Veszprémi Független Hirlap, 1893 (12. évfolyam, 1-54. szám)
1893-12-23 / 54. szám
Veszprém, 1893. plaiaM ...«»»<"»■ —sane jk. 1»P Ai»: ggém évre 12 korona. Pél évre 6 korona. Negyed ér re 3 korona. Egyes szám Ara 30 fii. XIII. évfolyam 55. szám. Szombat, decz, 3C. 2EClxlapirod.a: Vorprém,1 Siakt4<-ntoia 514. m, 'Omraetése^rt Petitaoronként 12 91. Nyilt-tér petit-tere 4 fillér. Kincstári illeték «jQ U) Előfizetési felhívás A „VESZPRÉMI FÜGGETLEN HÍRLAP1 1894 (tizennegyedik évfolyamára.) Tizennégy éve# múlt áll e hírlap mögött; bizonyságául létjogosultságának s annak, hogy az őszinte irány, melyre 14 év előtt lépett, érvényt tudott magának szerezni — s méltánylást, bizalmat, erkölcsi- és anyagi támogatást kivivői, közönségünk minden rétegében. Néplap a mi hírlapunk, a sző teljes értelmében ; hangja mesterkéletlen, megérti azt a legegyszerűbb polgárember is. De megértik a nagyúri salonokban s a hatalmat képviselő irodákban is egyaránt. Amott ■ nem keresi az olcsó népszerűséget, emitt nem a léha kegyeket. Amit a forró szív diktál és helyben hagy a hideg értelem — annak hangot ad becsületes, férfias nyíltsággal. Ha érte elismerést nyert, uj erőt merített ebből a további munkára — # ha üldözés súlya nehezült rá, — pedig egyetlen éve sem múlt e nélkül! — nem roskadt össze alatta, hanem önérzete még edzettebbé lón. Az egyenes sndaru pálma is úgy nő miodoagasabbra, ha mind újabb sulyokkal terhelik. Az őszinte meggyőződés, és függetlenségünk erős érzete a mi egyetlen bástyánk — melyre ez a szellemi orgánumunk úgy épült, hogy immár tizenhárom év viharait állta ki Mindenesetre könnyebb útját is választhatta volua hivatása teljesítésének; élvezhetne dekórumot, bőséges javadalmazásokat, hatalmi befolyást és jól kamatozó kegyeket — most pedtg 13. év után, nem kellene keserűséggel emlékeznie nyilt és alattomos támadásokról, perekről, fogságokról. Ám rósz katona az, ki csak a menázsis fazekak körül a konyhában szeret egzeezérozni — vagy hogy ha besorozzák, azt mondja, hogy nazaréuus; nem vesz fegyvert a kezébe. Mi bizony meg fogjuk a fegyver boldogabb végét, igazaink védelmében. Osztunk és veszünk súlyos csapásokat s panasztalan viseljük el a kapott sebeket Hivatás s a hozzávaló erő érzetének ambitiója vitt minket a publicitás küzdterére s azt hisszük, hogy feladatunk nem a kényelem- és kegykeresés — de felderítése a nép bajainak, megvédése igaz érdekeinek. Nem azért vagyunk itt, hogy fejet bólintsunk minden gyatra dologra, ha azt akármi nagyfejü augur a népre rá akarja erőszakolni; hanem azért, hogy amire az egyes ember gyönge, azt ezerek tolmácsaként megtegyük mi. Hogy megállítsuk a rósz dűlőre terelt visszavonás szekerét: „Eddig és ne tovább!