Veszprémi Független Hirlap, 1893 (12. évfolyam, 1-54. szám)

1893-12-16 / 53. szám

Veszprém, 1893.

XIII. évfolyam 53. szám.

Szombat, decz.

'len

fiadén .fcombftton.

1 ap ára.: Bgéa* övre 12 korona, pél évre 6 korona. Negyedévre 3 korona. Egyes szám ára 30 fii.

HCirla.£.ir© &a : Veneprésa, Siabadi-atosa 514.

kétélű fegyver.

Veszprém, decz. 17.

Kemény kritikát gyakorolt Hermann Ottó képviselő, a múlt hét folyamán, a magyar sajtóra. Az a tisztes állás, melyet e tudós publicistánk a magyar közéletben elfoglal, bizonyos súlyt ad e kritikának s annyival inkább, hogy valamikor maga Hermann is tagja volt a bohém-népnek, melyet .újságírók“ gyűjtőfogalom alatt ismerünk.

S épen e réven és czimen érezte magát jogosultnak erre a kritikára. Párhuzamot vont az ó korabeli s a mai njságirók közt s arra a kon- klusumra jutott, hogy ők, az akkori újságírók mind derék elvhö emberek voltak, a mai újságírói gene- ratio kenyere pedig az elvtagadás, az eszmény nélkül való nyomorúságos kenyérhajsza. Szóval, hogy morális alap nélkül való pária-nép.

Az 8 specziális szemüvegén nézve a dolgot, a kritika külső képe megáll s Hermann specziális szerencséje, hogy jól áll neki minden bombast, melylyel fura észjárását explodáltatja. Ám hogy sántít minőn érve és logikája s hogy ujság- iró korában és most is rosszul nézett bele a bohém-világba, arra nézve egy-két szót váltunk véle.

Egy helyütt azt mondja, hogy a sajtó hatalmát és működését a ve- lenczei látbatlan .tizek tanácsá“- boz lehet és kell hasonlítani. Az a titkos törvényszék névtelen följelentésekre Ítélt elevenek és holtak fölött. A szegény elitéit nem látta birái arczát s így nem tudta, kik küldik a vesztőhelyre. Aztán a tizek egyszer megjárták. Egy alaptalan feljelentés folytán kivégeztettek egy jámbor molnármestert s azontúl minden újabb ítéletüket e szavakkal kezdték: „Ama szegény molnárra való visszaemlékezéssel: Ítéljük stb. stb.“

Hát az valóban igy volt akkoron Velenczében; de a tizek tanácsa s a magyar sajtó közt csak az a kis különbség van, hogy Velenczében a jámborul kivégzett molnárok famíliái nem állíthatták esküdtszék elé a „tizeket“, mig nálunk ez a joguk nemcsak maguknak a molnároknak, de a molnárinasoknak is megvan, akiket például Hermann bátyánk lovagiatlanoknak nevezvén a lapban — hát egypár ember vótumán függne a személyes szabadsága.

Tökéletesen ellenkezőleg áll a dolog, ügy áll, hogy az illető újságszerkesztő a közügyek harczá- ban, annyi magánérdeket sért s igy annyi magán-ellenséget szerez, kiknek legtöbb esetben hírét sem hallotta : hogy egysver csak azon veszi magát észre, hogy egy tökéletes ellenség-phalanx áll előtte — körülötte, — akik aztán csendes aknamunkákkal netto úgy végzik ki moraliter és anyagilag ezt a szerencsétlen szellemi molnárt, mint egykoron a velenczei tizek az ő molnárjukat.

A sok száz esetből csak egyet. Ott van, a börtönben veszett szerencsétlen Böszörményi László pél- dája. „Ennek emlékezetében* hisz- 8zük, hogy Hermann bátyánk se historizálná Böszörményit „velenczei tiz“-nek, hanem inkább velenczei molnárnak.

Hát nem úgy áll a dolog, hogy a közönség egy uévtelen hatalom, a sajtó által terrorizáltatnék, mert hiszen a közönség azt nyomban törvény elé állíthatja a ki újságokban bántja ; hanem úgy áll, hogy a sajtó embere — ha igaz közérdekeket szolgál — legjobb barátai érdekeit is kénytelen sérteni, legszeretettebb embereit ellenségeivé kell tennie s ezenfelül annyi névtelen nagyság haragját sallattomos gyűlöletéi szítja maga ellen: hogy legtöbb esetben áldozatául esik hivatásának.

