Veszprémi Független Hirlap, 1893 (12. évfolyam, 1-54. szám)

1893-12-23 / 54. szám

ém, 1893.

Veszprémi Független Hírlap.

Szombat, decz. 30.

^oíJsSj, hogy jo-os érdekeinek jmeg- TOMKáére felhívjam még egyszer az tényezők figyelmét. EKedvezméuvt nem kérőnk, csak K kívánjuk, hogy ne engedjen ■tettünket az állam a nagy malom- |Hr által tönkre tenni s e gyászos - fftveleiében ne támogassa égbekiáltó i^icságtalansággal a nagy malomj^&z a különös kedv ezmény, a ma- |$.bjinpar támogatásának hangzatos BHBb§ alatt, az exportra dolgozó • nagy malom iparvállalatokat, az ide- Yyggü'import búzák őrlése után, őrlési engedjnóny czimen, a helyi fogyasz- tásra dolgozó mslomipar ellenében, vám-, .zzate'r it és? kedvezményben részesíti, indított engem arra, bogy y JClrat&ssatn és leleplezzem, hogyan hozzák az import búzából őrölt liszt 1 60 százalékát nálunk fogyasztásba, á.'yám visszatéri tás kijátszásával.

I y-1 Az exportra létesített hazai nagy ‘^Walómiparvállalatok, azóta a rövid I .Hz: ét óta, mióta Amerika óriási versenyképességé, Európa összes nyu- SljÉpín államait vámszedésre, védvámos §^plitikárá kényszeri tetté, nem voltak *$||*j»esek produktumaikkal a külföldi < y^aezokon nagyobb nyereséggel ver- »gnyezui s a belföldi fogyasztásra »■lak kénytelenek dolgozni. Itthon untán az fi, hajóállomások közelé- 9p épült malmaik kedvező fekvé- ■Brené! fogva, olcsón vásárolhatván Hgjjgimport búzát, eunek keverésével JJP^fijjjesek is voltak a kis malomipar- ftflE versenyezni mindaddig, míg az .'.v.é^zágos agrikulturális érdekében a ' .jítazju kormány is kénytelen volt, a I többi nyugat-európai államok példája után az importált idegen búzára vámilletéket kivetni, azaz a ' römán búzát 1 írt 50 kr (aranyban),

! a szerb búzát pedig 50 kr. (arany- I I wapn) vámilleték mellett az országba E oeereszteni.

IJogy ez a vámilleték közgazdasági érdekeink tekintetében minő ídntos, semmi sem igazolja jobbau, paint az, hogy . .a kormány ez ében az uj szerződések megkötése H alktfmával, a szerb búza után eddig ■ /szedett 50 krajczáros vámilletéket 1H 75 krra (aranyban) emelte föl.

1 A vám fizetésre kötelezett import E búzából exportra dolgozó nagy ma- E 'lomiparvállalatok az ö méltó ver- 9 >sénytársukká kifejlődött, helyi fo- I gyasztásra dolgozó kis malomiparral szemben megszűntek veszedelmes vösenytársak lenni, mert a majdnem egyforma áron beszerezhető! hazai búzát a helyi fogyasztásra < . dolgozó malomiparvállalatok is képesek szép és jé minőségű lisztekké 11 oly áron feldolgozni, mint az ex-1 | portra dolgozó nagy malmok.-Ezt világosan bizonyítják azok az évet, melyekben ők az importált . búzát nem őrölhetek fel vámmentesen és ennek következtében rész- E fényeik után ez években nem is tndt^k busás osztalékot adni.

