Veszprémi Független Hirlap, 1893 (12. évfolyam, 1-54. szám)
1893-02-11 / 6. szám
I SW» Veszprém, 1893. XIII. évfolyam. 6. szám. Szombat, febr. 11. TESZPR FÜGGETLEN HÍRLAP Megjelen minden szombaton. — A lap ára: (gesz évre 6 frt; negyedévre I frt 50 kr; egyes szám ára 15 kr. Hirdetések petitsora 6 kr.; nyilt-tér petit-tere 20 kr.; 30 kr. kincstári illeték. — A hírlap irodája: Petífl-intézet Veszprém, Szabadi-utcza. Beszéljünk a vasútról. Veszyrém, febr. 11. I Meg kell azt nekünk beszélni, veszprémi polgároknak, alaposain, szenvedély nélkül, sine ira et studio. Higgadtság, lelkiismeretesség kell ahlioz. Ismerete a mai helyzetnek s I jövőbe vetett hideg, objtctiv pillantás legyen az iránytű, mely szerint jó útra vezéreljük a legvitáli- sabb életérdekünket. Mert csakugyan legfőbb érdekünk ma a helyes vasutpolitika. És vessen számot ma minden jóravaló polgár magával, eszével és leikével — ha- hogy ehez a dologhoz hozzászól. Nem egy pár év alatt, de sok évtized óta nem volt a városnak olyan válságos kérdése, minővé ma — a jó Isten tudja miért | — a Győr—Veszprém—Dombóvári vasút ügye fajult. Teljesen ott van a szép kezdeményezés, hogy stagnálni fog évekre, talán örökre; hahogy a kormány és Veszprémváros, ;— melyek kima- •gyarázhatlan okok folytán most szembe kerültek egymással — a méltányosság, jog, igazság és becsület elvei szerint meg nem oldják a gor- diusi csomót. Hogy állt valamikor és hogy áll ma a dolog? Úgy áll, hogy egyrészt Matkovich Tivadar orsz. képviselő engedélyt kért és kapott a kormánytól a Veszprém—Dombóvári vasútvonalra, másrészt Tisza László és Várady Gábor szintén orsz. képviselők engedélyt kértek és kaptak a Győr— Veszprémi uj vasútvonalra. Veszprémváros, maga Veszprém- megye — melynek székhelyére tervezte a két engedményes a két vonal góczpontját, örömmel és lelkesedéssel karolta föl a mindkét irányú kezdeményezést. Tolnamegye a Veszprém—dombóvári, — Győrmegye pedig a győr—veszprémi vonalra nevezetes áldozatot hoztak; Vesz- prémmegye általán e két vonalra 400.000, szegény Veszprém város egymagán 50.000 frtot jegyzett; azonfelül a megye népe Zircz vidékén I a Mezöföldön egyaránt óriási terheket vállalt azért: hogy a két vonal őket közelebb hozza a megye székhelyéhez. Mikor igy, a két vonalra, a törzsrészvényjegyzések a 3 vármegye részéről megtörténtek, mindkét arányban a vonalak útja, trassai, a községek, állomások megnevezésével és „Veszprémváros-góczpont“ főfeltétellel megállapittattak s a jegyzések hatályosakká lettek volna: akkor két dolog történt: likőr a Wertheim-szekrényben voltam. ! (A veszprémi -régi takarékpénztár titkai.) Veszprém, febr. 11. I Mindig elleuállhatlan vágjam volt, egy j jókora Wertheim-szekrenynyel bírni. Olyan bútordarab az, ami sok egyéb házi .szél- számot pótol. Az ember például könnyen mellőzhet 10 üres achiffmért, mikor csak akkorácska - WerAheim.-ezekrenye is" van, mint egy ócska Órát«. A zongora pel- ' (Iául szintén' jnrjiusjmSi .alkotmány, lármás j hangos *z.e r szá[u.,.