Mikor a közügy ily válságos-végzetes harczát vijja az újságíró, mikor a pennát kezébe veszi, bizony sokszor elfohászkodik, a velenczei tizek nótájára: „A szegény Böszörményi s többi megölt kollegáim

emlékezetében

.... ára rajta Istennek

sze

nt nevében!“ És megirja végzetes czikkét.

Hogy Hermann-bátyánk ujság- iró-korában: jobb-párti, bal-párti újságírók személyesen is gyűlölték egymást s nem ültek össze egy asztalhoz' s hogy 8 ebben valami dicső „elvhüséget* lát — az gusztus dolga. De hogy az idők s abban a gusztus is megváltozott azóta, annak például épen Hermann bátyánk is élő képe, aki akkor a Verhovay-féle „Függetlenség* irodájában, mely főleg az Eötvös Károly üldözésében kereste szomorú kenyerét, volt a legcrudélisabb gladiátor, ma pedig — észre térvén — ugyan ez Eötvösnek leghívebb s tegyük hozzá: legnyomatékosabb fegyverhordozója.

Ha abban vdina a politikai elv- hüség cbic-je, nogy az ellentáborbeliek gyűlöljél egymást, ne üljenek egy asztalhpz: akkor az nemcsak az újságírókra, de a képviselőkre s választókra is kell hogy álljon s akkor Kérdjük Hermannt, kivel sziveskednb veszekedni a par- liamentban, ha a jobbpárttal nem illő „összeülnie ?“ S mit gondol, hány napig élnének az emberek ebben az országiján, ha a két nagy politikai párt teljesen elszigetelné magát rgymástól ? . . .

Hát jól állnak!a bombastok Hermann bátyánknak, de igy mégse szabad elvetni a sulykot.

A tisztes magyar sajtó ugyan kivívta szegényes de] bessületes munkájával az egész művelt világ elismerését s igy nem , szorul senki dicséretére. Ám Hermann ur üdvö- sebb dolgot mivel vala, hahogy a miveltsége s önérzete tudatában egymással barátságos lábon álló ellenzéki s jobbpárti njságirók ösz- szeveszitése s ócsánása helyett, bonatyai bölcs figyelmére méltatná a

rajtunk s az ország becsületén mar- talóczok módjára rágódó nemzetiségi sajtót s a tiszta zsebmetszés- ből élő budapesti német zug-lapo- kat. Elhidje, hálás dolgot mivelne.

Bennünket pedig hagyjon szives békében. Velem együtt, hidje meg, az összes magyar balpárti ujság- irők ezerszer inkább paroláznsk a „Nemzet“-tel és „Magyar Ujság“- gal, mint a Verhovay-féle rémlapokkal, a nélkül, hogy az elvtagadás gyanújától csak egy cseppet is megijednénk.

Kompolthy Tivadar.

A délirat magyar vonalai

és ezek államosítása.

A „Pester Correspondenz“ előkelő helyről veszi a következő levelet, a déli vasat magyar vonalai esetleges államosításának tárgyában.

„W I k | r 1 e dr. magyar miniszterei oök | pénzügyminiszternek és P 1 e n e r dr. osztrák pénzügyminiszternek mindenekelőtt a valuta rendezés keresztülviteléhez kell megtenni az utolsó rendszabályokat, mint legsürgősebb és legaktuálisabb dolgot Ausz- triának gondoskodnia kell az arany- beszerzés hátralékáról, Wekerle dr. példájára; aki az aranybeszerzést már hónapokkal ezelőtt befejezte. Néhány hónap malva előre láthatólag be leszuek fejezve ezek a valütamüvele- t e k.

Csak akkor, baa valuta- rendezés keresztülvitele mind a két államban a legszolidabb alapon biztosítva lesz ; csak a k k o r, ha a haute finance külföldi mérvadó tényező is a valnta- kérdésben legközelebb ismét felveendő erélyes akció által meggyőződtek arról, hogy az Ausztria-Magyaror- s z á g o n behozandó aranyérték egészséges alapja épp oly megbízható, miot a magyar és osztrák állami pénzügyek érint- hetién szolidsága, — csak akkor lesz ismét napirendre tűzve a délivasut államosításának kérdése, előbb nem; a miben azonban semmi oka sincs a magyar kormánynak a kezdeményezés megragadására. A tehetség már ajövó évre megvan. 1894-ben sem bel-, sem külföldön nem fog senki kétkedni, hogy Ausztria-Magyarországra nézve az aranyérték minden alapfeltétele teljesítve van: először kielégítő aranykészlet, másodszor a monarchia aktiv fizetési mérlege. Ezzel teljesitve lennének az előfeltételek is, melyek lényegesen meg- kőnnyitenék a délivasut magyar vonalainak államosítását.