^ Ezekben a rájuk nézve sanyarú I években alakult meg az a hírhedt malom-kartel, mely az import búza vámmentesen való feldolgozását a r „'malomipar érdekében“ kieszközölte P* és az e téren nem szakértő kor- I mánynyal elhitette, hogy az import „rhüzának bizonyos mennyiségben valód keverésére a nagy malomiparnak : azértl van szüksége, hogy a liszt- [ pirodaktumai a külfö'di piaczokon ^verseny képesek legyenek ; holott erre U csakis Vzért van szüksége, hogy ezáltal öli a két forinttal olcsóbban ijSjttzerez&ető román bnza keverésé- -S? olyan olcsó lisztet állíthassanak elő, | mÍDŐt a magyar búzából dolgozó kis malomipar előállítani ne légyen1» képes és igy lassanként menjen tönkre.

Ifi in den molnárnak ki a müőrlés- beb jártas, ismernie kell a mümal- mok technikai berendezését s a búzának miként való többszöri darálását, hogy ezáltal minél több darát — [ melyből a finom liszt készül — nyerhessünk. Az is köztudomású dolog, hogy a nagy malmok | külföldi piaczokra legnagyobb résfc. f >ben csak nulla és egyes számú lisztet . exportálnak, úgy hogy a kettős és aÉBarmos számú liszt az exportált lisztetek alig 10 százaléka; mivel pedig 'w-^uürnalmok technikai berendezése | fclyftn, ha harmadrészben kevertetik a vámmentes importbuza a hazai I Búza közé, ebből csak 25 százalék P»»lía' és egyes számú liszt kapható, Ápelynek előállítására készített dara ' jlpéjas dercze-darától igen erős lég- szeleltetők által lesz meg- ^Kítitva, úgy, hogy az igy együtt őrölt kisebb fajsúlyú importbuzának HMHEt darája csaknem teljesen a jflmi&e-d^a közé szeleltetik, melyből e'óélliti-lc liszt alig 10 zzázaléka B| 'erjiO! lisztnek; Ezek alapján ■Beam áLitorc, hogy az importbuza ■KOMMkáí tevő lisztből legiblebb

15 százaléka van az exportált liszt között, a többi pedig igen szép haszonra — és a mi nyilvánvaló tönk- retevésflnkre — itthon árusittatik el. Aki külön romániai importbuzát őrölt, az tudja, hogy lisztje szürke színű s igy az exportképes finom liszt közé még csak nem is keverhető.

Ez állításomat képes és kész vagyok bármikor kézzelfoghatólag bebizonyítani 8 ennek alapján világosan be van igazolva, hogy az import bnza nem a külföldi piaczokon való versenyképességre szükséges, mint azt a kereskedelmi^ miniszter orral a nagy malmok fomatadorai elhitették és a bépviselóházban kijelentették, hanem a kizárólag magyar bnzát őrlő hazai malmokkal való versenyképességükhöz szükséges és ezáltal az állam nekik segédkezei:

I nyújt, a vámvisszatérítés kedvezményével, á hazai malomipar tönkretevésére.

Hogy az őrlési engedély czimen vámmentesen beszerezhető import búza mily arányban befolyásolja i budapesti börzét, a kartell ben mii ködő malomigazgatók révén s hogy az úgynevezett* börzei u s a n c z búza közé mennyi kevertetik a két forinttal olcsóbb vámmentes import búzából, azt csak azok a szerencsétlen áldozatok tndoák megmondani (kik között miűt P o 1 ó n y i Géza ez ügyben tőitént országgyűlési felszólalásában megjegyezte, több országgyűlési képviselő is van), kik a búzaárak 1 frt 50 krral való esésekor a differenczia helyett kész áruban voltak kénytelenek a szerencsésnek látszó kötést átvenni.

Az őrlési engedménynyel való eme szabadon űzött, senki által nem ellenőrzött vétkes visszaélés a hazai malomipart nemcsak egészséges fejlődésében megakasztotta, hanem létérdekében is annyira megtámadta, hogy mauap már a bukás szélén áll.