éjn .de hova törpül ez, egy barnáméiök'jljVvrtbeim' előtt, mely hangtalan némaságával többet beszél, mint ötven kiabáló klavér. . S mi a legnagyobb könyvszekrény összes tudománya, a legkisebb Wertheim- egyetlen „Betét-könyv“ tartalmahoz képest ? Bizony ha ránézek innen az Íróasztalom mellől, a ménkünagy bibliotékámra, hát azt látom, hogy nincs abban az egész almáriumban egy csepp rátió sem. Nem lett tőle okos se a gazda, se a família.... mert hibázik belőle az az egyetlen biblia, a könyvek könyve, melynek a legtöbb I ratiőja, tisztessége és baszna van a mai I világban, amelyet nem sovány poéták és I bumfordi tudósok, de spdrkasszás derék I könyvelők Írnak tele g amelynek numeru- I saiban akkora tudomány van — hogy ft. hétig megél belőle az- ember. I az életprudentia érlelte bennem I vágygyá a Wertheim-Bzerelmet. I Fajdalom platói az még mindig, mint Bmnden egyéb erényem .... 1 Ez a sajátszerü vágy magyarázza meg, |“0gy a napokban kedvem támadt — az ■igazi milliókat fölkeresni. Hírből tudtam, hogy a régi veszprémi ftakarékpénztár nemrégiben egy vas-szoIbát épített, a modern technika vívmányai Az első dolog az, hogy a gyór- veszprémi | a dombovár-veszprémi vonalak engedményesei fenéikül is mindkettejüknek engedélye, trasse-a éjf jegyzései „Veszprém-város“ gőczpontra szólották!) egyesültek csupán azért, hogy természetesnek látszott s tényleg úgy is van, hogy e két vonal egygyé egyesülvén — a mindkét vonalra hiányzó részvényjegyzés igy könyebben keresztülvihető lesz. A három megye: Tolna-, Veszprém- és Győr igy egyetlen vonalban érdekközösségbe jutván : könyebben lesz keresztülvihető még néhány százezernyi jegyzés. És történt ugyanakkor egy másik dolog, hogy Tisza és Várady urak tisztesen átadták 20 ezer frt bánommal egy derék fiatal mágnásnak, Batthyány Géza grófnak és Reé Jenő urnák az ő concessiőjukat és trasse-ukat s akkor ezt a dolgot örömmel üdvözölte a 3 vármegye. Mert az ifjú Batthyány, mint nagynevű családjának minden tagja, egyenes lélekről, szótartásról adhatott biztosítékot. Még föl sem ocsúdott a 3 vármegye a vonalfuzió s az uj engedményesek iránt érzett bizalom-szülte örömbül, mikor Polgárdiról a táviró azt a szomorú, megdöbbentő hirt hozta, hogy Batthyány Géza meghalt. Még emlékezhetünk arra a társadalmi consternatióra, mit ez a távirat itt előidézett. Amint szive- lelkéből mindnyájan szerettük ezt a magasröptű, lángoló ifjú lelket — úgy levert, bántott, bénává tett itt minden általa inspirált, istápo t kezdeményezést. Két nagy nemzeti ügy maradt utána gazdátlanul : A herendi porczellángyár, melynek lelkes támasza volt — s a mi vasútnak. Az a végzetteljes lövés ott Polgárdin félig megölte a 3 vármegye vasutját — egészen az állam egyetlen müipartelepét, a világhírű herendi gyárat. S aztán s azóta stagnált a mi vasntunk ügye is. Félrevezetett hir- lapirók tángálták benne a lelket, mint ahogy csak pár hét előtt reprodukáltak a „Győri Közlöny“ czimü győri kormánypárti laptársunk abbeli „örvendetes hirét“, hogy nem kell búsulni a győrieknek, amiért a győr-veszprémi vonalra kevés a jegyzés : fölösnél is több van a dom- bovár-győri vonalra, ezek most egyesülvén, teljes az egész kívánt részvényjegyzés. És most ott vagyunk, ahol valamikor az egyszeri korcsmában a két egyszeri svindlér. Mindegyik azt látta a másikról, hogy — nem hitelez neki a korcsmáros; sem a szerint működő betörők tudományát lefőzendő. Úgy gondoltam, bogy ott bizonyosan lesz egy pár igazi millió ; a jó- ravuló újságíró pedig addig nem com- plett — mig ezekkel szinröl-szinre meg nem ismerkedik, nem melegszik meg tömegük