“ e Munkaprogram műnk nem változik a 14-ik év küszöbén sem — s a közönség megvárhatja tőlünk a jövőben is, hogy érdekei fölött továbbra is éberül őrködjünk. Sok vitális közügyünk igényli már a közel jövőben is mindnyájunk s igy a mi teljes erejű közre- munkálásunkat is. A még fejlődési precessusát élő vasutügy, a helyes rendszeresitésü városi vizvvezeték s a polgári iskola ügye, — a mindnyájunk gondját igénylő laktanyánk ügye, az óriás forgalmi jelentőségű telefonhálózat terve, a regenerálandó Balatouvidék, uj parti vasutjával s aBala tankultusz tyngy munkáinak gondját kell vállaiukra vennünk egyaránt és egyszerre — mert halasztást nem tűr«deküuk valamennyi. S a k ö z i g a/. g .sí ti s és tár sas élet annyi külön érdeke, kulturális és anyagi érdekeinket propagáló annyi nemes Púd tézményünk igényli továbbiejlesztŐ munkásságunkat, hogy e nagy feladatoknak csak kitartó és szakadatlan munkássággal felelhetünk meg. Tudatában vagyunk a kötelmeknek s kivesszük a dologból a mi részünket is — azzal az erélylyel és függetlenséggel, mely im a kulturális harcz 14-ik .évébe is átsegített. . . Nagy tér áll rendelkezésünkre. Hírlapunk a legnagyobb az összes magyar vidéki újságok közt. Tömör összeállítású; tartalmas anyagú; hírrovata bő s munkatársaink a megye s város legszámottevőbb férfiai. Reudkivüli esetekben,' ezután is külön kiadású rendkívüli lapjaink fognak megjelenni — szóval lelki- ismeretesen beváltunk minden jogos igényt, melyet olvasóink egy, hivatása teljes tudatában ás erejében fejlett nagy hírlap iránt méltán támaszthatnak. így mi is bízunk a méltányló közönség további rokouszenvében s elismerésében. S e bizodalommal lelkűnkben indulunk a 14-ik év munkáira. Istennek nevében! A „VESZPRÉMI FÜGGETLEN HÍRLAP“ szerkesztősége. A hirlap ára ; Január—deczemberre (egész évre) .............................................. 12 korona. Jan uár—júniusra (félévre) .......................................................... . 6 korona. Jan uár—márcziusra (negyedévre) .................................................... 3 korona. A KI ADÓHIVATAL. (K. T.) Mint a hosszú útban fáradt vándorember, ahogy pihenőre megáll az egyes mértföldek határköveinél — a letűnő ó-év utolsó perczeiben épugy tekiot vissza az emberiség a befutott pályautra. Fáradalma», örömtelen volt az ut. A jobb jövőhöz kötött bizalom meddő maradt s színe» álomképül maradt a remény is. Az ó-év nem váltotta be. Az idők kereke fordult, de megmaradt a régi kerékvágásban. Nem vitt távolabb .az öröklött bajoktól s nem hozott közelebb a közállapotok javulásához. Az emberiség □agy családfáját pedig őrli, kor- hasztja belül a szú; a modern élet- bölc8elem ezerlábu csodabogara. Internationalismus, soeialismus, anarchia s a Nihil.. A népek együttérző testvériességét, az őrök világbéke magasztos, ideális vágyát évről évre érzékenyebben csúfolja föl — a haladó korszellem. — A czivilizatiónak nem olajág van a kezében — hanem véres gyilok és akoarobbantó tűz- kanócz. Az a jelszava, hogy előbb öljük-gyilkoljuk le egymást — aztán legyünk testvérek. Az Európát átölelő tengereken túl mindenütt pusztít a harezok fúriája. Itt pedig, a műveltség világmetropolisában, Európában, nyakig fegyverben ál Inas az összes nemzetek! Mint az éji lesben álló biuzok, ugrásra készen, csatakészen állnak a milliónyi seregek — hogy majdan, ba tavasszal vagy az Aldunán vagy a Rajnán eldördül az első ágyú, öldökölve egymásra rontsanak, lűzbe-vérbe borítva sok századok békemunkáját s bizarr satyrá- jául a művelődésnek: fékről bocsátva a vadság minden aljas szenvedélyét. Ah, gyönyörű