház jogköréből kivonni: barátai sohse leszünk s ha kell, az ecclesia militaus fegyverével verjük j vissza ránkerőszakoltatását. I Biz Isten, gonosz játék ez a kormánytól a nemzet türelmével. A nép elszegényedését, melyet elementáris iskolába való nemzet- gazdasági politikánk csak siettet: követte a morális sülyedés, a lelki elárvulás. Hiszen csak nem kell vaknak lenni, hát akkor látni kell — hogy ami még valahogy egyensúlyban tartja ezt a züllö magyar társadalmat — az a morális kapocs az, melyet a házasság szentsége által köt családokkal össze az egyház, s mely csak addig erős és. biztos, raig szentséges nymbuszát az állam el nem rabolja s isteni erejét, meg- hagyatik-paragrafusokkal nem akarja helyettesitni. Igazán pompásan kultiválja ez a mostani sikerületlen kormány a nemzet lelki életét. lm már a születésnél is mellőzni kivánja az állam az egyházat. Valami fésületlen egyházpolitikai talentum kisütötte, hogy el kell venni papéktól az anyakönyvvezetést is ; rá kell bízni a körorvosokra. Nagyon sikerült idea, Csáky ur mindjárt meg is emésztette, mint kedvencz eledelét, a paczalt. Csakhogy persze arra nem gondoltak, hogy járvány, koleravész idején, mikor hetekig se lehet falujában a körorvos, meg mikor majd hadba kell mennie, ki vezesse helyette az anyakönyveket? Ohó, az se baj! Hát persze, hogy a — baba. Az is jobb lesz, mint a pap. Aztán fölösleges lesz az egyház áldása a házasságnál. Mire való ott is a pap ? A polgármester parolát fog az ifjú párral, beprotokollálja őket; mint az egymáshoz szegődött sujszter-majszterokat, aztán haza-; küldi őket — mehetnek a házasságot gyakorolni. Elmehetnek ugyan a templomba is, a pap áldását kérendő. De az nem szükséges és nem muszáj. Csak a városháznál legyen meg a protokollumban. Érvényes az akkor, mint a patyolat. Legjobb lesz aztán minél előbb az egyházi temetéseket is kasszáim. Be kell hozni a halottégetést. Minden város, falu építsen egy embersütödét. Mihelyt valaki meghal, nem a paphoz, hanem a városi fu- nerátorhoz (legjobb lesz a bikabiró erre) kell menni, aki belapátolja a megboldogultat a kemeuczébe; a pap csak arra lesz jó, hogy a tüzet fújtassa. így aztán pompás lesz az uj világ. Megszületik a gyerek; fogja az | apja hónalj alá, viszi a városházra. Protokollumba veszik, hogy neve lészen: Pityi Palkó; vallása: í e 1 e- kezet nélküli. Mire felnő a gyerek, nem kell ám a templomba menni sohase. Nem muszáj. Csak a városházra muszáj járni, legalább egyszer negyedéven- kint — a z a dó Könyvvel. Ha itt az idő, hogy megnősüljön: dehogy kell oda pap. A polgármester meghagyatik stylus és paragrafusok csavarodása szerint tövideb- ben elvégzi azt Diktum-faktum. Házasodik a lapát — elveszi a piszka-- fát. . (Juj de jó lesz! Úgy élnek majd a famíliák, mint az amerikai „free lowers“-ek, a szabad szerelmesek : idem: a — házi nyulak.) Aztán ha az ember lekvittelt az élettel — akkor is ötödik kerék és utolsó persona lesz a pap. Kilódit- ják majd az embert minden ideg-- rázó „Circumdederunt“ nélkül, kedélyes meghagyatik rendeletre — ebből a keserves árnyékvilágból. IDTLL. Irta,: 2Só£olnó,r Gyula. Gyönyörű szép júniusi délután volt, egyike azoknak a verőfényes, napsugaras délutánoknak, mikor maga a természet is csendes sziesztát tart, még csak levél sem zördtilt a faágon, szellő megszűnt fuvallatával hűsíteni az arezot. A madárvilág is elhallgatott, mintha a természet kitörő pompájában hallgatag, némán imádná egymást. Magasan, mozdulatlanul csüngtek a kék égbolton