vulkanikus melegén. Elnöki protekcziő besegített a takarék- pénztár titkaiba. Mihelyt észrevette, hogy ké esértékü giránsok és valló nélkül tisz- lelkedem, rögtön szívesen látott. Önzetlenségemet hasonló jóindulattal és bizalommal viszonozta s számtalan szobán és termen, fnld-zint és emeleten át elvezetett a tudás fájához is — s egyszerre Csáki,, ■ • . Dé elől kezdem. Ott, hol a takaréképület modern palotává változott át, akkora summa péuz árán, hogyha a spórolási betegségben kiszenvedett derék Béhm ezt lá'ja vala, menten háromszor lordul meg koporsóstul együtt. Boldogult urfikoromból, mikor még ártatlan vers-, és ártalmas wexli-irással foglalkoztam, ismertem ezt a nagy épületet. Ma nem ismertem rá. Az ócska boltozatok. stukatórok, sötét podagracsináló folyosók eltűntek i pompás termek sora, freskó-képes, palliszados corridórok foglalták el helyüket. A könyvelő terem, a pénztár és felek terme, az elnöki sanctu- ■ ariummal a földszinten, a titkári salon, ügyvédi szoba 's irattár és főkönyvelői I appertement, oly pompás, modern, styl- szerü, hogy annál szebbet alig képzel- I betni. Biztos, erős, kitűnő épület arael- I lett. Konstatálom, hogy itt jő helyen I vannak a dunántúli milliók. S most ott folytatom, hogy egyezerre csak I I . benn voltam testestűl-lelkeetül, teljes egészemmel, rabiátus politikámmal és nltramontán szivemmel................egy óriási Wertheim-szekrényben, vagy hetedfél igazi millió forint között. Még a szivem verése is elállt — alig tudta volna még egyszer eldobogui a „Lupus in fa- bula“-t. S most a „gyöngébbek* kedvéért, kik még nem jártak milliók között — c s itöbbi tisztes vendég nem hajlandó őket traktálni. Akkor összementek ! „T u d o d mit? Hívjuk egymást nagyságos urnák!“ Hátha mégis lesz kredit. A két fusionált ügye ma igy áll. Távol áll tölünk, hogy személyeket sértsünk. Czélunk az, hogy magák is lássák, hogy ez igy van és se- hogyse máskép. Hogy a tükör, amit hideg észszel, szívvel elébük 1 árunk —csak igy igaz, csak így tiszta. És sehogyse máskép. A lelkiismeret dolga ez. Aki sértődést keres ebben a tni Írásunkban — vessen magára. Bizonyos lehet abban, hogy ebben az Írásban a teljes önzetlenséget találja föl. Számol az adott helyzettel, a kormány jogi álláspontjával s a jövővel is. Számolunk elsőben a helyzettel. Batthyány halála óta a létérdeket képező vasúttal nem foglalkozik más, mint két országgyűlési képviselőnk. Szabó Imre a megyei központ képviselője és Ováry Ferencz, a Balatonkultusz egyik csendesen munkáló, de ebbeli törekvésében öntudatos vezérembere. Szabó Imre, identifikálja magát a város életével, jövőjével; bejárja a minisztereket, raegakarja menteni a város érdekeit és megszolgálni a ve- rejtékes mandátumot — és akkor egy pompás raffinált összeállitásu sakktáblát állít elé a miniszter: „Nézdd Imre, a te bástyád Veszprémváros. Azt elvehetem. De nem veszem, ha fizetsz 383.000 forintot. Ha nem fizetsz: viszem a tornyot — és Hajmáskérnél sakk. Neked is, meg minden tovább sakkozó nemzetségednek. Meghököl ettől a sakk húz ás tói Szabó Imre; maga is azonnal első intrádára 133.000 frtot proponáL lealkudni a vasúti bizottságban. A bizottság magáévá teszi a dolgot — s ezáltal előáll egy óriási dilemma. (Amelyben mindenki elfelejti a maga terhét, az otthonvaló I keserves