A délivasut uj elnökének, H o- henlohe Egon herczegnek, a ki bírja mind a két kormány bizalmát 8 a kinek megválasztása a bécsi Rothschild Albert báró

és a párisi Rothschild Alfonz báró intenczióival való egyetértésben történt, nem sokára alkalma lesz személyes érintkezésbe lépni dr. Wekerle Sándor magyar miniszterelnök és pénzügyminiszterrel és Lakács Béla szakminiszterrel. A magyar kormány álláspontjáról azt jelentik, hogy nem tartanak attól a jogosulatlan szemrehányástól, melyet az osztrák-magyar államvasut társasággal kötött szerződés alkalmával sokszor hallottunk, bogy t i. az államvasut-társaság igen magas árt kapott volna és a magyar pénzügyminiszter nagyon messzemenő készséget tanúsított az államvasnt részvényeseivel szemben. A pénzügyi szakértők és a pénzügyminisztérium mérvadó tekintélyek nézete az, hogy a szerződés mindenesetre előnyös az állam vasut-tár- saságra, de a magyar államnak is állandó baszna van belőle, amint ez az illető vonalak mostani jelentékeny több bevételeibó kitűnik. Egyátalán nem tartanok szükségesnek, hogy valamely vasút birtokosainak okvetlen vesz teséggel járó üzletet kellene csinálniok azért, mert az állam a vevő, nem pedig magántársulat. Ellenkezőleg, ama gyár állami és vasút hitelre csak előnyös volt, hogy a magyar kormány az ily műveleteknél a kereskedői készség és az érdekössze- egyeztetés alapelveit alkalmazta 8 oly Kompromisszumot létesített, a mely mellett az állami érdekekkel összeegyeztethető mindeD igény figyelembe vétetett, ha jogos volt, csakúgy, mint a m a- g y a r vonalakba fektetett tőke kamatozása. Ez a pénzügyi politika mindenesetre szintén hozzájárult a föltétien bizalom hoz, melyet Magyarország ma jogosan követel állami hitele részére, érintetlen pénzügyi loyálitása és államháztartásának szigorú rendje alapján.

Ezzel az elvek és azok kijelentése ma aktuális fon tosságuak, mert irányadók maradnak azok egy esetleges szerződésre nézve is, ha nem sokára sorra kerül a déli vasat magyar vonalainak az államosítása. Pénzügyi nehézségeket ez a szerződő felek egyikének sem okozna, mert az államvasut-társas- sággal kötött szerződés mintájára a déli vasút magyar hálózatáért megfelelő állami járadékot adnának. A kompromisszum létrejötte nem lehet nehéz, mert a déli vasút egyes magyar vonalai a magántársaság kezében kevesebbet jövödelmezuek, mintha a magyar államvasutak kezelésébe mennének át. A magyar kormány ma annyira uralkodik Magyarországon belül az egész vasúti tarifarendszeren, hogy az ó birtokában több vonal némileg értékesebb, mint ba azok a déli vasút üzemében maradnak. A 76.772 kilometer hossza sziszek-zágráb-osztrák határ és sziszek-csakovai vonal a délivasutnak csekély hasznot hoz, mig a magyar államvasutak nagyobb forgalmat lennének képesek odata- relni. Ugyanez a viszony létezik mintegy 27 km. hosszú sopron- osztrák határai és a mintegy 165 > km. sopron-kanizsai vonalon is. A délivasut magyar hálójának legértékesebb része a buda-kanizsa-csák- tornya-osztrák határ és a székes- fejérvár-ujszőnyi vonal mintegy 360 km. hosszúságban. Különben a magyar államvasutak tarifarendszere mellett ezt a vonalat is jobban ki lehetne használni. Ezek ama körülmények, melyek lehetségessé teszik a déli vasúttal, az államvasut-tár- sasággal kötött szerződéshez hasonló kompronisszum létrehozását.