a fehér felhők, miknek csücskeit megaranyozták a mosolygó csintalan napsugarak. "Katinka kihajolt az ablakon és szétnézett a kertben. Pompás idő volt künn, azt látta. És pár perez múlva félre dobta hímzését és letisztogatta magáról a mindenféle selyemezérnákat. Aztán valami pompás gondolat villant meg a fejében és gyermekes vidámsággal körülvalzerezte az asztalt Nem volt senki a szobában. Az apa elutazót, a mama az vizitelt az egyik barátnőjénél. Katinka egyedül volt a lakásban. A szakácsnő, az a kedvesével beszélgetett, újdonságokat vitatva a városi kút mellett. Előveszi fiókjából Herczeg Ferencz titokban vásárolt „Mutamur* czimü kék boritóku kötetét és nézegeti örömmel, megelégedéssel. Hogyne 1 mikor úgy lop- pal, titokban vásárolta meg a könyvkereskedőnél tegnap 8 azóta csak most van alkalma először az olvasására. Nagyon szép könyv, hiszen minden lap annyi dicsérettel halmozta a szép tollú elbeszélőt * rokonszenves szerzőjét. A múltkor olvasta el Katinka a „Fővárosi Lapok*-ból a kritikáját. Megismerni kívánta s most I megvette a kötetet. Persze, hogy a mama I nieg ne tudja mert akkor jaj!.... A mama I öagyon szigorú ebben a tekintetben és I nem szeretné, ha valamikép értésére es- ftnék, hogy kijátszottak. De az a mama 118 akar! Mindig csak nem olvashat ■ meséket a Tündér Ilonákról és Bükkfa vitézekről !.... ö már maholnap nagy leány le*z, ki hosszú ruhát fog kapui. Az lesz még csak a boldogság!.... Katinka nagyon örül, bogy most a mama tudta nélkül olvashatja végig azt a kedves könyvet. No de az a mama is milyen ! A múltkor rajta kapta, a mint egy Cat u'le Meudés-féle kötetet olvasott és ott felejtette az ablakpáruán. És még minő illusztrácziókkal volt tele!.... A fiatal leány még most is pirul, ba reá gondol ! ..... Körülte kint, hogy még jobban megbizonyosodjék arról, hogy senki sera zavarhatja meg nyugalmát. Az első b»szély „Terka naplója* czimet visel. Hozzákezd az olvasáshoz és olvas, olvas sebesen, hévvel érdeklődéssel. Egészen belemerül és nagyon tetszik neki a Terka sorsa. Az arcza kipirul, karcsú és szép keble sebesen pibeg. Aztán végig olvasta; igazán szép volt attól a Hell-Hell-Merhin őrgróftól, hogy nőül vette azt a kedvet Terkat! — gondola. És elmereng az olvasottakon, picziny szive sebesen dobog és mig lábait keresztbe téve, karjait ölébe csúsztatva ül a peluche- székén, Katinka arról ábrándozik, hogy minő szép is lehel az élet egy kedves ifjú oldalán. Még meg nem értett álmok a földi édenről!.... Kellemes érzés tölti be a szivét, jól eső melegség csap fel a szivéből az ereibe és valami ismeretlen ifjúról álmodozik ébren, ki szép szőke, csinos szakállal és ragyogó kék szemekkel, melyek oly mélyen tudnak a kis leány szivébe pillantaui azon a czvikkeren keresztül, melyet a fiatal ember az orrán hord. Vájjon nem valósulhatnak-e meg ezek az álmok, melyeket egy bobó kis leáoyi szív táplál P.... Katinka összerezzen és szoknyája alá huzza be formás lábait. A szeme elsötétült és vakító káprázatok czikkáznak el fekete szemeiben. Púba fehér kezek tapadnak makacs megátalkodottsággal a szép rózsapiros arezra, aztán.... jaj, érzi, hogy eperszmü kedves ajkaira egy csókot lehel valaki.... egyet, kettőt... tizet... sokat. Katinka nem sikolt fel, de bár jól esik neki a csók, mégis ingerült lesz, maga sem tudja miért?.... Felébredt benne női szemérme és minden erejével azon iparkodik, hogy megtudja, ki az, vakmerő ember, ki úgy meglepte?..., A mama az bizonyára nem az már; azóta összeszidta volna