adókönyvecskéjét — és elfelejti, hogy nálánál még szegényebb polgárai is vannak a városnak. Csak Ováry Ferencz nyugodt. Mint a ki | Balaton-kultusz nemzeti missióját meg tudja csinálni vasúttal és vasút nélkül is.) De hát miben áll a dolog ? Dr. Halassy Vilmos ennek az újságnak a múlt heti számában fölvetett egy sarkalatos kérdést. Azt, hogy miután Veszprémvármegye csupán azon föltétellel szavazott meg a győr—Veszprém és dombóvári vasútra 400.000 frtot, hogy e vasutak Veszprémvárosban, a megye székhelyén főállomást nyissanak : hogy ez a 400.000 frt áll-e majd akkor is, ha a miniszter Hajmáskérre viszi a vasutat? Megfelelünk rá. Nem viszi. Mert nem viheti. Mert mind a 3 vármegye törvényhatósága községei, uradalmi és egyesei úgy szavazták meg a pénzt, (a törzsrészvényeket, a fond perdu-t, a 90 év.ig elveszett tőkét) hogy ez áldozatok árán a két vasat gócz- pontja V e 1 z p r é m-v ár o s legyen. Hát úgy áll a dolog, hogy a minisztérium abban a pillanatban, a mikor e két vasat főállomását nem Veszprémbe hozza: kereshet uj részvényeseket. Az eddigi összes részvényeket, miket a vármegyék, Tolna s a Mezőföld s a Bakonyság községei felsőbb jóváhagyással jegyeztek: ez esetben a törvény nullifikálja, megsemmisíti azon az alapon, hogy minden vasúti részvényjegyzés előre megállapított vonalra (ez esetekben Veszprém-város központi - állomással) jegyeztetvén, ezek a jegyzések két félt (a tervező vállalatot s a részvényeseket egyaránt köteleznek) .... a vállalat nem tar tván meg, a jegyzés érvényét veszti. De beszéljünk a miniszteri leiratról. Az ezt mondja (tultéve magát a jegyzés kétoldalú joghatályán, mert hisz övé a hatalom) hogy ha Veszprémváros nem fizet 383.000 frtot, akkor Hajmáskéren lesz a két vasút góczpontja. Belátja, hogy az a 383.000 frt sok ettől a nyomorult várostól, hát erre nincs is szükség; mert beígéri, hogy Kádártától kiindu- lój.3g Yeszpr érn-v árosig egy uj szárnyvonalat épit s minden személy- és teheráru kocsi ezen a szárnyvonalon direkt a városi pályaházba fog közlekedni. Mindezt pedig elkerülhetjük, ha Veszprémváros 383.000 frtot fizet. Hát nem fizetjük. Mert nem lehet. De ha úgy véli a kormány, hogy mind az összes, milliókra menő részvényeket, mily 3 vármegye részéről „Veszprémváros“ gőczpontra lettek jegyezve — most egyszerre át tudja paklizni a hajmáskéri gőczpontra, kitevén magát annak a horribilis hutaságu nevetségnek, hogy mikor Győrtől Dombóvárig (ami maga is csak egy apró falu) volna neki egy 13.000 lakosságú megyei székvárosa, azt kihagyja az útból büntetlenül: ekkor nem tárgyalnak véle. Akkora Panama-recipe szerint tárgyalnak. *** Mert a minisztérium 383.000 frtot akar kivágni ebből a legnyomorultabb, most is már 97 perczent pőtadóban roskadozó város testéből — hát a könyörtelen velenczei kalmár seiloki szerepét játsza „Vagy odaadod a szived véredé- cyeit 1 fontban, vagy meghalsz!