Igazán nevetségesnek volna mondható, ha annyira szomorú következményekkel nem járna, a kormánynak az az eljárása, hogy 15 nagy malomnak, vámkedvezmény czimen, évenként két millió forintra menő állami támogatást nyújt azért, hogy miniszteri fizetéses malomigazgatók részvényeik után busás osztalékot adva, papírjaikat keresetté lehessék é* koldussá a hazának több mint húszezer olyan polgárát, a molnárokat, kik a honnak vész idején is biztos támoszlopai, mert nem vethetik úgy a börzére malmaikat, mint a malomrészvényeket, sem pedig külföldre nem vihetik.

Nagyon különösnek tartom, hogy az országban lévő gazdasági egyesületek, melyeknek tagjai 7 írton alig tndják búzájukat eladni, és gondolkodóba esnek, hogy mi az oka, hogy a rozs 57» frtért sem értékesíthető, mikor a zab 7 frt 25 krért is keresett czikk, — nagyon különösnek tartom, hogy nem veszik észre, hogy hisz magák a hibásak, mert nem annak a földnek a termését fogyasztják, melyet ók miveinek, hanem román búzából készült olcsó és rósz barna lisztet fogyasztanak, melynél még az 57« forintos rozsból őrölt liszt is többe kerül.

Az exportra dolgozó malmok, a vámmentesség révén, 5 és fél frtnál is olcsóbb áron tudják beszerezni az import búzát, holott a kereskedelmi miniszter ur nyilatkozata szerint, a külföldi piaczokon a magyar búza, kitűnő kvalitásánál fogva, csak fél forinttal áll magasabban, mint akár az amerikai, akár a romániai búza; ezzel szemben itthon két forint köztük az árkülömbözet.

Hol itt az arány? (Lebet-e azt letagadni, hogy ez nem a kormány által engedélyezett monopolinm ?)

És hol találjuk meg a miniszterelnök úr által fölemlített ama köz- gazdasági üdvös eredményeket, melyek a kormány által a nagy malmoknak nyújtott kedvezmény folytán általánosan ismeretesek?

Csodálatos, hogy a hazai molnárok, kiknek létérdeke, a fölsorolt visszaélésekből kitetszóleg, alapjában meg van támadva, nem tömörülnek és mondhatnám, hallgatagon tűrik a kormány által való tönkretevéső- ket. Példát vehetnének az osztrák molnároktól, pedig a?ok sokkal kedvezőbb helyzetben vannak, mégis országos szövetkezetté tömörülve, már ez ellen erélyesen tiltakoztak.

Ha már a kormány minden áron támogatni akaija az exportra dol- I gozó nagy malmokat, agy a vasúti szállításoknál adjon nekik oly ked- [ vezményeket, hogy ez által liszt- ! jttkkel a külföldi piacokon versenyezni tudjanak, s vonja meg tőlük

a vámkedvezményt, melylyel annyi bűnös és kiszámíthatatlan káros visszaéléseket követnek el és a hazai molnárokat tönkre teszik.

Valóban itt az ideje, hogy a magyar molnárok is országosan tömörüljenek a pusztaló malomipar megmentésére, mely ezer év óta jó és balsors közt együ't működött a haza földjének mivelőjével, a mely ezer éves múltja alatt soha sem koldult létérdekében magának állami kiváltságokat és ked vezményeket, a föld mivelőinek ká ros kijátszására, melynek termését hivatásához méltón, a kor kívánalmai szerint mindenkor hatóságilag meghatározott tizedvámért becsülettel feldolgozta. A mely malomipar megtudta mutatni azt, hogy a jelen század második felében világhírűvé kifejlődött, exportra dolgozó óriási malom iparvállalatok által nem hagyta magát leküzdeni, hanem ellenük, a helyi érdekek megóvása szempontjából, a korral haladva, annyira síkra szállt, hogy azokban az években, melyekben azok is vám fizetése mellett őrölhették csak az importbnzát, képes volt velük versenyezni, mindaddig, míg azok hamis ürügy alatt a kormánytól kicsikart vámkedvezménnyel, a z ország tei melőinek éven- kint milliókra menő megkárosítása árán el nem nyomták,

Pozsgai Miklós,

molnár.