theoria az ember- t szeretet. Szépen hangzik az a templomi szószékről, s a nép meg is fogadja. De hát mind hasztalan. A királyok nem járnak templomba. Az ország belügyei sem épületesek. A terheket nem apaszthatok; pedig óriási erőfeszítést tón úgy a kormány, mint a törvényhozás. De ) a régi bűnök átkát nem lehet egyszerre leimádkozni, s az évi deficit sem afféle rossz álom, — a mit morphium segélyével szépen átheverhetnénk. Az állam gyomrát elrontották a kuruzsló rossz felcserek. Annak most az orvossága — az üres gyomor. Osztrákékuak volt nemrégiben i egy nagyszerű orákulumuk, ügy hívták, hogy De Pretis; foglalkozásra nézve finánezminisztet volt. Ennek a jó urnák az a tulajdonsága vala, hogy ha a ReicWáthban az ellenzékiek megczibálták, inter- pellátiós kereszttűzbe fogták az országos nyomor miatt — hogy más közönséges halandót a hideg is kilelte volna; De PretiB ur csak azzal válaszolt: — Nur ausbalten, Meine Herren, nur aushalten! Es wird schon besser werden! Nos jó magyarom, hát csak — ausbalten! Mint « czigány lova. Hogy tizednapra ép akkor bo- molt ki az árnyékvilágból, mikor a koplalásba már egészen beletanult. De ne vádoljunk. Ne érjen a vád ma senkit a nemzet nyomoráért. Legysn édes, mindnyájunknak a pillanat — melynek válsága alatt az ó-év reménytelenségéből az újév reményteljes útjára lépünk. Küzdés volt a nemzet élete 1000 éven át; fáradalom és baj volt az ősök pályabére. Idegenekül, testvérietlenül áll itt a magyar, Európa földén, Árpád óta. Megvívta a létjog véres csatáit — S megfogyva bár, de tOrve nem, Él nemzet e hazán! * Újév, jövel! Üdvözölve légy! Hozd. nemzetünkre a jólét korányát ! A földraivésnék verejtéke# munkája ne legyen meddő; az iparos szorgalma vigyen boldogságot a műhely munkásai, a család tagjai közé! Az erények hirdetőinek szavát erősítse meg a szivek ihlete! Ne csak a prédikátorok ajkán, de a lelkek húrjain is adjon viszhangot az önzetlen emberszeretet jeligéje. Ha igy — akkoron boldog lesz az újév.. ^Panaszos hajlékainkba betér az elégedettség érzete. Örömünk lesz a munka. Elviselhető a baj. Újév, jövel! Üdvözölve légy! S hozz reánk vig esztendőt... Megbfinhödte már e nép A múltat ■ jövendőt! Mért pusztul a kismalomipar? Hazánknak exportra dolgozó ma- lomiparvállalatai rövid 25 év alatt az egész világ piaczain ismeretessé váltak, és busás jövedelmezőségük folytán a főváros egyes malom-telepei oly óriásokká építettek ki, hogy évenkint egy millió métermázsa búzát képesek felőrletni. Azon rövid tiz éven belül, mióta az állam az ország termelőjeinek érdekében az általuk óeözönlösztelt im\-6uzát is vámfizetésre kötelezte, \ ezen malmok dszapor adottságuk miül saját érdekük szempontjából megtud- kitották azon malom-kar teli, tiiely 100 millió forintra menő tőkéjének femfkl, leibe vételére hivatkozva, a kann íny‘iái törlési engedmény' czimen kieszközölte az exportra való dolgozásul' ö-ügve alatt a vámnstitue::ó\ oly i.W u«U- séggel, hogy az import búzából íiippf. lelett lisztünk 70 százalékban való exportálásánál: kimutatása után teljes vám vüszáófizetésben részesüljenek. Pozsgay Miklós helybeli vív Inár a »Budapesti Hírlapban' alább