“ .... De a város nem fog megijedni, kegyelmes Seilok ur ! Ide fogod azt hozni nagyméltó- ságu uram, anélkül, hogy rákérlelne egyéb — mint a lelkiismeret. *** Mert a numerusok beszélnek. Kádártárói egy vonalnak Veszprémbe hozatala, (csupán az alépítmény és sinpár behozatala, a városi induló és árutárház felépítményét számítva) már felemészti a 383.000 frtot. Tiszti kezelő, és állandó szolga, kalauz-személyzet kell akkor is ide s az többe fog kerülni pár busás ezer forinttal, — mint hogy ha itt nem lenne ez a gimpli-fogá- j sós szárnyvonal, mely hál Isten, a mai fejlett agyrendszernek! — itt amúgy se lesz meg sohse! De hát beszéljenek a numerusok. Mondatik; hogy sebaj az egész; eddig csak 34 perczent a pótadó, ezentúl lesz 45 ; de ha a vasat Hajmáskéren át rohan Bécstól Fiúméig, akkor netto 30 perczenttel száll le itt a házak értéke. Ám De igy tessék a dolgot tekinteni, se a miniszternek, se a városi polgárságnak — amint azt a látszat kedvéért, ma itt kolpor- tálják. Mondatik, hogy a városi pótadó 34% Jön hozzá vasúti fond perdu 11% Összesen 45% A való igazság pedig ez : Veszprémváros polgárai minden egyes állami adóforint után ma fizetik a kővetkező terheket. (A nem katholikusok még nagyobb egyházadót viselnek.) Általános pótadó Városi pótlék Útadó Iskolapótlék Telekpótlék (csöszbér) Utczaöntözés (tiszta házbér u.) Megyei székházépités Betegápolási Megyei tiszti nyugdíj Katonabeszállásolási 111, o. kereset u. iparkam. Ez a való igazság. Ez van kiírva a város hivatalos könyveiből, jegyzőkönyveiből. Erről tessék elébb meggyőződni, hogy ez igy van, mindeu embernek, aki a pusztuló polgárság nyakára njabb terhet szavaz meg. És ezekután tessék figyelembe venni egy nagyon egyszerű természeti tüneményt is. Hogy mikor valami teher olyan ember vállára nehezül, amivel épen- séggel nem kell törődnie: ez az ember azt nem vesszi fel. A múltban láttuk, a rémséges Harapiscsipis-uralom alatt, hogy egymásután menekültek el innen a tőkék birtokosai, Horváth, Altstad- ter, Schultheisz, stb. Százezernyi pót- lékkóteles tőkét vittek el magákkal — ami aztán perczentkivetésben mégis a városon maradt. Hát ki Isten hatalmassága biztosit bennünket arról, hogy az a pótlékfizető polgárság, ami még máma együtt van — az újabb terhektől meg nem ijjed, szét nem rebben s a helyben nem kötött tőke még nagyobb arányban ki nem vándorol innét, mint eddig láttuk. S akkor nemcsak azon kell majd siránkozni, hogy ime tizévről-tiz- évre számban pusztaiunk: hanem azon is, hogy már 50 —80 esztendőre megszavazott pótadóteher, amit az elmenekültek már nem fizetnek: nekünk, az itt maradottaknak kell fizetni s ha beleszakadtunk a 100 és 150 perczentes teherviselésbe — viselni kell azt majd maradékainknak is, akik ami panamás gyaláza- zatosságunkért és mindig-alázatos butaságunkért nyomorultabbak lesznek, mint mi valánk. Polgárok, képviselőtestület! Helyén.legven most a lelkiismeret. Mert a kés$í" bánat nem a mi- enké, nem a könnyelműen szavazóké — de a maradékainké lesz. Azok életét pedig nincs jussunk terhelni. 20% 34% 8% 10% 11% 5% 2% %% %% 2% 4% Összesen 98% A (óispánok s a polgári házasság, Budapest, febr. 10. Néhány nap óta a fővárosban feltűnő sok főispánt lehet látni, Mintán sem a főrendiházban nincs fontos szavazás, sem a közigazgatási reform nincs napirenden de még a belügyminister is szerencsésen megkapta már sokat keresett mandátumát, nyilvánvaló lett mindenki előtt, hogy a főispánok tömeges felrándulásának egyéb fontos oka van. g a v érrel elmondom ottani észleletei- . met. Csigavérrel .... mert én már ezen is túl vagyok. Természetesen circum dederunt me en- ’ gém e pillanatnyi milliomos-állapotomban az elnökön kivül a főpénztáros és