Felhívás

Veszprémváros i. t kereskedői s iparosaihoz s azok segédeihez.

A veszprémi iparos ifjúság önképző és betegsegélyző egylete tisztelettel meg ■ hívja Veszpremváros össtes i. t. kereskedőit, iparosait s azok segédeit a „Korona* nagytermében 1893. decz ember 31-én délután 3 órakor tartandó rendkívüli közgyűlésére.

A közgyűlés egyedüli tárgya:

A veszprémi kereskedők és iparosok helybeli betegsegélyző pénztárának megalapít sí.

Teljes tisz'eletlel

Veszprém, 1893. decz. 29.

Az epyleti választmány.

Uj ipartestűlel B.-füreden.

(Saját tudósítónktól.)

Balatonfüred, decz. 27

Tegnap, f. hó 26-án d. u. 2 órakor az iparosok egy ipvrtestület felállítása czéljából a Protovinsky-füe nagy- vendéglőben egy nagyobb körű értekezletet tartottak, amelyben 40—45 iparos vett részt ét amelyben felhozták, hogy miután az iparhatóság 45—48 kim. távolságban van, ennélfogva nagyon cztlszerü volna egy ipartestületet itt Balntonfüreden létrehozni.

Erre e'rtekezleti és ideigl. elnöknek Chepely Imre, ideigl. jegyzőnek pedig Pecze Gábor lettek megválasztva; továbbá elhatározták, hogy az 1884. évi ipartörvény értelmiben egy kérvényt terje ztenek a főszolgabírói hivatalhoz, mint 1-ső fokú iparhatósághoz, amelyben az ipartestület létesítését kérik.

A jelenvoltak ezen kérvényt mind alá írták és remélhető, hogy ezen kérvény 60—70 képesítéshez kötött iparos aláírásával fog beküldetni. Valószínűleg a környékbeli iparosok is alá- fogják írni és pedig ason hozzáadás- sál, hogy őket is ezen ipartestülethez csatolják.

As ügy további vezetésére még egy 10 tagú bisottság is megválasstatott as iparosok köréből.

L. A:

XII. FEJEZET.

magánegyesülés útján létesített beleg- segélyzö pénztárakról.

73. §.

Megyeblzottsági tagválasztás.

— Eredeti tudósításunk. —

Várpalota, decs. 29.

Tegnap, az az 28-án történt Várpalota kerületének törvényhatósági bizottsági tagválasztása. Nagy érdeklődéssel folyt le a választás, miután nagyban folyt az agitáczió is mind a három jelölt mellett

Jelöltek voltak; Dr. Vadnay ügyvéd Veszprémből, Mészáros Pál és Dr. Hercz Adolf helybeliek.

Választási elnökül Barcza Kálmán ügyvéd fungált; bizalmi férfiak voltak: Wolf József, Haincz Antal, Reich Gyula és Herczeg Imre v. biró.

Az eredmény meglepő volt: Vadnay kapott 13 voksot, Mészáros Pál 21, dr. Hercz pedig 98-at; igy tehát utóbbi lett megyebizottsági taggá, kit mégis éljeneztek. Este bankett volt

R Gr.

A kereskedelemügyi minister, a kereskedelmi és iparkamarák meghallgatása után és a bel ügy m misterrel egyetértóleg a magánegyesü- lés utján létesített azon betegsegélyző pénztárakat, melyek legalább 200 taggal bírnak, a mennyiben alapszabályaikat a jelen törvény értelmében módosítják, illetve megállapítják, a jelen. törvény által elismert betegsegélyző pénztárak sorába tartozóknak jelentheti ki s a betegsegélyző pénztárakra né::ve a törvényben megállapított jogokat az ily elismert pénztárakra is kiterjesztheti, azon további feltétel alatt, hogy úgy a segélyezés legkisebb, mint a járulékok legmagasabb mérvére nézve a jelen törvény H. és HL fejezete hat ározmányainak magukat alávetik.