A déli vasúttal esetleg kötendő szerződésnél magyar részről egyáltalán csak olyan megállapodásra reflektálnak, melyet minden mesterséges presszio nélkül a részvényesek nagy többsége mind a két szerződő fél érdekeire határozottan előnyös meg- alakulásnak tekinthet.

Máskülönben Magyarországra nézve is jobb lenne, nyugodtan várni. Az osztrák délivasut pénzügyi tekintetben is oly nemzetközi fontossággal bir, hogy oly szerződés mellett, mely egy bizonyos pontig !az osztrák kormány elhatározására is befolyást gyakorolhat, különös elővigyázat ajánlatos, anyival inkább, minthogy a délivasut osztrák vonalai sokkal kiterjedtebbek, mint a magyar vonalak, minthogy a helyi vonatok hozzászámit- tásával 1516 km-t tesznek, tehát többet a magyar vonalak kétszeresénél. Miután a déli vasút vonalaiban mintegy 619 millió frt tőke fekszik 8 miután a részvényesek a mnltban mintegy 150 millió forintnyi tőkéjük jövődelmeivel nem szereztek kellemes tapasztalatokat, Magyarszág- nak csak oly szerződés kívánatos, mely egyenlően megfelel az állam és részvényesek érdekeinek, ezáltal közvetve előmozdítja a magyar vasúti hitelt is. Mérvadó magyar körökben ragaszkodnak ez elvhez, mert a magyar vasúti rendszer további kiépítése számára, jövőre is istápolni és fentartani akarják a magántőke vállalkozási kedvét.

Katasztrófák a Balatonon.

Veszprém, decz. 15.

Még alig kezdődött meg a tél s már két nagy szerencsétlenség történt a Balatonon.

Miodkét tragédiát a balatonparti nép könnyelmű merészségének rovására kell imánk. Bárhány szerencsétlenség történjen a tavon, a nép nem okul s maga rohan a halálos veszedelembe.

HlrcLetésele : Petitsoronként 12 fii. Nyílt-tér petit-tere 4 fillér.

Kincstári illeték 60 fii

P

Baj az, hogy a közigazgatási hatóságok, nem gondoskodnak oly intézkedésekről, melyek az értelmetlen balatoni halásznép ily oktalan merészségét lehűtené. Ilyen lenne például az, hogy a hatóságok a fagy beálltán, megfelelő vizsgálat után, tennék közbirré, mikor szabad a jég alól halászni s egyáltalán 1 Balatonra menni I

Hisszük, hogy a törvényhatóságok élni fognak jogaikkal s megteeudik eziránybau is lelkiismereti kötelességüket.

A hozzánk érkezett két tragédia* hir ez.

Badacsony, decz. 7.

(A „V. F, H.# szerkesztésé gőhez.)

A napokban nagy veszedelem fenyegette a Balatonon egy hajó utasait. Az ellőtte való éjszaka hirtelen hidegre fordult az idő és a Balaton fagyni kezdett A jégtáblák daczára I a fonyódi Államszőllőtelepről a Sknb- | lits-féle Juradalom hajóján, amelyen | az uradalmi asztalosok és vinczellér | rek összesen hatan voltak, akartak Badaczonyba utazni. A jég között nehezen haladtak a Balaton közepe felé, de egyszerre a jég betörte a hajó oldalát és a viz kezdett tódulni a hajóba. A hajón utazók segítségért kezdettek kiáltani; a kiáltozásukat szerencsére meghallotta Német János fonyódi halászgazda, a ki a halászokkal a bárkán azonnal elindult a (hajótöröttek megmentésére. Mire a szerencsétlenül járt hajóhoz értek, ez már tele volt vízzel és közel állott az elsülyedésbez. A hajótörötteket valamennyit felvették a bárkába és visszavitték a fonyódi partra, ahonnan csak harmadnap múlva utazhattak Badacsonyba. Ä hajó kiemelésére egyelőre gondolni sem lehet, mert a Balaton bf fagyott, de a jég még nagyon gyönge. így tehát a hajó kiemelése — ba a jég egyhamar ki nem enged — csak akkor lesz lehetséges, ha a jég olyan vastag lesz, hogy elbirja az embereket.

Alsó-Őrs, decz. 16.

(A „V, F. B.“ szerkesztőjéhez.)