főkönyvelő urak, kulcsos Cherubjai ennek a vasból való édennek, akik aztán megmutatták nékem a rengeteg Werfcheim-mű- vet, melyben voltam, fűről hegyire, Meggyőződtem, hogy a külső falazaton kivül ez a szoba, melyben a kincseket őrző két vaS'zekrény van, először egy vastag rácsosai és traverzérczgerendákkal van kö- rülépitve felül, alul és minden oldalon s e szörnyetegrácsozsct fölött egy compact aczélpáuczél húzódik végig, melyet próbakép megfúrni kísérlettek a helyi géplakatosok — hát beletört fúró-, reszelő; és vésőjük. Ez aczélpánczél-lapok azonban csak külső felületükön kemények, hogy véshellenek legyenek, közepük azonban lágy, hogy a törést is megakadályozzák r ebben van a Werfcheim-czóg legújabb titka. Ily páDczél-szoba, mint ez, még Magyarországon nincs. Aztán meggyőződtem arról, hogy ha momentán az egész város lakatlanná lenne pár órára, bogy a posztkisztli- rend lovagjai szabadon működhetnének, akkor se érnének czélt. Először a falat bontanák ki, aztán a Bessemer-aczélge- rendákkal gyűlne meg a hajuk. A tenyérnyi róstélyzatou kellene átmászni tudni s aztán a vésbetleu-törhetlen pán- czél előtt kellene Wertheim lángeszét megdicsérniük. Eszembe jutott ez ünnepélyes pillanatban az egyszeri székesfehérvári csizmadia czégére, ki az általa készített kitűnő varjak cső d ás -tartósságát akarván jelképileg demonstrálni, kapuja fölé egy pléh-csiz- mát akasztott, melyet száránál fogva job- ról és balról egy-egy pléh oroszlán tépett szörnyű fogakkal. Alatta csak ez volt. „Varjú Káról, csizmadia. Hasztalan az lehetetlenséghöl.“ No hát, e fölé az ajtó fölé is bátran azt lehetne írni: „Takarékpénztár — az lehetetlenségből !“ Mert azt is tépik az oroszlánok. Igaziak is, meg pléhből valók is. *** Főpénztáros, főkönyvelő urak még arra is megtanítottak, hogy aki a titkot tudja, annyi erővel, amennyivel én ezt a könnyű kalamust most végigtánczoltatom a papíron, hát avval az erővel kinyithatom a milliók subáját, bemehetek abba s kijővén két ujjam érintésére csak egy zsebóra perczenése ballik ; be van ismét c>ukva az álombéli paradicsom s olyan erősséggé válnak — melyen a pokol kapui sem vehetnek erőt. Megköszöntem a szives felvilágosítást, megdicsértem Wertheim lángeszét s azzal a frappáns, magamat is megdöbbentő elhatározással léptem ki a milliók kincses vasbarlangjából, hogy ezután még 47 esztendőt élek. (Kifutja. Még csak 88 éves leszek akkor!) Ha 47 év alatt ezek at urak összetudtak gyűjteni hetedfél milliót ..... most már tudom a receptet, én is aszerint. Szem- tül-szerabe kibériem az Elefánt os-boltot, összevasalom úgy, hogy abból, — ha addig nem épülne ki — kikerülne 383.000 frt ráfizetés nélkül is az egész dombóvári vasút s a kapu fölé írom: „Kontratakarékpénztár, a legnagyobb lehetetlenséghöl — a szét- p u k k a d á ä i g ! “ Addig azonban, a jövő 47 évre való raffineria alatomosságá val én is abba a vasbarlangba rakosgatom millióim elejét.... amelyben már én is numeráltain néhány korona-értéket. Annyival is inkább, hogy — nem tadván mit cselekesznek — főpénztáros és főkönyvelő urak, puritán jólétekkel és mosolyogva erre rá is biztattak. Hát majd nem mosolyognak 47 év múlva. Talán még én se. .L....S a pléh oroszlány ok sem! Argonautikus. Egy érdekes ó-kori tudós. Tanulmány. A „Veszprémi Független Hírlap“ számára