A magánpénztárakra nézve a keresk. miniszter e törvény tárgyalása alkalmával a képviselöházbr.n tartott beszédében ezeket mondta:

A törvény csak azt mondja, hogy magánpénztár csak annyiban tartozik átalakulni, amennyiben esen törvény előnyeit igénybe akarja venni. De ha ezt mem akarja, az illető egyesület megmaradhat úgy, a mint most van és állani fog nem ezen törvény alapján, hanem rendőri felügyelet alatt. Es miért vettem én fel ezeket is ezen javaslatba? Mert az 1884. XVII. tez, ezt is már hangsúlyozta. Tehát nár ak kor lebegett a törvényhozás szeme előtt, hogy a betegsegélyezés ügye szabályozhatni :fog és ezen segélyezést nemcsak a testületéi ;re kell kiterjeszteni, mert ott csak kéjii isitett ipaA veszprémi

betegsegély-pónztár.

Veszprém, decz. 30. Nemrég jeleztük, hogy a törvény ide vonatkozó rendelkezéséhez képest, Veszprémben is megalakult az ipar- s kereskedői betegsegélyző kerületi pénztár-bizottság.

Megalakította pedig az ipartestület választmánya.

Az a körülmény, hogy ennek megalakításába nem folyhatott be maga, az összes ipartestület közgyűlésiig, mert e czélból nem hivatott egybe, másrészt mert a kereskedői osztály erről értesítést sem nyert, — főként pedig mivel Veszprémben már évtizedek óta virágzik egy betegsegélyző pénztár, az iparosinak egylete keretében s ez az egylet sem folyt bele az uj intéz- I meny alakításába: mind e körülmények azt eredményezték, hogy a helyi kereskedői s iparos osztály holnap, vasárnap délután közgyűlésre jő össze a „Korona “-ban, hogy az uj segélypénztár ügyében a teendőket megbeszéljék.

Kétségtelen, mint az alább köz- lőtt törvényczikkclyekből kitűnik, hogy az itt eddig is működött betegsegélyző pénztár továbbra is fenállhat. ha alapszabályait az nj törvény rendelkezé- eihez képest: átmódo- s i tj a.

Hát ezt megteheti a régi egylet. De ha egyéb czélja nem lenne, mint pl. az, hogy némileg függetlenül, bár hatósági felügyelet alatt, akarja gyakorolni humánus feladatát: úgy az ősszetársulást kívánatosabbnak tartanék.

Úgy halljuk azonban, hogy itt más czél tűzetett ki. Az uj segélypénztár máris pár ezer írtnyi dijja- zásu hivatalokat létesített, m i e- lőtt erejét ismerné s ezenfelül a segédek és tanonezok, valamint a munkaadók által fizetendő heti illetékeket a lehető legnagyobb grádnsban állapította meg.

A régi betegsegélypénztár ez óriási költekezést nem akarja életbe léptetni.

Azt mondják, íélannyi kiadással is meglehet kezdeni a pénztárkezelést s a díjfizetéseket is a. legkisebb minimnmmal kell kezdeni.

Mikor a pénztár majdan erejét megismerendi. akkor is lehet fokozni úgy a tiszte -tdijjakat, mint esetleg a díjtételek fölemelését.

Ez a külömbség a régi s az nj segélypénztár ügye között s ebben való döntésre hivatott, a holnapi közgyűlésen az érdekelt iparosság s kereskedői osztály.

Reméljük, hogy az ügy az érdeklettek kölcsönös megelégedésére fog lebonyolittatni s nem támad éles collissio és elleutét, mielőtt az nj intézmény egyáltalán életbe lépett volna.