e könyvolvasásáért és elkobozta volna azt a kedves könyvet, mely imént a földre hullott alá .... A papa? az sem lehet, hiszen a papa megszokta tenni hamis leánykájával ezt a tréfát, de neki oly .szúrós bajusza van... Ezt azonnal megérezné!.... Nem! nem! más valaki lesz!... De ki?.... Óh! ha megtudná fejteni!.... A kezével megtapogatja a szemét befogó ujjakat és egy-kít gyűrűt tapint.,., hauem hát nem tudja, ki viselhet a balkeze gyűrűs ujján két gyűrűt.... Katinka vergődik, mint a galamb a vércse karmai között. Bizony Isten! nagyon meg van ijedve. El kezd irgalomért könyörögni.... És... A szobát kellemes csengésű férfikaczaj tölti be. Óh ! e kaczaj !... Katinkának felujong a szive a kacvagástól!.... Ezer pajkos gondolat szabadul meg kis fejében s alig tud megbirkózni a szivével, mely ki akar pattani a melléből... Óh! az lehetetlen, a mit gondol* És elébe tűnik egy magas ifjú, kinek tiszta, friss csengésű kaczaj a oly mélyen behatol szivébe. — Eresszem el Lőrinci! — rimán kódja a fiatal leány. — Micsoda Lőrinci ? — kérdé az ifjú oly kedves mosolylyal ajkán, mit ha Katinka látna, hát a nyakába horulna. — De édes Lörincz, látja ! — teszi hozzá a fiatal leány. És éles szemrehányás eseng ki a szavaiból. A fiatal ember még mindig rabul tartja Katinkát, egymásután teszi fel a fakgató kérdéseket: — Ugy-e nem várt engem. Katinka? — Nem I — Ugy-e nem is gondolt rám azóta, hogy újra elmentem? — Dehogy is nem! És az ifjú lelki megelégedésére látja, hogy mily sötét pir borítja be a leányka szűzies arczát e szavakra. — Elfelejtett hamar engem és most már másról ábrándozik. — Nem igaz!... nem igaz. — Már nem szeret többé ? — Oh! Lörincz! És e hangból megtudhatja az ifjú, hogy a leány még mindig szereti őt forrón, mélyen, egész piczi kis szive teljes odaadásával. — Hát szeret, Katinka? És érzi a leányka, hogy az ifjú ajka mily erősen, mily boldogan tapad az ajkaira. Szabaddá lett Katinka, de jaj, minő szégyen fogta el a lelkét, a mint most 8zemtől-szembe állott azzal a fiatal emberrel, kinek képe oly mélyen van a leányos ábrándjai közé bevésve. Katinka duzzogva fordult Lőrinczhez : t—i Úgy viselte magát, mint egy tolvaj, Lőriocz. — Nem volt szép magától! — mondja, de aztán nem tudott el- lentállani az ölelésnek, melylyel az ifjú magához kapta. Feledve volt most minden, a „Terka naplója*, a mama, csak azt tudta Katinka, hagy itt van Lörincz, ki öt már régen szereti s ki iránt szive telve van a leg- csodásabb ábrándokkal. Fiatal lénye sugárzott a boldogságtól, az ideális szerelem fenségétől. Lörincz pedig elnézte a leánykát Egy év múlt el azóta, hogy utoljára látta. Egy év! és minő átalakuláson ment át a gyermek leányka. Alakja nyúlánkabb, idomai teltebbek lettek. Szép fekete szeme mintha sőtétebb színárnyalatot kapott \olua. Rózsapiros arcza az életpirtól du/.zadott. Aztán az a puha arany, selymes haj, mely aláomlott a derekára. Oh! de szép volt Katinka ifjúságának bimbófakadásában !.... Balázs Katinka kisasszony tizenhatodik életévét töltötte be és egyetlen elkónyesz- tetett leánykája volt Balázs Imre dr., köz- és váltó ügyvédnek. Csak nemrég járta ki a polgári leányiskola osztályait, megtanult mindent, a minek csak hasznát veheti egykor. Nem félt senkitől, de nagyon szerette respektálni a szigorú mamáját. Milyen régóta ismerte Katinka Felhő Lörinczet! j Hat esztendő” szoros barátsága fűzte őket ö ssze. A fiatal ember elvégezte a középiskoláit, felment az egyetemre és ime, mialatt az évek sebesen teltek az idő