irta: Fejér -A-d-orján.. A „természettudományok századé“-nak alkonyán, mikor minden positiv alapon nyugszik, nem érdektelen visszatekinteni a természettudományok gyermekkorába, a Kr. sz. u. első századba, melyben csak a többé-kevésbbé tökéletlen megfigyelés uralkodott, a sejtelem és mythos színezte a dolgokat: mikor az öntudatos kísérlet még úgyszólván * ismeretlen valami volt és a Herodotos-féle becsületes, egyszerű írók „azt mondják* oly fontos szerepet játszott. Különben ma úgyis divat letépui: a régi írókról a feledést, ezen „második szemfödelet.“ C. Plinius Secundus maior sok tekintetben megérdemli ezt. Igaz ugyan, hogy sokat vesződik Pyrrhus király ballábának hüvelykujjával, Sulla bozontos hajával, Zoro aszter feje lágyával, Dionysius „édes tenger“-ével és sok más csudálatos dologgal, de találkozik nála sok érdekes, a kort élénken megvilágító vonás is, csakhogy majdnem mindig csodás, mesés szövetbe burkolva. Ki kell bontanunk ebből a pólyából, hogy rátaláljunk a csecsemő — tudásra. Azt is meg kell goodolnunk, hogy öregünk pusztán adatgyűjtő. Egész munkája: C. Plinii Secundi Históriáé naturális libri XXXVII. nem más, mint egy rendkívül nagy szorgalomra valló compillato mák müve. Híven utána mondja 2000 szerzőjét a nélkül, hogy ő maga valami újat, valami eredetit tudna. Vannak korszakok, melyek, mint a mesebeli ökörszem a sas hátán, csak az előbbi korok vívmányaival, eredményeivel tudnak valamicskével előbbre haladni. A Krisztus u. I. század ilyen, bogy úgy mondjam, kérdező volt. Sok minden mentheti ezt. A véres harczok lehetetlenné tették a nyűgöt munkásságot. Régi dolog, hogy „inter arma silent musae“. A véres harczok lezajlása után pedig siettek pótolni az emberek a mulasztást, siettek élni. A legkönnyebb ut-mód erre a császári udvarba való furakodás volt. Az „államisten“ figyelmét magára vonni, előkelő álláshoz jutni, a magas kegyet olvadoző szavakban megköszönni, — voltak a carrier és irodalmi törekvések rugói és pontjai. Ha czélt értek, kedvtelésül szolgált az írás mestersége. Mommsen szerint „ekkor mindenki reczitált és declamált, lomba pamlagán irodalmárkodott és verseket faragott*. Ez akkor ,chic* volt, mint a toilette- tudomány. Mi lehetett volna más ily körülmények között az irodalom, mint panegyricus- gyártás, felületes encyklopaedismus és az amateur ők kedvtöltése P Könnyen belátható, hogy ez a légkör kedvez legjobban a Plinius-féle enczyklo- pedia-iróknak. így nevezhetjük egész bátran említett nagy munkáját, mert korának összes ismereteit összefoglalta. Joggal mondja dr. Holzwarth „élő könyvtár“-nak, joggal Hyeronymus Bononius: „Minek a sok könyvvel terhelni a könyvtárt, j Hogyha az egy Plinius állhat a többi helyett.“ Annak megértésére, miként volt képes érdemes írónk a higgadt munkásság legnagyobb ellensége, ezen túlságosan finomkodó, mondhatnám precziens kor idegölő izgatottsága közt üyen óriási munkát végezni, elég lesz egy-két vonást felhoznunk életéből. Keveset evett, keveset aludt, rendkívül sokat olvasott, és mindent kivonatozott. „Nincs olyan rossz könyv, mely valamikép ne volna használható/ szokta volt mondani. j Ez a bámulatos szorgalom annyira lelkesítette, hogy még útközben is mellette I volt Íródeákja a jegyző táblával. Kezét télen keztyijbs bujtatta, hogy az idő zord-