Hogy a már eddig fennállott betegsegélyző pénztáraknak a jövőben is biztosított jogai iránt, mint rendelkezik az uj törvény — erre ideigtatjuk a törvény idevonatkozó czikkelyeit.

E törvényszikkek igy hangzanak:

rosokról lehet sző, s igy nagy része elmaradna, ha csak azokra gondolunk; általánosítani kell tehát a dispoziczidt és ezt ezé- lozza a törvény.

Azzal a váddal is találkoztam, mintha én | magán egyesülés utján létesített, betegsegélyző pénztárak ellen volnék. Távol van tőlem ez a ezélzat. A mi felé én törekszem, az csak az, hogy e pénztárak tlgye legalább szabályozott alapra helyeztessék. De valahol, úgy ezen nagyszámú magsnpénz'árnil a törvényes ellenőrzés behozatala feltétlenül szükséges, szükséges nemcsak a pénztárak, de a biztosítottak érdekében is. A törrény- javnslat nem mond semmi egyebet, mint azt. hogy az a magánpénztár vagy igénybe H venni ezt a törvényt, vagy nem. Ha igénybe akarja venni, akkor alkalmazkodni fog e törvény rendelkezéseihez, ha nem, akkor maradhat jelenlegi helyzetében. Én egyetlen egy pénztárt sem gátolok abban, hogy fennmaradjon és működjék; a törvényjavaslat osíik azt akarja, hogyha e törvény jótéteményeit igénybe- akarja venni, akkor annak alu tartozik magát rendelni..Hiba ez ? Ellenkezőleg, másként nem is volnánk képesek épen azon a téren gyakorolni a felügyeletet, a mely normális viszonyok közt leginkább elvonja magát szemeink elöl.

A magántársulati es kerületi pénztárak közötti viszonyt a képviselőhöz közgazdasági bizottsága. megokoiásában a következők szerint jellemzik:

A törvény nem törli el az eddig fennállott társulati pénztárakat, csupán azt követeli meg tőlük, bogy a betegsegélyezést illetőleg a jelen törvény szabványaihoz alkalmazkodjanak. Azonban ezek mellett a kerületi pénztárak felállítása azért mutatkozott szükségesnek, mert csak ezek által érhető el azon czel, hogy minden a jelen törvényjavaslat keretébe bevont munkás biztosíttassák.

74. §.

Az ily elismert jellegű betegsegélyző pénztárak tagjai más betegsegélyző pénztárba a 49. §-ban foglalt esetek kivételével belépni nem tartoznak.

Kerületi, ipartestületi és bánya- betegsegélyző pénztár tagjai ily egyleti pénztárba nem léphetnek át.

75. §.

Az iparhatóság az elismert jellegű egyleti betegsegélyző pénztárt feloszlathatja;

a) ha a közgyűlés a feloszlatást az alapszabályok értelmében elhatározza ;

b) ha tagjainak száma 100-on alul csökkent;

c) ha a pénztár törvényes köte- lezettségén“k többé meg nem felelhet.

Ha az egyleti pénztár a betegsegélyezés czéljától eltérd czélokat követne, a kereskedelemügyi miniszter a belügyminiszterrel egyetértő- lég az elismert jelleget megvonhatja.

A meunyiben a feloszlott egyleti pénztár más egyleti pénztárba be nem olvad, a f -dó vagyon, ha az alapszabályi.V| ^ *ep nem intézkednek, első sorban az illető kerületi pénztárnak adandó át. Ha a feloszlott egyleti pénztár több kerületre terjedt, az iparhatóság határozza meg, mily pénztárnak vagy pénztáraknak adaudó a fennmaradó vagyon.