áz utóbbi napok enyhe, nedves időjárása következtében meggyengült a Balaton jege, vékony táblákban . úszkált a jég a vizen. Egy pár vakmerő halászember, bizva a jég gyengeségében, fel akarta használni az alkalmat balászásra. Alsó-Örs, partmenti községből indultak el két hajón összesen kilenczen. Heves szál fújt, amely uem messze a parttól a hajókat két jégtábla közé vitte, ahonnan nem tudtak többé kiszabadulni. A jégtáblák összezúzták mindkét hajót, amelyek sülyedui kezdettek. A halászok segitségkiál- tásaira nagy néptömeg gyülekezett össze a parton; de egész közel a hajókhoz nem férkőzhetett Benki hosszú létrákat, deszkákat nyújtottak a fuldokló hajótöröttek felé és

1 \

1

i

I

1«

Tőrí remények.

Tört remény, és tört remény .- Minden egyes költemény... Minden sora,

Minden képe:

A szivemből Van kitépve...

Mégis irom, csak írom, írom... irom ... míg bir^m: ■ Elmerengve Egy-egy képen:

Mig a szivem Ki nem tépem I

Ki van az én szivem halva.

Ki van az én szivem hálva. Mini a száraz meder malma; Kedve: — az a hires molnár Isten tudja, merre, hol jár?l

Hires molnár, gyere vissza:

A kereked könnyem issza, Kivül-bdüL bomlik, ázik; Minden búzád kicsirázik....

He hiába hívom, csalom, t Kern kell neki ez a malom;

*

Vissza se jő, meri nem jöhet:

Nem bírja él a nagy követ.

A nagy követ: mdy a bánat —

Nem vesz ezen senki vámot:

Úgy megakadt, úgy megrekedt:

Összetörve a keretek!

Soós Lajos.

Amerikai kincs.

Félredobva kaptát, kdapácsot, asztalhoz ültem, hogy a „Csiricajri Csarnok* legutóbbi számát végig olvssam. Alig olvastam végig az újdonság) Rovatot, hát uram- fia, — szemembe ötlik gy árverési hirdetmény, melylyel köztudonjásra hozatik, hogy | Kaptafa Bálint összes Vagyonára ki van tűzve az árverés.

k Arczombél kikelve, neues haragra gyulladva, darabokra téptem a1 „Csarnokot*. Mért ne is tettem volna, mikol pár száz forintnyi adósságért meghurcolják benne az én becsületes nevemet

Asszony, feleségem, Sári, Náni, Kati, Juci, Pali, Feri, Jani gyermekeim, jöjjetek elő, lássátok, halljátok, főiünk elöl elfogják a házat licitálni... Felelégem sírva fakadt, a gyermekek pitya-egni kezdtek, én bozontos hajamba markoltam mind a tíz ujjammal... I

— Mi lesz belőlünk ? 1— sohajtá feleségem,

— Mi lesz? Megyünk a más házába lakénak, fizetünk drága bázbért s ha a csizmadiamesterség továbbra is oly rosszal fog menni, kivándorlók Amerikába!

A zajnak, lármának, sirásnak és séhajto- zásnak, halk kopogtatás vetett véget

— Szabadi

Czérnafy Balázs lépett be.

— Jé estét kolléga, mi baj van nálatok, hogy igy szanaszét vagytok, talán rósz vásárod volt vagy. j.

— Szervusz kolléga, ülj le és képzeld, minő fátum ért a mai napon, a „Csinosán Csarnok*-bél azt olvastsm az imént, hogy pár száz forint adósság miatt összes vagyo- nomra ki van tűzve az árverés... Hát nem szörnyűség ez? A mesterség nem megy, pénz nincs, fizetni nem tudok, kilencen ennénk, ba volna, mindennap a kenyeret és most Imitációval fenyegetnek az uj* Bágban.

— Biz úgy vagyunk azzal, édes kolléga, a mi mesterségünk, a csizmadia mesterség, nem ér egy űtet taplót sem, három vásárba sem árulunk 5 pengőt, az adóért pedig majd megnyuznak s ha adósságot ezinálunk szorult helyzetűnkben, akkor meg a házat licitálják el fejünk elöl.. .

— Ilyen eset csak ebben a boldog Magyarországban fordulhat elő, honnan ezrivel vándorolnak ki Amerikába . ..

— Ejnye, ejnye, mily jé, hogy Amerika szóba jött — szélt Czérnafy Balázs — különben el is feledtem volna, hogy épet Amerika hatott ide. ..

— Amerika ? Ide ? Szólt Kaptafa aram, mély csodálkozással.

— Igen, igen, itt az njság, tessék olvasni . . .