általunk is közeétetlczikkében szakértői korrektségére hivatkozva leleplezi az exportra dolgozó malomipar vállalótoknak a vámrestituczióval 1 üzérkedő czinikus vissza éléseiket és ezáltal a válság szélére jutott hazai molnárokat, a tönkremenés 12-dk órájában, országos tömörülésre hívja jel. Részünkről, midőn üdvözöljük ezen, létérdekük tekintetében elodázhatatlan tömörülést, melynek támogatójává kell lenni az összes helyi érdeket képviselő sajtón kívül az ország összes gazdasági egyesületeinek, hisz ezeknek a vámrestituczióval való visszaélések milliókra menő károkat okoznak, — iparkamaráknak és a helyi érdekeket képviselő országgyűlési képviselőknek, és hisz- szűk, hogy a P. M. által felsorolt vissza élések megszüntetése tekintetében elvetett mag, ezúttal nem kopár sziklára hüllőit. Pozsgay M. nagy érdekű czikke ez Malomipar. Veszprém, decz. 98. M&r a tavaszszal a Budapesti H i r 1 a p-ban részletesen föltártam a nagy malomipar vállalatok által a romániai búza őrlése czimén élvezett vám visszatérítési kedvezménynyel űzött nyilván való visszaélésüket,' melyekkel a hazai kis malomipart I teljesen tönkre teszik. Annak ellenére, hogy állításaimat senki sem volt képes megczáfolni, pedig- az egész hazai sajtó nyílt szóvá tette azt; mégis jogos fel- jajdulásom, fájdalom, a pusztában kiáltóuak szava volt és éppen ott, _ a bonnét a kis malomipar megmentését vártam, a kormánynál süket fülekre talált; sót a legutóbbi költségvetési tárgyalásoknál P o 1 ó n y i Géza felszó’.aíáhá: a maguk >"e*: clí.nség .-o ■ az országgyűlésen, Lukacs Bo.a. kereskedelmi miniszter ur hathatós védelmébe vette a nagy malomipar vállalatokat s jobb ügyhöz méltó buzgalommal iparkodott kimutatni,- hogy az exportra dolgozó nagy malmok üzelmei semmiféle káros hatással nincsenek hazánk közgazdasági viszonyaira és a kis malomiparra. Húszezer szerencsétlen pályatársam, a hazai molnárok, keserves vergődése adja ismét kezembe a ■r 4 t A hazáért meg nem árt; Töltzetek fiuk pohár11 Csengjen össze, s ajkainkról Vándor szellő vidd e dalt: Akit annyi balsors tépett: ,lsten, áld meg a magyart /“ Cselen össze a kehely; Ahol állunk szent e hely, — Árpád vére hullt le rája, Vér után — a könnyű majd . . , óh töröld le ezt a könnyet: „Isten; áld meg a magyart /* Szálljon e dal, mint ima .. Egyetértve mind, mi ma. Ezredéves küzködésünk Tengeréből int a part. . . Rogy elérje ezt a révet : >Isten áld meg a magyart /“ Csengjen össze a pohár I Oszlik a köd, a honály ; űajnalpirja rezg az igen, Mélyet oly bus éj takart. .. Óh, derítsd e szép napot fel: „Isten, áld meg a magyart !* Töltsétek fiuk! s ha már Csordultig telt a pohár ; Gyöngyeit — ki mind fenékig — Melytől a szív lángra gyűl; Fel, az ősök istenére : Oh! légy áldott szent Hadúr ! Soós Lajos. Óh! jaj a gyöngynek!... óh! jaj a gyöngynek A tenger mély ölében: Rajta hömpölygnek A hullámok sötéten. Szennyes iszapba Örökre eltemetve. Csillognak csacska, Üres habok felett. a Óh! jaj a gyöngynek Búvártól feltalálva, Melyet betűznek Aranyba, koronába. Eladnak, vesznek, Rabolnak, ölnek érte, Ragyogni tesznek Ledér nő gyűrűjébe. KÁNTOR IMRE. j FARSANG ELŐTT. — Egy