Midöa a t irvónyjavadatban | betegsegélyezést bizonyos alkalm izottakra nézve kö- telezöleg hozom javaslatba, nem kívántam azon hathatós közreműködésről lemondani, melyet a társadalomnak a zabad alkotásai nyújtani képesek. Ennélfogva a törvényjavaslat hataiozmányai szerint az egyesülői ek által létesített betegsegélypénztárak a többiekkel egyenjogú tényezőknek tekintetnek, sőt a munkaadó kötelezve lesz, ily szabad egyesület által létesített pénztár tagdíjainak beszedésére és egyharmadda! a sajátjából valé hozzájárulásra.

De ezen elismerést az állam a következő feltételekhez kénytelen kötni:

a) hogy ily egyesület a kormány által, mint a betegsegélyző pénztárak sorába tartozó ismertessék el;

a) hogy ily egyesület tagjainak betegség esetére legalább az ezen törvényben körülírt legkisebb szolgáltatásokat nyújtsa és hogy ezért a törvényben meghatározott legmagasabb járulékoknál többet ne szedjen;

ej hogy ily egyesületet a kerületi, vállalati építési, ipartestületi és bánya-betegse- gélyző pénztárakhoz már tartozó tagokat be ne fogadjon és ez által ezeket ne gyengítse vagy fennállásukban ne veszélyeztesse;

d) miután mégis csak nagyobb számú tagokkal biró egylet teljesítheti a törvény által reá rótt teendőket, ily egylet 200 tagnál kisebb számmal nem létesíthető. Végre

e) e törvényjavaslat nem nyújtja ezen magánegyesülés'utján létesült pénztáraknak azon előnyt, hogy hátralékos járulékaik a közadék módjára hajtassanak be, hanem úgy, mint eddig, nem fizetés esetében igényeik biréi utón lesznek érvényesitendők (74. §.) (Miniszteri indokolás.)

ÚJDONSÁGOK.

— Ama vidéki előfizetőinket, kik előfizetési dijakkal hátralékban vannak, tisztelettel kérjük, hogy e hátralékokat beküldeni szivaskedjenek. Azt hisszük, lelkiismereti kötelesség az; midón viszont mi is hétről-hétre teljesítjük az irányukban elvállalt kötelezettségeket s ezenfelül bétrfil-hétre pénzbeli kiadásaink is vannak az fi lapjaikra. Könnyítsék meg a mi évi terheink törlését is, csekély hátralékaik beküldésével. E mai

hirlapuok az utolsó ez évben ő jövő hírlapunk már az 1894-ilt évfolyam első lapja lesz.

— BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁNUNK

szives olvasóinknak s hirlapuuk barátainak általán I Váltsa be az uj év az őröm és áldás ígéretéből mindazt, amit az ó-év elmulasztott. Boldogabb uj évet!

— a karácsonyi szent ünnepeket polgárságunk áhitatos kegyelettel ünnepelte meg. A székesegyházi ünnepi misét maga báró Hornig Károly megyés püspök ur ö mltswa celebrálta rendkívül fényes segédlettel | majd az alkalmi' szentbeszédet is ó mondotta el s a mély bölcselmü szónoki mű feledhetlen lesz mindazok előtt, kik hallhatták.

— Kossuth Lajos visszahonositása. Az a hazafias mozgalom, mely Páltelep veszpréinmegyei községből indult ki Kossuth Lajos visszaho. nositása érdekében, immár folytatást nyert a megye hét községében nevezetesen : Takácsi, Alsó-Görzsö- nyög, Felső-Görz3önyög, Lovász-Pa. tona, Bakony-Tamási, Varsány községben. Varsány község polgárai most küldték meg Kossuth vissza- bonositására vonatkozó kérvényüket, mely igy szól: „Alulírottak a Kossuth Lajos nagyhazánkfia viasza- bonositását kérelmező pálteleki kér-' vényhez, mint Varsáuy község polgárai csatlakozunk : Talabér Fe- rencz ág. ev. tanitó, Major Istváo Németh Sebestyén, László Gábor, László Sáudor, László Dávid, Bodnár Pá1, Pethő Üándor, Petür Pető, Pető Bálint, Vincze Péter, Csörnyey Sándor, Somogyi Pál, Bácsi Mihály, Bácsi József, Balogh József, Csörnyey István, Csörnyey József, László Sámuel, Dákóji János, Németh János, László Sándor, Nagy Sándor, Feldmaim Zsigmond, Bognár Péter.“