— Újság? Jnj, ki nem állhatom az lóságot, mióta az én becsületes nevemet beleírták.

,— De kérem, kedves kolléga, itt nagyon fontos dolog van ám kózzétévo •, • Örökségről van szó ... 1

— § I j . röksá ! ! . gről?

— Természetes, hogy örökségről. Tudja-e, de hogy is ne tudná, hogy a testvére tiz évvel ezelőtt Amerikába vándorolt?

— Tehát Miklósról van sző?

— Csak türelem és olvassa el, ami ebben az újságban áll: Kaptafa Miklós Amerikában, félmillió forint hátrahagyásával, magtalanul elhalt. A szép összegre magyar- országi örökösei kerestetnek.

Kaptafa uram örömében ujongani kezdett, flázisapkáját földhöz vágta, közel volt a megőrüléshez . . [

— Lássa, édes kolléga, mikor a csapás legnagyobbnak látszik, akkor van legközelebb az isteni segedelem . . .

— Hála ennek az újságnak, 100 forinttal jutalmazom meg, aki beleszedte ezt az újdonságot. Kolléga ur szives megfigyel- meztetéseért sem maradok hálátlan.

— Köszönöm szives ígéretét, de telni fog a félmillióból egy kis jutalom az én számomra is !!.

— Tudja mit, én pár nap múlva Amerikába utazom és kezembe kaparitom a félmilliót. Oh, én vagyok a világ legboldogabb embere. Most már mit sem adok a „Csiricsári Csarnok* árverési hirdetményére, hadd licitálják el ezt a viskót, veszek magamnak a főutczán, a legszebb helyen egy diszes, emeletes palotát és ur leszek. Hah, megyek, megyek Amerikába és felkezelem a nagy összeget. Asszony, asz- szony, takarítsátok ki ezt a tőkét, szerszámot, nem egy félmillió örökösének házába illenek azok.

Kaptafa uram, néhány nép múlva, vonatra ült és Amerika felé sietett. Útközben folyton arról álmodozott, hogy a félmillió forintból milyen ur lesz, milyen nagyszerű dolgokat fog véghez vinni.

Útközben a vonat, a H—i állomáson huzamosabb ideig állt, bevárta, mig az ellen- koző dombóvári vonat megérkezik. Kaptafa uram türelmetlenül várta a vonat megérkeztét és az őt tovaszállitó vonatnak megindulását. A várt vonat mege'rkezett és belőle egy ismerős arczu férfi szállt ki abból, láttára Kaptafa uram elképedt; gondolkodni kezdett, nem ez-e az 6 fivére, aki állítólag Amerikában elhalt és félmillió forintot hagyott hátra. Az örökséghez fűzött reményok oszladozni kezdtek.

Itt nincs habozásra idő, megszólítom, de nem, hiszen a halottak nem támadnak fel, mégis megszólítom, hátha . . ■

— Uram . , .

a megszóllitott néz, néz és nyakába ugrik, össze-vissza csókolja Kaptafa uramat s csak aztán kérdé: te vagy az Bálint egyetlen testvérem ?

Kaptafa Bálint alig tudta kimondani, hogy igen is, én vagyok én . . .

— Hát hova utazol?

Kaptafa uram sző nélkül nyújtotta át azt az újdonságot, mely szerint-félmillió örökségre volt kilátás.

— Tehát Amerikába akartál utazni, hogy az általam hátrahagyott félmilliót felvedd ? No, kedves bruderkám, te ugyan szépen felültél egy bolond hírlapi kacsának, melyet nem tudom, honnan vettek, de elég az hozzá, hogy én élek, s épen ezért igyekszem haza, hogy az általad kezelt apai örökséget átvegyem, mert egy vállalathoz szükségem van a pénzre.

— Nincs nekem semmim sem, koldus vagyok, házikómra is ki van tűzve az árverés . ..

— Akkor, kedves testvér, nem is fáradok haza, perelni nem akarok veled, vissza tév rek az Amerika felé mindjárt induló vonattal, te pedig szépen utazzál haza, mert én még élek, i ha meghalok 3 gyermek várja a rájok jutandó örökségemet!

Kaptafa Bálint nagybusau hazautazott, házát csakugyan elliczitálták és most kezébe nem venne egy újságot sok pénzért sem, e helyett szorgalmasan űzi mesterségét, rá sem gondolva az amerikei kincsre.