családapa különvéleménye. — Az élet zavaros Összevisszaságában sokszor csodálatosak a gondviselés utjai, melyeken a né és férfi állandó frigykötésre találkoznak. Családi tűzhely mellett, önállóan, egy becsületes férfi oldalán élni tiszteletremélté életet, ez a leány természeti törvényen alapuló vágya, az a kérdés sem avul el, vájjon mennyiben és miként kell a szülőknek hozzájárulni ahhoz, hogy a leány elérje vágyakozásának czálját, asszonyi rendeltetéséből folyó boldogságát. Hány járataié és takarékos családapa szive szórni most fájdalmasan össze, midőn a jé és gondos mama előadja a meggyőzés biztos tudatával, hogy: jön a farsang. A leányoknak szükségük van uj báli toilet- tekre, legyezőkre s egyéb érdekes és szép dolgokra — no meg a mamának is! Hány családapa kénytelen most még adósságokba is keveredni, csakhogy szeretett asszonynépét ott láthassa majd a fényes bálteremben, fényes társaságban j A bálra el kell őket vinni, nehogy azt mondják, hogy ő volt az oka, amiért nem köthettek uj ismeretségeket ; hiszen ez a fő, ez a bálozás talán. be nem vallott, de igazi czélja, kezdete és vége. Csak ujonezok álmodoznak egy-egy jókedvvel áttánczolt mulatságos báli éjszakáról. Tegyük fel egyébiránt, hogy a mama nem akart mást, mint hogy leányait | legelőnyösebbén mutassa be, minden fogdosási utógordolat nélkül. Az alkalom majd megjön | a it’.él el lesz érve. Ó, az a perfid alkalom,)az az ördögi egérfogó. Vannak férfiak, kik! éveken át folyton nzándé- koznak családqjt alapítani — de a felállított csapdák mindannyiszor elriasztják őket. A szülők erre azt fogják mondani: hát nem kötelességünk-e a gyermekeink jövőjéről való gondoskodás ? Tétlenül nézzük-e, hogy viruló leányaink.megvénüljenek? Nem a szülök hivatása-e az ifjúságot vezérelni, a félős és szerénykedő ifjakat kötelező nyilatkozatra birqi ?. Igenis, nagyon sokat lehet megtenni aziránt, hogy a leányok a házi tüzbely önállóságához jussanak és nagyon szükséges a könnyelműséggel és tapasztalatlansággal szemben ébren lenni, de nem a bálterem forró levegőjében kivilágos- kivirradtig; hanem arra felé kell tekinteni,: ahonnan a tavaszhirdető lenge szellő s a mosolygó éltető napsugár jöhet, mely előtt a leány szive kinyílik, ha megengedik neki, hogy édes vágyainak engedjen. A gondos anya, aki fiatal éveiben maga is érezte az erős szenvedély egészséges dobbanását s akinek akkoriban fejlődő érzelmeit nem nyomta el a rideg konvenienczia, csakhamar fölismeri gyermekének fájdalmát, vigasságát, buját, örömét s azt fogja neki mondani: —'IzSeress gyermekem t Az a férfi, akié a szived, az viszont fog szeretni téged, mert ez a szerelem örökös törvénye. Nem költséges mulatozás, nem nagyravágyás, nem büszkeség, nem czifraság és kényesség vezéreljen, hanem a szivedben meglevő egészséges vonzerő és természetes ösztön legyen biztosan czélhoz vezető útmutatód. Erre majd azt fogják mondani:. „Hátba az a tavas zias fényben megjelenő ideál csak amolyan Szegény ördög, ki nem képes feleséget és gyermeket eltartani ?