— Óvodaügy. Hornig Károly báró megyés püspök ur ő mltsága egy Tapolczán felállítandó r. kath. óvoda létesítésére 4000 frtot adományozott. Az óvoda | kath. iskola közvetlen szomszédságában fog építtetni, az anyagot már részben oda is hordták, úgy, hogy kedvező időjárás mellett, kora tavaszszal hozzá foghatnak az építkezéshez; e s; er/nt Tapolcza bárom óvoda

rendelkezni.

— *®“;eszprémi r. kath. főgymn. segé; ^.„’i egyesülete saját alaptőkéjének /»»jyarapitása czéljából 1894. évi jakuár hó 24-én a vármegyeház nagytr rmében tánczmulatsággal egybekötött hangversenyt tart. — Beléptijegy személyenkiut 1 frt; karzatjegy 1 frt 60 kr; deákjegy 40 kr. Felülfizetések - köszönettel fogadtatnak s a helybeli hírlapokban nyugtázva lezznek. Kezdete esti fél 8 órakor. Jegyek előre válthatók Fekete Izidor ur üzletében. — Műsorozat. 1. Magyar táncz. Brabms- tól. Zongorán előadják Jánosi József Vili. és Takács László VI. oszt. tanuló. 2. Tavaszi dal. Dürrnertől. Előadja a fógymnasiumi énekkar.

3. Magyar ábránd. Ridley Kohnetól. Hegedűn játszsza Jeszenszky Aurél VI. oszt. tanuló, zougorán kiséri Takács László VI. oszt. tanuló. 4. A vándor éji dala. Lehmanntól. Előadja a fógymnasiumi énekkar. 5. Muette de Portiéi. Beriotfól. Hegedűn játszsza Jeszenszky Aurél VI, oszt. tanuló, zongorán kiséri Jánpáí József VIII. oszt. tanuló. 6. Népdalok. Előadja a főgymnasiupií énekkar. 7. L’etóile d’or. I^litígtől. Fuvolán játszsza Halasy Andor VI. oszt. tanuló, kiséri á főgyen nasiumi zenekar. 8. Induló. Uberleétól. Előadja- a fógymnasiumi énekkar.

— Hírlap-jubileum. Hatmincz éves fennállásának évfordulóját éri meg közelebb a Lichtenstein F. Lajos által szerkesztett „Pes t-e-r C o r r e s p o d e n z* czimü politikai kőnvomatos lap, a melyet szerkesztője Deák, Zsedényi, Horn, Kemény Zsigmond, Horváth Boldizsár, Pulszky Ferencz, Klapka és más kiváló államférfiak közreműködésével alapított | Schinerling-uralom ellensúlyozására törekvő hazafias elem orgánuma gyanánt; — A lap azóta jó forrása volt Arjainknak és jelenleg is jól megírt vezérczik- kekkel látja el a vidéki hírlapokat, mely czikkek a közelmúltban Vám- béry Ármin, Mandello Károly, dr. Mezei Mór, Vészi József, Veigels- berg Leó, dr. Váli Béla, dr. Zilahi Pál, Keszler József, dr. Baéschall E. Károly, Huszár Imre, Neményi Ambrus, dr. Hertzka Tivadar, Va- rady Gábor stb. kiváló publiozis- táink tollából eredtek. Az évforduló alkalmából a vidéki lapok diezal- bummal lepik meg a jubiláló derék szerkesztőt, kit hírlapunk szerkesztősége a jubiláns ünnep alkaltnábó külön is üdvözölni fog.

fölöt