múló szárnyán, addig a leányka megnőtt, megszépült és Lörincz elvégezve az egyetemet, a doktorátus mellé igen szépen jövedelmező tanári állást vívott ki. Most meg lévén önmagával és az elért eredményekkel elégedve, eszébe jutottak (noha folyton arra gondolt) azok a kedves, és veröfényes boldogságtól tündöklő napok, melyeket egy kicsi leányka oldalán töltött el. Aztán élénk vágy támadt benne, hogy ostrom alá vegye ezt az erős várat, melyet, pedig jól tudta, hogy egy nyájas tekintetére meghódi that. Az alkalom itt volt és Lörincz alaposan hozzálátott terve megvalósításához. Jaj! de nagyon nehéz volt e feladat!.... Katinka boldogságtól csillogó tekintettel nézte végig Lörinczet és mikor a szemléje kielégítette fiatal leányos kíváncsiságát, magától röppent be Lörincz karjaiba, hol meleg enyhelyet talált, mint fészkében a madár. Mennyit összetudtak fecsegni ezek a szerelmesek, teremtő Isten!..... A perozek csakúgy röppentek, a nélkül, hogy észre\ ennék.... El merülte n, boldogságnak csodás regéjét fejtegetve, észre sem vették, hogy a szalon ajtaja felnyílt és a nappali szobába vezető ajtón egy tekintélyes arczu, csinos asszony lépett be, ki a. jelenetet nagyon is komolyan szemléli. Osszeránczolt homlokkal, talán haragtól villámló szemekkel nézte őket, a mint kéz-kézben, szerű-szerűbe elmerülve gondolatlanul fecsegtek. A delnő még egy lépést tesz előre, aztán csak enuyit mond: — Katinka! . A fiatal leányka összeremeg egész testében és hevesen kibontakozva az ifjú karjából ijedten sikolt fel: — Jaj a mama! — Aztán leányos zavarában szép csipkés kötényébe rejti el felpirult arczát. Az ifjú mosolyogva állott fel és udvariasan hajtotta meg magát. — Isteuem! hogy félt Katinka !... Mi lesz most?...* A mama roppant szigorú lesz, arra nem is gondolt, hogy ily hamar haza fog térni. Hogy összefogja pi- rongatja a szegény leánykát. Aztán meglátva a könyvet, mely a földön bevert, ijedt mozdulattal kapta fel, nehogy a mama meglássa. Persze, hogy meglátta. — Add ide azt a könyvet! — parancsolta a mama. Katinka engedelmeskedett. A mama aztán a fiatal emberhez for-*, dúlt és komolyan monda neki: — Lőriocz, beszélnem kell önnel. Jöjjön velem. • Majd Katinkához fordulva csak ennyit szólt: — Te meg menj a szobádba és várni fogsz. Katinka szepegve távozott, mig Lőrinc® a mamával együtt a szalonba zárkóztak be. Szent Isten! mi lesz most?.... És Katinka szive ezer meg ezer kínos gondolat hatása alatt vérzik. Nem tudta, hogy mi várhat reá. Vájjon oly nagy bűnt követett el? Meg volt nagyon ijedve. Aztán a naiv lélek elkezdett imádkozni a szerencsés megmenekülésért. Aztán csak Lő- rineznek ne legyen semmi bántódása, 5 még el fogja viselni a mama haragját, bármily szigorú legyen is. De hát Lörincz!... Mit fog csinálni, ha a mama egyszerre csak kitiltja házunkból a történtek után?.... Egy negyed óra telt el egy évszázadhoz hasonlóan. Katinka borzasztó kínokat állott ki. Végre ütött az ítélet órája is. A mama beszólitotta a szalonba a leányát, ki remegett a következendőktöl. És Lörincz még mosolygott!.... Ejnye milyen kárörvendő ember!.... Katinka megállott a mama előtt, ki a helyett, hogy istenesen megdorgálta vplna, igy szólott; .*<íC, ~ — Katinka, megengedem, hogy csókolj engem, — aztán Lörinczet. Katinka nem kérette magát, de repesve borult anyja nyakába. A mama különösen mosolygott és * zében tartott könyvre czólozva, igy | dette ki az ítéletet 1 k — Előbb majd ón fogom elolvasni, után gyermekem, te is elolvashatod. > * >OOOf