* A szegénység bizony baj a mai világban, ' melynek igényei folyton növekednek, de szerencsétlenségnek nem mondható. Az a férfi pedig, ki hűséges növel az oldalán s az ifjúság bátorságával szivében, nem volna képes a külső akadályokat leküzdeni, épen- séggel nem jóravalé, nem életrevaló ember. A nő pedig, ki erős hittel és tis zta szerénységgel követi szerelmének útjelzőjét, bizony a legtöbb esetben nem fog annyira tévedni, mint sokszor tévedtek a legokosabb mamák, vagy legbölcsebb papák. Csalás lesz a világon mindig, míg emberek léteznek s a gonoszság épen úgy. ki nem hat, mint a szeretet. Aki pedig már csalódásra sem társadalmi szabályok ? Hova sülyed a ezü- j zies büszkeség, az előrelátó tartózkodás, az erkölcs stb. Bocsánat, de miudebtíől' semmit | sem sért meg az a leány, ki szí'íenek tisztái szenvedélyei felől nem hagyja tájiékozatlMH | a kiválasztott egyént. Csak a büszkeségig J ezt kell megtörni. Büszkének lenni adott alkalommal erény, de azzal a férfiúval szemben, ki a nő ura lesz, nem helyén való. A mai fogalmak szerint az például nem sérti A -j meg a női büszkeséget, ha a külső előnyöket előtérbe állítják? Hol az á leány, ki I szép karjait, formás közeit apró lábait meg- VJ képes, az szánandébb tere mtés a legszeren- ! esetlenebb megcsalt embernél is. A női } szív gyermekes ingásaival, szeretettel köny- ! nyen elsimítható gyöngéivel; de föniéges i heroizmusával eléggé drága kincs arra, hogy I még a blazirt de alapjában el nem romlott ' ifjút is megnyerje. Sokat hányjá k-vetik a jé társaságban, , hogy mi lehet az, ami a szeretetreméltó X . . . urat jövendőbeli nejéhez vonzza, hogy ismerősei közt éppen a legjelentéktelenebbiket választotta. Nem feltűnő szépség, nin- | csen nagy vagyona, családja sem Talami '.nagyon előkelő s híján van minden magas- j sabb összeköttetésnek; a leány nem ig j „szellemes* 8 egyátalán nem dicsekedhet I azokkal a tulajdonságokkal, melyeket ma föltétlenül szükségeseknek tartanak arra, .hogy a férfiakat megszerezni lehessen. Bizony csodálatos egy teremtés. Melegen érző szive, ,hivő lelke s áldott jé kedélye van. S ez mutatta a leánynak a helyes utat. Első sorban szeretni tudott az az igénytelen termtés! Ez a nagy titok. I Hiszen ez lázadás az erények ellen! Hol í maradnak ily irányzat mellett a kipróbált felelően nem használná ? Csak a szivet, ezt j a drága kincset kell elrejteni, miutha.a 1 bűnök fekete tanyája volna! Rosszabb valami volna-e az, megmutatni, hogy mennyi hűséggel és szeretettel teljes a szív, mint i az, ha a bálteremben egy ismeretlen alak- 1 nak mosolylyal köszönik meg azt a kegyességet, hogy tánezra vitte a leányt? s Fölötte finomnak tartják ma, bogy a leányok farsaugről-larsangra robotolnak a báltermekben, csakhogy a rég kiránt tfényos pártihoz jussanak — de sboldng, ba a szívnek megengedik, hegy nevelje s ápolja s, szerelmet oly férfi iránt, aki még irásb-n nem kötelezte magát a írlgykőtésra A leányokat decoilotált állapotban tánesoiiatiu-i és bámnltatni, az megengedott-s magától értetődő szokás, de mauvais genre, ba fiatal leányok nyilt érdeklődéssel fordulunk egy jóravalé férfiú felé. Hervadt Virágok, hervadó remények évröl-évre A mi bálki- ráíynőink emlékei, pedig bizouy nem ilyer szomorúságról szoktak álmodni- a farsau, előtt.
